Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)
1971-10-28 / 254. szám
Hosszú lejáratú szerződés Párizsban Francia lapvéiemények Brexunyev és Pompidou tárgyalásairól A francia—szovjet csúcstu- láflioio szerdán ujább szaka- szaoa lépett. Szerdán délelőtt az Jsiysée-palotában szélesebb körű megbeszélésre került sor. E megbeszélésen Pompidou elnökön és Leonyid Brezsnye- ven kívül francia részről részt vett Jacques Chaban-Delmas miniszterelnök, Maurice Schumann külügyminiszter és Roger Seydoux moszkvai francia nagykövet; szovjet részről Vlagyimir Kirillin miniszterelnök-helyettes, Andrej Gromiko külügyminiszter és Pjotr Abraszimov párizsi szovjet nagykövet is. A több mint kétórás tanácskozás után Schumann francia külügyminiszter kijelentette; hogy a következő három témakörről tárgyaltak: 1. Az európai biztonsági értekezlet előkészítése; 2. az India és Pakisztán közötti viszony alakulása, amelyről Schumann külügyminiszter megjegyezte, hogy az aggodalomra ad okot; 3. a közel-keleti kérdés. A francia külügyminiszter még hozzátette, hogy a francia és szovjet vezetők nézetei nagyon közelállnak egymáshoz az európai biztonsági értekezlettel kapcsolatban, a „gyorsaság és hatékonyság” tekintetében. A délelőtti órákban a francia pénzügy-minisztériumban Valéry Giscard d’Estaing gazdasági és pénzügyminiszter és Nyikolaj Patolicsev külkereskedelmi miniszter újabb, hosz- szú lejáratú gazdasági szerződést irt alá, ugyancsak szerdán került sor az állami tulajdonban levő Renault-mű- vekkel kötött szerződés aláírására is, amelynek értelmében a Renault-művek motorokat és egyéb berendezéseket szállít majd a Moszkva közelében levő Kómánál létesülő óriási tehergépkocsi gyár száméra, amely a világ legnagyobb gépBrezsnyev megérkezik az Elysée-palotába, elnök fogadja ahol Pompidou kocsigyára lesz és évente 150 ezer teherautót gyárt majd. Á francia lapok Leonyid Brezsnyev látogatásának keddi eseményeiről beszámolva különösen kiemelik annak jelentőségét, hogy kedden délután, az Elysée-palotában a 1 < " ■— .1 II Elutaztak a Román KP képviselői A Magyar Szocialista Mun- tánnal nyílt, elvtársi légkörű káspárt Központi Bizottságé- megbeszélést folytattak a két nak meghívására október 25— párt, a két ország kapcsolatai- 27 között baráti látogatást nak fejlesztéséről, kölcsönösen tettek Budapesten Paul Nicu- tájékoztatták egymást a szo- lescu-Mizil és Manea Manescu, cialista építőmunka tapaszta- a Román Kommunista Párt latairól, valamint áttekintet- Végrehajtó Bizottságának és ték a nemzetközi helyzet és a állandó elnökségének tagjai, nemzetközi kommunista és a központi bizottság titkárai, munkásmozgalom időszerű Kádár János, a Magyar Szó- kérdéseit. Megállapították, cialista Munkáspárt Központi hogy eredményesen fejlődnek Bizottságának első titkára fo- a kétoldalú magyar—román gadta Paul Miculescu-Mizilt kapcsolatok. Mindkét részről es Manea Manescut. Az élv- kinyilvánították, hogy a jövő- társi légkörű találkozón részt ben további erőfeszítéseket vett Aczél György és Komó- tesznek párt-, állami, tömeg- csin Zoltán, a Politikai Bi- szervezeti, gazdasági, tudomá- zottság tagjai, a Központi Bi- nyos, kultúrális, turisztikai és zottság titkárai, dr. Perjést más területen az együttmű- László, a KB külügyi osztályé- ködés sokoldalú bővítése és fejlesztése érdekében. A román vendégek szerdán elutaztak Budapestről. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Aczél György és Komócsin Zoltán. Jelen volt loan Cotot, a Román Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete. (MTI) nak helyettes vezetője. Jelen volt Nicolae Ionescu, az RKP KB külügyi osztályának helyettes vezetője, loan Cotot, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. A Román Kommunista Párt képviselői magyarországi tartózkodásuk alkalmával Aczél Györggyel és Komócsin ZolSzéles körű sztrájkok Spanyolországban A délutáni és az éjszakai műszakban dolgozó mintegy négyezer munkás is csatlakozott alihoz a hatezer társához, aki kedd reggel lépett sztrájkba a Seat nevű barcelonai autógyárban. Az AFP francia hírügynökség jelentése szerint a munkáltatók október 2-ig az alkalmazottak csaknem felét elbocsátották, s a mostani megmozdulásra az emiatti tiltakozásul került sor. Az asturai bányavidéken több mint tízezer bányász szüntette be a munkát a Hu- nosa nevű országos vállalatnál, az Uninsa kohászati kombinát üzemeiben pedig a tiltakozás különös formájára került sor: a dolgozók nem voltak hajlandók elhagyni az étkezdét, tiltakozásul amiatt, hogy a vállalatvezetés nem hallandó megemelni bérüket. Bilbaóba« az Astilleros Es- nanoles hajógyár ezer munkása szüntette a munkát kedden két órán át a barcelónai és az asturiai sztrájkotokkal való szolidaritás jegyében. A délutáni órákban egy 22 éves társukat ért halálos kimenetelű munkabaleset miatt a hajógyár több mint háromezer alkalmazottja kezdett ismét sztrájkba. (MTI) NÓGRAD — 1971. október 28., csütörtök Pompidou elnök és Leonyid Brezsnyev között folytatott megbeszélés kétszer olyan hosszú ideig tartott, mint azt az előzetes programban tervezték. A Figaro ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: Pompidou és Brezsnyev keddi eszmecseréje azt mutatta: mindkét államférfi szilárd elhatározása, hogy elmélyítse a két ország közötti gazdasági és politikai együttműködést. Szerdán délután Leonyid Brezsnyev és felesége a Louvre-ba látogatott el, ezt követően pedig megtekintette Párizs XIV. kerületében azt a házat, ahol Lenin élt párizsi tartózkodása idején. Este Leonyid Brezsnyev vacsorát adott Pompidou elnök tiszteletére. (MTI) Logikus következmény Nem utazik Londonba Jan Marko Mint ismeretes Jan Marko csehszlovák külügyminiszternek a közeljövőben a brit kormány vendégeként Londonba kellett volna látogatnia. Miután egyes brit tájékoztatási szervek, a CTK világos cáfolata ellenére, alanta- lan csehszlovákellenes kampányt indítottak és azzal vádolták meg Csehszlovákiát, hogy fegyvereket szállít Észak- Irprszágba, az angol féllel közölték, hogv ilyen körülmények között nem' kerülhet sor a látogatásra, mivel az nem járna a kívánt eredményekkel. A csehszlovák fél célszerűnek tartja, hogv a látogatást egy jóval későbbi időpontra halasszák el. (CTK) Fokozódó akciók Eszak-lrországban A hét végi észak-írországi események — a két asszony, a bankrablással vádolt három férfi halála, valamint az egyik belfasti éjszakai bár elleni bombamerénylet során megölt férfi — tovább élezték a helyzetet a brit tartományban. Az Ír Köztársasági Hadsereg tagjai fokozták a brit katonák és a rendőrök elleni megtorló akcióikat. Szerdán reggel ismeretlen tettesek egyidejűleg kilenc rendőr otthonát támadták meg Belfast külvárosában. Gelignit-bombákat illetve géppisztolyokat használták. Hírügynökségi jelentések szerint a támadásnak csak egy sebesültje van — egy asszony. Három órával korábban fegyveres férfiak tüzet nyitottak. majd bombát hajítottak a fővárostól 32 kilométerre fekvő Larne tengerparti üdülőhelyen levő rendőrőrszobára. Az épület erősen megrongálódott: a rendőrök viszonozták a tüzet. Az ösz- szecsapásban tizenhárom személy. köztük hat rendőr sebesült meg. Belfastban, illetve Newry- ben emberek ezrei vonultak az utcára, hogy utolsó útjára kísérjék a brit katonák által megölt két asszonyt és az állítólagos bankrabló három férfit. Dorothy Maguire. a fiatalabbik testvér koporsója mögött hat, IRA-egyenruhába öltözött nő haladt (MTI) Kosziéin KnBiríiian Ezekben a napokban a havannai emberek tízezrei hordják ingükön azt a papírból készült kis jelvényt, amelyen ez olvasható „Köszöntünk Koszigin”. A kubaiak megkülönböztetett tisztelettel és figyelemmel fogadták a szovjet' kormányfőt. aki Fidel Castro miniszterelnök és Osvaldo Dorti- cos államelnök társaságában nyitott gépkoesin vonult végig a városon. 30 fokos hőségben mintegy félmillió havannai zászlókkal, a két nép barátságát éltető jelszavakkal, transzparensekkel üdvözölte a kedves vendéget és kíséretét. A kubai lapok behatóan foglalkoznak a szovjet miniszterelnök látogatásával. Aláhúzzák, hogy az tovább erősíti a két nép barátságát. A televízió, amelynek napi adásideje a két csatornán 16—18 óra, többször megismételte a fogadtatásról készült felvételeket. (MTI) Á?áíssák a BT tilalmát New Yorkban, az ENSZ székhelyén nemrég jelentést tettek közzé az imperialista államok Dél-Afrikába irányuló állandó jellegű fegyverszállításáról. arról, hogy ezek az országok — így az Egyesült Államok, Nagv-Britannia és az NSZK — folyamatosan megszegik az ENSZ határozatait. A NATO-tagországok fegyverszállításaikkal még inkább bátorítják a dél-afrikai faiüldöző rendszert és annak embertelen politikáiát. Ugyanakkor aláássák a Biztonsági Tanács Dél-Afrikával szemben elrendelt fegyverszállítási tilalmát, amelynek célja az volt. hogy az afrikai kontinens déli részében megakadályozza a helyzet további éleződését. A ielentés azt indítványozza, hogv a világszervezet közgyűlése határozottan ítélje el azokat a kormányokat, amelyek hozzájárulnak Dél- Afrika felfegyverzéséhez, és nyilvánítson elfogadhatatlannak minden kísérletet, amely a oretóniai rezsimmel való katonai együttműködés igazolására irányul. A jelentés végezetül a fajüldöző dél-afrikai rendszerrel folytatott mindennemű katonai, gazdasági. műszaki vagy egyéb együttműködés, beszüntetését javasolja. (ADN) ea ieprösoknak A TASZSZ jelenti: Ronald Ziegler, a Fehér Ház szóvivője szerdán közölte, hogy az Egyesült Államok továbbra is katonai és gazdasági támogatást nyújt a görög rendszernek. Az állásfoglalásra — mutat rá a TASZSZ — azután került sor, hogy Agnew alelnök visszatért görögországi látogatásáról és beszámolt Nixonnak a junta vezetőivel folytatott megbeszéléseiről. A hír, ha nem is meglepő, de meghökkentő. Különösen azután, hogy a „fekete ezredesek kormányát” nemcsak a világközvélemény, hanem szinte minden nemzetközi szervezet elítélésben részesítette azért a fasiszta diktatúráért, ami! a puccsot követően Görögországban meghonosítottak. Mi teszi szükségessé az amerikai támogatást, fenyegeti valamilyen agresszió Görögországot, vagy belső fegyveres csoportok alakultak a kormány megdöntésére? Sem egyik sem pedig a másik veszély nem áll fenn — mutat rá egyik cikkében a Frankfurter Rundschau. Tagadhatatlan azonban, hogy a totális fasiszta katonai diktatúra következtében az ezredesek kormánya úgy elszigetelődött, ahogy csak a leprások szige- telődhetnek el a karanténban. Egyszerűen képtelen arra, hogy a junta és tanácsadói által 1968. szeptemberében kidolgozott „alkotmányt” bevezesse. A junta hívei magányos és megvetett« emberek: uralkodni csak úgy képesek, ha ■ a minden ízében reakciós rendszer létét katonai diktatúrával biztosítják. A probléma második oldala az Egyesült Államok európai helyzete. A Nixon-kormány az Utóbbi években komoly presztízsveszteségeket szenvedett kontinensünkön, s most menteni igyekszik, ami még menthető. Ügy tűnik, az athéni junta katonai és gazdasági támogatása éppen ezt az önmentő akciót szolgálja. . Jahja Khan pakisztáni elnök a londoni Financial Times című lapnak adott nyilatkozatában azt fejtegette, hogy Pakisztán megindítja a háborút India ellen, amennyiben „India a jelenlegi mértékben folytatja beavatkozását a kelet-pakisztáni polgárháborúba” A hindusztáni félszigeten kialakult veszélyes feszültségnek nemcsak ez az egy, hanem számtalan egyéb jele is van. Hírügynökségi jelentések szerint India és Pakisztán között már is több összetűzésre került sor, s a határ közelében mindkét fél jelentős katonai erőket vont össze. A két nagy ország közötti viszálykodás 1965-ben egyszer már háborúba torkollott, amely egész Dél-Azsia békéjét veszélyeztette. Annak idején a Szovjetunió diplomáciai közvetítésével a taskenti nyilatkozat alapján sikerült rendezni a helyzetet. Jahja Khan hatalomra kerülése, majd a régóta feszítő belső ellentétek következtében kirrobbant polgárháború folyományaként azonban újra felszínre kerültek az indiai—pakisztáni ellentétek. A probléma gyökere a régmúltban rejtőzik: abban az angol intézkedésben, amikor a mai Pakisztánt létrehozták, az államot a gyarmattartó Nagy-Britannia úgy alakította ki. hogy a nyugati és keleti országrész között már eleve ütközőpontot teremtett, ugyanakkor meghagyta azt a lehetőséget is. amit a Ravalpindi és Űj-Delhi közötti esetleges konfliktus kínál. A mai kriAz indiai—pakisztáni viszály tákus helyzetet is tulajdonképpen ez a kettősség idézte elő. Az egymástól igen távol fekvő Nyugat- és Kelet-Pa- kisztán politikai vezetői között ellentét robbant ki. mivel a keleti országrészben győztes Avami Ligát nem engedték be a parlamentbe. Vezetőjét, Mudzsibur Rahman sejket letartóztatták, s bebörtönöztek hívei közül is nagyon sokat. Erre fellángolt a szeparatista mozgalom, amely céljául tűzte ki az elszakadást. Bangla Desh néven kormány alakult, s a mind kegyetlenebbé váló katonai terror ellenében gerillaharc kezdődött Kelet- Pakisztánban. Ezzel egyidő- ben menekültek milliói lépték át az indiai határt. Nem egészen pontos adatok szerint jelenleg közel tízmillió keletpakisztáni él különböző táborokban Indiában. Az amúgyis gazdasági nehézségekkel küzdő kormánynak a menekültek nagy tömegeinek ellátása, gyógykezelése súlyos problémákat okoz. Érthető, ha Indira Gandhi és kabinettje a visszatelepítés mellett foglal állást. A gondot azonban bonyolítja és súlyosbítja az a helyzet, ami közben Kelet-Pa- kisztánban kialakult. Jahja Khan és hívei katonai diktatúrát vezettek be az országrészben, napirenden szerepelnek a súlyos belső összecsapások, így aztán egyszerűen senki sem szavatolja a hazatérő menekültek személyi biztonságát. Ellensúlyozásképpen Jahja Khan kormánya állandóan vádolja Indiát. Augusztusban például Fehér Könyvet adtak ki. amelyik főként India szerepét tárgyalja. A szomszédos országot azzal vádolja, hogy katonákat és fegyvereket küldött Kelet- Bengáliába és anyagi támogatást nyújtott a kelet-pakisztáni lázadóknak. Üj-Delhi természetesen visszautasítja a vádakat. Gandhi miniszterelnök, akit a szélsőséges ellenzék a Bangla Desh-kormány elismerésére ösztönzött, világosán látta, hogy az elismerés végképp kiélezné a helyzetet és a két ország kapcsolatát a szakadék szélére sodorná. Tulajdonképpen csak odáig ment el, hogy a világ 23 országának állam- és kormányfőjéhez sürgős üzenetet intézett a bebörtönzött Rahman sejk megmentése érdekében. Ezután Jahja Khan ismét a vádaskodáshoz nyúlt. Rádióbeszédet mondott, amelyben hangsúlyozta: „India a szakadárok (kelet -pakisztáni szeparatisták) segítségére sietett, s ezzel olajat öntött a tűzre." A két ország közötti teljes szakítás itt már ténylegessé vált. A hindusztáni félszigetről érkező jelentések kevés jóval biztatnak. Megfigyelők véleménye szerint számítani lehet a konfliktus kiszélesedésére. S ha ez így történik, annak nem elsősorban India aa oka. Üj-Delhi kitart álláspontja mellett, amelyik a következőkben összegezhető: az egyetlen helyes út a béke megőrzése. Ez felel meg az indiai és pakisztáni nép, az egyetemes béke érdekeinek. Az események másféle alakulása csak azoknak az indiai és pakisztáni köröknek és külső erőknek a malmára hajtaná a vizet, amelyek saját politikai céljaikat követve, kárt akarnak okozni mindkét országnak. Egy olyan erőről, amelyik az ismétlődő viszály magvát elvetette, már szóltunk. Van azonban másik is: az Amerikai Egyesült Államok. A Fehér Ház, bár több embargóhatározat is tiltja ezt, négymillió dollár értékű hadfelszerelést és tartalékalkatrészt szállít Pakisztánnak. Az intézkedést olyan politikus is gyanúsan kettős játéknak minősítette, mint Edward Kennedy szenátor. Nyilvánvaló tehát, hogy Washington a tűz szításával ismét a zavarosban akar halászni. S ha ebbe a játékba a mostaninál nagyobb aktivitással kapcsolódik bélé Jahja Khan, elkerülhetetlenné válik az India és Pakisztán közötti összecsapás, ami viszont új háborús góc kialakulását jelentené Dél-Ázsiában. Szolnoki István