Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)
1971-11-03 / 259. szám
Törvény a szövetkezetekről (1.) Önátióság, önkormányzat Országgyűlésünk legutóbbi, szeptemberi ülésszaka törvénybe iktatta szocialista szövetkezeti mozgalmunk irányadó elveit. Az 1972. január elsején életbe lépő, egységes szövetkezeti törvény rendelkezései minden szövetkezeti formára érvényesek. Nem szorítkoznak a szövetkezetek belső életének szabályozására, hanem kiterjednek gazdasági és társadalmi tevékenységükre, s érdekképviseleti szerveikkel, valamint az állammal való kapcsolataikra is. Minthogy azonban, a különféle szövetkezeti típusokat és formákat az azonosságok mellett eltérések is jellemzik, még ebben az évben megjelennek azok a törvényerejű rendeletek, illetőleg kormányhatározatok, amelyek az egyes szövetkezeti ágazatok sajátosságait figyelembe véve, s természetesen az új törvénnyel összhangban rendeznek bizonyos kérdéseket. Így válik teljessé az a nagy horderejű jogi szabályozás, amely nélkülözhetetlen törvényi biztosítékát adja annak, hogy hazánkban igen fontos gazdasági és társadalmi jelentőségüknek megfelelően működhessenek, fejlődhessenek tovább a szövetkezetek. „A szövetkezetek — állapítja meg a törvény —, jelenleg és a jövőben is a társadalom számára szükséges és hasznos szerepet töltenek be a szocializmus építésében, erősítik hazánk gazdasági, társadalmi alapjai.” Ezek az önkéntesen létrehozott. szocialista közösségek számottevően hozzájárulnak a lakosság széles körű szükségletednek kielégítéséhez. „A szövetkezet a szocialista gazdálkodás egyik —, az állami vállalattal egyenrangú — vállalati formájává fejlődött” — mondja ki a törvény. Sem az idézett részek, sem a törvényben olvasható rendelkezések nem hagynak kétséget afelől, hogy ebben a jogszabályban is pártunk korszerűsített szövetkezetpolitikájának elvei jutnaK kifejezésre. Köztük az, hogy a szövetkezeti tulajdon az állami tulajdonnal azonos jellegű szocialista tulajdon. Ezen aiapul a szövetkezetek vállalati gazdálkodása. Államunk elismeri a szövetkezetek önállóságát. A törvény szavaival élve: „A szövetkezet önállóan gazdálkodik: gazdasági döntéseit — a gazdasági szabályozó rendszerre vonatkozó és más jogszabályok. az alapszabály és más belső szabályzatok keretei között — maga hozza: megilleti a gazdálkodás eredménye, és viseli a gazdálkodás kockázatát.” A gazdasági önállóság azzal jár, hogy a szövetkezetekre csak törvény, törvényszintű. és kormányszintű jogszabályok, az ezek által megszabott körben miniszteri. rendeletek, államtitkári rendelkezések, valamint a szövetkezetek saját határozatai és az általuk kötött szerződések háríthatnak kötelezettségeket. Ebből következik viszont, hogy akár központi, akár helyi állami és társadalmi szervek nem róhatnak a szövetkezetekre például ellátási felelősséget, termelési vagy felvásárlási kötelezettséget. Veszteséges vagy a tagság érdekeivel ellentétes tevékenységet sem igényelhetnek a szövetkezetektől. Semmilyen állami vagy más szerv nem gazdálkodhat tehát a szövetkezet helyett. Szorosan összefügg az önállósággal az önkormányzat is. Ezért mondja ki a törvény, hogy „a szövetkezet demokratikus önkormányzat alapján működik. A szövetkezet minden alapvető kérdésében — a jogszabályok keretei között — Mérlegen az idei takarékossági napok eseményei Mint ismeretes, ebben az évben október 26., november 2. között rendezték meg országszerte a takarékossági napokat. Ennek keretében különböző rendezvényeken méltatták a takarékosság jelentőségét, az egyén és a társadalom kölcsönös érdekeit. A takarékpénztár — mint a lakosság és a tanácsok bankja — megyénkben is valamennyi járásban ankétokat rendezett, amelyeken lehetőség nyílt a dolgozók és a takarékpénztár jó kapcsolatainak további elmélyítésére. — A közép- és felsőfokú iskolákban osztályfőnöki órákon emlékeztek meg a takarékosság történetéről. — Részesei voltak az OTP rendezvényeinek a postahivatalok dolgozói is: október 29-én. a VTN a Uralmából ünnepi műszakot tartottak. A különböző rendezvényeket azonban nemcsak a külsőségek tették ünnepélyessé, hanem a lakosságnak a takarékpénztárak és postahivatalok dolgozói iránti fokozott bizalma is ünnepi tartalommal töltötte meg. A VTN alkalmából — annak ellenére, hogy a hónap vége, „sokadika” volt, — kereken 600 ezer forintot helyeztek el takarékbetétben. a tagság dönt.” Kizárólag a tagok joga a vezetőség, az elnök, az elnökhelyettes, a felügyelőbizottság és a szövetkezeti döntőbizottság megválasztása. Ezeket a tisztség- viselőket titkos szavazással választja meg a közgyűlés. Ugyancsak a közgyűlés dönt arról is. hogy ki legyen a nőbizottság elnöke, s kik a tagjai. A törvénynek ezek az előírásai ahhoz adnak jogi garanciát, hogy mind a vezetés, a gazdálkodás kialakítása, mind pedig a hozott határozatok végrehajtásának ellenőrzése és a szövetkezeti élet valamennyi lényeges tényezőjének kézben tartása, formálása a tagok elidegeníthetetlen és sérthetetlen joga legyen. A szövetkezet legfőbb testületi szerve, a közgyűlés, amelynek a törvény kettős, egy kizárólagos és egy átruházható hatáskört állapít meg. A kizárólagos hatáskör kimondása erősíti a tagsági vezetés elvét. végeredményben a szövetkezeti demokráciát. Ebbe a körbe tartozik: az alapszabály megalkotása és módosítása; a tisztségviselők megválasztása és felmentése; a magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozók díjazásának megáUapí- tása; a tervek, a mérleg, és a zárszámadás jóváhagyása; a gazdálkodás eredményének felhasználására vonatkozó irányelvek meghatározása; az érdekképviseleti szervbe való belépés, vagy az abból való kilépés elhatározása a szövetkezet egyesülésének, szétválásának, átalakulásának és megszűnésének elhatározása. Jogszabály, vagy a szövetkezet alapszabálya a felsoroltakon kívül, más kérdések megvitatását és eldöntését is a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe utalhatja. A szövetkezeti önkormányzat elvének megfelelően, rendelkezik a törvény az érdekképviseleti szervekről is. Mind a területi és a szakmai szövetségekre, mind pedig az országos tanácsokra vonatkozik az a tétel, hogy semmiféle állami feladatot nem láthatnak el, s a szövetkezetekre kötelező határozatot nem hozhatnak. A szövetkezetek és érdekképviseleti szerveik között nincs alá-,v vagy fölérendeltségi viszony. A területi szövetségek és az országos tanácsok egész tevékenységét tulajdonképpen a tagszövetkezetek határozzák meg. Működésükben, vezetésükben a szövetkezetekre jellemző vonások uralkodnak, beleértve az ellenőrzést is. A törvény tehát az egész szövetkezeti mozgalomra érvényesíti azt az alapelvet, hogy a szövetkezet gazdái, tulajdonosai a tagok. Gulyás Pál (Folytatjuk) Szigorúbb műszakgazdálkodást — kevesebb túlmunkát A NÖGRÄD1 szénbányáknál az első alkalom volt, hogy már az új kétlépcsős irányítási rendszernek megfelelően tartották a műszaki tanácskozást. A beszámoló, Sült Tibor igazgatóhelyettes vitaindítója és az elhangzott felszólalások is tükrözték, hogy van már szemléletváltozás. A véleményekben egyre inkább érződik a megyei pártbizottság legutóbbi áUósfoglalásának helyessége. A vállalat alaptevékenységében vannak hibák. Az egyéb tevékenységeknél, egy-két kisebb esettől eltekintve, általában a tervezettnél nagyobb gazdasági eredmények születtek. Ugyanakkor a széntermelés mennyiségében, minőségében és gazdaságosságában is messze elmaradt a tervben meghatározott követelményektől. Nem véletlen, hogy most a széntermelés vált a műszaki tanácskozás központi kérdésévé. A bányák létszáma teljes volt az elmúlt háromnegyed évben. A sok kieső műszak- számmal szemben sok tűiműszakót használtait tel. tehát a nagy mérvű termelóslemara- dás okát a termelékenységben, a nem kielégítő teljesítményekbep kell keresni. Egyes helyektől elteld ntve ez jellemző valamennyi aknaüzemre. Sok a nem termelő, úgynevezett inproduktiv műszak a széntermelő munka kárára. Ezen csak sokkal szigorúbb, céltudatosabb szervezéssel, műszakgazdálkodással tudnak változtatni A teljesítmények alakulását az is kedvezőtlenül befolyásolta, hogy a rendelkezésre álló gépeket sem tudták megfelelően hasznosítani. Továbbra is alapvető feladat, hogy megfelelő feltételeket teremtsenek a gépek számára. A tervezett 137 ezer tonna helyett csak 40 ezer tonnát jövesztettek gépekkel. Az első háromnegyed évben igen jelentős a bér- és közteherköltségek túllépése. Ennek okait elemezve megállapítható, hogy a tervezett teljesítményekhez nem tudták a tervnek megfelelő műszaki feltételeket biztosítani. Ezen kívül drága a szabad szombati és vasárnapi műszakok bére is. A tanácskozáson az aknavezetők arról is számot adtak, hogy az utolsó negyedévben általában már tudják teljesíteni azokat a termelési feladatokat, amelyeket a vállalat- vezetés joggal elvár. Panaszuk továbbra is a gépek eLhasználódottságára, gyakori meghibásodására vonatkozik. Hiába jó a jövesztő- gép, ha a szén elszállítását nem bírja a kaparó- vagy a csillepark, a kötélpálya. Ahol a gépesítés láncszerűen jól biztosított, ott a termelés biztonsága is nagyobb. Szorospatak példája ezt jól igazolja az utóbbi időben. A termelés javítására és a gazdálkodás megszigorítására van szükség. Az utóbbi kérdés különösen élesen vetődött fel a tanácskozáson. Annak eUenére, hogy a vállalat a már említett okok miatt is nehéz gazdaság: helyzetben van, a társadalmi, vállalati tulajdon megbecsülése mégsem megfelelő. Potf- hornik József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a vállalat igazgatója felszólalásában ezekkel a kérdésekkel és a vezetők felelősségével foglalkozott. Példákkal illusztrálta azt a hanyagságot, nemtörődömségei, ami a visszafejlesztés során megszűnt üzemek anyagainak kezelésénél tapasztalható. A felelősség megállapítására és a mulasztók felelősségre vonására tett ígéretet. Az anyagok megbecsülésének hiánya, más területeken is tapasztalható. Nagy Gyula főmérnök is elmondta, hogy az Idén 1200 új acéitámot és ezer acélsüveget kaptak a bányák, ugyanakkor eddig 1043 acéltám ás 1040 acélsüveg veszett el. Ehhez' talán már kommentárt sem szükséges fűzni. Nem vagyunk gazdagok, erről beszélt dr. Baán János gazdasági igazgatóhelyettes is. aki vázolta a vállalat gazdasági helyzetét és bizony nem sok bjztatót tudott elmondani. Minden fillérre szükség van és a legkisebb csavar is nagyobb megbecsülést kíván, mint amennyit eddig kapott A TANÁCSKOZÁSON a vállalat legfontosabb területe, a széntermelés volt a fő témakör. A hátralévő két hónapban még igen sokat lehet tenni az éves tervek teljesítéséért. Bizonyára sokat is tesznek, hiszen ilyen ígéretek hangzottak el az aknavezetők részéről. B, J. Kis kartárs nagy igényei Nézzünk magunkba, tegyük a kezünket a szívünkre, és esküdjünk: nem akarunk mi egyszerre túl sokat? Nem vagyunk egy kicsit, ha csak egy picit is — türelmetlenek? Szembenézünk-e a valósággal, valóságosan mérjük-e fel a lehetőségeinket? Mentesek vagyunk -e a nagyravágyódtól, az önzéstől, a mindent egyszerre akarás ördöge nem űz-e, nem hajt-e bennünket? A többre, a jobbra való tö- rekedésben — vagy tülekedésben ?! — tekintettel vagyunk-e mindig másra, másokra is? Ügy gondolám, elég sok „hamleti” kérdésből, nézzük inkább azt — ha most szándékosan, kissé túlozva, A kiállításon láttuk A „Megyénk ipara” című kiállításom láttuk a tablót, j amely igen ötletesen, kis lámpák felvillanásával mu- 1 tartja, hogy a negyedik öt- éves tervben megyénk mely L vidékén, községében számít- | hatunk majd nagyobb ütemű ipari fejlesztésre. A vendégek maguk nyomhatják meg a gombokat, melyek külön-külön kapcsolják be a nehéz- és a könnyűipa- ágazatainak megfelelő lám p ócskákat. torzítva is —■ milyenek is vagyunk. Kis kartárs úgy nézte a lakótelep kibontakozó építkezését, mint a tengeren mentőcsónakban hánykolódó, a távolban feltűnő hajó füstjét. Ha ő itt lakást kapna, ha ő egyszer megszabadulhatna az anyósától, a nedves, zsúfolt szobától, amelyben négyen laknak, ha ő egyszer azt csinálhatna otthon a lakásban, a saját lakásában, amit akar. Ha kiülhetne a gyerekekkel az erkélyre és szembefordulva a nappal belevigyoroghatna a világba. Ha megengedhetné a csempézett fürdőkád csapját, hogy a srácok lubickolhassanak egy kicsit — nem lesz nála boldogabb ember széles a földtekén. És mint a mesében is történni szokott, Kis kérése meghallgattatott, vágya teljesült, lakáshoz jutott. Nem a tündérkéktől, hanem a tanácstól — amelyet, ha nem lenne materialista, imájába foglalt volna — két szobát, modemet, erkélyeset, délre nézőt. Hogy milyen gyönyörű is így az élet! Milyen boldogságban is lubickoltak Kisék két hétig, azt elmondani, leírni nem lehet. De ugyanakkor milyen igazságtalan is az élet. Két hét után ugyanis rájött, hogy az egyik ablak nem zár rendesen és bár július van, mi lesz télen: hogy tulajdonképpen vele kiszúrtak, mert a negyedik emeleten kapott lakást és nem az elsőn: hogy négyméteres szakaszon a járdák között csak köveken egyensúlyozva juthat át, ha sár van; hogy az üzlet kicsi; a mozi és a stadion messze van, az autóbuszhoz 200 métert kell gyalogolni; hogy nem szerelnek be a lakásba telefont; hogy nem adnak építési engedélyt garázsra; hogy a lakótelep távol esik a város centrumától és egy félórányira az anyósáéktól. Levelekkel, bejelentésekkel bombázta Kis kartárs a tanácsot, a népi ellenőrzést. a pártbizottságot, irt a rádiónak, a helyi és a fővárosi sajtóknak — az ENSZ-hez csak azért nem fordult, mert: akkor az éppen nem ülésezett. Ha csak egy ilyen és esak ilyen Kis kar társ lenne! Felépült egy nyolctantenmes iskola — miért nem 16 tantermes? A szomszéd községben már van kultúrház, nálunk miért nincs, miért nem építenek? A szomszéd városban 10 emeletes lakóházak épültek? Mi építsük a dupláját — lovaljálc bele magukat Kisek, Nagyok, Kovácsok. Modemet, szépet, olyat, amilyen még nincs. Hogy sokba kerül? Hogy nincs rá pénz? Kérem, a pénz csak akkor számít, ha van. Ha nincs, majd lesz, majd ad az állam. Csak bele kell vágni, csak el kell kezdeni, mert ha elkezdjük, be is kell fejezni, tető alá is kell hozni. És épülnek és félben maradnak, & megint épülgetnek a nagyot, az erőt, a lehetőséget meghaladó épületek és a nem épületek. Régi, de nagyon is igaz: addig nyújtózkodj, amíg a takaró ér. Miért feledkezhetnek meg erről egyesek? Ha egy-két ember- nem érti ezt meg, az sem jó, de hogy olyan emberek ne vegyék ezt figyelembe, akik kisebb vagy nagyobb közösségért — és a közösség előtt — felelősek, ez már elgondolkoztató. A fejlődésnek, az előrehaladásnak is megvannak a játékszabályai és mert a tét sem kicsi, a játék kimenetele érdekében határozottabb, egyértelműbb szabályoknak kell érvényesülnie. Akiknek nincs egyensúlyérzékük, hogy megmaradjanak az igény és a lehetőség pallóján — ne egyensúlyozzanak. Mert Kis kartársnak lehetnék nagyok az igényei, de attól a lehetőségek még kicsik maradnak! Papp János NÓCRÁD — 1971. november 3., szerda
