Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)
1971-10-10 / 239. szám
/ ) magyar irouamu Az irodalmi szalonok divatja bécsi közvetítéssel került Magyarországra. Ha a keszthelyi Helikon-ünnepségeket még nem is tekinthetjük vérbeli irodalmi szalonéletnek, a kezdetet jelentették. Pest azonban nem volt Párizs, fővárosunk a XIX. százaid elején inkább egy nagy sváb faluhoz hasonlított. Mégis, ekkor már kezdett kialakulni a mai belváros, akadt már egy-két mücatósabb főúri palota is. és az írók is mozgolódni kezdtek. 1810-ből már két irodalmi szalonról is tudunk; az egyiknek Vitkovits Mihály pesti ügyvéd háza adott otthont, a másiknak Podma- iliczky Annáé. Vitkovits Mihály, a görögkeleti esperes fia már diákkorában nagy tisztelője volt Kazinczynak és később Szemere Pál közvetítésével személyesen is megismerkedett vele. Ez adta az ötletet Vit- kovitsnak. hogy Kazinczyt és a többi magyar írót meghívja magához. Szemere Pállal és Horváth Istvánnal megalakította a „Kazinczy- triászt”, s ez teremtette meg az első magyar irodalmi szalont. Folyóiratalapítási kísérletük (Anmalthea) nem sikerült ugyan, de csakhamar Ferenczy János, a geográfus is csatlakozott hozzájuk, és 1811-től majdnem naponta összegyűltek Vitkovitsnál. 1812-től amikor Vitkovits a Kereszt utca (mai Szerb utca) 30 számú házba költözött, az évi 20 0OO forint jövedelemmel rendelkező ügyvéd szalonja egyre több írót, tudóst fogadott; gyakran megfordultak a vendégszerető házban Virág Benedek, Döbrentei Gábor, Jankovics Miklós. Fáy András, Hél- meczy Mihály, a nyelvújító, és még sokan mások. De nem egyszer vendége volt a iViikovits-háznak Kisfaludy Károly, Vörösmarty Mihály, Toldy Ferenc is. Kazinczy, ha Pesten járt, sosem kerülte el a vendégszerető házat. Vitkovits a rászoruló írókat anyagilag is támogatta; a kisebb-nagyobfo pénzösszegeket Horváth István lopva csempészte be hozzájuk. A házigazda bájos, szellemes felesége tartotta össze a társaságot, s nem volt olyan irodalmi probléma, a Verseghy és Kazinczy közötti nyelvújítási vitától Berzsenyi költeményeinek kiadásáig, ami ne került volna 'terítékre. Kölcsey, Helmeczy olvasták fel legújabb írásaikat, de ha kellett, egy-egy munka megjelenése érdekében még a cenzornál is közbenjártak. Kisfaludy Károly itt találkozott Kazinczyval, de az is Kisfaludy volt, aki az összejövetelek kedélyességének véget vétett. A régi és az új irodalom összecsaptak. Néha, Mihály napkor, még egybegyűltek ugyan, de csakhamar ez is megszűnt. Mégis, amikor Vitkovits 52 éves korában meghalt, koporsóját Fáy András és Vörösmarty is kikísérték a temetőbe. Kisfaludy Károly, s az Aurora-kör tagjai Bártfay László lakásában találtak második otthonra. 1820 táján Bártfay László körül alakult ki a második magyar irodalmi szalon. Az új magyar irodakim képviselői találkoztak itt a Vitkovits- ház íróival, akik a régi irodalom hívei voltak. A régiek közül Kultsár Mihály, Fáy András, Kölcsey Ferenc is csatlakoztak az Aurorakor höz, Kazinczy vezéri szerepét Kisfaludy Károly vette át, s a Hébe, az Auróra riválisa egyre jobban lemaradt a versenyben. Toldy ezt írta Bártfayröh „Kevés férfiút ismertem, aki nála több általános műveltséggel bírt volna, alaposabb ismeretekkel a szépirodalomban, a történelemben, a jogban, emellett oly józan, biztos Ítélettel, szemmel és ízléssel," Bártfay felesége is minden szépért, jóért hevüifc, így lakásuk a Károlyi-palotában gyakran lett népes írói összejövetelek színhelye. Vörösmarty, Szemere, Kölcsey, Kisfaludy, Bajza, Szón- tagh, Wesselényi Miklós fordultak meg itt gyakran; a költők itt olvasták fel legújabb alkotásaikat; itt foglalkoztak először az írói tulajdonjog kérdésével is. Ä szalon életét a vetélytársak gyakori összecsapása sem tudta megzavarni, s működésének csak a szabadság- harcot követő terrorlégkör vetett véget. C*í Á pesti társasélet 1830 körül élénkült meg. Egyre több főúri család költözött ide, vagy tartott fenn itt is házat. A főúri szalonokban azonban a magyar érzés idegen volt; Mocsáry Lajos le is szedte < a keresztvizet emiatt a magyar arisztokráciáról. Vörösmarty „Űri hölgyhöz” című költeménye is erre céloz. Fáy András Kalap utcai háza azonban magyaros szeretettel adott otthont az íróknak. Gyakori vendégei voltak Széchenyi István mellett Kossuth, Wesselényi, Czuczor, Deák Ferenc, Vörösmarty, Bajza, Ferenczi István, a szobrász, s a pesti egyetem' neves orvosprofesszorai. A hangulat patriarchális és fesztelen volt; a vendégek a napi politika eseményei mellett elsősorban irodalmi kérdésekről vitatkoztak. Schodel- né gyakran énekelt, Egressy gyakran szavalt, Fáy Gusztáv pedig zongorajátékával gyönyörködtette a közönséget. A vendégek megfordul-, tak a házigazda ferencvárosi kertjében és . fóti szőlőjében is, ahol Vörösmarty Bordala született. Ez az irodalmi szalon is a szabadság- harc bukása után oszlott fel. Az elnyomatás évei alatt, amikor 1 az államvédelmi szervek jóvoltából még a fainak is füle volt, a társasáét összezsugorodott. Az irodalmi szalonok felett egyébként is eljárt az idő, s szerepüket utóbb az irodalmi társaságok (Kisfaludy Társaság, Petőfi Társaság stb.) vették át, a kötetlenebb találkozásoknak pedig az irodalmi kávéházak. adtak helyet. Irodalmi szalonjaink azonban így is bevonultak a kultúrhistóriába. Galambos Ferenc Jeo&i Az újkor szelleme A villám és a fény szárnyán jövök Hirdetni az igazságot közétek. Sugár vagyok a vértenger fölött, Szívek fölött, kiket ízekre tépett Balhit, rajongás, szolgaszenvedélyek; Elő vagyok a bús árnyak között. Előttem a kísértet-mútt remeg, Amerre járok, ott lehull a járom, Áldott utamra rózsát hintenek. A régi, kór világot mindenáron Lerontom én és bízva, égve várom A büszke kort, mely korokat temet.. Az élvet hirdetem! Határtalan nagy Legyen az ember üdve, mámora! Ragadjon végtelenbe vágyad: Színültig még az élet színbora: Igyál belőle, s meg ne bánd soha, Rózsákból vess magadnak ágyat! Miért vágyad végtelen, s a végtelenség A te dicső és jogos örököd! Tulajdonod fölött tarts büszke szemlét S átkozd a szellemet, mely megkötött! Erezzed át, hogy dús vagy és örök. Erezd a létnek roppant égi terhét! Csak végtelen telíthet végtelent, Egészben lüktet az csupán, mi teljes; Es akinek a lélek megjelent, Nincs kötve az időhöz, semmi helyhez, El nem fuvallja szél, mint gyönge pelyhet, De szabadon csapong, rombol, teremt. A tűz, a víz, a föld, a lég enyém! Egyedül engem ismer itt urának, Kit emel és himbál a létremény, Akik leverten vagy mosolyogva járnak Virágos hátadon, oh föld! s a nyárnak Zsibongva ringatlak fénytengerén. Föl, föl természet édes gyemekü Rohanjatok az eszmeharc tüzébe! Kebleteket egy szent vágy rengeti: Szabaddá, ah, emberré lenni végre! Munkára fel élők, törjetek égre! Nem, nem elég hódolnotok neki! Hiába sírtok, vége, vége! Letűnt az ósdi hit hazug kora. Megölte az utánzók kapzsi népe? Mi hajdan büszke hit, most babona. Hiába dobnotok a máglya tüzébe, Mert én, csak én nem égek el soha! Mert én vagyok a hő, a fény, a nap. En vagyok a jövő, az örök újkor. Jaj annak, aki tőlem elmarad! A fény nem reszket a borútól. De a sötét kitér az útból, Ha fény huUámözönje rája csap. .4 tudást hirdetem! Temploma épül, Oltárán a világosság lobog. \ Ki elszédül forró lehelletétül, Kinek keblében gyáva szív dobog, Ki búvik a naptól, az veszni fog; Megsemmisül, mert elsötétül. Mindent heti tudnod, mindent megragadnaI, Hisz’ a teremtés koronája vagy! Füröszd a fénybe istenszomjas arcod*. Teremtsen millió csodát az agy, Ne legyen nyűge többé gondolatnak, Tudó, s látó lehetsz, de kell akarnod! A cél mindentudás, mindenhatóság: Törj szüntelen, s merőn a cél felé! Ne féld a szörnyű pálya véradóját, Ha szemed az irányt meglelé, Minden lépésed’ angyalseregek ójják, A végső diadal a szellemé! Keresd az Istent! Szállj le önmagadba S amit szétboncol a kegyetlen ész, Alkosd egésszé fensőbb gondolatba’, Magasb egysége fűzd, mit fölmetélsz. Szívtengered gyöngyével szállj magasba: S az örök hatalmak képmása léssz! Keresd az Istent! Mindenütt keresd, De mindelőtt kutasd, fürkészd magad! S bár válladat görnyeszti a kereszt, Lelked magas mélységekig ragad: Boldog, ki látod és átérzed ezt: Légy mint az Istenek, bölcs és szabad! Istenné lenni! egyetlen, dicső cél! Hisz’ öntudatlan’ minden erre tör. Az. álom, mit magányba rejtve szőttél, A végtelen szívébe átömöl, Az eszmekéjt fölváltja tettgyönyör, Életvalóra vál az őserőnél. A gondolat a legnagyobb erő, Mindenható te vagy csak isten szeme! Az álomész világot szervező, Mit alkotott, nincs abból semmi veszve, Hiába szögzitek vadul keresztre. Kitör sírjából a világverő. Mind semmi az, ki minden l/enni nem vágy, Kislelkű, szolga nép és gyáva pór; De te, akit gyötör az égi honvágy, Törj ki porléted szűk korlátiból, Halld meg, a szellem riadója szól: Törd szét a régi átokverte formát. •Törd szét a szellemfojtó láncokat, A múlt porát léikéiről rázd le mind! Akard dicső megújhodásodat, A lángmerésznek örök élet int; Világot csak az eszme fénye hint; Légy mint az Istenek, nagy és szabad! NYELVMŰVELŐ SAROK ' A szalonka hajnalban húz, illetve ndszrepüV9 Csodálkoztam, jól hallottam-e, de mintha a következő mondat hangzott volna el a rádió egyik vadászati műsoré- nással — újra igésíteni, mert ban: „A szalonka hajnalban ez — ilyen esetben — a szó húz, illetve nászrepitt”. Űjab- szabálytalan megcsonkítását Ú gy gondolom; hogy Miller, Vasárnapi jegyzet: n’Moil.l Willi a,me Zo naMmra r J C>J O’Neill Williams és Baldwin mellett Edward Alfoee a Magyarországon legismertebb amerikai drámaírók közé sorolható, hiszen első jelentős művét, az Állatkerti történetet (The Zoo Story) 1965-ben bemutatta a Magyar Rádió, a Bessie Smith halála (Death of Bessie Smith) megjelent nyomtatásban a Nagyvilágban és a Világszínpad kötetben, a Nem félünk a farkastól (Who’s Afraid of Virginia Woolf?) című komédiáját 1968 óta játssza a Madách /Színház, és nemrégiben vitte színpadra a Katona József Színház Mindent a kertbe! (Everething in the drámaíró darabjából amerikai környezetbe adaptált drámáját. Albeet szívesen skatulyázzák az amerikai abszurd dráma vagy antidráma képviselői közé is, ezért méginkább feléje fordult az érdeklődés, s manapság is gyakran emlegetik Beckett-tel, Adamov-val, lones- coval és Genettel egy sorban. Bizonyos azonban,, hogy az említett rokonság rendkívül távoli, nagyobbára formai, minthogy Albee drámái nem Abszurd, de nem abszurdum feus, noha nem olyan értelemben, mint Verne regényei. A részletkötelezettségek és adóterhek súlya alatt nyögő Richard (Avar vé teszi. Az is világos, hogy akik a drámában élnek, mozognak, az őket körülvevő közeggel együtt, ízíg-vérig amerikaiak. De, hogy ilyen hosszú helyet hagytam a történetnek, az mégis inkább a dráma általános végkövetkeztetéseivel indokolható. A drámából ugyanis leszűrhető az a mindenhol, így nálunk is érvényes igazság, hogy a kis prostitúciók, a kis megalkuvások hozzák létre a nagy nyilvánosházat, az egyedi félrelépések az érdekközösséget és a bűnszövetkezeteket Hiába inti Richard kisfiát, Rogerst, hogy legyen jó, amikor néhány perc múlva ő maga István) nem tudná elviselni, ha felesé_______________ _ _________ ge, Jenny (Törőcsik Mari) adást vállal- is gyilkosságba keveredik. (Kétségtelen, G arden) címen, G. Cooper angol na* pedig Richard fizetéséből kispolgá- hogy a cselekmény bizairsága képletes író darabjából amerikai környe- álmaikat, a fűnyírógépet és az üveg- és a prostitúció nem osupán a konkrét esetre, hanem a tánsadalom minden házat de még gyermekük nyaraltató- sát is képtelenek megoldaná. Ámde egy napon megjelenik a mesebeli boszor-, kány Mns. Toothe (Mészáros Ági) személyében, és felajánlja a mesés jövedelmet amiért mindössze három délutánt kell eltöltenie a kerítőnő találkahellyé minősített lakásában. Jenny enged a dollár csábításának és a család anyagi helyzete sokat javul. Már es- . . télyt is adnak, amelyen megjelennek a nélkülözik a társadalmi kötelékeket, s kertváros szépasszonyai, férjeikkel, az abszurditásig fokozott általánosító sai mindig a valóság talajából fakadnak, s rá nem vonatkozik az a tétel, hogy az abszurd dráma nem ad lehetőséget a konkrét társadalmi tények művészi példázatainak színpadravitelére. Albee meghökkent, de csak annyira, amilyen mértékben egy repülőgép-szerencsétlenség vagy egy kacagó delfin hat ránk. Ha Albeet mégis az abszurdok közé soroljuk, akkor ő a „realista abszurd”. A nálunk bemutatott vagy megjelentetett művei is az amerikai átlagember helyzetének hazugságait és képtelenségeit leplezi le, de földközeli drámái csaknem mindig az általánosba torkolnak, mint kisebb-nagyobb folyók a tengerbe. A közelmúlt napokban módomban állott megnézni egyik legújabb drámáját, amelyet több-kevesebb sikerrel- a Nemzeti Színház kamaraszínpadán, a Katona József Színházban játszanak, mint már említettem, „Mindent a kertVáratlanul beállít közéjük Mrs. Toothe, a kerítőnő és megjelenése fényt derít arra, hogy a jelenlevő asszonyok kivétel nélkül az ő „alkalmazottai”. Mrs. Toothe hírét hozta, hogy a rendőrség a nyomában van, házat kell cserélnie, ha tartani akarják továbbra is az üzletet. S akkor derül ki, hogy Richard kivételével, a férjek is valamennyien ismerik családi jövedelmük forrását, és hajlandók mindent megtenni, hogy ezt a pénzcsatornát, jólétük alapját, el ne veszítsék. Olyannyira, hogy amikor Jack, a milliomos festőművész (Sinfcó László) közéjük vetődik és felismeri Mrs. Tootheban az Angliából menekült találkahely-tulaj- dón őst, mitöbb az asszonyok félreérthetetlen szerepét, s a férjek közös erővel megfojtják, majd elássák Richard és Jenny kertjében. Nem kétséges, hogy a prostitúció vádja itt az amerikai „jóléti társadalmat” illeti, amely a pénz hajszolását a be!” címmel. A cselekmény fantaszti- mindennapi amerikainak is életeleméterületére vonatkozik!) Ámde senki se higgye, hogy Albee társadalombírálatát én „egy az egyben” a mi viszonyainkra is érvényesnek találom. Erről Szó sincs, mint ahogy arról sem, mintha a mi közéletünket nem mocskolnák be a zavarosban halászók. Minálunk azonban társadalmi „kontroll” gátolja" a közélet olyan általános szennyeződését, amiről az amerikai légkörben játszódó dráma árulkodik. Nálunk a közélet tisztaságáért folyó küzdelemben élen jár a párt, de társadalmi és tömegszerveze- teink, ütemeink, vállalataink érdekvédelmi szervei ugyancsak a törvényesség, a közéleti tisztaság fórumai. Nálunk ez a társadalmi kontroll önmagában elegendő lehetne a kisebb és nagyobb visszaélések, a kis és a nagy prostitúciók és- megalkuvások (leben und leben lassen!) leleplezésére. Ezt a társadalmi kontrollt kí- “ vánja szélesíteni mindaz a sok intézkedés, mely a szocialista demokrácia érvényesülését messzemenően támogatja De -aki hallgat, nem él jogaival, az bűnrészességet vállal. A költő mondja, intőn: „mert vétkesek közt cinkos aki néma”. ban nagyon divatosak a nász- repül-höz hasonló kifejezések. A riportalany a tévében ily* módon humorizál: „Délelőttönként én főszerkesztek’’. A műfordító azt állítja magáról, hogy ő még éjjel is műfordít. A hivatalnokok szájában szinte mindennapos: „Maga, kartársnő, egész jól gépír”. „Legépírtam a teljes jegyzőkönyvet”. A diákok az iskolában filmelemeznek. A kereskedők végeladnak, vagy árdrágítanak. A tanácsi dolgozók mostanában közigazgatnak, a népművelők népneveinek. Azt is hallottam már, hogy a fodrászok hajfodorítanak, a kultúr- felelősök műsorszerkesztenek. Mindeneséire az agronómus nem is egyszer mélyszántat, a háziasszony pedig gyakran molyirt és nagytakarit. El kell ismernünk, hogy az említett kifejezések nincsenek jelenti. A mű előtag ugyanis nem a fordít igével, hanem a fordítás főnévvel párosult. A képző rendellenes elvonása tehát a szó elő- és utótagja közötti viszonyt annyira megbolygatja, hogy az ilyen- tén erőszaknak kitett kifejezéseket általában idegenszerűnek és kifogásolhatónak érezzük. Éppen ezért a hasonló jellegű csonkításokat nyelv-* művelőink nem tartják kívánatosnak. Ne mondjuk tehát, hogy szakdolgozom, hogy gyomírtok, hogy népszámlálok stb. Említettem már, hogy az ilyen elvonás útján létrehozott szavaknak sajátság«» sti- lushatása van. Humoros-ironikus színezetűek, a hallgató rendszerint nem veszi halálosan komolyan ezeket a kifejezéseket. Sőt: mintha az ilyen elvonás éppen arra leftne hihíjával valamiféle stílushatás- vatott, hogy elsúlytalanítsa az nak. Rendszerint megmosolyogtatják a hallgatót, nevetésre ingerelnek: humoros hatásuk van. Mégis idegenszerű- eknek, szokatlanoknak érezzük őket. Miért? Ezek a kifejezések eredetileg olyan összetett szavak, amelyeknek az utótagja igéből -ás, -és képzővel képzett főnév: nászrepülés, főszerkesztés, árdrágítás, népnevelés stb. Az ilyenfajta összetételek utóegész mondanivalót. Ezzel a jelleggel rendelkezik Móra Ferencnél is: „... elővette a noteszét, és beletriiorsírta a tanácskozás jegyzőkönyvét.” , Előfordulhat tehát, hogy szándékosan, tudatosan — a stílushatás kedvéért — ehhez a megoldáshoz folyamodunk. A címadó mondatban nyilvánvalóan nem erről van szó. (Nászrepülés). Itt nincs tréfás vagy ironikus színezet. Ez a tagját nem lehet képzőtleníte- kijelentés nagyon-uagyon ko ni, mert nem az igéhez, hanem a belőle alkotott főnévhez társult az előtag. A műfordítás szó utótagját nem lehet — utólagos elvomolynak tetszik. Ügy hiszem, a megcsonkított összetett szavak effajta használata valóban nem kívánatos. Dr. Szabó Károly PROGRAM Elkészült a kallói Liszt lelő rendezvényeket, amely Ferenc Művelődési Ház is- tartalmazza Erdőkürt és Ev- meretterjesztő és egyéb ren-~ dőtarcsa eseményeit is. A dezvényeinek őszi program- program foglalkozik a műkö- ja. Első ízben terveztek dő szakkörök, művészeti cso- körzeti jellegének megfe- portok tevékenységével is. —1 r NÓGRÁD — J?71* október 10., vasárnap ^
