Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)
1971-09-30 / 230. szám
Reális visszhang Amerikában Az amerikai sajtó szerdán vezető helyen, nagy terjedelemben ismerteti Gromiko beszédét, s csaknem egyöntetűen azt emeli ki első helyen, hogy a szovjet külügyminiszter „elvileg természetes fejleménynek” minősítette az amerikai i—kínai kapcsolatok normalizálását, de ugyanakkor félreérthetetlenül óva' intette az USA-t attól, hogy Washington—Peking „társulással” próbáljon nyomást gyakorolni a Szovjetunióra. A Gromiko által körvonalazott szovjet álláspontokra amerikai részről csak a jövő hétfőn várható részletes érdemi reagálás, amikor az ENSZ közgyűlésében sor kerül Rogers külügyminiszter 'többször elhalasztott felszólalására. (MTI) Feloszlatták a ceyloni szenátust Feloszlatták a ceyloni szenátust, a parlament felsőházát, amely a legutóbbi hónapok során is több ízben szembeszegült a kormány demokratikus intézkedéseivel és akadályozta a szocialista jellegű átalakulások végrehajtását. A szenátus többnyire a jobboldali pártok képviselőiből állt. A nagytőke érdekeit képviselő Egyesült Nemzeti Párt a szenátus harminc helyéből húszat tartott kezében és mindig a kormány demokratikus intézkedései ellen szavazott. Így például nem volt hajlandó megerősíteni a képviselőház által már korábban jóváhagyott, több vállalat államosításáról szóló törvénytervezetet. Az ország demokratikus közvéleménye ügy értékeli a szenátus feloszlatását, mint a haladó erőknek a jobboldali erők felett aratott újabb győzelmét. (MTI) Anvar Szadat következtetése Egyiptomnak harcba kell bocsátkoznia „Nem engedhetjük meg, hogy jelenlegi helyzetünk befejezett ténnyé változzék. Hosszú és gondos tanulmányozás után jutottam el ahhoz a kijelentéshez, hogy 1971 döntő év lesz a béke vagy a háború szempontjából —, mondotta Szadat egyiptomi elnök az Arab Szocialista Unió Központi Bizottságának ülésén, miután hosszasan méltatta Gamal Abdel Nasszer életútját, kiemelkedő történelmi szerepét halálának első évfordulóján. — Mindent megtettünk, ami tőlünk tellett — folytatta — olyannyira, hogy Amerika maga is elismerte, nem kérhet tőlünk többet. Ezt mondják ma is.” Szadat azt a következtetést vonta le a helyzetelemzés végén, hogy Egyiptomnak harcba kell bocsátkoznia, bármilyen következményekkel is járjon az. Szadat a Gazai-övezet lakosságához intézett üzenetében hangsúlyozta: legyetek türelemmel, s ne feledjétek el, hogy 1971 döntő esztendő lesz. Ugyanezt a gondolatot fejtette ki Mahmud Riad miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter az amerikai Columbia Tv-állomásnak adott nyilatkozatában. Riad pozitívnak minősítette Jarringnak azt a lépését, hogy ez év februárjában mind Egyiptomot, mind Izraelt felszólította: vállaljanak kötelezettséget a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtására, amely a megszállt arab területek kiürítésére kötelezi Izraelt. „Mi ugyanabban a hónapban pozitív választ adtunk — mondotta —, míg Izrael kategorikusan elutasította a felhívást, kijelentvén, hogy nem hajlandó visszavonulni a június 4-i határokra.” Egyiptom számot vetett azzal, hogy Izrael nem akar állandó békét, hanem inkább terjeszkedni kíván, eltökélte, hogy annektálja területeinket. Megértjük Izrael magatartását, de egyáltalán nem értjük meg Amerikáét a helyzet fejleményeit illetően. Meglepetéssel hallottuk Rogerstől, hogy tárgyalások folynak a Szuezi-csatomával kapcsolatos ideiglenes rendezésről. Az utóbbi 70 nap folyamán senki sem lépett velünk érintkezésbe — mondotta Riad. (MTI) Gromiko látogatása a Fehér Házban Gromiko. szovjet külügyminiszter Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet kíséretében szerdán, magyar idő szerint pontosan 20 óraikor érkezett meg a Fehér Házba, ahol Nixon elnök, Rogers külügyminiszter és az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója, dr. Henrv Kissinger társaságában fogadta a szovjet vendégeket. A megbeszéléseik előtt rövid időre bebocsátották a sajtó képviselőit az elnök dolgozószobáiéiba, ahol felvételeket készítettek a szívélyesen beszélgető államférfiakról. Nixon elnök egyébként alig három órával korábban adta át a Fehér Háziban a legmagasabb amerikai ki tűn. tetést, a ..Szabadság Érdemrendéit” Manlio Brosionak, a NATO volt főtitkárának, nyugalomba vonulása alkalmából. Fehér házi siajtókörökben nem tekintik véletlennek, hogy Nixon elnök éppen, a szovjet külügyiminiszterrel való találkozója napján. Brosáo kitüntetésével, mintegy jelképesen is hangsúlyozta : az USA változatlaniul a NATO-t tekinti európai politikája tengelyének, és rendkívüli jelentőséget tulajdonit az USA és az európai NATO- partnerek „egységfrontjának” a kelet—nyugati párbeszéd kibontakozása időszakában. (MTI) Riadókéssültség Dél-Vietnamban (Folytatás az 1. oldalról!) helyzet súlyosságára jellemző, hogy a saigoni amerikai hadvezetőség egy évi szünet után ismét a saigoni katonai körzet területe ellen intézett szőnyegbombázást a Thaiföldön állomásozó B—52-es nehézbombázókkal. Á saigoni kormánycsaipatok a fővárostól 80 kilométerrel délre is megütköztek a népi erőkkel. Ugyancsak katonai körökből nyert értesülésére hivatkozva jelenti az AFP, hogy a népi fegyveres erők a délBomba robbant szerdán egy saigoni étteremben, ahová főleg a rezsim rendőrei, katonái és amerikai katonák jártak. 24 személy megsebesült NÓGRAD - 1971. szeptember 30., csütörtök vietnami Tay Ninh városát is fenyegetik. Attól tartanak, hogy a népi fegyveres erők az elnökválasztás küszöbén mindinkább megközelítik a fővárost, esetleg be is szivárognak oda.’ A dél-vietnami népi felszabadító fegyveres erők elfoglalták a kambodzsai—dél-vietnami határ mentén húzódó, Saigonba vezető országút 50 kilométeres szakaszát, és elfoglalással fenyegetik a kor- mánycsapatoknak, illetve az amerikaiaknak a környékein levő, vagy féltucatnyi állását. Egyidejűleg fokozódó nyomást gyakorolnak' Tay Ninh városára, a hasonló nevű tartomány székhelyén is — jelenti az AP amerikai hírügynökség. A dél-vietnami harmadik katonai körzet egész területén rajtaütésszerű támadásokat hajtottak végre a népi erők. A harmadik katonai körzet Saigont és 11 vele szomszédos- tartományt foglal magában, közöttük a fenyegetett Tay Ninh tartományt is. Tekintettel a helyzet súlyosságára, a határ közelében levő egyik amerikai tüzérségi támaszponton rendkívüli meg beszélést tartottak négy amerikai és négy saigoni tábornok részvételével. Feltehetőleg a „röpértekezlet” eredményeként szerdán, a dél-vietnami kormánycsapatok és az amerikai alakulatok több ezer katonájának részvételével, közös ellentámadást indítottak amerikai nehézbombázók és vadászbombázók támogatásá val. A hadműveletben amerikai helikopterek is szerepet kaptak. Az amerikai szárazföldi alakulatok több hónap óta először vállalnak közvetlen harci szerepet a népi erők ellen indított offenzívában, s ezzel néhány nappal a saigoni elnökválasztások előtt ismét a háború vietnamizálásá- nak csődjét bizonyították. (MTI) Eredménytelen megállapodás Az észak-írországi szélsőségesek már kedden nyilvános nyilatkozatokkal és tettekkel bizonyították, hogy nem sokat törődnek a chequers-i hármas csúcstalálkozón született egyetlen érdemi megállapodással, amely szerint mind a három érdekelt kormány fellép az erőszak és a vérontás megszüntetéséért. A tulajdonképpeni illegális Ír Köz- társasági Hadsereg úgynevezett hivatalos szárnyának vezetője a dublini tv riportereinek, néhány órával a csúcstalálkozó közleményének kiadása után kijelentette: „Továbbra is fel fogunk használni lófegyvereket és bombákat a nacionalista területek megvédelmeaésére ßszak-fr- országban.” Egy másik IRA- vezér, Sean Macstiofan ehhez még hozzáfűzte, hogy az erőszak fokozódni fog. A nyilatkozatokkal körülbelül egyidőben az északír főváros közelében beszédeit mondott a protestáns szélsőségesek egyik vezéralakja, a hínhedt fen Paisley tiszteletes. •Nagy hangon kijelentette, hogy Ulster protestáns népének elege van az IRA-ból, és néhány napon belül lojálist« (azaz angolbarát unionist«) védelmi szervezetet alakít az IRA ellensúlyozására. Észak-lrország nagyobb városaiban szerdára virradó éjjel sem volt nyugalom. Az IRA fegyvertárában megjelent egy veszedelmes új fegyver, a páncélelhárító rakéta. Hétfőn és kedden már ezzel lőttek be egy rendőrőrsre. (MTI) Oratámadős Londonból A hidegháborús időszakot is megszégyenítő diplomáciai orvtámadáshoz folyamodott Heath konzervatív kormánya, amikor a szovjet nagykövetség és az Angliában működő más szovjet intézmények több munkatársát „megengedhetetlen tevékenységgel” vádolta, és felszólította az illetőket a szigetország elhagyására. Rogers, amerikai külügyminiszter villámgyorsan kapott az alkalmon, s alig 12 órával Gromiko szovjet külügyminiszterrel folytatott szívélyes megbeszélései után kijelentette: a „szovjet kém- tevékenységről” szóló brit vád tényező lesz az atlanti tömbnek az európai bizonsá- gi konferencia előkészítéséről és azon való részvételről szóló döntésében. Rogers gyorsasága és a dolgok ilyen összeesése felettébb gyanút keltő. Ügy tűnik, az angolszász hatalmak hosszabb ideje előkészített, jól összehangolt akciójával állunk szemben, s a kémhisztéria fellobbantása nem egyéb hangulatkeltő aknánál, amit az európai közeledés útjába igyekeztek vetni. Több ENSZ-diplomata véleménye szerint, miután más eszközzel már nem tudják feltartóztatni a szovjet békeoffenzívát, ilyen „diplomácián kívüli” módszerrel akarják visszatartani a nyugati * érdekszférához tartozó egyes országok kormányait az európai enyhülés új lehetőségeinek feltárásától. Denis Healey, volt angol hadügyminiszter azt mondotta: „A Concorde, az Észak-lrország, a Közös Piac körüli szovjet kémtevékenységre vonatkozó vád képtelenség. Csodálom, hogy a nagy Baker Steet-i bankrablást nem írják az ő számlájukra.” A nem is titkolt malícia megmutatja, mennyire erőszakolt a Heath-kormány erőlködése, s mennyire alaptalanok a szovjet kémtevékenységről szóló angol vádak. Egyben azonban arra is fényt vet Healey véleménye, hogy a hajánál fogva előráncigált ügy valódi célja a szovjetellenes hisztéria szítása. Mintha Nyugaton megijedtek volna az európai közeledés felgyorsult ütemétől, s más mód nem lévén, ezzel az ügynökhistóriával próbálnak rémületet kelteni, s eltántorítani más országokat a feszültségmentes Európa megteremtésére irányuló kezdeményezések támogatásától. De vajon Londonban sütötték ki ezt az egész kémkedési históriát? Megint ENSZ-megfigyelőkre hivatkozunk, akik között tartja magát a gyanú, hogy London. az „európai kirakatember” szerepében — Washington hallgatólagos áldásával — igyekszik zavart kelteni, s megakadályozni az európai nemzetek egy részét a szocialista országokhoz való közeledéstől. Valójában tehát félelemkeltésről van szó. Oyan magatartásról, amit annak idején mar Churchill részéről tapasztalhattunk, aki a második világháború után nem egyszer úgy vélte: a. Szovjetunióval és a szocialista táborral való együttműködés veszélyes a nyugati világ országaira. Az agg ex miniszterelnök már annak idején tetemes támogatást kapott a Fehér Háztól, s a helyzetet értékelve joggal hihetjük, hogy Washington álláspontja ebben a kérdésben csak annyira módusult. amennyiben finomabbá, burkoltabbá igyekezett és igyekszik tenni felfogását. E nehezen felismerhető és háttérbe húzódó szerepről rántja le a leplet maga az amerikai külügyminisztérium, amikor enyhíteni igyekszik Rogersnek, az angol vádakkal kapcsolatos nyilatkozatát. McCloskey külügyi szóvivő szerint az egész dolog London és Moszkva ügye. Arra azonban már ez sem válaszolt: ha a helyzet csakugyan így áll, miért váltott ki a Heath- kormány vádaskodása akkora visszatetszést saját szövetségesei között. Feltehető, hogy a kisebb partnereket nem tájékoztatták a provokációról, mivel joggal számoltak bizonyos tiltakozással. Az ugyanis már tény, hogy a NATO hidegháborús frontja fellazult, s ami például az európai enyhülést illeti, messze járnak a római illetve a brüsszeli egységtől. Nem maradt tehát más csak a megfélemlítés, a kommunista veszéllyel való rémi tgetés. Mivel a washingtoni külügyminisztérium enyhítés* akcióba kezdett, a továbbiakban senki sem kétli a Nixon-kormány valóságos szerepét a londoni provokációban. Még a legóvatosabb megfigyelők is úgy vélikj az akcióról az amerikai kormány előzetes tájékoztad tást kapott, s áldását adtai rá. Ha nem így lenne. London feltehetően óvatosabban! járt volna el: akcióját nerr* kapcsolja össze a biztonsági értekezet lehetőségének megkérdőjelezésével. Különösen azután, hogy a nyugat-berlini négyhatalmi ke-! retmegáUapodás egyik aláírója éppen Heath nagykövete volt. Ugyancsak egyike volt a londoni azoknak a kormányoknak, amelyeket tájékoztattak a nyugatnémet kancellár krími tárgyalásainak napirendjéről. Nos, ezek ismeretében nem alaptalan annak kiielentése: azért robbantották fel a londoni kémhistória provokációs bőm-: báját, mert a NATO vezető köreiben megrémültek az európai közeledés gyorsuló ütemétől. Szolnoki István Szovjet—indiai közös nyilatkozat Szovjet—indiai közös nyilatkozatot adtak ki abból az alkalomból, hogy Indira Gandhi indiai miniszterelnök szeptember 27-től 29-ig hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban, tárgyalásokat és megbeszélésekét folytatott Leonyid Brezsnyevvel, Nyikolaj Pod- gornijjal és Alekszej Kosziginnel. Mint a nyilatkozat hangsúlyozza, a szovjet vezetőknek és Indira Gandhinak az időszerű nemzetközi kérdésekről folytatott eszmecseréje „megmutatta, hogy megegyezik, vagy közel áll egymáshoz a Szovjetunió és India álláspontja.” , A Szovjetunió és India „kifejezte aggodalmát azon súlyos helyzet miatt, amely kialakult a Hindusztán-félszige- ten a Kelet-Pakisztánban nemrégiben végbement események miatt és kijelentette, eltökélt szándéka folytatni a térség békéjének megőrzésére irányuló erőfeszítéseket.” A Szovjetunió megerősítette álláspontját a menekültek problémáját és a kelet-pakisztáni események következtében keletkezett más kérdéseket illetően. Ezt az álláspontot Nyikolaj Podgornij kifejtette Jahja Khanhoz intézett április 2-i felhívásában. Mint a nyilatkozat leszögezi: a felek véleménye szerint „a béke megőrzésének érdekei megkövetelik, hogy haladéktalan intézkedéseket tegyenek a Kelet-Pakisztánban kialakult problémák politikai rendezésére, figyelembe véve a kelet-pakisztáni nép akaratát, elidegeníthetetlen jogait és törvényes érdekeit. Ugyancsak haladéktalan intézkedésekre van szükség avégett, hogy a menekültek mielőbb és biztonságban visszatérhessenek hazájukba, becsületük és emberi méltóságuk megőrzése mellett. Figyelembe véve a Hindusztán-félszigeten kialakult helyzet súlyosságát, a felek egyetértenek abban, hogy továbbra is fenntartják egymással a kapcsolatokat és folytatják a véleménycserét az e téren felvetődő kérdéseket illetően.” A Szovjetunió és India állást foglalt amellett, hogy ki kell vonni minden külföldi csapatot IndokínábóL A felek hangsúlyozták: minden érdekelt, állam erőfeszítésére szükség van, hogy el lehesse» érni a Közel-Kelet tartós, szilárd és igazságos békéjét a Biztonsági Tanács 1967. november 22-én hozott határozatának maradéktalan teljesítése alapján. Az indiai kormány — mint a közös nyilatkozat hangsúlyozza — nagyra értékeli az összeurópai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívására vonatkozó javaslatot. A felek véleménye szerint nagy jelentőségű lenne a leszerelési világkonferencia összehívása minden ország részvételével. „A felek teljes mértékben egyetértenek abban, hogy a szovjet—indiai szerződés megkötése még szilárdabbá teszi a Szovjetunió és India között meglevő őszinte barátságot, tiszteletet, kölcsönös bizalmat és jószomszédi együttműködést.” A két fél megállapodott abban. hogy gazdasági és tudományos-műszaki kormányközi együttműködési bizottságot hoznak létre. Az indiai miniszterelnök meghívta Leonyid Brezsnye- vet és Alekszej Kosziginl Indiába. £ meghívást elfogadták. (MTI)
