Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-16 / 13. szám

>*t-V Ur chȊ a if\>

K

ämmt ialom, egy eges2 MiKszáth-szá- mot akarsz hozol megint, s felfedni olvasóim előtt horpá- re; „grund' -ónul, mint valami D/ierdzon köp ül, s az. lan egy kicsit humorossá fonni a gazdálkodásomat. Ez a ü ren- denciatok, a feleségemé’ is. Mintha csak azt zúgnátok folyton a fülembe: „Vissza az íróasztalhoz!”

Hiszen az igaz, nem valami jól megy a gazdaság. De hát kinek megy jól7 H-czcn mindenki nyög, és szidja a mostoha időjárást, a rossz közigazgatást, a draga napszámot és várja az esőt a maga íz lése szerint. Hát én miért ne várhassam? Furcsa. Csak tőlem irigyiitek? Egyitek kiszfr- mitja, hogy a lovaim tartasz annyi és annyi forintba kerül, s minthogy e lovak nem visznek négyszernél többször évenként, ezért az összegért fehér ruhás lányok által vontatott hintön járhatnék így nyaranta.

Aztán a „grund”-ot magát is rossz hírbe hozzátok. A minap is nálam volt Gajdács Pál barátom, aki a zsíros Alföldön, Tóthkomlóson pap, mutogatom neki nagy büszkén a birtokot, elmondván róla, hogy ezek voltaképp a földdé vált könyveim, mert egyetlen krajcár sincs a vételárukban, ami ne újságírói vagy más keresményből származnék.

— Ügy bizony, Pál úr, ezeket a földeket mind összekör- möltem, a mi szegényes irodalmi viszonyaink dacára. Mit szólsz hozzájuk? Csinos birtok, ugye?

— Jó szalonnasütő hely — felelte kitérőien.

Bosszantott a fumigatív

hang, az alföldi embernek ez a dölyfe, s bizonyos lehangolt- 6ággal vezettem tovább a fekete, porhanyós berki földekre. Egy földhasítékban, mely olyannak látszik, mint egy

zöldre mázolt teknő, hirtelen felkiáltott:

— Ohó, ez ám az igazi

szlonnasütő hely Aha! Kezd már olvadni. Boltomban vagy már! No,

majd mutatok én különbet is.

Vittem aztán egyik 6zép helyről a másikra, erdőszélre, széles fasorok között, a kanyargó fehér gyalogúton a hí- mes rétekre, ahol egy szomorú, öreg kőrisfa alatt friss üde forrás bugyogott föl, apró tótoihtnith Ktihi.m.

Mohora, Mikszáthfalva és a szarvas

így hí

kölc-.M

ink fel egymást

csők támadtak a szétfolyó vizétől, körös-körül karcsú vízililiomokkal meghintve. Gajdács elgondolkozott.

— Hm. Csakugyan. Monemberiséggel, elfásult, vég- bosszúságokat s muskátlivá Ellenben szakasztott

Feleségemben forr a harag a míkszáthfalviak ellen, én pedig ahol csak tehetem, borsot török a mohoraiak orra aló Ha te bántod az én zsi- (gv dómat, én is ütöm a tiedet!

cl asz valran.it. A legfölségesebb maga is festhet egyes részlete- szalonnasütő hely, melyet va- ken.”

laha láttam Ne tettesd magad, tisztelt

Az ajkamba haraptam Ezer barátom, látlak belülről Te

ördög! Ezzel a Palival nem engem csak kinevetsz mint

lehet boldogulni Ez az egész gazdát Szinte kirí a szavaldVÚnyot. n«nk két, részre osztá- ból. ha vele*** horréfs» a tttképp megsavanyodott. hogy változtatja a dsalánt. Érdekes gonolkoznak a nőcselédek is. Valóságos lángokban csap

,már nem képes mulatni? Pedig ’iszen világosan oda volt írva a meghívóra: „Aki akar,

ugye? Azt mondanám, találjátok ki a titkomat. De nem jönnétek rá soha.

Hát inkább megmondom őszintén. A „grund"~nak csak a fele az enyém, aki a novellákat megálmodtam, s megírtam, a másik fele a múzsáé, aki nem égi asszony (asszony- kéziratom*1«), de vo'takópoen ban csak az kell akt a hn*isMikszath Kálmán családja körében

birtokunk.” Ha

a ház sem látszott olyan barátságosnak.

Másnap eljött a két napszámos. és a kőris házaspárt száraz ágaitól megtisztította. Kálmán, boldogan szemlélte.

— Ha pünkösdre kijövünk — mondta —, a fák úgy fognak kinézni, mintha a bácsika új zsinórzatot kapna a mentéjére, a nénike pedig új csipkéket és szalagokat főkö- töjére.

Reggel aztan nagy örömre virradunk. Amint a konyhába kimegyek, hogy egyet-mást elintézzek, szemem a sorom- pós konyhaajtóra tévedt, ott áll kívül egy sötétvörös szőrű' nagy kutya, lábát ügyesen, mint aki ennek gyakorlatában van, bedugja a sorompók közé, feltaszítja a kapcsot, és bátran bejön a konyhába. Persze rögtön jó reggelit kap, azután bevezetem a famíliához, ahol nagy lelkesedéssel fogadtatik. Ebédhez ismét jó falatokat készít neki a sza- kácsné, körül is szaglálja, de mindnyájunk nagy bánatára hozzá sem nyúl, hanem bevágja fejét a szügyébe, és illa berek, nádak, erek, a kerten át kivágtat a mezőre. Kiáltozunk:

— Bátor! Bátor! Gyere visz- sza!

De ő ránk sem hallgat, annál jobban szalad Alig egy óra múlva nagy robajjal és olyan örömmel, mintha egy főhercegi vendég jönne, jelenti a szobalány, hogy jön vissza a Bátor. Kiszaladunk, hát igazan jön, nyakig sárosán, nyomában pedig egy lompos, tarka komondor. Elment a Tengerért, mondja az öreg inas, és szemében könny rezeg.

Éjjel már ketten csaholnak vigan a ház körül Reggel pedig az ajtó előtt áll a harmadik kutya is.

Most már nagyon örülünk, de szivünkben mégis egy kis űr van. De hogyisne, ha a negyedik kutya nem akar minket elismerni gazdának.

„Mi az asszony kedvencei fel a gyűlölet. A cselédek is vagyunk Mi balunk eshetik. harcban állnak, már nem is ha egv kicsit kiléoünk a hám- köszönnek, csak a saiát fe* ból? Az asszony nem enaed lüknek, hanem azt aztán kiminket bántani. Végre is ő a szolgálják úgy, ahogy még hatalmasabb. Az úr csak szu- emner nem volt kiszolgálva szög és azokat a bolhákat És most következnek már a szüli a Papírosokra (célzás a filozófia eavéb áldásai.

A nyerges lovamat például nem törődik semmivel.” - elmulasztja pokróccal beta- A rivalizálás a két nevere- karni a kocsis az állomásnál tes falu ide átültetett néoe megfázítia. s 3 feleségem gú- közt csakhamar megkezdődik. n*'06 modulival ielenti reggel • A kocsis tele van panaszok- — A Jani meekehesedett. kai a nőszemélvzet ellen, kik* Egész éjjel el nem állt a szá- nek nyelve néha az én szemé- ia a köhögéstől. Hála isten- ivemet sem kíméli, feljiány- nek Mindig mondtam, hogv torgatván a kocsis előtt sze- hagyjon fel azokkal a szkla- rény származásomat — míg bonyai kocsisokkal. Fogalmuk az asszonynak már az öreg- sincs a lóhoz. No, csak hogv apia is négy lovon járt. egyszer már megtanulja, és Ugyancsak ott tart a hőmérő észre jön- Űgv kell. Nem a másik hónalj alatt is. A adom száz forintért, szolgáló azt újságolja a fele- Ezalatt óriási tányércsö- ségemnek, hogy a kocsis sze- römpölés hangzik a konyha műkre vetette: ..Bizony cse- felől. Zsuzsi leolt vagy tíz kély stafírungot hozott az tányért, mely dirib-darabra asszonyotok, kár olyan na- törik.

gvon hencegni.” — Bravó! — kiáltok fel. —

Ez a kölcsönös torzsalkodás Bravisszimó! adja meg a nyár derűs ese- A feleségem elsápad. Sze* ményeit, ebből szövődik nem- gényke majd összeesik az iie- egy mulatságos jelenet, tréfál- delemtől.

kozás, évelődés. csipkedés. — No, semmi az — vigasz- Valóságos harci rohamok, falom — annak törik, akinek majd az egyik, maid a másik tányérja van, és mohorai szo- falu ellen, amint a oatrónu- baleánya.

sok valamelyikének sikerül Pars pro toto. Így megy ez egy-egy alkalomra a gyere- véges-végig. E metódus melkekkel szövetkezni- Ilyenkor lett pedig nem történhetik

aztán keresi az erős fél a semmi olyan kisebb házi kel*

kázus bellit. lemetlenség. mely valamelyi~ Hová viszi azt a francia künknek ne okozna, habár

lyozza: a jó szalonnasütő he- kos gondolat: „Hát kellett ez nyámat is bestoppolja), hanem konyakot? csak pillanatnyi és megenge.lyekre és a nem jó szalonna- neked, te bolond.” a feleségem. Minélfogva ő — A szegény Zsuzsi annyit dem, félszeg motívumból eresütő helyekre. Pedig látod, ez nem így fogadja Horpácsra a női cse- dolgozik mint a ló — mond- dő megelégedést, sőt mulatsáHanem hát ez is szempont, van, ment én már mindjárt lédséget. Minthogy pedig ő ja a feleségem. f0^- jnelyet még a gyerekek

Az emberek végre különfélék az elején bizonyos filozófiai éppen olyan rajongva szereti hiszen mindig a allasfoglalasa is megfűszerez,

és tele vannak egyéni tulaj- rendszerre építettem fel falu- a maga szülőfaluját, Mohorat, küszöbön ul, es a macskákkal Ha rossz termes volt,_ azt

donságokkal és bogaraikkal, si életemet, bár még akkor mint én az enyimet, aki játszik.

__ .... . , mondjuk: „De jó, hogy árenK

eraedi Géza barátom egy nem voltam philosophiae doc- ^fWn«n szinte feleségem — Mert beteg. Minduntalan daha van a

ócska kocsit

^i^r^lfüzl^gen "T kX sHilófMujából fogadja a Azért viszek a szegény terem- iparkodnak a földecskék; jöatí elvitette atoluiábasreí hLH^^b^neklédséget térnek egy kis konyakot. vőben több bért is ígérnek

“il S aJLVu,— Hát nem ihatna bunda- maid értük.” Ha valamit elrett hozzá egy-ket bögre fes- Azóta a Jubileum sok minden- A helyB(;t most aztán úgy pálinkát? ront a szolgáló, van vidámság

téket s összes ismerőseit ősz- fele tiszteeget tudományi fo- ki hogy M én kocsi_ _ ó. istenem, hogy gondol az istállóban. gyerkek

naP°r Ü Te t kozatot hozott. Ha meggondo- aki Mikszáthfalváról va- olyat. Nem fél az Istentől? is nagyokat nevetnek?„Ne

5 A ( vendégek lom, mi voltam én még egy ló> oko6kodik; Szegény Zsuzsi, hiszen olyan neked Mohora ” lT pedig a

yl ^ kimentették magú- ev előtt csak mikroszko- filigrán teremtés, és olyan lovakat éri valami kalamitás.

kát, s o felette csodálkozott pon vagyok hajlandó a múlt- „En az úr embere vagyok, keveset eszik mint egy ka- felújul a sötét gyanú, melyet

hogyan akadhat ember, aki ba benezm. Denique, bízó- Engem az úr szeret. Én tehát nári. a horoáesi kamarilla srit «to

egy ilyen kapitális élvezet alól nyos filozófiával indultam többet megengedhetek ma- — Csodálatos teremtés, tart ébren hogy a kocsisom

kepes magát apró ^ okokból meg a ,grund”-on, mely mér- gammk. Hiszen _mégiscsak _az hogy mégis annyit dolgozik, sohasem volt tényleges huszár. hanem csak mint privát* diener szolgálta le a három esztendőt a kapitánvné konyháján, Én egy kicsit csikorgatom a fogamat. hanem a napfény hatalmas sugárkévékben ragyog a mohoraiak arcán, és mindent összevéve, a vidámság sohase költözik el végképpen a mi házunkból, ami pedig jó dolog, mert ha halálra búsulnék is magunkat, azért csak minden úgy volna, ahogy van.

Persze ez a bolond filozófia csak a család számára válik be. a vendégnek, akit valami kritikus helyen esetleg kiborít a bricskából Gábor kocsis, bizony kevés vigasztalás. hogy ezáltak Mohora erősödik: a vendég számára, minthogy vendég nélkül a falut elképzelni se tudom, a legelőkelőbbnek látszó élvezetről gondoskodtam.

Nevezetesen, van egv szép. nyúlánk szarvasom, melyet a szomolvai erdőben fogtak néhány év előtt.. A szarvast megkaptam ajándékba. és évek óta tartom az istállóban, hol addig bőgött siralmasan az erdő után. míg most uté- najött az erdő is (a nemzet ezt a Szomolyát adta most ide ajándékba.)

E derék állat segít ki engem, hogy halálra ne unjam magam. Az ő jelenléte megadja a bátorságot, hogv legelőkelőbb körökben így szólhassa:?:

Aztán, ha valami jobbat nem tudtok, jertek ki hozzám szarvasbőgésre, Horpácsra.

Ez persze roppant növeli a tekintélyemet ott, ahol nem ismernek, mert ahol ismernek. ott nem hisznek a szarvasban.

gy-egy előkelő barátom néha nálam toppan. Van aztán öröm a háznál, és a szalonnasütő helyek mutogatása. Ha pedig a vendég számon kéri a szarvast, hát beküldők egy parasztgvereket az istállóba: „Piszkáljátok meg. hogv bőgjön-”

vett meg évek tor. Vagy talán éppen azért <m«rt immár ő is a nevemet megbetegszik a sok munka- jó termés volt az is nagy akikor »»ég l*. Mert még akkor nem teidtam, Ä'ÄV-ÄTtiS:

kivonni? Hát ml történt az sékli az úgynevezett úr a fő a háznál, vagy mi“ mjnt egy ]£.

Utolsó reggelen azonban

mit látunk? Megjött a Zagyva is, magával hozta szép két kis kölykét is.

Kálmán mosolygott, és azt

mondta:

— Hála Istennek! Most már úgy érzem magam, mintha törvényesen be lennénk iktatva a domíniumba.

Még otthon, Budapesten, sem bírt Kálmán eltelni a horpácsi boldogan eltöltött napok emlékével. Folyton a kis barátságos szobák után sóvárgott. Alig várta a pünkösdöt, amikorra ismét kikészültünk.

Engem néha aggodalmak fogtak el. Mi lesz ott a nyáron? A kert nincs elvetemé- nyezve; az utak a fák között nincsenek kivágva, így pedig a derékig érő fűben járkálni nem lehetett. Hogy a kocsisunk valamit dolgozzon, arról szó sem lehetett, mert szigorú utasítása volt Kálmántól, hogy a lovakat egész nap ke- félgesse, etetgesse és jártássá. Én tudtam, hogy ezt a parancsot a kocsis be nem tartja, de arra elég volt jogcím, nek, hogy semmit a kertben ne dolgozzon, Kálmán pedig arról hallani sem akart, hogy egy-két napszámost odarendeljek.

— Nem — mondta —, ez nagy könnyelműség volna, Ilon fiam, először azért, mert ha ma fogad két napszámost, holnap már négy jön, egy hónevetett

... - , , cxicu, i-vjuuu. gyakran,

nap alatt felmegy a napsza- valójában azt keUett hinnem.

mosok száma százra is nem győznénk őket fizetni. Másodszor azért, mert félek,

hogy olyan fámat vagy bök- inté‘'kednK Mindent titokban

pnivin+ író rtnőnnlr Ír* nmoMr « *

kellett csináltatnom.

Pünkösd szombatjának délA horpácsi ámbituson

hogy éjjelenként odajönnek a széli virágokat, de mikor fel- meg volt tisztítva a dudvától törpécskék, és mindent meg- értünk a borsosberényi hegy és gaztól, a középen egy nagy csinálnak, az asztalra meg tetejére, vigan kiáltotta: kerek asztal állott dúsan felcsak rátesszük a bűvös ab- — No, ugye, mit mondtam? terítve az uzsonnával. Előtte roszt. és rögtön rajta terem- Hát nem volt igazam, hogy agy nagy virágpadban pom- nek a legjobb sültek és sü- ne törődjön semmivel, megy páztak a vérvörös teljes musott magától minden. Isten’ kát.lik.

uccse a kémény füstöl, mint- Kálmán komolyan rám néha csak nekünk sütnének- főznének.

Én is nevettem, mert jól tudtam, hogy a nővérem egy hete rendezget, dolgozgat ottemények.

Kálmán jóízűen ezen. Később, igen

hogy komolyan hisz a törpékben. Semmit sem engedett

Horpácsra küldeni vagy oda

zett. és csak azt mondta:

— Lássa, mit műveltek a törpécskék.

Ezentúl a törpécskék tréfája mindig fennmaradott a

tan. Kálmán nem csodálko- családban, úgy hogy minden zott, sőt igen megörült, mi- meglepetést a törpécskéknek

romát vágnának ki. amely a szivemhez nőtt. Mindenekfe- lett pedig azért, mert annak

a békés nyugalomnak, ami utánján mentünk ki Horpácsott van, a csöndjét és vara- ra. A két lipicai ló patkója járt igazat adhat nekem abzsát nem engedem megtörni, alatt vígan csattogtak a rét- ban, hogy nem engedtem itt amint rátért egy-egy szépen

kor őt ott meglátta.

— No, ez szép, Nelka fiam, hogy maga átjött, most mindtulajdonitottunk.

Boldog is volt igazán, uzsonna után bejárta a kerteket, vidáman nevetett.

E

sági országút kavicsai. Ezút- semmiféle munkálatokat meg- ne tál a nagy landauba voltak indítani. Hiszen itt minden befogva a lovak, és így mind- szép, és minden milyen tiszta.

Uzsonnázni hívtak a vadbe öltözött földeket, fákat, út- gesztenyefák alá, itt a talaj

Jól van ott minden úgy. amint van, csak maga nyugtalankodjék semmit.

— Igen, feleltem —. maga nyáján együtt voltunk. Kál bizonyosan azt hiszi, hogy a mán elmerülve nézte 'a zöldmesék világában élünk

kikapart utacskára. vagy leült a fák alá elhelyezett fapadokra.

NÓGRÁD — 1972. január 16., vasárnap