Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-23 / 250. szám

Aktíváéitekezlet a Parlamentben Mélységes ff elité borodés (Folytatás a 2. oldalról) Örvendetes, hogy milyen erőteljesen bontakozik ki a vidéki ipartelepítés és -fej­lesztés. Ennek ütemére jel­lemző, hogy ma már a ko­rábban elmaradott területe­ken is jelentkezik a munka­erőhiány, sőt egyes üzemek kapacitását bár szükséges vol­na, létszámhiányra hivatkoz­va, nem használják ki. Nyil­vánvaló, hogy itt is az inten­zív fejlesztés koncepciójának kell előtérbe kerülnie, A kormány elnöke ezután a munkaerőgondok megoldását célzó kormányintézkedésekről beszélt. Való igaz, hogy az utóbbi években a szélesebb profilú gazdálkodás megteremtése nyomán munkaerő-vándorlás indult az állami iparból, a termelőszövetkezetek felé. En­nek hasznos oldala, hogy ki­alakult az élelmiszeripari vertikum, ami a korábbinál gazdaságosabb, és korszerűbb termelést tett lehetővé. Ez he­lyes. ezt továbbra is fejleszte­ni akarjuk. Azt azonban nem tűrjük, hogy az iparból a termelőszövetkezetekbe át­került dolgozók olyan tevé­kenységet folytassanak. ami semmilyen kapcsolatban sem áll a mezőgazdasággal, mint például a tsz-nyomdában, vagy az -öntödében végzett munka. Azért, hogy egyes termelő- szövetkezetekben ilyen ipari üzemeket létesítettek, az ága­zatot irányító vezetőik is fe­lelősek hasonlóképpen mint a helyi vezetők. Egyebek kö­zött a termelőeszközök át­engedésével a pillanatnyi problémák megoldását keres­ték, ám ez a megoldás elle­nük fordult, és ma már ne­hézségeket okoz. Itt az ideje, hogy ésszerű rendet teremt­sünk ezen a téren is. A kormány 1969-ben és 1970-ben is több intézkedést tett a termelőszövetkezetek kiegészítő tevékenységének ál­lami szabályozására. Megtil­totta például, hogy a terme- 1 őszövetkezetek telephelyüké n kívül, ipari tevékenységet, va­lamint bérmunkát folytassa­nak, továbbá szabályozta a különböző adónemek prog­resszióját, kiterjesztette az állami alkalmazottakéval azo­nos közterheket. 1971, január 1-től, az új termelési adó az azonos ipari és kereskedelmi tevékenységgel elért jövedel­met az állami vállalatokéval azonos mértékű adóval vonja el. Meg kell akadályozni, hogy a termelőszövetkezetek a hely­beli munkaerő-tartalékok jobb kihasználása helyett továbbra is az állami szektorból von­janak el munkaerőt. A szövet­kezetek és a nagyipari válla­latok közötti indokolatlan jö- vedelemaránytalanságokat is meg kell szüntetni. Intézkedünk a termelőszö­vetkezetek nem mezőgazdasá­gi jellegű tevékenységének további szabályozására. Kendet a tsz-ck ipari tevékenységében Továbbra sem korlátozzuk a lakosság' részére végzett szö­vetkezeti szolgáltatásokat, a helyi építőanyagok termelését és az olyan kisipari jellegű termelést, amely a helyi igé­nyek jobb kielégítését szolgál­ja. Termelőszövetkezetek ipa­ri bedolgozást csak akkor vé­gezhetnek, amikor a nagy­ipari kapacitások termelése nem elegendő a szükségletek kielégítéséhez. Ezenkívül olyan területeken is, ahol ezzel a kihasználatlan helyi kapaci­tásokat hasznosítani lehet. Jogszabályokban határozzuk meg a szövetkezetek számára tiltott tevékenységeket. Pon­tosabban körülhatároljuk a ve­gyes profilú szövetkezetek jel­legét, és azokra differenciált termelési adót alkalmazunk. Azokat a termelőszövetke­zeteket, amelyek összes ter­melési értékből az élelmiszer- ipari és fagazdasági tevékeny­séghez egyáltalán nem kap­csolódé gépipari, vegyipari és könnyűipari bedolgozás árbe­vétele 30—50 százalék között van. mezőgazdasági-ipari szö­vetkezetekké alakítjuk át. Azokat pedig, ahol ez az arány 30 százalék fölé kerül, ipari­mezőgazdaságj szövetkezetek­ké. Á bérezési feszültségek, jövedelemaránytalanságok megelőzésére, illetve megszün­tetésére is intézkedünk. A mezőgazdasági termelőszövet­kezeteit ipari részlegeinek szervezését az illetékes ága­zati tárcák koordinálják, és ellenőrzik. Az eltelt néhány év alatt — és az egybeesik a gazdaság- irányítási reform éveivel — nagyot fejlődött a mezőgaz­daság, megszilárdult a szocia­lista nagyüzemi gazdálkodás. Parasztságunk szereti a szö­vetkezetét, ragaszkodik hozzá, megszokta körülményeit, el­sajátította a nagyüzemi gaz­dálkodás módszereit. A leg­utóbbi esztendők változásai minőségi jellegűek. Bizonyít­ják: nem feleslegesen áldoz­tunk a mezőgazdaságra. Az ez évi termést reálisan értékeljük. Kenyérgabonából jók az eredmények. De ku­koricából, takarmányból nem kedvező a termés. Így a sze­rencsésen megnőtt állatállo­mánynak a következő me­zőgazdasági évben történő el­látásához előreláthatólag jö­vőre is — úgy, ahogy idén is — importra lesz szükségünk. Utalt arra, hogy a mező- gazdasági termelés különös gondosságot és körültekintést kíván, hiszen sohasem lehet olyan időjárásra számítani, amelyik minden termésfajtá­nak egyaránt kedvezne. Az elmúlt három-négy évben igen sokat tett a kormány a mezőgazdasági termelés biz­tonságának fokozására. Meg­többszöröztük a növényvédő szerekkel és műtrágyával va'ó ellátást, az állatállomány ne­velése érdekében különböző kedvezményeket adtunk, be­ruházásit biztosítottunk, ta­karmányt importáltunk. Most mór jogos az az igény, hogy ezek az előzetes befektetések minél gyorsabban hozzák meg az eredményeket. Fock Jenő azután külgazda­sági kapcsolataink helyzetéről beszélt. Gazdasági életünk — mon­dotta — ezernyi szállal kap­csolódik más országokéhoz, elsősorban a baráti szocialista államokéhoz. Pártunk és kor­mányunk gazdaságpolitikai koncepciójának megfelelően külgazdasági kapcsolatainkat mindenekelőtt a szocialista országok közösségéhez tartozó államokkal fejlesztjük és ezeknek az országoknak ré­szesedése sok év óta általá­ban teljes forgalmunknak mintegy 70 százaléka. Különö­sen fontos az, hogy legna­gyobb kereskedelmi és gazda­sági partnerünk a Szovjetunió, melynek részesedése teljes külkereskedelmünkben mint­egy 36 százalékos. A békés egymás mellett élés elvére épülő külpolitikánknak megfelelően természetesen gazdasági megfontolásokból is arra törekszünk, hogy az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján eredményes együttműködést építsünk ki a fejlődő országokkal és a fej­lett tőkés országokkal is. A jövőben is a szocialista országok közösségével és mindenekelőtt a Szovjetunió­val kívánjuk külgazdasági kapcsolatainkat még erőtelje­sebben fejleszteni; erre a ki­bontakozó szocialista integrá­ció egyre kedvezőbb lehetősé­geket kínál. Jó a fejlődés ük*me Fock Jenő ezután gazdasági helyzetünk főbb jellemzőit, tendenciáit elemezte. A gaz­dasági fejlődés üteme — mondotta — 1971-ben várha­tóan meghaladja a tervezet­tet, tehát gyorsul az előző két évhez képest. A nemzeti jö­vedelem várhatóan meghalad­ja a tervezettet. A növekedési ütem jelenlegi gyorsulása azonban nem csupán öröm, mivel nem enyhíti, hanem bizonyos mértékben fokozza nehézségeinket. Egészségtele­nül felgyorsult a felhalmozási folyamai A költségvetési ki­adások túlzottan növekedtek részben a fokozott felhalmo­zás, részben a kialakult ter­melési és fogyasztási támoga­tások miatt és amiatt is, hogy az importált áruk árának emelkedését nem hárítottuk át a belföldi fogyasztókra. A kormány elnöke kifejtet­te, hogy helyes lépésnek bi­zonyult a közgazdasági felté­telek megszigorítása, amely 1971. január 1-től lépett élet­be. A kialakult körülmények­nek megfelelő határozott gaz­dasági intézkedéseket tervez­nek a jövő évre is minde­nütt, ahol csak szükséges. Határozottan le kell szögez­ni — mondotta —, hogy ki miért felelős. A funkcionálás irányító szervekre hárul min­denekelőtt a tervek és előre­jelzések realitásának megálla­pítása népgazdasági vonatko­zásban, valamint a mérlegek egyensúlyának biztosítása. Az ágazati irányító szervek fő felelőssége a konkrét fej­lesztések meghatározásában áll. A fejlesztési problémák összes kapcsolódó szükségle­teit, mint például az impor­tot, a járulékos beruházásokat stb. ki kell dolgozniuk. Továb­bá azt is, hogyan lehet a fej­lesztéseket gazdaságosabban megvalósítani. A vállalatok felelősségének egy része abban áll, hogy biztosítsák a termelés maxi­mális gazdaságosságát. Ennek megfelelő terveket és fejlesz­tési elképzeléseket dolgoznak ki. Gondoskodniuk kell a pénzügyi fegyelem betartásá­ról, a pazarló és gondatlan gazdálkodás megakadályozá­sáról, a korszerű és gazdasá­gos szervezeti fonnák alkal­mazásáról. Azzal számolunk, hogy nő­nek majd a bérpreferenciák iránti és az egyéb támogatási igények. Ezeknek általában nem szabad engednünk, mert — amellett, hogy veszélyeztet­nénk a vásárlóerő árualap- egyensúlyát — mentesítenénk a vállalatokat attól a köve­telménytől, hogy belső tarta­lékaikat mozgósítsák. A ter­melékenység és a bérszínvo­nal-emelkedés, valamint a termelés és a bérvolumen alakulása egyensúlyban van. Feltételezhető, hogy ez az összhang a korábbi időszak­ban tapasztaltnál jobb lesz. Fock Jenő emlékeztetett azokra az intézkedésekre, amelyeket az idén tett a kor­mány a gazdasági élet problé­máinak felszámolása és a fej­lődés gyorsítása érdekében. Egyebek között tárgyalt a kormány a fogyasztói és ter­melői árak alakulásáról, ha­tározatokat hozott a lakás­építés fejlesztéséről, a főváro­si autóbusz-közlekedés megja­vításának több munkaügyi kérdéséről. A továbbiakban a beszámo­ló így folytatódott. Csak a lehetőségek A New York-i szovjet ENSZ-misszió ellen elköve­tett merénylet általános fel­háborodást keltett a világszer­vezet központjában. Az in­cidens nyomán kirobbant fe­szült hangulatú közgyűlési vita amely csütörtökön négy órán át háttérbe szorította a vitát a napirenden szereplő kínai ltép viselet kérdéséről, tükrözte a tagállamok több­ségének növekvő türelmetlen­ségét az amerikai hatóságok­nak. a provokátorokkal szem­ben tanúsított elnézése, vagy éppenséggel félrenézése iránt. A közgyűlés fórumán, és az izgatott hangulatú folyosói be­szélgetések során, nagyon sok ENSZ-diplomata kereken ki­jelentette, nem elegendő töb­bé az amerikai kormány kép­viselőinek rutinszerűen is­métlődő bocsánatkérése, ha­nem határozott intézkedése­ket követelnek az ENSZ mun­káját megbénulással fenyegető abnormális állapotok meg­szüntetésére. aran Tisztelt aktívaértekezlet! Kedves elvtársak! Az 1972-es esztendő nagy jelentőségű, a negyedik öt­éves terv v cg re haj tásában na­gyon sok múiik azon, ho­gyan szervezzük meg a jö­vő évi munkát. Nem mindegy az, hogy az egész ötéves terv számára az egyensúlyi vi­szonyok megszilárdítása útján és komoly intézkedések meg­valósításával szabadabb moz­gási területet hozunk-e létre, vagy tovább visszük magunk­kal a jelenlegi, fejlődésünket korlátozó okokat. Végered­ményben mindez a kormány- szervek és a vállalatok mun­kájának megjavításától függ. Tudatában kell lennünk an­nak, hogy minden vállalatnál, minden szövetkezetnél a hasz­nosuló terméket elsősorban és többségében a saját murává minősége és eredményessége határozza meg. Az a véleményünk, hogy alapvető célkitűzéseinket fenntartva, szigorúan kordá­ban kell tartanunk mindazo­kat a kívánságokat és követe­léseket, melyeknek teljesítése messze túlnőne lehetőségein­ken. s dezorganizálná a ter­vek teljesítését. Nem lehet bocsánatos bűn: pénz nélkül, szükségtelenül dinamikusan fejleszteni, készletek felduz­zasztását eredményező módon vásárolni, még inkább im­portálni. Nyilvánvaló, hogy 1972-ben és a további években minden szinten szolid, fegyelmezett gazdálkodást kell folytatni, megkövetelni. A nemzeti jö­vedelem növekedésének meg k^l haladnia a belföldi fel- használást. A belföldi piacon törekedni keli némi túlkíná­latra. Csak ebben az esetben várható, hogy a mechanizmus szándékainknak megfelelően működjék, a hatékonyság nö­velésére ösztönözzön és a mű­szaki. gazdasági fejlődés meggyorsítását segítse elő. Az 1972-es évre célul tűz­zük a kedvező tendenciák túl­súlyba juttatását. Megtesszük mindazokat az intézkedéseket, amelyek e tendenciák érvé­nyesüléséhez több év távlatá­ban is szükségesek. Nagyfokú takarékosság 1972-ben Már 1972-ben és a következő években is nagyfokú takaré­kosságot kívánunk érvényre juttatni. A költségvetési gaz­dálkodásban mérsékeljük a termelési és egyéb támogatá­sok növekedését. Az alapvető fontosságú szükségleteket ki­elégítjük, de elhalasztjuk a nem feltétlenül szükséges igé­nyek kielégítését és határo­zottam visszautasítjuk a pa­zarló, a luxus-, a lehetősége­inket meghaladó kívánságo­kat. A hitelfongalomiban szigo­rúbb gyakorlatot kell folytat­nunk, Megakadályozzuk, hogy a vállalatok — különösen rossz gazdálkodás esetén — növekvő mértékben vegyék igénybe a központi, a költ­ségvetési vagy hitelforráso­kat. A készletgazdálkodásban különösen következetesen kell alkalmazni az önfinanszíro­zás elvéit. Továbbra is gazdaságpoliti­kánk egyik legfontosabb cél­jának tekintjük a lakosság életkörülményeinek javítását, jövedelmének növekedését, életszínvonalának folyamatos emelését. A kormány elnöke ezután a vállalatok ötéves terveit ér­tékelte. Elmondotta, hogy azokban sok jó gondolat mel­lett néhány jellegzetes hiba is előfordul. A vállalatok egy része a le­hetőségeket jóval meghaladó hitel- és költségvetési igénye­ket támaszt és nem veszi eléggé figyelembe az építési kapacitások korlátozottságát. A személyi jövedelmek nö­velését a vállalatok átlago­san a népgazdasági terv szint­jén tervezik. Általános jelen­ség, hogy a termelési és a nyereségvolumenek kialakítá­sában a személyi jövedelem biztosítása volt a meghatáro­zó. Befejezésül, szólt Fock Jenő a párt- és a tömegszervezetek gazdasági jellegű feladatairól, a tudatformálásról, a tömeg­politikai és a tájékoztató munkáról. A dolgozó tömegek, az em­berek millióinak tudata, tájé­kozottsága, hangulata és szo­kásai, munka- és technológiai fegyelme, az üzemekben ural­kodó erkölcsi nézetek — mondotta — mind-mind anyagi erőt képeznek. Szük­séges ezt hangsúlyoznunk, mert ma még sok helyennem látják világosan; a tudatfor­Alighanem ennek a han­gulatnak tulajdonítható, hogy nemcsak Rogers külügyminisz­ter és George Bush, az Egye­sült Államok ENSZ-képvise- lője fejezte ki „mélységes fel­háborodását” a korábbi in­cidenseknél elhangzott for­mális bocsánatkéréseken túl­menő mértékben. Ezúttal a rendőrség szokatlanul gyor­san őrizetbe vett egy 18 éves fiatalembert, akit a merény­letnél használt távcsöves pus­ka „engedély nélküli bir­toklása” címen helyezték vád alá. Mint közölték, a vád alá helyezett fiatalember Isaac Jaroslawicz New York-i diáit, a provokációk és terrorakciók szervezésében élenjáró „Zsi­dó védelmi liga” aktivistája. A rendőrség szerint október 11-én vásárolta azt a Re­mington mintájú, félautomata távcsöves puskát, amellyel szerdán este belőttek egy szovjet ENSZ-diplomata 11. emeleti lakásának ablakán. iíaft A világszervezet munkáját veszélyeztető incidens a köz­gyűlés vitájának megzavará­sán túlmenően is erősen nyug­talanítja az ENSZ diplomáciai köreit Attól tartanak, hogy az ilyen provokációk, különö­sen, ha büntetlenül maradnak, hamarosan befolyásolhatják a szovjet—amerikai kapcsolato­kat, és hátráltathatják az enyhülés reményt keltő irány­zatát, amely mindeddig ked­vezően hatott a közgyűlés 26. ülésszakának munkájára. A hivatalosain is kifejezésre juttatott amerikai aggodal­makkal kapcsolatban ENSZ- megfigyélők megjegyzik: az amerikai hatóságok könnyen a felbujtók nyomára bukkan­hatnának, ha nem „elszige­telt őrültek” cselekedeteiként kezelnék a szovjetellenes me­rényleteket. hanem feltennék a kérdést, kinek áll érdekében a szovjet—amerikai kapcsola­tok javulásának megzavarása. (MTI) málás, a tömegpolitikai és a tájékoztató munka — ha jól végezzük — anyagi erővé vá­lik. A minisztériumok és a vál­lalatok, az üzemek gazdasági, szakmai munkájának számot­tevő része politikai hatást is kiváltó teyékenység, a terme­lés szervezése és irányítása általában politikai munka is, de még nem mindig politiku­sán végzett munka. Széles körben fel kell tárnunk, is­mertetnünk és tudatosítanunk gazdasági tevékenységünk társadalmi-politikai vonatko­zásait számításba vehető kö­vetkezményeit. Csak így tud­juk közkinccsé tenni a való­ságos összefüggések ismeretét, a gazdaságpolitikai bálokkal való azonosulásnak ezt az elengedhetetlen feltételét. A minisztériumokban, a vál­lalatoknál, s az üzemekben, az üzemrészekben és az egyes brigádokban a valóságos helyzetet és a feladatokat őszintén ismertetve jó politi­kai légkört és hangulatot kell kialakítani. Sokszor bebizo­nyosodott már, hogy az embe­rek közötti kölcsönös bizalom, a nyugodt légkör és közhan­gulat, a felelősségérzet és a szorgalom valójában anyagi értékek forrása. Amikor a kormány és a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa elemezte a kollektív szerződések előkészítésének és megkötésének a tanulsá­gait, kiderült, hogy az idén lejárt szerződések végrehajtá­sáról szóió beszámolók néhány helyen formálisak voltak. Vál­lalatvezetőink nagy többsége ma már kiváló szakemberként tud érvelni és vitázni külön­böző tudományos konferen­ciákon, szakmai fórumokon — érvelnek, vitáznak nem egy­szer a főhatóságokkal is —, de még nem tud minden ve­zető gazdaságpolitikai cél­jainkról és terveinkről köz­érthetően, az üzemekben dol­gozó munkások nagy tömegét mozgósító erővel és érvekkel agitálni. Jól orientáljuk a közvéleményt Mindez arra figyelmeztet bennünket, hogy pártszerve­zeteinkben, a szakszervezeti és az egyéb üzemi fórumokon vezetőinknek és társadalmi aktivistáinknak egyaránt jól kell orientálniok a közvéle­ményt, a közfelfogást. Túl kell jutói azon, hogy egyesek szépen szólnak, vagy írnak a szocialista erkölcsről, ítéletet mondanak a kispol­gári nézetekről és magatartás­ról, felvázolják népgazdasági és össztársadalmi céljainkat — általában. De ha adott helyen, egy-egy vállalat élén vagy üzemben, a brigádban, vagy pedig a barátok körében nap mint nap megsértik a népgaz­daság érdekeit, ha nyerész­kednek, harácsolnak, akkor ezt úgy minősítik: igaz, hogy általában ez elítélendő, nem szép, de itt és most meg kell érteni. Sőt ennek szükséges­ségét valami módon — ha megbolygatják az ügyet — meg is próbálják magyaráz- gatm. A sajtónak, a rádiónak es a televíziónak hatékonyan és felelősségteljesen, a népgazda­ság elsődleges érdekeit szem előtt tartva kell tájékoztatói a közvéleményt egy-egy intéz­kedés céljáról, várható gazdasági hatásáról. Általá­ban ez megfelelően történik. Több jó riport, írás és műsor a televízióban, a rádióban és a sajtóban nemcsak a hiá­nyosságokat hangoztatja, ha­nem a megoldás ésszerű módszereire is rámutat. Sajnos, még sok olyan anyaggal talál­kozunk, amely a jó szándék mellett, vagy annak ellenére nem segít. Jobban be kell tartani a demokratizmus kö­vetelményeit a műsorok szer­kesztésénél, sőt az üzemi de­mokrácia adta lehetőségek teljesebb kihasználására kell törekedniük és ösztönözniük. Ez ellen cselekszenek, amikor eiveszik a mikrofont a hibá­ról szóló, a vezetők tehetet­lenségét ostorozó munkások elől. De akkor is, amikor ha­sonlóképpen járnak el, s a vezető szavát szakítják félbe, miközben az meggyőző szó­val érvel a népgazdasági ér­dekek mellett. A tömegtájékoztatás eszkö­zei sokoldalúan és körülte­kintően segítsék a gazdasági építőmunkát, működjenek közre a jó tapasztalatok elter­jesztésében. A tömegtájékoz­tatási eszközök erejét, hatá­sosságát semmiképpen sem nélkülözhetjük. Miután (áttekintettük gazda­sági helyzetünk fő tendenciáit, a jelenlegi helyzetei és az előttünk álló feladatokat, jog­gal állapíthatjuk meg: szo­cialista népgazdaságunk ked­vezően fejlődik, elképzelésein­ket alapvetően sikerül valóra váltanunk. Ezt elősegíti a gaz­daságirányítás reformja, amely az elmúlt három év tapasz­talatai alapján jól bevált. A mindennapos munka, a gaz­dasági élet sokoldalú változá­sa azonban új és új problé­mákat vet fel. Megfontolt helyzetértékelés­re és egységes cselekvésre van szükség. A kialakult nehézsé­gek megoldása átgondolt in­tézkedések sorozatát igényli. A mostani tanácskozás fel­adata az őszinte eszmecsere. Azt várjuk, hogy mindenki szabadon, nyíltan mondja el véleményét, kérdéseit, javas­latait. Bizonyos vagyok ab­ban. hogy mai tanácskozásunk, gondolatcserénk jelentősen hozzájárul feladataink sikeres megvalósításához. Fock Jenő beszámolója után dr. Ajtai Miklósnak, a kor­mány elnökhelyettesének el­nökletével megkezdődött a vi­ta gazdasági életünk időszerű kérdéseiről. A vitában 22-en — vállalati igazgatók, tsz-el- nökök, párt- és szakszervezeti vezetők, valamint gazdasági szakemberek — szólaltak fel. A vitát követően Fock Je­nő, a kormány elnöke vála­szolt a felvetett kérdésekre és összefoglalta az aktíva mun­kájának tanulságait. A gazdasági aktívaértekez­letet dr. Ajtai Miklós zár­ta be. (MTI) ( NŰGRAD — 1971. október 23., szombat 3

Next

/
Thumbnails
Contents