Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)
1971-09-11 / 214. szám
Randevú Korda Györggyel Ritkán látott nagy sikert hozott a Tarján Vendéglő mRandevú Korda Györggyel” című rendezvénye, amelyen, a címadó énekesen, kívül még hat neves művész, Harangozó Teréz, Balázs Eszter, Vay llus, Szikora Jenő, Varga D. József és Havasi Viktor lépett föl. A viszonylag magas belépődíj és a városközponttól való távolság sem tartotta távol a vendégeket, igen sokan kívül is rekedtek. Szinte egyenrangú sikere volt a hét művésznek, Korda, Harangozó és Balázs a táncdal- fesztiválról ismert dalait is elénekelte, Havasi Viktor hatásosan adta elő saját szerzeményét, a Kapitány című dalát és sokat tapsoltak a konferáló Varga D. Józsefnek is, akit a szolnoki Szigligeti Színház vendégszerepléseiből, mint meghívott vendégművészt többen is ismernek, szeretnek. A legnagyobb sikere mégis Korda Györgynek volt;' alig bírt elszabadulni az auto- gramgyűjtők ostromgyürű- ióből. Meg is ígérte, hogy egy hónap múlva újból fellép Salgótarjánban. A nagy siker láttán mi is rövid, intim beszélgetést folytattunk vele. — Miben látja rendkívüli sikerét, amely különösen a nők körében nagy? — Gondolom, ez nem a megjelenésemnek szól, mert nem tartom magam csinos fiúnak, inkább a hangom lehet megnyerő, hiszen a számaim szinte kizárólag magas hangnemben írottak. Meg azután bevallom, én elsősorban a nőknek énekelek, és ezt ők biztosan meg is érzik. — Sokan érdeklődnek, hogy nős, vagy nőtlen? — Nőtlen vagyok. — Tájékozódott-e már a táncdalfesztivál közönség- szavazatainak helyzetéről? — Annyit tudok, hogy nagyon sok szavazat érkezett be a Televízió és a Rádió felhívására, de hogy a közönség díját ki kapja, azt még úgy hiszem, egyetlen táncdaléne- kes sem sejti. A nagyszámú közönség a Tarján Vendéglőben a műsor után is sokáig együtt maradt, ami ösztönzi azt a gondolatot, hogy nem lenne-e célszerű, a Tarján Vendéglőt esténként műsoros, éjszakai mulatóként üzemeltetni. De legalább szombat, vasárnaponként érdemes lenne hasonló rendezvényekkel, hosszabb nyitvatartással kísérletezni. S minthogy közeledik a tél, a korábbi sikeres irodalmi estek felfrissítése is időszerűvé válik. <L) Kulturális NAGY SIKERE VAN A BÉRLETEKNEK. A megyei művelődési központ színházi bérletakciói iránt rendkívüli érdeklődés nyilvánul meg, ami a város lakóinak növekvő igényéről, mind nagyobb saanházéhségéről tanúskodik. Az idén kettő helyett már három előadást tartanak a vendégszereplő színészek, a bérletek aránya ennek ellenére máris nagyobb a tavalyinál. Sőt az a veszély fenyeget, hogy az árusjegyek tartalékolása érdekében „plafont kell meghatározni a bérletakcióban. SARKADI IMRE-EML EREST. A Hajdú-iBihar megyei Tanács a Debreceni Megyei Művelődési Központ, a Debreceni megyei Könyvtár, a balmazújvárosi Veres Péter Művelődési Központ és a nagyközségi könyvtár rendezésében Balmazújvároson a mai napon Sarkadi-emlékest- re kerül sor. Az író munkásságát Czine Mihály irodalom- történész méltatja, visszaemlékezést mond Barna Tibor, a NÖGRÁD olvasószerkesztője és Szeberényi Lehel. József Attila-díjas író. ,★! KULTURÄLÖDÖ tfjü- SAG. A megyei művelődési központ nagy súlyt helyez a fiatalok művelődésének elősegítésére, ezt szolgálja többek között az ifjúsági hangverseny- és színházi bérletakció. A színházi bérletakció az idén már lényegesen szorosabban kapcsolódik az iskolai irodalomtanításhoz, mint tavaly. A bérletakciót nagymértékben kiterjesztik a munkásfiatalokra is, így például a szakmunkásképző intézetnek külön ifjúsági bérletet tartanak fenn. Az ifjúsági hangversenybérletezés is rövidesen megkezdődik, szoros kapcsolatban az iskolai énekzene tantervvel. Jelentős előrelépés még az is, hogy az idén már nemcsak Salgótarjánban és Balassagyarmaton, hanem Fásztón, Szécsényben és Nagybátonyban is lesz hangversenybérlet. i*. KLUBÉLET A CENTRUMBAN. A nyári szünet után a szokásos klubnapon ismét benépesült a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ klubszobája, amelyben a Centrum ifjúsági klub 20 tagja tartott nyári élmény- beszámolót, Kocsber Jáno6 építésztechnikus, a klub vezetője jelenlétében. A lányok és fiúk szünidei gyakorlaton, főleg építőtáborokban szerezték a legtöbb élményt, de többen voltak üdülni is, s szinte valamennyien gazdagodtak kulturális élményekben. Tervbe vették a vasárnapi klubdélutánok újbóli felelevenítését is. (★1 KÓRUSOK ÉS SZIMFONIKUSOK. A salgótarjáni városi filharmonikus zenekar megkezdte próbáit. Az új évadban több hangversenyt tart mint bármikor, ennek keretében többek között január 27- én a város 50 éves évfordulóján fővárosi művészekkel kiegészítve díszhangversenyt rendez. Két alkalommal Besztercebányán is koncertet ad, és ugyanott, a művelődési központ kamarakórusa is vendégszerepei. A magyar—csehszlovák kulturális csereakció keretében már az idén ősszel látogatást tesz Nógrád megyében és fellép a salgótarjáni művelődési központ színpadán a besztercebányai pedagóguskórus. Harc ai analfabétizmus ellen A legnagyobb erőfeszítések ellenére is valószínű, hogy az évezred végére a világ lakosságának 15 százaléka írástudatlan marad — jelentette ki az analfabétizmus elleni küzdelem napja alkalmából közzétett nyilatkozatában U Thant ENSZ- főtitkár. Mint rámutatott, 1950 óta mintegy 600 millióan ismerkedtek meg a betűvetés és olvasás tudományával és az utóbbi évtizedekben sikerült jelentős haladást elérni Afrikában, Ázsiában, az arab országokban és Latin-Ame- rikában. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy négy afrikai közül három még mindig írástudatlan t — mondotta a világszervezet főtitkára. Az UNESCO Zambiának és Burmának ítélte a Szovjetunió, illetve Pahlavi iráni sah által adományozott ösz- szeget az analfabétizmus elleni hatékony küzdelem elismeréseképpen. H müieumwdros Az V. század végéig Mche- ta a grúzok fővárosa volt. A közelmúltban olyan döntést hoztak, hogy az egykori várost a grúz Régészeti Intézet székhelyévé avatják. A városbn és környékén számtalan műemlék található; a régészek évtizedekig folytathatják itt munkájukat. A döntés értelmében az egész várost múzeummá alakítják és pályázatot hirdettek a legkorszerűbb követelményeknek megfelelő és ugyanakkor a környezetbe esztétikusán és történelmi szempontból is beilleszkedő lakóházak építésére. A város vezetősége megkezdte szállodák, kempingek építését és az üzlethálózat kiépítését, hogy megfelelő felkészültséggel fogadhassák az érdeklődőket. 4 NÓGRÁD — 1971. szeptember 11., szombat MŰVÉSZ-KÖZÖNSÉG TALÁLKOZÓ. Nagy sikert aratott Balassagyarmaton a hét fiatal népi művész kiállítása. Az a kívánság nyilvánult meg, hogy az érdeklődők az alkotókkal is szeretnének találkozni. Ezt a találkozót segítette elő a KISZ megyei és városi bizottsága, valamint a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ vezetősége, azzal, hogy tegnap délután művész— közönség találkozót szervezett. Az ismerkedés kedves aktusa után rögtönzött vásárt is rendeztek. [*■] INGYENES HANGVERSENYEK. A megyei művelődési központ kulturális akcióit az a törekvés hatja át, hogy a munkásság körében minél inkább növeljék az igényt a különböző színvonalas rendezvények látogatása iránt. Ezt a célt szolgálja ae is, hogy a salgótarjáni városi filharmonikus zenekar vállalta, hogy felnőtt munkások és ifjúmunkások számára az új idényben egy-egy ingyenes hangversenyt ad. A műsort is úgy igyekeznek összeállítani, hogy a színvonalas zenét megszerettessék az új közönséggel 7. Otthagyom az erkélyt, le a pizsamát, nagy fürdés következik. Annyi vizet engedek a kádba, hogy csak az orrom hegye legyen kint, ezt a bújócskát pokolian élvezem. Aztán a tenyerem a kád szélének feszítem, behunyt szemmel lebegek a vízen. Béke van a világon, mindenütt a jóság és a szeretet uralkodik. .. Rég nem éreztem ilyen pompásan magam. Ez elég különös, mert az országhatárokon túl a szokásos lelki állapotom: szorongás és idegeskedés. Külföldön én rendszerint ügyetlen és félénk leszek, butább, és legalább egy fejjel alacsonyabb, mint odahaza. Nyomaszt, hogy nem ismerem sem a helyet, sem az embereket, sem a szokásokat, hogy engem sem ismer a kutya sem, hogy állandóan kédezősködnöm kell, ha valamit akarok, ha valahová el akarok jutni. Mások szívességére, jóindulatára vagyok utalva. Rettegek, hogy becsapnak, meglopnak, elvésztem a holmimat, eltévedek, Kapaszkodj a jellegekbe! Szász Péter új filmje utón meglehetősen vegyes gondolatokkal áll fel székéből a néző. Az utóbbi idők „nagy” filmjeiben (pL: DiUinger halott, Zabriskie Point) már megszokott záróképet alkalmaz a rendező. A főszereplők (vagy a főszereplő) egy hatalmas robbanás fény-tornádója előtt állnak. Hosszú percekig a félelmetes, ám mégis szörnyűségénél fogva megragadó detonáció látványa uralkodik a vásznon. Ám, míg az előbbi filmek esetében ez a képsor jelképi értéke, absztraháló erejű volt, itt egy konkrét esemény áttételmentes, szimpla ábrázolásáról lehet szó csupán. Az az érzésünk a látvány elragadta a rendezőt. Ez a tény szinte az egész fűmre jellemző. Mert olyan szegmentumokból áll össze ez az alkotás, amilyeneket megoldottak már mások, nem egyszer jobban, mint Szásiz Péter. Mégis van valami, amiért örömmel kell üdvözölnünk ezt a magyar—szovjet kooproduk- ciát. Ez az érték pedig az, hogy új műfaj született. Űj műfaj — legalábbis a magyar —szovjet kooprodukciók történetében — mely joggal aspirálhat a sikerre. Olyan politikai témájú film került ugyanis ez alkalommal közönség elé, mely a történelmi pillanat komolyságának sértése nélkül az események vígjátéki oldaláról lebbenti le a tüllt. A kalandfilm és a vígjáték jellegzetes trükkjeit, jól bevált geggtárát bevető filmen végre lehet igazán nevetni. A film 1919-ben játszódik. Vladimir Szavosztjanov (Gunnar Cilinszikij) a boldogult cár első pilótája öngyilkossági szándékkal bolyong a sínek között, majd a folyó partján. Perczel János (Darvas Iván) mend meg, aki a Tanács-Magyarországra akar repülni. Némi huzavona után el is indulnak a kettős szárnyú repülőgépen Budapest felé. Persze sokszor meg kell állniuk üzemanyagot szerezni, s mindannyiszor szinte megoldhatatlan helyzetek szövevényébe kerülnek. Először majdnem saját embereik végeznek velük (természetesen tévedésből), majd a pózoló félőrűlt Tukman tábornok (Andrej Mironov) rendez neküc — igazán figyelemre méltó díszletek előtt — akasztási ceremóniát. Természetesen hőseink minden bajból kivágják magukat, mégpedig úgy, hogy a néző valóban szívből nevet (Perczel például saját akasztására taxival érkezik). Végre hazaérnek. Pesten azonban már a francia tisztek hálóznak. Perczelék elkéstek. A végveszélyből régi ismerőseink Timóth Zsiga (Búj tor István) és csapata menti meg a három főhőst, Vladimir pilótát, Perczelt és az állandóan elő-előbukkanó ál-újságíró- nőt, Millyt (Szvetlána Szve'c* licsnaja). Szász Péter e filmjében megvalósítja tervét. Nem túl sokat vállait, de amit igen, azt igyekezett meg is oldani. Különösen a részletek, a helyzetkomikum, a szituációk fogalma zásmódja rejti a fő értékeket. Darvas Iván könnyed játéka, Gunnar Cilinszkij impozáns figurája, Szvetlána Szvef lincsnaja kedves paradicsommadár-szerű újságírónője élményt adó alakítás. Valamivel halványabb Mensáros Roca- telli Bencéje, Mihail Kononov három Szokolovja. Szécsényi Ferenc óriási lehetőséget kapott. Operatőri munkája bizonyítja, tudott élni vele. Hann Ferenc n?i AJÁNLATUNK A tévé riportfilmjei sokszor a legizgalmasabb műsorok közé tartoznak. Ilyen volt a csütörtöki program Barcikai közérzet című filmje is. Nekünk, nógrádiaknak, salgótarjániaknak különösen érdekes a téma, hiszen a várossá alakulásának kétévtizedes jubileumát jövőre ünneplő Kazincbarcika sok tekintetben rokonságot mutat az újjáépülő Salgótarjánnal. A hajdani kukoricatáblák helyén ma betonból, üvegből született toronyházak, pengeházak, tetszetős lakóépületek magasodnak, éjszakánként színes neonfények vilióznak. Húsz év alatt város épült. De elég volt-e ez a húsz év ahhoz is, hogy a barcikai emberek gondolkodása modern városukhoz formálódjon? Erre a kérdésre próbált választ keresni a barcikai közérzet. A nagyvárosi nívón épült utcákat, tereket bemutató képsorok után döbbenetes erővel hatottak az idős földművelő ember szavai: görcsösen kapaszkodik eddigi életformájához, a kis földecskéhez, a két lóhoz. Nem találja meg helyét a városban, idegenül mozog a barcikai utcákon. Bizonytalanul szól a fiatal pedagógusnő: szereti Barcikát, hiszen nagyszerűen felszerelt új iskolában taníthat itt, de nem tud megbékélni a régi életmódhoz kötődő szemlélettel. A város jelenéről és jövőjéről vitázók azonban határozottan áldást foglaltak. Meglehet, hogy Kazincbarcika ma még nem igazi város, de az lesz. A mi dolgunk, hogy azzá építsük. Barcika a mi városunk, a mi hazánk, kié is lehetne másé? S a várost várossá építeni akaró barcikaiak nemcsak a betont, a habarcsot adják városukhoz. Jól tudják, hogy másfajta kötőanyag is kell még Kazincbarcikához. Éppen ettől vált fűtött hangulatúvá, izgalmassá a Barcikai közérzet. í*i Gazdag választékot kínál a mai műsor. Ismét jelentkezik A tenger titkai című dokumentumsorozat, ezúttal a szürke bálnáikkal, nívós programot sejtet a Bartók-műsor. Az este a szórakozásé, a Jó estét, Bécsi után a párizsi kabaré következik. Az éjszakai bemutatóban pedig Machiavelli Mandragóráját tekinthetjük meg. Sz. M. vagy egyszerűen nevetségessé válók. Tudom, persze, hogy Dániában 'mindennek nagyon kicsi a valószínűsége, ritka becsületes, nyíltszívű, barátságos emberek ezek a dánok. Az ország is kicsi, nehéz benne eltévedni. És az is megnyugtat, hogy amikor kikászálódtam az ágyból, megpillantottam a szobám padlójára festve egy ugyanolyan lila kört, mint a hajóállomáson. És fölötte a négyszögletes dobozt, oldalán a két félgömbbel. Tehát itt is jelen van a táv-dajka. Hozzá fordulhatok a problémámmal, még ki sem kell tennem a lábam az utcára. Lássuk csak, pillanatnyilag mi gondom van? A legsürgősebben azt kell eldöntenem, hogy a szálló éttermében ren- gelizem-e, vagy keressek valami olcsóbb talponállót a városban? Nem mintha különösebben spórolós lennék, de ennek a kirándulásnak a költségeit megsínyli majd a napidíjam, bár itt a szálloda sokkal olcsóbb, mint Odensé- ben. Tizenegykor indul visz- sza a hajó, a táskám könnyű, gyalog sétálok majd a kikötőhöz, megtakarítom a taxizást. Helyes, de addig mivel ütöm agyon az időt? Üljek be egy délelőtti mozielőadásra? Nem értem a szöveget. Azzal fájdítsam a szívemet, hogy a kirakatokat bámulom? Keressek valami riporttémát, helyi különlegességet? A honi lapokból már kicsordulnak az útijegyzetek, aztán meg a fényképezőgépeimet is Odensében felejtettem, ki vesz meg útirajzot néhány fénykép nélkül, amelyen a múlt találkozik a jelennel? Ugyan, minek áltatom magam, hisz’ igazából nem is ezek a dolgok érdekelnek engem. Reggeli, taxi, riport... fütyülök rájuk! Renátát kellene valahogy felkutatnom, hátha mégis itt van Aarles- ben, csak nem kapta meg a táviratomat. Vagy valamilyen más okból nem jelentkezett eddig. Ki a kádból, gyors zuhanyozás, öltozés. Kár minden percért. Már kezemben a kilincs, amikor tekintetem a lila körre esik. Miért nem kérdezhetném meg azt a rokonszenves éjszakai fickót, hogyan jutok el legkönnyebben a Jespersen utca héthez? Miért bóklásszam körül a várost, miért állítsak meg fontoskodó rendőröket, vadidegen járókelőket?! Belépek a lila körbe. — Látom, és hallom önt — szólal meg egy fiatalos női hang a falról, németül. — Miben lehetünk szolgálatára? — Kezicsókolom — hajolok meg az apró kamera felé. — Magyar újságíró vagyok, tegnap érkeztem és... — Ismerjük önt — mondja a doboz. — A neve Kopra Tibor. Tegnap éjjel, huszonhárom óra két perckor szállítási és szállásbiztosítási ügyben álltunk a rendelkezésére. Most mit óhajt? — Hát... hát, először is köszönetét szeretnék mondani az éjjeli ügyeletes kollégájának a gyors és tökéletes intézkedésért. Príma ez a kis szoba. Most meg külön hálás vagyok neki azért hogy szolgálata lejártával kegyedet is informálta rólam. Megható ez a figyelmesség. Ezúttal egyébként csak egy kis kérdésem volna. Nem tetszik tudni véletlenül, hogyan jutok el leggyorsabban a Jespersen utcába? — Hányas szám? — Hét. Jespersen utca hét. Talán öt másodpercnyi csend. Aztán egy férfihang szólal meg, az, amelyik a hajóállomáson beszélt. Ez biztos, a hangokra jobban emlékszem, mint az arcokra, vagy a járásra, — A Jaspersén utca — a hatos körzetben fekszik, a tenger felőli városrészben. A főútról nyílik, a Martin térnél végződik. Kétszáztizenhét méter hosszú. Szélessége hat méter nyolcvan centiméter. Három utca keresztezi a Kraa- ten, a Piter és a Steffensen. Számozása a főúttól kezdődik. A hetes számú ház bal oldalt a negyedik. John Lins professzor és családja lakik benne. A Folketing Szállótól gyalogosan tíz—tizenkét percnyire van. Jobbra, a kilencedik mellékutca, a túloldalon. Gépkocsival történő megközelítés esetén felhívjuk a figyelmet, hogy egyirányú az utca forgalmi rendje, és nappal hat órától tizenkilenc óráig parkolni csak a páros számozású házak előtt lehet. Végül tájékoztatnom kell önt, hogy a Lins család tegnap kéthetes nyaralásra Svédországba utazott. — Bocsánat — tapogatom meg a homlokomat x—, azt már értem, hogyan juthatnék el a keresett címre, de azt nem tudom felfogni, hogy ezt önök hogyan csinálják?! — Mit, kérem? — érdeklődik most ismét a női hang. (Folytatjuk)
