Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-27 / 253. szám

ŐSZI KONCERT Meghitt, kedves és emlé­kezetes estében, volt részük azoknak. akik hétfőn este részt vettek a salgótarjáni megyei művelődési központban rendezett zenés irodalmi es­ten, amelynek a rendezők az „őszi koncert” címet adták. Egy évszak, az ősz zeneszá­maiból és költészetéből hall­hattunk egy csokorra valót, hogy a legjobbaikat-e és a legszebbeket-e, azt a változó ízlés és a temérdek választék meghatározhatatlanná teszi. Mindenesetre annyit megálla­píthattunk. hogy az ősz talán még a tavasznál is népszerűbb évszak a zenében és a költé­szetben. S minthogy a koncert alatt általában zeneművek előadása értendő, nem is csodálkozha­tunk, hogy ezen az estén a ze­ne dominált, s talán még azon se lepődhedtünk meg, hogy a salgótarjáni szimfoni­kus zenekar, Róna Frigyes vezényletével ezúttal a hivatá­sos színész előadókat is fölül­múlta színvonalban, azonkívül a salgótarjáni pedagóguskó­rus is, Virág László karigaz­gató betanításában. Csodála­tos művek elevenedtek meg, illetve elevenítették föl az ősznek, Udvaros Béla konferá- lásának megfelelően egyálta­lán nem melankólikus és vég­letesen pesszimista hangula­tát, mint Vivaldi ösz-e, Far­kas Ferenc Musica picolla di camera-ja, Weiner Leó Diver- timento-ja és Schubert Befe­jezetlen szimfóniájának első tétele. A legnagyobb sikert mégis és teljesen megérde­melten Haydn Évszakok-jából a szüreti kórus aratta, a ze­nekarnak és a kórusnak ez az összehangolt, nagyszerű együttműködése a leglaiku- sabb közönséget is magával kellett ragadja hangulatával, monumentalitásával. A középkor végi és utáni esti muzsikák hangulatát volt hivatott idézni a színészek meghitt együttléte is a közön­séggel, hiszen ott ültek ők a színpadon, a zenekar előtt, meghitt, családias hangulat­ban. A versek válogatása is többféle igény kielégítésére vált alkalmassá, hiszen a ha­gyományos és a modem köl­tészet remek művei egyaránt műsoron szerepeltek. Dévay Kamilla, Sárost Gábor és Me­zei Lajos előadói jó szándékát sem mernénk kétségbe vonni, ámde ők mégis alulmaradtak fölkészültségben. Itt nemcsak arról van szó, hogy a színmű­vészt a versmondás művésze­te jobban próbára teszi egy Alig hinném, hogy a televízió közvélemény-kutatása a a versműsorokat a legfigyeltebbek között tartaná számon, mégis, egy-egy kiváló előadó vállalkozása ünnepi élményt jelent. Ha Jancsó Adrienne, Berek Katalin, Mensáros Lász­ló szól hozzánk a költőkkel, oda kell figyelnünk. így vol­tunk a napokban Horváth Ferenccel is, aki ez alkalommal Arany János mosolyát, szelíd derűjét villantotta ránk a költő három kis remekén, A bajusz-on, A fülemile-n és az Irószobám-on át. Azt mondják, a versmondás, az előadóművészet önálló, sajátos műfaja. Kétségtelen, a legkiválóbb színészeknek sem mindenike képes kívánalmainak megfelelni. Nos, az is két­ségtelen, így, hogy a versmondás nem azonos a színjátszás­sal, pláne a korábbi színjátszás deklamáló modorával. De érzésem szerint a másik véglet, a mozdulatlanságig, teljes eszköztelenségig lefogottság sem mindig szolgálja a költőt és a költői mondandót, szándékot. Egy időszakban pedig ez a modor volt a „divat”. Horváth Ferenc, ez az istenáldotta interpretátor szeren­csére az arany középutat járja. Nem deklamál, nem szaval, de a belső indulatok külsőségi követésétől sem idegenkedik, ha a kifejezés plasztikája úgy kívánja. Versei mond, mesél; játszik, — visszafogott mértéktartással, s ebben van mű­vészetének vonzóan egyéni sajátossága, amely mindenki másétól elhatárolható. Arany János három vidám versét is úgy mondta el szombati húszperces műsorában, hogy álta­la hallgatóiban kedvet teremtett, hangulati igényt a költő újraolvasgatására. S ez a legteljesebb eredmény, amit egy ilyen vállalkozás elérhet. Ma. szerdán izgalmas sporteseményt ígér a műsor. A Magyarország—Norvégia Európa-bajnoki labdarúgó-mérkő­zés közvetítését láthatjuk (17.20) a Népstadionból. Az esti fő­műsorban (20.00) a népszerű Maigret felügyelő jelentkezik, majd (20.55) a Nyitott könyv keretében Raffai Sarolta: Ru­gósoron című új novelláskötetével ismerkedhetünk meg. Ma este (21.40) kerül sor a Lehetőség és valóság címmel, az elmúlt hetekben sugárzott háromrészes sorozat záróvitájá­ra, mely a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulási lehető­ségével kapcsolatos problémákat kívánja összegezni és megválaszolni. (barna) 4 NÓGRÁD — 1971, október 27., szerda drámai szerep alakításánál, hanem arról is, hogy a kecs­keméti Katona József Színház művészei meghívásuk kötele­zettségeit kicsit félvállról vet­ték. Senki se várta, hogy Jan­csó Adrienne és Horváth Fe­renc színvonalával halljunk itt verseket, de azt már in­kább. hogy olyan ismert köl­teményeket, mint például Pe­tőfi „Itt van az ősz”-e, ne ol­vassák, s hogy a nem olvasott rövidebb versekbe' ne ékelőd­jenek bántó hibák. Még nyelv- botlásnak is bántó, hogy a Szeptember végén ismert so­rát úgy adja tovább az elő­adóművész, hogy „De látod amottan a téli virágot...” (Vi­lágot helyett!) vagy Ady Pá­riában járt az ősz című ver­sének két sorát egy fölöslege­sen közbeékelt kötőszóval úgy tegye tönkre: „Párizsba tegnap beszökött az ősz (és) Szent Mihály útján suhant neszte­len ..Sajnos, a hibák sorát folytathatnánk. A jövőre is tanulságos giksze- rektől függetlenül külön is kiemelnénk Mezei Lajos vers­mondását. aki például Apolli- nair versének előadása közben elvesztette szemüvegét, de szuggesztív előadásmódjával fölül tudott kerekedni a hely­zet komikumán. S nagyrészt az ő érdeme, hogy az őszi koncert zenével és verssel együtt jó ügyet szolgált. Kár, hogy az idősebb kor­osztály távol tartotta magát a szórakozásnak . ettől a színvo­nalas, nagyobb fajsúlyú lehe­tőségétől. Reméljük, a követ kező alkalommal már ők is többen ülnek a nézőtéren. Lakos György MOZÍÉLET Különleges,, kalandos, izgal­mas filmek szerepelnek a sal­gótarjáni November 7. Film­színház októberi utolsó műsor­hetének programjában. Az Alphaville című francia—olasz fantasztikus, bűnügyi film ok­tóber 28—29-én tekinthető meg. A Kockázatos akció cí­mű szovjet, háborús, kaland­filmet 30—31-én vetítik, a Queimada című, színes, olasz filmre pedig november 1—3- án válthatunk jegyet. A „földi” hatóságok Alpha- ville-be küldenek egy titkos ügynököt, hogy semmisítsen meg, vagy hozzon vissza a Földre egy professzort, akit az emberiségre káros kutatásai és elméletei miatt száműztek. Alphaville a távoli galaktikán épült rideg gépváros, ahol az emberi érzelmeket kifejező szavakat „kiűzik” a szótárból, használatuk tilos és bünteten­dő. Elektromos agy irányítja a város lakóit, könyörtelen­ségre. embertelenségre szorít­ja őket. Meditáció és gúnyirat ez a film arról a világról, amely apránként alakulhat ki a ma­iból, anélkül, hogy felfigyel­nénk rá. Nem a gépeket tá­madja a film, hanem azok os­toba alkalmazását, amely po­kollá képes változtatni az em­beri társadalmat. Jean-Luc Godard filmjének légköre a science-fictionéra hasonlít, de problémája nagyon is a jelen gondja. Az egyik főszerepet — mint Godard csaknem va­lamennyi filmjében — Anna Karina játssza, hitelesen, nagy átéléssel. Érdekes megjegyez­ni, hogy Godard filmjei kö­Jelenet a Queimada című színes, olasz filmből zül ez az első. amely nálunk általános forgalmazásra kerül. A Nagy Honvédő Háború hőseinek állít emléket a Koc­kázatos akció. A német fa­siszták által megszállt Len­gyelországban a lengyel el­lenállók egyik kis csoportjá­nak a vezetője Nyikolaj szov­jet felderítő volt. A hattagú alakulat, akcióiról szól a film. A felderítők minden egyes lé­pése életük kockáztatásával jár. A harcok során nagyon sok embert veszítenek, alig marad túlélője egy-egy akció­juknak, de teljesítik feladatu­kat ... Érdekes film a Kockázatos akció, és különösen a tizen­évesek számára az, hiszen a nazafiság nagyszerű példáját állítja a fiatalok elé. K’s sziget Queimada. La­kosságát századokkal ezelőtt tűzzel-vassal irtották a con- quistadorok. Abban az időben, amikor a film játszódik, már fekete rabszolgák alkotják a lakosság zömét, a cukorültet­vényeken dolgoznak. A portugál hatalom ellen robban ki a felkelés. A néger Jósé Dolor es bői lázadó lesz,, később a forradalom igazi hő­se S Queimada — portugál jelentése: felperzselt — tragi­kus szimbóluma lesz népe sor­sának. A rendező Gillo Pontecorvo kevés filmet csinál. Vagy olyan témát dolgoz fel, amit átérez, ami izgatja, vagy sem­mit. Egy interjújában azt mondta: ő nem azért rendez, hogy pénzt keresisen, megelég­szik, ha megél belőle. Ennek szellemében készítette A nagy kék országút. A kápó és Az algíri csata című filmjét is. Hatásosan dramatizálta a Queimada meséjét, amely gyors fordulataival, lélegzet­elállító tömegjeleneteivel le­bilincselő élményt nyújt a né­zőnek. Kulturális SZAKMAI BEMUTATÓ. Nem közönség előtt, hanem egymásnak énekeltek a kohá­szati üzemek művelődési köz­pontjában megtartott kórus- találkozón a dalosok. A ta­lálkozó célja szakmai bemuta­tó volt. Így tehát egymást szórakoztatták a kórusok. Erős mezőny gyűlt össze, hi­szen itt volt a Viharsarokból a Békéscsabai Általános Mun­kásénekkar, fellépett a pász­tói fmsz-kórus, bemutatták tudásukat a balassagyarmati­ak és a salgótarjáni Bányász művelődési otthon férfikóru­sa is. SZAVALÓVERSENY. A budapesti Kötő Htsz salgó­tarjáni üzemének KlSZ-szer- vezete október 30-án szavaló­versenyt rendez. A szavaló­verseny iránt, amelyet a me­gyei József Attila Művelődési Központbon bonyolítanak le, igen nagy a fiatalok körében az érdeklődés. Üj KIADVÁNY. Megyénk rövidesen új kiadvánnyal gaz­dagodik. Az MHSZ megyei vezetősége mellett működő agitációs bizottság híradót ad ki, amelyben beszámolnak az utóbbi két év eredményeiről, híreket adnak az alapszerve­zetek életéből, utalnak a jövő feladataira. Ügy tervezik, hogy ezentúl kéthavonként jelenik meg az MHSZ híradója. VÁROSI DÖNTÖ. Hat csa­pat részvételével bonyolítot­ták le az SKÜ KlSZ-klubjá- ban a „Ki tud többet a KISZ kongresszusról” című vetélkedősorozat városi dön­tőjét. A mezőnyben a salgó­tarjáni Madách Gimnázium tanulói bizonyultak a leg­jobbnak. őket követte a ko­hászati üzemek gazdálkodási, valamint központosított iro­dái öt—öt tagú csapata. ELEVEN KLUBÉLET. A Salgótarjáni Kohászati Üze­mek KISZ-klubjában az utób­bi időben színes, változatos programmal szórakoztatják a fiatalokat. Az októberi prog­ram egyik kiemelkedő esemé­nyére 29-én kerül majd sor. Ez alkalommal TIT-előadás keretében megismerkednek a fiatalok a beat-zene kialaku­lásával, és fejlődésével. Ezen a rendezvényen részt vesznek majd a ZIM ,KISZ-klubjának vezetőségi tagjai és Budapest­ről a METALIMPEX Külke­reskedelmi Vállalat KISZ- szervezetének 30 személyes csoportja. Az előadást köve­tően táncestet rendeznek. ANDRZEJ ZBYCH*. (Lengyelből fordította: Varsányi István) 27. — Csönd — suttogta Kioss és kinyitotta az erkélyajtóc. — Eltűnünk! — Maga.. — Igen. Egyike azoknak, akiket elárultál. Gyorsan! — Maradok. — Három perc múlva vé­ged. Időzített bomba. — Maradok. Müller léptei. Kioss kiug­rott az erkélyre. Amikor a Hauptsturmführer belépett a szobába, Ingrid a balkon aj­taját csukta be. — Szellőztettem — mond­ta. — Még nem öltözött át! — rikkantotta Müller. Schabe állt mellette. Ingrid leült az asztalhoz. — Még nem öltöztem át — jelentette ki — és nem is hiszem, hogy futná még időmből átöltözésre. — Órá­jára nézett még egyszer, amit célzatosan tett. Fogyott a három perc. Kioss átugrott a szomszéd lakás erkélyére. A szobába vezető ajtót nyitva találta. Macskaléptekkel indult to­vább, hálószobában találta magát; egy férfi horkolt az ágyban. Kioss kimerít az elő­szobában, kinyitotta a bejára­ti ajtót... Az óra pontosan egy óra harmincötöt mutatott, amikor kilépett az Albert Strasséra. Hatalmas robbanás rázta meg a levegőt, s csakhamar felzúgtak a Gestapo-gépko- csik szirénái. Kioss lassított... Kimért, tempós léptekkel ment vé­gig a nyugodt, üres utcán. Útja már nem volt sietős. (Vége az 1. résznek) II. A jelszó Kinyitotta a szemét, de csaknem ugyanabban a pil­lanatban már be is csukta, mert bántotta a fénycsík. Miféle bunkerben lehet? — villant át rajta. Hogy került ide? Elképzelte az óvóhely ned­ves, érdes betonfalát, s sze­rette volna megérinteni. Jobb kezébe éles fájdalom nyilait, fejét torróság öntötte el. Új­ra elvesztette az eszméletét. Amikor néhány óra vagy talán néhány perc elmúltá­val magához tért, és lassan felemelte szemhéját, már nem kellett hunyorognia. Ügy látszik, lement a nap — gondolta. — Keskeny ré­sen át homályos körvonala­kat látott, de semmiképpen sem tudta megállapítani, mit lát. — Furcsa tájkép — tű­nődött. Űjra az jutott eszé­be, hogy bunkerben van, csak azt nem tudja, hogy került ide. — Kioss főhadnagy — hal­lotta. Nem tévedett, női hang szólította. Hogy kerül no a bunkerbe? Nem, mégsem nő, a csicskása, Kurt szólhatott. — Kioss főhadnagy — is­mételte ugyanez a női hang. Tulajdonosa biztosan mögöt­te áll valahol, elég megfor­dulnia, hogy meglássa. De miért mozdul ilyen nehezen? Hirtelen feltűnt előtte a női arc. Nem értette. Az ar­cot egy vékony hasadékon át látta közvetlen közelről, te­hát a nő kívül lehet a bun­keren, de mégis úgy hallja, mintha mellette állna. Va­lami bekúszott az elmosódó kép és a szeme közé. Rög­tön utána kellemes, hűvös érintést érzett. Most már tud­ta, hogy női kéz érinti. Ön­magát látta, hány éve is? Ti­zenöt vagy még annál is több? Skarlátja volt. befüg- gönyözött ablakú szobában feküdt és várt valamire. Végre édesanyja érkezett, hű­vös tenyerét rátette homlo}- kára és akkor tudatára éb­redt, hogy erre az érintésre várt. — Mama — mondta volna, de vastag ajka nein engedel­meskedett. — Nagyon beteg vagyok, mama. Újra feltűnt az asszony a nézősíkban. Erre hirtelen ne- vethetnékje támadt. Végre megértette, miért képzelte, hogy bunkerben van és kes­keny résen át néz ki a világ­ba. Fejét teljesen bekötözték, csak a szemét hagyták sza­badon. És az a nő, aki fölé­je hajolt, nem az édesanyja. Fiatal, szép lány. Vörös sá­vos fehér főkötője alól sötét hajfürtök kandikálnak elő. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents