Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)
1971-10-24 / 251. szám
I A majanem elcsattant pofon KEVÉS EMBER LAKIK a környéken, aki ne ismerné Apropót. De ha felnőttek nem is mind istnerik, a teenager- Lányok körében annál nagyobb a népszerűsége. Apropó azok közé a széplánynak, aki már ugrott is a hangra. — Korán jöttél. Csak nem vagy magányos? — érdeklődött hízelgőén a miniszoknyás, telt hölgyike. — Még ha az lennék, sem fiúk közé tartozik, akiknek — kérném, hogy te vigasztalj! főleg a rajongó bakfisok véleménye szerint — nehezen lehet ellenállni, ö a megtestesült férfiasság, modernség, lezserség. a mai srácideál. Mennyi barátnője is van? Talán maga sem tudja. De ez nála nem is fontos. Egyik jön, a másik megy. Igaz, legtöbbször Apropó megy fel hozzájuk, de ez csupán formaság. A lényeg az, hogy rühelli ezt az egész nyavalyát, ezt a nyüglődést és főleg a melót. No, nem arról van szó, megfogja ő a munka végét, ha éppen muszáj. De hát nem muszáj... Amikor tavaly nyáron az építkezésnél dolgozott, hazavitte havonta azt a három-négy ezrest. Aztán a fater letiltotta a dolgot. Egy jogász fia nem fog téglát rakosgatni. „Olyan vagy, mint az anyád!" — mondta. „Nem tudsz a fenekeden maradni. Most aztán nyűglődhet 6 is amellett a koszos fodrász mellett. Nem elég neked az a pénz amit tőlem kapsz?” Aztán Apj-opó megtanult a ^fenekén maradni”. A pénz is elég volt, amit az apjától kapott, vagy ha mégsem, hát kért hozzá. De ez a helyben- jérás nem ment sokáig. Jöttek a haverok, meg a csajok. Árpit, azaz akkor már Apropót felfedezték. És a fénykor azóta is tart.. Ö pedig .únja. Elege van. Hiszen a fegnyávogósabb csaj is félkézzel elvégzi azt a pemordult rá a fiú, majd kissé enyhébben hozzátette: — Előbb fogyj le vagy öt kilóit, aztán majd meglátjuk. Lehet hogy beajánlak a „halpiacon”. A zenékar halk melódiába kezdett és Apropó idegesen igazgatta zöld kötött pulóverét. „Már igazán jöhetnének” ! Az ajtón most egy fiatal pár lépett be. A lány feltűnően csinos és elegáns volt. A szemközti asztalhoz ültek. Apropó látta, hogy az asztal alatt fogják egymás kezét. Ujjaikon csillogott a valószínűleg új, vastag gyűrű. Márti...!!! Igen, ez ő. Ez a sötét, csillogó haj, az a szép ívű szemöldök, az a fekete szempár... Apropó elsápadt. Hogy kerül ez ide?... Hány éve is...? Már több mint három éve, hogy nem látta. Nem lett. .. .Milyen szép (Szerelem volt.- Vagy csak szalmaláng? Nem. Márti szerette őt. És ő? Ki tudja. Esetleg suhanc volt még akkor. Németórárohadt érettségi. És ez a fő. nem? Vagyok én olyan fej, mint bárki.,. Mint ez a ficsűr. A pincérlány- már a negyedik felet tette le elé. „Hol a nyavalyában vannak 'azok a haverok?!” — Nekem is egy felet! — szjplt felette egy csicsergő női hang. Majd a „szőke macska” leült mellé és belekezdett színtelen dorombolásába. — Látod azt a fickót azzal a fekete madonnával? — kérdette Apropó. — Mi van vele. Te sakkal jobb fej vagy — mondta a szőkeség. — Helyes. De akkor azt mondd meg, hogy miért 6 táncol vele. Miért? — Sokat ittál. Mi dolgod azzal a fekete csajjal? — Hogy mondtad? — Hagyd a fenébe att a csajt. Különben is, rád se... — Csajt? Miféle csajt...? Tudod te, hogy ki ez a lány? — Egy felfuvalkodott kis tyúk... De ezt a mondatot már nem fejezhette be. Apropó kemény tenyere kis híján változott Esetleg szebb a szőke macska púderezett ar- cán csattant.-'Te, te! Te mered azt mondani, hogy... — Hagyják el kérem a helyiséget! állt meg felettük egy felháborodott pinra jártak együtt. Márti iftáf cér. — Az ilyesmit intézzék él akkor is- nagyon szép lány négyszemközt. volt. A haverok irigykedtek, ha hazakísérte. Aztán eladta. Igen, a szó szoros értelmében egy Beatles-lemezért adta el annak a csibész Kőhegyinek. Mit? — kérdezte Apft>- pó meghökkenve. Majd halkan motyogta: — Igen... bocsánat, igen,.. Az estét már felborzolta a Jó előre megbeszéltél», hogy csípős, októberi szél. majd a parkban ügyesen átpasszolja. .. Sötét volt, Márti a pádon Ulit, ő meg gesztenyét vert a tomapapuceávaL hely melót, ami a hivatalban Aztán a bokrok mögül előug* Apropóra hárul. De hát a rótt Kőhegyi. Márti sikított, mód, a körülmény, a tiszta-t ő, Apropó meg pofátlanul el- ság... No igen, meg az az isfckolt... álszent főnökasszony, aki A lemezt persze nem kapta kedvéért a fater szombaton- meg. Nem gondolta volna, ként kifosztja a sarki virág- hogy ilyen tróger az a Kóheüzletet. Az öreglány még a syi- ö arról igazán nem tehet, doltam, hogy. Nagyon fázol? — húzta magához Apropó a didergő lányt. — A, dehogy — bújt hozzá a szőkeség — egy . cseppet sem. — Feljössz?.;. — Hát persze. Mit gondolsz, miért ücsörögtem ott egész este. Nem Is tudom. Azt gonhivatalt is felbokrétfizza azokkal az átkozott szegfűkkel. Legalább ne becézgetné őt állandóan, hogy Arpika így, meg Arpika úgy, legyen szíves ezt ide hozni, vagy azt oda vinni. Kedve lenne olyanhogy a lány nem állt kötél- — Azt gondoltad — vágott nek. Titkon azért örült neki. közbe a fiú. Akkor minek Persze, aljas üzlet volt, az vagy Itt? Miért aftaszkodsz szent. rám, mint egy kullancs! LegMártiék nem sokáig laktak alább ne játszanéd meg ma- a városban. A papáját Pestre gad. Te, te kis buta, szőke helyezték. Azt a bizonyos eskor a képébe vágni egy kö- tét követő napon Apropó nem tef borítékot vagy összefir- mert a lányhoz szólni. Az kált géppapírt és röhögni, meg odament hozzá a suliban, amint á gondosan felillesztett Hagy bátorság volt, hogy egy műszempilla az asztalra köp- másodikos gimnazista lány pan. Igen. egyszer ezt fogja csinálni. De mikor? Mikor lesz bátorsága a fater képébe mondani, hogy elege van. Hogy hagyja ki őt a másodvi- rágzásábói!,,, .. .Ma korán jöttem — gondolta Apropó, amikor belépett a csaknem néptelen bemenjen a negyedikes fiúosztályba. „Köszönöm” — csak ennyit mondott. Apropó meg utána óbégatta, hogy „Szívesen, máskor is!” De ezt már csak a haverok kedvéért tette. Valójában úgy érezte, hogy egy ökör, egy állat volt, aki... __L I...____ A ZENEKAR ISMÉT LAS p resszóba. De hát nem volt SŰ SZAMOT játszott és Már kedve otthon maradni. A fa- tiék táncoltak. Már a lány is tér is idegesnek látszott, biz- felfedezte Apropót és most tosan várta a nagyságát. No de kerülte a fiú szemtelen tekin majdcsak jönnek a haverok tétét, Szorosan simult vőlegé- is. Hétre talán az a szőke nyéhez és mosolyogva hallgat macska is eljön az első eme- ta kedves becézgetéseit. létről. A múltkor nagyon oda Nagy a szerelem — gondol volt tánc közben. Talán kér ta keserűen Apropó. Pedig volt elugrasztani a kis fekete valamikor értem lángolt, mint miatt. De hát náluk jobb a a rongy. Most meg ez a cinkégli. Meg aztán, ahogy esik, gár, nyálas alak kell neki.. úgy puffan. Ki bánja... Persze, mert én csak olyan — Még egy felet! — szólt hülye diák voltam. De a vé- oda barátságtalanul a pincér- gén mégiscsak sikerült az a tyúk... — Én csak.;; — TUDOM. TE CSAK A MÁNAK ÉLSZ. És én nem szeretlek. De mondd, holnap, holnapután és azután mi lesz? Kit szedsz majd föl? — Mi van- veled? — Igaz is, Miért kérdezek olyasmit, amire magam se tudnék válaszolni... Na, gyere! Siessünk! Horváth Mária — Gyere csak, gyere, Öcskos! Pont rád van itt most szükség — mondta a nagybácsi, és kedves vendégként tuszkolta be az érkezőt a szobába. A vendég levetette esőkabátját, felakasztotta a fogasra és kérdőeb mosolygott. — Majd abbahagyod te a mosolygást mindjárt! — jegyezte meg a nagybácsi. — Ész kell ide, öcskös! Nagy munkában vagyok. Segíts! Azzal újsággal, ceruzával a kezében leült a pamlagra. — No, szedd össze magad! Itc az első kérdés: zeneszerző, hat betűből. — Csajkovszkij — kiáltott fel vidáman az unokaöccs. — Nagyszerű fickó vagy — mondta a nagybácsi és kezdte írni a betűket a keresztrejtvény kockáiba. Egyszercsak fölpillantott: — Nem stimmel. Négy betűvel több, mint ahány kockám van. — Mit számít az? — nyugtatta meg az öcskös. Az a fontos, hogy kitaláltuk. Vagy ott nem lehet elírás? — Ügy gondolod, hogy rossz a rejtvény szerkesztése? — ráncolta össze a homlokát a nagybácsi. — És ha más zeneszerzővel próbálkoznánk? — Kivel mással? — tört ki az unokaöccs. —. Na jó, legyen igazad — hagyta rá a nagybácsi és odarajzolt négy kockát a kereszt- retvény széléhez, beírta a fennmaradt négy betűt. — Íme, itt van 3 következő vízszintes kérdés: folyó, hat betűből. — Volga! — vágta rá az unokaöccs. — Vág az eszed, mint a borotva. Micsoda lexikalitás! De ez meg kevés. Egy kocka üresen maradt. — Egy betű? Hát már az is valami? — bosszankodott az unokaöccs. — Véleményem szerint, azt Is elírták! A bácsi megtörölte gyön- gyödző, kopasz feje búbját ,közben számolgatta a kockákat. — Na és más folyót nem ismerünk? — Minek azt ismerni? — mordult rá az unokaöccs. — Hát jó... — Ezzel a bá- csilta besatírozta a felesleges kockát. — HŰ, de nagyon meleg van itt — panaszkodott az unokaöccs, .és kivette nyakából a csillogó, fémszálas nyakkendőt; utána az ingét Í6 levetette. — Na, lássuk tovább a függőlegest. Mi a következő? — Figyeld! Kémiai elem, — Viz. — De... az első betű „CS”, mivelhogy Csajkovszkijt elfogadtuk. — Akkor legyen csukamájolaj. — Eszes fickó vagy öcskös. Andrej Kucsájevr Elsöprő tudás — A bácsika kezdte írni a betűdet. — Eszed az van ... Több a kelleténél... De a betű. — Miért 'tesznek fel rossz kérdéseket a rejtvények. Vagy ezt is elírták? — bosszankodott az unokaöccs. — Ügy gondolod, megint tévedtek? — A bácsika vette a ceruzát és berajzolta a hiányzó kockát. — Mi a következő? — Magaslat. Sok-sok betű. — Elbrusz. , — Micsoda ész! Csakhogy kevés. — Elírás, biztos elírás. — Azt mondod? — Hát nem képzeli, hogy In tévedek? Nézzük csak teP vább! 1 — Felvilágosító és humanista a tizenkilencedik században! — Mi? Hogyan? — Felvilágosító és humanista a ... Az unokaöccs lassan öltözködni kezdett. Felvette a zokniját, atlétatrikóját, ingét, mellényét, kabátját és kalocs- niját. — Csak nem sértődtél meg, Száska? Lehetséges, hogy ez is elífás, vagy rosszul fogalmazott kérdés? — kérlelte szinte könyörögve a nagybácsi, miközben kikísérte uno- kaöccsét az előszobába. A vendég szó nélkül vette le a fogasról az esőkabátját, taszított egyet a lábához dörgölődző macskán, az ajtó hangtalanul becsapódott, mögötte. Fordította: Sigér Imre Szépség - mint késő ősz... Szépség — mint késő ősz, hirtelen enyhületének csalóka nyugalma a kérlelhetetlenség előterében (mert hisz’ a tél bizonyos) — mihez fogjak veled, Seneca vére, jó zsibbadás, mihez, te még egyszer 'lotnb az ágon, te utoljára és dtvonulóban, te kétes ragyogás — mielőtt végleg magamra hagysz? Várady Szabolcs ZELK ZOLTÁN: KINEK MI JUT István tegnapelőtt Rómába utazott, László tegnap Párizsból jött haza, Ferenc Bostonban keltezett képeslapját ma hozta meg a posta. Kinek mi jut, nem irigykedem én: kat-kat — mondják a tanulékony percek, utánozva a kerekek szavát, s én tenyeremmel, ahogyan szokás, letörlöm a tél fagyni. készülő leheletét emlékem ablakáról: a töltéstől egy karnyújtásnyira ott áll most is a körhinta a réten, megül a hó a lovacskák farán, megül a teve két púpja között. S NÖGRAD — 1971. október 24., vasárnap Rákosy Gergely: EGY KENYÉR jjj-árame^en voltak, ta- arasznyi közelségben hulláién ha tizenöt őr .kísérte őket, de lehet, hogy csak tizenkettő, Nem tudta pontosan megállapítani, mert hosszú volt a sor. Ötösével mentek, fájdalmasan csikorgott a talpuk alatt a hó. Sütött a nap, de kegyetlen hideg volt, az északi szél oldalba kapta az utat, láthatatlan apró izzó tűhegyekben roppant jéghegyeket - zúdított rájuk. Ruha mintha nem/ is lett volna rajtuk, három napja nem ettek, negyvennyolc órát pincében álldogáltak, soha el nem tudta volna képzelni, hogy egy néhány méteres pincerekeszbe százötven ember beleférjen. Első nap még izgatottan ismerkedtek, volt aki komótosan még az élettörténetébe is belekezdett, s egyáltalán valami izgatott túlfűtöttség Uralkodott el rajtuk, mintha ébren levő tudattal álmodna valaki, s máris az járna a fejében, hogy fogja majd tétani száját X vagy Y, ha kényelme* körülmények között nekiláthatnak az aprólékos mesélésnek. Igen,' határozottan kedélyesnek tűnt moztak, kellemes meleg volt, lábfej lábfejet, csípő csípőt, véli vállat ért, s még füstölnivaló is akadt, egy szabolcsi dohánykertész fél háti- zsáknyi szüzdohánnyal velük egy rekeszbe került, másnap reggelre ráncos, lapos vénasszony mellé eseti össze a nemrég fekete-zsírosán dagadó hátizsák. De akkor nemsokára már Indultak is. Addig semmi volt az éhség. Meleggel és cigarettával halálig bírja a dohányos ember. Eleinte fel sem tűnt, az áporodott levegőjű félhomály után részegítően hatott rájuk a szikrázó fény. a késéles tömör levegő, s a merev álldogálás után a mozgás, Nem is igaz, hogy selyemharisnyája, még ki sem értek a városból, már érezte, hogy sarkánál elron- gyolódik, a cipő hideg kérge minden lépésnél belemart a lábáűa. De aztán ez is elmúlt. > Mintha egy dzsungelbeli, rég kihalt városon mentek volna keresztül, de még riasztóbb, mert a zöldellő liánokat hallgatag fehér hótakaró helyettesítette az össze- roskadt szétlőtt házak romjain, kivirágzott óriáspenész a téglák málló húsán, a gerendák széttört csontján. S a néhány látszatra ép ház is süket és vak. Nem lehetett senkinek odaktáltani egy kis ennivalóért, darab kenyérért, vagy akárcsak egyetlen sárgarépáért. Á, persze, kenyér az az álomban is álom. hifoglyok, most tápászkodtak szén már vagy egy hónapja ki a térdet merevítő iskolapadból, szólt a ‘ csengő, s most mindjárt vidám hógolyózás kezdődik az udvaron. Fél óra Sem telt bele, s e képzelgésekből semmi más nem maradt, csak a hideg és az éhség. Sokuknak nem is volt felsőkabátja, legtöbbjükön csak félcipő, s rajta ráadásul még csak rendes senkinek sem volt a városban, de a, répa, hogy ropog a fog alatt, kis hasábokra oszlik, s még a szilánk is, ami a fog közt megszorul, édes és friss ízű, ha kipiszkálja a nyelv hegye. De répa se volt. Semmi nem volt, csak az a kézi fegyverek ropogását a léptek neszénél Is halkabbra zilálta szét a távolság. Az Ötödik óra elteltével, legfeljebb ha háromkilomé- terea sebességgel haladtak. Időnként zömök gépek húztak el felettük a város felé, a pilóta bizonyára azt hihette, a hosszú fekete hangya- sör belefagyott a szikrázó fehérségbe. Ekkor már nem néztek fél. A legkisebb nem-htuszáj mozdulattal is takarékoskodtak. Nem is beszéltek, legfeljebb, ha valaki ételt emlegetett, akkor szakadt ki némelyikből egy szó: kuss! Később hosszú erdőfal mellett mentek el. a szél a fák fölé kényszerült, a hideg jócskán veszített erejéből, ugyanakkor éhségérzetük hatalmasan megnőtt, szinte egyeduralkodóvá. Tőidig érő hófúvatokon vergődtek keresztül, összefohódó lihegésük párája cseppekben a fák kérgére fagyott. Karnyújtásnyira sötét lett az erdő. a tenger, s háromezer gróf Monte Christo fürkészte a mélyét, de Dumas nem volt sehol. Az őrök nyakában lógó géppisztolyok rövid csöve hosszabb volt a iák törzsénél, torka mélyebb és feketébb mindennél, S különben is mi elől, hová és hogyan? A gépágyúk ugatnak, a hó megőrzi a nyomokat, s a ritka ép háa dolog. Fülek, tarkók, orrok zokni sem, hanem a nővére út. a hó. a szél és az őrök. zak yakok, süketek és taszí- Messze, de csak mint a hal- tok. S mindezen felül egyt- lucináció, gépágyúk ugattak, kőjük sem volt biztos a máI
