Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)

1971-12-24 / 303. szám

Hotvan éve született Fagyejev Korán sötétedik... „Az én hazám a Távol- Keiet,, — mondta egy ízben Alekszandr Fagyejev 1935- ben az Izvesztyija tudósító­jának. — „Igaz, kemény szé­leiét fűz ehhez a vidékhez" — vallotta erről a tájról, egy gyerekkori barátjához írott levelében. Igen, itt, Oroszország csendes-óceáni partvidéken, Csugujevka faluban, Szucsan- ban, Szpasszkban, Vlagyi­vosztokban töltötte gyermek­korát az író, itt tanult, itt járta ki a partizánharc ke­mény iskoláját, itt lépett be a kommunista pártba. es amikor már híres író lett. s Moszkvában élt és dolgozott, akkor is. élete végéig, ezer, meg ezer szál fűzte a szívé­nek oly kedves Távol-Kelet­hez. Es a fávol-keletiek szen­tül őrzik földjük nagyszerű szülöttének emlékét. Fagyejev 1901. december 24-én született, ezelőtt het­ven esztendeje. Az évfordu­lóra készülődve, a primorsz- ki körzetben új túristaútvo- nalat dolgoztak ki „Faevejev nyomán” néven. Az útvonal 8Z usszori taiga távoli, sö­tét erdőin vezet keresztül, azok között a heevek között. ahol a fehérgárdistákkal és az intervenciósokkal vívott harc folyt, és Csugujevkában ér véget, több mint négyezer kilométerre Vlagyivosztoktól, ott, ahol Fagyejev gyerek­korát töltette. „Az én Időmben Csugu­jevka, csakugyan eldugott tajgai falucska volt,' melyet rossz, agyontöredezett, szét­ázott út kötött össze Jev- genyjevka állomással. A fa­luban csak általános iskola volt. Értelmiséginek öt em­ber számított: a tanító, a postai tisztviselő, az erdőke­rülő és anyám meg mostoha­apám. a két felcser” — írja Alekszandr Fagyejev a for­radalom előtti Csugujevká- ról. mely ott terült el az Ula'ne fedyó partján, az erdő­borította vulkánt csúcsok lá­bánál A kis Szása Fagyejev leg­hőbb álma az- volt, hogy ta­nító lehessen vagy agronó- mus, és ha visszatér Csugu- jevkába, átadja tudását a falubelieknek, javítson élet- körülményeiken. eljuttassa hozzájuk a műveltséget. Az 1017-es forradalom hozzáse­gítette a csugujevkai kisfiút álmai megvalósításához, és ráadásul felszínre hozta te­hetsége forrását: íróvá tette. És Fagveiev egész életében szívén viselte a távoli tajgai falucska lakóinak gondját, baját. Ma az új könyvesbolt kö­zelében, Csugujevka központ­jában kis fehér ház áll. „Ml, gyerekek, Itt szoktunk éjsza­kázni nyáridőben” — írta A. Fagyejev nővére, Tatyjana Alekszandrovna. 1961. szep­temberében ebben a házban Fagyejev-emlékmúzeum nyílt. A ház előtt felállították az író mellszobrát. A múzeumot megnyitása óta, csaknem ki­lencvenezer látogató kereste fel a Szovjetunió minden zu­gából. Tömérdek fénykép látható itt. melyeket az fró es családja, barátai ajándé­koztak a csugujevkaiaknak, és amelyek bemutatják Fa- gyeiev életét, munkásságát, széles körű társadalmi tevé­kenységét. levelezését a tá­vol-keletiekkel. Az egyik he­lyiségben berendezték Alek­szandr Fagyejev Moszkva- környéki nyaralójának dol­gozószobáját. A falu lakói legdrágább kincsükként őr­zik az író néhánv személyes használati tárgyát, egy sor könyvet, melyet ajánló sorok kíséretében a csugujevkai is­kolának ajándékozott. Öles Kosevoj édesaovjának az If­jú gárda szerzőjéhez írott le­veleit. Balassagyarmati pillanatok A SZENZÁCIÓ — Itt az Africánal szomszédos lakóházak ablakai becsukódnak, nemcsak a hang­oz egzotikus vadállat-kiállí- zavartól, hanem attól az illat' tás! Kérjük önöket, kedves közönségünk, tekintsék meg a sivatag királyát, a legerősebb hímoroszlánt. Nézzék meg a havasok rémét a szürke farkast, vagy az őserdő mó­kás majmait! Már csak pár napig állunk az önök rendel­kezésére. Ne mulassza el! Várja önt az Africána, az eg­zotikus vadállat-kiállítás! Bömbölve, recsegve ordítja a hangszóró a fenti reklámot Balassagyarmat kellős köze­pén. A volt szabó ktsz épület- helyén — jelenleg üres telek — kapott helyet az Africána tói Is, amely az állatok felől tör fel az abákok irányába, terjeng a házak között. Lehet, hogy mire e sorok megjelennek, már hűlt helye lesz e szenzációsnak igazán nem mondható vadállat-klói- nyeret. A vevő szólni akar, léses csomagolásban kerülnek az óhajtott játékok. Nem saj­nálják a papírt. Nem úgy a Kossuth és Lut­her utca sarkán levő élelmi­szerboltban, ahol az eladó csomagolatlanul nyújtja át a vevőnek az egykilós friss ke­lításnak. Valószínű, hogy Rétság, esetleg Vác lesz a kö­vetkező állomás. I DEKORÁCIÓ De marad­junk még egy pillanatra az állatoknál. Ezúttal valóságosan is szelíd állatoknál. Őzikéről van szó, ________ __ __ _______ amely a papír-, sport- játék­v adállat-kiállítás.Két kiszupe- ®fer kirakatában látható. de nem mer, ezt az arcán lát­ni, mert az eladó arcén Is látni valamit. A vevő sietve hagyja el az üzlethelyiséget, hóna alatt a csomagolatlan kenyérrel... ELŐZÉKENYSÉG ■rált vonatkocsi, sárgára, zöld­re, kékre és még ki tudja mi Fumérlemezből formálták ki, kék színre festették, lila pöty­minden színre festetten most työkkel a hátán, egy színes szalag közbeiktatásával Imi­tálná kecses mozgását Két lakókocsiként tölti be szere­pét. Kissé távolabb, a tér kö­zepén áll az egyetlen vasrá­csos kocsi, melyet hulladék- deszkából összetákolt, szintén giccsesre mázolt palánk ta­kar el a belépővel nem ren­delkezők szeme elöl. Nagy a forgalom Balassa­gyarmat főutcáján. Az ünnep előtti forgalom a szokásosnál is nagyobb. És ki tud ellent- állni ilyen hangos reklámnak, hívogató szónak? Többen, fő­leg kisgyermekes papák-ma- mák jegyet váltanak, hogy alig két perc múlva csalódot­tan távozzanak. Szunyókáló, soványka barnamedve, fázó­san összehúzva magát, szu­nyókál alig két négyzetméte­res ketrecében. Ha olykor­olykor nem lélegezne, azt hi­hetnünk, hogy rég vissza szállt a lelke a havasokba. A híres oroszlán szürke hályog­gal szemén, dédapja lehetne a Daktari Klerenszének. Három fagyoskodó makimajom moz­dulatlanul állja körül a seb­tében ketrecükbe állított elektromos hősugárzót. Semmi attrakciót nem produkálnak. A szürke farkas pedig szelí- debb mint egy házőrző. Az is­kolából hazatérő nebulók, akik a palánk alatt bújtak be, kijátszva a jegyszedő éberségét, a farkas fülét va- kargatva incselkednek a szür­ke rémmel, „aki” jóleső ér­zéssel tűri mindezt. Míg a kiállítás tuladjonosa a palán­kon kívül segédeivel nagy szeretettel és szorgalommal fényesíti vadonatúj Ford Taunus kocsiját. Ennek több a szemlélője, mint a fagyos­kodó, melegre vágyó, sovány­ka jámbor vadállatoknak. A pénztárosnő pedig szedi az ötforintosokat, közben jut ideje arra is, hogy új szala­got tegyen fel magnójára, vad zenét rikácsoltatva a forgal­mas főúton közlekedőkre. A kisfiú — talán első osztályo­sok lehetnek — nyomja or­rát a párás ablaküveghez. Mé­lázva szemlélik a kék színű őzikét. — Látod? Kék! — mondja egyikük. — Pedig az olvasó­könyvemben barna színűek az őzikék — folytatja csodál- kozóan. * — Lehet, hogy fázik — ma­gyarázza kis társa selypítve. Még gyönyörködnének a ki­rakatban láthatókon, de az érkező felnőttek odább nyom­ják őket. Bent, a boltban nagy a forgalom. Itt már Lz­Előzé- kenység és udvariasság jellemzi a Rákóczi úti nagy élelmiszer­üzlet dolgozóinak munkáját. A vezető is besegít most. Hol a pénztárnál, hol a pult mö­gött, s jut ideje arra is, hogy köszöntse az érkezőket, távo­zókat. Nagy is a bolt forgal­ma, szinte kicsinek tűnik az önkiszolgáló-helyiség. Igaz, nemcsak a forgalom, hanem az árubőség miatt is. Kedves, udvarias a többi dolgozó is. Fiatalok, fürgék, jókedvűek. A hangulat a vevőkre is átragad, így a bevásárlókosarak súlya is könnyebbnek tűnik. Pedig igazán megrakottak. » — Jó karácsonyunk lesz — jegyzi meg az üzlet vezetője egyik vevőjének, miközben se­gít csomagját kezébe adni. — Igen — válaszolja a ve­vő Csak szép is legyen. Nagy hóval, mert úgy szeretem. R. O. összefogott egy község, hogy napközi otthont nyisson az öregeknek. A volt ügyészség épületében Pásztó nagyköz­ség vállalatainak, intézmé­nyeinek, szerveinek hozzájá­rulásával, valóságos közada­kozással készült el az öregek napközi otthona. — A berendezést a vállala­tok adták — mondja Fekete Lászlóné gondozónő. — A füg­gönyök, a szőnyegek, a fote­lek, az asztalok, a teljes kony­hafelszerelés, minden, amit itt lát, a pásztói vállalatok aján­déka. Felkeresett bennünket az ÁFÉSZ, jártak már itt a tsz, a nőbizottság és a Vörös- kereszt képviselői, hogy ér­deklődjenek, miben segíthet­nének. Csak néhány heverőre lenne még szükségünk. Miközben a kezdetről be­szélgetünk a gondozónővel, nyílik az ajtó, idős bácsi óva­toskodik be rajta. — Kellene valami, Laukon- desz bácsi? — kérdezi tőle Feketéné. — Nem, dehogy — tiltako­zik az öreg. _ ? — Csak kíváncsi voltam az újságírónőre, aki itt van — folytatja komótosan Géza bá­csi, s megnéz alaposan, — Honnan tudja Géza bácsi, hogy itt vagyok? — kérde­zem. — Gondoltam — szól lassan az öreg, s roppant kedvesen meg is invitál az otthon la­kói közé.. A másik szobában az asz- \tai körül székeken, fotelekben iimiiiiiiMiiiiiiimmiHimiimiimitiiimmiMitiHiiMiiimnimiimitiMiiiiNimiimiiiiimmiimimiiiiiiiiiiiimiimiiiHimiiiiiiiiiiiiimiiiiimimiiimimniiMi Ha nem is boros, de borús hangulat­ban szereztem tudó. mást a minap arról, hogy a nagy pénzű szesztestvérek talál­kahelyei hamarosan újabb, attraktív üzemegységgel sza­porodnak. íme a sze­rény újsághír: „Bormúzeumot lé­tesítenek a budai vár alatt nemrég feltárt katakombá­ban. Az ital ínyen, cei itt több évtize­des bormatuzsáleme­ket is megízlelhet­nek”. Félreértés ne es­sék: Nem irigylem azokat a hazánkba szakadt külföldfiait, akik konvertibilis alapon isszák magu­kat a népies fara- gású asztalok alá; sőt, ha a kijózanító Írva vigadok U'VU-VWWV^VWVWWWWV SZTK.rendelöben is csak kemény valutá­ért állítanák őket két lábra — egyenesen honfiúi büszkeség dagasztaná legény- tolitól pelyhedző szí­vemet. Attól se kell fél­nünk, hogy e tehetős importborisszák ne­tán megfáznak az ár­nyékos odúban; hi­szen ugyané tájakon tenyésznek az anti­biotikumokat erjesz­tő, józan gombafaj, ták is. Így a kedves vendég akár haja- ionfőtt is mulatóz- íat a hazai hajado- tokkal, nem lesz szükség kalapkúrára, hogy aszongya: bor­i bor, oal... a borkalap­S ha netán honi legények is lebotor­kálnak egyszer-egy szer a neoantik bun­kercsárdába, újabb bizonyítékát nyerjük annak, hogy nálunk biz’ eltűntek a rút generációs ellentétek. Hiszen nincs feleme- löbb látvány, mint amikor egy 25 éves ifjú bormatuzsálem­mel koccint! Bízunk abban, hogy a múze­um puritán erkölcsű pincérei se élnek vissza e kezdők ta. pasztalatlanságával, és nem holmi éret­len vinkót szolgál­nak fel élemedett boraggok helyett. Mert tudnivaló, hogy nincsenek fiatal bo­rok, csak vén kor­helyek. Egy kezdő ivónak minden bor öreg. De, ha netán vala. mely bormatuzsálem túlságosan elbízná magát, és többet kér­kedne öregségével, mint ildomos — ké­rem, közöljék vele kellő tisztelettel, hogy van „valaki", „aki” épp oly vén mint ő, s aki immá­ron annyira elaggott, hogy ereje sajnos nem növekvőben, hanem — a jelek szerint — elapadóban van. Ez pedig az alko­holellenes küzdelem. Kerekes Gábor pihennek az idős nénik és bácsik. Ebéd után vannak, csendben tereferélnek. Major Jánosné négyszer- ötször is eljött az otthonba, barátkozni, körülnézni. Az­tán végleg ittragadt — Nem örültek a gyerekek az elhatározásnak — mondja Major néni. — Azt mondták: ugyan, minek menne anyuka az otthonba, még kibeszélné­nek, hogy nem törődünk ma­gával. Jók hozzám nagyon, de hát egész nap dolgoznak én meg egyedül üldögéltem ott­hon. Itt meg jól elbeszélge­tünk, tévézünk, kártyázunk, gyorsan telik a nap. Nem különleges eset a Ma­jor nénié, sokan idegenkedtek az öregek napközi otthonától. Voltak, akik úgy tartották: nagy szégyen az már, ha va­laki odakerül. A rideg tartóz­kodás kezd már felengedni. Gyakran kopogtatnak az aj­tón, körülnéznek, milyen is ez az otthon? Egyik néni rokon- látgotóba menet lelkére kötöt­te a gondozónőnek: — Januárban visszajövök ám, nehogy ki tessék adni a helyem másnak! Endrész Lászlóné szatyrot horgol a fotelben. — Itt tanultam meg a horgolást — meséli. — Rongy- maradékokból, pamutból té­rítőkét is csinálok. Jó lesz az még ide, az otthonba is. Fürgén táncol kezében a fé­nyes tű, biztos mozdulattal talál a hurkokba. Szemüvegre nincs szüksége. A 83 éves Bélák János bá­csi asztalos volt. Mesterségét most itt hasznosítja, megja­vít ezt-azt, amit éppen kell, Torda Sándomé az asztalnál kézimunkázik. Egyébként ő itt a „kártyamester”, ő tanít­ja lórumozni, meg „víg a tesezni” a többieket. Brunner Józsefné, Rózsika néni csendesen ül, keveset szól. Jól érzi itt magát, hízott is sokat, amióta itt van. — Nem hitte volna az em­ber ... — bólogat. — Én is azt mondom, bér mindig így lenne — fűzi hoz­zá Laukondesz bácsi is. Délelőttönként tévéznek az öregek. A sarokban álló ké­szüléket Lórik István pásztói kisiparos vette védnökségébe, ingyen javítja, ha kelL Gyakran nyitják az ajtót az úttörők is. Csikós Csilla és Korpás Ildikó szinte törzs­vendégek már itt. Beszélgetnek az öregekkel, mesélnek az Is­koláról, felvidítják Őket. Párt­fogásába vette az otthont a kórház is. Rendszeresen jár ki az orvos, ennek tudják be az öregek, hogy az A—2 mesz- sze elkerülte őket. Jár az otthonba a NÖGRAD, a Nők Lapja, az Ország Világ. — Mit szeretnek olvasni az újságban? — Mindent. Sorba, ahogy jön — siet a válasszal Major néni. — De legjobban azt sze­retnénk már olvasni, hogy felemelték a nyugdíjakat Odakinn nyílik az ajtó. — Valaki jött — kapják fel a fejüket az öregek. — Ki lehet? Míg beszélgetünk, Endrész né­ni befejezi a horgolást. Meg­csomózza a szálat, s büszke mosollyal mutatja a többiek­nek a kész szatyrot. Közben telik az idő, hama­rosan jön az uzsonna. Azután szépen hazaballagnak az öregek. Korán sötétedik, es­tére már otthon vannak. Szcndl Márta PILINSZKY JÁNOS FELELET Hommage á I. B. Ellátogatsz a legbelső szobába, hallgatsz és hallgatod a szürke falak lobogását, mintás csöndjét, susogását, parancsát. Letérdelsz egy szigorú szózatra és beleolvadsz a figyelembe, mely mindenünnen az ünnepély egyetlen csukott ajtajára Irányul. Holott veled vagyunk továbbra, változatlanul. NÖGRAD — 1971. december 24., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents