Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)

1971-11-18 / 272. szám

Színházi esték A Traviata felújítása Egy-két korábban érkező rezignáltan nézett szét kedden este háromnegyed hétkor a művelődési központ üvegcsar­nokában, amely meglepően üres volt. Tizenöt perc azon­ban elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy megteljék a szín­házterem. s az operabarátok együtt érezzék a debreceneik- kel a felújítás- örömét. Kíván­csian vártuk, hogy a Traviata közismert dallamai mennyire mozgatják meg a komoly zene barátait, s egyben a jeles művészekből álló debreceni operatársulat milyen mérték­ben oldja meg éppen ezért nehéz feladatát. Mert nem vitás, a dalmű egy-két áriája közkedveltté tette Verdi re­mekművét. s az egyre igénye­sebb salgótarjáni közönség most már nemcsak elfogadja a produkciót, hanem értően bírál is. Nos, ha bírálni akarunk, ak­kor elsősorban dicsérnünk kell. Megszoktuk, hogy a Cso­konai Színház operatársulata megkülönböztetett figyelem­mel készül a tarjáni előadá­sokra. s nem egyszer-kétszer már elkényeztetett bennün­ket. Több éve figyelemmel kísérhetjük az Erkel-díjas Kertész Gyula rendezői kon­cepcióját, amely mindig mel­lőzi az operai .sablonokat, le- hántja a dalművekről az év­tizedes. poros sallangokat. Ezt a törekvést tükrözte á Travia­ta rendezése is. Az első fel­vonást Kertész például kivit­te Violetta szalonjából a kert­be, s ezzel máris kibővült, le­vegőssé, hangulatossá vált az indítás. A rendezői alapelv­nek megfelelően a kitűnő szí­nészek is arra törekedtek, hogy ne legyen üresjárat a színpadon, minden mozgásnak funkciója legyen, tisztázzák helyzetüket s a lehetőségek­hez mérten éljenek a szerep kínálta lehetőséggel. Nagy örömet jelentett lát­ni és hallani a második fel­vonás kitűnően felépített je­lenetsorát. Valéry Violetta és az idősebb Germont találko­zóját. Marsay Magda és Vi­rágos Mihály — mindketten Liszt-díjasok — kitűnően köz­vetítették az opera mondan­dóját: a társadajgni előítélet magasabb, mint az emberi őszinteség az adott korban. Az első és a harmadik, vala­mint a második és a negyedik felvonás szerves egységbe fog­lalása valóban az előítéletek drámájává tette az előadást, s egyben újra felhívta figyel­münket egy kitűnő énekesnő­re. Marsay Magdára, akinek Violettájáról akár tanulmányt is lehetne írni. Marsay tüneményes volt kedden este. Csipkeszerű könnyedséggel lépett színre, s ahogy peregtek az események, úgy vált saját maga kiárusí­tójává. Violetta saját életének elárulója. legtisztább érzel­Marsay Magda (Violetta) és Virágos Mihály (az idősebb Germont) kettőse a Traviata II. felvonásában meinek kifosztója és megtaga­dója. Könnyed, és olykor mégis máikén érző. Marsay az emberi érzésvilág széles skáláját bontakoztatta ki elő­adásmódjával. Violetta szerep- formálása teljesen beérett, nagy művészi alakítás. Az est másik nagy alakítá­sa Virágos Mihály nevéhez fűződik, aki az apa szerepé­ben mindenre képes fia ér­dekében. Virágos ■megújította a szerepet, levetette a már említett operai sablonokat, elhihető pontokat teremtett Pompásan megértették egy­mást Marsayval, második fel­vonásbeli nagy kettősük fe­lejthetetlen zenei élményt je- •lent Horváth Bálintot tavaly fedezte fel a salgótarjáni kö­zönség. Cavarad06si-alakítását szívébe zárta. Kedden este Germot Alfréd szerepében mutatkozott be. Horváth so­kat fejlődött, hangja teltebb és fénylőbb lett. ö elsősorban drámai tenor, s így érthető, hogy a lírai első felvonásban kissé visszafogottan kezdett. A harmadik felvonásban azon­ban mór magára talált, a tőle már megszokott magas hőfokon szólaltatta meg sze­repét. A mellékszereplők pár sza­vas énekrészüket a tőlük tel­hető legnagyobb odaadással szólaltatták meg. Közülük is kiemelnénk Bervoix Flóra szerepében Varga Magda, Gaston alakjában Bán Elemér, Douphol báró és D’Obigny márki szerepében Nagy Mik­lós. valamint Tóth József ala­kítását. Az előadás sikeréhez nagyban hozzájárultak elisme­résre méltó színészi játékuk­kal. A Langmár András tervezte díszletek, valamint Gregus Il­dikó jelmezei ízlésesek és kor- hűek voltak. A harmadik fel­vonásban közreműködő balett­kar — Malonyai Nani és Papp József vezetésével — jól helytállt Az énekkar most nem tudta felülmúlni eddigi teljesítményeit hangja a megszokottnál színtelenebb­nek tűnt. mozgása bizonyta­lan volt. Remekelt a zenekar. Tarnay György jól összefogta az együttest a többször fel- csattanó vastapsokhoz ő is hozzájárult teljesítményével. Külön kell szólnunk Zakar István kitűnő maszkjairól. Verdi operáját két héttel a debreceni felújítás után lát­hatta a salgótarjáni közön­ség. Ezzel a produkcióval ér­demes volt eljönni, több száz kilométert utazni, láthattuk és érezhettük: a kedd esti előadás nemcsak a nézőkben váltott ki elismérést és örö­met, hanem a színészekben is. S ez mindennél többet je­lent. M. ANDRZEJ ZBVCH : (Lengyelből fordította: Varsányi István) I«. Mert a sovány hadnaggyal sehol sein sikerült Klossnak összeszaladnia, bár órákig rótta a Saint Gilles utcáit és benézett úgyszólván min­den kóvéházba, minden ét- tererpbe. Az egyetlen hely, ahova még eljöhet, a kaszi­nó. Mór a harmadik konyak­ját is megitla, minden korty­nál érezte az Idegen tárgyat szájában: Jeanne távozása után különleges ragasztóval az ínyéhez erősítette a picink üvegkapszulót, amely a leg­végső esetben még megmen- tóje lehet. Az ajtóban von Vormann jelent meg. Végre! Kloss megkönnyebbülésfélét érzett. Erik megállt a küszöbön és körülnézett, mintha valakit keresne, s amikor meglátta Klosst, megindult irányéba. .— Bort iszol, vagy egy pó- hárka konyakot? — kérdezte Kloss. — Természetesen konya­kot — mondta, s közben a márványlapon álló három üres pohárra pillantott. — Nem tétlenkedel! Látom arra is rájöttél, hogy az Itteni bor csapnivaló. Én harapnék is valamit. Te már vacsoráz­tál? — Igen — hazudta Kloss. — Unalmas egy odú ez. Nem tudod Saint Gilles-ben hol lehet jól szórakozni? — Az a szórakozás nívó­jától függ — felelte Vor­mann. — Lehet billiárdozni, tudod, szívesen állok rendel­kezésedre. De úgy gondolom, előbb beszélnünk kellene. — Miről? — csodálkozott Kloss. — Ügy vélem, illenék befe­jeznünk megkezdett beszélge­tésünket. — Bocsáss meg, de egyálta­lán nem emlékszehn, miről be­szélgettünk, talán a billiárdo- zásról. — Ide figyelj, Hans — sö­tétedett el Vormann arca —, nem tartozom azok közé az emberek közé, akik szeretnek élcelődni. Sőt, az igazat meg­vallva, nincs is humorérzé­kem. Azt hiszem, ma reggel éppen eleget mondtunk egy­másnak. — Miről beszélsz? — A Place Pigalle-ról, ahol a legjobb gesztenye kapható. — Aha. tudom már. — Kloss játszotta az eszmélőt, — Reg­gel Is holmi gesztenyéről ga- gyarásztál — mondta, s mo­solygott hozzá. — Rossz taktikát választot­4 NÓGRAD - 1971. november 18.. csütörtök Szerkessz velünk! EZ20! A NÓGRÁDI ÚTTÖRŐK ES KISDOBOSOK HÍRADÓJA Krónika Mi. a honismereti és az irodalmi szakkör tagjai ellá­togattunk Horpácsra. ahol Mikszáth Kálmán rezidenciá­ját néztük meg. Az író köny­vei, használati tárgyai, meg­sárgult fényképek és ihatok mutatták be nekünk, látoga­tóknak a nagy palócot, gyer­mekkorától élete végéig. Au­tóbuszunk ezután Balassa­gyarmatra vitt, ahol a Palóc Múzeumot néztük meg. A ki­rándulás mindannyiunk szá­mára hasznos és érdekes volt. (Beküldte: Tóth Erika, Mohó­ra.) A 18 akció közül* a mi isko­lánk az Erdő-mező titkai cí­mű akciót választotta. Az ak­ció feladatainak teljesítésére a legalkalmasabb napnak 3 vasárnap mutatkozott. Még az iskolában' elkészítettük a ma­dáretető tervrajzát, és az er­dőbe érve a fiúk hozzá is lát­tak a nagy munkához. A lá­nyok makkot gyűjtöttek az erdei állatok számára. Amikor elkészült az etető, ágakat rak­tunk a tetejére és elhelyeztük rajta az eleséget. Csapatveze­tőnk nagyon elégedett volt a végzett munkával. (Varga Mária és I.énárt Ágnes nagy- bárkányl pajtások leveléből.) Örsünk eddigi tevékenységé­ről szeretnék beszámolni. Első fontos esemény a hulladék- gyűjtés volt, ami versenysze­rűen zajlott le. őrsünk kitűnő munkát végzett; két mázsa papírt és több mint 50 kiló rongyot gyűjtöttünk. Rajunk írásos Ki mit tud?-ja is ra­gyogóan sikerült, A verseny­zők izgatottan várták a fel­adatlapokat. A válaszok ha­mar elkészültek és az értéke­lés után megtörtént az ered­ményhirdetés is. Az első díj egy doboz bonbon, a második és harmadik egy-egy csokolá­dé volt. (Vígh Tibor őrsveze­tő, Mohora.) [¥ November elején társadalmi munkát szerveztünk a Gépja­vító Vállalatnál. Az üzem dol­gozói már sok mindenben se­gítették iskolánkat, most mi is viszonozni akartuk a támo­gatást. A vállalat gondnoka közölte velünk, hogy gyü­mölcsfákat kell kötözni. Meg­kaptuk a szükséges anyagot és hozzáláttunk a munkához. Mindenki nagy buzgalommal végezte a feladatot. (Beküld­te: Peresi Borbála, a pásztói 2. sz. iskola tanulója.) Nekünk épül —mi építjük Ml, nyolcadik b-sek, a nagy- bátonyi 308 sz. József Attila Úttörőcsapat Kun Béla raját alkotjuk. A meghirdetett 18 akció közül a „nekünk épül — mi építjük” akciót válasz­tottuk. Nagybátuny, a Nógrádi me­dence egyik nagyközsége. Az ötéves terv nagy gondot fordít fejlesztésére. Most épül a FÜTÖBER és a harisnyags^r. Mi, úttörők is szeretnénk részt venni a nagyarányú építésben. A Winnetou őrs, a sportpá­lya rendbe hozatalánál szor­goskodott, de az iskolánk ud­varán kialakított Lenin.-park munkálataiból Is kivették a részüket. Az Olympia és a Napsugár őrs küldöttsége ellátogatott a FŰTÖBER Vállalat most épü­lő részlegéhez. Riportot ké­szítettek az építésvezetővel, Verebélyi Józseffel; aki be­szélt nekünk az épülő gyárról. Az új- részleg 1973-ra épül majd fel, és több mint ezer munkást foglalkoztat. Jelenleg a nagycsarnok tetőszerkezetét szerelik. Megtudtuk, hogy tár­sadalmi munkát is végezhe­tünk majd, mert decemberben készen lesz az ezer személyes öltöző, és fürdőhelyiség. Ennek kitakarítását szívesen vállal­juk. Rajunk örömmel próbázik ebből az akcióból, hiszen nem­sokára , ml élvezzük mindazt, aminek építésében részt ve­szünk, s talán pár év múlva, mi dolgozunk majd abban a gyárban, amely most épül. Kun Béla raj Nagybátony Nekünk épül — ml építjük: |pari (a mcRyci úttörőház képzőművész szakkörének munkáiból) ■ ■ Üzenetek Nemrégiben kis csomagot hozott a postás szerkesztősé­günkbe. A címzett: a Szer­kessz velünk rovat, a feladó pedig Vigh Tibor,- mohorai pajtás. A csomag felbontása után először egy levél akadt a kezünkbe: „...kis csomagom­ban őrsünk egyenruháját és a kisdobosoknak szánt Télapó­ajándék egy mintadarabját küldöm el.” Köszönjük az ajándékot! Az űttörőfiúnak öltöztetett bábu igazán nagyon tetszett. Kár, hogy olvasóinknak nem tud­juk bemutatni. Arra is kí­váncsiak vagyunk, vajon ki készítette az ügyes kis alko­tást? Hogy a kisdobosok örül­tek-e a Télapó ünnepi aján­déknak, arról is várjuk tudó­sításodat. . Daróczi Annamária magyar- nóndori őrsvezető arról ír, levelében, hogy szüleik segít­ségével takaros kis járda épült iskolájuk udvarán. „Nem kell rtiár ezután a sarat ta­posni a kisdiákoknak, s az osztálytermek is tisztán ma­radnak” *— írja. tál — Vormann lassan szür­csölgette’ a konyakot. — Ma reggel hibátlanul megadtad a jelszóra a jelhangot. Ügy vé­lem, nagyon érdekelné Elért ezredest a tény. hogy végre akadt valaki, aki ismeri ezt a jelszót. — Ma már te is ittál? — mondta pimaszul. Erezte, hogy teljesen ura önmagának. Von Vormann szavaiból kitűnt, hogy még nem jelentette az esetet Elértnek, tehát min den még nem veszett el. — Értem. — Vormann újra lenyelt egy kortyocska italt. — Ne tarts teljesen hülyének, Kloss. Valaki már figyelmez­tetett, ugye? — Nem várt sem helyeslésre, sem .cáfolásra. — A jelszót csak mi ketten tud­tuk, Elért és én. Kihallgattunk egy embert, aki helyetted ne­kem mondta. Világos, amit mondok? — Mondjuk. — Már hetek óta vártam arra a valakire, aki tudja a jelhangot. Megjöttél, Kloss. Elképzelheted, hogy Elért nem hisz a puszta szónak, bizonyí­tékok nélkül. — Kiitta a ma­radék konyakot is. — Tegyük fel, igazad van, de ha nem hinnéd is. a karrierednek lőt­tek. (Folytatjuk) VÉLEMÉNYÜNK A keddi műsor rendkívül változatosnak bizonyult, kezdődött a Nyitott füllel sorozattal, ahol a szonátával ismerkedhettünk, Beethoven f-moll szonátájának és Haydn Kristóf-szimfóniájának segítségével. Továbbra is népszerű a Magilla Gorilla, bár még mindig a Foxi Maxi és a Flinstone család vezet. Mi és a nagyvilág címmel az új rovat gazdasági kapcsolataink alakulásával, a világ- gazdaság időszerű kérdéseivel foglalkozott. Élénkítette az adást, hogy hazai és külföldi tudósítók rövid film be­számolóit is láthattuk a különböző eseményekről. Újó­lag jelentkezett a keddi sportműsor Pillantás a sportvi­lágba címmel, az esti főműsorban pedig a József Attila Színház előadását ismételték meg felvételről. Somerset Maugham: Imádok férjhez menni háfomfelvonásos víg­játékát játszották. Csak helyeselni lehet az irodalmi osz­tálynak azt a törekvését, hogy a sikeres színházi közve­títéseket filmszalagról most már sorozatosan megismét­lik. Ez a vígjáték is a tévé sikerdarabjai közé tartozott, és tartozik ma is. Almási Éva, Darvas Iván és Bodrogi Gyula remekel a szokatlan háromszögben, de kitűnően kiegészíti főszereplő együttesüket Horváth Gyula, Nárai Teri, Bakó Márta, Báró Anna, Dömsödi János, Sólyom Ildikó, Sugár László és Vámos Ilona is egy-egy kisebb szerepben. Szívesen várjuk az újabb színházi ismétlése­ket, ezek rendszerint jó szórakozást nyújtanak. * A mai, csütörtöki műsorból olvasóink figyelmébe ajánljuk az Irány az egyetem! című műsort, amély a felsőfokú felvételi vizsgákra készít elő (16.40). Hosszabb szünet után ismét jelentkezik a Tízen túliak társasága (18.00). Látogatást tehetünk a moszkvai építőanyag-ipari világkiállításon (13.50), közkedvelt dalokat .hallhatunk az olasz televízió népszerű sofozatműsorából (20.00), a Tv Galériája pedig Csikszentmihályi Róbert szobrászművész kiállítására kalauzol el bennünket (21.15). l. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents