Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)
1971-10-24 / 251. szám
A szovjet afroázsiai szolidaritási bizottság meghívására Moszkvában tárgyal a palesztin I felszabadítás! szervezet Arafat vezette delegációja Köxös erővel a társadalom érdekében T (Folytatás az 1. oldalról) vélekedett: ez nem mindén esetben fenntartás nélkül elfogadható igazság. Arra, hogy a munkásokat kell célszerűen foglalkoztatni, a miniszterelnök két konkrét példát említett: Az öntödét és a nycftndát. Mert nyilvánvaló, ha például egy nagy állami nyomdában a gépeket nem használják ki három műszakban, az sokkal több kárt jelent a népgazda- ságnak, mintha a házi nyom- daglgf^dék Mindig“nöntotón dat akar 200 tsz-nel azonnal egybeessék. Hosszabb távon becsukjak. Említést tett a kilépők fizetett szabadságának megvonása, táppénzének csökkentése. • Ez pedig nem lenne kívánatos. Kitért a miniszterelnök arra — a vitában is elhangzott — óhajra: gondoskodni kell arról, hogy a népgazdasági és a vállalati érdek mindenkor teljes összhangban legyen. Megjegyezte: nem tudunk kialakítani olyan rendszert — egyébként ez sehol a világon még nem sikerült —, hogy a vállalati és a népgazez megvalósítható, de a kétféle érdek mindenkori állandó összhangját nem lehet biztosítani. Ugyanakkor elvárjuk, hogy ahol a népgazdasági és a vál- az lalati érdek közötti ellentmondás nagyon is kiélezett bátran és kellő időben hívják fel erre a felsőbb párt- és kormányzati szervek ínyeimét. Az irányító szervek pedig intézkedjenek. kormány elnöke olyan várható rendszabályról, amely megszabja, milyen esetekben és mennyivel fizethetnek többet a szakmunkásoknak a tsz melléküzemágában, mint állami vállalatnál. Az építőiparról szólva kifogásolta, hogy esetenként ösz- szehásoftlítanak össze nem hasonlítható dolgokat például a? állami építőipar és a házilagos építkezés egy főre jutó tertneiési értékét Nem le-' hét egybevetni a gépesített Ipari, házgyári építkezéseket a hagyományos építéssel, a malterozássaí, a téglarakással, a javítómunkával. Az utóbbi tevékenységre , továbbra is szükség van. Példák egész sora igazolja, hogy szükség van a szövetkezeti, a tanácsi iparban, tsz- melléküzemágakban azókra a kis üzemekre 'is, amelyek — méretüknél fogva — mozgékonyabban működhetnek. Nem változtatunk az árformán Az árak kérdését érintve Fock Jenő kijelentette: — mind a termelői, mind a fogyasztói árak tekintetében továbbra is fenntartjuk a kötött, a maximált és a szabad árak kategóriáját. Természetesen előfordulhat például a világpiaci árak vél- , tozása következőében, hogy az L rJ®ITl árak korrekciójára van szükség, ez azonban nem azt jelenti, hogy az említett három árformán kelP változtatnunk. A munkaerőkérdésre térve Fock Jenő bírálta azokat az álláspontokat, amelyek szerint nem lehet fegyelmet tartani, nem lehet elbocsátani a lógósokat, és nem lehet igazságosan bérezni, mert akkor a dolgozók egy része otthagyja a vállalatot. Ha megvan az egyetértés és egySégesert cselekedve a hanyagokat, a lógó- sokat, a fegyéhnezetlenkedőkét felelősségre vonják, elbocsátják, akkor, végül Is rendre lehet őket tanítani, mert nem lesz munkahely, amely befogadja őket. így elejét lehet venni annak, hogy az egyik vállalat a másik vállalattól elküldött lógóst fölveszi, e tekintetben is szemléletbeli változásra, egységes gondolkodásra és határozott cselekvésre van szükség. Különben olyan adminisztratív rendszabályozás jelenthetne csak megoldást, mint például: a Kik járjanak jól? Ebben a témakörben foglalkozott a miniszterelnök azzal az észrevétellel, miszerint — legalább Is rövid távon — ráfizet az a vállalat, szövetkezet, amely következetesen érvényesíti a társadalmi érdeket. Példaként emlékeztetett rá, két évvel ezelőtt a képviselők parlamenti felszólalá- soltban bírálták, hogy eltűnnek a boltokból az olcsóbb, divatos cikkek. A ruházati irar és a belkereskedelem igyekezete ezt a hiányt pótolni. Elismerésre méltó eredményeket értek d, de az is tény, hogy amelyik vállalat nem vette figyelembe a parlamenti vitát, a kormányzat intézkedését, az ebben a két évben jobban járt, mert drágább anyagokat dolgozott fel, s nagyobb nyereséget ért el, mint az, amelyik a közérdeket tartotta szem előtt. Ebből szabad olyan következtetésre "jutni, miszerint nem kell törődni a társadalmi érdekkel. A párt és a kormány vezetőinek gon doskodniuk kell arról, hogy azok járjanak jobban, akik az egész közösség érdekében cselekszenek. Ez nemcsak vállalati szinten igaz, hanem a vállalaton belül az egyes emberekre nézve Ezzel kapcsolatban tett említést a miniszterelnök a tv egyik Mportműsoráról. Az abban szereplő munkás joggal sérelmezte, hogy azért rakosgatják egyik munkahelyről a másikra, mert kiváló munkával mindenütt magas teljesítményt ér el. Ilyennek — mondotta — nem szabad megtörténnie és ez az, ami nem kormányzati intézkedést követel. hanem üzemi, pért>, szak- szervezeti, művezetői magatartást. közbelépést. Befejezésül a közgazdasági propaganda és tájékoztatás kérdéséről szólt a miniszterelnök. Kifejezte meggyőződését, hogy a gazdasági életről nyújtott tájékoztatás nyílt, őszinte és megfelelő. A közgazdasági propaganda azonban nem kielégítő, nem eléggé hatékony- A Parlamentben a kormány expozéjában is felszólítottuk a közgazdászokat arra, hogy most elsősorban az üzemen belüli szervezettség kérdéseivel foglalkozzanak. Jó tájékoztatást Ami a tájékoztácásnak a tömegek körében elért hatását illeti, a miniszterelnök annak a véleményének adott hangot, hogy a gazdasági helyzet megítélésében mind a lakosság, mind az üzemek és intézmények körében sok a szélsőséges vélemény. Intézményeink, vállalataink, helyzetünket a valóságosnál jobbnak Ítélve a költségvetést feneketlen zsáknak tekintik, amiből tetszésük szeribe markolhatnak. Sok vállalat, és sok állampolgár viszont a saját helyzetét másokéhoz hasonlítva rosz- szabbnak látja. Én viszont — mondotta Fock Jenő — helyzetünket, úgy ítélem meg, hogy semmi okunk sincs az idegességre, nincs szükség gyökeres változtatásra a gazdaságpolitikában. A hiányosságokat viszont minél gyorsabban fel kell számolni, s ehhez határozott kormányzati intézkedések is kellenek. A problémákat közös erővel, együttesen kell megoldani. Összhangban kell dolgozni, mert enélkül a legjobb kormányzati in'tézkedés sem hozhat eredményt. Meggyőződésem, hogy a párt és a kormány politikájának megvalósításához megkapja a szükséges támogatást, fejezte be ösz- szefoglalóját Fock Jenő. (MTI) így lAlla a betet hfrmagyaráxAnk, PAlfy József; Of prauokdclftk — régi eszközükkel A NEMZETKÖZI életet, azt mondják: ha nem lenne a amelynek egyik legfontosabb eleme az, hogy a békés egymás mellett élés elve mind nagyobb^ teret hódít, a visszahúzódó, reakciós erők újra meg újra igyekeznek provokációikkal az ehyThülés tenszocialista országok támogatása, északír probléma se lenne. .. Amszterdam kikötőjében állítólag lefoglaltak szocialista országból ír címekre küldött fegyverszállítmányo- kat. A héten viszont - éppen denciájával szemben, a fe- egy neves amerikai politikus, szülteég, a bizalmatlanság felé taszítani. E provokációk természetesen elsősorban a Szovjetunió, a szocialista nagyhatalom ellen irányulnak, hiszen súlyánál, tekintélyénél, erejénél fogva és a következetes béke- politikájával mindenekelőtt a Szovjetunió az, amely keresztül tudja húzni az imperializmus agresszív terveit Amikor például a Szovjetunió a többi szocialista országgal együtt roppant erőfeszítéseket tesz az európai biztonság megteremtésére, amikor az összeurópai értekezlet összehívása már-már küszöbön állna, az imperialista „lélektani hadviselés” új —v valójában rég kicsorbult — fegyvert alkalmaz: kémhiszté- riát igyekszik teremteni a Szovjetunió ellen. Az emlékezetes angliai eset után most Edward Kennedy szenátor mutatott rá, hogy az északírországi válságért a brit birodalmi politika a felelős, amely most Ülsterben éppúgy polgárháborút idéz elő, mint ahogyan nemzeti tragédiákat okozott annak idején Indiában, Palesztinában és Ciprus szigetén... New York kikötőjében ugyanekkor fegyver- szállítmányokat koboztak el: amerikai írek küldték volna Észak-írországba az angolok ellen harcoló testvéreiknek. A szovjetellenes provokációkból jutott Kanadára is, éppen akkor, amikor ott Koszigin szovjet kormányfő a szovjet—kanadai együttműködés fokozásáról tárgyalt. (Egyébként igen eredményesen! A szovjet kormányfő azt mondta Trudeau kanadai miniszterelnöknek a súlyos incidens után: „Szóra sem érdemes”.) Sajnálatos, hogy az otBelgium van soron: a NATO tawai eset „magyar vonatkó- központját befogadó kis ország hatóságai — bár láthatóan kényszeredetten,, amerikai közlésekre hivatkozva — a NATO elleni szovjet kém- tevékenységről beszélnek. Teljesen felelőtlenül és minden bizonyíték nélkül szovjet diplomaták, újságírók, üzletemberek nevét emlegetik. Persze Belgium kis ország, kiutasításig még nem jutottak . el... De nem is az a lényeg, hanem a nyugati közvéleményre gyakorlandó sokkhatás: „nem lehet a Szovjetunióval európai biztonságról tárgyalni, hiszen lám, a mi biztonságunkat ilyen eszközökkel fenyegeti. ..” Anglia, amely már tűlvan a mesterségesen szított kémzású”: egy Mátrai Géza nevű, 27 esztendős fodrász, egy ellenforradalmi szervezet tagja támadt rá Koszigin miniszter- elnökre és majdnem letépte róla a kabátját... A SZOVJETELLENES provokációk következő csoportja az, amelyet egy cionista szervezet követ el az amerikai hatóságok hallgatólagos beleegyezésével, legfeljebb tessék- láseék ellenintézkedései közepette. Az úgynevezett Zsidó Védelmi Liga Koszigin kanadai látogatását éppúgy igyekezett tüntetésekkel megzavarni, mint ahogyan egyre- másra készített elő orvtámadásokat szovjet diplomáciai és gazdasági képviseletek ellen hisztérián, most Újabb suta Amerikában. Újra feltűnt az váddal próbál antikommu- egyszer mar Izraelbe szökött nlstá hangulatot kelteni, még- Meir Kahame rabúi, a liga hozzá úgy, hogy egy csapás- vezetője, _ aki Montrealban ra az ország egy súlyos gond- akarta híveit a szovjet ven- ját is a kommunisták nyaké- e^en vezetni, ba varrja. Nem kevesebbet ál- A provokációk sorába tarnt ma a londoni félhivatalos tozik az a merénylet is, ame- propagandagépezet, mint azt, lyet a New York-i szovjet hogy ÉsZak-írország angoléi- ENSZ-misszió székhelye ellen lenes, katolikus és szegény Iá- követtek el és amely ellen a sadóit a szocialista országok- Szovjetunió tiltakozott mind ból érkezett fegyverek teszik a világszefvezet plénumán, veszélyessé... Majdhogynem mind pedig diplomáciai úton. NÓGRAD = 137L október 24„ vasárnap 1 Nem lehet véletlen, hogy egyszerre ennyi és ilyen súlyos vagy otromba provokáció történt: minden bizonnyal ez a nemzetközi reakció párhuzamos magatartása azzal együtt, hogy más vonalon tárgyalásokra kényszerül... Képzeljük csak el, mekkora jelentősége van a szovjet—kanadai viszony szorosabbra fű- ződésének! A Szovjetunió az Egyesült Államok közvetlen, északi szomszédjával tudott az utóbbi egy-két évben igen gyümölcsöző kapcsolatokat teremteni. Kanada szerepe még Európa szempontjából is érdekes: tekintettel arra, hogy még vannak kanadai katonák a NATO zászlaja alatt Nyu- gat-Európában, az ottawai kormány egyformán érdekelt a mostanában előtérbe került kölcsönös fegyverzet- és létszámcsökkentési tervekben csakúgy, mint az európai biztonsági értekezletet illetően. Ez utóbbira Kanada kormánya is kap meghívót! A hét feltűnő híre volt; hogy Willy Brandt nyugatnémet kancellár kapta meg a Nobel-békedíjat. A bonni szociáldemokrata politikus számára természetesen nerm a 450 000 svéd korona vagy az aranyérem és a kitüntető oklevél a fontos, hanem az az erkölcsi-politikai tőke, amit a nyugatnémet belpolitikai életben kamatoztathat, például az 1073-as választásokon. Joggal hivatkozhatlk arra, hogy neki sikerült 28 évvel a második világháború befejezése után — ärtielyet a német imperializmus robbantott ki — a német béketörekvések, meg- személyesítőj eként feltűnni a világ szemében. KÍNA is a világ érdeklődésének középpontjában állt az elmúlt héten: egyfelől az ENSZ-közgyűlés vitája kapcsán, másrészt Nixon bizalmi emberének, Kiss Ingernek pekingi tárgyalásai révén. Mindkét vonatkozásban a jövő hét hoz majd döntést, illetve bővebb információkat. Hazárd dolognak látszik ma megjósolni, mi lesz a világszervezetben a szavazás eredménye, mint ahogy felelőtlenség lenne állást foglalni a'Kissinger-utazás nyomán ismét felmerült találgatások dolgában. A legnagyobb fokú tartózkodás lehet csak ildomos és hasznos a kínai vezetésben állítólag Végbement vagy várható személyi változásokat Illetően. Egyes — eléggé felelőtlennek látszó —■ nyugati források szerint akár még Nixon tervezett pekingi látogatása is kútba eshetnék a pekingi események következtében... Kissinger utazásának puszta ténye az Ilyen spekulációknak ellentmondani látszik. Mindenesetre a jövő hét végén alighanem erről Is többet tudunk majd. Az ENSZ-Vita állása 65:41 a Kínai Népköztársaság javára. Az Egyesült Államok két Kína koncepciflja szövetségesei nagy részénél sem talált megértésre. Feltehetően ezzel van összefügésben, hogy Nixon elnök tegnap a Fehér Ház Hózsa-kertjébc-n megbeszélést folytatott George Bush-sal az USA ENSZ-delegátusával, valamint William P. Bogéra külügyminiszterrel Mozgósítás Indiában Indiában szombaton megkezdődött a szárazföldi hadsereg, a légierő és a haditengerészet tartalékosainak mozgósítása, amelyet pénteken rendeltek el egy hosszan tartó kormányülés után. Az intézkedésre azért, került sor, mert napök óta éleződik a helyzet az indiai—pakisztáni határon, és kisebb incidensek is előfordultak. A hadügyminisztérium szóvivője nem nyilatkozott újságíróknak a mozgósított tartalékosok számáról. Utoljára a2 1965-ös indiai—pakisztáni háború idején hívták be a tartalékosokat. (MTI)