Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)
1971-10-23 / 250. szám
Gazdasági aktívaértekezlet a Parlamentben (Folytatás az 1. oldalról) túl sok szabályozás gátolja. Ebben van igazság, hiszen a rekprm kibontakozása még tart. Valljuk, hogy az anyagi lehetőségek határain belül, a vezetés minden síkján még több önállóságra van szükség. A központi irányító szerveknek azonban biztosítaniok kell a népgazdasági érdekek, a tervszerűség, az arányok érvényesítését, a társadalmi szükségletek kielégítését minden esetben és a kellő időben. Vannak, akik úgy vélik, a hatáskörök bővítése fellazuláshoz vezetett, tág teret nyitva a felelőtlenségnek, hanyagságnak. fegyelmezetlenségnek, kalandorságnak. Ide sorolhatnám a gazdasági bűnözés fokozódásáról elterjedt túlzásokat, irányítási rendszerünk reformjának számlájára írt mende-mondákat. Tény. hogy a gazdasági életben rendellenességekkel, az előírások, rendelkezések kijátszásával is találkozunk. Vannak, akik vétenek törvényeink ellen, bűnöket követnek el a gazdasági életben, s azon kívül is. Gazdasági bűncselekmények elkövetésére az emberi gyarlóságon túl, gyakran lehetőséget adnak rendelkezéseink hiányosságai, gazdasági szerveink, intézményeink munkájának gyengéi is. Következésképpen, e jelenségek ellen részben az emberek nevelésével, részben a tolvajt szülő alkalmak megszüntetésével kell harcolnunk. Akik bűnt követnek el, azoknak a törvény előtt kell felelniük tetteikért A spekuláció, a jogtalan jövedelem elbu Á Legtöbb ügyészség nemrégiben készített egy alapos felmérést, amely azt bizonyltjai a gazdaságirányítás reformja óta. mind a társadalmi tulajdont károsító, mind a népgazdasági bűnügyek száma csökkent. A gazdasági bűnözés területén egyedül a devizagaizdálkodás érdekeit veszélyeztető bűntettek szaporodtak. Ez a tényleges helyzet Sokat hallunk és olvasunk az önzésről, kapzsiságról, a haráosolásróL Úgy tűnik, mintha ezek a káros jelenségek szaporodnának. Ez ösz- szefügg azzal, hogy egyesek igényei a növekvő lehetőségekhez mérten enyhén szólva túlzottan és gátlástalanul törnek azok kielégítésére. Erről pártunk X. kongresz- szusán is szó esett. A felvilágosító, nevelőmunka minden eszközével, és természetesen törvényeink következetesebb érvényesítésével is harcolunk az össztársadalmi érdeket háttérbe helyező mindenfajta megnyilvánulással szemben. Azt azonban nem fogadhatjuk el, hogy a kapzsiság, ha- rácsolás oka a gazdaságirányítás reformja. Az önállóságnak, a helyesebb anyagi ösztönzésnek, a jobb ellátásnak, a közgazdasági szemlélet megjavulásának semmi köze sincs az eléggé el nem ítélhető anyagi kisiklásokhoz. Ezek ellen ma a korábbinál is kíméletlenebb harcot, nyílt fellépést hirdetünk. Ez az oka annak is, hogy nagyobb nyilvánosságot adunk az ilyen ügyeknek, és törekszünk olyan közhangulat kialakítására, amely lehetetlenné teszi a visszaéléseket. Ezt követeli tőlünk a becsületesen gondolkodó és dolgozó többség, a közösségellenes magatartást elítélő közvélemény. E törekvésünk jő példái a telekspekuláció ellen hozott intézkedéseink. Előbb a progresszív adózás bevezetésével próbáltunk gátat vetni az indokolatlanul és rohamosan növekvő telekáraknak. Mikor 1 ( ttuk, hogy ennek a rendeltetésnek az eredménye nem kielégítő, akkor a kormány olyan intézkedést hozott, amely már drákói szigorral gátat vet a spekulációknak és az árak letörését célozza. A mellékjövedelmek szerzését szabályozó rendelkezéseink lazák voltak. Erőfeszítés nélkül lehetett betölteni máso'5-, sőt harmadállásokat, s ily módon meg nem érdemelt bérhez jutni. A kórmány közelmúltban hozott határozata rendet teremt, jelentősen megszigorítva az előírásokat. Nagy a beruházási feszüítség A kormány elnöke ezután részletesebben elemezte gazdasági életünk néhány problémáját. Elsősorban a beruházási politika és gyakorlati kérdéseiről szólott. — Legkényesebb problémánknak a beruházási szféra jelenségeit tekintem — mondotta. — A beruházásokra fordított összegek tavaly is, az idén is kétszer olyan gyorsan nőttek, mint a nemzeti jövedelem, pedig ötéves tervünk előírása szerint a nemzeti jövedelemmel azonos mértékben kell emelkednie a felhalmozásnak: Az ebből származó nehézségek a költségvetésben és a fizetési mérlegben csapódnak le. Elsősorban a beruházásoknál kell rendet teremteni, mert valamennyi negatív jelenség elsősorban abból származik, hogy az utolsó két évben a beruházásoknál jelentős elcsúszások következtek be. — A legutóbbi esztendőkben — mondotta — a kormány többször foglalkozott a beruházási tevékenységgel. Jelentős javulásról azonban még nem beszélhetünk, bőr az év folyamán fokozódott a koncentráció, s ez nem kis eredmény. A statisztikai adatok szerint az elmúlt évhez képest több mint ötszázzal csökkent a megkezdett és több mint ezeregyszázzal nőtt az átadott létesítmények száma. Jelenleg mintegy 10 százalékkal kevesebb a folyamatban levő építkezés, de a költségvetési összegek 13 százalékkal magasabbak. Mindennek ellenére tarthatatlanul magas a befejezetlen beruházások állománya. Értékük egy egész év beruházási összegének mintegy 80 százaléka. Egyik legfontosabb feladatunk, hogy ez az arány az ötéves terv végrehajtása során évről évre javuljon, és 1975-re az elfogadható, 85—70 százalékos szintre csökkenjen. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy gazdaságunk hatékonysága erőteljesen fokozódjék. A beruházási feszültség lényegében nem csökkent és a népgazdaságban mutatkozó gondok jó része erre vezethető vissza. Problémát okoz a beruházási össztevékenység nagysága és növekedési üteme. Ennyit nem bír el az ország, nem futja a nemzeti jövedelemből, nem áll rendelkezésre kellő kapacitás. A beruházási nehézségek az építési anyagok, a kivitelezés árának határidő elhúzódásában jelentkeznek. Gazdaságirányítási rendszerünkkel ellentétes helyzet alakult ki: az építőipari vállalatok válogatnak a rendelések között, nem törekszenek az olcsóbb és jobb minőségű kivitelezésre, a vállalt határidőik betartására. A beruházási feszültségek hozzájárulnak a munkaerőgondok kiéleződéséhez és az import gyors felfutása következtében a külkereskedelmi mérleg hiányának is okozói. A beruházási problémák egyik eredője, hogy nem egyértelmű a felelősség a beruházási döntésekért. Nincs megfelelően meghatározva a funkcionális és ágazati irányító szervek felelőssége és feladata. Ez párosul a népgazdasági tervezés hiányosságaival. Nem kielégítő az építő- és a szerelőkapacitás, és emellett szervezetlen a kivitelezői tevékenység. Találkozunk a népgazdaság erőforrásait meghaladó és gyakran különleges építési igények szorgalmazásával is. Nem megfelelő a beruházások előkészítése, a minisztériumok és a vállalatok pedig helytelenül nem képeznek beruházási tartalékot. Elharapódzott az a 2 NÓGRÁD — 1971. október 23., szombat szemlélet, amely abban jut kifejezésre, hogy a minisztériumok, a tanácsok és a vállalatok a negyedik ötéves tervtörvényben jóváhagyott kereten felül mintegy 40 milliárdos beruházási többlet- igény kielégítését szorgalmazzák. Fock Jenő emlékeztetett arra a meglehetősen gyakori jelenségre, hogy műszakilag és pénzügyileg megalapozatlan beruházások kivitelezését kezdik meg azzal az alig titkolt szándékkal, hogy a költségvetés — kényszerűségből — az eredetileg tervezettnél úgyis nagyobb összeget ad majd a már elkezdett létesítmény befejezéséhez. Ilyenkor természetesen mindig azzal érvelnek, hogy a népgazdasági érdek kívánja ezt így. Ez — történjék akármilyen szinten is — enyhén szólva, tisztességtelen spekuláció. A túlzások növelik az árfeszüitségeket A vállalatok sok esetben a megengedettnél nagyobb arányban fordítják pénzeszközeiket beruházásokra, s nem tesznek eleget forgóalap- feltöltési kötelezettségeiknek. A kialakult kedvezőtlen tendenciák növelik az árfe- szültségeket és egyre nehezebb helyzetbe hozzák a költségvetést. Ezeket a tendenciákat mielőbb meg kell változtatnunk. Korántsem könnyű, gazdasági munkánkban alapvető jelentőségű feladatról van szó. Elsősorban a szemléleten kell változtatnunk. Ez legalább olyan fontos, mint az adminisztratív intézkedések és a szabályozók megváltoztatásának egész sorozata. Állami, gazdasági szerveinknél, a társadalmi szerveknél érvényesülnie kell annak a központi gondolatnak, hogy a helyi érdekeknek megfelelő beruházásokat rendeljék alá az össznépgazdasági érdekeket kifejező beruházási tevékenységnek. Ebben jussunk egy nevezőre. A kormány ennek megfele- lelően úgy határozott, hogy az Országos' Tervhivatal teljes felelősséggel gondoskodjék a beruházási egyensúly megtervezéséről, a felhalmozási források mértékének és fő arányainak kialakításáról, valamint a központi fejlesztési célok ütemezéséről. Minden eszközzel biztosítanunk kell, hogy az állami költségvetés eszközeit a népgazdasági terveknek megfelelően használják fel. Ezt a Pénzügyminisztériumnak, és a bankszervezetnek a döntéselőkészítő pénzügyi eszközökkel biztosítaniok kell. Az Építésügyi- és Város- fejlesztési Minisztériumnak összhangot kell teremténi a tervben előirányzott építési igények és az építőipari vállalatok kapacitásfejlesztési tervei között. Az ágazati minisztériumok és a tanácsok felelősek azért, hogy a fejlesztési koncepciók biztosítsák a hatékonyság növelését, a a fejlesztések tervszerű, gazdaságos megvalósítását. A vállalatok és a szövetkezetek vezetőinek minden erőt összpontosítaniok kell a saját és a rendelkezésükre bocsátott eszközök hatékony, gyorsan megtérülő, intenzív fejlesztésére. Tovább kell javítani az állami egyedi nagy, és a fejlesztési kölcsönből . megvalósuló beruházások döntési rendszerét. A különböző szintű vezetők a breuházások elhatározásánál kötelesek figyelembe venni, hogy mennyi pénz áll rendelkezésükre. A továbbiakban a kormány sokkal szigorúbban birálja el a terven felüli pótigényeket. A tanácsi vezető szervek csakis az adott terület anyagi lehetőségeinek megfelelő fejlesztéseket tervezhetnek. A vállalati fejlesztési alap a népgazdasági tervben előirányzott összeg. A vállalatok kötelesek jól sáfárkodni vele. A túllépés felelőtlenség, amely most már nem maradhat következmények nélkül. Szigorúbban kell ellenőrizni a műszaki előírások betartását és meg kell akadályozni a fényűző, pazarló beruházásokat. A jóváhagyott beruházások devizaköltségei nem léphetők túl. Különösen indokolt esetben a felügyeleti szervek engedélyét kell kérni. Korszerűsíteni kell a beruházások szervezését. Ennek érdekében nagyobb összhangot kell teremteni a beruházók, a tervezők és a kivitelezők tevékenységében és ösztönzésében. Az építési idő rövidítése érdekében meg kell gyorsítani a könnyűszerkezetes építési mód bevezetését. Az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy beruházási gondjaink megszüntetéséhez a határozott intézkedések egész sora és természetesen ezeknek következetes végrehajtása szükséges. A várható intézkedésekkel kapcsolatban a kormány elnöke rámutatott, hogy nem kívánják a beruházásokat befagyasztani, sőt, a folyamatban levőket meg akarják gyorsítani, hogy azokat mielőbb a termelés szolgálatába állíthassák. De az új beruházások elhatározásánál következetesebben és keményebben beavatkozik a kormány. Hangsúlyozottan kérte valamennyi illetékes vezetőt, hogy a várható intézkedések mintegy megelőzéseként, ne igyekezzenek új beruházásokat kezdeni. — Kérem — mondotta — a párt, a szakszervezet, a KISZ üzemi és minisztériumi szerveit, hogy vigyázzanak erre, s a kormány nevében kérem, sőt megkövetelem az állami szervek vezetőitől, az üzemek igazgatóitól, a szövetkezetek vezetőitől, hogy óvakodjanak A Parlament kongresszusi termében gazdasági aktívaértekezleten dr. Vátyi Péter miniszterelnök-helyettes és dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter az értekezlet szünetében az említett törekvésektől, mert ezzel nehéz helyzetbe hozhatják népgazdaságunkat. Mindenki reálisan mérje fel helyzetünket, ennek megfelelően cselekedjék, hogy mielőbb túljussunk nehézségeinken. A kormány lelnöke ezután a termelés gazdaságosságával foglalkozott. A népgazdaság fejlődésének alapvető követelménye — mondotta —, hogy állandóan javuljon a termelés gazdaságossága. Ezzel általában mindenki egyetért. A gyakorlatban azonban már számos vitatott kérdés merül " fel. Egy-egy ágazat egészének, a gazdaságosság szempontjából való áttekintése és a teendők megfogalmazása központi feladat. Felmértük, milyen intézkedések szükségesek ágazatonként a jelenlegi helyzet javításához. nemcsak a közeljövőben, hanem a negyedik ötéves terv egész időszakában. A helyzet megváltoztatását elsősorban műszaki fejlesztéssel, a technikai, technológiai színvonal emelésével, a termékösszetétel javításával kell elérni. A gépiparban a járműgyártás és a számítógépgyártás kiemelt fejlesztésével az egész ágazat termékstruktúrá- ja gazdaságosságának javítását tűztük ,ki célul. A ruházati ipar termelésének gazdaságosabbá tételét a negyedik— ötödik ötéves tervben végrehajtásra kerü’ő rekonstrukció segíti elő. Bútoriparunkban, eltérően az eredeti elképzeléstől, új gyárak építése helyett átfogó rekonstrukciós programot hajtanak végre. Gazdaságos munkát A gazdaságosság fokozásának a nemzetközi együttműködés útján igen jó példája az a megállapodás, amelyet Papíripari termékek cseréjére a magyar és szovjet miniszterek a közelmúltban kötöttek meg. E szerint' a Szovjetunió tömegpapírokat szállít Magyarországnak, finomabb nyomópapírok és feldolgozott papírtermékek ellenében, A minisztériumoknak sokkal határozottabban kell hozzáfogniuk a gazdaságtalan termelést folytató vállalatok ügyének rendezéséhez. Néhány vállalatnál máris elkezdték vagy el is készítették az ötéves szanálási programokat. Ezek természetesen kemény, de elkerülhetetlen intézkedések. Vannak, akik attól félnek. hogy a szanálás nyomán politikai problémák keletkeznek, a gazdaságirányítás reformjának bevezetésekor is. Az aggodalom akkor sem volt indokolt, ma sem kell munka- nélküliségtől félni. hiszen egész népgazdaságunkra rendkívül nagy terheket ró éppen a munkaerőhiány. Hasonlóképpen nem kell félni ellátási zavaroktól sem, mert képesek vagyunk a szükségletek kielégítéséről megfelelőképpen gondoskodni. A gazdaságtalan termelés visszaszorítása, ínegszüntetése minden vállalatnál nemcsak gazdasági, hanem alapvetően politikai feladat is. Ezért szükséges, hogy ezzel a kérdéssel népgazdaságunk érdekeinek megfelelően a párt- és társadalmi szervek folyamatosan és minden szinten határozottan foglalkozzanak. Legutóbb Csepelen tapasztaltam, hogy az üzem modern öntödéje — korszerű technikával felszerelve — munkaerőhiány miatt csupán egy műszakban dolgozik. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy ez milyen sokba kerül a népgazdaságnak, milyen károkat okoz. Népgazdaságunk fejlesztése jelenleg és a következő években elsősorban intenzív úton történik. Emellett természetesen egyes ágazatokban és az ország egyes körzeteiben munkahelybővítő, extenzív gazdaságfejlesztő módszereket is alkalmazunk. Az intenzív fejlesztés a munkaerő-gazdálkodásban alapvetően a már foglalkoztatott létszám munkaerejének ésszerűbb hasznosítását igényli. A foglalkoztatottságban a reform eddigi időszakában — részben tudatos intézkedéseink nyomán — átrendeződési folyamat indult meg, Ez még inkább így lesz a negyedik ötéves terv hátra- 'evo részében \?73-tól kezdődően a munkaképes korú népesség száma lényegében nem növekszik, Az ifjúsági munkaerőforrás erőteljesen csökken, a mező- gazdaságból való munkaerő- áramlás mérsékeltebb ütemű lesz. A női munkaerő-tartalékok munkába állítása mind nehezebb, s költségesebb. Ezek a tendenciák hosszabb időre érvényesek. Következelesen gazdálkodjunk a munkaerővtl A munkaerő nagyarányú, spontán mozgása sok gondot okoz a váltatoknak. A káros munkaerőmozgás rontja a munkafegyelmet, ugyanakkor a fellazult munkamorál tovább növeli a fluktuációt. A vállalatok sok esetben nagy létszámhiányt mutatnak ki, és további csökkenésétől félve, elnézőek a fegyelmezetlen- kedőkkel szemben. A munka- fegyelem lazasága jelentős részben a munka szervezettségének alacsony szintjével Indokolható. Ugyanakkor a laza munkafegyelem gátolja leginkább a korszerű termelésszervezési elvek gyakorlati érvényesítését. Ezért nagyon következetes intézkedésekkel kell gátat vetni a munkafegyelem további lazulásának. Az adminisztratív intézkedéseken túl számítunk a szocialista brigádok, a törzsgárda és minden öntudatos dolgozó példamutató helytállására. Továbbra sem kielégítő » munkaerő-tartalékok feltárására és hasznosítására irányuló szervező munka. A vállalati szervezés jelenlegi helyzetét gyors ütemben kell javítani. A termelési eszközök jelentős fejlődését nem követte a munkaszervezés fejlődése. Részben erre vezethető vissza, hogy a termeléselőkészítés színvonala alacsony, termékeink előállítási költsége pedig túl magas. Még mindig nagy tömegű munkaerőt kötünk le a belső szállításban, anyagmozgatásban és más, a fő tevékenységet kiszolgáló folyamatokban. Túlzottan növekedett az adminisztratív létszám is. Tudjuk, hogy a modem technikával összefüggően áz adminisztratív munkaerők számának bizonyos növekedésével reálisan számolnunk kell. Mindezek ellenére biztonsággal állítható, hogy a kialakult adminisztráció túlzott, az e területen foglalkoztatottak száma túlméretezett. Ezen változtatni kell. Támogatjuk azokat a rendelkezéseket, amelyek visszairányítják a termelőmunkára az adminisztráció területére meggondolatlanul átirányított dolgozókat. Összhang a termelékenység és a bérszínvonal között Az Iparban kedvezően alakult a munka termelékenysége. Folytatódik az 1970-ben elkezdődött tendencia. A termelés emelkedése az iparban teljes egészében, az építőiparban pedig kétharmad részben a munka termelékenységének növekedéséből származik — s ez lényegében megfelel a terv- előirányzácnak. Bár a lehetőségek még nincsenek kihasználva és az általában pozitív fejlődés, az egyes vállalatok esetében nagy eltéréseket takar. Figyelemre méltó, hogy helyreállt a termelékenység és a bérszínvonal emelkedése közötti összhang. A termelékenység növekedése áz iparban kisebb, az építőiparban jelentősebb mértékben meghaladja a bérszínvonal emelkedését. A felhasznált bérek tömege mind a tervezetthez, mind a termeléshez viszonyítva arányában megfelelő. (Folytatás a 3. oldalon) ‘
