Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)
1971-10-30 / 256. szám
Tízmillió forint értékben Ez évben kezdte meg a munkáját Alsópetény ben az UNITAS fonalfeldolgozó és forgalmazóüzem. Jelenleg 38-an dolgoznak és az év végéig japán és NSZK fonalakból 10 millió forint értékben motringolnak ötdekás csomagokat Régi szakmák, idős mesterek Az öreg Káposzta Az édesapja urasági inas volt. Grófoknál és báróknál szolgált. Ketten voltak testvérek. Amikor kijárták a négy elemit, apjuk maga mellé ültette a két törékeny termetű fiút. — Fiaim. — mondta — itt az ideje, hogy eldöntsétek, milyen „dógot” akartok választani magatoknak. Elmennétek kovácsnak? Vagy. inkább kerékgyártónak? Én azt mondom, nem nektek való egyik mesterség sem. vékony gyerekek vagytok, legyen az egyikőtök szabó, a másik borbély... így lett borbély Pásztőn Káposzta Ferenc, aki jövő nyáron tölti be a nyolcvanadik évét. Kis műhelye a főutcáról nyílik, Cégtábla nincsen az épületen, csak a borbélyok céhjelvénye lóg a festékruháját hullató, kopott bejárati ajtó fölött; a sárga réztányér. Az Idegen nehezen bukkanna rá a műhelyre, de az ismerősök, a régi „kuncsaftok” mindig odatalálnak. Éppen egy idős paraszt- embert borotvált, amikor benyitottam hozzá. Megtudva jövetelem célját, hellyel kínált. — Méltóztassék csak nyugodtan kérdezni — biztatott. — Attól én tudok dolgozni. Arra kértem, beszéljen életéről és munkájáról. — Nekem nagyon „fájin” mesterem volt. meg gazda- asszonyom — kezdte. Négy év volt a tanulóidő. Az akkoriban úgy volt, hogy szegény embereken tanultuk a mesterséget. Nem is kellett nekik fizetniük érte. Amikor fölszabadultam, még egv évig ott maradtam a mesternél, hogy erősödjek. Utána vándorbotot vettem a kezembe. Sok helyen dolgoztam, Salgótarjánban, Losoncon, Jászberényben, Besztercebányán... Nem is tudnám elsorolni valamennyit. — Talán kényszerűségből változtatta annyiszor a ..gazdáját”? Mindig akadt munkája ? — Kérem. — mondta önérzetesen — én egv hónapig sem voltam „facér” életemben Fiirton-fúrt dolgoztam Az első világháborúból egv évet Miskolcon, két évet meg a hatvanadik gvalogezredde! Csehországban töltöttem. Mire emlékszem a háborúból? Mindenre. Mintha tegnap történt volna. Már _ akkor is nagy szerencse kellett ahhoz, hogy megmaradjon az ember. Aztán a háború Után itt folytattam a mesterséget Pásztón. Az öreg mesteremtől megvettem a műhelyt. Itt majdnem negyven évet húztam le egyfolytában. Aztán átköltöztettek ide a főútra. ahol azóta is dolgozom. ötvenhárom éve űzi önállóan a borbélymesterséget. Előszedte megmaradt régi szerszámait. Valamikor nemcsak hajvágásból és borotvá- lásból állt a fodrász munkája. Mutatta a fogókat, amikkel a fájó fogakat kihúzta. Afféle egészségügyi mindenes volt. Fogat húzott, köpölyö- zött, tyúkszemet vágott. Érzéstelenítés nélkül. Azt kell gondolni, hogy nem annyira csinálni, mint állni volt nehéz a „műtétet”. — Sokat változott azóta a hajviselet? — Rengeteget — bólogatott. — Akár hiszi, akár nem, én vágtam le az első nőnek a haját Pásztón, aki erre legelőször rászánta magát. A fiatalok ma már nem igen nyitják rám az ajtót, de vannak azért, akik hűségesek hozzám, főleg az idősebbek. Ha nincsen vendég, akkor áthívom az öreg Vida bácsit a szomszédból, egy kicsit beszélgetni. — Hogyan megy az üzlet? — Lassacskán. Örülök, ha negyven forint összejön egy nap. Ünnepnapokon valamivel nagyobb a forgalom. Ilyenkor korábban .ki szoktam nyitni. Ügy gondolom, nem csinálom már sokáig, jövőre elmegyek nyugdíjba, kapok ötszázötven forintot, aztán majd lesz valahogyan. — Mire emlékszik szívesen az életéből? — Nem történt semmi különös dolog velem — vono- gatta a vállát elgondolkozva az idős ember, aki hetvenkilenc éves, alacsony, törékeny termetű ugyan, de majdnem olyan fürgén járja körül a vendéget akár fél évszázaddal korábban. — Csak a munka, meg a szorgalom — tette hozzá. — Akárki megmondhatja. minőig szolid és rendes életet éltem. — Ha valaki azt mondaná, hogy teljesíteni tudja egy kérését. mit kívánna? — Egy kis pihenést — válaszolt. Hogy nyugdíjasán el tudjak még járni egy darabig az idős, beteg emberekhez hajat vágni és .borotválni... Kiss Sándor Emlék-pályaudvar Len in ff rád mellett Az a vasúti pályaudvar, melynek építését nemrég kezdték meg a Leningrádtól 43 kilométerre fekvő „Lado- ga-tó” állomáson, „Az élet útja” megemlékezési komplexum részévé fog válni. Ezt a nevet viselte a második világháború éveiben az egyetlen út, mely az ostromzár alá vett Leningrádot összekötötte az országgal. Télen, ezen az állomáson rakodták át a tó jegén teherautókon, nyáron pedig hajókon érkező szállítmányokat a Leningrád felé tartó vasúti vagonokba. A szállítmányok rendszeres megérkezését biztosító tengerészek. gépkocsivezetők és vasutasok hősiességét ismerteti a pályaudvar-múzeumban berendezett kiállítás. A tótól Leningrádig vezető legendás út ihinden kilométerénél most emlékoszlop áll. Az egyik emlékoszlopot a Finn-pályaudvar peronján helyezték el. ide futott be a szovjet hátországból az ostromlott városnak élelmiszert szállító első vonat. Olaj nincs, viszont... Az eredménytelen kutatás hetedik napján a főgeológus, miután még egyszer áttanulmányozta a térképeket, kijelentette: „Itt kell fúrni!” És ekkor siker köszöntött a Líbiai-sivatagban működő kő- olajkutató csoportra. Alig néhány méterre jutottak, amikor valóságos szökőkút csapott fel a föld alól. Elvégezték a laboratóriumi elemzést, és a laboráns meglepetten jelentette a főgeológusnak, hogy a föld mélyéről ugyan nem kőolaj tör elő, de nyilvánvalóan szerves eredetű folyadék legvalószínűbb, hogy ... szolárolaj. „Nem — mondta a főnök —, már, hogy is volna szolárolaj ! Ez kőolaj! Ellenőrizzétek még egyszer!” Az expedíció gépkocsivezetője azonban, aki a tudományban járatlan ember volt, még csak nem is kételkedett, megtöltötte a vödröt, s nekilátott, hogy beöntse a traktor benzintartályába. A motor működésbe jött. Ékkor a legutolsó kétely is eltűnt. A főgeológus kiadta az utasítást: „Ássatok!” Az olajkutatók rábukkantak. .. egy régi tartályra, amely a második világháború idejéből maradt ott. Még a Rommel-féle fasiszta hadsereg hagyta a sivatagban. Szocialista módon A jövő év májusában megrendezik a szocialista brigádvezetők IV. országos tanácskozását. Ezt megelőzően az üzemekben, majd iparáganként is megtartják a tanácskozásokat, amelyeken nyílt szavazással megválasztják az országos tanácskozás küldötteit. Az előkészületek már megkezdődtek A legutóbbi, 1969-ben tartott országos tanácskozás ^>ta szűkebb hazánkban, Nógrádban is sokat fejlődött a mozgalom. Csaknem kétezer brigádba tömörül több mint huszonháromezer tag, akik önkéntes alapon vesznek részt a szocialista brigádmozgalomban. Óriási erő ez, a munkásság élenjárói, akikre mindenkor lehet számítani, bármilyen kérdésről is legyen szó. A tanácskozások sikere a jó előkészítéstől függ. Nem formális összejövetelekre, hanem valóban munkaértekezletekre van szükség. Éppen ezért fontos, hogy a gazdasági vezetés a társadalmi szervekkel közösen felmérje, értékelje, elemezze a mozgalom tapasztalatait, amelyek nem mentesek ellentmondásoktól'sem. A technológiai és a munkafegyelem lazasága, a rossz üzemi légkör, a munkaerő-vándorlás, a minőség nem kielégítő volta mind olyan kérdés, ami nem független a szocialista brigád- mozgalomtól sem, bár sok helyén lehet találkozni velük. A mozgalom szocialista jellege is ellentétes a nem egyszer tapasztalt, túlzott anyagiassággal. A brigádok megítélése sem egységes még. Vannak még formális vállaiások, és találkozni a megtisztelő címek kritikátlan odaítélésével is. Egyes vezetők meg nem értése, a mozgalom lebecsülése is tapasztalható még néhány helyen. Erre talár. legjobb példa, hogy év elején nem fordítanak elég gondot a verseny szervezésére, nem segítik kellően a felajánlások elkészítését. A szocialista brigádoknak ismerniük kell az üzem előtt álló feladatokat, másképp nem tudják, hogy mit is vállaljanak. Általános tapasztalat, hogy akkor hívják össze a szocialista brigádvezetőket, amikor az üzem bajban van, kell a segítség. A vállalások teljesítéséhez szükséges feltételek megteremtése legalább ilyen törődést kívánna a vezetők részéről. A szocialista brigádok eredményeinek rendszeres értékelése, az erkölcsi és anyagi megbecsülés is sok helyen ötletszerű, bizonyos alkalmakhoz kötött és nem állandó munka. A szocialista brigádokkal szemben egyre nagyobbak a követelmények. Nemcsak a termelésben, hanem a hármas jelszónak megfelelően a művelődésben, emberformálásban is. Vajon mindenütt biztosítják-e ehhez a feltételeket? A tanácskozások bizonyára erre a kérdésre is választ adnak majd. A nógrádi szocialista brigádok nagy része eddigi eredményével már jó hírnévre tett szert. Hogy most mégsem ezzel foglalkozunk, annak oka, hogy gondolat- ébresztő sorainkkal a tanácskozások sikerét szeretnénk elősegíteni. A jó tapasztalatok általánosítása mellett ugyanis fontos, hogy a már említett hibákról is szó essék. Ezek kijavításához a szocialista brigádoktól sokat várnak. Példamutatásuk közvetlenül, vagy közvetve az egész kollektívára hat. A munka- és technológiai fegyelem javítása, a jobb üzemi légkör megteremtése, az üzemi demokrácia fejlesztése tőlük is függ. Tanácskozásukhoz sok sikert kívánunk. B. J. Robbanás a Phylaxia gyárban Csütörtökön este 20 óra 3S perckor robbanás, majd tűz keletkezett Kőbányán, a Phylaxia Oltóanyag- és Tápszertermelő Vállalat Szállás utcai laboratóriumában. A robbanás, illetve a tűz következtében lángot fogott a helyiség bútorzata, az ajtók, valamint az ablakok. Sérülés, haláleset nem történt. A helyszínre érkező tűzoltóegységek a tüzet rövid idő alatt eloltották. A keletkezett anyagi kár jelentős. A robbanás körülményeinek kivizsgálása folyamatban van. (MTI) Ha végigmegy az ember a pesti utcán, vagy vidéki városaink főterén, mérget vehet rá, hogy mire a sarokhoz ér, legalább két külföldi is megállítja. Merre van az IBUSÍC-központ, hol van az a bizonyos műemléktemplom, hogy juthat el a legközelebbi vendéglőbe'! Hiába, növekszik az idegenforgalom! Villogó szemű leányok, hátizsákos fiatalemberek, öregek és fiatalok járják keresztül-kasul az országot. Mindenre kíváncsiak és mindenkitől választ, eligazítást kérnek. Valamennyien pótidegenvezetők és póttolmácsok vagyunk. Holott magunknak is éppen elég észben tartani, megjegyezni mi, hol található. Hát még amikor a német, orosz, angol nyelvkeverékből kell kihámozni, mit is akar tudni az ideszakadt idegen! Ha egyik nyelven sem értünk szót, marad a nemzetközi jelmagyarázat, a gesztikulálds, a mutogatás. Ebből sokszor mulatságos, fonák dolgok sülnek ki. Egyik bajba jutott utcai pótidegenvezető barátomtól megkérdezték: kit ábrázol Vörösmarty szobra? Az érdeklődők flamandok voltak, ö nem tudott ezen a nyelven válaszolni. Jött a mutogatás. Költő, költő, ismételgette, majd hirtelen ötlettel teárális pózba vágta magát a tér közepén. És szavalni kezdte a szózatot. A frappáns idegenvezető módszer nagy tetszést aratott és azóta a flamandoknál úgy tudják, hogy a Vörösmarty téren egyik legnagyobb színművészünk szobra áll... idegenvezetők Tegnap hasonló érdekes eseménynek voltam szemtanúja. Búzalcalászszöke, nyurga svéd fiatalember topogott az út- ca sarkán, kezében térképpel. Mellette szemüveges, fénykepezögépes, nyúlánk hölgy mormolta a járókelők felé a kimondhatatlanul nehéz magyar szót: „Köztársaság tér..Szinte beletört a nyelve. Ah, mily nehéz szavak ezek az ilyen átutazók számara! Hogy könnyítsék a sorsukon, illendően kérdem németül: Oda kívánnak-e menni? Igen, örvendeznek és rögtön tanakodni kezdenek, hogyan is juthatnak el oda? Elmondják, hogy az Erkel Operaházat szeretnek megnézni. — Erkel. .. Erkel... — szólal meg hátunk mögött egy termetes asszonyság. — Az Erkel utca Újpesten van, mindjárt elmagyarázom, hogyan jutnak oda. Szálljanak fel egy trolira. — Trolibuszra?! Szól közbe egy fehér köpenyes fodrász. — Miért bolon- dítja el a szerencsétleneket? Ha Újpestre akarnak menni, ott a villamos! — És mutogatja a megállóhelyet a két derék északinak. Egy motorkerékpáros nagyon élvezi az ingyencirkuszt, hiszen mar többen hajba kaptak. — Újpestre akarnak menni? — kérdezi. — Biztos a Dózsát akarják látni! Én is Dózsa- szurkoló vagyok, majd én megmagyarázom nekik, hogyan jutnak el oda. — Hogyan magyarázza meg azt maga, hiszen nem tud bolgárul? — szól közbe egy postás. — Majd én elmondom! És mondja a magáét a svédeknek — lengyelül. Közben ordítás, lárma, egymás szavát sem értik az alkalmi és kéretlen idegenvezetők. A javaslatok tucatszám röppennek fel: metró, autóbusz, taxi. Mindenki szid mindenkit. A tömeg egyre gyűlik, már egy rendőr is előkerül. Mindenki mondja a magáét. A két külföldi közben kereket oldott. Nyilván egyik tanácsot sem fogadták meg. A térkép segítségével eligazodtak és már oda is találtak. Csodálják, csodálják, a híres Erkel Operaházat, persze szomorúak, hogy csak kívülről. De miért? Előadás nincs, azt megértik, de az sehogy sem megy a fejükbe, miért nem tekinthetik meg belülről? Szívesen fizetnének is érte, úgy mint más világvárosokban. De ha nem, hát .nem. Ezt is elkönyvelik, mint Budapest egyik kedves furcsaságát... Furcsa, vonzóan kiszámíthatatlan, olykor megmagyarázhatatlan város. Talán ezért nehéz megválni tőle, mint egy szép és szeszélyes nőtől. Abai Pál Megkezdődött a kiképzés A polgári védelem egészségügyi szakszolgálati alakulatodnak megindult az 1971/72. évi kiképzés. A szakaszok elsősorban gyakorlati kiképzések keretében sajátítják el a szükséges ismereteket. Salgótarjánban és Szécsényben már összekovácsolási gyakorlatokat is hajtottak végre, ahol a szakaszok várható követelményeknek megfelelő feladatot kaptak. A megjelenés, a fegyelem és a gyakorlat végrehajtása a városi és a járási vezetők legnagyobb megelégedését váltatta ki. A szakaszok kiképzésével egy időben megindul a parancsnoki állomány foglalkoztatása is. Ezeken a kiképzéseken a parancsnokok megismerik a vezetéssel és az irányítással kapcsolatos tennivalóikat. Valamennyi foglalkozáson filmek és magnetofon segítik az előadókat. Az 1971. évben végrehajtott polgári védelmi feladatokért megyénkben valamennyi polgári védelmi parancsnokság kiosztotta a kiváló munkát végző beosztottak részére a polgári védelem országos törzsparancsnoka által biztosított jutalmakat. A jutalomosztást a parancsnoki állomány törzsértekezlettel kapcsolta össze, amelyen megtárgyalta az 1971/72. év kiképzési és szervezési feladatait. NÓGRÁD - 1971. októbei 30., szombat
