Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)
1971-09-30 / 230. szám
Egymással és egymásért Nem kell sokáig kutatni az emlékezetemben, hogy nehéz sorsoltál:, támogatásra és megértésre szoruló embereket felidézzek. Olyan esetet, amikor valaki minden szamba jöhető fórumot végigkilincseli;, hogy nyilvánvaló igazát bebizonyíthassa. Amikor egy-egy kisebb közösség jogos panaszára hónapokig, évekig nem talált orvoslást. Amikor az intézkedésre hívatottak érzéketlenül mentek el mások gondjai és nehézségei mellett. Eszembe jut a fafaragó népművész, akit öregen és betegen az istállóba száműzött a családja. Az életét pár száz forint öregségiből és könyöradományokból tengető idős házaspár. A jogtalanul elbocsátott dolgozó, akinek ügye többszörösen megjárta a döntőbizottságokat, a bíróságokat, mindenhol bizonyságot nyert igaza, végül mégis jobbnak látta megválni munkahelyétől. Az utca lakói, akiknek nem jutott út, amin megközelíthetnék házaikat. Az új lakótelep otthonaiban élő családok, akik majdnem két évet vártak arra, hogy a beköltözés idejére ígért föld- gáztüzelés áldásait élvezhes- sék. Bizakodó vagyok. Őrizkedem attól, hogy a kelleténél sötétebbnek lássam a dolgokat. Nem ezek a példák az általánosak és jellemzőek mai viszonyainkra. De kétségtelenül szép számmal akadnak ilyen esetek, sorsok és jelenségek. Még azt sem merném állítani, hogy ezek egyre ritkábban fordulnak elő. A nagyobb helyi önállóság, a megélénkült gazdasági élet frissíti az ország vérkeringését, nagyobb teret ad az egyéni kezdeményezésnek, a tehetségnek. Magam is jól tudom, hogy a szocialista társadalom sem képes minden egyes embert megóvni a csalódásoktól, a kilátástalannak bizonyuló küzdelemtől, az átmeneti anyagi nehézségektől, a burkolt igazságtalanságoktól, az egyéni tragédiáktól. Az sem áll módjában, hogy egyik napról a másikra Kánaánba emelje a nehezebb körülmények között élő rétegeket és családokat. Mikor ezt beismerjük, nem teszünk mást, mint józanul számot vetünk korlátozott lehetőségeinkkel és egyúttal emlékezetünkbe idézzük az ezzel kapcsolatban a jövőben reánk váró feladatokat. Meg kell azonban mondani, hogy sokszor már ma is sokkal többet tehetnénk e téren. Egyesek minden észszerűnek látszó ellenvetést lehengerlő érvet fabrikálnak abból a kényszerű beismerésből, hogy valóban lehetetlen mindenkit megóvni a nehézségektől és a személyes problémáktól. (Még akkor is így van ez, ha az egyedi nem szakítható ki a társadalmi környezetből. A sok egyedi eset teszi ki a társadalmi egészet, ezért az egyéni sorsoknak a közösségre gyakorolt hatása sem lebecsülendő.) Akik a hiányosságokat magyarázni próbálják, a lelkűk mélyén valahogyan így meditálnak: köztulajdonban vannak hazánkban a gyárak, a szövetkezeti gazdaságok, a természeti kincsek? Végeredményben megszűnt nálunk az embernek ember által való kizsákmányolása? Egyenlő jogokat élvez mindenki társadalmunkban, aki becsületesen él és dolgozik? Arra törekszünk, hogy emberi körülmények között és minél nagyobb jólétben éljen minden állampolgár? Hát, nem a világtörténelem mindeddig leghumánusabb és legigazságosabb társadalmát, a szocializmust építjük? Csakhogy a feltett kérdésekre természetszerűen adandó „igen” válasz után a kérdésfeltevésben éles fordulat következik, amivel kimondatlanul is, szinte arcul vágják a hiányosságokat szóvá tevő és segítséget kérő embert. Hát, akkor maga mit akar? Hogy nyomorban él egy jobb sorsra méltó idős házaspár? Hogy egy fiatal szakembert elüldöztek a munkahelyéről ? Hogy jó néhány család földgáz nélkül, a ragyogó gázkészülékekkel egy fedél alatt ideiglenes fűtőalkalmatosságok mellett dideregve húzott ki egy telet? Nagyon sajnáljuk, mondják. De ez a lényegen mit- sem változtat. Nem ez a jellemző. Valóban vannak problémák, de hová jutnánk, ha az apró ügyek megoldására fecsérelnénk el a drága időnket? Különben sem állíthatunk mindenki mellé szárazdajkát. Fő az, hogy általánosságban jól menjenek a dolgok. így érvelnek, ha csak saját megnyugtatásukra is, s ezzel felmentve érzik magukat a kötelezettség alól, hogy saját hatáskörükben minden lehetőt megtegyenek a megoldásért. Újabban mintha egyre jobban terjedne ez a szemlélet. Mintha egyre több lenne az olyan vezető, aki csak a nagy, országos és munkahelyi célokra összpontosítja figyelmét, akinek a részfeladatok, az egyedi problémák kiesnek a látóköréből. és elfelejtődik, akiért minden történik: az ember. Pedig — mint a legfelső pártvezetés egyik képviselője mondta egy kisebb kollektíva előtt — nem lehet egészében kifogástalan, ami részleteiben nem az. Erről az alapvető igazságról nem szabadna soha elfeledkezni. Nincs is annak akadálya, hogy a kidolgozott és elfogadott országos elveknek megfelelően, a lehetőségek által adott színvonalon részleteiben és egészében egyaránt elviselhető legyen az életünk. Hiszen mindenütt vannak kisebb és nagyobb posztot betöltő vezetők, akik felelősséggel tartoznak egy- egy közösségért. Vannak családok, szomszédok, lakóhelyi kollektívák, baráti társaságok, amelyek sokat tehetnek egymásért. Valamennyien rokonok, ismerősök, munkatársak között élünk. A mi társadalmunkban valójában senkinek sem szabadna magára maradnia gondjaival és nehézségeivel. Ha nem sajnálnánk a fáradságot. Kiss Sándor Kórt okoz az egység hiánya Megvalósulnak-e SZÉP TERVEK, ha megvalósítják, akkor a Cserhát-katlanban a továbbfejlődésnek újabb lehetőségét teremtik meg. Egyelőre a terv megvaötmillió forint évi jövedelemre számítanak. ILYEN eredményt ezen a hegyektől övezett vidéken még lósitásának nagyon sok aka- nem jegyeztek fel. A tsz Ve- dálya van. Ezek között a leg- zetősége azonban jól tudja, nagyobb, hogy az emberek hogy a jelenlegi gazdálkodási ............. , s zéthúznak. A vezetőségnek szerkezettel nem tudja az közgyűlésen nem tárgyalták tíz órát és munkahelyét elhagyta. Amikor az elnök felelősségre vonta Ucsikót, megsértődött. Jelenleg az asszonyokkal folyik a nagy vita a kukorica- törésről. A vezetőség — mert sem legjobb a kapcsolata a eredményt fokozni, sőt vissza- tsz tagságával. A munkaié- eséssel számolnak, mert a tag- gyelemmel sem dicsekedhet- ság öregszik. A kétszáznegyvenkettőből csupán százharminc a munkára képes. Dunek. Évekkel ezelőtt határozott úgy Cserhát völgye földművelő lakossága, hogy a magadás János, a bokori üzemegység vezetője panaszkodott leg- ... ... , , utóbb, hogy nehezen lehet az , ered™®k embereket a közösben végérdekében egyesítik Cserhát- szentiván, Bokor és Kutasó termelőszövetkezeteit. Más megoldás nem volt, mivel ezen a vidéken a természeti adottságok miatt rendkívül mostohák a termelési lehetőségek. Túlsúlyban van az erdő, a köves hegy. A szántók minősége alacsony. Az összevont gazdaságnak 2800 holdja van, amelyből 1600 a termőföld. A három község lakosságának viszont ebből kell megélnie. Legalábbis annak a 242 tagnak, akinek fő keresetét a tsz biztosítja. Összevonták az üzemeket. Akkor úgy tűnt, hogy meginzendő munkára irányítani. Azzal térnek ki, hogy nincs idejük. Számukra a háztáji a legfontosabb. Az idén — mert nem művelték gondosan — a kapások nem fizetnek a tervezettnek megfelelően. Ezért a vezetőség úgy határozott, hogy megváltoztatják a vetés szerkezetét. A termesztésből kiiktatják a kézi munkát igénylő nóvényféléket, bevezetik a vegyszeres termesztést, nagyobb mértékben gépesítenek, közel egymillió forintot fordítanak új gépek vásárlására. Fő tevékenységnek az állattenyésztést jelölték meg. Az meg — úgy döntött, hogy a letört mennyiségnek tíz százalékát adják a tagoknak. Azok viszont 30—40 százalékot követelnek. Folyik a vita, a kukorjcatörés pedig nem halad. Azok viszont, akik ellenfelei a vezetőségnek, szítják a nézeteltérést. Elképzelhető milyen állapotok uralkodnak a Cserhát-katlanban. Pedig tudják, hogy vitával, fegyelmezetlenséggel kenyeret keresni nem lehet. Ha a vezetőség megadja a 30 százalékot a letört kukoricából, ez a közös gazdaságot rövidíti. Azzal a tsz-szel nem tudnak megegyezni, amelyik 82 forintot fizet tíz órai munkaidőre. Ha viszont elviszik a jövedelmet biztosító kukorica nagy százalékát, miből fizet a gazdaság? A tagok talán nem tudják, hogy a szárazság és a gyenge növényápolás miatt a kapásokból hétszázezer forint hiányuk van? Ez nemcsak a vezetőség hiánya, hanem a tagoké is. A KUTASÖI egyesített tsz- ben szép terveket dolgoztak elképzelés jó, megegyezik a dúlnak az egészséges fejlődés népgazdasági érdekekkel és a útján. Kidolgozták hogy áttér- tagokéval is. nek az állattenyésztésre, meg- Megvalósítása azonban nem szüntetik a kapások termesz- lesz könnyű. Bármennyire is tését és egyéb más hasznos nagy szerepet biztosítanak a feladatot végeznek annak ér- gépeknek, emberek nélkül ki. Nehéz lesz megvalósítani, deliében, hogy fokozzák a tér- nem boldogulhatnak. Azokkal ha a tagok jogtalanságot kö- melési eredményeket. Ennek pedig még ma is sok gond- vetelnek, ha a vezetőség az egészséges törekvésnek a juk van a fegyelmezetlenség erélytelen, munkája fogyaté- gyors megvalósítását fékezte a miatt. A napokban történt kos. Nagy baj, hogy nincs belső _ viszály. Kettészakadt a Petre István traktorossal, megfelelő politikai felvilágo- vezetés, megindult a harc az hogy gépét veszélyeztető se- sító munka. Pedig a jó célelnöki székért, a tagok köré- bességgel fordult ki a major- kitűzés megvalósítása végben meglazult a munkafegye- bői és amikor Dudás János eredményben a Cserhát-kat- lem. Két esztendővel ezelőtt felelősségre vonta, elment a lan tsz-tagjainafc boldogulását annyira ^kiéleződött a helyzet, kocsmába. Az elnöknek is jelentheti, hogy közgyűlést kellett ősz- volt hasonló esete Uoskó Jdszehívni. Akkor a tagság nagy zseffel, aki nem dolgozta ki a Bubái Gyula többségé Mészáros Gábornak, a tsz elnökének bizalmat szavazott. Ügy látszott, ezzel eldőlt a vita. Javult a termelési eredmény is. Még a kritikus 1970-es évet is nagyobb megrázkódtatás nélkül átvészelték. A tagoknak akkor napi tízórás munka után 74 forintot fizettek. A munka eredményeit igazolja, hogy az idén, a napi tíz órára biztosított munkabér 82 forintra emelkedett. Szentesi Gyuláné, a fiatal főkönyvelőnő elmondta, hogy évi termelési értékük 11—12 millió forint között mozog. Kiváló vetőburgonya Őrhalomból A szén is illetmény A nógrádi szénbányáknál az idén, mintegy 6800 dolgozó jogosult az évi 64 mázsa szénjárandóságra, és 10 ezerre tehető az évi 20 mázsa szénjárandóságra jogosult nyugdíjas. Az utalványok adminisztrálása is sok energiát leköt, de még többet a szén kiszolgálása, hisz’ a jogosultak több mint 100 településen laknak. Nyáron általában nincs gond az illetményszén kiadásával, de ahogy a szezon kezdődik, ősszel mindig visszatér a probléma. Nagybátonyban, a jelentős ráfordítással készült szénkiadó hely az ígért július 1 helyett, csak most próbaüzemei. A panaszok között olyan is akad, hogy a kiadóhelyre csak gépkocsit engednek, viszont vannak bányászok, akik olyan helyen laknak, ahova esős időben gépkocsival ttem lehet bemenni. Több helyen a TÜZÉP-telepekre is panasz van. Csak akkor adják ki az illetményszenet, ha a nógrádi szénbányák, a kollektív szerződésben alapként előirt ménkesi kockaszenet szállítja. Az illetményszén, ahogy a nevében is szerepel, illetmény, illetve bér jellegű juttatás. A kollektív szerződés arra is módot ad, hogy értékben a bányászok másfajta szénből is kiválthatják az utalványt. A kollektív szerződés előírásainak a TÜZÉP-telepeken is érvényt kellene szerezni, s ezzel elejét vehetnék a vitáknak. A Szénbányák Vállalat eddig nem teljesítette maradéktalanul a TÜZÉP-pel szemben fennálló szállítási kötelezettségét. Közismert a termeléselmaradás. A jövőben feltétlen ez is indokolja az adósság pótlását, hiszen ettől is függ, hogy időben hozzájutnak-e a bányászok az illetményszénhez. A későbbi torlódás elkerülése miatt, már most intézkedésekre van szükség, hogy a kollektív szerződésben vállaltakat maradéktalanul betartsák. B. J. Az őrhalml Hazafias Népfront Termelőszövetkezetben az idén 460 holdon termeltek burgonyát. A nyírségi Agrotechnikai Intézet megbízásából végzik a vetőburgonya-termesztést. Kisvárdai rózsát és Gülbabát termelnek. Képünkön: a tsz-asszonyok válogatják a különböző nagyságú burgonyákat Az idén először foglalkozott holland burgonya termesztésével a szövetkezet. Ez holdanként 200 mázsát adott öntözés nélkül. Kanyő Istvánné, Csikány Pálné és Horváth András- né a kiváló minőségű holland burgonyával Koppány György képriportja Társadalmi munkát ajánlottak fel Az Ecseg és Vidéke Takarékszövetkezet az elmúlt napokban tartotta rendkívüli küldöttközgyűlését. A jelenlevőket Pohánka Erzsébet tájékoztatta a takarékszövetkezet munkájáról. A takarékszövetkezet az elmúlt négy év alatt nagyon szép eredményeket ért el. Betétállománya 2,4 millióról 7,9 millióra, kölcsön- állománya pedig egymillió 470 ezer forintról 4,5 millióra nőtt. A gondok között említette, hogy újabb területeket szeretnének bekapcsolni, de sajnos, kevés a kölcsönalapjuk. A szövetkezet igazgatóságának minden tagja vállalta a VII. kongresszus tiszteletére ötöt új tag beszervezését. A küldöttközgyűlés megdicsérte a jobbágyi kirendeltség vezetőségi tagjait, akik környékük csinosítására 1200 forint értékű társadalmi munkát végeztek. A feladatok között említette, hogy Csécsén kifizető pénztárt, Szurdok- püspökiben pedig betétgyűjtőt létesítenek. Az idén elkészülő új székhazuk környékének csinosításához a küldött-tagok igen sok társadalmi munkát ajánlottak fel, amit a parkosításnál, a költözésnél és az árokrendszer elkészítésénél töltenek el. NÓGRÁD — 1971. szeptember 30., csütörtök
