Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)

1971-11-16 / 270. szám

A Mihail Leszecsko (középen bal oldali) min iszterelnok-helyettes vezette szovjet műszaki delegáció hétfőn elutazott Budapestről. Képünk a Ferihegyi repülőtéren készült, ahol Vá- lyi Péter első miniszterelnök-helyettes búcsúztatta szovjet kollégáját leljen válasxtiísi siker ax NDK-ban „Az NDK hangja” nevű új rádióállomás vasárnapról hétfőre virradó éjjel pont­ban éjfélkor »megkezdte mű­ködését, s az első „műsor­szám” rögtön a vasárnap tartott országos és megyei választások ideiglenes össze­sített eredményének ismer­tetése volt. „Mind a, választásokon va­ló részvétel (vidéken 98,48 százalék, Berlinben 96,93 százalék) mind a Nemzeti Front jelöltjeire eső szava­zatok aránya (vidéken 99,85 százalék, Berlinben 99,62 százalék) azt mutatja, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban a választás­ra jogosult polgárok túlnyo­mó többsége öntudatosan, mint az első német békeál­lam, mint a munkás-paraszt hatalom őszinte híve járult az urnákhoz” — hangoztat­ta „az NDK hangja” első kommentárja. Amint azt Friedrich Ebert, az országos választási bi­zottság elnöke bejelentette, az ideiglenes összesített eredmény szerint, a népi kamara 584 jelöltje közül megválasztották mind , a 434 képviselőjelöltet és 150 pót- képiselő-j elöltet. Képünkön Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának titká­ra leadja szavazatát (Telefotó, MTI) Az ország fővárosában a nagy-berlini városi képvise­lőtestület tagjait választot­ták újra. Itt is bejutott mind a 200 jelölt, ás 66 pót­jelölt. Az új „nagy-berlini képviselőtestület jelöli majd ki a népi kamarának azt a 66 tagját akik az országo parlamentben az NDK fővá rosát képviselik. (MTI) llnhti'oxoK kiáfiük Nagy-Brifcanmda Kommunista Párijánaik országos kongresszusa | hétfőn az észak-írországi helyzetet : vizsgálta. A problémára megoldást ajánlq határozati javaslatot a végrehajtó bizottság nevében Jack Woddis, a politikai bizottság tag­ja ismertette, A dokumentum a I probléma gyökerét Írország 50 év- I v;el ezelőtti, imperialista felosztá- ; sábán jelöli meg, és aláhúzna, I hogy ap ír kérdést alapvetően csak akkor lehet megoldatni, ha kivonják Észak -Iror szágból az an­gol erőket. A kongresszus vasárona/p fejezte be a vitát a végrehajtó bizottság dokumentumáról. V irta záró beszé­dében George Matthews, a politi­kai bizottság tagja, a Morning Star főszerkesztője azoknak a küldötteknek, akik a nemzetközi •'.olldaritás erősítését és a Mor­ning Star szerkesztőségi politiká­jának módosítását sürgették, így válaszolt: ,,a' Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz fűződő kapcsolataink maradéktalanul elvi alapon állmaik.** Azok a küldöt­tek, — mondta — akik úgy érvel­tek, hogy a taglétszám növekedé­sét a pártnak a nemzetközi kom­munista és piunkásmozgalom kér­déseiben követett politikája aka­dályozza, „helytelen elemzés** alapján vonták le következtetésü­ket. Matthews a továbbiakban emlékeztetett rá, hogy a párt eré­lyesen elítélte a Sir Alec Douglas- Home külügyminiszter által fel­korbácsolt szovjetellenes kémhisz­tériát, majd kijelentette: „pártunk sohasem szűnt meg támogatni a Szovjetunió békepolitikáját**. 99 ütesva főJTCscSialk eE a ' gépei Földvári Lássió miniszterhelyettes nyilatkozata a kijevi légi katasztrófa vizsgálatáról Földvári László miniszter, helyettes nyilatkozata a kijevi légi katasztrófa vizsgálatáról. — Amint azt a Közlekedés- es Postaügyi Minisztérium október tl-i tájékoztatója is­mertette, a MALÉV repülő­gépének szeptember 16-i kije­vi szerencsétlenségét több kedvezőtlen tényező tragiku­san egyidejű jelentkezése ioezte elő. Ha e tényezők bár. melyike elmarad, a légi ka- tasziróta nem történt volna meg. Az elmúlt két hónap­ban a szovjet légügyi ható­ság a magyar szakértők rész­vételével rendkívül alapos és részletes vizsgálatot tartott a katasztrófa okainak felkutatá­sára. — Az eddigi vizsgálatok megállapították, hogy a me­netrendszerű gép a kora dél­előtti órákban nagyon kedve­zőtlen időjárási viszonyok kö­zött érkezett a kijev-boriszpo- li repülőtér térségébe. A gép parancsnoka — akinek tevé­kenységét minden bizonnyal megnehezítette a közvetlen elektromos rendszerben tá­madt zavar és a tartalék­áramforrásokra való automa­tikus átkapcsolás — a repülő­teret rosszabbodó meteoroló­giai helyzetben közelítette meg. Elhatározásában feltéte­lezhetően az vezette — attól tarthatott —, hogy másik ki­térő repülőtér eléréséhez áramforrásainak élettartama esetleg nem lesz elegendő; lehetséges, hogy arra is gon­dolhatott: az időjárás a kité­rő repülőtéren is rosszabbod­hat. A boriszpoK repülőtér megközelítése után az ismé­telt 'leszállási kísérlet nem sikerült és a gépet az újabb forduló végrehajtása közben érte a szerencsétlenség, ami­kor esőben, ködben, alacsony, sűrű felhőzetben a leszálló- pályától mintegy 28 kilomé­terre egy vasúti töltésnek üt­között. — A szovjet repülési, repü- lőipári és laboratóriumi, ku­tatóintézeti szakemberek el­lenőrzéseket, elemzéseket, anyagvizsgálatot végeznek azért, hogy a katasztrófa kö­rülményeinek minden részle­tére és okára fény derüljön. — A repülés szabályai, elő­írásai átfogó rendszert képez­nek, s ezeket az egész vilá­gon minden új gyakorlati ta­pasztalatot felhasználva, fo­lyamatosan korszerűsítik és fejlesztik, hogy a gyorsan növekvő légi forgalmat mind biztonságosabbá tegyék, a bal­eseteknek elejét vegyék. Lég­ügyi hatóságunk intézkedett, hogy a repülőszemélyzet repü­léstechnikai ellenőrzése során az esemény tanulságait levon­ják, a vészhelyzetek megelő­zése és a bonyolult helyzetek­ben követendő eljárás gyako­roltatása érdekében. — A vizsgálat megállapítot­ta azt is, hogy a katasztrófát szenvedett gépét szabályosan készítették elő a repülésre, a hajózószemélyzet felkészülése is az előírásoknak' megfelelő volt. Szigorú szabályok írják elő a pihentséget, a józansá­got, az egészségi alkalmassá­got, s mindezek ellenőrzését. Ezt azért is említem, mert a légi közlekedési vállalatunk gépeit alig három hét alatt sújtott két szerencsétlenséget követően hírek kaptak . lábra a MALÉV-repülőgépek sze­mélyzetének képzettségi szín­vonalát, oktatási és tovább­képzési rendszerét, a MALÉV- repülőgépek állapotát illető­en. A két tragikus esemény sajnálatosan — de érthetően — árnyékot vet közforgalmú légi közlekedésünk munkájára, és átmenetileg csökkenthétté is az utazóközönség bizalmát repülőjárataink iránt. Köte­lességem ezért a közvéle­ményt tájékoztatni arról, hogy gépparancsnokaink, hajózó­személyzetünk képzettsége, re­pülési-szakmai tudása jó, nem­zetközi színvonalon áll, s a nagy gyakorlatú magyar piló­ták tudását mindenütt elis­merik. Ami a MALÉV repü­lőgépeit illeti: az állomány felét az Iljusin—18-as típusú gépek teszik ki. Ezek az 1960- as évek első felében kerültek forgalomba, üzemidejüknek mintegy a felénél tartanak; bevált, sikeress típusok. Négy hajtóművel repülnek, átlago­san 4000 kilométeres hatótá­volságon. . Turbopropelleres hajtóműveik viszont az azóta gyártott légsugaras repülőgé­peknél alacsonyabb, óránként 650 kilométeres sebességet nyújtanak. A géppark másik fele a Tupoljev—134-esekből áll, alig két éve üzemelnek nálunk; légsugaras meghajtá­sú, két hajtóműves, világszín­vonalú repülőgépek, óránként 950 kilométeres sebességgel közlekednek, hatótávolságuk 2000 kilométer. Egyes külföl­di lapok „értesülései” tehát arról, hogy a MALÉV gép­parkja „elfáradt” — megala­pozatlanok. Abból a híreszte­lésből sem igaz semmi, hogy a MALÉV személyzete „elfá­radt”, pilótái „leálltak”. A katasztrófát követő legnehe­zebb pillanatokban a repülés dolgozói — az utasainkat és repülőkollégáikat ért tragédia tudatában is — fegyelmezet­ten, hivatásszeretettel, töret­lenül végezték felelősségteljes, bonyolult munkájukat. — Tény viszont az, hogy szeptember második felében — miután elveszítettük a két gép nagy tudású személyzetét és a repülőgépeket’ is, — a MALÉV lemondta a menet­renden kívüli, úgynevezett különjáratait, és átmenetileg csökkentette .a menetrendsze­rű járatok számát is. A no­vember 1-én életbe lépett téli menetrendben azonban, — Tu­nisz kivételével — a külföldi országokban korábban kiépí­tett teljés hálózatát kiszolgál­ja. Már elkészült az 1972. évi nyári menetrendtervezet is, amit a napokban egyeztetnek a légi közlekedési vállalatok nemzetközi menetrendi érte­kezletén. — A menetrendet említve hangsúlyozom, hogy nagyobb figyelmet kell fordítanunk az indulási és az érkezési idők pontos megtartására. E te­kintetben az idén átmeneti visszaesés mutatkozott, holott a menetrendszerűség a kultu­rált közlekedés elemi jellem­zője. Ezért a MALÉV ismét érvényt fog szerezni a menet­rend kötelező erejének. Min­den késést külön eljárással vizsgál és megszünteti a késve érkezett utasok „bevárásának” megengedhetetlen gyakorla­tát. Ehhez az utasok segítsé­ge is szükséges, arra kérjük őket, hogy időben jelenjenek meg a repülőtéren. Kulturál­tabbá kell — és fogjuk is — tenni az utaskiszolgálást a földön és á -fedélzeten • egy­aránt. — Az utazóközönség teljes bizalmát csak biztonságos, pontos, kulturált repüléssel lehet kjvívni és azt minden nap újra meg kell érdemelni. Az állami szervek támogatá­sa és ellenőrzése, több mint két és fél ezer MALÉV-dolgo- zó odaadó munkája az alap arra, hogy a magyar polgári repülés — akárcsak az elmúlt évtizedekben — a jövőben is rászolgáljon az utasok bizal­mára. (MTI) Győztek az amerikai bányászok Győzelemmel végződött az amerikai bányászok 44 na­pos sztrájkja, amelyben 100 ezer ember vett részt. A bá­nyászok béremelést és jobb munkaviszonyokat követeltek. A hatóságok próbálták meg­félemlíteni a bányászokat; az­zal fenyegetőzték, hogy a széniparral kapcsolatos egyéb iparágakban tömeges elbocsá­tásokat hajtanak végre. Ez azonban nem vezetett ered­ményre. A sztrájkolok elhatá­rozták, hogy a győzelemig folytatják a harcot és a vál­lalkozók kénytelenek voltak engedni. Vasárnap aláírták az új szerződést, amely béreme­lést, és jobb munkafeltételeket irányoz elő. Továbbra is súlyos a konf­liktus a keleti partvidék sztráj­koló kikötő dolgozói és a ha­jótulajdonosok között. A hajó­tulajdonosok nem akarnak eleget tenni a munkások jogos béremelési követelésének. Bécsben hétfőn megkezdődött az új SALT- forduló. Ké­pünkön a tár­gyalásokat folytató két küldöttség, a szovjet és az amerikai dele­gáció vezetői üdvözlik egy­mást. Jobb ol­dalt Vladimir Szemjonov, bal oldalt Gerard Smith NÓGRÁD — 1971. november 16., kedd Furcsán hangzik, de így igaz: a Dél-afrikai Köztár­saság diplomáciai nyitást rendezett azért, hogy a feke­te földrész országait előbb vagy utóbb bezárhassa a kolonializmus börtönébe. Vorster miniszterelnök ta­valy, egy nyugat-európai körút alkalmával hirdette meg a diplomáciai hadjára­tot: párbeszédet ajánlott az afrikai országoknak. Az of- fenzíva célja kettős. Ilyen módon • próbál szabadulni azoktól a korlátoktól, ame­lyek közé az apartheid poli­tika miatt szorult az ország. A veszedelmesebb hátsó cél azonban az újgyarmatosítás csápjainak kiterjesztése. Pretoria körül többnyire olyan országok helyezkednek el, amelyek gyarmati, vagy függőviszonyban vannak, il­letve nemrég szabadultak meg azoktól a súlyos terhek­től. amiket az itt élő népek számár^ az idegen jelenlét okozott. Ugyanakkor néhány államban erős függetlenségi törekvéseket láthatunk. An­golában. Mozambicfue-ban évek óta eredményes gerillaharcot vívnak a felszabadító erők, s egyre több a jel arra is, hogy erősödik Vorster belső ellenzéke. A helyzet tehát kettős képet mutat: a nem­rég függetlenséget nyert or­szágok gazdaságilag még gyengék, emiatt lehetőség mutatkozik a behatolásra, azok pedig ahol a gerillák harcolnak potenciális ösz­tönzést jelentenek a dél-af­rikai belső ellenzék számára. Érthető tehát, ha Pretoria efiy csapással két legyet akar Az imperializmus és gyámolítottjai (III.) ( Nyitás a bezárásért ütnh Céljai azonban még vi­lágosabbá válnak, ha az ed­digiekhez hozzászámítjuk azt az érdeklődést (amit a NATO tanúsít Afrika * iránt. Koráb­ban már említettük az im­perializmus úgynevezett' be­kerítő stratégiáját. E- szerint Dél-Afrikának azt a szerepet szánják, hogy mintegy bázi­sul szolgáljon abban az öve­zetben ami a Csedes-óceán- tól egészen Dél-Ázsiáig ter­jed. Ez a terv másként- nem valósulhat meg csak azon az úton, ha Dél-Afrika kilép mostani elszigeteltségéből és hatókörébe vonja azokat az országokat _ amelyek most több vagy' kevesebb mérték­ben szembenállnak az im­perialista célokkal. A NATO-program végre­hajtásában jelentős szerepet szánnak az • Északatlanti Szerződés Afrikában jelen­lévő tagjának, Portugáliának és annak a , párbeszédnek, amit, Vorster kormánya kez­deményezett az afrikai or­szágokkal. Voltak kormá­nyok, amelyek kedvező vá­laszt adtak Pretoria felhívá­sára. Ezért az afrikai állam­fők Addis Abeba-i csúcsér­tekezlete júniusban napi­rendre tűzte ezt a kérdést, s a konferencia 28 szavazattal hat ellenében és .öt tartózko­dás mellett elvetette a Dél- Aírikával való tárgyalási ja­vaslatot. Akik mellette sza­vaztak — Gabon, Elefánt; csontpart, Lesotho, Malawi, Madagaszkár és Mauritius — gazdaságúiig a hátrányosan elmaradottak közé tartoz­nak. Ügy tűnik, az egész pár­beszédnek leginkább a gaz­dasági hasznát nézték, azt a ' tényt, hogy Dél-Afrika tőké­je kölcsönök formájában új lökést adhatna gazdaságuk fejlődésének A malawi el­nök is a 24 millió dollárnyi kormányhitel reményében utazott annak idején Preto­riába p& tárgyalt Vorsteríel. Hastings Banda dél-afrikai vizitje nagy felháborodást váltott ki az egész kontinen­sen. Arra azonban mégis jó volt, hogy teljesen tisztán lásson mindenki és megtud­ja: Pretoria eltökélt szándé­ka az afrikai egység meg­bontása. Ennek érdekében Vorster még a rágalmazástól sem riadt vissza. Kenneth Kaunda zambiai elnököt pél­dául úgy állította be, mint aki kétkulacsos politikát folytat: mint az Afrikai Egy­ség Szervezet elnöke ellenzi.a Dél-Afrikával folytatott pár-. beszédet, de közben — zam­biai elnökként — titkos tár­gyalásokat folytat Vorstfer- rel. A szándék teljesen nyil­vánvaló: megingatni a bizal­mat az AESZ-be tömörült tagállamokban Kaunda iránt, s az így keletkezett ■ résen gazdasági és politikai beha­tolást elérni. A terv nem hozta a várt hatást, ez azonban mit sem változtatott Dél-Afrika törek-' vésein. Ami nem sikerült Kaunda esetében. sikerült Hastings Bandánál, Malawi elnökénél. A Déí-Afrikával való egyezkedés következté­ben Malawi államapparátusá­ban már sok pretoriai „ta­nácsadó” tevékenykedik, az ország gazdaságát pedig jelen­tős mértékben a. dél-afrikai monopóliumok tartják ellenőr­zésük alatt. Ez. még ha más nevet is adnak neki, már gyarmatosítás. A gazdasági lé­péseket politikaiak követik majd, ami viszont egyértelmű az apartheid kiterjesztésével. Vorster nagyhatalmi tervei napjainkban már egyáltalán nem maradhatnak titokban, s az is világos ma már, hogy portugál közreműködéssel a NATO előőrse Afrikában a Dél-afrikai Köztársaság. Ezért aztán nem is kezelhetjük el­lentmondásként az AESZ-nek a párbeszédre vonatkozó el­utasító álláspontját. Nyilván nem arról van szó, mintha a felszabadult afrikai országok elleneznék a nemzetközi együttműködés fejlesztését, ha­nem arról, hogy nem kérnek az olyan együttműködésből, amilyet Pretoria ajápl. Né­peik évszázadokig szenvedtek a gyarmattartók rabságában; az angol, a portugál, a spa­nyol és német jelenlét csak kínt és gyötrelmet okoztak a feketéknek. Érthető tehát, ha a? olyasféle diplomáciai nyi­tást mint amilyet a Dél-afri- ’ kai Köztársaság kezdeménye­zett, elutasítással fogadják/ Szolnoki István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents