Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-30 / 256. szám

Tízmillió forint értékben Ez évben kezdte meg a munkáját Alsópetény ben az UNITAS fonalfeldolgozó és forgal­mazóüzem. Jelenleg 38-an dolgoznak és az év végéig japán és NSZK fonalakból 10 mil­lió forint értékben motringolnak ötdekás csomagokat Régi szakmák, idős mesterek Az öreg Káposzta Az édesapja urasági inas volt. Grófoknál és báróknál szolgált. Ketten voltak test­vérek. Amikor kijárták a négy elemit, apjuk maga mellé ültette a két törékeny termetű fiút. — Fiaim. — mondta — itt az ideje, hogy eldöntsétek, milyen „dógot” akartok vá­lasztani magatoknak. Elmen­nétek kovácsnak? Vagy. in­kább kerékgyártónak? Én azt mondom, nem nektek való egyik mesterség sem. vékony gyerekek vagytok, legyen az egyikőtök szabó, a másik borbély... így lett borbély Pásztőn Káposzta Ferenc, aki jövő nyáron tölti be a nyolcva­nadik évét. Kis műhelye a főutcáról nyílik, Cégtábla nincsen az épületen, csak a borbélyok céhjelvénye lóg a festékruháját hullató, kopott bejárati ajtó fölött; a sárga réztányér. Az Idegen nehe­zen bukkanna rá a műhelyre, de az ismerősök, a régi „kuncsaftok” mindig odata­lálnak. Éppen egy idős paraszt- embert borotvált, amikor be­nyitottam hozzá. Megtudva jövetelem célját, hellyel kí­nált. — Méltóztassék csak nyu­godtan kérdezni — biztatott. — Attól én tudok dolgozni. Arra kértem, beszéljen éle­téről és munkájáról. — Nekem nagyon „fájin” mesterem volt. meg gazda- asszonyom — kezdte. Négy év volt a tanulóidő. Az ak­koriban úgy volt, hogy sze­gény embereken tanultuk a mesterséget. Nem is kellett nekik fizetniük érte. Amikor fölszabadultam, még egv évig ott maradtam a mesternél, hogy erősödjek. Utána ván­dorbotot vettem a kezembe. Sok helyen dolgoztam, Salgó­tarjánban, Losoncon, Jászbe­rényben, Besztercebányán... Nem is tudnám elsorolni va­lamennyit. — Talán kényszerűségből változtatta annyiszor a ..gaz­dáját”? Mindig akadt mun­kája ? — Kérem. — mondta ön­érzetesen — én egv hónapig sem voltam „facér” életem­ben Fiirton-fúrt dolgoztam Az első világháborúból egv évet Miskolcon, két évet meg a hatvanadik gvalogezredde! Csehországban töltöttem. Mi­re emlékszem a háborúból? Mindenre. Mintha tegnap tör­tént volna. Már _ akkor is nagy szerencse kellett ahhoz, hogy megmaradjon az ember. Aztán a háború Után itt foly­tattam a mesterséget Pásztón. Az öreg mesteremtől megvet­tem a műhelyt. Itt majdnem negyven évet húztam le egy­folytában. Aztán átköltöztet­tek ide a főútra. ahol azóta is dolgozom. ötvenhárom éve űzi önálló­an a borbélymesterséget. Előszedte megmaradt régi szerszámait. Valamikor nem­csak hajvágásból és borotvá- lásból állt a fodrász munká­ja. Mutatta a fogókat, amik­kel a fájó fogakat kihúzta. Afféle egészségügyi mindenes volt. Fogat húzott, köpölyö- zött, tyúkszemet vágott. Ér­zéstelenítés nélkül. Azt kell gondolni, hogy nem annyira csinálni, mint állni volt ne­héz a „műtétet”. — Sokat változott azóta a hajviselet? — Rengeteget — bólogatott. — Akár hiszi, akár nem, én vágtam le az első nőnek a haját Pásztón, aki erre leg­először rászánta magát. A fiatalok ma már nem igen nyitják rám az ajtót, de van­nak azért, akik hűségesek hozzám, főleg az idősebbek. Ha nincsen vendég, akkor át­hívom az öreg Vida bácsit a szomszédból, egy kicsit be­szélgetni. — Hogyan megy az üzlet? — Lassacskán. Örülök, ha negyven forint összejön egy nap. Ünnepnapokon valami­vel nagyobb a forgalom. Ilyenkor korábban .ki szok­tam nyitni. Ügy gondolom, nem csinálom már sokáig, jövőre elmegyek nyugdíjba, kapok ötszázötven forintot, aztán majd lesz valahogyan. — Mire emlékszik szívesen az életéből? — Nem történt semmi kü­lönös dolog velem — vono- gatta a vállát elgondolkozva az idős ember, aki hetvenki­lenc éves, alacsony, törékeny termetű ugyan, de majdnem olyan fürgén járja körül a vendéget akár fél évszázaddal korábban. — Csak a munka, meg a szorgalom — tette hoz­zá. — Akárki megmondhat­ja. minőig szolid és rendes életet éltem. — Ha valaki azt mondaná, hogy teljesíteni tudja egy ké­rését. mit kívánna? — Egy kis pihenést — vá­laszolt. Hogy nyugdíjasán el tudjak még járni egy darabig az idős, beteg emberekhez hajat vágni és .borotválni... Kiss Sándor Emlék-pályaudvar Len in ff rád mellett Az a vasúti pályaudvar, melynek építését nemrég kezdték meg a Leningrádtól 43 kilométerre fekvő „Lado- ga-tó” állomáson, „Az élet útja” megemlékezési komp­lexum részévé fog válni. Ezt a nevet viselte a második vi­lágháború éveiben az egyet­len út, mely az ostromzár alá vett Leningrádot összekötöt­te az országgal. Télen, ezen az állomáson rakodták át a tó jegén teherautókon, nyá­ron pedig hajókon érkező szállítmányokat a Leningrád felé tartó vasúti vagonokba. A szállítmányok rendszeres megérkezését biztosító tenge­részek. gépkocsivezetők és vasutasok hősiességét ismer­teti a pályaudvar-múzeumban berendezett kiállítás. A tótól Leningrádig veze­tő legendás út ihinden kilo­méterénél most emlékoszlop áll. Az egyik emlékoszlopot a Finn-pályaudvar peronján helyezték el. ide futott be a szovjet hátországból az ost­romlott városnak élelmiszert szállító első vonat. Olaj nincs, viszont... Az eredménytelen kutatás hetedik napján a főgeológus, miután még egyszer áttanul­mányozta a térképeket, kije­lentette: „Itt kell fúrni!” És ekkor siker köszöntött a Lí­biai-sivatagban működő kő- olajkutató csoportra. Alig né­hány méterre jutottak, ami­kor valóságos szökőkút csa­pott fel a föld alól. Elvégez­ték a laboratóriumi elemzést, és a laboráns meglepetten je­lentette a főgeológusnak, hogy a föld mélyéről ugyan nem kőolaj tör elő, de nyilvánva­lóan szerves eredetű folya­dék legvalószínűbb, hogy ... szolárolaj. „Nem — mondta a főnök —, már, hogy is volna szo­lárolaj ! Ez kőolaj! Ellenőriz­zétek még egyszer!” Az expedíció gépkocsiveze­tője azonban, aki a tudo­mányban járatlan ember volt, még csak nem is kételkedett, megtöltötte a vödröt, s neki­látott, hogy beöntse a trak­tor benzintartályába. A mo­tor működésbe jött. Ékkor a legutolsó kétely is eltűnt. A főgeológus kiadta az utasí­tást: „Ássatok!” Az olajkutatók rábukkan­tak. .. egy régi tartályra, amely a második világhábo­rú idejéből maradt ott. Még a Rommel-féle fasiszta had­sereg hagyta a sivatagban. Szocialista módon A jövő év májusában megrendezik a szocialista bri­gádvezetők IV. országos tanácskozását. Ezt megelőzően az üzemekben, majd iparáganként is megtartják a ta­nácskozásokat, amelyeken nyílt szavazással megválaszt­ják az országos tanácskozás küldötteit. Az előkészületek már megkezdődtek A legutóbbi, 1969-ben tartott országos tanácskozás ^>ta szűkebb hazánkban, Nógrádban is sokat fejlődött a mozgalom. Csaknem kétezer brigádba tömörül több mint huszonháromezer tag, akik önkéntes alapon vesznek részt a szocialista brigádmozgalomban. Óriási erő ez, a mun­kásság élenjárói, akikre mindenkor lehet számítani, bár­milyen kérdésről is legyen szó. A tanácskozások sikere a jó előkészítéstől függ. Nem formális összejövetelekre, hanem valóban munkaértekez­letekre van szükség. Éppen ezért fontos, hogy a gazdasá­gi vezetés a társadalmi szervekkel közösen felmérje, ér­tékelje, elemezze a mozgalom tapasztalatait, amelyek nem mentesek ellentmondásoktól'sem. A technológiai és a munkafegyelem lazasága, a rossz üzemi légkör, a mun­kaerő-vándorlás, a minőség nem kielégítő volta mind olyan kérdés, ami nem független a szocialista brigád- mozgalomtól sem, bár sok helyén lehet találkozni velük. A mozgalom szocialista jellege is ellentétes a nem egyszer tapasztalt, túlzott anyagiassággal. A brigádok megítélése sem egységes még. Vannak még formális vál­laiások, és találkozni a megtisztelő címek kritikátlan oda­ítélésével is. Egyes vezetők meg nem értése, a mozgalom lebecsülése is tapasztalható még néhány helyen. Erre ta­lár. legjobb példa, hogy év elején nem fordítanak elég gondot a verseny szervezésére, nem segítik kellően a felajánlások elkészítését. A szocialista brigádoknak is­merniük kell az üzem előtt álló feladatokat, másképp nem tudják, hogy mit is vállaljanak. Általános tapaszta­lat, hogy akkor hívják össze a szocialista brigádvezető­ket, amikor az üzem bajban van, kell a segítség. A vál­lalások teljesítéséhez szükséges feltételek megteremtése legalább ilyen törődést kívánna a vezetők részéről. A szo­cialista brigádok eredményeinek rendszeres értékelése, az erkölcsi és anyagi megbecsülés is sok helyen ötlet­szerű, bizonyos alkalmakhoz kötött és nem állandó munka. A szocialista brigádokkal szemben egyre nagyobbak a követelmények. Nemcsak a termelésben, hanem a hármas jelszónak megfelelően a művelődésben, emberformálás­ban is. Vajon mindenütt biztosítják-e ehhez a feltétele­ket? A tanácskozások bizonyára erre a kérdésre is vá­laszt adnak majd. A nógrádi szocialista brigádok nagy része eddigi eredményével már jó hírnévre tett szert. Hogy most mégsem ezzel foglalkozunk, annak oka, hogy gondolat- ébresztő sorainkkal a tanácskozások sikerét szeretnénk elősegíteni. A jó tapasztalatok általánosítása mellett ugyanis fontos, hogy a már említett hibákról is szó es­sék. Ezek kijavításához a szocialista brigádoktól sokat várnak. Példamutatásuk közvetlenül, vagy közvetve az egész kollektívára hat. A munka- és technológiai fegye­lem javítása, a jobb üzemi légkör megteremtése, az üzemi demokrácia fejlesztése tőlük is függ. Tanácskozásukhoz sok sikert kívánunk. B. J. Robbanás a Phylaxia gyárban Csütörtökön este 20 óra 3S perckor robbanás, majd tűz keletkezett Kőbányán, a Phy­laxia Oltóanyag- és Tápszer­termelő Vállalat Szállás ut­cai laboratóriumában. A rob­banás, illetve a tűz követ­keztében lángot fogott a he­lyiség bútorzata, az ajtók, valamint az ablakok. Sérü­lés, haláleset nem történt. A helyszínre érkező tűzoltóegy­ségek a tüzet rövid idő alatt eloltották. A keletkezett anya­gi kár jelentős. A robbanás körülményeinek kivizsgálása folyamatban van. (MTI) Ha végigmegy az ember a pesti ut­cán, vagy vidéki városaink főterén, mérget vehet rá, hogy mire a sarokhoz ér, legalább két külföldi is megállítja. Merre van az IBUSÍC-központ, hol van az a bizonyos műemléktemplom, hogy juthat el a legközelebbi vendéglőbe'! Hiába, növekszik az idegenforgalom! Villogó szemű leányok, hátizsákos fia­talemberek, öregek és fiatalok járják keresztül-kasul az országot. Mindenre kíváncsiak és mindenkitől választ, el­igazítást kérnek. Valamennyien pót­idegenvezetők és póttolmácsok va­gyunk. Holott magunknak is éppen elég észben tartani, megjegyezni mi, hol található. Hát még amikor a német, orosz, angol nyelvkeverékből kell kihá­mozni, mit is akar tudni az ideszakadt idegen! Ha egyik nyelven sem értünk szót, marad a nemzetközi jelmagyará­zat, a gesztikulálds, a mutogatás. Ebből sokszor mulatságos, fonák dolgok sül­nek ki. Egyik bajba jutott utcai pót­idegenvezető barátomtól megkérdezték: kit ábrázol Vörösmarty szobra? Az érdeklődők flamandok voltak, ö nem tudott ezen a nyelven válaszolni. Jött a mutogatás. Költő, költő, ismételgette, majd hirtelen ötlettel teárális pózba vágta magát a tér közepén. És szavalni kezdte a szózatot. A frappáns idegen­vezető módszer nagy tetszést aratott és azóta a flamandoknál úgy tudják, hogy a Vörösmarty téren egyik legnagyobb színművészünk szobra áll... idegenvezetők Tegnap hasonló érdekes eseménynek voltam szemtanúja. Búzalcalászszöke, nyurga svéd fiatalember topogott az út- ca sarkán, kezében térképpel. Mellette szemüveges, fénykepezögépes, nyúlánk hölgy mormolta a járókelők felé a ki­mondhatatlanul nehéz magyar szót: „Köztársaság tér..Szinte beletört a nyelve. Ah, mily nehéz szavak ezek az ilyen átutazók számara! Hogy könnyít­sék a sorsukon, illendően kérdem né­metül: Oda kívánnak-e menni? Igen, örvendeznek és rögtön tanakodni kez­denek, hogyan is juthatnak el oda? Elmondják, hogy az Erkel Operaházat szeretnek megnézni. — Erkel. .. Erkel... — szólal meg hátunk mögött egy ter­metes asszonyság. — Az Erkel utca Újpesten van, mindjárt elmagyarázom, hogyan jutnak oda. Szálljanak fel egy trolira. — Trolibuszra?! Szól közbe egy fehér köpenyes fodrász. — Miért bolon- dítja el a szerencsétleneket? Ha Újpest­re akarnak menni, ott a villamos! — És mutogatja a megállóhelyet a két derék északinak. Egy motorkerékpáros nagyon élvezi az ingyencirkuszt, hiszen mar többen hajba kaptak. — Újpestre akarnak menni? — kérdezi. — Biztos a Dózsát akarják látni! Én is Dózsa- szurkoló vagyok, majd én megmagya­rázom nekik, hogyan jutnak el oda. — Hogyan magyarázza meg azt maga, hi­szen nem tud bolgárul? — szól közbe egy postás. — Majd én elmondom! És mondja a magáét a svédeknek — len­gyelül. Közben ordítás, lárma, egymás szavát sem értik az alkalmi és kéretlen idegenvezetők. A javaslatok tucatszám röppennek fel: metró, autóbusz, taxi. Mindenki szid mindenkit. A tömeg egy­re gyűlik, már egy rendőr is előkerül. Mindenki mondja a magáét. A két külföldi közben kereket oldott. Nyilván egyik tanácsot sem fogadták meg. A térkép segítségével eligazodtak és már oda is találtak. Csodálják, cso­dálják, a híres Erkel Operaházat, per­sze szomorúak, hogy csak kívülről. De miért? Előadás nincs, azt megértik, de az sehogy sem megy a fejükbe, miért nem tekinthetik meg belülről? Szívesen fizetnének is érte, úgy mint más világ­városokban. De ha nem, hát .nem. Ezt is elkönyvelik, mint Budapest egyik kedves furcsaságát... Furcsa, vonzóan kiszámíthatatlan, olykor megmagyaráz­hatatlan város. Talán ezért nehéz meg­válni tőle, mint egy szép és szeszélyes nőtől. Abai Pál Megkezdődött a kiképzés A polgári védelem egész­ségügyi szakszolgálati ala­kulatodnak megindult az 1971/72. évi kiképzés. A sza­kaszok elsősorban gyakorla­ti kiképzések keretében sa­játítják el a szükséges isme­reteket. Salgótarjánban és Szécsényben már összeková­csolási gyakorlatokat is haj­tottak végre, ahol a szaka­szok várható követelmé­nyeknek megfelelő feladatot kaptak. A megjelenés, a fe­gyelem és a gyakorlat vég­rehajtása a városi és a já­rási vezetők legnagyobb megelégedését váltatta ki. A szakaszok kiképzésével egy időben megindul a pa­rancsnoki állomány foglal­koztatása is. Ezeken a ki­képzéseken a parancsnokok megismerik a vezetéssel és az irányítással kapcsolatos tennivalóikat. Valamennyi foglalkozáson filmek és magnetofon segítik az elő­adókat. Az 1971. évben végrehaj­tott polgári védelmi felada­tokért megyénkben vala­mennyi polgári védelmi pa­rancsnokság kiosztotta a ki­váló munkát végző beosz­tottak részére a polgári vé­delem országos törzspa­rancsnoka által biztosított jutalmakat. A jutalomosz­tást a parancsnoki állomány törzsértekezlettel kapcsolta össze, amelyen megtárgyalta az 1971/72. év kiképzési és szervezési feladatait. NÓGRÁD - 1971. októbei 30., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents