Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)
1971-12-24 / 303. szám
A Vrsok tövében Blaskó János, a Vrsok tövében lakik Ez a hegy úgy nyúlik a nógrádsápi házak fölé, mint valami hatalmas hímzett vászonhalom. De hol vannak a hímzett minták, és ki hímezte őket? A minták, a fenyőfák, maguktól nőttek a köves hegyoldalon. Ezek a természet motívumai. Sötétzöld tüleveleik között motoz a szél, halljuk | a hangját. Egészen más a | enyvesekből suhogó szél hangja, mint amelyik a lombhullató erdőkből fúj. Van egy szép szlovák dal. Iced si.ia zaspivám a elme. Ezt dúdolja Blaskó János, a szlovák nyelv tanóra, szemében meleg fénnyel: Ha kiviegyek a hegytetőre és ott énekelek hall a kedvesem a völgyben, de meg nem ismer, mert az én kedvesem ilyen dalokat nem ismer. A gutái út bal oldalán van a hegy, a Vrsok A dal, mintha itt. Sápon született volna, erről a hegyről. De nem, ez nem nógrádi szlovák dal, Blaskó János még gyerekkorában tanulta az iskolában, vagy a szülői házban, már nem emlékszik rá. Megkapó a dallam édes szomorúsága. Nagyon szép szlovák dalok szólnak a hegyekről és a völgyekről. Blaskó János szereti ezt a népet, amelyből származik. Békésben, Szarvas szomszédságában született. 1955-ben végezte el a szlovák nyelvű tanítóképzőt. A tanítást Nóg- rád megyében kéz,die, 1955" ben Bánkon, 50-ban Alsópe- tenybe, 60-ban Nógrádsápra került. — A szlovák nyelvet csak pár' éve tanítom. Nógrádsá" pon 1965-től — mondja. — A kormányhatározat szellemében most minden osztályban oktatjuk a nyelvet. Tanulólétszámunk 150, mindenki tanul szlovákul. A gyerekek szeretik a nyelvet. Persze, a tervezésnél ügyelek arra, hogv milyen anyagrészt választok. Lehetőleg olyat, amely leköti a különböző korú tanulókat. Használom mind az alsó, mind pedig a felső tagozatban a Szlovák—magyar képes szótárt, amely a Slovens- ké Pedagocické Naklada- telstva gondozásában jelent meg 1969-ben Bratislavában. Szívesen ajánlom a többi kollégának is. Blaskó János a falu köz- művelődési életébe is aktívan betkapcsolódik, ha kell szerepet vállal egy színdarabban. há kell citerakíséret- tel maga is énekel, a sportolás mozgatója. Tavaly pedig megkezdte a szlovák dal- kincs gyűjtését. A magnótekercsek ma már körülbelül félszáz dalt őriznek. Nógrádsápi nótafái: Szabó Fe- rencné. Hutya Pálné, s idős Székest István, aki nagyszerű cíterás. Milyenek ezek a dalok? — Általában mélyebb tónusúnk, ha a tótkomlós!, répáshutai. bükki dalokkal ha. sonlítjuk össze őket. Egyúttal szomorúbbak, sokszor balladaszerűek. A békési, bükki dalok vidámabbak. Miből adódik e tónuskülönbség? Azt hiszem, ezt megállapítani még a további kutatás, elemzés dolga. Gyűjteményem legféltettebb darabjai az 1750 tájáról származó dalok, ezek az eredeti szlovák* dalkincs részei. A későbbiekben sok magyar motívum is átkerült a szlovák dalokba, és viszont. Ez általában közép-európai jelenség. A gyűjtést jövőre fejeli be Nógrádsápon Blaskó János, száz dalt gyűjt össze, a szlovák szövetségben már tudnak e gyűjteményről, várják Vanyarc, Erdőkürt, Sámsonháza. Luciáivá, Ös- agárd, Galgaguta, Nézsa, Keszeg mér szerepel szlovák népdalgyüiteménvekben. Blaskó János gyűjteménye lehetővé teszi, hogy Nógrád- sáp neve is bekerüljön azokba. Ha meghalljuk és megismerjük ezeket a dalokat, gazdagabbak leszünk. Haliga’ csak, valaki mintha énekelne egy magas hegytetőn, körülötte szálfák. A völgyben valaki hallgatja a dalt, egy lány, de meg nem ismeri. Aztán múlnak a napok, s a dal mindig felhangzik. A völgyben hallgatja egy lány. És megismeri. Tóth Elemér AJÁNLATUNK Érdekes, szórakoztató filmet láthattunk a képernyőn a szerda esti műsorban, amikor is a Találkozások című magyarul beszélő francia filmet vetítették, Philippe Agostini rendezésében. A Bertram L.-Lonsdale novellájából 1961-ben ké- BZült film álkriminek is mondható, amely mímelt társadalmi problémákkal, s egy valószerűnek tűnő szerelmi konfliktussal igyekszik leplezni bűnügyi jellegét. A zongoraművész karrierje megszakad, áttér a rulettre és a baccaratra, s végül elveszíti minden vagyonát. Agyafúrt ötlettel igyekszik szabadulni kényes helyzetéből: elhatározza, hogy búváröltözékben a tengerbe merül, eltűnik, s egy rá váró távoli motoroson külföldre szökik. így Bella, a felesége fölvehet! hatalmas, kétmilliós biztosítási kártérítését, amiből utána utazhat, s álnéven továbbra is jólétben tölthetik hátralevő esztendeiket. Egy váratlan találkozás, Bella és Ralph felvillanó szerelme azonban meghiúsítja az eredeti tervet, izgalmas bonyodalmak után elillan a nagy szerelem, az új boldogság lehetősége, Carl visszatér és minden marad a régiben. A film értékét különösen növeli Michele Morgan (Dallos Szilvia hangjával) remek alakítása. Kiállít a Stúdió Megszoktuk már, hogy Salgótarjánban csaknem valamennyi nagyobb ünnepnek van képzőművészeti eseménye is. Az idei karácsonykor sem maradunk képzőművészeti élmények nélkül, amit elsősorban a József Attila Művelődési Központ üvegcsarnokában megnyitásra kerülő kiállítás biztosít. Ezúttal a Nógrád megyei Képzőművészeti Stúdió tagjai mutatják be alkotásaikat. Az ünnepélyes megnyitóra december 25-én délelőtt 10 órakor kerül sor, a megnyitó beszédet Kelemen István, a Nógrád megyei Tanács művelődés- ügyi osztályának népművelési csoportvezetője tartja. Szép karácsony (Deák Kázmér rajza) Még csak délután három óra volt. de a sötétség már benyúitózott a falusi házak közé. a szűk, sáros utcákba. Nagyanyám felgyújtotta a villanyt, aztán ismét leült velem szemben a karosszékbe. — Bizony ismét tél van — mondta elmerengve, és én éreztem, hogy e pár szóban nagyon sok kimondatlan gondolat vegyül még. Később Mari néni is átjött a szomszédból és leült mellém a díványra- A csend fojtóan telepedett rá erre a borongás tél eleji délutánra, csak az óra egyenletes, erős ketyegése hallatszott. Végül nagyanyám szólalt meg: — Mennyivel szebbek, mozgalmasabbak voltak az esték. amikor még... — Hű, bizony! — vágott közbe Mari néni- — A fonóházban! Ott volt csak víg az életi — Ahogy az elemi iskolából kimaradtunk, — folytatta nagyanyám — a lányok már kora ősszel összefogtak és elindultak fonóházat „fogadni”. Megfizettük a háziasszonyt kukoricával, káposztával vagy ha éppen volt, hát pénzzel is, aztán fogtuk a guzsalyt meg a kendert, oszt fontunk, énekeltünk, mókáztunk. Vasárnap meg, hű akkor volt még csak igazi a jókedv. Jöttek a legények nagy énekelve. A lányok diót raktak az asztalra, a legények megtörték a helyébe meg aprópénzt dobták a tányérba. Ezen vettük oszt a petrót, amiből bizony nagyon sokat elfogyasztottunk egy tólen. — Amikor pedig esett a hő, — kapcsolódott be az elbeszélésbe ismét. Mari néni — a háziasszonyunk kicsukott bennünket az udvarra. Ott a legények meg úgy összevissza havaztak, hogy elől-hátul csepegett belőlünk a viz. — A karácsonyok is mások voltak még. fiam — melegedett bele a visszaemlékezésbe nagyanyám. — Szegényebbek, de meghatóbbak- Valóban a szeretet ünnepe volt az. meg az adakozásé. Az iskolás fiúk meg lányok már a kora délutáni órákban csapatostól járkáltak a faluban. A fiúk betlehemet játszottak, meg énekeltek az ablakok alatt karácsonyi dalokat. A lányok meg saroglyára állítottak egy karácsonyfát, oszt’ azzal járták énekelve a házakat. Kaptunk aztán diót. kalácsot. meg volt, ahol még pénzt is adtak. Sok helyen kikiabált a gazda az ablakon, hogy „hányán vagytok?” Amikor megmondtuk neki, hogy hányán, aszondta: „No, akkor annyi felé szaladjatok 1” — A pásztorok már reggel megkezdték kőrútjukat a faluban- — folytatta Mari néni. — Hordták az „aprószenteket”. azaz, hogy te is értsed a fűzfavesszőket. Három-négy szálat vittek egy házhoz. ott megveregették velük a falakat, hogy a jövőben is békesség és szeretet vegye körül a bennlakókat. Az ügyesebb gazda aztán jól végighúzott a pásztor hátsó felén, hogy a következő évben is olyan fürge legyen a jószág, mint a pásztor, aki megugrott az ütéstől. Este a csordás fújta a trombitát a kondás meg a kürtöt, oszt úgy vonultak végig a falun- Akkor aztán a tehetősebb, módosabb családok behívták őket. oszt adtak nekik bort, kalácsot. — A karácsonyi vacsora olyan élmény és jelentős esemény __ volt akkoriban, amire egész'évben vártak az emberek. mélázott nagyanyám. — Pedig nem volt az dúsgazdag, még csak rendkívüli sem. Sa- vanvúbab. mákos-, túrósgubó. meg féltve gyűjtögetett gyümölcs. De az ünnepélyesség meg az összetartozás úgy átjárta az emberek szívét szeretettel, hogy a legkomiszabb, iegcudarabb időkben is e napra emlékeztek vissza- Karácsonv estjén még a hetedik faluból is hazament a családjához min4enki. — Szokás volt akkoriban a karácsonyi morzsarakás. A vacsora minden fogásából — ha csak egy csipetkét is — de félretettek az asztal körül ülők. Aztán ha beteg állat volt a háznál a karácsonyi morzsa füstiével gyógyították meg. — Azok az eladó lányok meg, akik zsúpfedeles házban laktak — mert ilyen is sok volt még akkor — karácsony estéjén beleláthattak a jövő- jükbe- Mert ha kutáccsal. azaz piszkavassal megveregették a házuk tetejét és abból búzaszem esett ki, gazdag kérőjük akadt a jövő évben. Ahogy az órák teltek, az este úgy sötétedett, az emlékek pedig hömpölyögtek kifogyhatatlanul. Sok népi szór kás, mendemonda szóba került még, nehéz lett volna feljegyezni valamennyit. Hiszen az elmúlt évek mindig újabb és újabb emlékeket gyűjtenek. melyek apáról fiúra, nagyszülőről unokára szállnak és az időben nyújtózkodó tarka színekkel befestik a követelőző múltat és az adakozó emlékezést. Horváth Mária ★ Minthogy holnapi, karácsonyi számunkban “nem közlünk műsorajánlatot, ezúttal adjuk közre, hogy mely műsorokat javasoljuk megtekintésre az ünnepek alatt. A pénteki műsorból a Szünidei matinét (10.00), a Nyugdíjasok műsorát (15.20), a Milyenek az olaszok? sorozatot (16.15), A rab ember fiai című Móra Ferenc-regény színpadi változatát (16.55), a karácsonyi verses-zenés összeállítást (19.30), Móricz Zsig- mond Hét krajcár című novelláját (20.00), Beethoven IX. d-moll szimfóniáját (20.15), valamint a Moravia Rómája című magyarul beszélő olasz tévéfilmet (21.25). A szombati műsorból az Egri csillagok című magyar film I. részét (10.50), a Vándorló élet című dokumentumfilmet (14.45), a Milyenek az olaszók? című sorozat V. folytatását (16.00), a Szlávik néniről készült riportfilmet (16.40), a nép- dalműsort (17.05), a Visszaeső bűnös című tévéfilmet (18.30), A vasrács című tévéfilmet, amely Jókai regénye alapján készült (20.05). A vasárnapi műsorból az Egri csillagok II. részét, (10.50), a Bartók-bemutatók nyomában című műsort (14.30), a Milyenek az olaszok? című sorozat VI. részét (14.40), a dr. Ger- manus Gyuláról készüli filmet (17.20), a Szibériai Állami Táncegyüttes budapesti vendégjátékát (18.00), az Emlékezést Macskássy Gyulára (1850), a Duna-menti költők verseit (19.25) ésaKoós Károly: Budai Nagy Antal című színművéből készült tévéjátékot (20.05). L. Gy. Ez nem sikerült Egy játékpisztollyal „fel- fegyverzett” diák sikertelen gépeltérítési kísérletet hajtott végre Dominikában. Megpróbálta Kuba felé kényszeríteni a helyi légitársaság egyik két4 NÓGRÁD - 1971. motoros gépét, de amikor a személyzet és az utasok észrevették, hogy a rájiik szegezett fegyver ártalmatlan, a próbálkozás kimenetele már nem volt kétséges. december 24., péntek , ANDRZEJ ZBYCH? (Lengyelből fordítottal Varsányi István) 77. Kloss éppen arra gondolt, hogy semmi sem formálja át úgy a németeket, mint az egyenruha. Teljesen más ember állt előtte; nem az akit tegnap megleckéztetett, és akivel a német köszöntési formát gyakoroltatta. Tehát ót bízta meg Ring a Wroclaw! archívum őrzésével. Wilhelm Schenk elhatározta, hogy feladatát végig teljesiti. A küszöbön állt pisztollyal a kezében. Nyomban felmérte a helyzetet, arcán mosolyfélére emlékeztető grimasz jelent meg. — Kloss kapitány úr... — mondta — mégis úgy viselkedett, ahogy rendes némethez illik... Te pedig áruló vagy, Ring. Nem gondoltam, hogy nem bírod ki. Látszik, hogy nem hiszel a Führerben, nem bízol a Birodalomban. Aztán Anna Mariához fordult: Sejtettem, ki vagy te. utolsó... Ring hallgatott. Mégsem tudta végigcsinálni a játékot. — Az archívum biztonságban lesz — folytatta Schenk. — A te Ingéd. — fordult ismét Ringhez — nem él. Az igazat megvallva, egy kicsit sajnálom is őt, mert becsületesebb volt nálad. Kénytelen voltam likvidálni őt. Túlságosan sokat tudott. Ring ezredes levetette magát a padlóra és pisztolya után kapott. Elkésett. Wilhelm Schenk tüzelt. — Így végzik az árulók —■ mondta. Kloss tudta, hogy most Anna Mariára lő. Anna Maria is tudta. Szemében azonban nem látott félelmet, csak megadást. Nekidőlt a falnak és várt. Északon egyre erősebben dörögtek az ágyúk. Kloss Schenk kezét figyelte, látta az Ujját a ravaszon. Döntenie kellett. Már semmire sem volt idő, csak a pontos célzás maradt. Pontosan lőtt. Schenk lerogyott a padlóra. Kloss hitetlenkedő csodálkozást látott az amerikai lány szemében. Csodálkozást és határtalan őrömet, hiszen már elbúcsúzott az élettől. Lépteket hallottak. Schenk emberei, akiket a Sturmban- führer az utcán álló gépkocsin hagyott, léptek be a házba. Ketten voltak. Kloss kinézett az ablakon. Látta a ház előtt álldogáló üres terepjárót. Herr Sturm- banführer nem hozott valami nagy létszámú biztonsági őrséget magával. Átadta Anna Mariának Ring pisztolyát. — Pontosan lőjj, s aztán gyorsan a kocsihoz! — Értem — suttogta. Kloss Ismerte az érzést, amikor minden másodperc egy egész percnek tetszik... Már itt kellene lenniük, már éppen be kellene lépniök. Hallotta beszélni őket a folyosón. Rápillantott Anna Mariára. Ez a lány nagyszerűen uralkodott magán. A fegyver meg sem rezzent a kezében. Itt vannak! Anna Maria és Kloss egyszerre lőttek. Az SS-katonák végigvágódtak a padlón. A füsttel és porral teli szobában egymás arcát is alig látták. Csak akkor néztek egymásra, amikor Edelsberg felé hajtottak az úton. Kloss beletaposott a gázba, a lemenő nap fényében csillogó út üres volt. Befordultak az ősfákkal szegélyezett vársétányra. Kloss megállította a kocsit Végre nyugodtan rágyújthatott. Anna Mariát is megkínálta. Némán szívták a cigarettát, tekintetük a kéklő égbolt hátterében élesen kirajzolódó edelsbergi váron nyugodott. — Most mit szándékozol tenni? — kérdezte Anna Maria. — Hogy visszük el az archívumot az amerikai övezetbe? — Tréfálsz — mondta Kloss. A lány csodálkozva nézett rá. — Nem tudod, hol van az archívum — találgatta. Kloss elnevette magát. — Az archívum, kedves szövetségesem, illetékes kezekbe kerül. Még most sem érted? Anna Maria tágra meredt szemmel bámult rá. — Ezt a menetet elvesztettem — suttogta. — De tudod mit, Hans, vagy hogy is hívnak, nem is sajnálom. Egyáltalán nem sajnálom — mondta meg egyszer. — Az égés* vár a miénk. Megyünk? (Vége) i
