Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)
1971-10-06 / 235. szám
Szódat az ailamszöuetség elnöke Hafez Asszad szíriai és Mo- ammer Kadhafi líbiai elnök az Arab Köztársaságok Szövetsége Elnöki Tanácsának ülésén Anvar Szadat egyiptomi elnököt választotta meg az államszövetség elnökévé. A megbízás két évre szól, de lejárta után további két évre meghosszabbítható. Az ülésen az elnökök zárt ajtók mögött tárgyalták meg a közel-keleti helyzetet, az arab—izraeli konfliktus katonai vonatkozásait, a vezérkari főnökök jelentését. Kairóban úgy tudják, hogy az elnöki tanács a napokban meghallgatja Jasszer Arafatot, a Palesztinái Ellenállási Szervezetek Központi Bizottságának Kairóban tartózkodó elnökét, aki' a dzsiddai békéltető értekezlet munkájáról számol be. Szadat elnök, aki október 10-én kezdi meg hivatalos látogatását a Szovjetunióban, Moszkvába menet — mint az Al-Ahram jelenti — villám- látogatást tesz Kuwaitban és Iránban, az előzetes tervek szerint Kuwaitban egy napot, a teheráni repülőtéren pedig két órát tölt. A kairói lap megjegyzi, hoev < Szadat lesz az első egyiptomi elnök, aki látogatást tesz Kuwaitban. Az iráni sahhal a közel- keleti helyzet leglényegesebb kérdéseit vitatja meg Szadat. Ugyancsak az Al-Ahram adja hírül, hogy Vinogradov, a Szovjetunió kairói nagykövete a hét folyamán Moszkvába utazik, ahol részt vesz majd Szadat és a szovjet vezetők tárgyalásain. Szadat elnök hétfőn fogadta személyes megbízottját, dr. Hasszán Szabri el-Kholit, aki tájékoztatást adott a jordá- niai hatóságok és a Palesztinái ellenállás dzsiddai békéltető tárgyalásairól. Az Al-Ahram értesülése szerint Jordánia kéthetes határidőt kért arra, hogy kialakítsa végleges álláspontját a jordániai—Palesztinái válság megoldását célzó egyiptomi—szaúd-arábiai közvetítéssel kapcsolatban. Jordánia ígéretet tett, hogy ez alatt előterjeszti részletes elgondolásait a válság megoldásáról, a kairói egyezmény végrehajtásáról és az amma- ni megállapodás módosításáról. (MTI) Washington fenyeget Salvador Allende chilei elnöknek az a határozata, amely csökkenti az amerikai réztermelő monopóliumoknak járó kártalanítás összegét a chilei rézbányák államosításáért, gyors reagálásra késztette Washingtont. Az amerikai fővárosban azonnal fenyegetni kezdték a chilei kormányt. A washingtoni Evening Star című lap „válaszintézkedéseket” követel, amennyiben Allende kormánya nem fizet „igazságos” kártalanítást az amerikai társaságoknak. Az amerikai kormány most — mint a Sunday Star, a Washington Evening Star vasárnapi száma írja — „új politikát dolgoz ki a kisajátításokkal kapcsolatban”. Washingtonnak ez a politikai nyilatkozata — a lap szerint — „csupán Chilét nevezi meg. de más országok is számolhatnak azzal, hogy hatálya rájuk is kiterjed”. Chilében, az államosított rézbányákban ez év kilenc hónapjában 427 000 tonna volt a rézérctermelés, szemben a múlt év kilenc hónapjában elért 398 000 tonnával. A termelés tehát 7,1 százalékkal emelkedett. Szeptemberben a bányákban 52 300 tonna ércet termeltek, vagyis 19 százalékkal többet mint augusztusban. (MTI) Koséi egymillió munkanélküli ’ Harold Wilson, az Angol Munkáspárt vezére, a párt brightoni kongresszusán kedden éles hangú beszédében támadta a konzervatív kormányzat politikai intézkedéseinek egész rendszerét, a közös piaci feltételek elfogadásától a gazdaságpolitikáig, a választási ígéretek megszegésétől Rhodesiáig. A pártvezér beszédének javarésze a Heath-kormány gazdaságpolitikájával foglalkozott. Wilson elsősorban a munkanélküliségi rekordra vezető intézkedéseket ostorozta. Heathék — mondotta Wilson — következetesen elzárkóztak a gazdasági fejlődés ütemének növelésétől, csökkentették a munkaalkalmakat, bezárták a gyárakat. „Majdnem egymillió ember áll sorban a meg nem felelő, egyre kisebb számú munkaalkalmakért és még további milliók várják, hogy mikor sújt le rájuk is a bárd” — mondotta Wilson, és hozzáfűzte, hogy a foglalkoztatottsági adatok között különösen súlyos a nődolgozókrá, az először munkába állókra vóriat- kozó tétel. Ezen a helyzeten a közös piaci csatlakozás még csak rontani fog. Wilson John Davies kereskedelem- és iparügyi miniszterre hivatkozott, aki beismerte, hogy az EGK- tagság első éveiben növekedni fog Nagy-Britanniában a munkanélküliség. Gúnyosan idézte a kormány egy másik tagjának, Sir Keith Joseph népjóléti miniszternek azt az ígéretét, hogy a helyzetet csak a közös piaci tagság fogja végleg megoldani. „Legalább az alibijüket egyeztessék — mondotta —, ha már a politikájukat nem tudják”. (MTI) Kilencmillió rettegő menekült Egyre több menekült érkezik Kelet-Pakisztánból Indiába, s egyes indiai körzetekben a kelet-pakisztáni menekültek száma elérte az eredeti lakosság számát. Indiában jelenleg több mint 9 millió kelet-pakisztáni tartózkodik. A legtöbb menekülttábor Nyugat- Bengáliában van. Bár az indiai hatóságok igyekeztek megszervezni a menekülttáborok élelmiszer- és egészség- ügyi ellátását, a menekültek nagy száma miatt állandó az éhínség, a gyógyszerhiány, Ezen csak kevéssé tud segíteni az állami, valamint a külNem sikerült Tankokkal, tüzérséggel és B—52-es repülőgépekkel támogatott dél-vietnami kormánycsapatok — immár harmadízben — kísérelték meg a Krek kambodzsai határváros közelében fekvő Alpha tüzérségi támaszpont felmentését. A szabadságharcosok kilenc napja tartják tűz alatt az amerikai bázist. A nyugati hírügynökségek a mintegy 1000 főnyi saigoni földi, így a Szovjetunióból is jövő segély. Az indiai sajtó jogosan hangoztatja, hogy lehetővé kell tenni a menekültek visszatérését hazájukba, de a menekülteket a megtorlásoktól való félelem akadályozza abban, hogy visszatelepedjenek. A menekültek félelme jogos. Maga a pakisztáni kormány a kelet-pakisztáni válságról szóló „Fehér könyvében” elismeri, hogy a hadsereg és a rendőrség többször nyitott tüzet a békés lakosságra, diákokra, sőt a bebör- tönzöttekre is. (MTI) a felmentés haderő és a partizánok összecsapását — amely kisebb megszakításokkal egész nap folyt — az év egyik legsúlyosabb ütközetének nevezik. Az előző két felmentő akció kudarcba fulladt. Amerikai repülőgépek bombázták a szabadságharcosok feltételezett állásait Tay Ninh tartományi székhelytől délnyugatra. (UPI) 2 NÓGRAD — 1971. október 6,, szerda Ilidé háborús hangok O Saarbrückeoben Rainer Barzelnalc, a kereszténydemokraták új pártelnökének programadó beszédével zárult kedden, Saarbrücken- ben a CDU kongresszusa. Beszédében Rainer Barzel következetesen fellépett a párt mögött álló nyugatnémet mo- nopóltőkés körök érdekeinek védelmében. Hitet 'cett az ade- naueri politika töretlen folytatása mellett, és célul tűzte ki a politikai hatalom elragadó sát az SPD—FDP kormánykoalíciótól. Barzel nem fukarkodott a „kisemberek” szociális helyzetének megjavítására tett demagóg ígéretekkel és a gazdasági helyzetben jelentkező bajokért a kormánykoalíciót tette felelőssé. A tőkés világban kirobbant általános pénzügyi válságról tudomást sem véve, azzal vádolta a kormányt, hogy „sarlatán módszereivel” a stabilitás tudatos felborításával idézte elő az inflációt, amelynek következményei még évekig éreztetni fogják hatásukat. Barzel hevesen állást foglalt a két német állam kapcsolatainak bármiféle rendezése ellen és a hírhedt Hallatéin-doktrínát a feledésből előrángatva az NSZK mindenkori kancellárjának kötelességéül szabta meg, hogy „valamennyi német” nevében beszéljen és ne fogadja el a „német nemzet megosztottságát.” \ Nyugati lapokban mostanában sűrűn emlegetik a szovjet ifékeoffenzívát, ami — mint megállapítják — hovatovább hatása alá keríti az egész világot. Ne vitatkozzunk a kifejezés sutaságán, nem az a lényeg, mit hogyan neveztek el, hanem az, milyen eredménnyel jár, mennyit profitálhat belőle a sok milliárdnyi kisember, .akinek az érdekében indult meg minden kezdeményezés. Ha valamit furcsállni kell, az nem a hadviselés terminológiájából ismert kifejezés, hanem az. hogy a szovjet diplomácia békés célú tevékenységét csak mostanában veszik górcső aló a nyugati újságok. Mintha elfeledkeztek volna a történelemről és most adják a meglepettet, pedig nagyon jól kell tudniok, hogy a szovjet kormány a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól kezdődően a világbéke első számú szószólója volt. A mai szovjet külpolitikai magatartásban nincsen semmi meglepő: az volna meghökkentő ha a Szovjetunió mást tenne mint amit tesz. Miért figyelnek mégis any- nyira mostanában Moszkvára és miért emlegetik előszeretettel a szovjet békeoffenzí- vát? Elsősorban azért, mert a második világháborút követő évtizedek szívós, kitartó diplomáciai munkájának mostanában érik be a gyümölcse. Különösen Európában gyarapodik azoknak a száma, akik világosan felismerték: a Szovjetunió yilághatalom, de a, kuKépviselők utaztak Japánba Magyar parlamenti delegáció utazott Japánba, dr. Beresztóczi Miklós (jobb oldalt), a parlament alelnökének vezetésével. Képünk a küldöttség Ferihegyi búcsúztatásán készült Broaio lesz a megbízott? Viták várhatók a NATO-értekezieten Kissinger Pekingbe utazik A Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok kormánya megállapodott, hogy dr. Henry Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója október vége felé Pekingbe utazik és a kínai kormánnyal folytatandó tárgyalásokon konkrét formában előkészíti Nixon elnök kínai látogatását. A látogatásról szóló megállapodást a kínai bejelentéssel egyidőben tették közzé Washingtonban. Miután Ronald Ziegler, a Fehér Ház sajtótitkára közölte a hírt,- Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági tanácsadója tájékoztatta az újságírókat tervezett útjáról. Közölte, hogy pekingi látogatása során találkozik Csou En-laj kínai miniszterelnökkel és megállapodnak Nixon kínai látogatásának pontos időpontjában. Mint mondotta, már egy ideje közvetlen kapcsolatot tartanak fenn Pe- kinggel és kínai részről ismertetett egy gondosan és aprólékosan kidolgozott tervjavaslatot az amerikai elnök útjáról. (MTI) Kedden délután kezdődött a Brüsszel melletti NATO- központban a NATO-országok külügyi államtitkárainak kétnapos tanácskozása, az Európában állomásozó katonai erők kölcsönös csökkentésének kérdéséről. Az értekezlet célja, hogy kijelöljék a NATO megbízottját, aki majd puha- tolódzó tárgyalásokat folytatna erről a kérdésről a Varsói Szerződés tagállamainak fővárosaiban és e feladatához pontos irányelveket dolgozzanak ki számára. A mostani tanácskozás lényegében a Szovjetunió leszerelési kezdeményezéseinek hatására jött létre. Joseph Luns, a NATO új főtitkára, aki most elnököl majd első ízben egy NATO- konferencián, kijelentette, hogy a most kezdődő brüsszeli értekezlet „politikailag nagyon fontos találkozó lesz”. Luns közvetve megerősítette, hogy a mostani értekezleten előreláthatóan Brosio, volt NATO-főtitkárt bízzák majd meg a szocialista országok kormányainál folytatandó „pu- hacolódzás” feladatával. Ha Brosio kijelölése körül nem is várható vita, annál is inkább megoszlanak a vélemények abban a kérdésben, hogy pontosan milyen irányelveket adjanak Brosio számára, s miben jelöljék meg küldetésének fő feladatát. A nyár folyamán a NATO- országok között erről folytatott kétoldalú előzetes eszmecserék során ugyanis kitűnt, hogy e bonyolult kérdéskomplexumban még korántsem alakult ki egyetértés a NATO- partnerek között, különösen azokban a kérdésekben, hogy milyen arányú létszámcsökkentést javasoljanak (hír szer rint az amerikaiak 5—10 százalékos csökkentést készülnek javasolni), pontosan mi is értendő a sokat hangoztatott „kiegyensúlyozott” csökkentés jelszava alatt és földrajzilag milyen területre terjedjen ki Európában a létszámcsökkentés. (MTI) Egy ojfenzíva rábbi világhatalmakra jellemző jegyek nélkül: egyenjogú partnernek tekint minden kis és nagy nemzetet, nincsenek területszerzési igényei, s az óhatatlanul felmerülő vitás problémákat nem nagyhatalmi súlyával, hanem tárgyalások és diszkriminációs következmények nélküli megegyezések útján akarja megoldani. Ez a helyzet támaszt bizonyos zavart azokban a körökben, amelyek mindig a kommunista veszéllyel tartották rémületben a tömegeket. Mivel érvelésük alatt megingott a talaj, a béke megteremtése és szavatolása érdekében tett szovjet lépéseket egy taktikai szempontból alkalmazott offen zívának akarják elkönyvel- tetni. Hogy a béke megteremtése érdekében kifejtett szovjet erőfeszítések nem taktikai jellegűek, azt legjobban a folyamatosság igazolja. Anélkül, hogy teljességre törekednénk megemlítünk néhány jelentős állomást. Bizonyára sokan emlékeznek még a karibi válságra, amikor a háború és a béke kérdése forgott kockán. A szovjet kormány nem késlekedett: határozott cselekvéssel vette elejét a konfliktus elmélyülésének. Hasonló volt a helyzet akkor is, amikor Európában a berlini kérdés körül kialakult feszültség fenyegetett robbanással. Több mint két évtizednyi kitartó, természetéről nagy türelmet és figyelmet igénylő politikai tevékenységre volt szükség ahhoz, hogy végül diadalmaskodjék a józan megfontolás és megszülessen a Nyugat-Berlinről szóló kereszteződés. Az előbbieknél talán súlyosabban esett a latba a második világháború eredményeként Európában kialakult helyzet. Kontinensünkön nem volt már háború, de szerződés szerint még nem is volt béke. Több vonatkozásban „levegőben lógott” az európai status qou, mert a történelem által kialakult államhatárok egy részét nem szavatolta hatályos megállapodás, illetve bizonyos, revansra vágyó erők nem akarták azokat elismerni. Hasonló volt a helyzet az első német békeállam, az NDK esetében is. A független, szuverén országot, amelyik egyébként a világ első tíz ipari hatalma közé tartozik, csak úgy emlegették, mint erőszakkal kiszakított és visszafoglalásra váró tartományt. Nem kevés veszélyt rejtett magában ez az állapot, s megszűnéséhez a Szovjetunió okos külpolitikájára volt szükség. Napjainkban már ratifikálás előtt álló államközi szerződések garantálják a feszültség- gócok megszűnését. Bármerre nézünk a világban, mindenfelé azt láthatjuk, hogy a Szovjetunió következetesen törekszik a konfliktussal fenyegető ütközőpontok felszámolására. Indokínában és a Közel-Keleten a szovjet diplomácia minden alkalmat megragad békeprogramja elfogadtatására. Politikáját senkire sem akarja ráerőszakolni, de kezdeményezései elől egyre nehezebb kitérni. Az SZKP XXIV. kongresz- szusa például több olyan javaslatot fogalmazott meg, amelyek nem csupán valamilyen belső szovjet érdeket szolgálnak, hanem az egész emberiség javát. Itt van például a leszerelési világkonferencia összehívására vonatkozó javaslat, az öt atomhatalom csúcskonferenciáját sürgető indítvány, vagy a kölcsönös csapatlétszámcsökkentést szolgáló kezdeményezés. Kétségtelenül hasznára válna a Szovjetuniónak, ha a többi érdekelt hatalom se térne ki a felvetett kérdések elől. Még többet nyerne azonban az egész világ, mert a javaslatok megvalósulása esetén fokozódna az anyagi jólét, s minimálisra csökkenne a termonukleáris háború veszélye. A békét szolgáló szovjet külpolitika számos eredményt ért már el. Ezek egyikét se említhetnénk ma, ha az a bizonyos offenzíva nyugati értelemben fogalmazott taktika lenne, s nem egy előre elhatározott, hátsó gondolatok nélküli, tervszerű, következetes békepolitika. Szolnoki István
