Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)

1971-09-05 / 209. szám

Palóc falu (Radies István festménye) Müller Péter: Igényesen Vágd az írásod sorokra Vékony fehér ostorokra Fogiad minden másodikat vesd a tűzbe hadd enyésszen! Aztán fogd a maradékot vesd a tűzbe, hogy a kezed velcégjen Aztán fűzd be lelkedet az írógépbe csonka kezeddel betűzd le ami maradt véges-végre. Űi kiadvány Megjelen'c a Nógrád me­gyei Tanács és szervei szervezeti és működési sza- bályzata. A kiadvány rész­letesen foglalkozik a ta­nács működési területeivel, feladataival és hatáskörével, a más szervekkel való együtt­működéssel. E kiadvány alap­ján máris folyik a megyei művelődésügyi osztályon a mű­velődésügy irányítási, felügye­leti és információs rendsze­rének reformját szolgáló ter­vezet kidolgozása, amely a munka további eredményes­ségét, hatékonyságát hivatott növelni. Lengyel Péter: Homályos A két ház között, letelepe­dett gyerekcsoport előtt is- kolaköpanyes lány áll és ha­donászva mesél- Szemüveg van rajta, a bal ü/vege ho­mályos, s ö enyhén elfordít­va tartja a fejéit, mintha még nem szokott volna hoz­zá egészen. A házak újak. négyemele­tesek, szürkék és siváran csúnyák. A háttérben az újabban épült magas házak színes, erkélyek játékával ol­dott síkú tornyai emelked­nek. Oda a napokban köl­töztek be a lakók- A két négyemeletes a szegény ro­kon: öt éve, hogy elkészül­tek. A széles fűútvonal és egy autóbehajtó fogja közre őket Az autóbusz, amely itt áll meg húszpercenként a két ház eűőtt. egyirányban (jár, hurkot ír a telep körül. A városból jövet négy, befe­lé nyolc megállónyi a távol­ság. Szövetkezeti házak, la­kótelep Pest egyik előváro­sában- Az autóút túlsó olda­lán dombos-gödrös, üres tel­kek, vádiul hajtó zömök bil­lenőteherautók hordják rájuk a hulladékot, viszik el a föl­det. Ma még szabad terep: a lakótelep hulláma előbb vagy utóbb átcsap az autóúton és elnyeli ezt is, nem áll meg a vasúti töltésig. A két ház közötti' téglalap alakú terület — egy csík fű, egy sáv beton és egy kis négyzetnyi homokozó — a gyerekeknek játszótér, sport­pálya, klub, a társadalmi élet központja. Nyáron itt telik el a java idejük­Tizenhét gyerek van a két házban. Átlagos életkoruk négy év. A lakók öt éve köl­töztek be. Van egy-két na- gvobb, egy-két kisebb gye­rek. Két korosztály él itt: ók és a szüleik- Átmenet — ka­masz, egyetemista — még vé­letlenül sincs. A tizenhét gyerekből négyet Zsoltnak hívnak, kettőt Mónikának, kettőt Beának, a többit más­képpen. Ezen a szombat délutánon megtelik a két ház közötti téglalap: ilyenkor már itt­hon van mindenki. Zsuzsa az iskolás, a legidősebbek közül való- Ha itthon van, körülöt­te zajlik az élet. Fiús, vere­kedő*. A fűvön hadonászva a legfrissebb újdonságról tájé­koztatja most a maga köré gyűjtött kupacnyi négyévest: a Három Méter Kövér Asz- szonyréL — Három méter kövér volt. de komolyan. Biztos, hogy igaz, az újság írta- Most halt meg, és nem tud­tak koporsót találni neki és külön kellett csináltatni, de akkor meg nem fért be az ajtóin... Az asszonynak egy külön ajtója volt, azon ment ki mindig, a ház hátulsó ol­dalán. hogy senki se lássa- & a ruhájához kilenc méter anyag kellett, és két kiló ke­nyeret evett meg reggelire és mindig három székre ült le egyszerre... öt perccel később a ki­csik egymást túlkiahálva, vi- sítozva cifrázzák. — Az uszodába meg biz­tos be sem engedték, mert kiioccsant volna! — A tányérja, meg a kana- ágya! — A tányérja, meg a kana­la! — A fogsora a pohárban! Észre sem veszik, hogy Zsuzsa eltűnt közülük- Hem­peregnek a fűben a gyönyö­rűségtől. .. Tényleg, hogy va­laki ilyen, kövér legyen-.. Később ismét felbukkan Zsuzsa. Csípőre tett kézzel áll meg a földön ülők előtt. Dobbant egyet- Mind ránéz. Zsuzsa szétterpesztve megve­ti a lábát. Egyik pillanatról a másikra erőszakos harminc - ötéves lesz az arca. A szá­ját nagyra tátvia, végtelenül undok, nyersen felnőtt han­gon rikácsolja: — „Minek jöttél fel ilyen hamar? Megmondtam — százszor — hogy máj — ha — hívlak!” — És a kezét le­eresztve, újra nyolcévesen: — Mindig csak ezt mondja az anyukám. Szombat délutánonként vendége van. Zsuzsa szülei egy éve váltak el- Az apa el­költözött. Zsuzsa azután ott lófrál az udvaron. Becsönget valame­lyik gyerekért. Televíziózik S NÓGRÁD — 1971. szeptember 5., vasárnap szemüveg valahol, míg el nem küldik- ötpercenként elmegy az autóbehajtóra —s onnan lát­ná, hogy étg-e már a villany a nagyszöbában. Akkor me­het föl. A szemüvege új. A héten derült ki, hogy rossz a sze­me. Nagyon elhanyagolt ál­lapotban volt már, a tanító néni vette észre, ő vitte eLaz orvoshoz ás­i— Tedd le a vödröt, kicsi fiiam- El kell mennünk a sze­mészetre, az esztékába. Zsolt ledobja a vödröt. — Gyere, így. gyalog me­gyünk, közel van. •. Itt jobb­ra. Most föl a liften. A sze­mészet merre van. tessék mondaná ? Köszönöm szé­pen. -. Anna megyünk, Zsol­tokéin. — Megállnak a ho­mokozó hetonpereménél. — Most egy kicsit várnunk kell, leülsz szépein, jó? Leülnek- Szalad az idő: alig telik bele négy-öt perc. már rajtuk a sor. — Gyere, fiain, mi követ­kezünk. Zsolt feláll, nyújtja a ke­zét. A betonkocka szemben levő sarkánál érkeznek meg. — így, ide üljél le szépen- — A fiú leül. szandálos lába elmerül a homokban. —■ Most takard el a jobb sze­medet —, nem azt, te hü­lye. az a ball így. És most szépen olvasd a legelső sor­ral kezdve, ahogy a pálcával mutatom, Zsuzsa hátrál öt lépést-' Feltárja a nagy címbetűs új­ságot, ceruzával mutatja a felső sort. Sötétedik lassan, Zsolt ültében előre támasz­kodik a bal térdére, a jobb szemét eltakarja, a másikat szigorúan összehúzza, kissé oldalt fordítja a fejét, ahogy Zsuzsa az új szemüvegében és aztán folyamatosan olvas: — Végállo-más-Boráros tér- hármaskész-indul — a bérlete- ket-vitel dí j akait kérem fel­mutatni. Egyenként felhívják a gyerekeket. Már csak az egyik Zsolti tartózkodik a ho­mokozó környékén. Életkora — négy év. Ű egyedül van otthon egész nap- Nyáron, ősszel, amíg jó az idő, reg­gel kilenctől este hétig a két ház között lézeng egy vödör­rel, lapáttal, a három formá­jával. — Csinálok három homok­tortát. összerontom. Csinálok három homoktortát, össze­rántom. ÁU a kerítés mellett, órá­kon át. Nézi szemben a te­herautókat- Előre tudja, mi­kor jön a busz, kit hoz. Min­den megjövő, elmenő felnőt­tet megszólít: „Kezicsokólom. hová mész?” „Vásárolni, mit vásárolni?” „Miért le­csót?” ,,Mi is megyünk majd uszodába.” „Neked nincs au­tód?” „Nekünk Mercink van”. Tizenkettőkor lekiabált az erkélyről a háztartási al­kalmazott : ebédelni hívta­Egy nagyvállalati rendelő- intézet igazgató főorvosának a fia. Anyja nem dolgozik, Zsolt nem jár óvodába. A fe­hér Diesel-Meroedest hét vé­gén használják. Hétköznap fekete Sirály áll a ház előtt, sofőrrel, vár. A szennyest kell elvinni a Patyolatba, tejfölt hozni a csarnokból, hazavinni a bejárónőt­Ma délután sütött a nap. Zsolton egy szál fecske van, kis piros csíkkal, féloldala­sán. Kezében a vödör, ott áll a kerítésnél, amikor Zsuzsa a szomszéd házból megint lejön. A kislány ke­zében összecsavart képesúj­ság- Televízi ózott Baáéknál, de most már vacsoráznak. Ahogv. leér, körülnéz az üres udvarban. Fejét közben el­fordítja a homályos üveg irá­nyában. Majd határozottan kézen fogja Zsoltot. Pvégfúvók (Mustó János metszete)

Next

/
Thumbnails
Contents