Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)

1971-11-11 / 266. szám

Elveszett egv útszakasz! lr'rr' *'«'n az úüenntartó vállalat elkezdte a Ke.. . ;iy is Sszente közötti 3 kilométeres útszakz.z felújítási munkálatait. Az építke­zéssel nem valósították meg a lakosság régi es jogos igényét, mert befejezés előtt az út építői elvonultak. Mondván: a hideg miatt nem tudják folytatni a munkálatokat, s a be­fejezést a következő évre ígérték. A hó no-ok múltak, a helyi tanács sürgeté­se nyomán ígéretek hangzottak el, míg a lelkész állapotban levő útszakasz teljesen tönkre ment. Néhanapján egy-két karbantar­tó munkás jelent meg, különböző elnevezé­sekkel mevielölve a munkát, amit végeznek, a közlekedők bosszantására. Ez év tavaszán a választások alkalmával a lakosság is biztató választ kapott: elkészül a régen várt útszakasz, még az első félévben. Sajnos, elmúlt több mint kilenc hónap és változás annyiban történt, hogy a javításhoz szállított követ a vállalat újabb költségén el­szállíttatta egy másik építéshez. Azt is hal­lottuk, hogy ahová vitték egyrészt közelebb lett volna a kőbányából történő szállítás, máor.r zt m*g/«k.ar(»ást lehetett volna elérni. Az érintett útszakaszról csak annyit, hogy négyzetméterenként hasonló nagyságú gödrök vannak 20—30 cm-es mélyponttal. A jármű­vek lépésben közlekednek, a széthullás veszé­lyével. Tengelytöréstől kezdve már minden volt itt. Az útfenntartó problémáit ismerjük, hal­lottuk magyarázkodásait. Viszont nem értjük a naponta tapasztalható fölösleges kiadáso­kat, melyek az egyik helyről a másikra tör­ténő anyagszállítással járnak. Esetünkben a korábbi alapozási munkák, az azóta ráfordított kiadások összege biztosította volna a szükséges keretet az litépítés befeje­zéséhez. így a választások alkalmával elhang­zott tájékoztatás is igaznak bizonyulhatott volna. Már csak egy kérdés kívánkozik ide: vajon a Népi Ellenőrzési Bizottságnak joga van-e az útfenntartó vállalat munkáját ellenőrizni és ha igen, akkor miért nem tárja fel a hi­bákat? Nagyon szeretne a körzet községeinek lakossága még ez évben jó úton járni, mert fedezetet erre az útszakaszra már egyszer biztosított az állam költségvetése! Holes Imre Kétbodony II. osztály —J— I. Ritka látogatója vagyok a vendéglátó egyrágiknek. Ha időm engedi, legszívesebben a Pécskő-presszót választom. Talán egy éve is elmúlt már, hogy betértem ide egy sörre. Az akkori kellemes benyo­másokra emlékezve, szombat délután újból e presszót ajánlottam partneremnek. Közös volt a véleményünk, bementünk. A belépés pil­lanatában megakadt a sze­mem valamin: a kényelmet biztosító ülőkéit hátlapjai most épp az ellenkezőjét szolgálják. Rendezetlenül függnek a falon, egy, kettő közülük, az ülőkén hevert. Nem szeretem véleményem a nagy nyilvánosság elé tár­ni. Csakhogy ami ezután történt, nem „nyelhető le” olyan könnyen. Megjelent a felszolgálónő. Két sört rendeltünk. Nem kellett sokat várni, hozta a két üveg jugoszláv italt. Az egyik palackban a sör szint­je jóval alább mozgott a másikénál. Talán egy fél de­ci hiányozhatott belőle. Ezt szóvá sem tette társam. Az automatáknál előfordulhat, hogy elfolyik, hisz’ az arany­ból is elcseppen. Az inge­rültséget nem is ez okozta. Felemelem a „gyanús” üve­get, hogy töltsék a két po­hárba, a töltésnél viszont el­maradt a sörre jellemző, gyöngyözés, a hab keletke­zése. Mintha sárgára színe­zett vizet öntöttem volna. Számhoz emeltem poharam, hogy megízleljem, mit kap­tam. Nem titulálom jelzők­kel, mindenki ismeri az ál­lott sör jellemzőit. Monda­nom sem kell, hogy a sör többi része az üvegben ma­radt. A második üveg üríté­sénél akkora hab emelke­dett ki a pohárból, hogy akár az előbbire is jutott volna belőle. De mi, makacs vendégek. nem kevertük össze a félretett sárga víz­zel. Fizetéshez kértük a fel­szolgálónőt. Halkan, hogy csak ő hallja, merészeltem megkérdezni: — Mikor bontották ezt az üveg sört? — Mit gondol? Egy héttel előbb felbontjuk? — vála­szolt kérdőmondattal. — Ha egy héttel nem is, de egy nappal igen — je­gyeztem meg szerényen, és máris nyújtottam a két üveg sörért járó tizenkilenc fo­rintot. És ami még szemet szúrt: a sörhöz, a háztartásban és kocsmákban is ritkán hasz­nálatos vizespoharat kap­tunk. Ennyi bosszúság után hagytuk el a Pécskő-presz- szót — azt hiszem végleg. Talán majd hosszabb idő múlva visszatérek, remélve, hogy addig megszűnnek e csekély hiányosságok, vagy én válók igénytelenebbé. Az igényesebbek viszont jogosan elvárják, hogy a sokat ígé­rő „II. osztály” rangjelzés mellé oda kerüljön még egy vonáska. A szórakozásról természe­tesen azért nem mondok le, tartja színvonalát, igénye­sebb vendégeit is kielégíti a Karancs-presszó. I . — aa. InteFigencia, vagy műveltség? Hogy a két fogalom között van-e valami térköz? Ügy hiszem, igen! E térköz meny- nyiségének a megállapitását a Kedves Olvasóra bízom. Né­hány nappal ezelőtt történt a salgótarjáni temető ravatalo­zója előtti téren, amikor is Ta­kács András megható sza­vakkal búcsúztatta a tragi­kus hirtelenséggel elhunyt Juhász Béla elvtársat. A gonddal elrendezett ravatal­tól a kerítésig sűrű volt a tömeg. Takács András az el­hunyt munkásságának mélta­tó szavai után, a szerető édes­anyától, a rokonoktól, jó ba­rátoktól búcsúztatta Juhász Bélát, amikor legnagyobb megdöbbenésemre egy sze mélygépkocsi a tömeg közé hajtott. Már-már úgy tűnt, hogy a gépkocsi vezetője ki­szól, miszerint: tegyék odébb o ravatalt, mert nem tud tő­le elmenni. Ez az esemény ébresztette fel bennem a címben szereplő két fogal­mat. Nos, döntsék el a Ked­ves Olvasók, hogy a gépko­csivezetőnél a két fogalom közül melyik a hiányosabb? Hogy a gépkocsi állami tu- 'lajdon volt-e, illetve maszek, nézetem szerint nem is le hét mérvadó, hanem az em­ber, aki a kocsiban ült. mi­vel a cselekményt ő követte el. Szerintem öt kell elbírál­ni. Éppen ezért kérem a Te­metkezési Vállalat illetékese­it. a jövőben körültekintőb­ben vigyázzanak, őrködjenek cgy-env temetési szertartás rendjére! léin Salgótarján Fejünk felől a tetőt... Azzal a kéréssel fordulok a szerkesztőséghez, — ami nem­csak saját érdekem, hanem több száz dolgozó érdeke is —-, hívják fel az illetékesek fi­gyelmét panaszunkra, hisz’ már sok ilyen esetben segítet­tek. Arról van sző, hogy a víz­választói erőműnél, a busz­megállót áthelyezték eredeti helyéről egy másikra, körül­belül 200 méterrel Zagyvaró­na felé. Ez még nem is vol- áa baj, de az már igen. hogy váróterem, vagy valami fedél­lel ellátott hely nincs a kö­zelben. Így, több száz dolgozó ázik, ha esős időben várako­zik az autóbuszra. Pedig itt nagyon sok az utazó, mivel közel van az erőmű és a Fe­szi-gyár is. C. István Zagyvaróna Évtizedek óta nem használják az 1700-as évek végén épült, négyszintes tiszadobi toronymagtárat, mely egyedülálló ilyen jdiegű műemlék az országban. Alapos kutatás után össze­gyűjtötték a magtárra vonatkozó adatokat és annak alap­ján a magtarat ipari műemlékké nyilvánították. Az érdekes építményt rövidesen helyreállítják Szocialista brigád alakult anácsadó ELVEHETI-E A TSZ A BELTERÜLETI, HÁZTÁJI FÖLDET? \ J. Mária kisgéci tsz-tag a termelőszövetkezet megalaku­lása óta háztáji földként használta az egyébként is személyi tulajdonában levő belterületi földjét. Ez év tapaszán olva­sónk tudta és hozzájárulása nélkül az elmunkált és bevetett földjébe a termelőszövetkezet csalamádét vetett. Amióta olvasónk erről tudomást szerzett azóta a termelőszövetkezet­nél, de a megyei és járási szerveknél is állandó panaszos, de nem sok eredménnyel, mert bár minden szerv megerő- sitette igazában, de a háztáji föld visszaadására és az oko­zott kár megtérítésére vonatkozó kérését hosszas huza­vona után a tsz-vezetök után a vezetőség bizottsága is el­utasította. A hetvennégy éves, teljesen egyedülálló, öregségi jára­dékos J. Mária (aki írni, olvasni nem tud) már belefáradt az egész évi ígazságkeresésbe.­Az idős, megrokkant tsz-tagok megbecsülésének, anyagi támogatásának lapunk hasábjain, de különösen a zárszám­adási beszámolókban nagyon sok^ szép példáját találhatjuk. A termelőszövetkezetek túlnyomó többsége törvényi előírá­son túl vette a la os zabáivá ha. hogy gazdasági lehetőségeihez mérten anyagilag is segíti szövetkezetének idős tagjait. Szinte egyedülálló eset, hogy egy 74 éves, magányos, tsz- tagtól a t.sz-táblától teljesen elkülönült, személyi tulajdonú háztáji földjét elvegyék, és az okozott kár megtérítésétől is elzárkózzanak. Az idős, rokkant, vagy tartósan munkaképtelen termelő­szövetkezeti tagok erkölcsi és anyagi védelmét az 1967. évi III. tv. és végrehajtási rendeletéi is igen fontos kérdésként szabályozza. Többek között a tv. 72. §-a félreérthetetlenül kimondja, hogy „Az öreg, rokkant vagy tartósan munka- képtelen termelőszövetkezeti tagot a háztáji föld használa­tának joga a munkavégzéstől függetlenül megilleti.” Ki­mondja továbbá azt is, hogy a tag a belterületen, zárt kert­ben, vagy közvetlen a tanya körül lévő földjét személyi tu­lajdonjoga alapján háztáji földként használhatja. A 31/1967. (IX. 13.) Korm. sz. rendelet az öregségi, munkakép­telenségi járadékos tsz-tag háztáji földjét még a földadó fi­zetése alól is mentesíti. i. Mindezek a törvény intézkedések azt bizonyítják, hogy J. Mária törvényadta joga alapján használta háztáji terüle­tét. Ezt tőle elvenni, vagy annak mértékét csökkenteni sem­miféle indokkal nem lehetett. Amennyiben a háztáji föld visszaadása iránti kérelmét a vezetőség bizottsága elutasí­totta, ez iránti fellebbezésével a megyei tanács szécsényi já­rási hivatal mezőgazdasági osztályához fordulhat ■ Tekintet­tel arra, hogy a háztáji föld használatának a megvonásával ez évben elesett attól'a jövedelemtől is, amely a háztáji föld terméséből származott volna, joga van J. Máriának ahhoz is, hogy a termelőszövetkezettől kártérítést követeljen. A tsz tv. 89. § (1) bek. ugyanis kimondja, hogy „a termelőszövet­kezet a tagsági viszonnyal kapcsolatban a tagjának jogelle­nesen okozott kárt köteles peg téríteni”. A kártérítési fele­lősség alól a termelőszövefkezet csak akkor mentesül, ha bi­zonyítja, hogy a kár bekövetkezésében vétkesség nem terhe­li. Vétlenséget tehát a termelőszövetkezetnek kell bizonyíta­nia. A 89. § (2) bekezdése értelmében a termelőszövetkezet a háztáji gazdasággal kapcsolatos kötelezettségei megszegé­sével a tagnak okozott kárt elsősorban természetben köteles megtéríteni. Figyelemmel arra hogy a vezetőség bizottsága kártérí­tési követelését is elutasította, a vezetőség bizottsága ez irá­nyú határozata ellen a határozat kézhezvételétől számított harminc napbn belül, keresette) a járásbírósághoz for­dulhat. VALLALHAT-E MUNKÁT A TERMELŐSZÖVETKEZET TAGJA? Sz. Petemé olvasónk írja levelében, hogy termelőszövet­kezetükben a női tsz-tagok többségét a legjobb akarattal sem tudják rendszeresen foglalkoztatni. Igen sokan munka­bírásuk és akaratuk elleném még a nyugdíjévhez szükséges napokat sem tudják megszerezni. Lehetősége volna, hogy a téli időszakra munkát vállaljon, de tagsági viszonyát nem akarja megszüntetni és szeretné azt is, ha nyugdíjévébe ezt az időt is beszámítanák. Az érvényben levő rendelkezések lehetővé teszik, hogy azok a termelőszövetkezeti tagok/ akiket a tsz előrelátható­an huzamosabb időn át (legalább 30 napig) nem tud mun­kával megfelelően ellátni, máshol munkát vállaljanak. A tsz tv. 65. §-a azonban azt is kimondja, hogy a tsz-tag csak ide­iglenesen, a vezetőség előzetes engedélyével létesíthet^ mun­kaviszonyt. Olvasónk ez iránvú kérelmével tehát a termelő- szövetkezet vezetőségéhez forduljon. Az ideiglenesen léte­sített munkaviszonyban töltött napokat kérésére a termelő- szövetkezet figyelembe veheti a nyugdíjosztályba való beso­rolásnál is. Ez esetben pzonban vállalnia kell a magasabb nyugdíjosztályba való besorolással járó magasabb nyugdíj- járulék fizetését. Az ideiglenesen létesített munkaviszonyban töltött munkanapok nyugdíjévhez való besorolásának sza­bályait lapunk október 21-i számában ismertettük. A közelmúltban osztályér­tekezletet tartottak a Rende­lő Intézet dolgozói dr. Zelnik József főorvos vezetésével. A második napirend igen érde­kes volt, pontosabban a szo­cialista brigád . megalakítása. Egy percig sem vitás, hogy ez valóban szép és dicső fel­adat, de mint mindenütt, itt is vannak kritériumok. Ilyen többek között a munka meny- nyiségi és minőségi fejlesz­tése, udvarias modor, a marxizmus—leninizmus ma­gasabb fokú elsajátítása és még további hasonló szem­pontok. Szóval: „Szocialista módon dolgozni, tanulni és élni.” őszintén szólva ez szép do­log a laboratórium dolgozó­itól, szép, mert odaadó mun­kával, tanulással küzdenek e nemes célért. Rendelőnkben megvannak ehhez a feltéte­lek, a létszám, a fiatal mun­kaerő és nem utolsó sorbanj minden fiatal tovább tanul. Van, aki szakmai téren ké­pezi magát, van, aki politi­kai célt tűzött maga elé. Ma egyre többet hallunk fizikai dolgozókról, akik szo­cialista brigád tagjai, nagyon kevés viszont az egészségügyi dolgozók között a szocialista brigád. Mi meg akarjuk mu­tatni, hogy mi is tudunk szo­cialista módon dolgozni, ta­nulni és élni. Sőt, példát sze­retnénk mutatni megyénk töbtít egészségügyi dolgozójá­nak. , Megvan a reményünk arra is, hogy szükség esetén a felsőbb szerveink , támoga­tásában is részünk lesz. Sze­retnénk, ha más egészség- ügyi dolgozók is átvennék példánkat, mert ez követ­hető. sőt, követendő példa is. Lantos Jeremiás Jobb hely nincs? .......v,J| •; ' ' ...... T ' || " i ' trSMj^kd OI !#'tliftwnnp .. k ti ■$' 11 f \ f-- f , t! kmm., ■ , -"1L :.'V :.!%4Í»!:'' 'Mii Ezt a felvételt a Pécskő utca 10. számú toronyházából készítettem az elmúlt héten. Tűrhetetlen ugyanis, hogy a városi tanács igen kevéssé ügyel arra, hogy a Pécs­kő utca tisztasága kicsit is javuljon! Jó ideje már an­nak, hogy szinte nap mint nap itt ürítj szeméttárolóját a képen látható utcaseprőgép. Látható a képen az is, hogy már elég tisztességes mennyiségű szemetet hagyott itt e hasznos masina, noha a házak között örvénylő szél sokat el­vitt belőle. Hogy hová? A környező lakásokba! L. L. Pécskő út 10. NÖGRÁD — 1971. november 11., csütörtök 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents