Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-24 / 251. szám

A szovjet afroázsiai szolidaritási bizottság meghívására Moszkvában tárgyal a palesztin I felszabadítás! szervezet Arafat vezette delegációja Köxös erővel a társadalom érdekében T (Folytatás az 1. oldalról) vélekedett: ez nem mindén esetben fenntartás nélkül el­fogadható igazság. Arra, hogy a munkásokat kell célszerűen foglalkoztatni, a miniszterel­nök két konkrét példát emlí­tett: Az öntödét és a nycftndát. Mert nyilvánvaló, ha például egy nagy állami nyomdában a gépeket nem használják ki három műszakban, az sokkal több kárt jelent a népgazda- ságnak, mintha a házi nyom- daglgf^dék Mindig“nöntotón dat akar 200 tsz-nel azonnal egybeessék. Hosszabb távon becsukjak. Említést tett a kilépők fizetett szabadságának megvonása, táppénzének csök­kentése. • Ez pedig nem lenne kívánatos. Kitért a miniszterelnök ar­ra — a vitában is elhang­zott — óhajra: gondoskodni kell arról, hogy a népgazda­sági és a vállalati érdek min­denkor teljes összhangban le­gyen. Megjegyezte: nem tu­dunk kialakítani olyan rend­szert — egyébként ez sehol a világon még nem sikerült —, hogy a vállalati és a népgaz­ez megvalósítható, de a két­féle érdek mindenkori állan­dó összhangját nem lehet biz­tosítani. Ugyanakkor elvárjuk, hogy ahol a népgazdasági és a vál- az lalati érdek közötti ellent­mondás nagyon is kiélezett bátran és kellő időben hívják fel erre a felsőbb párt- és kormányzati szervek ínyei­mét. Az irányító szervek pe­dig intézkedjenek. kormány elnöke olyan várha­tó rendszabályról, amely meg­szabja, milyen esetekben és mennyivel fizethetnek többet a szakmunkásoknak a tsz melléküzemágában, mint állami vállalatnál. Az építőiparról szólva kifo­gásolta, hogy esetenként ösz- szehásoftlítanak össze nem hasonlítható dolgokat példá­ul a? állami építőipar és a há­zilagos építkezés egy főre ju­tó tertneiési értékét Nem le-' hét egybevetni a gépesített Ipari, házgyári építkezéseket a hagyományos építéssel, a malterozássaí, a téglarakással, a javítómunkával. Az utóbbi tevékenységre , továbbra is szükség van. Példák egész sora igazolja, hogy szükség van a szövetke­zeti, a tanácsi iparban, tsz- melléküzemágakban azókra a kis üzemekre 'is, amelyek — méretüknél fogva — mozgé­konyabban működhetnek. Nem változtatunk az árformán Az árak kérdését érintve Fock Jenő kijelentette: — mind a termelői, mind a fo­gyasztói árak tekintetében továbbra is fenntartjuk a kötött, a maximált és a sza­bad árak kategóriáját. Természetesen előfordulhat például a világpiaci árak vél- , tozása következőében, hogy az L rJ®ITl árak korrekciójára van szük­ség, ez azonban nem azt je­lenti, hogy az említett három árformán kelP változtatnunk. A munkaerőkérdésre térve Fock Jenő bírálta azokat az álláspontokat, amelyek sze­rint nem lehet fegyelmet tar­tani, nem lehet elbocsátani a lógósokat, és nem lehet igaz­ságosan bérezni, mert akkor a dolgozók egy része otthagyja a vállalatot. Ha megvan az egyetértés és egySégesert cse­lekedve a hanyagokat, a lógó- sokat, a fegyéhnezetlenkedőkét felelősségre vonják, elbocsát­ják, akkor, végül Is rendre le­het őket tanítani, mert nem lesz munkahely, amely befo­gadja őket. így elejét lehet venni annak, hogy az egyik vállalat a másik vállalattól elküldött lógóst fölveszi, e te­kintetben is szemléletbeli változásra, egységes gondolko­dásra és határozott cselekvés­re van szükség. Különben olyan adminisztratív rendsza­bályozás jelenthetne csak megoldást, mint például: a Kik járjanak jól? Ebben a témakörben foglal­kozott a miniszterelnök azzal az észrevétellel, miszerint — legalább Is rövid távon — rá­fizet az a vállalat, szövetke­zet, amely következetesen ér­vényesíti a társadalmi érde­ket. Példaként emlékeztetett rá, két évvel ezelőtt a kép­viselők parlamenti felszólalá- soltban bírálták, hogy eltűn­nek a boltokból az olcsóbb, divatos cikkek. A ruházati irar és a belkereskedelem igyekezete ezt a hiányt pótol­ni. Elismerésre méltó ered­ményeket értek d, de az is tény, hogy amelyik vállalat nem vette figyelembe a parla­menti vitát, a kormányzat in­tézkedését, az ebben a két évben jobban járt, mert drá­gább anyagokat dolgozott fel, s nagyobb nyereséget ért el, mint az, amelyik a közérde­ket tartotta szem előtt. Ebből szabad olyan következtetésre "jutni, misze­rint nem kell törődni a tár­sadalmi érdekkel. A párt és a kormány vezetőinek gon doskodniuk kell arról, hogy azok járjanak jobban, akik az egész közösség érdekében cse­lekszenek. Ez nemcsak vállalati szinten igaz, hanem a vállalaton belül az egyes emberekre nézve Ezzel kapcsolatban tett emlí­tést a miniszterelnök a tv egyik Mportműsoráról. Az ab­ban szereplő munkás joggal sé­relmezte, hogy azért rakos­gatják egyik munkahelyről a másikra, mert kiváló munká­val mindenütt magas teljesít­ményt ér el. Ilyennek — mondotta — nem szabad meg­történnie és ez az, ami nem kormányzati intézkedést köve­tel. hanem üzemi, pért>, szak- szervezeti, művezetői maga­tartást. közbelépést. Befejezésül a közgazdasági propaganda és tájékoztatás kérdéséről szólt a miniszterel­nök. Kifejezte meggyőződését, hogy a gazdasági életről nyúj­tott tájékoztatás nyílt, őszinte és megfelelő. A közgazdasági propaganda azonban nem ki­elégítő, nem eléggé hatékony- A Parlamentben a kormány expozéjában is felszólítottuk a közgazdászokat arra, hogy most elsősorban az üzemen belüli szervezettség kérdései­vel foglalkozzanak. Jó tájékoztatást Ami a tájékoztácásnak a tö­megek körében elért hatását illeti, a miniszterelnök annak a véleményének adott hangot, hogy a gazdasági helyzet megítélésében mind a lakos­ság, mind az üzemek és intéz­mények körében sok a szélső­séges vélemény. Intézménye­ink, vállalataink, helyzetünket a valóságosnál jobbnak Ítélve a költségvetést feneketlen zsáknak tekintik, amiből tet­szésük szeribe markolhatnak. Sok vállalat, és sok állampol­gár viszont a saját helyzetét másokéhoz hasonlítva rosz- szabbnak látja. Én viszont — mondotta Fock Jenő — hely­zetünket, úgy ítélem meg, hogy semmi okunk sincs az ide­gességre, nincs szükség gyö­keres változtatásra a gazda­ságpolitikában. A hiányossá­gokat viszont minél gyorsab­ban fel kell számolni, s eh­hez határozott kormányzati intézkedések is kellenek. A problémákat közös erővel, együttesen kell megoldani. Összhangban kell dolgozni, mert enélkül a legjobb kor­mányzati in'tézkedés sem hoz­hat eredményt. Meggyőződé­sem, hogy a párt és a kor­mány politikájának megvaló­sításához megkapja a szüksé­ges támogatást, fejezte be ösz- szefoglalóját Fock Jenő. (MTI) így lAlla a betet hfrmagyaráxAnk, PAlfy József; Of prauokdclftk — régi eszközükkel A NEMZETKÖZI életet, azt mondják: ha nem lenne a amelynek egyik legfontosabb eleme az, hogy a békés egy­más mellett élés elve mind nagyobb^ teret hódít, a vissza­húzódó, reakciós erők újra meg újra igyekeznek provo­kációikkal az ehyThülés ten­szocialista országok támogatá­sa, északír probléma se len­ne. .. Amszterdam kikötőjé­ben állítólag lefoglaltak szo­cialista országból ír címekre küldött fegyverszállítmányo- kat. A héten viszont - éppen denciájával szemben, a fe- egy neves amerikai politikus, szülteég, a bizalmatlanság fe­lé taszítani. E provokációk természete­sen elsősorban a Szovjetunió, a szocialista nagyhatalom el­len irányulnak, hiszen súlyá­nál, tekintélyénél, erejénél fogva és a következetes béke- politikájával mindenekelőtt a Szovjetunió az, amely keresz­tül tudja húzni az imperializ­mus agresszív terveit Amikor például a Szovjet­unió a többi szocialista or­szággal együtt roppant erő­feszítéseket tesz az európai biztonság megteremtésére, amikor az összeurópai érte­kezlet összehívása már-már küszöbön állna, az imperialis­ta „lélektani hadviselés” új —v valójában rég kicsorbult — fegyvert alkalmaz: kémhiszté- riát igyekszik teremteni a Szovjetunió ellen. Az emléke­zetes angliai eset után most Edward Kennedy szenátor mutatott rá, hogy az észak­írországi válságért a brit bi­rodalmi politika a felelős, amely most Ülsterben éppúgy polgárháborút idéz elő, mint ahogyan nemzeti tragédiákat okozott annak idején Indiá­ban, Palesztinában és Ciprus szigetén... New York kikötő­jében ugyanekkor fegyver- szállítmányokat koboztak el: amerikai írek küldték volna Észak-írországba az angolok ellen harcoló testvéreiknek. A szovjetellenes provoká­ciókból jutott Kanadára is, éppen akkor, amikor ott Ko­szigin szovjet kormányfő a szovjet—kanadai együttműkö­dés fokozásáról tárgyalt. (Egyébként igen eredménye­sen! A szovjet kormányfő azt mondta Trudeau kanadai mi­niszterelnöknek a súlyos inci­dens után: „Szóra sem érde­mes”.) Sajnálatos, hogy az ot­Belgium van soron: a NATO tawai eset „magyar vonatkó- központját befogadó kis or­szág hatóságai — bár látha­tóan kényszeredetten,, ameri­kai közlésekre hivatkozva — a NATO elleni szovjet kém- tevékenységről beszélnek. Tel­jesen felelőtlenül és minden bizonyíték nélkül szovjet dip­lomaták, újságírók, üzletem­berek nevét emlegetik. Persze Belgium kis ország, kiutasí­tásig még nem jutottak . el... De nem is az a lényeg, ha­nem a nyugati közvéleményre gyakorlandó sokkhatás: „nem lehet a Szovjetunióval euró­pai biztonságról tárgyalni, hi­szen lám, a mi biztonságun­kat ilyen eszközökkel fenye­geti. ..” Anglia, amely már tűlvan a mesterségesen szított kém­zású”: egy Mátrai Géza nevű, 27 esztendős fodrász, egy el­lenforradalmi szervezet tagja támadt rá Koszigin miniszter- elnökre és majdnem letépte róla a kabátját... A SZOVJETELLENES pro­vokációk következő csoportja az, amelyet egy cionista szer­vezet követ el az amerikai ha­tóságok hallgatólagos bele­egyezésével, legfeljebb tessék- láseék ellenintézkedései kö­zepette. Az úgynevezett Zsidó Védelmi Liga Koszigin kana­dai látogatását éppúgy igye­kezett tüntetésekkel megza­varni, mint ahogyan egyre- másra készített elő orvtámadá­sokat szovjet diplomáciai és gazdasági képviseletek ellen hisztérián, most Újabb suta Amerikában. Újra feltűnt az váddal próbál antikommu- egyszer mar Izraelbe szökött nlstá hangulatot kelteni, még- Meir Kahame rabúi, a liga hozzá úgy, hogy egy csapás- vezetője, _ aki Montrealban ra az ország egy súlyos gond- akarta híveit a szovjet ven- ját is a kommunisták nyaké- e^en vezetni, ba varrja. Nem kevesebbet ál- A provokációk sorába tar­nt ma a londoni félhivatalos tozik az a merénylet is, ame- propagandagépezet, mint azt, lyet a New York-i szovjet hogy ÉsZak-írország angoléi- ENSZ-misszió székhelye ellen lenes, katolikus és szegény Iá- követtek el és amely ellen a sadóit a szocialista országok- Szovjetunió tiltakozott mind ból érkezett fegyverek teszik a világszefvezet plénumán, veszélyessé... Majdhogynem mind pedig diplomáciai úton. NÓGRAD = 137L október 24„ vasárnap 1 Nem lehet véletlen, hogy egyszerre ennyi és ilyen sú­lyos vagy otromba provokáció történt: minden bizonnyal ez a nemzetközi reakció párhu­zamos magatartása azzal együtt, hogy más vonalon tár­gyalásokra kényszerül... Kép­zeljük csak el, mekkora je­lentősége van a szovjet—ka­nadai viszony szorosabbra fű- ződésének! A Szovjetunió az Egyesült Államok közvetlen, északi szomszédjával tudott az utóbbi egy-két évben igen gyümölcsöző kapcsolatokat te­remteni. Kanada szerepe még Európa szempontjából is ér­dekes: tekintettel arra, hogy még vannak kanadai katonák a NATO zászlaja alatt Nyu- gat-Európában, az ottawai kormány egyformán érdekelt a mostanában előtérbe került kölcsönös fegyverzet- és lét­számcsökkentési tervekben csakúgy, mint az európai biz­tonsági értekezletet illetően. Ez utóbbira Kanada kormá­nya is kap meghívót! A hét feltűnő híre volt; hogy Willy Brandt nyugatné­met kancellár kapta meg a Nobel-békedíjat. A bonni szo­ciáldemokrata politikus szá­mára természetesen nerm a 450 000 svéd korona vagy az aranyérem és a kitüntető ok­levél a fontos, hanem az az erkölcsi-politikai tőke, amit a nyugatnémet belpolitikai élet­ben kamatoztathat, például az 1073-as választásokon. Joggal hivatkozhatlk arra, hogy ne­ki sikerült 28 évvel a máso­dik világháború befejezése után — ärtielyet a német im­perializmus robbantott ki — a német béketörekvések, meg- személyesítőj eként feltűnni a világ szemében. KÍNA is a világ érdeklődé­sének középpontjában állt az elmúlt héten: egyfelől az ENSZ-közgyűlés vitája kap­csán, másrészt Nixon bizalmi emberének, Kiss Ingernek pe­kingi tárgyalásai révén. Mind­két vonatkozásban a jövő hét hoz majd döntést, illetve bő­vebb információkat. Hazárd dolognak látszik ma megjósolni, mi lesz a világszervezetben a szavazás eredménye, mint ahogy felelőtlenség lenne ál­lást foglalni a'Kissinger-utazás nyomán ismét felmerült talál­gatások dolgában. A legna­gyobb fokú tartózkodás lehet csak ildomos és hasznos a kínai vezetésben állítólag Végbement vagy várható sze­mélyi változásokat Illetően. Egyes — eléggé felelőtlennek látszó —■ nyugati források szerint akár még Nixon ter­vezett pekingi látogatása is kútba eshetnék a pekingi események következtében... Kissinger utazásának puszta ténye az Ilyen spekulációknak ellentmondani látszik. Min­denesetre a jövő hét végén alighanem erről Is többet tu­dunk majd. Az ENSZ-Vita állása 65:41 a Kínai Népköztársaság javára. Az Egyesült Államok két Kína koncepciflja szövetségesei nagy részénél sem talált megértésre. Feltehetően ezzel van összefügésben, hogy Nixon elnök tegnap a Fehér Ház Hózsa-kertjébc-n megbeszé­lést folytatott George Bush-sal az USA ENSZ-delegátusával, valamint William P. Bo­géra külügyminiszterrel Mozgósítás Indiában Indiában szombaton meg­kezdődött a szárazföldi had­sereg, a légierő és a hadi­tengerészet tartalékosainak mozgósítása, amelyet pénte­ken rendeltek el egy hosszan tartó kormányülés után. Az intézkedésre azért, került sor, mert napök óta éleződik a helyzet az indiai—pakisztáni határon, és kisebb incidensek is előfordultak. A hadügyminisztérium szó­vivője nem nyilatkozott új­ságíróknak a mozgósított tar­talékosok számáról. Utoljára a2 1965-ös indiai—pakisztáni háború idején hívták be a tartalékosokat. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents