Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)
1971-09-18 / 220. szám
Nagyorosziból jelenti tudósítónk Szanálás óla sok a tallózás vK: .. .■ \ " XJk Sinkó Sándor főállattenyésztő a szabadtartásos marhahizlalás egyik meghonosítója ponta gyönyörködik az állatok fejlődésében Jobb kedvvel. bizakodóbb hangulatban folyik az őszi betakarítás a nagyoroszi mezőgazdasági termelőszövetkezetben, mint egy évvel ezelőtt. A bizakodásnak alapja van, de mielőtt énről szólnánk, emlékeztetni is kell. Tavaly három és fél millió forint hiány keletkezett, ennél a 3700 holdas szövetkezetnél, s emiatt szanálási eljárásosa is sor került. Sem a növénytermesztés, sem az állattenyésztés nem hozta azt az eredményt, aurát terveztek. A költséges beruházások haszna is a várakozás alatt maradt. Alaposain meghánybák, vetették akkor a teendőket. Boncolgatták apró részletességgel a hibákat, és leszűrték azokból a tanulságot. Mert volt mit leszűrni és ha hitellel sikerült is a bajokat orvosolni az elkövetkezendő néhány éw alatt, vissza kell fizetniük ezt a hitelt. Már az idén egy részét ki kell gazdálkodniuk. A gondok általában öregítifc az embert. A esöggedés azonban nem jó tanácsadó. A régi okok felhánytorgatása helyett itt inkább a gazdálkodás javítása került előtérbe. Sokat számolnak ma a szövetkezet vezetői. Döntéseiket alaposan elemzik, kétszer is meggondolják a kiadásokat. Minden erővel törekednek a meglevő gondok megoldására és egyben. a jövő jobb megalapozására. A bizakodásnak alapja van. Annus János főkönyvelő ott- .1 art untkor — bár óvatosan számolt — mégis körvonalazni tudta az idei gazdálkodás eredményességét. Az évi 16 milliós tervezett termelési értéket mintegy 2 millióval túlszárnyalják. Ennek fele a növénytermesztésből. másik fele az állattenyésztésből várható. Növekedtek a terméshozamok. Őszi búzából 30 vagonnal, őszi árpából 3 és fél vagonnal termett több, tavaszi árpából terv szerint csak 13 vagon terméssel számoltak és 29 vagon lett. A lucernamag és a kukorica betakarítása még hátravan. Ha a tervezett meglesz, akkor a főkönyvelő számítását jó irányba teli módosítani. Nagy hagyománya van Nagyorosziban a szarvasmarha-tenyésztésnek és a csirke- nevelésnek is. Tekintélyes, 1200 darabos juh állományuk is van. Pelle János elnök szerint az állattenyésztés e három ágát szeretnék tovább fejleszteni, ő is csakúgy mint Sink» Sándor, a fiatal fő- állaittenyésiztő, lelkesedéssel beszélt az elért eredményekről. Az idén például a Bábolnáról kapott naposcsirkékből 82 ezer darabot nevelnek fel, illetve adnak át a Baromfiipari Országos Vállalat budafoki üzemének. A csirkék súlygyarapodása is nagyobb a tervezettnél és ebből is többletbevételük lesz. Jövőre még- egyszer ennyi csirkére kívánnak szerződni, mert nagy tapasztalatokat szereztek és gazdaságosnak bizonyult. Az idén itt új módszerre tértek át a szarvasmarha-hizlalásnál. A szabadtartás os módszert a Dunántúlon tanulmányozták és tavasszal meghonosították. Egyértelműen kedvező tapasztalatokat szereztek azóta. Jobb az állatok takarmányhasznosítása és a havi súlygyarapodás csaknem 10 kilóval nagyobb mint a korábban, a hagyományos takarmányozás mellett. Egy ember ezzel a módszerrel 70 hízómarhát kezel. Ezek két hónappal rövidebb idő alatt érik el az eladási súlyt, minit a korábbi módszerrel. Továbbtenyésztésre is nevelnek üszőket. 50 darabot adnak át a napokban a TBC- mentes, előhasi vemhes üszőkből egy másik termelőszövetkezetnék, de a saját állomány fejlesztéséről sem feledkeztek meg. Érdemes még szólni a juhállományról is. Októberben 340 darab pecsenyebárányt értékesítenek exportra. A szövetkezetnek egyébként az exportra értékesített állatok a súlykülönbö aet miatt jelentenek nagyobb árbevételt a tervezettnél. Nagyorosziban a<z említett példák tanúsága szerint egészséges fejlődés indult meg a szanálás óta. A sikeres kezdet mellett azonban vannak még gondok. — A munkaszervezésben még sok javítanivalónk van, A gépek kihasználását fokozná kellene. A termelést is intenzívebbé tenni. Sokat tárgyaltunk már róla és úgy döntöttünk, hogy maradunk a hagyományos termelésnél, de kísérletképpen foglalkozunk több pénzt hozó növényekkel is. Jövőre például a borsó mellett mustárt és lent is termelünk. Erről folyik a tárgyalás — mondta az elnök. Rekordidő alatt Minőségi kifogás nélkül Ha az építőipari vállalat határidőre át tudja adni az épületet, lassan már Szenzációszámba megy. Ha azonban egy beruházás úgy készül el, hogy az a vállalat eredeti tervében nem is szerepel, s emiatt nem maradnak el egyéb munkák sem — mindenképp elismerésre méltó teljesítmény. Eudányhalásziban találkoztam Ruzsinszki Istvánnal, a szécsényi járás költségvetési üzemének vezetőjével. Éppen műszaki átadáson vett részt. — Rekordidő alatt építettük fel a községi tanács megbízásából, félmilliós beruházási összeggel a pedagógus ikerlakást. Pontosan száz nap kellett hozzá, s mindez éves tervünkön felül. Radvánszki Jenő, a községi tanács titkára megelégedéssel szemléli az elkészült épületet. — Májusban a megyei tanács művelődésügyi osztályától támogatást kaptunk a községben letelepedő pedagógusok részére épülő ikerházhoz. Év közben kivitelezői kapacitást keresni a legnehezebb dolog, hiszen általában már az első negyedévben lekötik a beruházó szervek. Az üzem vállalta, hogy szeptember elsejére az űj pedagógusok rendelkezésére bocsátja az épületet és amit elvállaltak megtartatták. Szabó István, a NÓMBER műszaki ellenőre ezt mondja: — Nekem nagy meglepetést okozott ez az építkezés, már csak azért is, mert őszintén szólva nem bíztam abban, hogy sikerül határidőre átadni a létesítményt. Nos, az üzem dolgozói ezt megcáfolták, s amit szeretnék hangsúlyozni; minőségi kifogás nélkül fejezték be a munkát. — Korszerű lakást kaptunk. Fürdőszobával, hideg-meleg vízzel — mondja Szigeti Lászlóné, az egyik lakó — s főleg az a jó, hogy az iskola mellett közvetlenül, így még óraközi szünetben is haza lehet ugrani. Ruzsinszki István, a költségvetési üzem tevékenységéről beszél. — Nem az első eset, hogy kiváló minőségi munkát végzünk. Szécsényben, a Rákóczi- és Mikszáth-iskola átalakításánál is meg voltak velünk elégedve. Mi végeztük a megyei tanács épületének külsőbelső tatarozás! munkáit is. Ott is az elismerés hangján szóltak tevékenységünkről. Az üzemvezetőt, aki hajdan kisiparos volt és felcserélte a „maszek” életet a vál- lati irányítással, a jó munka titkáról faggatom. — Nincs titkunk, csapán a jó munkaszervezéssel, a megfelelő irányítással, s a minőségre való fokozottabb figyelemmel érdemeltük ki a dicsérő szavakat. > A költségvetési üzem átszervezés alatt áll. Eddig a járási tanács vb felügyelete alá tartoztak, s annak idején azzal a céllal alakultak meg, hogy a tanácsi kisebb beruházásokat — melyeket nagyobb állami, szövetkezeti vállalatok nem szívesen végeznek — ők csinálják. — A közeljözőben, talán még ebben a hónapban megtörténik az átszervezés, ami annyit jelent, hogy a községi tanácsok közös vállalkozása leszünk. Egy igazgatóság — melyben a községek képviselői kapnak helyet — végzi az irányítást, s a műszaki felügyeletet a járási hivatal műszaki osztálya látja el. Az üzem évi terve hárommillió forint. Tevékenységi körébe a járás községi tanácsai által megrendelt munkák elvégzése tartozik. Az egyszerű enyves festéstől a milliós beruházásig bezárólag minden munka. De a szabad kapacitást a járáson kívül is felhasználják. Most épül az új telephelyük. A régi iroda Szé' csény központjában már szűknek bizonyul és a dolgozók szociális ellátása emiatt nem megfelelő. A negyedik negyedév még hátra van. A befejezetlen munkák felől érdeklődöm. — Endrefalván most kezdtük el a ravatalozó épületének alapozását, szeretnénk eb ben az évben befejezni. Hasonlóan, a Szécsényfelfaluban létesítendő klubkönyvtárat is, Pilmyben áthúzódó beruházásként nyolcszázezer forint értékben ugyancsak klubkönyvtár építését kezdjük el, amely eddigi egyik legnagyobb munkánk lesz. A ravatalozó felépítését szintén „rekordidő” alatt tervezzük — mondja. Jó minőségű munkát, gyorsan, határidőre végezni. Ez a szécsényi járás költségvetési üzemének „ars poeticája”. S a jó munka meghozza gyümölcsét, s hírnevet, túl a járás határain is. Egy kérdés azonban önként adódik: miért nincs ez így mindenütt? Szabó Gyula Sikeres bérletakció Sikere van Balassagyarmaton a Déryné Színház előadásaira épülő bérletakciónak, különösen az üzemi dolgozók választják a kulturált szórakozásnak ezt a formáját. Ez ideig a balassagyarmati gyárakban száznál több bérlet talált már gazdára. A kerámiagyár szocialista brigádjai közül, tíz brigád tizenhat bérletet vá"- sáralt, felváltva járnak majd a színházba, ahogyan a műszak és az. otthoni munkájuk Harsány i Peter áll közelebb hozzam. Salgótarjáni fiú, a nyári szünidőt idehaza töltötte, és sok jó beszélgetési, folytattunk, amikor a hegyekben barangoltunk, Mert Péterrel mindenről lehet beszélgetni. Művelt, mai fiú. Rajta keresztül ismerem Nyerges Zolit, a mihálygergei fiatalembert, Péter legkedvesebb barátját. A gépipari technikumba is együtt jártak. Barátságuk ott kezdődött. Most pedig együtt járnak Dunaújvárosba. a kohó; és fémipari főiskolába. A mai fiatalok-, ról beszélgettünk, és Péter nagyon önérzetesen dicsérte kortársait. Példának Nyerges Zolit állította. — Nézze meg, az a fiú dolgozik a szünidőben is, amikor mi legtöbben dúskálunk a szórakozásban. így ismerkedtem meg Nyerges Zolival. Kemény kötésű, tömzsi, barna gyerek. A szemében elszántság, mint akinek naponta meg kell küzdenie a létért. Amikor megkezdődött az idei szünidő, és hazatért, kikutatta, hol lehet pénzt keresni. így került a tsz építőbrigádjába maltert keverni, ami nem éppen iskolapadban ülő embernek a kezéhez méretezett elfoglaltság. Amikor kérdeztem, hogy miért éppen ezt a pénzkereseti lehetőséget választotta, azt marietta: Hú a faluhói — Az ember oda menjen, ahol többet tud keresni... Péter rám nézett, hogy jól szűrjem meg Zoli szavait, mert e kijelentéséből ne gondoljam, hogy barátja a pénz megszállottja. Fogadalma van, hogy magát tartja el, azért kell a pénz. Nyerges Zolinak az édesapja bányászember, akit megviselt a bánya, Sokat is betegeskedik. nem a legjobban keres. Három, még nem teljes keresettel rendelkező gyereket kell eltartania. Egyik Zoli, a főiskolás fiú, a másik az öccse, aki villanyszerelő tanuló és a harmadik a húga, aki varrónőnek tanul. Három fiatalt, két és fél ezer forintból nem lehet gond nélkül nevelni. És ott a ház, azt is fel kellett építeni. Megkoplalták, de Zolit taníttatták a technikumban. Igen ám, de Zolit ez még nem elégítette ki. Tovább akart tanulni. A szülők, kivált az édesanyja, mint a legidősebb fiúra, úgy számított, hogy a középiskola elvégzése után dolgozni megy. Nem örült annak, hogy éppen Zoli, akire a legtöbbet fordítottak, nem lett a család második keresője. Nyergesné igazi jó édesanya. Ö az egész családért él. Ma is őszintén megmondja, ha Zoli nem gondoskodik magáról nem tudják segíteni. Péter azért büszke a barátjára, mert ennek ellenére soha egy rossz szót nem hall tőle. Ellenkezőleg, ahogyan Zoli ígérte, úgy él és cselekszik. Megvallotta őszintén: édesapjával megegyezett, hogy tovább tanul. — Erről odahaza senkivel nem beszéltünk. Csak amikor erősködtem, hogy tanulni megyek, édesapám nem szólt ellene — emlékezik vissza. A középiskolából katonatiszti iskolába készült. Erről lemondott az anyagi nehézségek miatt. Beállt a Vegyiműveket Szerelő Vállalathoz dolgozni, számítva, hogy onnan megy főiskolára a vállalat ösztöndíjasaként. Ilyen pontosan, előre megfontoltan él ez a fiú. Péter mondta el, mert Zoli erről már végképpen nem akart nyilatkozni, hogy szorgalmas és a vizsgákon jó eredményekkel szerepel. Csak, annyit jegyzett meg erről, amikor idéztem Pétert, — Én nem engedhetem meg magamnak, hogy rosszul tanuljak. Az ösztöndíjon kívül kereseti forrása a fiúnak a sportolás is. Futballozik a főiskola csapatában. Néhány forint innen is jár neki. így tartja el magát Nyerges Zoli, a mihálygergei fiú, hogy tanulhasson. Az édesanyja mondta, hogy a kőműveseknél keresett pénzből is adott a családnak. — Mi nem tudnánk neki pénzt adni.. — így Nyergesné. Zoli megértőn simogatja édesanyját és vigasztalja, hogy ez az utolsó éve. Jön haza dolgozni — Ez az egy év már gyorsan eltelik — nyugtatja anyját. Nyergesné büszkén nézett fiára, aki neki a legszebb, legjobb ezen a földön. Mikor Zoli kiment, hogy összevágja a téli tüzelőre valót, csendesen mondta. — Nagyon becsületes, jó gyerek az ón Zolim... Akaratom ellenére Harsá- nyi Péterre tekintettem. Büszkén kihúzta magát. Elvégre az ő barátjáról volt szó... Bobál Gyula Magyarázkodunk!? KERESKEDŐK tanácskoztak nemrégen a lakosság ellátásáról Salgótarjánban: a nagykereskedelem, egyes élelmiszeripari üzemek és a kiskereskedelem képviselői. Egy mondatban összefoglalva, a megbeszélés középpontjában egyetlen ellentmondás feloldása állt: míg. egyik oldalról jó ellátásról, a fogyasztási javak bővülő kínálatáról és választékáról beszélünk, a vásárló a boltokban időnként ennek ellenkezőjét tapasztalja, s ezért egyes-egyedül a kiskereskedelmet okolja. Pedig a ;,hiba” nem mindig a kiskereskedők házatáján keresendő. A tanácskozáson hangzott el a találó kijelentés. hogy „óhajt és sóhajt nem lehet kimérni”. Az üzletek csak azt tudják értékesíteni, amit a nagykereskedelem, az élelmiszeripar ad. Ha ők nem képesek a fogyasztói igényeket kielégíteni, akkor ezért nem becsületes dolog kizárólag a kiskereskedelemre hárítani a felelősséget. Főleg a húsipart és a sütőipart érte — nem is ok nélkül — sok elmarasztalás. A tagadhatatlan fejlődés ellenére még mindig nem tudnak maradéktalanul eleget tenni kötelezettségeiknek. Baj van a minőséggel, a választékkal, s nem ritkán még a mennyiségi igények kielégítése is problémát okoz. EZZEL kapcsolatban számos kisebb és nagyobb észrevétel .hangzott el a tanácskozáson. Dicséret és bírálat egyaránt. Mivel mégis inkább az volt a cél, hogy a közös gondokat együttesen vigyék közelebb a megoldáshoz, a főszerep a problémákkal foglalkozó gondolatoknak jutott. Kis túlzás talán, de azt kell mondani, egyes nagykereskedők mosolyogva „bezsebelték” az elismerést és a köszönetét, nem tagadták a bírálat jogosságát, de ezen kívül jóformán csak arra futotta erejükből, hogy megmagyarázzák a bizonyítványukat. Miért nincsen elegendő hentesáru? Hogy a minőségről és' a választékról ne is beszéljünk. Eehet, hogy egy kicsit humorosán hat, de az érvek közül még a hosszantartó, nyári kánikula sem hiányzott. S, hogy kicsi a vágóhíd kapacitása. Hogy a külkereskedelemnél is vannak kötelezettségeik. Hogy valójában túlteljesítette értékesítési tervét a húsipar. Kétségtelenül vannak nehézségek, amikről nem a vágóhíd tehet. Ezeket meg lehet és meg kell érteni. Csak azt nem szabad kihagyni a számításból, hogy a fogyasztókat — a kiskereskedelme* nem , különben — elsősorban mégis az érdekli, mire számíthatnak? Erről pedig alig esett szó Ahogy a sütőipar is, a hiányosságok felszámolása és a.s ellátás javítására irányuló intézkedések kilátásba helyezése helyett, a nehéz munka- körülményekkel, a sok gyakorlatlan dolgozóval és bérezési gondokkal takarózott. Legfeljebb nagy általánosságokban mozgó ígéretek hangzottak el, amelyek tapasztalataink szerint többnyire csak arra válók, hogy a meglevő helyzetről ideig-óráig eltereljék a figyelmét. Közben nem történik semmi, fél évvel, vagy egy évvel később kezdődik minden élőiről. KÉT VESZÉLYE is van a magyarázkodásnak. Egy kalap alá véve a különböző tényezőket, szinte megváltoztathatatlannak, „sorsszerűnek” tünteti fel a hiányosságokat, ezzel felmenti saját magát a helyzet javításának és megváltoztatásának követelménye alól. A másik veszély egy illúzió : a tanácskozás résztvevői, beérve a magyarázkodással, azzal a nyugodt tudattal térhettek haza, hogy ismét sokat tettek a lakosság ellátásának javításáért. Pedig nem tettek semmit. Legalábbis egyelőre nem. Mert a fölvetődött gondokra valójában az elkövetkező hetekben és hónapokban kell megoldást találni. K. S. NOGRAD — 1971. szeptember 18., szombat
