Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)
1971-09-05 / 209. szám
Illusztráció egy Krúdy-műhöz (Jánossy Ferenc metszete) ROBERT BURNS: Bánatra születünk November volt, erdő, mező kopasztott, meztelen, Ayr partjain kószáltam én hűs, nyirkos esteien és szembejött egy ember ott, fáradtan lépkedő galambősz, gondterhelt öreg, arcán ezer redő. „Hova, te ifjú idegen?" a vén bölcs így beszél, „a gazdagodás vágya hajt, vagy víg kaland a cél? Vagy gondoktól űzetve mégy világgá ily korán, velem együtt, hogy búslakodj az ember nyomorán?" „Már nyolcvanadszor látom én, hogy téli nap borong a- kényúr birtoka fölött, ahol, mint a bolond, sok százan egyért dolgozunk, neki szántunk-vetünk, — azóta csak azt látom én: bánatra születünk.” „Haj, hogy herdáljuk az időt, míg ifjúság hevít! tavaszidőnket, életünk legdrágább éveit! Es balgaságra balgaság, tombol őrületünk, hogy százszorosán lesz igaz: bánatra születünk." „Ne csak az élet tavaszát s nyarát tekintsd, fiam, amíg hasznot hajt valaki, addig igaza van, de nézz rám! gond és szenvedés ha megtört, jaj nekünk, vénség, nyomor morogva pár: bánatra születünk.” „Ha szerencsés is egynéhány, csak a külszín ragyog, igazán ők se boldogok, a gazdagok, nagyok. Ó, és milyen tömegnyomor idebent, odakünt! Tanuld meg a leckét, fiú: bánatra születünk.” „Egy testben mennyi fájdalom! S mi még hozzáadunk, tetézzük még a bánatot, a szégyent, mi, magunk! és szemforgatva, égre néz az emberszeretet, az embertelen ember így búsít százereket.” „Nézd a túlhajszolt páriát, nyomora kergeti, embertársának esdekel, adjon munkát neki, s az ezt se adja meg, kevély kukac, mit bánja ő, hogy otthon éhes-rongyosan sír a gyerek) s a nő.” „Ha azt, hogy úr kutyája légy, természet rendelé, telkedbe szabadság-hitet mért ültetett belé? Ha nem: mért kínoz és aláz kegyetlen elnyomód? Embert ember mért keserít? És mért van erre mód?” „Meg ne zavarja ám, fiam, ifjú elmédet ez, itt csak egy szólt a többiről és pontot az se tesz! Meg se születne biztosan szegény robotoló, valami kárpótlás ha nincs, amiben hinni jó.” „Szegény embernek, 6, Halál, legjobb barátja vagy! Ügy várom már, hogy roskatag testemnek nyugtot adj! Gazdagnak ünnepét szeged, hát fél is tőled ö, de áldja nyugtató kezed a fáradt küszködő.” Nadányi Zoltán fordítása Szeretni csak Beszámoló az V. országos diák honismereti táborról 1967. Nagybátony, 1968. Tamási, 1969. Sátoraljaújhely, 1970. Zalaegerszeg után 1971- ben a Kisalföld szívében, Mo- sonmagyaróvárott nyitotta meg kapuit az V. országos diák honismereti tábor. A KISZ KB, a Munkaügyi Minisztérium, a Győr-Sopron megyei, a mosonmagyaróvári járási és városi KlSZ-bizott- ság, valamint a mosonmagyaróvári városi és járási tanács vb anyagi fedezete alapján a mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetem Kollégiuma és előadótermei adtak otthont annak a 120 — az ország minden területéről összesereglett — középiskolás és szakmunkás tanulónak, aki a honismereti munka legkülönbözőbb területével kívánt ismerkedni. Két hét műsora „Szeretni csak azt lehet, amit ismerünk” — hirdeti a honismereti mozgalom egyik jelmondata. Ennek szellemében jönnek létre a honismereti táborok minden évben, az ország más-más területén. Ismerjék az ország minden területét azok a tanulók — szakköri titkárok és tagok, — akik egész évi munkájukkal, illetve a diáknapi pályázatokon elért eredményeikkel kiérdemelték, hogy iskolájukat képviseljék ezekben a táborokban. A táborok KISZ- és szakmai vezetősége az előző évi táborok tapasztalatainak fel- használásával szervezi meg a két hét programját, szem előtt tartva azt a szempontot, hogy minél gazdagabb, sokszínűbb lehetőséget biztosítsanak a gyűjtőmunka megvalósításához, és az adott terület megismeréséhez. Ennek alapján az V. országos diák honismereti tábor célkitűzése az alábbiakban foglalható össze: (idézet a tábor „krónikájának” I. számából): 1. A honismereti munka módszereinek elsajátítása; 2. a Kisalföld anyagának gyűjtése; 3. a kisalföldi táj megismerése; 4. táborélet, önkormányzat, pihenés. A tábor programja a célkitűzések megvalósítását messzemenően biztosította. Három kirándulás Az ünnepélyes nyitást kö - vető első munkanapon elhangzott, vetített képekkel kísért tT ivatalosan még itt van, de mi már nem vesszük tudomásul, hiszen a naptár szeptembert mutat és megnyíltak az iskolák kapui is. A gyárakban, hivatalokban lezalottak a nagy nyári szabadságolások, az íróasztalok, munkapadok környékei ismét benépesednek, s majdnem mindenütt teljes létszámmal folyik a munka, mint általában. Pedig micsoda nyár volt! S lám, ez is elmúlott. Mert valljuk be, ilyen nyárra még a legöregebbek sem emlékeznek, még a pásztói százöt éves asszony sem: hiszen június óta szinte kihagyás nélkül tartott a kánikula, a forróság: a Balaton vize (a rádióból tudjuk) egyik napon sem hűlt huszonnégy fok alá, ami téli szobahőmérsékletnek is átlagon felüli. Évek óta azzal tréfálkozunk, hogy gúnyoros kérdéseket teszünk föl': „Az idén vajon melyik napra fog esni a nyár?” Vagy fjedig: „Tavaly ugyebár egy szerdai napon vol'c a nyár? Tudja, az az évszak, amikor egész nap süt a Nap és amelyben valamikor barnára sültek a strandolok”. Minthogy évek óta az igazi strandidő is hiányzott, s valóban rossz és szeszélyes volt az időjárás. Ámde az idei nyár gazdagon kárpótolt bennünket, fénnyel, meleggel, barnító sugarakkal. Mert valljuk be, szeretjük a nyarat: mert a fény és meleg táplálja a derűt életünkben. Nem véletlen, (ezt a salgótarjáni járási és városi NEB elnö- Nem hinném, hogy a paragrafusokban, kétől tudom), hogy utóbb már egyetlen panasz, bejelentés sem érkezett, ügyintézésben, áruellátásban lényeges változások történtek volna, sokkal inkább emberi magatartásunk változását tükrözi mindez. Szerintem a szép nyárban mi váltunk engedékenyebbé, barátságosabbá, elnézőbbé egymáshoz, Vasárnapi jegyzet Elmúlt a nyár mi lettünk nagyvonalúbbak, mosolygó- sabbak, vidámabbak. Mert kérem, aki kacag, vagy a hasát sütteti a napon, annak nincs ideje feljelentő leveleket gyártani a szomszéd Hlulicsáknéról, aki koszos baromnak titulálta az aranyos kiskutyát. Mert a Hlulicsákné egyáltalán nem szidja a kis Cicázó Bertalanná kiskutyáját, mely valóban koszos és éjszakákon át fülsiketítő vo- nyfcást csap, hiszen Cicázóné szíve is megolvadt. A hosszú, meleg nyár kellemes élményekkel gazdagította emléktárunkat és a nagy szeretethullám nemzetközi méretűvé dagadt, amit a nagy és modern népvándorlás ki is kényszerítőd:. Soha annyi külföldi nem vonult át az országon és nem táborozott kempingjeinkben, moteleinkben, szállodáinkban, mint az idén. A balatoni országutakon autó autó után vonult áprilistól mind a mai napig, mintha új nomádok üldöznék végtelen kitartással a csoda- szarvast. Mintha a boldogság nyomába vetették volna magukat, amely ott lappang, ott vár ránk valahol az azúrkék ég alatt. (Persze, akadtak kevésbé költői lények is, akik nem illetődtek meg az ég és az emberarcok derűjétől, hanem kihasználták megingásunkat: sokat számlázó pincérek, gyümölcsöt és fagylaltot drágán mérő maszekok, és még néhányan. S olykor még az ő disznó- ságaikat is elnéztük kegyes, milliomosi hangulatunkban!). Szép volt a nyár és megszépült az ember. Arra gondoltam, milyen jó lenne a nyári derűből tartalékolni, magunkkal hozni a csendes esős, sivár őszbe, a zimankós télbe és a télből kicsírázó tavaszba is. Hogy legyünk továbbra is egymást megértők, segítők, amennyire azt a köz, és a köz emlőin táplálkozó egyéni érdek megkívánja. Hiszen, ha igaz az, hogy gazdag az az állam, amelynek polgárai nem szűkölködnek, akkor alkotó az a társadalom, amelynek tagjai derűsek, elégedettek. Nem ártana tehát sok derű az életünkben, mégpedig mind a négy évszakban egyformán. S azt hiszem, hogy a derű nem lehet minden alkalommal az időjárás függvénye. (Hiszen az életünket keserítő emberek sora is nagyrészt azokból verbuválódik, akik hangulatukat oly változékonyra szabják, mint az időjárás az április programját.) S ha elmúlt is a nyár, sok okunk nincsen rá, hogy bánkódjunk, hiszen minden évszak tartogat szépségeket, s ha mégis, mnidenáron ragaszkodnánk a nyárhoz, vigasztalódjunk: jövőre újra eljön. De hogy valóban olyan lesz-e, mint az idei, vagy tán még jobb is, azt nem garantálhatjuk. (Hiszen sok esetben olyasmit sem tudunk garantálni, ami valóban csak az emberek jó munkájától függ!) I) úcsúzzunk tehát jó szívvel a nyártól, amely hivatalosan még itt van. de már kevésbé érzékeljük, s kezd szökni már tudatunkból is. Egyidejűleg azonban köszöntsük az őszt is, mely kellemes átmenetet ígér a télbe. S ezt az ígéretet nem is a meteorológiai intézet tolmácsolta, hanem maga a természet. Mátraalmáson ugyanis kivirágoztak az almafák. Márpedig ez a szeptemberi másodvirágzás az öregek szerint azt jelenti, hogy hosszú, meleg, derűs ősz várható az idén. Hosszú, derűs őszt mindenkinek! központi eiőadások: A Kisalföld földrajzi és néprajzi érdekességei, (tartotta: dr. Ti- maffy László, a tábor szakmai vezetője), valamint Kisalföldünk a magyar történelemben, (Tartotta: dr. Lengyel Alfréd, a Győr—Sopron megyei levéltár igazgatója) és a három egész napos kirándulás biztosította a kisalföldi táj megismerését. Kiegészítette és teljesebbé tette a tájról szerzett. ismereteinket dr. Bgrsi Ernőnek, a Kisalföld népművészetéről elhangzott, vetített képekkel, zenével kiegészített előadása, a szigetközi hímzést bemutató kiállítás és a mosonmagyaróvári Kossuth Gimnáziumnak a „Soproni Diák- napok’-on aranyéremmel kitüntetett tánccsoportjának bemutatója. A három egész napos tanulmányi kirándulás közül az első útvonal: Lébény — Fertőd — Nagycenk — Sopron. A műemlékekben és történelmi emlékekben gazdag nyu - gat-magyarországi terület megismerését elősegítette az a Sopronról és a "környékéről készült kisfilm, amelyet a soproni Liszt Ferenc Művelődési Házban tekintettünk meg. A második kirándulás során Győr és Pannonhalma nevezetességeiben gyönyörködtünk. A 700 éves Győr a maga teljességében a „vizek városa”, ji barokk városrész sok-sok szépségével, a pannonhalmi apátság impozáns voltával, 49 méter magas tornyával, a 300 ezer kötetet meghaladó könyvtár gazdagságával nagyban elősegítette a Kisalföldről szerzett ismereteink bővítését. A valóságban láthattunk sok olyan nevezetességet, amelyről az előadások során hallottunk. A harmadik, a dunaszigeti, szigetközi kirándulás az ős- természet sok szépségével ismertetett meg bennünket. A kacskaringós élő- és holt Du- na-ág, s parti erdőségek, öreg fűzfák e területet a megye legromantikusabb kiránduló- helyévé teszik. Élő néprajz Utaztunk a kompon, gyönyörködtünk a természet szépségében, megtekintettük az utolsó szigetközi „rideg marhacsordát”, a karámot; az „élő néprajzot” — szemtől szembe láthattuk. Megcsodáltuk a hédervári kastélyt, a lipóti tsz gyönyörű kertészetét, s megelégedetten állapítottuk meg, hogy Magyarországnak egy nagyon szép területét járjuk be. A kisalföldi tájról szerzett sok-sok kellemes élményen kívül a tábor többi célkitűzését is megvalósítottuk a két hét alatt. A honismereti munka sokszínűségét, módszereinek elsajátítását biztosította a 12 szakcsoporton belül folyó komoly gyűjtő-, kutatómunka. E szakcsoportok a következők: munkásmozgalmi, gyártörténeti, életmódkutató, tsz-törté- néti, krónikás, régész, népzene. népművészeti, szellemi, tárgyi néphagyományokat gyűjtő, földrajzi névgyűjtő, irodalmi hagyományokat gyűjtő, nemzetiségi csoport. Teljesen új színfolt volt az előző táborokhoz viszonyítva a gyártörténeti, a tsz-történeti és nemzetiségi csoport, melyek azt vizsgálták, hogyan hatnák a mosonmagyaróvári nagyüzemek a város fejlődésére, illetve a hédervári tsz-ek történetét állították össze, míg a nemzetiségi csoport — mint a neve is mutatja — a nemzetiségi hagyományok gyűjtését végezte a Mosonmagyaróvár közelében levő Bezenye községben. Ideális csoportok Szakmai és kisfilm készült a tábor munkájáról. A szakmai film az egyes szakcsoportokat munka közben mutatja be, a kisfilm pedig a tábor életének keresztmetszetét adja. A filmek sokszorosítása, s azoknak ez egyes középiskolákhoz való eljuttatása a KISZ KB célja —, hogy minél többen megismerjék a honismereti táborok életét, munkáját. Az ideális 10—12 fős csoportok, s a jó szakmai vezetés biztosította, hogy minden csoport a zsúfolt program ellenére megvalósította célkitűzését. Bár a tábor ideje alatt voltak kisebb zökkenők, szervezési problémák, az előző évekhez viszonyított jobb gyerekanyag lehetővé tette, hogy minden területen előrelépést könyvelhessünk el a tábor szakmai munkájában. A gyűjtőutak, a gyűjtött anyag feldolgozása, a szakcsoportok bemutatója, a kulturális programok jól kiegészítették egymást és lehetővé tették a komplex ismeretszerzést. A Kisalföld íróival-költőivel való találkozás, (Simon Lajos, Hárs Ernő) az élő irodalommal való megismerkedés az irodalmi hagyományokat gyűjtő csoport jóvoltából, a „Ki tud többet a Kisalföldről” vetélkedő előkészítése, lebonyolítása, a népi estek: a népzenével, néptánccal, népművészettel való találkozás mind-mind maradandó kulturális élmény volt minden táborlakó részére. Más jellegű, de igen szép színfolt volt a tábor életében a Radnóti-emlékmű megkoszorúzása. 1971. augusztus 12- én, az abdai tömegsír kihan- tolásának huszonötödik évfordulóján irodalmi-dokumentumműsorban emlékeztünk Radnótira, halálának körülményeire. A nógrádiak Egy alkalommal dr. örtutay Gyula akadémikus is meglátogatta a tábort. A közvetlen légkörben érdekes beszélgetés bontakozott ki vendégünk és a tábor lakói között. S nemcsak azért lehettünk büszkék dr. Ortutay Gyula látogatására, mivel gyűjtőútjai élményeinek felidézésével sok jó tanácsot adott az „ifjú szakembereknek”, hanem azért is, mert egy héttel később Sárospatakon, az önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyűjtők. VI. országos találkozóján is nagy elismeréssel szólt a magyaróvári táborról, az ott folyó munkáról, a tábor lakóival történt találkozásról. Hasonlóképpen nagy elismeréssel méltatta a tábor munkáját ugyanezen "helyen Simon László is, a KISZ KB kulturális osztályának vezetőhelyettese. A tábor negyedik célkitűzése: a táborélet, önkormányzat megvalósítása volt. A KISZ- vezetéssel és a szakmai vezetéssel harmonikus egységben bontakozott ki a cél, hozzájárulva a két hét eredményes munkájához. Nógrád megye az idén is meghívást kapott, melyből a KISZ KB két keretet a balassagyarmati Szántó Kovács Szakközépiskolának, egyet a rétsági gimnáziumnak, egyet a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola honismereti szakkörének adott. Egy pótkeretet kaptunk a KISZ KB-tól még, melyet Börzsönyi Erikának az (Egri Diáknapok egy arany-, egy ezüstfokozat tulajdonosának) adtunk. Mindkét salgótarjáni kislány az irodalmi hagyományokat gyűjtő csoportban tevékenykedett nagy szorgalommal és szép sikerrel. Egyikük (Szikszai Márta) a szakcsoport titkári teendőit is ellátta. Visszatekintve az V. országos diák-honismereti táborra, megállapíthatjuk, hogy a hozzáfűzött reményeket beváltotta. A szakmai utánpótlás biztosított a fiatalok köréből. Erre garancia a résztvevők érdeklődése, sikeres munkája, a diáknapok sok szép eredménye. Leblanc <Zoltánné az irodalmi hagyományokat gyűjtő csoport vezetője j NÓGRÁD-1971. szeptember 5„ vasárnap 7
