Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)

1971-12-08 / 289. szám

MOZIÉLET Egy fél tengeralattjáró az intézetben SZINDBÁD Cikkírás közben találtam a salgótarjáni Madzsar József Megyei Kórházban dr. Lüké Géza főorvost, a kórház sebé­szeti osztályának vezetőjét. — Mi a téma? — A XXIV. nemzetközi se­bészkongresszus. Moszkvában rendezte meg a Nemzetközi Sebésztársaság. A magyar Se- bésztársasóg és az IBUSZ, utat szervezett a kongresszusra, e:.en vettem részt én is. A tíznapos tanácskozásról és az ut élményeiről szeretnék be­számolni a Kórházi Élet ol­vasóinak. — Nem Követünk el in- diszkréciót, ha némi előzetest adunk az útról a NÓGRÁD- ban? — Azt hiszem, nem. így indult a beszélgetés a főorvosi szobában. Jókor top­pantam be dr. Lükő Gézá­hoz, mert számtalan érdekes­séget mesélt, sztorikat, aho­gyan mondani szoktuk. — Mi újat nyújtott a kong­resszus dr. Lükő Gézának? — Engem elsősorban a gyo­mor- és epeútsebészet érde­kel. A gyomorsebészetnek is egy viszonylag új ága, a va- gotómia, melyet itt a kórház­ban is alkalmazunk már. A vagotómia a fekélybetegségek gyógyítására szolgáló mód­szer. A cél az, hogy a nyom- bélfekélyes beteg esetében ne vegyük ki a gyomor kéthar­mad részét, hanem néhány idegszál átvágásával gyó­gyítsuk a betegséget. Olyan terület ez, amelynek helyessé­gén és eredményességén vitáz­nak még a szakemberek. — Vagotómiaügyben kiala­kult-e egységes álláspont a kongresszuson ? — Nem. összecsaptak a „vagotomisták” és az „anti- vagotomisták”, és létrejött az arany középútat képviselő „szárny” is. Nekem az a ta­pasztalatom, hogy a legtöbb esetben beválik a módszer, s ezzel nem kényszerítjük a beteget jelentős étkezési és munkavégzési megszorítások­ra. Tény, hogy lehet így is, meg úgy is jól elvégezni a műtétet. Az idő és a tapasz­talatok sokasága dönt majd. A kongresszus résztvevőit az új Russzija Szállóban he­lyezték el. Fotocellás liftek szállították a vendégeket és tetejében még kiválóan mű­ködtek is! Nagyszerű volt a rendezés, tág mozgási lehető­séggel élhettek a vendégek. — Megnéztük például a kongresszus idejére rendezett állandó orvosi műszerkiállí­tást. Tetszettek a svéd műtő­felszerelések, a svédek ebben kitűnőek. Szívesen be is cső- magoltam volna az útipogy- gjfl&szba néhány műszert, de sajnos, kénytelen voltam a szólásra gondolni: mindent a szemnek! A szovjet sebészek napján, a szovjet kollégák számoltak be munkájukról. Érdekes volt például, hogy a szívátültetés­hez, mennyivel nagyobb meg­gondolással nyúlnak, mint a nyugati kollégák. Sorozatban végzik viszont a veseátülteté­seket. — Mit láttak még Moszkvá­ban? — Ellátogattunk a Pfetrovsz- kij-féle Kísérleti és Kutató Sebészeti Intézetbe. (Pet- rovszkij a Szovjetunió egész­ségügyi minisztere.) Nagy tisz­telettel figyeltem a számító- központ munkáját. Ezek a művi agyak a betáplált tüne­tek alapján adnak diagnózist — állítólag precízebben, meg­bízhatóbban, mint az ember. Az ördöngős masinákhoz nem sokat értek, tisztes távolság­ból néztem hát működésüket. Ugyanitt szépen felszerelt mű­tőket láttunk, több napra való élményt kaptunk. Mintegy közbevetőleg jegy­zi meg a sebészfőorvos, hogy az intézetbe egy fél tenger­alattjárót éltettek be. A tény meglehetősen meghökkentő, a magyarázat már kevésbé. — Magasnyomású oxigén­kamrákba helyezik a beteget, hogy a veszélyes időszakot itt vészelje át. Ezt egyébként ná­lunk is alkalmazzák már. Az oxigénterápia kikísérletezésé­re hozták el ide az illető ki- szuperált tengeralattjáró fe­lét, amelyet nagyszerűen fel lehet használni — zsiliprend­szerrel működik — a célra. A tengeralattjáró elhelyezésére egy külön épületszárnyat ra­gasztottak az intézethez. Megnézték a vendégek a moszkvai I. számú sebészeti klinikát, amelyet ugyanabban az utcában találtak meg, mint a kutatóintézetet. — Szinte egymás hegyén­hátán vannak itt a különféle egészségügyi objektumok. Ép­pen ezért ezt a részt a moszk­vaiak klinikai negyednek ne- veztéK el. ' A szakmai program mellett jutott idő a szokásos turista­utak útvonalának bejárására is. — Jártunk a Tretyakov képtárban, a Novo Devicsi kolostorban, végigbarangoltuk a Kremlt — ahol egyébként a sok drágaság láttán kevés hí­ján „aranymérgezést” kap­tunk. Szárnyashajóval kel­tünk útra, hogy megnézzük a petrodvoreci szökőkutakat. És Moszkva után felkerekedtünk, hogy kis időt még a csodála­tos Leningrádban töltsünk. — Ezek szerint tehát lesz miről írni a cikkben. — Igen. A bőség zavara is sok gondot okozhat az ember­nek. Bár ami azt illeti, ez még mindig a jobbik eset. Szendi Márta V endégszereplés és műsorváltozás Kedves meghívásnak tett eleget a Nagybátonyi Állami Zeneiskola kilenc tanulója a múlt hét végén. A szovjet ka­tonai egység parancsnokságá­nak meghívására szombaton, másfél órás hangversenyt ad­tak a meghívás színhelyén, a katonák és a hozzátartozóik részére. Egyidejűleg felkértek annak közlésére bennünket. hogy a budapesti Musica Vi­va kamaraegyüttes nagvbáto- nyi bérleti hangversenyének időpontja megváltozott. A Bá­nyász Művelődési Házban megrendezésre kerülő filhar­móniai koncert december 9-én, csütörtököm délelőtt fél ki­lenckor kezdődik, az eredeti­leg tervezett 11 óra helyett. Egri tanácskozás Az utóbbi időben számos eredményt hozott mind a köz­oktatásban és nevelésben, mind pedig a közművelődés­ben négy megye. Komárom. Pest. Heves és Nógrád együtt­működése. a tennivalók egy részének közös kijelölése és megvalósítása. A megyék ta­nácsi művelődésügyi osztá­lyainak vezetői, a megyei is­kolai és népművelési csoport­vezetők december 9-én Eger­ben tartanak megbeszélést, ahol a korábban kötött meg­állapodások végrehajtásáról esik majd szó. Az értekezle­ten természetesen, az idősze­rű tennivalókról, s a jövő feladatairól is kicserélik vé­leményüket a részvevők. Tévénézők kerestetnek Jelenet a Szindbád című filmből Krúdy Gyula a magyar iro­dalom kiemelkedő íróegyéni­sége. Szindbád-novelláit 1911. és 13. között írta — ezekkel lépett be a környező valóság­ból a magateremtette világ­ba, amely nagyon is magában hordozza a való világ ismer­tetőjegyeit, kellékeit, ugyan­akkor azonban hőse és hősnői egy valóságfeletti álomvilág törvényeinek engedelmesked­ve cselekednek. Krúdy azok közé az író kö­zé tartozik, akiket az olvasó- közönség egy időre elfelejt, de ez mintha csak azért len­ne, hogy azután újra, annál nagyobb lelkesedéssel fedez­ze fel. Napjainkban éppen ennek az újrafelfedezésnek, az író növekvő népszerűségé­nek lehetünk tanúi — külö­nösen a Szindbád-novellák és A vörös postakocsi esetében. Szindbád nagyon szeretett élni. Mindenhez ragaszkodott, ami az életet jelentette szá­mára, és ragaszkodott ahhoz, hogy hagyjon maga után va­lami maradandó nyomot az életben, azaz, hogy emlékez­zenek rá. Ö, maga is szeretett emlé­kezni és tudja, hogy a múlt felidézése mindenkinek ked­ves időtöltése. Elsősorban a nőknek — s Szindbád éppen velük került élete folyamán a legszorosabb kapcsolatba. Mikor egy napon eszébe jut, hogy elmegy fiatalsága szín­helyére, megkeresi ifjúkori emlékeit, számít arra, hogy mindenütt várni fogja valaki. És ebben nem is csalódik. Il­latos levélkékben biztosítják őt egykori szerelmei, hogy nem feledkeztek el róla. S akihez váratlanul toppan be, ott is úgy érzi, hogy amióta elment, állandóan gondoltak rá, visszavárták. Huszárik Zoltán, a film ren­dezője alkalmazkodik a Szind­bád-novellák sajátosságához, filmjében ez események me­netét az emlékezés diktálja. A Filmkultúra egyik számá­ban ezt írja a rendező: „Szindbád nem csinál mást, mint felejteni, emlékezni akar és újra élni, bizonyítva a lé. tezés értelmét." Szindbádnak a természetes életörömökhöz, az újabb és újabb tájakhoz, emberekhez, barátságokhoz és szerelmek­hez, megrakott tálakhoz és átlátszó italokhoz való von­zódása elevenedik meg a vásznon a rendező eredeti, egyéni látásmódjával Kibontakozik előttünk Szindbád drámája, aki min­den életelemben meg akarja nézni és meg akarja mérni magát. Fél az elmúlástól, de halálát éppen szinte nem is emberre méretezett élettem, pója, a világ teljes birtokba vételére való szüntelen törek. vése sietteti. Huszárik Zoltánnak ez az első játékfilmje, de neve nem ismeretlen a néző előtt; kis* filmjei, rövidfilmjei már ed­dig is sok sikert arattak. Ér­dekes, hogy a filmkészítés mellett grafikákat is rajzol, s ezek gyakran megjelennek. A Szindbád számos jelenetét is megrajzolta az előkészületek során. A csodálatos felvételeket Sára Sándor operatőr készí­tette Egyetlen hőse van a film­nek — Szindbád. A rendez.ő nyilatkozata szerint attól kezdve, hogy felvetődött a Krúdy-hős megelevenítése, a főhős alakítása számára Lati- nivits Zoltán személvével fo­nódott egybe. Színészválasz­tása tökéletes. Latinovits tel­jesen azonosul a nehéz figu­ra minden vonásával. A női szereplők nagyon sokan van­nak, közülük is kiemelkedő alakítást nyújt R uttkay Éva, Dayka Margit és Szegedi Eri­ka. A Szindbád című filmet de­cember 9—11-én vetítik a sal­gótarjáni November 7. Film­színházban este 8 órától, a 18 éven felüli nézők számára. A két délutáni előadásban az Egy nehéz nap éjszakája cí­mű, zenés, angol filmvígjáté­kot lehet megtekinteni. Szombaton közvetítette a Televízió Lev Tolsztoj regé­nye, filmváltozatának, a Háború és békének negyedik, befe­jező részét: Pierre Bezuhov címmel. Pierre, akit Bondarcsuk alakít a hatalmas filmen (Sinkovits Imre hangjával), kez­dettől fogva központi alakja a regénynek, igazi kétarcú, mégis őszinte egyénisége ebben az utolsó fejezetben csúcso­sodik ki. A moszkvai csatában, az azt követő győztes téli hadjáratban, a napóleoni seregek fejvesztett menekülésében mutatkozik meg Pierre Bezuhov igazi jelleme: a magának élő, illetve a gondolkodó, aki viszont a tömegek sorsát látja és viseli szívén. Már a befejező rész legelején, amikor Moszkvát teljesen kiürítik, s jóformán minden épkézláb em­ber elmenekül, megmutatkozik Bezuhov népével azonosuló magatartása. Helyben marad, hogy azokkal küzdjön népe fölemelkedéséért, győzelméért, akiknek nincs miért és nincs hová futniok. Megfeledkezik Bolkovszkij hercegről, még Na­tasa Rosztováról is, kétségbeesetten, az élet nagy kérdéseit kutatva bolyong menekülők és sebesültek között, s veszi ki részét a tűzvész alatti mentőmunkából. A felismerés szinte őrületbe kergeti, s igazán megnyugodni még a béke első napjaiban sem tud. Csak helyeselni lehet a filmre átdol­gozó Bondarcsuk és Szolovjov korszerű és filmszerű befeje­ző megoldását, amikor nyitva hagyják, egy kicsit a nézőkre bízzák Natasa és Bezuhov kapcsolatát, a szereplők sorsának további alakulását. Pierre Bezuhov alakja talán azért is si­került olyan őszintére, mert a legközvetlenebb hordozója az író gondoltainak és töprengő jellemének, mert ő is ilyen volt valóban, gondolataiban kollektív és antiindividualista, tet­teiben az előítéletek, s olykor a vallásos befolyás rabja. ★ A mai, szerdai műsorból olvasóink figyelmébe ajánljuk a Lövés a szorosban című, szovjet—kirgiz film ismétlését (9.31), A Szajna-parti látogatás című riportfilmet (18.20), az összeállítást Móra Ferenc novelláiból (20.00), Joszif Kobzon énekműsorát (21.00), a beszámolót a KISZ VIII. kongresszu­sáról (21.25), valamint a művészet és szociológia című 35 perces műsort (22.20). L. Gy. r Á Magyar Rádió és Televí­zió tömegkommunikációs ku­tatóközpontja rendszeresen végez vizsgálatokat a rádió és a televízió műsorainak fogad­tatásáról. A műsorokat készí­tő munkatársak számára ez a véleménynyilvánítás rend­szeres. fontos segítséget je­lenít. A bírálatban résztvevők között minden év végén juta- lomtárgyakat. köztük televízi­ót. rádiót sorsolnak ki. Most, a Magyar Rádió és Televízió kéri azoknak a 20 éven felüli rádióhallgatóknak és tévéné­zőknek a jelentkezését, akik az iparban, a mezőgazdaság­ban. vállalatoknál, vagy in­tézményekben fejtenek ki szellemi, vagy fizikai tevé­kenységet. valamint azokét. akik háztartásban dolgoznak, vagy már nyugdíjasok. A je­lentkezés címe: Budapest 5. Póstafiök 1. Feltüntetendő a név. a lakcím, a foglalkozás, életkor, legmagasabb iskolai végzettség, azonkívül az. hogy van-e otthonában rádió, illet­ve tv-készülék. 4 NÓGRÁD - 1971. december 8., szerda ANDRZEJ ZBYCH: (Lengyelből fordította: Varsányi István) 63. Leült a heverőre és hallgat-; ta a csendet. Valahol ajtó csukódott, vagy ablak: az ut­cán koromsötét volt. Kloss mintha a kis bérház falához lapuló árnyat vett volna ész­re. Inge? Esetleg Berta? Bár... Nemcsak Berta volt kíváncsi arra. hogy hol van a várbeli asszony, más is tudni akarta. Ring emberének helyre kell hoznia felettese hibáját. Ahogyan az ablaktokhoz támaszkodva hallgatta a min­dent megülő végtelen csendet, hirtelen élesen hosszú fény­nyalábokat vett észre a vá­roskát körülvevő heeveken. Majd rögtön utána valahol, egészen közel megszólaltak a páncéltörő ásvúk. és sűrű so­rozatokat köpködve veszett kattogásba kezdett egv ne­hézgéppuska. Mindez .azt je­lentette. hogy a front, amely néhány órával ezelőtt Bis­chofsfeldétől még ió messzi­re. nyugatra volt. hirtelen itt termett a város tövében. . Kloss tisztában volt vele. hogy nagyon kell sietnie. Ki­ugrott az ablakon és a falhoz lapult: az utca üres volt és sötét. Csak az égen vibrált fény dél felől. Az ágvúdörgés egyre erősödött és már el sem ült. Az országút felől fekete villasor vitt Edelsberg irá­nyába. A vár a maga sötét körvonalaival akár egv szel­lemekről és boszorkányokról szóló mese giccses illusztrá­ciója is lehetett volna... Ma­gasba meredő falak és bás­tyák. a háttér a lángoló ég... Zsebéből elővette revolve­rét és kibiztositotta. Az ud­varban a kavics ropogott a lába alatt. Kloss néhány lé­pést tett az aluljáró felé és egy fa mögé ugrott. A várat figyelte. Minden ablaka zárt és sötét, bár amikor a kapun bement, úgy tűnt fel neki, hogy az egyik ablakban, az első emeleten reszkető fény villant. Várt. Újra fényt lá­tott a jobb szárnyon. Valaki volt a várban. Kloss tisztában volt vele. milyen nagy fába vágta fej­széjét. Átkutatni az egész vá­rat? Esztelenség... Ha szóra lehetne bírni azt. aki a levél­tárat őrzi! Nincs más lehető­ség! Talán mégis helyesebb lett volna Nowakot is magá­val hozni? Beszélt a főhadnaggyal, mielőtt idejött. Nowak az ..ő” kaoualiukban várakozott: és rögtön jelentette. hogy a helyzet súlyos. Az ezredpa­rancsnok beszélni sem akart vele! Különben is az ezred­ben ítélet napja van. A had­osztályparancsnokkal csak a tüzérség közvetítésével sike­rült felvenniük a kapcsola­tot: nehéz védelmi harcban állnak a dél felől támadó német páncélos hadosztá­lyokkal. Az ezred valószínű kivonul Bischofsfeidéből — Meg kellett volna mon­danod az ezredesnek, milyen feladatod van — jelentette ki Kloss. — Erre nem volt paran­csom. őrnagy úr — suttogta Nowak. Aztán megkérdezte, mintha Kloss tudhatná: — Tulaidonképpen mi történt a fronton? — Ügy látszik. Schörner megpróbál kitömi északi irányban — mondta Kloss fontolgatva. — Ez a pokol tornáca pár napig is eltart­hat. — És ha visszaiönnak a né­metek? — Hosszú időre már nem. Én maradok. Te visszavo­nulsz az ezreddel. — Gyor­san határozott, igaz. hogy sok választása nem volt. — Az őrnagy úr egyedül marad ? — Mindig egyedül szoktam lenni — mosolygott. — Ha a helyzet nem változik, akkor reggel még szükségem Vsz rád. Kérdezd meg az ezred­parancsnokot hogv kapha­tunk-e két szakaszt néhány órára. — Kétlem — mondta No­wak. — Ha neki lennék, én sem adnék — mormogta Kloss. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents