Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)

1971-09-29 / 229. szám

Gromiko felszólalása New Yorkban Az ENSZ feladata a háború elhárítása Gromiko szovjet külügymi­niszter kedden felszólalt az ENSZ-közgyűlés 26. ülésszaká­nak plenáris ülésén. A többi között ezeket mondotta: A nemzetközi helyzet, amelynek közepette összeült az Egyesülő Nemzetek Szer­vezete közgyűlésének jelenle­gi ülésszaka, bonyolult és sok­rétű. Ebben a helyzetben vi­tathatatlanul nem kevés olyan új elem van, amely egybe­vág a népek törekvéseivel, de még erősek az ellentétes ten­denciák, a világ nem szaba­dult meg a veszélyektől. A helyzetkép az államok politi­kájából tevődik össze és ez a politika távolról sem egyér­telmű. A Szovjetunió külpolitiká­ja Lenin által ránk hagyott fő irányvonalát megerősítette és a jelen szakaszra konkreti­zálta a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XXIV. kong­resszusa. A kongresszus, amely gondosan mérlegelte és értékelte a nemzetközi fejlő­dés igen fontos irányait és tendenciáit, előterjesztette a béke és a nemzetközi együtt­működés átfogó programját. Országunk egy biztosabb vi­lág építése feladatának meg­oldásában együtt küzd más szocialista országokkal — mondotta Gromiko. A velük való szövetségünk szilárd, e szövetség résztvevőinek poli­tikája arra irányul, hogy a legkedvezőbb feltételeket biz­tosítsák országukban a szo­cializmus és a kommunizmus építése számára, ez pedig mindenekelőtt megköveteli a békét A szocialista országok azon­ban a békepolitikában nem támasztanak igényt valami­lyen monopóliumra, nem tö­rekszenek ilyen monopolsze­repre. Éppen ellenkezőleg. Mi­nő szélesebb a békét védel­mező a kiélezett nemzetközi problémák megoldását tevé­kenyen elősegítő államok kö­re, annál nagyobb a lehetőség arra, hogy előre jussunk a szilárd biztonság felé. bár­milyen akadályokat kelljen is leküzdenünk. Kedveső jelek Európában E téren Európa vonja ma­gára a legnagyobb figyelmet — folytatta Gromiko. — Ezen a kontinensen ma olyan je­lek érzékelhetők, hogy az események a feszültség eny­hülése irányába haladnak Az európai béke egyik igen fontos alapjává vált a köl­csönös megértés és az egyet­értés a kontinentális Európa két hatalma — a Szovjetunió és Franciaország — között. Mi állást foglalunk amellett, hogy a két hatalom még ma­gasabb színvonalra emelje vi­szonyát az európai béke érde­kében. A Német Szövetségi Köztár­saságban ma magabiztosab­ban, mint eddig bármikor, fe­lülkerekednek azok az erők, amelyek józanabbul értékelik a helyzetet, és a békés távla­tokra szavaznak. Ha a Német Szövetségi Köztársaság a békés jövő - nevében végérvényesen sza­kít a múlt súlyos örökségével, senki nem vonhatja kétségbe^ hogy méltó helyet foglalhat el Európában, és az európai po­litikában — mondotta, és hoz­zátette, hogy az NSZK-ban szüntelenül működnek a bé­kére veszélyes erők is. Foglalkozni kell a kérdés­nek még egy másik oldalával, amely közvetlenül vonatkozik az ENSZ-re. Itt az ideje, el­hárítani azt a mesterségesen teremtett akadályt, amelyet az NDK-nak, az ENSZ-be va­ló felvétele elé állítottak. Mi állást foglalunk amellett, hogy az NDK-val egyidejűleg ve­gyék fel az ENSZ-be az NSZK-t is. Gromiko rámutatott a szo­cialista országok azon javas­latának nagy jelentőségére, hogy hívják össze az össz­európai biztonsági és együtt­működési értekezletet, ame­lyen részt vehetne az Egye­sült Államok és Kanada is. Az összeurópai értekezlet összehívása, a katonai eny­hülés útján való előrelépés Európában közelebb kell, hogy hozza az európai katonai tömbök felszámolása kérdésé­nek megoldását. Ez a helyzet mélyreható és sokoldalú nor­malizálásához vezetne. Gro­miko a továbbiakban megje­gyezte, hogy a nemzetközi helyzet megjavításának fela­data természetesen nem merül ki Európával. Az új világhá­ború elhárítása az államközi kapcsolatoknak a világ ösz- szes térségeire kiterjedő, ál­talános helyzetétől függ. Szüntessék be az agressziót Mi fontos jelentőséget tu­lajdonítunk a kapcsolatok fej­lesztésének Európa, Ázsia, Afrika, Latin-Amerika, Óceá­nia más országaival is, senki­vel nem teszünk kivételt. Az utóbbi időben sokat be­szélnek az Amerikai Egyesült Államok és a Kínai Népköz- társaság kapcsolatainak kilá­tásba helyezett rendezéséről. Elvben mi ezt természetes do­lognak tartjuk. Minden állam között normális viszonynak kell lennie. Ami a Szovjetunió álláspontját illeti, a mi or­szágunk következetesen állást foglalt és állást foglal minden olyan törvénytelen akció el­len, amely Tajvan kínai szi­gettel van kapcsolatban, elle­ne vagyunk annak, hogy a Kínai Népköztársaságot meg­fosszák törvényes ENSZ-jogai- tól, ellene vagyunk a „két Kí­na” koncepciónak. A Szovjetunió a béke meg­erősítésének pozíciójából kiin­dulva közelíti meg az Ameri­kai Egyesült Államokhoz fű­ződő kapcsolatokat is. Mi ké­szek vagyunk keresni a köl­csönösen elfogadható megol­dásokat. A nemzetközi poron­don követett elvi irányvona­lunkat, a szilárd békepolitikát azonban nem igazítjuk ilyen vagy olyan, átmeneti jellegű megfontolásokhoz. Gromiko foglalkozva ezután az indokí­nai helyzettel, hangsúlyozta: a kérdés lényege, hogy az Egyesült Államok szüntesse meg beavatkozását — katonai és politikai beavatkozását _ I ndokína ügyeibe. A Közel-Keleten ugyanilyen probléma áll az események központjában: tiszteletben tartják-e majd az agresszió ál­dozatává vált arab államok törvényes jogait, visszaadják-e az erőszakkal elfoglalt terüle­teket, vagy megengedik, hogy diadalmaskodjék az agresszió politikája. A leszerelési világ- konferenciáról további aktivizálása feladatá­nak megfelelne egy leszerelé­si világkonferencia összehívá­sa a föld valamennyi államá­nak részvételével, és célszerű lesz ennek kérdését megvitat­ni az ENSZ közgyűlésének je­lenlegi ülésszakán. Az ezzel kapcsolatos napirendi pontot a Szovjetunió javaslatára fel­vették a közgyűlés napirend­jébe. A leszerelési világkonferen­cia előtt álló feladatok termé­szetesen hatalmasak. Ezért talán helyes lenne állandó, huzamos időn át tevékenyke­dő fórummá tenni a konfe­renciát. Üléseit meghatározott időszakonként, mondjuk két- három évenkénkét egyszer le­hetne összehívni. Elsőrendű figyelmet lehetne tanúsítani a nukleáris fegyverek alkalma­zására, amelynek gondolatá­val az emberiség lelkiismere­te nem békülhet ki — hang­súlyozta a leszereléssel kap­csolatban. Végezetül javasolta: a 26. ülésszaknak meg kell vizsgál­nia annak kérdését, hogyan halad a nemzetközi biztonság megerősítéséről szóló ENSZ- deklaráció megvalósítása. Híven az alapokmányhoz Több mint negyed század telt el az Egyesült Nemzetek Szervezetének megalakítása óta — mondotta befejezésül Andrej Gromiko. Ez alatt az időszak alatt a szervezet tevé­kenységében voltak eredmé­nyek és voltak megtorpanások. Az ENSZ nem mindig csele­kedett kellő határozottsággal ott, ahol szilárd és energikus intézkedésekre lett volna szükség. Egészében azonban bebizonyította, hogy a béke és a nemzetközi együttműkö­dés hasznos eszköze lehet ak­kor, ha helyes úton jár, ha szilárdan tartja magát alap­okmányának elveihez. Az ENSZ központi feladata, tevékenységének gerince: a oéke megőrzése és megszilár­dítása, az újabb háború elhá­rítása. A népek a közgyűlés ülésszakainak eredményeiről, a Biztonsági Tanács vala- menyi üléséről annak alapján ítélnek, hogy történtek-e ér­demi lépések e központi fel­adat megvalósítása terén. A Szovjetunió a maga részéről minden tőle telhetőt megtesz a közgyűlés jelenlegi üléssza­kának sikeréért. (MTI) A kelet-pakisztáni helyzet­ről szólva Gromiko kifejezte meggyőződését, hogy csakis a politikai rendezés útján old­ható meg teljes egészében az e térségben uralkodó feszült­ség. Ázsia népeinek tartós béké­re van szükségük. A Szovjet­unió, mint ismeretes, javasol­ta az ázsiai kollektív bizton­sági rendszer létrehozását, amely biztonságos helyzetet teremtene az egész kontinen­sen. Valamennyi állam érdekei egyeznek ott, ahol a fegyver­kezési hajsza megfékezéséről, a leszerelésről van szó, téve­dés lenne azt gondolni, hogy a fegyverkezési hajsza meg­fékezése terén semmi sem történt. — Hangoztatta Gro­miko és emlékeztetett az ed­dig megkötött egyezményekre. Betiltották a nukleáris fegy­verek kísérleti robbantását a légkörben, a kozmikus térség­ben és víz alatt, — említette- többek közt. A leszerelés kérdéseinek ra­dikális megoldásához vala­mennyi állam együttes erőfe­szítéseire van szükség. A szovjet kormány úgy véli. hogy a leszerelésért vívott harcot szolgáló erőfeszítések NÖGRÁD - 1971. szeptember 29., szerda 1 Aggodalommal, vegyes ér­deklődéssel figyeljük hosszabb ideje a Német Szövetségi Köz* társaságból érkező híreket. Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt oreandai tárgyalásai után úgy véltük: meggyorsul a kibontakozás Bonnban, el­hárulnak az utolsó akadályok is a földrész szempontjából sem lényegtelen szovjet— nyugatnémet szerződés ratifi­kálásának útjából. A reakció azonban még a korábbiaknál is élesebben reagált a krími megbeszélésekre: a vélemé­nyeket igen szélsőségesen tük­röző nyilatkozatok láttak nap­világot. Pedig — s ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni —, a megbeszélések olyan folya­mat részei voltak, amelynek révén Európa fokozatosan az együttműködés és a béke kon­tinensévé válhat. Magyarán szólva tehát: minden politikus, pártja szí­nétől függetlenül, vagy azzal együtt, abból a tételből vizs­gázik most, hogy akarja-e ko­molyan a közeledést, az eny­hülést, a teljes megbékélést kontinensünkön. Nos, a bon­ni Bundenstag parlamenti el­lenzéke alaposan leszerepelt ebből a vizsgafeladványból, amikor az őszi ülésszak kez­detén máris valóságos bo­szorkányüldözést rendezett a konstruktívabb irányzatot képviselők ellen. Amikor el­ítélően nyilatkozunk róluk, nem a Brandt—Scheel-kabi- nettet védelmezzük, hanem azt a politikát, amit az euró­pai realitások felismerése alapján próbál folytatni, azt a politikát, amelyik nem a háborús revansot, hanem a Eltemették a magyar repülőgép* szerencsétlenség Bács-Kiskun megyei áldozatait A szeptember 16-án, Kijev környékén történt repülőgép­katasztrófa Bács-Kiskun me­gyei áldozatait kedden nagy részvéttel helyezték örök nyu­galomra, a kecskeméti új köztemetőben. A gyászszer­tartáson az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány képviseletében részt vett és koszorút helyezett el Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Kecs­kemét országgyűlési képvise­lője, Fehér Lajos, a Politikai Bizottság 'tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nökhelyettese, dr. Molnár Fri­gyes, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a SZÖ- VOSZ elnöke, a város or­szággyűlési képviselője. A Bács-Kiskun megyei párt- bizottság nevében dr. Ro­many Pál első titkár, a me­gyei tanács részéről dr. Kö­rös Gáspár általános elnökhe­lyettes, a Kecskeméti városi Tanács nevében pedig Reile Géza tanácselnök búcsúzott az elhunytaktól. Kedden búcsúztatták a re­pülőgép-szerencsétlenség áldo­zatait Bács-Kiskun megye más városaiban is. (MTI) Mindszenty elhagyta az országot A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Magyar Népköztársaság kormánya és a Szentszék kö. zötti megállapodás alapjain Mdndiszenty József bíboros kedden véglegesen elhagyta Magyarország területét és Ró­mába utazott. ★ VI. Pál pápa dr. Szabó Imre püspököt. esztergomi apostoli kormányzói tiszte alól — egészségi állapotára tekintettel — felmentette. Egy­idejűleg Kiisberk Imre püs­pököt. székesfehérvári após. toli kormányzót — e tisztsé­ge érintetlenül hagyásával — esatereomi apostoli korm&ny. zóvá kinevezte. A felmentésihez, illetve ki­nevezéshez a népköztársaság Elnöki Tamássá az 1957. évi 22. törvényerejű rendelet alapján az előzetes hozzájá­rulást megadta. (MTI) lüSSSSZGB* Egy éve halt meg Nasszer egyiptomi államfő. A végze­tes szívroham közvetlen oka az az erőfeszítés, az a túl­terhelés volt, amely életének utolsó napjait jellemezte: minden tekintélyét latba kel­lett vetnie, hogy megszűntes­sen egy testvérháborút, tető alá hozza azt az egyezményt, amelynek alapján akkor meg­szűnt a harc Jordániában a királyi csapatok és a Palesz­tinái ellenállók között. Éjjel­nappal folyt a vita, a tanács­kozás és minden bonyolult kérdésben Nasszer volt a dön­tőbíró. Amikor az értékezlet résztvevőinek utolsó repülőgé­pe is elhagyta a repülőteret, az elnök azt mondta: végre kialussza magát. De az az ágy, amelyben megpihenni akart, halálos ágya lett. Há­rom óra múltán megszűnt az elnök szívverése. Nasszer halála óta rövid idő telt el, de már egy esztendő távlata is bizonyítja: Jelentő­sége nem törpül el, útmutatá­sa most is érvényes az arab nemzet számára. Nasszer elnök reálpolitikus és az arab nemzet igazi ér­dekeinek képviselője volt, amikor népét a szocialista or­szágok népeinek barátjává ne­velte, amikor elkötelezte ha­záját az antiimperialista poli­Kedden a Kremlben Leo­nyid Breasnyev. az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára. Alek&zei Koszigin. a Szovjetunió Mimiisztertanácsá- naik elnöke és Nytkola.i Pod- gornij. a Szovjetunió Legfel­icfl&ilidsei tika és a szocialista országok­kal való barátság mellett. Nasszer elnök az 1967-es „hatnapos” háború után le­mondott, de ezt a lemondást az egyiptomi nép nem fogad­ta el. A mandátumot a halál fél­beszakította; Nasszer utódai örökségbe kapták azt a fel­adatot is, hogy felszabadítsák hazájukat, elérjék az izraeli megszálló csapatok távozását a Szuezi-csatorna partjáról és a Sínai-félszigetről. Ez a kö­vetelés ma is az egyiptomi diplomácia vezérfonala, s ezt sürgeti a közel-keleti békés rendezés minden híve. Amikor Nasszer halálhíre gyászba borította a kairói la­kosságot, tüntetők özönlöttek az utcákra és azt kiáltották: „A nasszeri utat követjük, nem térünk le róla!” Az azóta eltelt egy év nem homályosi- to'cta el a jelszó fontosságát. A társadalmi haladás útjának követése, az antiimperialista nemzeti politika folytatása, a szocialista országokkal létre­jött szövetség megszilárdítása ma is alapvető érdeke az Egyiptomi Arab Köztársaság­nak, s egyben alapvető felté­tele annak, hogy felszámolhas­sák az izraeli agresszió követ­kezményeit. eőbb Tanácsa Elnökségének elnöke megkezdte tárgyalá­sait Indira Gandhi indiai mi. niiszterelmökkel. aki. mint is­meretes. hivatalos látogatás-' ra érkezett a Szovjetunióba. Szovjet—indiai tárgyalások A hivatalos látogatáson a Szovjetunióban levő Indira Gandhi indiai miniszterelnök-asszonyt Moszkvában fogad­ta Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára Amiért B kiabálnak status quo elismerését, a nem­zetek közötti kapcsolatok fej­lesztését, az európai légkör enyhítésének segítését tűzte zászlajára. S mivel ez a dolog úgy áll, ahogy fentebb körvonalaztuk, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Keresztényszoci­alista Unió (CSU) bigott el­lenzékisége nem csupán az NSZK belső ügye, hanem méltán foglalkoztatja földré­szünk egész haladó közvéle­ményét. A CDU/CSU vezér­szónoka, Rainer Barzel tehát, amikor a szovjet—nyugatné­met szerződést, a krími meg­beszélések eredményeit tá­madja, rohamot indít mind­annyiunk érdeke ellen. Mert miről is van szó? Idézzük Barzelt, aki Brandték maga­tartását értékelve a két né­met állam ENSZ-felvételével kapcsolatban ezeket mondta: „Lehetővé teszi, hogy német területen szabadon megvá­lasztott német kormány aka­ratából kommunista rendszert vegyenek fel az Egyesült Nemzetek Szervezetébe.” Barzel szerint tehát a má­sodik világháború eredménye­ként létrejött európai állapo­tok még mindig nem végle­gesek. Különösen ideiglenes­nek és átmenetinek fogja fel a Német Demokratikus Köz­társaság létét. Szándékát még jobban leleplezik azok a sza­vai, amelyekét nem kis fel­háborodás közepette vágott a kormány fejéhez, s amelyek így hangzanak: „Senkinek sincs joga, senkinek nincs politikai felhatalmazása arra, hogy végérvényesen megerő­sítse Németország megosztott­ságát.” Még az a szerencse, hogy a történelem nem kér­dezte meg Barzelt, s az úgy­nevezett „belnémet ügy” tu­lajdonképpen már lekerült napirendről. Mindazok, akik egy kicsit is elemzik a múl­tat és számolnak a jövővel, már eleve elvetik a Barzel-féle koncepciót. A ké‘t német ál­lam léte tény, s ha most még nem is veszik fel őket az ENSZ-be, ennek is eljön az ideje. Erre garancia, hogy a világon egyre több ország lé­tesített és létesít diplomáciai kapcsolatot a gazdaságilag és politikailag egyaránt szilárd, egészségesen fejlődő Német Demokratikus Köztársasággal. Persze joggal adódik a kér­dés: ha az idők folyamán úgyis dűlőre jut az elismerés és az ENSZ-be való felvétel, miért kelt aggodalmat a CDU/CSU dezorganizáló han­goskodása? Éppen azért, mert dezorganizál, bontja és hábo­rítja az európai ügyek ren­dezésének folyamatát, aztán meg nem kevés zavart idéz eiő magában a Német Szö­vetségi Köztársaságban. Bar­zelék tisztában vannak ezzel. Tudják, hogy a hidegháború újdonsült lovagjainak szere­pében tetszelegni rövidebb, vagy hosszabb távon csak ak­kor lehet, ha a közvélemény­ben valamiféle tömegbázist teremtenek maguknak. Ezért a legképtelenebb érveléstől és uszítástól sem riadnak vissza; így próbálják élesztgetni a szerintük egyre inkább hal­ványuló revansvágyác. Még az sem tántorítja el őket szándékuktól, hogy amit tesz­nek, az történelmi szempont­ból már túlhaladott, mert Európa nagy része egészen másként képzeli el az igaz­ságtevést: tárgyalások, egyez­mények és az erőszak kizárá­sának útján. Legyünk azonban megérts­ek, s próbáljuk magunkat be­leképzelni Barzelék helyzeté­be. A tétel ugyanis így áll: ha sikerül lejáratni az NSZK- ban a szociáldemokrata—sza­bad demokrata koalíció egész­séges magvú politikáját, a CDU/CSU ismét a kormány- kerékhez juthat. S ők első­sorban erre törekednek. Az utóbbi idők eseményei, köz­tük a Nyugat-Berlinről kötött négyhatalmi megállapodás, a krími megbeszélés eredmé­nyei csökkentették ugyan az esélyt, de nem zárták ki vég­legesen a jobboldali ellenzék választási győzelmének lehe­tőségét. Ha tehát a politikai harc az NSZK-ban tovább erősödik, az egyáltalán nem lesz véletlen. Ebben a harc­ban azonban a haladóbb erők már nemcsak a pozícióért, hanem egyben az európai enyhülés érdekében is síkra szállnak. Szolnoki István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents