Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-06 / 235. szám

I Elutazóit a szovjet delegáció ' (Folytatás az 1. oldalról) Jyaud varon szintén a barát­ság szavaival fogadtak ben­nünket, és a szavak a gyakor­lati éleitől nem térnek el. Ezt az önök városában, Salgótar­jánban éreztük. — Mái’ a megye határán úgy köszöntőitek minket, mini édestestvéreket. Delegá­ciómnál nagyon érdekelte: ho­gyan einek, dolgoznak a kol­legáik, s ezért különböző cso­portokra ocrí-Jtt, s ki-ki saját szakmájának megfelelő üze­meket keresett fel. A vasas dolgozók a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemeket tekintették meg. Nagy elismeréssel szól­tak az üzem fejlesztéséről. A hideghengerműben tett láto­gatás során meggyőződtek ar­ról, hogy az üzemben világ- színvonalon folyik a munka. Nem véletlen, hogy a hideg- hengermű terméke világpiac­ra kerül. Ez a jó minőséget bizonyítja. — A kohászati üzemieknél különösen látni lehetett, hogy Magyarország milyen nagy fej­lődésen ment át az utolsó tíz­tizenöt évben. A gyár ugyan régi, de láttuk, úi létesítmé­nyéi is vannak. Űj üzemré­szek. műhelyek. — Nagy fejlődést mutat az öblösüveggyár. Hallottuk, hogy több mint százéves, így azt vártuk, egy régi üzemet lá­togatunk meg, s végeredmény­ben teljesen újat láttunk. A' régi épületeknek szinte nyo­ma sincs. Az elavult házak helyén új épületek magasod­nak. Az üveggyártás régi ipar, s nagyon nehéz itt mo­dernizálni. Mégis, magyar ba­rátaink teljesen új automata­sorokat állítottak fel. Láttuk, hogy milyen lelkesedéssel dol­goznak a vállalat munkásai. Észre kellett vennünk azt is, hogy a párt, a kormány ko­moly erőfeszítéseket tett, és tesz a munkatermelékenység, a korszerűsítés terén. — Salgótarján egészében úgy tűnt szemünkben, mint egy nagy építkezési terület. Itt nemcsak gyárakat, üzeme­ket építenek, hanem nagy üte­mű a lakásépítkezés is. Kí­vánjuk, hogy a város lakói va­lóra válthassák terveiket, s megvalósíthassák a párt X. kongresszusának határozatait. — Utazásunk fő célja első­sorban az volt, hogy a ba­rátságot erősítsük, s tapaszta­latokat cseréljünk. Megelége­déssel mondhatjuk, hogy ezt a célt élértük. A moszkvai vállalatok képviselői saját sze­mükkel győződtek meg arról, hogyan dolgoznak, élnek, pi­hennek kollégáik. A magya­rok sok vállalatnál már na­gyon nagy tapasztalattal ren­delkeznek. Ezek a tapasztala­tok érdekesek a mi dolgozó­ink számára is. A moszkvaiak­nak is sok a tapasztalata, s örömmel adják át magyar kollégáiknak. — A moszkvai szakszerve­zet, különböző országokban szoros kapcsolatot létesített ti­zennyolc szakszervezettel. A szovjet szakszervezetnek a magyarral igen jó kapcsolata van. Különös jelentőséget tu­lajdonítunk a közvetlen kap­csolatnak. Mind a moszkvai, mind a budapesti szakszer­vezet új formákat keres erre, egyik formája a barátság vonata. A legfontosabb, leg­értékesebb, hogy közvetlen érintkezést tudtunk teremte­ni, személyesen látogathattuk meg a vállalatokat. Az önök városától, Salgótar­jántól azzal az érzéssel vá­lunk el, hogy sok barátot sze­reztünk. A salgótarjáni dolgo­zókkal való találkozásunk nap­jai kellemesen teltek. Hálán­kat fejezzük ki a budapesti és a salgótarjáni szakszerve­zetnek azért, hogy ide láto­gathattunk. Türelmetlenül vár­juk a percet, amikor Ma­gyarországról jön vonat Moszkvába. Igyekszünk majd ugyanazt a figyelmet, gondos­kodást, vendéglátást biztosíta­ni, amit itt, Magyarországon mi kaptunk — mondotta be­fejezésül M. R. Kozlov, a de­legáció vezetője. A szovjet szakszervezeti de­legációt Vadkertv Lóránt, a Szakszervezetek Nógrád Me­gyei Tanácsának titkára bú­csúztatta. Somogy vári László Ä szocialista verseny pótolta a hiányokat A FŰTÖBER Nagybátonyi Gyáregységében hónapról hó­napra értékelik a versenyt. Nagybáíony egyik legfiatalabb üzemében a dolgozók döntő többsége részt vesz a szocia­lista brigádmozgalomban. Mintegy háromszáz fizikai dolgozó tizennégy brigádba tö­mörült. Szeptemberben egyet­len brigád sem volt, amelyik r.e teljesítette volna tervét. Pásztor József művezető irá­nyításával a Nógrádi Sándor nevét viselő szocialista kúpké­szítő brigád és a legutóbb egye­sült Zalka- és Ságvári-brigád a nagy teljesítményű hőcserélők gyártásánál nemcsak most, hanem égés* évben folyama­tosan kiváló munkát végzett. Gárdonyi Balázs művezető irányításával a ventillátor­gyártó brigádok augusztusiban nem teljesítették maradékta­lanul a tervet, ugyanakkor munkájukkal szemben több minőségi kifogás is felmerült. Azóta már megfogadták a ta­nácsot és szervezettebbé tették a munkát, javítottak a minő­ségen és pótolták az elmara­dást. A Május 1. TMK-brigád a gepek átcsoportosításával, il­letve a termeléskiesés-mentes karbantartással szereztek már eddig nagy érdemeket. Ettől a csoporttól Szőke Hugó veze­tésével még szervezettebb munkát vár az üzemvezetőség es azt, hogy szorgalmazza a minőség javítását. A szocialista brigádvezetők júliusban megtartott tanács­kozásán javaslattal éltek, hogy vállalati szinten indítsanak harcot a baleseti mutatók ja­vításáért. Azóta ezen a téren is sikerült jelentős előrehala­dást elérni. Szeptemberben ugyancsak a szocialista brigádok kezdemé­nyezésére újítási hónapot szer­veztek a nagybátonyi üzem­ben, amelynek eredményeként húsz újítási javaslat született, ezek elbírálását most végzik. Az év utolsó negyedében Nagybátonyban tartják meg a vállalati szintű újítási ta­nácskozást is. Az eddig elmondottak azt bizonyítják, hogy a fiatal üzemnél egyre inkább össze- kovácsolódik a törzsgárda és közös összefogással sikerült az időközben felmerülő akadá­lyokat is legyőzniük. Az üzem számára. 122 millió forint éves termelési értéktervet szabtak meg a vállalat központjában. Ebből az elmúlt kilenc hónap alatt csaknem 89,5 millió fo­rint értéket már megvalósítot­tak. Szentemberben csaknem 12 millió forint értékű mun­kát végeztek el, éves szinten pedig több mint másfél mil­liós előnyt szereztek. A FŰTÖBER vállalati köz­pontjában most, amikor érté­kelték az elmúlt háromne­gyed év munkáját, a nagybáto­nyi gyárrészleg dolgozóit a vállalatvezetőség dicséretben részesítette. Rászolgáltak a dicséretre annál is inkább, mert az utóbbi időben ter­mékösszetételük az üzem szempontjából hátrányosan alakult. Korábban például négyezer munkaóra-ráfordí­tással hárommillió forint ter­melési értéket ért el a ven­tillátorrészleg, most viszont a RAX- ventillátor lemezmun­káit végzik, amellyel négy­ezer munkaóra-ráfordítással csak 600—700 000 forint ter­melési tértéket tudnak produ­kálni. Ennek ellenére érték el szeptemberi kiváló eredmé­nyüket és gyáregységi szinten 102,4 százalékos a tervteljesí­tésük. Az éves időarányos ter­vet is csaknem 102 százalék­ra teljesítették. A gyártmány- összetétel változásából adódó termelési értékkiesést a telje­sítmények növelésével keltett pótolni. Egyébként nemcsak ezt, hanem a létszámhiányt is a szervezettebb munkával, nagyobb intenzitással helyet­tesítették. A tervek szerint ugyanis ma már 465 fős fizi­kai létszámot foglalkoztat­hatna a nagybátonyi gyáregy­ség, ugyanakkor pillanatnyi­lag csak 338 dolgozó áll ren­delkezésre. A termelékenység tehát jóval meghaladta a ter­vezettet. Aki ezekben a napokban a nagyabátonyi gyáregységnél jár, nemcsak a termelő üze­mekben tapasztalja a szorgal­mas munkát, hanem az új 72x12 méteres üzemcsarnoknál is. Október közepén már itt is megkezdődik a pórbaüzem. A hónap végére, ha a Nógrádi Szénbányák Nagybátonyi Gép- üzeme elkészíti a darut, tel­jesen betelepíthetik ezt az új gyártóterületet. Érdeklődésünkre Szabó Im­re üzemvezető elmondta, hogy eddig minden gépet határidő­re megkaptak. Helyén van már az ezertonnás hidrauli­kus prés. Az új lemezolló is, amivel 16 milliméter vastag­ságig vághatnak majd leme­zeket. Ott van már a hen- gerlőgép, és az anyagmozga­tást segítő görgősor. A gyárt­mányfejlesztés! csoport a gé­pekhez a továbbiakban szük­séges alkatrészeket saját erő­vel készíti el. Két új fedőpo­ros és hat védőgázas hegesztő- berendezést is kaptak. Ez a géppark biztosítja majd, hogy Budapestről a Telepes úti üzemből átcsoportosíthassák a nagy tartályok gyártását. Sokat tesznek a jelenlegi gyáregység rendezéséért is. Ebben sok társadalmi munka szerepel. Igaz, itt nem nehéz a törzsgárdát társadalmi mun­kára mozgósítani, ha a gyár­egység közös érdekéről van szó. Felújítják a megtevő bel­ső utakat, sőt még az üzem udvarán átfolyó patakot is szabályozzák. A gyáregység termelése fo­lyamatosan növekszik, és ahogy fejlődik, úgy adja le a vállalat központja az ügyin­tézési jogköröket. Ennél a vállalatnál egyébként is folya­matos az átszervezés, és ahogy Nagybátonyban megérnek a feltételei, megteremtik az ön­elszámoló gyáregységet. Bodó János Könnyű ezt megállapítani; kimondani, leírni. Nehéz meg­valósítani. Nehéz, mert bonyo­lult. Ahogy a szőttes sokszí­nű szálból készül, úgy hatá­rozza meg sokféle tényező a légkört egy-egy munkahelyen. Ami nem kétséges: a jó lég­kör elengedhetetlen feltétele a tisztességgel végzett munka. Vagy más szemszögből nézve: jó munkát tartósan csakis jó légkörben tehet végezni, s a jó légkör a még eredménye­sebb munka serkentője. Köl­csönhatások szövevénye — nem ritkán kuszasága — rej­lik amögött, amikor valaki kijelenti: nálunk jó a légkör. Esetleg az ellenkezőjét. Rossz a légkör, idegesek az embe­rek, mindennapos vendég a vádaskodás, az intrika, a szak­mai féltékenykedés. Mitől jó vagy rossz egy-egy munkahelyi közösség légköre? Ott jó, ahol mindent megértő vezetők vannak, s ott rossz, ahol szigorúak, kemények? Közelebb jutunk a felelethez, ha rögtön tisztázzuk: légkör és hangulat nem tévesztendő össze. Jó légkörű kollektívá­ban is megtörténik, hogy rö­vid időre megromlik a han­gulat. A gyors, nagy erőfeszí­tést, figyelmet követelő mun­ka, a „most rajtatok a gyár szeme” helyzet — ami nem ritka — teremthet átmeneti ■ idegességet, ideig-óráig tar­tó feszültséget Ez azonban egészséges légkör közepette gyorsan elmúlik, nem igé­nyel beavatkozást. Ha megfe­lelő határok között marad, a munka természetes kísérője. Uj gépei« a mezögazdasäiinciik A MEZŐGAZDASÁGI ter­melés gépesítésének korsze­rűsítése hazai viszonyaink között ma már nem új, ha­nem egyre inkább kibonta­kozó, törvényszerű folyamat. Félreérthetetlen a tendencia is: az üzemek egyre nagyobb teljesítményű traktorokat ke­resnek és ezek kifizetődő üze­meltetése érdekében ugyan­csak nagyobb teljesítményű munkagépeket. Az igény tehát félreérthe­tetlen, de kielégíteni koránt­sem egyszerű. Sajnálatos tény, hogy a magyar ipar a mezőgazdasági gépszükségle- tét csak kis mértékben, leg­feljebb felerészben elégíti ki. Persze, születnek új magyar géptípusok, nem is rosszak, de a közvetítő kereskedelmet és a felhasználó vevőt az ár is érdekli. Az ár pedig nem ritkán magas. Hallottam olyan esetet, amikor egy máskülönben kiváló gép for­galmazását egész éves árvita előzte meg. Hazánkban egy—három évig tart, amíg a megszokott típus helyett újabbat, korszerűbbet sikerül széles körben, bevezet­ni. Az okok közül az árvitá­ról már szóltunk. Ennél ko­molyabb, hogy a szükséglet­nek azt a bizonyos másik fe­lét a világpiacon kell meg­keresni, onnan behozni. Vi­lágpiac kettő van és nekünk korántsem mindegy, hogy a gépet dollárért, vagy rube­lért vásároljuk. Tárgyilagos szakemberek mondják, hogy a szocialista piac csaknem minden igényt ki tud elégí­teni, érdemes tehát kutatni, keresni, hogy a szűkösebben rendelkezésünkre álló dollárt megtakaríthassuk. Ha a felelős kereskedelmi szervezet megtalálta a típust, akkor kezdődik a vizsgázta­tás. Ha azon túlvagyunk, kez­dődik a nem termelő üzemi szakértők által jónak tartott típus elfogadtatása a terme­lőüzemek szakértőivel. Ez is kockázatos művelet. Megem­líthetem például, hogy té- eszeinkben kevés az ereje tel­jében tevő tag, aki tud kaz­lat rakni. A kereskedelem te­hát örült, amikor sikerült te­kintélyes mennyiségű trak­torra szerelhető homlokrako­dó berendezést vásárolnia külföldön. Megoldódik a ka­zalrakás gondja. Meglepetés­re azonban az üzemek ezek­ből a berendezésekből vi­szonylag keveset vásároltak, ma is kaphatók raktárról, azonnali szállításra. EBBEN a sorban meg kell említeni végül, hogy az új típusok mindig bonyolultab­bak, kezelésük több szakér­telmet igényel. Ezt a felhasz­náló gzadaságok nem mindig veszik tudomásul. Ebben a pillanatban például számos 65 lóerős román kerekes traktor áll a raktárban. A típus egyébként korszerű, a nálunk megszokottnál erő­sebb, vezetőfülkéje nemcsak fűthető, hűthető, de borulás­biztos is. Mégsem viszik, va­lószínűleg azért, mert a keze­lését külön meg kell tanulni. Most azonban már igazán vessünk egy pillantást a várha­tó új géptípusokra. Csupán jósolunk, nem cikklistát köz­lünk, mert a tárgyalások még folyamatban vannak, szerző­dést senkivel nem kötött a kereskedelem. Kaphatók a kombájnra sze­relhető kukoricabetakarító adapterek, megjelentek a ro­tációs kaszák, van a piacon cukorrépa-betakarító gépsor. A magyar traktoripar tenden­ciái ismertek, így inkább a külföldiekről beszélhetnénk. Rövidesen várható, hogy meg­jelenik a hatvan, pár év múlva pedig a 80 lóerős szov­jet MTZ traktor. A Zetor • traktor 65 lóerős típusa ugyancsak belátható közel­ségben várható. A Szovjetunió bemutatott Magyarországon egy 200 ló­erős, hatalmas traktort. Igaz, első hallásra szokatlanul drá­ga (maga a traktor egymil­lió. a hozzávalók mintegy 300 ezer forintba kerülnek), de el lehet adni belőle évi 30—40 darabot, mert egy nap alatt ez a gép 90 ka­taszteri hold felszántására is képes. A jövőben várható azonban egy 150 lóerős szov­jet traktor is. Remélhető, hogy ez iránt nagyobb lesz az érdeklődés, mert nem oly drága és nem igényel oly ha­talmas táblákat. A traktorekék iránt a ha­zai ipar is erőteljesen érdek­lődik. A Vörös Csillag Trak­torgyárban folyamatban van egy 5—8 vasú görgőseke ki­alakítása. Mosonmagyaróvá- rott pedig gyártják a rendkí­vül korszerű, variálható Laj­ta ekecsaládot. A hazai me­zőgazdaság ma már igényeli az úgynevezett minimumtil- láge, tehát a gyorsművelés gépeit is. Ezekkel egy menet­ben végezhető a tárcsázás, boronálás. vetés magtaka­rás. A kereskedelem egy ha­sonló célú külföldi ti oust jö­vőre mindenképpen szeretne bemutatni a piacon. A HÓDGÉP-nél jól halad­nak a 8—12 tonnás pótkocsik munkálatai. Remélhetőleg ezek is rövidesen kaphatók lesznek. A poznani vásáron a csehek bemutattak egy 40 köbméteres felszedő-rakodó pótkocsit is. VÉGÜL szóljunk egy szót az aratásról. Az SZK—4-as kitűnő kombájn, de a nálunk egyre gyakoribb 25 mázsa fe­letti terméseknél már nem kielégítő. A Szovjetunióban viszont már létezik a Nyiva kombájn, amelynek a felépi- tése hasonló, de 105 lóerős motorjának segítségével a tel­jesítménye, áteresztőképessé­ge nagyobb, és a kicsépelt magot is jobban tisztítja, mint elődei. Remélhető, hogy ebből a típusból bemutatkozásként legalább néhány már jövőre részt vehet nálunk az aratás­ban. F. B. A Bányászati Akmamélyítő Vállalat dodgozői építik a Halünba UJ nevű uj bauxitbányát. A 800 millió forintos beruházással készülő bá­nya a legnagyobb lesz Kőzép-Európában. A szakemberek szeriint a bánya írókészlete 40 évre elegendő. Az építők jelenleg a fővága- tokát betonozzák. A bányanyitás 19$«-ban kezdődött, azóta több ki­lométernyi vágatot mélyítettek. A termelés 1973 elején kezdődik Képünkön: ISO méter mélyen a föld alatt üzemelnek ezek a mám- mutszivaittyúk az új bányában Jó munkához, jó légkört Más á helyzet a közösség te­vékenységét, közérzetét hosszú távon jellemző és befolyásoló légkörrel. Ennek változásai már nem tünetezerűek, s nem váratlanul mennek végbe. Napjainkban, a vállalati ön­állóság előtérbe kerülésével, a munkahelyek légkörének sze­repe is fontosabbá lesz. Amíg „valahol fent” meghozott dön­téseket kellett végrehajtani, nem volt különösebb jelentő­sége annak, hogy a légkör milyen. Most azonban a leg­több dolog — a termékfejlesz­tés iránya, a műszaki haladás útja, a piacok bővítése, a föl­osztható nyereség csoportosí­tása, s így tovább — helyben dől el, s hátasuk, eredményük vagy eredménytelenségük légkört javít, légkört ront. A légkör milyensége erőteljesen befolyásolja a munkát magát, s ezért visszahat az eredmé­nyességre. Azaz: szüntelen körforgás alakul ki, ahol mindennek és mindenkinek szerepe, tehát jelentősége van. A minden újtól, a legkisebb kockázattól is óvakodó vezetés először csak a konstruktőrök, s a gyártmányfejlesztésben dolgozók kedvét szegi. A fej­lesztés egy helyben topogása kínos helyzetbe hozza a ke­reskedelmi osztály embereit, hiszen mind nehezebb eladni a termékeiket. Az értékesítés gondjai leállásokat, átcsopor­tosításokat, kényszerszabadsá­golásokat, majd túlórázásokat eredményeznek a termelőrész­legekben ... Csökken a kere­set, egész brigádok veszik ki a munkakönyvüket... pénz­ügyi nehézségek támadnak, a késve elhatározott fejlesztési feladatoknak nincs meg az anyagi fedezete... s így to­vább, körbe-körbe. Tehát a vezetésen múlik, jó-e, rossz-e a légkör? A vezetésnek meghatározó szerepe van benne, de az egyéb tényezők sem másod- rendűek. Ahogy tégla simul téglára, s alkot falat, úgy épül fel a légkör is az egészen kis közösségektől — a brigádok­tól, az egy műszakban dolgo­zóktól — a nagyig. Hiába dol­gozik egy műhelyben sok ren­des, becsülettel igyekvő em­ber, ha néhány ügyeskedő a hangadó, akik kicsúfolják a tisztességet, s úton-útfélen hangoztatják: „ezért a pén­zért” ... Ahogy hiba az is, ha húsz nyílt, egyenes ember hallgatagon szemléli az egyet­len bajkeverőt, intrikust. A légkör soha nem magától va­ló; az egész közösség pasz- szivitása vagy aktivitása ha­tározza meg. Ott, ahol a kom­munisták mindent a nevén neveznek, ahol a termelési ér­tekezleten a szakszervezet ha­tározottsággal kéri számon a mulasztásokat, s követel in­tézkedéseket a panaszok or­voslására, a jő légkor legfőbb forrása nyílik meg. E legfőbb forrás ugyanis a kollektivitás. Mindenki mindenki érdeké-: ben. Vezetők és vezetettek, tár­sadalmi szervezetek, kisebb és nagyobb közösségek sok­féle módon kapcsolódnak egy­máshoz, s e kapcsolatok épp­úgy meghatározói a munka eredményének, mint a légkör­nek. A munka ritmusának, szervezettségének, a vélemé­nyek igénylésének és figye­lembevételének, az alkotó­kedv biztatásának ugyanúgy szerepe van a légkör alakulá­sában, mint a bírálat lehető­ségének és foganatjának, az egymással szembeni igényes­ségnek és az önbecsülésnek! A jó munkás nem hajlandó silányul végezni dolgát, ne tűrje hát a rossz légkört sem! Ügy mondják: a jó légkör^ az egyénnek és közösségnek minél jobb harmóniáját meg­valósító munkahely fölér egy főnyereménnyel. Igaz, Sőt, ta­lán többel is, mert megfizet­hetetlen. Ezreket, tízezreket köt szorosan éveken, évtize­deken át munkahelyükhöz az, hogy jól érzik magukat, s örömet lelnek dolguk végzésé­ben. Éppen az ő példájuk biz­tat, azzal: másutt is mód van a telitalálatra. S ha tippeket hozzá az egész kollektíva ad­ja, a nyeremény is az egész közösségé lesz. M. O. NÓGRÁD — 1971. október 6., szerda 3 N 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents