Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)
1972-01-16 / 13. szám
jubileum előtt p Szocialista rang 1971. februárban kezdte meg a termelést a szegedi olajmezőn a kétszáznyolcvanmillós beruházással felépült gázüzem. A hatalmas üzem egyéves jubileumához közeledik. Reggeltől reggelig Megváltozik az ipar szerkezete megyénkben: a szénbányászat helyett a gép- és könnyűipar lesz a két vezető ágazat, mondotta egy interjúban nemrég dr. Szittner András, a megyei tanács tervosztályának vezetője. Hogyan valósul meg ez a program? Miként realizálódnak a tervek? E kérdésekre kerestünk választ, amikor meglátogattuk az említett iparágak egy üzemét, a Női Fehérneműgyár II. számú, jánosaknai telepét. * A jánosaknai üzem — a könnyűiparban — a vidéki ipartelepítés egyik első eredménye megyénkben. Több mint öt évvel ezelőtt, az akkoriban megszűnt külszíni fejtés felvonulási épületeiben, zakatoltak fel először a varrógépek. Nyolcvanén kezdték a munkát — ma hatszázhú- szan vannak. Az akkori átlag, kereset nyolcszáz forint körül mozgott — ma meghaladja a dupláját. A bányászbarakkok helyén modem, világos épület magasodik, s dolgozói közül sokan kapják meg az idén a törzsgárda jelvényt. Bizony, a gyár már a feladatokhoz nőtt, munkásai pedig a színvonalhoz, a szakma igényes, pontos tudásához. így van ez rendjén, és az idő bebizonyította: azoknak lett igazuk, akik akkoriban kiálltak, harcoltak, vitatkoztak az üzem idetelepítéséért. Pedig eleinte úgy tűnt, az ellenőrzők javára billen a mérleg. A varrodában, ahol műszakonként több mint kétszázan dolgoznak, csak a gépek fele mögött ült dolgozó: hiányzott a munkáskéz. Nem mintha nem lett volna, de a bányászfeleségeknek a kötetlen háztartási munka után idegennek, szokatlannak tűnt a gyár szabályokhoz, pontos ütemhez szoktató élete. Régen volt? — Ha a mostani mellé hirtelenjében egy másik üzemet építenének, egy héten belül talán ott is teljes lenne a létszám — mondja Kecskés János telepvezető. — Már most is munkára váró nők hosszú «órát jegyeztük elő, de bizony idő kell, hogy egy-egy hely megüresedjen. Ma már az asz- szonyok kapva-kapnak a munkalehetőségen Ezzel magyarázható, hogy ma már a telepünkön, ahol a dolgozók kilencven szá^léka nő, sok a férjhezmenés, a szülés, még sincs létszámgond. Szinte elenyésző a másutt oly divatos, sok panaszra okot adó fluktuáció, a munkásvándorlás. Ennek eredménye, hogy jól képzett dolgozók váltak a lányokból, asszonyokból, akikre mindig lehet számítaná a terv teljesítésében. Már a múlt évben is öt százalékkal termeltek többet az előirányzottnál, s ez az idén előreláthatóan még ötnyolc százalékkal nő. Pedig nem kevés a munka — 1971ben is száz-száztízmillió forint értékű holmit varrtak — de jó a szervezés, az anyag- ellátás és a most befejeződött rekonstrukció során százötven varrógépet cseréltek újra, modernebbre. Természetesen, a tervszámokba — lévén nők számára dolgozó üzem — beleszól a legnagyobb parancsoló, a divat. — Igen, a mi szakmánkban számolni kell a változásokkal, a gyakran más-másféle igények kielégítésével — részletezi Kecskés János. — Ráadásul nemcsak a hazai divatfordulatok szerint kell dől. goznunk, mert külföldre is szállítunk. Előállított termékeink hetven százaléka például a Szovjetunióba kerül. Nemrégiben Leningrádban jártam, s valamit vásárolni betértem egy áruházba. A női konfekció osztályon — véletlenül keveredtem oda — hosszú sorban álltak az emberek. Kíváncsian kérdeztem meg a kedves, szőke elárusító lányt: miért a tömeg? Magyar áru érkezett — válaszolta. Jóleső érzés töltött el és megnéztem az egyik árcédulát. Női Fehémeműgyár IX. sz, telepe állt rajta az írás, s ezt — lévén magam is nógrádi születésű — akkor nagyon megjegyeztem. A gyárban egészségesen fejlődik a brigádmozgalom. Jelenleg harminc küzd a szocialista címért, s nemrégiben, a budapesti törzsgyárban tartott értekezleten is megállapították: dicsérendő a jános- aknaiak szervezettsége, és másoknak is például szolgálhat. Egyébként itt is rájöttek a fiatal utánpótlás saját nevelésének hasznosságára. Évente húsz—huszonkét új szakmunkás áll munkába, hogy öregbítse a gyár termékeinek jó hírnevét. Reggeltől reggelig. így hangzik a gyár reklámja, amelynek jelentése szavakba öntve talán a következő: járjon egyik reggeltől a másikig az itt készített, sokfajta fehérnemű cikkben. S ahogy én is végignéztem őket, arra gondoltam- ha nő lennék, nem is lenne rossz ezt tenni... Karácsony György Csalódottan hagytam el a községet A beszélgetéstől többet váltam. Sokkal többet. Lehetséges, én idealizálom a tsz-ben dolgozó fiatalokat. Csókás László, a tsz elnökhelyettese a megmondhatója, nem alap- néllcül vagyok a fiatalokkal szemben optimista. Elém tett egy névjegyzéket és biztatott — Válassza ki, kinek mutassam be. Ez is erősítette idealizmusomat. Az is, hogy Honton mindenki ilyen magabiztos. Jól megy a gazdagság, van pénz- zük, az pedig duzzasztja az önbizalmat Hogy ne fogjon ki rajtam, behunyt szemmel egy névre mutattam. Teknős Tibor traktoros. Huszonkét- éves, nős, négy esztendeje dolgozik a tsz-ben. Évi jövedelme harmincezer forint, amelyre jutalmul megkapja eszetendei keresetének negyvenöt százalékát. A tsz-ben ezt mindenki megkapja. Felesége Magdi — esküszöm ez is véletlen játéka —, a községi KISZ-titkár, a tsz-központban dolgozik Egy esztendőben 14 —16 ezer forintot keres, ő is megkapja a negyvenöt száza- 'ékot. Summa summarum, a két fiatal évente, szerény számítás szerint is, megkeresi az ötvenezer forintot Ilyen fiatalokkal a találko. -ás csodálatos írás lehetőségét rejtegette. Csókás Laci bátyámnak, ennek az aranyos, pirosképű, nagy egészségnek örvendő, öreg harcosnak huncut szeméből is ez villant ki. Eltöltött az öröml Hát még amikor Teknős Ti- borék házához értünk. Lent laknak a mélyedésben, közel az Ipoly áradáshatárához. Ha nem veszik a honfiak rossz néven, az én ismereteim szerint ez volt valamikor a szegénynegyed. Néhány holdas kisparasztok, summások, városi mindenesek laktak itt. Ennek a Tibinek az apja is egy igáslóval mentette át magát az új világba Aztán az marba került. Azóta is ott gozik. Fiát is szakmára taníttatta Balassagyarmaton, a Senki sem vitatkozik azon, hogy az egészséges közgondolkodás kialakításában, a szocialista együttélés írott és íratlan normálnak megteremtésében meghatározó, iránymutató szerepük volt a megye üzemeiben, vállalataiban tevékenykedő szocialista címet elnyert és azért küzdő brigádoknak. Jelenleg 1953 brigád küzd a címért. Közülük 1200-an már elnyerték a különböző fokozatú címeket. Ebben a versenyformában 23 ezer dolgozó fejti ki tevékenységét. Számtalan arany, ezüst, bronz fokozat, zöldkoszorús jelvény, oklevél fémjelzi e mozgalom nagy, emberformáló erejét. Igaz ez akkor is, ha a mozgalom egyenes vonalú fejlődését időnként kisebb-na- gyobb hullámvölgyek is tarkították. A magunk mögött hagyott egy évtized sikerei, összegyűlt jó tapasztalatai és árnyékot vető fogyatékosságai minden tekintetben szükségessé tették a követelmények illetve a mérce emelését. Megváltoztak a gazdasági körülmények, dinamikusabb termelési tevékenység sodrában éljük napjainkat, gyors ütemben növekedett az elmúlt években a munkások, alkalmazottak, műszakiak általános műveltsége, közgazdasági érdeklődése, a televízió és más kommunikációs eszközök segítségével megyénkben is nagyobb ablakot nyitottunk a világra. Jelenlegi gazdálkodásunk nem bírja el a megmerevedett formákat. Előtérbe került a távlatokat viszonylag jól felmérő vezetői követelmény. Mindez új helyzetet teremtett a szocialista brigádmozgalom számára is. Ezek között említhetjük az itt-ott jelentkező formalitásokat mind a vállalásoknál, mind pedig a verseny tartalmában. Nem vetjük el a különböző évfordulókra szervezett kampányok szükségességét, mert az élet bizonyította azok eredményességét Emelett azonban új követelményként jelentkezik a verseny folyamatosságának, állandó szintentartásának az igénye. Ezért a vállalások megtételénél a százalékok vagy a nehezen megfogható ígéretek helyett konkrét felajánlásokra van szükség, amelyek igazodnak a vállalat által kidolgozott évi, ötévi gazdálkodási követelményekhez, forintban, tonnákban, minőségben értékelhetők is. Az ilyen felajánlás nemcsak formájában, hanem tartalmában is jelzi a megnövekedett mércét. Azok a brigádok, akik eddig sem rettentek vissza a nagyobb kívánalmaktól, amelyek valóban többet adtak az előírt kötelezettségüknél, ott nem okoz gondot a magasabb követelmény teljesítése. De lesznek olyan kollektívák, ahol nehezen értik meg és fogadják el az új igényeket, mert ezt korábban nem szokták meg. A mozgalom életképességének fokozása, vonzó erejének növelése csak akkor lehetséges, ha a jövőben még jobban látszik az a különbség, aminek a szocialista és a munkabrigádok között meg kell lenni. Mert mi tagadás, ma még egyik-másik szocialista címet elnyert kollektíva tevékenysége sokszor éppen 'csak meghaladja, vagy eléri a kiválóan tevékenykedő munkabrigádok eredményeit. Ebben nemcsak ők a hibásak hanem az a szemlélet is, amely ki tudja milyen meggondolásból, leszállítja a követelményeket, objektív akadályként fogadja el a különböző mulasztásokat, ezáltal devalválja a mozgalom társadalmi értekét. Az ilyesfajta gyakorlat már eddig is sok gondot okozott. A jövőben pedig jó lenne száműzni közéletünkből és a közgondolkodásból. Az előbbihez szervesen kapcsolódik a második követelmény, a tanulásnál jelentkező nagyobb igény. Ahogy teltek az évek, egytk-másik üzemünkben úgy zsugorodtak össze az ezzel kapcsolatos előírások. Elég sok helyen majdnem csak a politikai továbbképzésre szorítkozik a brigádok ezirá* nyú tevékenysége. Pedig a technikai haladás, az új, korszerű gépek, berendezések kezelésének ismerete, a termelésbe kerülő új anyagok, az ezt kisérő új technológiák erőteljesen indokolják a szakmai ismeretek gyorsabb ütemű bővítését. Emellett szükség van az általános műveltség emelésére is. E téren fokozatos, céltudatos munkára van szükség. Vonatkozik ez a harmadik követelményre, a szocialista módon élni elv szorgalmazására is. Ami az üzemi együttélést illeti, nem érheti különösebb szó a szocialista brigádok házának elejét, bár egyik-másik brigádtag esetenként kisebb-nagyobb mértékben megfeledkezik ezirányú, önként vállalt kötelezettségéről. A tévedések elkerülése végett közöljük: nem makulátlan emberekről van szó, akik szentté avatásukra várnak. Egy azonban biztos: többségüket nagy fokú önfegyelme és öntudata alkalmassá teszi a példakép szerepére. Egy kérdés azonban mindmáig megválaszolatlan. Vajon odahaza, a családban is azokat az emberi erényeket csillogtatják-e a brigádtagok, amelyeket az üzemekben? Ez a kérdés nem a bizalmatlanságból, hanem a tökéletesebbre való törekvés igényéből fakad. Olyan formát kialakítani, amely e tekintetben segít magasabbra emelni a mércét, a mozgalom közeli feladatai közé tartozik. Az eddig lezajlott brigádtanácskozások jelzik, hogy a mozgalomban tevékenykedők többsége hajlandó az új követelményekhez igazítani lépéseit, mert igényesebben, szebben és kulturáltabban akar élni, Venesz Károly * Miért lennék csalódott? szakmunkásképzőbe. A fiúnak motorszerelő és járművezető a képesítése. Állunk a kapu előtt. Látszik, hogy bebocsátásra várunk, de valójában: hogy megeméssze az ember mekkorát változott ebben az utcában a világ. A negyvenes évek végefelé sihederként jártam az utcában. A jó öreg Orosz Jánossal, a járási titkárral agitáltunk az iskolák államosítása mellett. Ebből az utcából kértünk embert segítségül a szócsatához. Micsoda roskadozó utca volt! De a lelkesedés, amely az itt élőkben lobogott, már akkor sokat sejtetett. Ekkora változást azért nehezen tudott az ember elképzelni. Teknősék utcabeli háza is megváltozott. Űj a kerítés, szélesek az ablakok, takaros az udvar. Dél lévén, a ház előtt Teknős Tibi traktora. Űj gép. Rajta széles földgyaluféle. Az elnökhelyettes magyarázza, hogy gazdája utat egyengetett vele a majorban a fagy beállta előtt. A változás szembetűnően nagy. Érthető, ha bambul az ember. Az udvarról a házőrző jelzi hivaltan jelenlétünket. Szalad kifelé Teknős Tibor és kérdi az elnökhelyettest. — Valami baj van? — Mi lenne. Meglátogatunk. Tibi tekintetéből látszik, nem mindennapos az ilyenfajta látogatás. Meg is jegyezte Csókásnak. Különben a világ legtermészetesebb hangján tessékelt be a fiatalember, és feleségével együtt nagyon melegen fogadtak, feledtetve még azt is. hogy akkor fűtöttek be a csodálatos szépen berendezett, kényelmes. utcára néző szobájukba. Az előszobában, amely tulajdonképpen konyha lehetett. vadonatúj, hófehér berendezés, közte hűtőszekrény, villanytűzhely, meg minden. Innen jobbra egy másik, szintén szépen berendezett szoba. Elbűvölően kedves helyiség. Magdika — remélhető nem haragszik a megszólításért — mondta: — Vendégszoba. Mi, jobban szeretjük azt — mutatott az utcára nézőre. Szeretném hangsúlyozni: huszonévesekről van szó. És hallatlanul izgalmasnak tartom, hogy fiatalon Ilyen megalapozottan indultak az életnek. És ezt a megalapozottságot a homti mezőgazdasági üzem biztosítja részükre, ahol dolgoznak és szépen keresőnek. Igaz, a szülők is támogatják őket. De Tibi édesapja kivételével, ők is ebből a tsz- ből élnek. Ez a szülői támogatás annyiból áll, hogy Tibor édesanyja bevásárol, megfőz, mos, takarít rájuk. Ha a fiatalok adnak pénzt a konyhára jó, ha nem, akkor sincs semmi baj. Mondta is a menyecske. — A szüléink sokat segítenek. Az idén építkezni akarunk ... Ezek után mégis miért hagytam el csalódottan a községet? Azért, mert több lelkesedést vártam a közös gazdaság iránt mindkettőjüktől. Érdekesek a fiatalok. Nem lelkesednek annyira, mint mondjuk lelkesedtünk mi, hasonló korunkban. Tibi is azt mondta, hogy jól érzi magát a tsz-ben. Apró gyerekkora óta itt dolgozott. Néhány hónapot volt távol más munkahelyen. Mégis, ha jobb helyet találna, akkor elmenne. Ez az, amit nem tudtam megérteni. Mert Tibi részér® es nem üres kijelentés amit mondott, A tsz annak a fiatalnak, aki aláírásával Igazolja, hogy tíz évig a gazdaságban marad, 25 ezer forint házépítési segélyt ad. Néztük őket Csó. kással, hogy erre mit felelnek? Ezt válaszolta az ember, felesége igenlése mellett: — Mi nem vesszük igényi be. Forgattuk a szót, hogy fény derüljön az okokra. A faluban szépen berendezett klubok. Jó barátok, szórakozási lehetőség egyaránt van. Igényeinek megfelelő a kereset Szép az otthonuk. Időnként séta a fővárosba, ahol megvásárolják, ami megtetszik, Tibit jutalomképpen a Szovjetunióba is kiküldték. Tehát megbecsülik, ezt maga is minduntalan hangsúlyozza. Mégsem mondja ki: egy életem, egy halálom én a tsz-t el nem hagyom. Ellenkezőleg: ha olyan üzemre talál, ahol kedvezőbb a munka, meg a kereset, akkor megy. Vágy. nak a szabad szombatra, a nyolcórás munkaidőre, meg az ipari üzemekben nyújtott más kedvezményekre. H át ezért jöttem eí Honiról csalódottan. Pedig Csókás László bátyám nevetve vígasztalt, hogy ne nyugtalankodjam, ezek a fiatalok ezerszer is meggondolják míg odébb állnak. Nem tehetek róla, én maradi lehetek. Nagyobb lelkesedésre számítottam. Mondják, hogy manapság ez már nem divat. Többet adnak az észre, mint az érzelemre. Ám, legyen. Elvégre Teknős Tibor, ez a derék fiatalember és felesége, bárhol dolgozik, az ország javát szolgálja. A tsz pedig magára vessen, ha elengedi Esküszöm, már nem Is vagyok csalódott.. Bobál Gyula fÚGRAD - 1972. január 16., vasárnap $
