Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)

1971-11-09 / 264. szám

Egyéni« elbírál^«

Mit nyűit

s sző vetkezeti törvény?

Gajdos János országgyűlési képviselő, a balassagyarmati ÁFÉSZ elnöke közel két évtizede tevékenykedik a szövetkezeti mozgalomban, Korábban a patvar- ci tsz elnöke volt. Nemcsak a fogyasztási szövetkezeteket, hanem a tsz-ek problémáit is ismeri. Mint ország- gyűlési képviselő részt vett a szeptember 22—23-i országgyűlésen, ahol a III. szövetkezeti törvény megtárgyalásánál áz ÁFÉSZ-ek képviseletében felszólalt. Kérdéseinket mi is e vonatkozásban tettük fel a képviselőnek, az ágazati törvény rövid időn belül járható megjelenésével kapcsolatban.

—* Milyen alapvető változást hozott az új törvény az AFÉSZ- ek részére?

— A legjelentősebb annak elismerése, hogy a jövőben a fogyasztási szövetkezetek egyenrangúnak minősülnek az állami tulajdonnal. Eddig voltak, akik úgy gondolták, hogy a szövetkezetek a ma- gánválalkozások, és áz államivállalatok között valami bizonytalan, félmaszek helyet foglalnak el. Most megszűnt a kétely, ami miatt egyes szervek hátrányos különbséget tettek az állami vállalat és a szövetkezet között. Ezután, ha üzem létesítéséhez dotációra van szükség, az kapja, aki az ellátási problémákat jobban meg tudja oldani.

— Mennyiben érinti a törvény a tagságot?

— A törvény a tagság igényeinek megfelelően, előtérbe helyezi a tulajdonosi jogot. A szövetkezeti sajátosságok figyelembevételével, sok olyan kérdésben kap döntési jogot, amelyben eddig csak a küldöttgyűlés határozhatott. Ahhoz azonban, hogy helyesen tudjanak dönteni, jólinformáltság, állandó színvonalas és időben történő tájékoztatás szükséges a szövetkezet tevékenységéről. Mivel ez minden szövetkezeti formára vonatkozik, az információ módja is különböző lesz a kidolgozás és alkalmazás során. Hozzátenném még mindezekhez, hogy a tsz- tagság számára óriási jelentőségű a törvénynek az a kitétele, hogy a szövetkezetekben végzett munka is egyenrangú a bármely állami vállalatnál, üzemnél végzett munkával. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a jövőben — a népgazdaság erőforrásaitól függően —, a tsz-tagságot foglalkoztató problémák közül, néhány megoldódik. A nyugdíjkorhatár rendezése, a társadalombiztosítás és egyéb szociális juttatások —■ várhatóan a IV. ötéves tervidőszak végére — egyenlő szinten lesznek az állami alkalmazottakéval. A törvény erre lehetőséget ad, és már csak idő kérdése a megvalósulás.

— A szövetkezetek működésének alapvető változásai bizonyára befolyásolják a vezetők munkáját is. Milyen feladatok hárulnak rájuk a továbbiakban?

— A vezetők számára kissé ellentmondásos helyzetet szül a tagcentrikus szemlélet megerősödése, mert például, ha egy szolgáltatás, vagy egy kis településen levő bolt üzemeltetése nem gazdaságos, a tagság érdekében mégis létre kell hozni. Igen hasznos viszont az a tény, hogy a vezetők megválasztása, bérezése, és egyéb anyagi juttatásai is a közgyűlés hatáskörébe tartoznak. A tulajdonosi viszony erősödése nem engedi

megfeledkezni a vezetőket és a dolgozókaí arról, hogy ők vannak a tagokért, és nem megfordítva.

= A szövetkezeti törvény útmutatóul szolgál a gazdasási munka további irányítására vonatkozóan is. Mi ebben a fogyasztási szövetkezetek számára az új, a célravezető?

— Tág teret ad a törvény a szövetkezeteknek az egymással, vagy vállalatokkal, szervekkel való társulásra. Az együttműködés körét, formáját a tagság határozza meg. Véleményem szerint a pénzeszközök korlátozott volta miatt csak egyszerűbb, elsődlegesen a tagság érdekeit szolgáló társulásokra kerülhet sor. Olyanokra, amelyek a zöldségféle, a gyümölcs-, a tej-, a kenyér- és a- húsellátást javítják. Elvégezhetők még közös feladatként a szállítási szolgáltatások, a kisgépek javítása és a szövetkezeti lakások karbantartása. Tsz-vooalon a vállalkozásoknál csak annyi a megszorítás, hogy ezeknek az alaptevékenységhez, az élelmiszer-gazdasághoz kell kapcsolódniuk.

— Még egv utolsó -kérdés: mit | várnak az AFÉSZ-ek a jövőben a megyei szövetségtől?

— Mivel a MÉSZÖV, mint érdekképviseleti szerv, most már a törvény alapján léphet fel, igen sokat tehet a szövetkezetekért. Várunk még szolgáltatásokat a köz- gazdasági elemző munka, az új belső mechanizmus kialakítása, a vagyonvédelem megszilárdítása, az ellenőrzés területén. És amiben még hiány van: több bátor kezdeményezést, javaslatot kérünk azokhoz az intézkedésekhez, amelyeket tennünk kell, hogy érvényt szerezzünk a szövetkezeti törvénynek.

Kemény Erzsébet

Szécsény nagyközség mun-, kásságának élete és művelődése a Nógrád megyei vonásokat hordozza, de — az ipar jellegéből, szerkezetéből következően — helyi saiátos- ságokkal is bír. A nagyközségi pártbizottság a közelmúltban fogalmazta meg azokat az irányelveket, amelyek alapján továbbfejleszteni kívánják a helység közművelődését.

Bevezető részében az irányelveket összegező dokumentum is megállapítja, hogy a reform kibontakozásával gyorsabb üteművé vált a község társadalmi, gazdasági fejlődése. A gazdaság szerkezete az ipar fejlődésével megváltozik, bizonyos mértékben javul a kulturális ellátottság. Kezdeti lépések történtek az üzemeknél is az önálló köz- művelődési tevékenység szervezésére, szakmai jellegű szakkörök, egy-egy művészeti ág, a klubok rövidebb-hosz- szabb idejű rrjűködtetésével. A szélesedő munkaversenv- mozgalmon belül működő 30 szocialista brigád, több mint 400 taggal, újabb keretet nyújthat a szervezettebb közművelődési tevékenységre. Tegyük hozzá mindjárt: ezek a keretek még nem teremtődtek meg egyértelműen. Inkább csak a lehetőség adott. így mindenképpen érvényes az említett dokumentum ama megállapítása is. hogy a személyi és szervezeti keretek ellenére sem fejlődött a lehetőségekkel a kulturális és közművelődési tevékenység. Az ipari és mezőgazda- sági termelési kultúra fejlettsége és igénye, valamint a szakmai és általános műveltség szintje között ellentmondások jelentkeztek.

l Mi lehetne a raáösa eset

Munkásélet é? művelődés

Telephely ek gondjai

mielőbbi' megszüntetésének?

A válaszadáshoz, bevezetőként, szükség van arra is. hogy a község közművelődését meghatározó és befolyásoló tényezőket elemezzük. Közülük most csupán egyet említünk. Kétségkívül helyesen állapította meg ugyanis a községi pártbizottság, hogy a közművelődést — egyében kívül — a község gazdasági szerkezetének változása, az ipar gyorsuló ütemű feilődé- se. a mezőgazdaság korszerűsödése. a szerkezet átalakulásával jelentkező magasabb szintű szakműveltségi igény, stb. határozza meg.

Néhány szám az iparosodás 'érzékeltetésére. Az ipar Szé- csényben 1966-ban 1550 embert foglalkoztatott. 1970-re ez a szám kétezer fölé emelkedett. Körülbelül ezer bejáró dolgozót tartanak nyilván. Nagyobb ipari üzemek az ELZETT. az Ipoly Bútorgyár, a RIOLEX, a szécsénvi és a ludányi téglagyár, a tejüzem. Természetesen külön kell szólnunk a szövetkezetekről is. Helyi sajátosság, s ez a közművelődést is befolyásoló tényezők közé tartozik, hogy az üzemek teleo- hely-jellegűek. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az üzem célkitűzéseit, terveit nem saiát maga alakítja ki. Másrészt az üzemen belül bizonyos feszültséget jelent, hogy a telephelyen a bérek alacsonyabbak. mint az ..anyaüzemben”. így a normák feszítettebbek, s ami ezzel összefügg, ugyanakkor a munkások szak- kéozetlenebbek. Kevés a kva- jjfifotte ONmfcáe. Arra keU a

telephelyen koncentrálni, hopv a normát teljesítsék. Sajátos tény, hogy a norma teljesítésének lehetőségét jelen pillanatban nem a szakképzésben látják, inkább különböző belső átcsoportosításokkal, a lehetőségek variálásával. S bizony az itteni telephelyek egyikében, másikában nem ritkán a század eleiének ipari berendezéseivel találkozni. Persze, a szakképzés

— az említett ténv ellenére

— ' feszít, s a továbbtanulás szorgalmazására nagyon szép példát is említhetünk, (EL- ZETT).

Vaij olyan gond is. hogy a telephely-jellegű üzemet esetenként még úgy sem tudták fejleszteni mindeddig, hogy a minimális szociális, kulturális ellátottság szintjét elérjék. így e helyeken csak kis igényű emberek maradnak. következésképpen kulturális igényük is alacsony. A mozgalmi. társadalmi szervek is kötve vannak a központi üzemekhez. Feladatuk kettős lenne. Egyrészt az üzem sajátos kultúráját, annak haladó, használható hagyományait ..hozzáadni!’ a telepi művelődési lehetőségekhez, másrészt a helyj. szécsényi művelődési formákat ezekkel az üzemi kultúrákkal hatékonyan ötvözni kellene. Gátló okok?

■ Egyrészt a telephelyek központjai nem nyújtják ezt a lehetőséget. Másrészt a helyi. szécsényi törekvések sem kiforrottak, a műkedvelgetés például eddig nem igen találkozhatott a mélyebb mun- káskuitúrával.

Újra másfél száz otthon

Nap mint nap, újabb la- kezdték meg. amelynek két épületkomplexum makettje;

kasok nőnek ki a földből és félszobás lakásaiban gáz amelyet a tervező vállalat fiSalgétarjánban. A legújab- adja majd a meleget, állan- atal grafikusa, Sóós Károly

bak a város zöldövezetében, dó meleg víz szolgáltatása készített (középen). Örömmel

a Béke-tielepen. A Tanácsi nagy kényelmet biztosít. - mutatja munkáját a „Me- Tervező. Vállalat kollektívá- Igen örvendetes, hogy a la- gyénk Ipara” c. kiállításon iáinak tervezésében most .152 kasok egy része KISZ-akció az érdeklődőknek, családnak otthont adó épü- keretében kerül kiosztásra.

letkomplexum kivitelezését Képünkön: a 1£2 lakásos — kulcsár —

Áramszünet — termeléskiesés

A Váci Kötöttárugyár ka- zári telepén a folyamatos termelésben gondot okoz az előre be nem jelentett áramszünet. Szeptember 30-ig ilyen címen majdnem 1400 óra esett ki a termelésből. Az áramszünet alatt két napra előírt programot tudtak vol na megvalósítani.

A megoldás?

Hasznos elképzelések születtek. Első konkrét ered mény. hogy öt szövetkezet (ÁFÉSZ. termelőszövetkezet, TÖVÁLL. Palóc Háziipari Szövetkezet. Szolgáltató Ktsz) megegyezett kulturális alapjai egy részének közös fel- használásában a nagyközségi pártbizottság kezdeményezésére a szövetkezetek összefogtak. hogy kulturális alapjaik egy részét a szécsényi kulturális- és sportlehetőségek fejlesztésére egv közös pénzalapban egyesítik. Az ÁFÉSZ évi tíz, a téesz és a TÖVÁLL öt—öt. a háziipari szövetkezet és a Szolgáltató Ktsz két-két ezer forintot ad érre a célra.

S mit ad a többi, telep- hely-jellegű üzem? A tanácsi szakigazgatás minden Szécsényben működő telep központját felkeresi levélben. s kéri, hogy a SZOT irányelveinek megfelelően, a középtávú kollektív szerződésben már meghatározott alapoknak a létszámhoz arányló bizonyos részét a szécsényi telephelynek biztosítsák, s azok felhasználása is önállóan történhessen.

Amennyiben erre mód nyílna, e telephelyek is létesíthetnének egy közös alapot, a szövetkezetekhez hasonlóan.

Természetesen, a teljesség igénye nélkül szóltunk csak néhány gondról. Űgv véljük, a szécsényi kezdeményezések, elképzelések, figyelemre méltóak. annál is inkább, hiszen megyénkben a telep- hely-jellegű üzemek szép számban vannak, s ezek munkásságának művelődéséről van szó.

T. E.

Csak egy szó?

Lassanként — legalábbis egyes községekben, városokban — közhiedelemmé válik, hogy a tanácstagnak „csak egy szavába kerül” és mindent el tud intézni, hiszen a nagyobb tanácsi önállóság éppen azt jeleti, hogy a helyi kérdésekről helyben döntenek.

Ám ez a „csak egy szavába kerül” — figyelmen kívül hagyja a reális adottságokat, és lehetőségeket. Elsősorban azt a — sokszor valóban nehezen tudomásul vehető tényt, hogy a tanácsok anyagi keretei végesek. Éppúgy, ahogyan országosan nem lehet minden tervet, elképzelést egycsapásra megvalósítani —, noha az ország veze- <ői' csakúgy, mint az egyszerű állampolgárok tudják, hogy az országnak mi mindenre volna szüksége —, a község vagy a város vezetői, a tanács és a végrehajtó bizottság tagjai is fontossági sorrendben tudnak csak haladni lakóhelyük. választóik érdekében. Ha valahol nincs elég orvos, s ezért zsúfolt a rendelő, sokat kell várni a fekvőbetegeknek — ki vonhatná kétségbe^ hogy ezt hamarabb kell megoldani, mint valamelyik házsor szépítését?

S. ha százaknak és ezreknek okoz nem csupán bosszúságot, hanem állandó balesetveszélyt is a gödrös, hepehupás utca — ennek kijavítása kétségtelenül fontosabb, mint az új házakba a villany bevezetése, bár-senki sem tagadja, hogy arra is nagy szükség van.

A választó, akinek meggyőződése, hogy a tanácstagnak „csak egy szavába kerül”, nehezen hiszi el, hogy a választókörzet, vagy egy utca lakóinak összefogása, társadalmi munkája sok esetben előbbre viheti az ügyet, közelebb hozhatja a megoldást, mint az, ha mindig, mindent a „közös zsebből” »akarnak fedezni. S a tanácstag, aki maga is elfogadja és magáévá teszi ezt a felfogást, valójában nem teljesíti azt a feladatot, amivel megbízták. S innen már csak egy lépés még tovább: amikor a tanácstag —i mert elhiszi, hogy neki valóban „csak egy' szavába kerül” —arra is vállalkozik, hogy egy-egy család önös érdekeit támogassa, hogy vitákban, peres ügyekben foglaljon állást, tanácstágságának súlyával. Márpedig nem kell külön magyarázni, hogy választói nem ezért adták neki a megbízatást.

Megtörténik az is, hogy a község kasszájából olyan kiadásokat fedeznek, amelyek nem azonnal hoznak hasznot az adott helyen, < hanem esetleg járási, vagy megyei hatásai vannak, s csak évek múltán térülnek meg a község számára —, de akkor annál busásabban. A, rövidlátó, önmagát jó tanácstagnak tekintő ember ilyenkor a község, vagy a választókörzet vélt érdekében igyekszik fellépni, s ezzel csak árt a község, vagy választókörzete valódi érdekeinek. Az igatón jó tanácstag meglátja az összefüggéseket, a jövő perspektíváit, s igyekszik megmagyarázni azokat választóinak is.

Várkonyi Endre

NÓGRÁD - 1971. október 9., kedd