Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)

1971-09-17 / 219. szám

Kulturális NAGY ÉLMÉNYT NYÜJ- ti világkiállítás, hanem az TOTT. Szeptember 4—12. kö- iskolás gyermekeknek is. Ezt zött rendezték meg a „Bu- a lehetőséget megyénk több dapest ’71” bélyeg-világkiállí- általános és középiskolája is tást. A különleges, értékes kihasználja. Az elmúlt na- bélyegek e bemutatóját meg" pókban a salgótarjáni Márti* tekintették a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, valamint a salgótarjáni városi bélyeg- gyűjtő kör tagjai is. Juhász László, a kohász bélyeggyűj­tőkör tagja így vélekedett: „Sok régiséggel, ritkasággal találkoztunk. Jó volt meg­szemlélni a sok bélyegkülön- legességei, hiszen ennyi érté­két eddig soha nem láttunk. A kiállítás mindannyiunk szá­mára nagy élményt nyújtott.”-k SZÜLŐI ÉRTEKEZLET. Az 1971/72-es iskolai év megin­dulása után Salgótarjánban a Bartók Béla úti Általános Iskolában rövid idő alatt két formabontó szülői értekezlet­re is sor került. A pedagógu­sok az első héten azokkal a szülőkkel találkoztak, akik­nek gyermekei most lépték át először az iskola küszöbét. A napokban pedig az 5. osztá­lyosok szüleinek mutatták be különböző technikai eszközök felhasználásával a tanulás he­lyes módszereit. A szakos ta­nárokon kívül a napközis ta­nár is jó tanácsokat adott az ötödikes gyermekek szülei­nek. ■k GYERMEKEK A VADÁ­SZATI KIÁLLÍTÁSON. Nem csupán a felnőtteknek nyújt sok élményt és szolgál ta­nulságul a budapesti vadásza­tok úti Általános Iskola ta­nulói tekintették meg a va­dászati világkiállítást, míg szeptember 24-én a Bartók Béla úti Általános Iskola 5., 6.. 7., 8. osztályosai látogat­ják meg a nem mindennapos eseményt. ★ EGYRE KÖZELEBB A VÁ­ROSHOZ. örömmel állapít­juk meg, hogy immár me­gyénk számos községében modern kultúrotchonnal ren­delkeznek. Ez egyben azt is jelenti, hogy a községek la­kói a kulturálódás területén egyre inkább megközelítik a városiakat. Karancsaljáh pél­dául kéthetenként rendszere­sen fórumot tartanak. Ma- gyarnándorban a számos ösz- szejövetél mellett havonta táncestet rendeznek. Ságújfa- luban is fellendülőben van a művelődési ház munkája. Fő­leg azóta, amióta kicsinosítot­ták az épületet. Több a ren­dezvény, és a fiatalok is szí­vesebben látogatják a falu művelődési központját. * ELŐADÁSOK HÉTKOR. Ok­tóber 1-én ismét megindul a filmklub Salgótarjánban. A következő hetekben a japán filmművészet legjobbjai ke­rülnek közönség elé. A film­klub nézői láthatják a Hiro­sima gyermekei című filmet október 1-én, október 15-én a Csavargó című indiai, ok­tóber 29-én A vihar kapujá­ban, november 10-én a Rák­halászok, november 26*án a Kopár sziget, december 8-án pedig a Riksakuli című alko­tást vetítik. Az előadások minden esetben este hétkor kezdődnek. ★ FEHÉR Lö FIA. Az Állami Bábszínház tájoló csoportjai közül ebben a hónapban a Fehér ló fia című mesét bemu­tató csoport látogat megyénk­be, az óvodások, iskolások — valamennyi gyermek öröme­re. Szeptember 28-án délután, a szécsényi művelődési köz­pontban tartanak előadást, előreláthatólag „hatalmas” gyermekseregnek. Több mint 500-an várják a nagy ese­ményt, bölcsödések, óvodások, iskolások egyaránt. k DIVATREVÜ SALGÓTAR­JÁNBAN. Nagyszabású mű­soros divatrevüt tartanak ok­tóber I3-án a József Attila megyei Művelődési Központ színháztermében. A nagy hírű OKISZ-labor mutatja be bu­dapesti manökenek részvéte­lével legújobb ruhakollekció­ját. A divatbemutatót színesí­ti Salvador Toto olasz revű- kisegyüttesének fellépése. Ez alkalommal ismét Salgótarján vendége lesz Korda György, Harangozó Teréz, Rátonyi Ró­bert, Dékány Sarolta és a Balikó nővérek. A zenét a Winkelmayer-együttes szolgál­tatja. Balassagyarmat nagy eseménye A VII. irodalmi színpadi napokra készülnek A balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Közpon­tot választották szellemi fő­hadiszállásul a VII. Madách Imre irodalmi színpadi napok elnevezésű, november 4—7-ig tartó, országra szóló kulturá­lis programnak. A Művelődésügyi Miniszté­rium és a Népművelési Intézet országos bemutatóhelyül je­lölte ki Balassagyarmatot, il­letve az őszi irodalmi színját­szó napokat. Ez nagy meg­tiszteltetés a kis Ipoly menti városnak, de nagy felelősség és gond is a város vezetőinek, és a közművelődés dolgozói­nak. A Mikszáth Kálmán Műve­lődési Központ irodalmi szín­pada, mint házigazda, különö­sen érzi a felelősséget. Ugyan­is, az amatőr színjátszó moz­galomban az utóbbi években új irányzat alakult ki, és en­nek egyik úttörői éppen ők. Az oratórikus forma lett a koncepciója a hetedik irodal­mi színpadi napoknak is. A Népművelési Intézet által ki­jelölt színpadok mind ilyen jellegű művekkel nevezhet­tek csak be: irodalmi oratóri­um, lírai és dokumentum jel­legű produkciókkal. A mezőny is nagyon erős lesz. mivel a Szóljatok szép szavak erősségei jöhetnek csak el, a legjobbak találkozója iz­galmasan szép versenyt, neves vetélkedőt ígér, Tizenhárom színpad érkezését várják Ba­lassagyarmatra, vándordíjasok és idei győztesek valameny- nyien. Megyénket a salgótar­jáni irodalmi színpad és a szécsényi elődöntőn legjobban szereplő megyei irodalmi szín­padok képviselik. Szombathelyről, Szegedről, Miskolcról jönnek a fiatalok, és a fővárosi Vári-színpad, de a szomszédos, baráti államok színjátszóit is várják. A Madách irodalmi színpad naponta, fáradhatatlanul ké­szül: Sánta Ferenc Árulóját Csikasz István és dr. Kalas Géza dolgozta fel. A lelkese­dés szárnyakat adott az együt­tesnek, amelytől, de általában az irodalmi színpadi napoktól sokat vár mindenki. Kmetty Kálmán, a Balassagyarmati városi Tanács elnökhelyettes« így vélekedik: a VII. irodalmi színpadi napoknak tartalmuk­ban is tükrözniük kell a ha­ladást, a fejlődést a színját­szás legkorszerűbb törekvése­it. A szereplőkön kívül min­den megyéből érkeznek nép­művelési szakemberek, me­gyénkből magyar szakos ta­nárok is. Sok kérdésre ad választ ' és sok problémát megold a meg­tartandó konferencia is. A szakma reprezentánsainak előadásai, a viták és baráti eszmecserék egyaránt szol­gálják az amatőr színjátszás mozgalmát. Elekes Éva Illusztrációvázlat az Ember tragédiája finn kiadásához (Farkas András rajza) A tótágast álló piramis A Tiensan-hegységben a Narin folyón épülő toktogu- li vízi erőmű vízépítészeti szempontból egyedülálló. A tervezők a 6, egyenként 200 000 kilowattos aggregátot két szinten helyezték el. A vízi erőmű gátja különleges formájú: fejtetőre állított egyiptomi piramisra emlé­keztet. Az erőmű átadását 1975-re- tervezik. Az itt ter­melt villamos energiát Kir­gizia és szovjet Közép-Ázsia többi köztársaságainak me­zőgazdasági és ipari üzemei fogyasztják majd. A gát mö­gött a sziklák közé ékelődő óriási víztároló 500 000 hek­tár sivatagi terület öntözé­sét teszi lehetővé. Űj víztároló épült az azer- bajdzsáni hegyekben is Eb­ből a víztárolóból úszó szi­vattyúállomás emeli a vizet a magasabban fekvő me­dencébe, ahonnan vasbeton csatornákon zuhog le a kol­hozok és szovhozok zöld­séges földjeire és teaültetvé­nyeire. A vetések kétharma­dát öntözik ebből a mester­séges tengerből. Az azer- bajdzsáni és a Kaukázuson túli köztársaságban létesí­tett mesterséges tenger együttes víztartalma meg­haladja a 18 milliárd köb­métert. Néha egy kellemes húsz perc felér egy egész adásnap­pal. Ez a szerda délután látott, Divat című szovjet rajzfilm kapcsán jutott eszembe, mely a maga nemében valóságos kis remek, s nemcsak nagyszerű szórakozást nyújtott, de el is gondolkodtatott a választott téma fölött, mivel a „módi” koronkénti változásainak regisztrálásán túl a korok divatjá­nak társadalmi hátterét is felvillantotta — persze, a rajz­film sajátos, karikaturisztikus-csúfondáros eszközeivel. A kisfilm az őskortól, a barlangi ember öltözködésének kialakulásától lép egyet-egyet előbbre, hűséges kronológiá­ban követve a mindig bőven burjánzó hóbortokat — nem feledkezve meg a divatváltozások olykor pikáns, olykor ra­cionális praktikumairól, újításairól, majd a film megjelené­sével a sztárok diktálta divatról sem, mígnem elérkezünk közvetlen korunkhoz, a beat kor divatjához, ruházati, frizu­ra, viselkedési és szórakozási formájához. S a csattanó, a „slusszpoén” kézenfekvő a film készítőinek abban o párhu­zamban, melyet a loboncos barlangi emberpár és a vad tán­cot lejtő hippik között vonnak. A féktelen, tobzódás vetél­kedőjében barlangi őseink maradnak alul. S, hogy a 70-es években mi következhet még ezek után divatban, szokások­ban, ahhoz szegény a fantázia, nyitott kérdés marad, a fele­letet a holnap adhatja meg. Egy bizonyos: témát rég „veséztek ki” annyi szellemes­séggel, fordulatos leleménnyel, mint itt, a Divatot sikerült a kiváló alkotóknak. * Ma, pénteken, 17.25-től a Mindenki közlekedik... hasz­nos KRESZ-műsort láthatjuk, 18.10-től A muzsika ifjú kö­vetei címmel, magyar előadóművészek nemzetközi verseny- műsorát élvezhetjük. Bizonyára ezúttal is érdekes lesz Ba­logh Mária riportműsora, az Ebédszünet (18.40-től). Az esti fő műsorban, 20 órától Az oroszlán ugrani készül című, kü­lönleges témájú magyar film kerül vetítésre, 21.20-tól pedig folytatódik az És most mit tud? sorozat, mely a régebbi évek Ki mit tud? vetélkedőinek szereplőit szólítja újból ka­mera elé, hogy feltegye a műsor címébe foglalt kérdést. (barna) A fény városában (V.) Hunok Párizsban „Én elmegyek most, hazamegyek, már sziszeg, dohog a vonat, Még itt van Párizs a szivemben S elránt az alkonyat.” (Ady: A Gare de L’est-en) A magyaroknak ez a szó, hogy Párizs a „szép ámulások szent városát” jelentette, a vágyakozást, Párizst látni. Azt a Párizst, amelyről Sőtér István írja: „Csábító paradi­csom, a magyar műveltség legnagyobb ihle- tője, ág, amely a vadon tenyésző fát első­nek beoltja.” És valóban, a legkorábbi időktől kezdve, írók, költők, tudósok, művészek, festők za­rándokoltak Magyarországról Párizsba, szám szerint talán fel sem lehetne sorolni őket. Párizs igézetét azonban elhozták, hazahozták, * újabb vágyakat fakasztottak az elindulásra. „Párizs nyugtató nyugtalanság Boldogitóbb a szerelemnél.” (Ady) S ugyanez a város „embersűrű gigászi va­don”, melynek nagy zajában, zsivajában érez­ni lehet a nesztelen suhanó halál jelenlétét. Nekem a legszebb párizsi vers Ady Endre verse: „Párizsba tegnap beszökött az ősz, Szent Mihály útján suhant nesztelen, Kánikulában, halk lombok alatt, S találkozott velem." Ady többször járt Párizsban, de voltaic, akik csak a végeken álmodtak róla — örök nosztalgiával. Párizs, hol az élet Forró szive ver, Hol pogány üdvösség Új napja delel: Ó Párizs, ó Párizs Nagy köd eltakar, Ó Párizs, ó Párizs Tiéd ez a dal. Így ir Juhász Gyula. Az ő vágyakozását sok »mai hun” is érzi, _ De akik eljutnak Párizsba nem értik, nem érzik ma már egyöntetűen Kosztolányi: „Most itt vagyok az aranykapunál. Pilléreit búsan átkarolom, És sírok és nagy szívvel jajgatok fekete koldus arany homokon.” A mai hunok már nem roskadnak össze a sok csoda előtt, néznek, figyelnek, mérlegel­nek. S. hogy Párizs az álmok városa nem csupa csoda, hanem profán keveréke az élet minden oldalának, azt mi sem bizonyítja job­ban, mint József Attila Párizsi anzix című verse: „A parton sosem kelt föl reggel, Párizsban Jeanettek a Berták s a borbélynál is vehet az ember főtt spenótot vagy égő gyertyát. A Saint Michelen végig, hatvan meztelen nő dalol az éghez s a Notre-Dame: belül hideg van, felül öt frankért rám lenézhetsz. Az Eiffel-torony éjjel eldől, bebúvik paplanos ködökbe, ha lány vagy, megcsókol a rendőr s az illemhelyen nincs ülőke. Valahogy e vers hangulatát idézte az a beszélgetés is, melyet Bedő Éva tanárral foly­tattam. „Ügy indultam Párizsba, hogy az a világ közepe. Egy kicsit kevesebb. Idegen a zaja, túlméretezett a forgalom. És ami nem tetszett még: sok a szemét, és nincs valami tisztaság a házakban, a lakásokban, az üzle­tekben sem. És még valami: a mindenből pénzt csinálás ellen sem csali a száz dollár­hoz méretezett zsebem tiltakozott — nem tar­tottam illőnek, hogy több templomban is borsos belépőt szedtek.” Többször elmentem volna, a Saint Chapelle-be csodálni a kis kápolna ezernyi szépségét és páratlan üveg­mozaikját — de a három frankos belépődíj miatt nem mehettem. No, de természetesen Párizs ezek ellenére is élmény, és csoda vplt, a sok élményem közül azt emelném ki, ami mint tanárnak a legnagyobb volt: a Palais de la Decouverte — azaz a Felfedezések Palotája. Ez a múzeum, az összes természet- tudományi és technikai felfedezést szemlélte­ti, úgy, hogy szakemberek elmagyarázzák, és be is mutatják megközelítően eredeti mére­tekben a kísérleteket. Óriási élmény a diákoknak, akik csopor­tosan látogatják a kiállítást, s még a nem szakember számára is élmény, hogy a múze­umban olyan szobák is vannak, ahol saját maga önállóan is kísérletezhet. Ehhez hason­ló nálunk is nagyon hasznos lenne. Párizs, a fény és árnyék csodálatos keve­réke mindenkinek ad valamit tengernyi rej­telméből, s akármilyen szájízzel is kóstolgat­juk csodáit, amikor kimegyünk a Gare de L’est-re — Magyarországra általában erről a pályaudvarról indulnak a vonatok, összeszo­rul a szivünk: Versényi György a balassagyarmati Ba­lassi Gimnázium igazgatója 12 évvel ezelőtt, hosszabb ideig élt Párizsban, hallgatója volt a híres egyetemnek, a Sorbonnak. Párizst nem felejti el sohasem, a nosztalgia, a vágy újra, meg újra útnak indítja, hogy felke­resse a várost. Valamennyien, Párizst járt hunok, aztán, ha hazatérünk, s talán az ifjú­ságunk is elmúlik, fel-felidézzük Párizst, ami a fiatalságunk, életünk egy része, még akkor is, ha csak néhány napig bolyonghattunk ut­cain. És amikor gondolatban végigjárjuk a macskaköves mellékutcákat, avagy a fényes Boulevard-okat, s feltűnnek szemünk előtt, a hófehér templomok, s a titkos félhomály, mely mindig csodákat rejtegetett — Párizs átlényegül: a fiatalság, a fény és a szabad­ság szimbóluma lesz: A Boulevard St. Michel, s a Rup Cujas sarkán egy kissé lejt a járda. Nem hagyhatlak el gyönyörű vad ifjúságom, hangod mintha tárna visszhangzana, szívemben szól ma még. A Rue Monsieur le Prince sarkán lakott a pék, S balról, a park nagy fái közt, az egyik úgy sárgáit az égre, mintha előre látná már az őszt. Szabadság, hosszú tombú nimfa, arany ló alkonyatba öltözött, bújkálsz-e még az árnyas fák között? (Radnóti: Párizs) Kürschner Erika

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents