Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-28 / 254. szám

Hosszú lejáratú szerződés Párizsban Francia lapvéiemények Brexunyev és Pompidou tárgyalásairól A francia—szovjet csúcstu- láflioio szerdán ujább szaka- szaoa lépett. Szerdán délelőtt az Jsiysée-palotában szélesebb körű megbeszélésre került sor. E megbeszélésen Pompidou elnökön és Leonyid Brezsnye- ven kívül francia részről részt vett Jacques Chaban-Delmas miniszterelnök, Maurice Schu­mann külügyminiszter és Ro­ger Seydoux moszkvai fran­cia nagykövet; szovjet rész­ről Vlagyimir Kirillin minisz­terelnök-helyettes, Andrej Gromiko külügyminiszter és Pjotr Abraszimov párizsi szovjet nagykövet is. A több mint kétórás tanács­kozás után Schumann francia külügyminiszter kijelentette; hogy a következő három té­makörről tárgyaltak: 1. Az európai biztonsági ér­tekezlet előkészítése; 2. az India és Pakisztán kö­zötti viszony alakulása, amely­ről Schumann külügyminisz­ter megjegyezte, hogy az ag­godalomra ad okot; 3. a közel-keleti kérdés. A francia külügyminiszter még hozzátette, hogy a fran­cia és szovjet vezetők nézetei nagyon közelállnak egymás­hoz az európai biztonsági ér­tekezlettel kapcsolatban, a „gyorsaság és hatékonyság” tekintetében. A délelőtti órákban a fran­cia pénzügy-minisztériumban Valéry Giscard d’Estaing gaz­dasági és pénzügyminiszter és Nyikolaj Patolicsev külkeres­kedelmi miniszter újabb, hosz- szú lejáratú gazdasági szerző­dést irt alá, ugyancsak szer­dán került sor az állami tu­lajdonban levő Renault-mű- vekkel kötött szerződés aláírá­sára is, amelynek értelmében a Renault-művek motorokat és egyéb berendezéseket szál­lít majd a Moszkva közelében levő Kómánál létesülő óriási tehergépkocsi gyár száméra, amely a világ legnagyobb gép­Brezsnyev megérkezik az Elysée-palotába, elnök fogadja ahol Pompidou kocsigyára lesz és évente 150 ezer teherautót gyárt majd. Á francia lapok Leonyid Brezsnyev látogatásának ked­di eseményeiről beszámolva különösen kiemelik annak je­lentőségét, hogy kedden dél­után, az Elysée-palotában a 1 < " ■— .1 II Elutaztak a Román KP képviselői A Magyar Szocialista Mun- tánnal nyílt, elvtársi légkörű káspárt Központi Bizottságé- megbeszélést folytattak a két nak meghívására október 25— párt, a két ország kapcsolatai- 27 között baráti látogatást nak fejlesztéséről, kölcsönösen tettek Budapesten Paul Nicu- tájékoztatták egymást a szo- lescu-Mizil és Manea Manescu, cialista építőmunka tapaszta- a Román Kommunista Párt latairól, valamint áttekintet- Végrehajtó Bizottságának és ték a nemzetközi helyzet és a állandó elnökségének tagjai, nemzetközi kommunista és a központi bizottság titkárai, munkásmozgalom időszerű Kádár János, a Magyar Szó- kérdéseit. Megállapították, cialista Munkáspárt Központi hogy eredményesen fejlődnek Bizottságának első titkára fo- a kétoldalú magyar—román gadta Paul Miculescu-Mizilt kapcsolatok. Mindkét részről es Manea Manescut. Az élv- kinyilvánították, hogy a jövő- társi légkörű találkozón részt ben további erőfeszítéseket vett Aczél György és Komó- tesznek párt-, állami, tömeg- csin Zoltán, a Politikai Bi- szervezeti, gazdasági, tudomá- zottság tagjai, a Központi Bi- nyos, kultúrális, turisztikai és zottság titkárai, dr. Perjést más területen az együttmű- László, a KB külügyi osztályé- ködés sokoldalú bővítése és fejlesztése érdekében. A román vendégek szerdán elutaztak Budapestről. Bú­csúztatásukra a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Aczél György és Komócsin Zoltán. Jelen volt loan Cotot, a Ro­mán Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete. (MTI) nak helyettes vezetője. Jelen volt Nicolae Ionescu, az RKP KB külügyi osztályának he­lyettes vezetője, loan Cotot, a Román Szocialista Köztársa­ság budapesti nagykövete. A Román Kommunista Párt képviselői magyarországi tar­tózkodásuk alkalmával Aczél Györggyel és Komócsin Zol­Széles körű sztrájkok Spanyolországban A délutáni és az éjszakai műszakban dolgozó mintegy négyezer munkás is csatlako­zott alihoz a hatezer társá­hoz, aki kedd reggel lépett sztrájkba a Seat nevű barce­lonai autógyárban. Az AFP francia hírügynök­ség jelentése szerint a mun­káltatók október 2-ig az al­kalmazottak csaknem felét elbocsátották, s a mostani megmozdulásra az emiatti til­takozásul került sor. Az asturai bányavidéken több mint tízezer bányász szüntette be a munkát a Hu- nosa nevű országos vállalat­nál, az Uninsa kohászati kom­binát üzemeiben pedig a til­takozás különös formájára került sor: a dolgozók nem voltak hajlandók elhagyni az étkezdét, tiltakozásul amiatt, hogy a vállalatvezetés nem hallandó megemelni bérüket. Bilbaóba« az Astilleros Es- nanoles hajógyár ezer mun­kása szüntette a munkát ked­den két órán át a barcelónai és az asturiai sztrájkotokkal való szolidaritás jegyében. A délutáni órákban egy 22 éves társukat ért halálos kimenetelű munkabaleset mi­att a hajógyár több mint há­romezer alkalmazottja kez­dett ismét sztrájkba. (MTI) NÓGRAD — 1971. október 28., csütörtök Pompidou elnök és Leonyid Brezsnyev között folytatott megbeszélés kétszer olyan hosszú ideig tartott, mint azt az előzetes programban ter­vezték. A Figaro ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: Pompidou és Brezsnyev ked­di eszmecseréje azt mutatta: mindkét államférfi szilárd el­határozása, hogy elmélyítse a két ország közötti gazdasági és politikai együttműködést. Szerdán délután Leonyid Brezsnyev és felesége a Louvre-ba látogatott el, ezt követően pedig megtekintette Párizs XIV. kerületében azt a házat, ahol Lenin élt párizsi tartózkodása idején. Este Leonyid Brezsnyev va­csorát adott Pompidou elnök tiszteletére. (MTI) Logikus következmény Nem utazik Londonba Jan Marko Mint ismeretes Jan Marko csehszlovák külügyminiszter­nek a közeljövőben a brit kormány vendégeként Lon­donba kellett volna látogat­nia. Miután egyes brit tájékoz­tatási szervek, a CTK vilá­gos cáfolata ellenére, alanta- lan csehszlovákellenes kam­pányt indítottak és azzal vá­dolták meg Csehszlovákiát, hogy fegyvereket szállít Észak- Irprszágba, az angol féllel közölték, hogv ilyen körül­mények között nem' kerülhet sor a látogatásra, mivel az nem járna a kívánt eredmé­nyekkel. A csehszlovák fél célszerűnek tartja, hogv a látogatást egy jóval későbbi időpontra halasszák el. (CTK) Fokozódó akciók Eszak-lrországban A hét végi észak-írországi események — a két asszony, a bankrablással vádolt há­rom férfi halála, valamint az egyik belfasti éjszakai bár elleni bombamerénylet során megölt férfi — tovább élez­ték a helyzetet a brit tarto­mányban. Az Ír Köztársasági Hadsereg tagjai fokozták a brit katonák és a rendőrök elleni megtorló akcióikat. Szerdán reggel ismeretlen tet­tesek egyidejűleg kilenc rendőr otthonát támadták meg Belfast külvárosában. Gelignit-bombákat illetve géppisztolyokat használták. Hírügynökségi jelentések sze­rint a támadásnak csak egy sebesültje van — egy asszony. Három órával korábban fegyveres férfiak tüzet nyi­tottak. majd bombát hajítot­tak a fővárostól 32 kilomé­terre fekvő Larne tengerparti üdülőhelyen levő rendőr­őrszobára. Az épület erősen megrongálódott: a rendőrök viszonozták a tüzet. Az ösz- szecsapásban tizenhárom sze­mély. köztük hat rendőr se­besült meg. Belfastban, illetve Newry- ben emberek ezrei vonultak az utcára, hogy utolsó útjára kísérjék a brit katonák által megölt két asszonyt és az ál­lítólagos bankrabló három férfit. Dorothy Maguire. a fiatalabbik testvér koporsója mögött hat, IRA-egyenruhába öltözött nő haladt (MTI) Kosziéin KnBiríiian Ezekben a napokban a havannai emberek tízezrei hord­ják ingükön azt a papírból készült kis jelvényt, amelyen ez olvasható „Köszöntünk Koszigin”. A kubaiak megkülönböz­tetett tisztelettel és figyelemmel fogadták a szovjet' kor­mányfőt. aki Fidel Castro miniszterelnök és Osvaldo Dorti- cos államelnök társaságában nyitott gépkoesin vonult végig a városon. 30 fokos hőségben mintegy félmillió havannai zászlókkal, a két nép barátságát éltető jelszavakkal, transz­parensekkel üdvözölte a kedves vendéget és kíséretét. A kubai lapok behatóan foglalkoznak a szovjet minisz­terelnök látogatásával. Aláhúzzák, hogy az tovább erősíti a két nép barátságát. A televízió, amelynek napi adásideje a két csatornán 16—18 óra, többször megismételte a fogadtatásról készült felvételeket. (MTI) Á?áíssák a BT tilalmát New Yorkban, az ENSZ székhelyén nemrég jelentést tettek közzé az imperialista államok Dél-Afrikába irányu­ló állandó jellegű fegyverszál­lításáról. arról, hogy ezek az országok — így az Egyesült Államok, Nagv-Britannia és az NSZK — folyamatosan megszegik az ENSZ határoza­tait. A NATO-tagországok fegy­verszállításaikkal még inkább bátorítják a dél-afrikai fai­üldöző rendszert és annak embertelen politikáiát. Ugyan­akkor aláássák a Biztonsági Tanács Dél-Afrikával szem­ben elrendelt fegyverszállítá­si tilalmát, amelynek célja az volt. hogy az afrikai konti­nens déli részében megakadá­lyozza a helyzet további élező­dését. A ielentés azt indítvá­nyozza, hogv a világszervezet közgyűlése határozottan ítélje el azokat a kormányokat, amelyek hozzájárulnak Dél- Afrika felfegyverzéséhez, és nyilvánítson elfogadhatatlan­nak minden kísérletet, amely a oretóniai rezsimmel való katonai együttműködés iga­zolására irányul. A jelentés végezetül a faj­üldöző dél-afrikai rendszer­rel folytatott mindennemű katonai, gazdasági. műszaki vagy egyéb együttműködés, beszüntetését javasolja. (ADN) ea ieprösoknak A TASZSZ jelenti: Ronald Ziegler, a Fehér Ház szóvi­vője szerdán közölte, hogy az Egyesült Államok továbbra is katonai és gazdasági támogatást nyújt a görög rendszernek. Az állásfoglalásra — mutat rá a TASZSZ — azután került sor, hogy Agnew alelnök visszatért görögországi látogatásá­ról és beszámolt Nixonnak a junta vezetőivel folytatott megbeszéléseiről. A hír, ha nem is meglepő, de meghökkentő. Különösen azután, hogy a „fekete ezrede­sek kormányát” nemcsak a világközvélemény, hanem szinte minden nemzetközi szervezet elítélésben részesí­tette azért a fasiszta diktatú­ráért, ami! a puccsot követő­en Görögországban meghono­sítottak. Mi teszi szükségessé az ame­rikai támogatást, fenyegeti va­lamilyen agresszió Görögor­szágot, vagy belső fegyveres csoportok alakultak a kor­mány megdöntésére? Sem egyik sem pedig a másik ve­szély nem áll fenn — mutat rá egyik cikkében a Frank­furter Rundschau. Tagadha­tatlan azonban, hogy a totális fasiszta katonai diktatúra kö­vetkeztében az ezredesek kor­mánya úgy elszigetelődött, ahogy csak a leprások szige- telődhetnek el a karanténban. Egyszerűen képtelen arra, hogy a junta és tanácsadói ál­tal 1968. szeptemberében ki­dolgozott „alkotmányt” beve­zesse. A junta hívei magányos és megvetett« emberek: ural­kodni csak úgy képesek, ha ■ a minden ízében reakciós rend­szer létét katonai diktatúrával biztosítják. A probléma második oldala az Egyesült Államok európai helyzete. A Nixon-kormány az Utóbbi években komoly presztízsveszteségeket szenve­dett kontinensünkön, s most menteni igyekszik, ami még menthető. Ügy tűnik, az athé­ni junta katonai és gazdasági támogatása éppen ezt az ön­mentő akciót szolgálja. . Jahja Khan pakisztáni el­nök a londoni Financial Times című lapnak adott nyilatkoza­tában azt fejtegette, hogy Pa­kisztán megindítja a háborút India ellen, amennyiben „In­dia a jelenlegi mértékben folytatja beavatkozását a ke­let-pakisztáni polgárháborúba” A hindusztáni félszigeten ki­alakult veszélyes feszültség­nek nemcsak ez az egy, ha­nem számtalan egyéb jele is van. Hírügynökségi jelentések szerint India és Pakisztán kö­zött már is több összetűzésre került sor, s a határ közelé­ben mindkét fél jelentős ka­tonai erőket vont össze. A két nagy ország közötti viszálykodás 1965-ben egyszer már háborúba torkollott, amely egész Dél-Azsia béké­jét veszélyeztette. Annak ide­jén a Szovjetunió diplomáciai közvetítésével a taskenti nyi­latkozat alapján sikerült ren­dezni a helyzetet. Jahja Khan hatalomra kerülése, majd a régóta feszítő belső ellentétek következtében kirrobbant pol­gárháború folyományaként azonban újra felszínre kerül­tek az indiai—pakisztáni el­lentétek. A probléma gyökere a rég­múltban rejtőzik: abban az angol intézkedésben, amikor a mai Pakisztánt létrehozták, az államot a gyarmattartó Nagy-Britannia úgy alakította ki. hogy a nyugati és keleti országrész között már eleve ütközőpontot teremtett, ugyan­akkor meghagyta azt a lehe­tőséget is. amit a Ravalpindi és Űj-Delhi közötti esetleges konfliktus kínál. A mai kri­Az indiai—pakisztáni viszály tákus helyzetet is tulajdon­képpen ez a kettősség idézte elő. Az egymástól igen távol fekvő Nyugat- és Kelet-Pa- kisztán politikai vezetői között ellentét robbant ki. mivel a keleti országrészben győztes Avami Ligát nem engedték be a parlamentbe. Vezetőjét, Mudzsibur Rahman sejket le­tartóztatták, s bebörtönöztek hívei közül is nagyon sokat. Erre fellángolt a szeparatista mozgalom, amely céljául tűz­te ki az elszakadást. Bangla Desh néven kormány alakult, s a mind kegyetlenebbé váló katonai terror ellenében ge­rillaharc kezdődött Kelet- Pakisztánban. Ezzel egyidő- ben menekültek milliói lépték át az indiai határt. Nem egé­szen pontos adatok szerint je­lenleg közel tízmillió kelet­pakisztáni él különböző tábo­rokban Indiában. Az amúgyis gazdasági nehézségekkel küz­dő kormánynak a menekültek nagy tömegeinek ellátása, gyógykezelése súlyos problé­mákat okoz. Érthető, ha Indi­ra Gandhi és kabinettje a visszatelepítés mellett foglal állást. A gondot azonban bonyolít­ja és súlyosbítja az a hely­zet, ami közben Kelet-Pa- kisztánban kialakult. Jahja Khan és hívei katonai dikta­túrát vezettek be az ország­részben, napirenden szerepel­nek a súlyos belső összecsa­pások, így aztán egyszerűen senki sem szavatolja a hazaté­rő menekültek személyi biz­tonságát. Ellensúlyozásképpen Jahja Khan kormánya állan­dóan vádolja Indiát. Augusz­tusban például Fehér Köny­vet adtak ki. amelyik főként India szerepét tárgyalja. A szomszédos országot azzal vá­dolja, hogy katonákat és fegyvereket küldött Kelet- Bengáliába és anyagi támo­gatást nyújtott a kelet-pa­kisztáni lázadóknak. Üj-Delhi természetesen visszautasítja a vádakat. Gandhi miniszterelnök, akit a szélsőséges ellenzék a Bangla Desh-kormány elisme­résére ösztönzött, világosán látta, hogy az elismerés vég­képp kiélezné a helyzetet és a két ország kapcsolatát a szakadék szélére sodorná. Tu­lajdonképpen csak odáig ment el, hogy a világ 23 országának állam- és kormányfőjéhez sürgős üzenetet intézett a be­börtönzött Rahman sejk meg­mentése érdekében. Ezután Jahja Khan ismét a vádasko­dáshoz nyúlt. Rádióbeszédet mondott, amelyben hangsú­lyozta: „India a szakadárok (kelet -pakisztáni szeparatisták) segítségére sietett, s ezzel olajat öntött a tűzre." A két ország közötti teljes szakítás itt már ténylegessé vált. A hindusztáni félszigetről érkező jelentések kevés jóval biztatnak. Megfigyelők véle­ménye szerint számítani le­het a konfliktus kiszélesedésé­re. S ha ez így történik, an­nak nem elsősorban India aa oka. Üj-Delhi kitart állás­pontja mellett, amelyik a kö­vetkezőkben összegezhető: az egyetlen helyes út a béke megőrzése. Ez felel meg az indiai és pakisztáni nép, az egyetemes béke érdekeinek. Az események másféle alaku­lása csak azoknak az indiai és pakisztáni köröknek és külső erőknek a malmára hajtaná a vizet, amelyek sa­ját politikai céljaikat követ­ve, kárt akarnak okozni mind­két országnak. Egy olyan erőről, amelyik az ismétlődő viszály magvát elvetette, már szóltunk. Van azonban másik is: az Ameri­kai Egyesült Államok. A Fe­hér Ház, bár több embargó­határozat is tiltja ezt, négy­millió dollár értékű hadfelsze­relést és tartalékalkatrészt szállít Pakisztánnak. Az in­tézkedést olyan politikus is gyanúsan kettős játéknak mi­nősítette, mint Edward Ken­nedy szenátor. Nyilvánvaló tehát, hogy Washington a tűz szításával ismét a zavarosban akar halászni. S ha ebbe a játékba a mostaninál nagyobb aktivitással kapcsolódik bélé Jahja Khan, elkerülhetetlenné válik az India és Pakisztán közötti összecsapás, ami vi­szont új háborús góc kialaku­lását jelentené Dél-Ázsiában. Szolnoki István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents