Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)
1971-09-16 / 218. szám
Szerkessz velünk! A NÓGRÁDI ÜTTÖRÖK ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA Nyári hangulatot idéz ez a kép. Bizonyára minden úttörő szívesen gondol vissza azokra a külföldi pajtásokra, akikkel a nyári táborozás idején ismerkedett meg. Sokan vannak, akik leveleznek is egy-egy távoli ország kis lakójával. A megyei úttörőház képzőművész szakkörének egyik alkotója, így örökítette meg az úttörőbarátságot Lesz úttörőotthonunk] Nekünk, szurdokpüspöki úttörőknek régi vágyunk, hogy saját szobánk, saját úttörőotthonunk legyen. Most megvalósul ez a vágyunk. Iskolánkban egy üres termet kaptunk. Ez lesz a mi úttörőszobánk. Már tervezgetjük, hogyan rendezzük be. Szeretnénk helyet adni jelképeinknek, de az oktató rajzok, képek sem hiányozhatnak. Egyik falat csapatmúzeummá alakítjuk, ami tulajdonképpen állandó kiállítás lesz. Itt mutatjuk be az elmúlt 25 év úttörőéletét. A sok játéknak is helyet találunk, amivel a teendők megbeszélése után örömmel játszanak majd a pajtások. Most, amíg meleg az idő, és tart a nyár vége (bár ez nem nagyon érezhécő), kint tartjuk az őrsi foglalkozásokat. Dolgozunk a kertben, vagy egy- egy őrsi gyűlés keretében elmegyünk egy magányos öregemberhez, és segítünk neki. Télen inkább elméleti ismeretekre teszünk szert. A mi rajunk például a „Csillagok világa” akciót választotta. Télen, a jó meleg úttörőszobában búvárkodunk majd azokban a könyvekben, melyekből a csillagok világa megismerhető. Ügy tervezzük, hogy az első ünnepélyes csapatgyűlésre szeptember 29-re, szépen feldíszítjük, berendezzük és átadjuk rendeltetésének úttörőszobánkat Gambár Mária csapattitkár, Márkus Ilona őrsvezető Külföldiek a szovjet tőiskolákon ősszel a szovjet főiskolaion és egyetemeken újabb ötször külföldi fiatal kezdi meg .anulmányait. Ezeknek a diákoknak több mint a fele \zsia, Afrika ék Latin-Ame- •ika fejlődő országaiból jön. ■Cülőnösen nagy népszerűségiek örvend a moszkvai Népek Barátsága Egyetem, amely a világ legnagyobb nemzetközi tanintézete. Ide minden évben ezrével érkeznek a felvételi kérelmek. A fejlődő országok számára a Szovjetunióban 300 oktatási intézmény képez szakembereket. Mint a szovjet diákok, a külföldi fiatalok is díjtalanul részesülnek az oktatásban. Közös örömök Megkezdődött az iskola, s ezzel együtt a közös programok, szórakozások. A hetedik osztályosok a múlt héten délben kerékpárra ültek ée kikerekezteik Gsessctvére. Ott megnézték a Madách-múzeumot, a sok érdekességet, régiséget. Hazafelé fel akartak menni a Dudáskára, de esett az esd, s így ez a tervük nem sikerült. Mindenesetre lói kitúrázták magukat, mert az út igencsak hosz- szú volt. Am a vidámság, a tréfálkozás, az együttes szórakozás mindannyiuk számára kellemessé tette ezt a napot. Mivel fiú vagyok, legszívesebben Iskolánk sportéletével foglalkozom. iskolánkban az Idén is folyik sporttevékenység. Több sportágban szeretnénk csapatainkat elindítani. urbén Árpád testnevelő tanár megszervezte, hogy egy héten háromszor lesz sportkör. s emellett még labdarúgó-iskola is. Már hétfőn megtartottuk az első edzést, a Rákóczl-iskola csapatával látszottunk. Kezdünk rádöbbenni, hogy az iskolai élet is ér annyit, mint a nyári vakáció, hogy ennek is megvannak a maga örömei, szépségei. Csárayi János, úttörő Balassagyarmat Kirándulás az erdőben Mikor a nap felkelt, s árasztotta melengető sugarait, barátnőimmel elindultunk egy erdei sétára. Rátértünk a keskeny erdei ösvényre. Az erdő reggel a legcsodálatosabb. Az ébredő madarak éneke, a szirmaikat bontogató virágok és a tarka szárnyú pillangók kísértek utunkon, éppen úgy, mint a mesében, A fák lombjai között néha a nap is bekandikált és ettől még hangulatosabbá vált a környék. A Sok mászkál Asb am észre sem vettük, bogy dél van. Jóízűen megebédeltünk és kíváncsian indultunk tovább. — Nini egy őzikéi — kiáltott fel Ági, az egyik barátnőm. Mindannyian felkaptuk a fejünket, de nem láttunk semmit. Hogy Ági valóban őzikét látott-e, az a mai napig sem derült ki. A sok gomba azonban igazi volt, annyira Igazi, hogy még haza is vittünk belőle. A nagy játékban, „menetelés- bein” délutánra bizony elfáradtunk. Már sötétedett, amikor hazafelé Indultunk az erdőből. A távolság csökkenését azon mértük le, hogy a templomtorony menynyire közeledik felénk. Ottjion elmeséltük élmémyeimíkiet és csuda jól aludtunk e vidám kirándulás után. Magyar Eva VI. o, tanuló Kallói Alt. Iskola Kulturális 3B5B KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS. Érdekes esemény színhelye lesz október 10-én a József Attila Művelődési Központ üvegcsamoka. Ezen a napon délelőtt tizenegy órakor nyitják meg ünnepélyesen a besztercebányai amatőr képzőművészek kiállítását. A kiállítást Ing. Stefan Trgo — a járási nemzeti bizottság alel- nöke nyitja meg. A besztercebányai képzőművészek salgótarjáni bemutatkozásával egyidőben Besztercebányán fotókiállítás nyílik a József Attila Művelődési Központ fotósainak legszebb képeiből. PALÓCNAP. Nagy eseményre készülnek a salgótarjáni járás kultúrcsoportjai. A tervek szerint október 3-án palócnapot rendeznek Neműben, amelyen a járás valamennyi kultúrcsoportja részt vesz. Ugyanakkor egy hét időtartamra megnyílik a „Palócmúzeum”, amelyben a környék népművészeti emlékeiből, népviseleti ruháiból és egyéb nagy érdeklődésre számot tartó tárgyakból állítanak ki. A palócnapot előkészítő ülést tegnap tartották meg Neműben. i*l MŰSZAKI ÁTADÁS. A napokban a Salgótarjáni városi Tanács képviselőinek jelenlétében megtörtént a Város című kompozíció műszaki átadása. A város újjáépítését és átalakulását jelképező emlékmű ünnepélyek avatását a közeljövőben tartják. Csak dicséret illetheti az AGRO- FIL szakembereit, akik az építés során nagyon szép és gondos munkát végeztek. Tegnap este még javában dolgoztak a műszaki átadás ellenére is, ugyanis véglegesen beállították a kompozíció külső és belső megvilágítását. f*l VÉGLEGES PROGRAM. Salgótarján várossá nyilvánításának ötvenéves évfordulója ünnepségeinek előkészítésére egymás után alakultak meg a különböző szakbizottságok. Már megtartotta alakuló ülését a kulturális, idegenforgalmi, propagandáéi sport szakbizottság. Végleges, naptár szerinti programot dolgoztak ki az ünnepségekre. Szeptember végén a koordinációs bizottság — a városi pártbizottság, városi tanács, KISZ, a Hazafias Népfront és a József Attila Művelődési Központ képviselőjének részvételével — összesíti a végleges formába önti a terveket és még ebben az évben reprezentatív műsorfüzet jelenik meg a részletes programból. ★ BÉLYEGKIÁLLlTÁS. A BUDAPEST ’71 nemzetközi bélyegkiállítás nem remélt csúcsforgalmat bonyolít le mind a három kiállítási helyszínen. Hosszú sorok kígyóznak nemcsak a Szépművészeti Múzeumban működő, de a másik három alkalmi postahivatal előtt is. A kiállítás bő velkedik eseményekben is. A Hotel Gellértben tartott köz gyűlést a IFSDA, a bélyegkereskedők nemzetközi szerve zete. Tizenhét szocialista és huszonkét nyugati országból érkeztek erre a kétnapos ren* dezvénysorozatra résztvevők, akik hét szocialista bélyegkereskedelmi vállalatot és ötvenhat nyugati céget képviseltek. Egyébként nemcsak a bélyegekkel kapcsolatos rendezvényekre kerül sor a kiállításon. Például nagyszabású divatbemutatót tartottak a. Hotel Ifjúságban, a Budapest ’71 vendégei részére. AJÁNLATUNK A főszereplő hármas — Básti Lajos, Páger Antal és Almásí Éva — nagyban hozzájárult Gáspár Margit szatirikus játékának sikeréhez Végre egy olyan szórakoztató műsort láttunk, magyar tévéjátékon, ráadásul magyar szerzőtől, amelyre régóta áhítozunk. Gáspár Margit „Ha elmondod, letagadom” című szatirikus játéka, végre a hétköznapok, a társadalmi problémák közelébe vitte tárgyát, s nem koncepciótlanul és konfliktus nélkül történnek az események. Mert mindig a tartalom az, sohasem önmagában a játék, ami feloldja a képernyő és a tévénéző közötti feszültséget, s előidézi azt az ideális állapotot, hogy nemcsak követjük az előttünk zajló cselekményt, hanem együtt is élünk vele. Hányszor elmondtuk már, hogy sok, drága pénzen legyártott, szórakoztatónak szánt műsor azért nem ér el hatást, mert nem problémát tárgyal, hanem kiagyalt, mesterkélt helyzeteket teremt és szójátékok özönével igyekszik pótolni azt, ami pótolhatatlan. Tréfáktól, jelenetektől és vígjátékoktól joggal kérjük számon a társadalmi töltést. Mert az elképzelhető, hogy egy tévéjáték színhelye Bergengócia legyen, de beleélni magunkat csak akkor tudjuk, ha a jellemek, ellentmondások, a társadalmi problémák elevenen élnek. Nem egy korszerűség igényével fellépő „játék”, de a görög klasz- szikus dráma sikere is mondanivalójának időszerűségétől (ez esetben örökérvénytől) függ. Gáspár Margitnak sikerült olyan mindennapi kérdést, talán visszásságot, Kalmár András rendező és Balle Katalin dramaturg közreműködésével képernyőre vinni, amely mindennapjainkban nem egyszer előfordul. S a gúny nyilai — nagyon hatásosan — nemcsak a kiskirályok irányában találtak célba, hanem azokat is szíven döfték, akik megalkuvó magatartásukkal lehetővé teszik kiskírályságok létrejöttét. Felróhatnánk talán, hogy a tanulságot tanmeseszerűen, túlságosan szájbarágja, de nem tesszük, mert a mű erényeinek túlsúlya ezt nem engedi. A „Ha elmondod, letagadom” néhány társával úttörő, de legalább is irányt mutató mű. * A mai, csütörtöki műsorból a régi magyar vadászemlékekre (17.30), a nyugat-berlini riportfilmre (18.50) és a BBC új, Hamlet-produkciójára (20.00) külön is felhívjuk a figyelmet. L. Gy. A fény városában (IV.) Mon a Lisa mosolya „És most itt vagyunk a Louvre-ban... Hogy egy épület, amelyet a századok során királyok, császárok, sőt köztárs'aságiak építettek, ennyi szépségről, egyszerű nagyságról tegyen tanúságot, hogy az ilyen épületben ne legyen semmi építészeti vegyeskereskedés, bizony, ez nagyszerű dolog.” — írja Leon Bop a Louvre-ról, mely Párizs legnagyobb, s miért is ne mondhatnánk: a földkerekség legnagyobb palotája. (A grandiózus jelzőkhöz már az első napokban hozzá kell szokni itt az embernek: Franciaország a nagy nemzet, amit nagy emberek laktak és laknak, itt nagy háborúk zajlottak, itt nagy győzelmek születtek. Itt a legnagyobb a diadalív, az Eíffel- torony, a paloták stb., stb. — azaz, itt minden grand —, ahogy a franciák mondják.) A Louvre homlokzatán pompás oszlopsor, két szárnya karként fogja közre az udvart, melynek nyitott végén a kis-Diadalív, az Arc de Triumphe de Carussel határolja a teret. És itt vagyunk a Louvre-ban, a hűvös termek, hosszú folyosók mesés kincseket rejtenek. Az emberiség kincseit őrzik a tárlók; a szobrok, festmények, iparművészeti alkotások az emberiség évezredes produktumai. A múzeum óriási anyagát királyok gyűjtötték, hadizsákmányból, vásárlásból egyaránt, s a gyűjteményt végül is a forradalmak nyitották ki a nagyközönség előtt. Aki má belép a Louvre múzeumába — 'évi másfél millió látogató —, szédül a sok látnivalótól, hisz’ kétszázezernél több műkincset tartanak nyilván. A görög gyűjtemény leghíresebb darabja, a milói Vénusz előtt mindig csoportosulnaik a látogatók, a női szépségeszmény megtestesítőjét csodálják. A „puha” márványtestet, az arc érzelmektől mentes komoly nyugalmát, s a la gyekről földre omló lágy ruharedőket A legszebb asszony — bús márványban élve, A földi szépség istennő csodája, Derűs habokból fönséggel kiszállva, Dél napja csókolt egykor fényt fejére. A századok hozzá rajongva jőnek, Felé fog szállni vágya jövendőknek, Heine legszebb könnyét sírta rája, A Végzet is, kit megbűvöl a bája, Megengedte, hogy szép legyen örökre, Csak büntetésül — karját összetörte. (Juhász: Mllói Vénusz) S ha a szobrok között a Mélosz szigetéről származó antik csoda a legnépszerűbb, a képtárnak is megvan a maga csodája, az ablakmélyedésben ülő rejtélyes mosolyú Gío- conda képe, Leondardo da Vinci Mona Lisá- ja, melynek népszerűsége egyedülálló a világon. A kicsi kép — mert hiába olvastam előzőleg méreteiről (53x97 cm) meglepeti, sokkal nagyobbnak képzeltem a csodálatos alkotást, s azt hiszem ebben a hitben sokan osztozkodnának velem. Csak, ahogy nézzük, hatalmasodik el fölöttünk. Ahogy megyünk a teremben, s minden oldalról megcsodáljuk, egyszercsak furcsa felismerés lesz úrrá rajtunk — Gioconda szeme kíséri utunkat — bárhonnan nézzük, mindig arra „néz". S a legendás mosolya? Halvány játék az ajka körül: a kívülről jövő fény okozta fény-árnyék rejti... Ott állva, előtte, érezzük csak meg igazéin, milyen finoman irta rá a képre Leonardo az emberi lét misztikumán és örök rejtélyét. S, hogy szép-e? Mert sokan hangoztatják: „nem tudom, nem értem miért tartják szépnek, hiszen puha, kerekdad — sokkal szebb nők is vannak a világon —, s mellé állítják a mai Mona Lisákat, a vékony, hosszú hajú, szőke, vagy korom fekete, olasz, francia, magyar lányfotókat, a mai kor szépségideáljait, s igazuk van, ilyen értelemben. a ma 25 évesei talán szebbek — és teljesen mások. És Mona Lisa mégis csodálatos, mert a tegnap asszonya és a máé és a holnapé, mert magában hordozza az emberiség csodáját, aki derűs hittel néz a jövőbe a háttérben meredező zord sziklák és misztikus» élettelen táj, s a kanyargó folyó kékes párája előtt. S találkoztam még egy nőszépséggel, a Louvre-hoz tartozó Jean de Paumban, az impresszionista kiállításon: a hófehér Olympia 6, Edouard Manét remekműve. A nagy teremsor leghátsó falán van elhelyezve a kép, s a belépő előtt teljes remekében távul fel. A női akt idealizálás nélkül foglalja el a kép fő helyét valószinütlenül világos testtel. A jobb sarokban hozzáhajló néger szolgálólány még jobban kiemeli bőrének fehérségét. A fekete kezekben színes, tarka csokor pompázik, s a kissé meghajló alak lágyan harmonizál Olympia puha fej tartásával. Csodáljuk a képet, mely a korai közvéleményben oly sok vihart kavart. S, ha idáig a női szépség, eszme, ideál volt a témánk, nem hagyhatjuk ki a sorból Gauguin brónz nőit sem, melyek álmatagon, póz nélküli egyszerűségben hevernek a buja táj fái, füvei, virágai között —, s melyek a férfiaknak talán csak álomképeikben sejlenek elő. S, hogy e lap hasábjain megelevenedjenek Gauguin színei, alakjai, hadd álljon itt Juhász Gyula verse, a Primítíva, melynek alcíme: Egy Gaugutn-kép alá. Már jártam e rőt avaron. Oly ismerős e buja vadon, Almosán, szabadon. És rokonom e barna csapat, Mely álmatagon tovahalad A lesült fák alatt. És testvérem e nagy feledés, Elplhenés, elheverés, Elcsöndesedés. Ö táj, Tahiti, Citerc, Álmatlan álmom szigete, Ó, vágyam ligete. Szent televény, velem rokon, Be jó volna, túl gondokon Heverni e homokon! Kírschner Erika Következik: HUNOK PÁRIZSBAN
