Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)

1971-09-16 / 218. szám

IVli lesz veled támfal ? A tisztább Salgótarjánért Ország-világszerte, így nálunk ifi a szak­emberek azon fáradoznak, miként lehetne a nagyobb városok további levegőszennyeződé­sének gátat vetni? Magyarországon 5—10 éven belül lecserélésre kerülnek a gőzmozdo­nyok. mi • - salgótarjániak —, szempon­tunkból nem közömbös azonban, hogy melyik esztendőben kerülünk napirendre. A vasút­állomás a városunk központjában épült, s az oda befutó gőzmozdonyok nagy mértékben szennyezik Salgótarján levegőjét. A hegyek­kel övezett medencében, a gázos, füstös le­vegő kicserélésére hosszas időre van szükség, E különleges adottságokra és helyzetre való tekintettel, városunk illetékes szerveinek kérniük kellene a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumot: hasson oda, hogy Somoskő­újfalu—Budapest viszonylatában ne 5—10 év múlva, hanem mielőbb, már most, foko­zatosan kezdjék kicserélni a gőzzel hajtott mozdonyokat Diesel-meghajtásúakra. Ez nagyban hozzájárulna városunk levegőjének javításához. De nem csak a gőzmozdonyok korma szennyezi Salgótarján levegőjét. Ide kell so­rolnunk a mind jobban szaporodó autóbu­szok, teher- és személygépkocsi, motorkerék­párok rosszul járatott, vagy hibás és kiselej­tezésre ítélt motorjait, melyek gyalázatosán füstölnek, és kormolnak. Az építési törmelé­ket és egyéb építkezési anyagokat szállító és az utakat végigszóró, szemetelő járművek, valamint a járókelők által eldobált papír- szeletek, cigarettacsikkek, napraforgó- és tökmaghéjak csúffá teszik szépen fejlődő me­gyeszékhelyünk utcáit, járdáit. Mindezt a helyszínen azonnal végrehajtható bírságolás­sal lehetne csak sürgősen megszüntetni. Igen örvendetes, hogy a városi tanács köz- tisztasági üzeme új, modern öntözőautók be-» szerzéséről gondoskodott. Ez nagyban gyorsít­ja és segíti az utak tisztán tartását. Csupán azt hiányolom, hogy az öntözést nem követi az azonnali seprés. Így a nedvesség felszá- rádása után, az utak, járdák újból porosak­ká válnak, és kezdődik minden elölről. A medencénkben összegyűlt korom, gáz, tűst és por, egy sűrű szürke színű szmog- elegyet alkot, amely a környező hegyek tete­jéről látható legjobban. Nemcsak gyorsan fejlődő városunk új épületeit teszi idő előtt tönkre, de tüdőnket is feketére festi. Ha­zánkban nem sok olyan megyei város van, mely fekvésben, szépségben vetekszik Salgó­tarjánnal. A baj csak az, hogy sokan nem becsülik meg eléggé, nem vigyáznak annak rendjére, tisztaságára. Csak egy kicsivel sze­ressük és becsüljük jobban kenyeret, szál­lást adó és szórakozást nyújtó Salgótarjá­nunkat, hiszen itt éljük le életünket. Tegyük tehát kulturáltabbá. Ez valamennyiünk jól felfogott érdeke. Faragó Miklós, a nógrádi szénbányák dolgozója Nem zeneiskola! A NÓGRÁD szeptember 12-i, vasárnapi számában A szé- csényi járás zeneiskolája címmel megjelent cikkel kap­csolatban az alábbi észrevé­telezést kaptuk: „...ennek a zeneoktatással foglalkozó cso­portosulásnak, mely a szécsé- nyi járási művelődési központ keretében működik, a neve nem zeneiskola, hanem »■Ze­neoktatói Munkaközösség.« Zeneiskola nevét csak álla­milag engedélyezett intéz­mény viselhet.. I Működési szervezetük is sokban eltér az Állami Zeneiskoláktól (jogvi­szony, tandíj stb.)... A Zene­oktatói Munkaközösség által kiadott bizonyítványok nem azonos értékűek az állami zeneiskolák bizonyítványai­val — értékük hozzávetőlege­sen a magánoktatáséval egyenlő.” Virág László, Salgótarján, állami zeneis­kolai igazgató Intim ügyben HoMZSbb ideje ndfataaik már enc az (rám, f*y nem hAláirt­hatom tovább. Amíg a Vígjáték analógiájára csak „tizenkét dühös ember’* szitkozódott Mátraverehelyben, bogy mégis csak disznóéig, ha már modem állomásukat ellátták angol W. c-kel is, miért nem lehet azokat használni? — szelíd türelemmel intettem le a békétlen- kedőket. Az új állomásépület tőszomszédságában ugyanis ott sze­rénykedett a régi kis bódé, amely ugyan nem felelt meg a mo­dern Igényeknek, de sürgetd szükség esetén még a király Is meg­látogathatta, természetesen csak gyaloglépésben, ahogy a mondás is tartja. Hetek óta azonban nem ajánlom még a királynál kisebb személyiségnek sem, hogy a kegyetlen „végzet” az említett állomá­son érje utói, mert a kis épületet takaros buzgalommal lebontot­ták, az ÚJ W. C-ket viszont, vízhiányra hivatkozva nem nyitották meg. A békctlenkedöiknek azonban ezúttal sincs igazuk. Csak egy kicsit keli Jobban elmélyedni e nagy körültekintést igénylő „sza­gos” témában, s máris rájövünk: a MÁV illetékeseit messzemenő jóindulat és bölcsesség vezeti a kérdés Ilyetén való megoldásában. Hogy miért? Azonnal rátérek az érvek ismertetésére. 1. Köztudott, hogy egy-egy kulturális létesítmény közállapotai­nak mibenlétét vizsgálva egyesek azt mondják: nézzük meg a mel­lékhelyiségeket, t ha azok tiszták, ebből már leszűrhető bizonyos tanulság. Nos, bizton állíthatom, hogy a MÁV Jóvoltából a mátra- vercbélyl állomás minden ilyen vizsgálódást fényesen kláU, az em­lített mellékhelyiségek már tisztábbak nem lehetnek, a „ferde il­latok” keringésének legkisebb veszélye sem fenyeget senkit. Mind­ezt a fényes eredményt úgy éri el a község, hogy cgyeUen fillért sem kell takarítási költségekre kiadnia, ilyen eredmények melleti olyan kicsinységeken zsörtölődni, hogy nem is használják a szóban levő helyiségeket, igazán gyerekes okvetetlemkedésnek tűnik. í. Aztán 1« van az az egyre népszerűbb és többet emlegetett „kocogd” mozgalom, amely az életünk meghosszabbítását elősegítő mozgásigény minél szelesebb ltörü kiélésére buzdít. A mátravere- bélyl állomás mellett vezet évek óta az országos kék-jelzés az Agasvárrá Igyekvő turisták eligazítására, Hiába klnáigattia azonban a szép kirándulás lehetőségeit, az értetlen emberek a legritkábban vették igénybe. Nézzék majd meg ezután. . . Szinte bcláthatatlanok a fejlődés lehetőségei, legfeljebb kocogás helyett futva teszik meg a szükséges utat. Cs l Miért nincs...? Szerkesztői üzenetek B. D. (Salgótarján): Kérdé­sére, miszerint: — tárolhat-e gépkocsit az állami házhoz tartozó udvarban, és azért kell-e díjat fizetni — közöl­jük: az a körülmény, hogy a bérlő a közös használatra szolgáló udvar egy részét ki­zárólagos használatba veszi, már meghaladja a lakásbérle­ti jogviszony tartalmát. Az udvar egy részének gépkocsi­tárolás céljára történő kizáró­lagos használatba vételére a bérbeadó és a bérlő között új jogviszony jöin létre, a többletszolgáltatás fejében a bérlő bérleti díjat tartozik fi­zetni. f*l M. L (Nagybátony): A ha­tározott időre létesített mun­kaviszony megszűnik annak az időnek az elteltével, amely­re létesítették. A munkavi­szonyt felmondással a határo­zott idő eltelte előtt megszün­tetheti a vállalat, ha a dolgo­zó a munkát nem végzi meg­felelően, vagy annak elvégzé­sére nem alkalmas, illetőleg a dolgozó, ha a vállalat a mun­kaszerződésben vállalt kötele­zettségét nem teljesíti. A Pécskő utcai toronyházak tövében 5—6 évvel ezelőtt ké­szült el a hegyoldalt támasz­tó gigászi remekmű: a támfal. Valljuk be, e szépen rendezett, füvesített, bokrosított rész jól nézett ki madártávlatból is. ablakainkból Is. Ám semmi sem tart örökké. Az 6 dicső­ségének és a mi örömünknek Is befellegzett azon a februári napon, amikor így szólt a kő­fal : „Nem bírom tovább e hó­tömeget, hónapok óta lazítja repedéseimet a víz, rögtön összerogyok”! Nem is habo­zott, hatalmas robajjal össze­dőlt. Jöttek a tűzoltók, a rendőrség, a mentők (még szerencse, hogy ember nem volt a közelben), meg Is tették a szükséges intézkedést: azon nyomban bekerítették a veszé­lyeztetett területet. Nem saj­nálták a kerítéstől a fed.íná- dat sem, a meszet sem, szóval úgy nézett ki, törődnek a dol­gokkal. Azóta eltelt 19 hosszú hó­nap, sok víz lefolyt itt a Pécs­kő utcán, sőt az ENSZ-dcle- gáció látogatásán is túlva­gyunk, a szegény támfal azon­ban ugyanúgy fekszik romjai­ban, mint 1970. februárjában. A jó szándékban nincs hiány: jöttek a bizottságok, tízen, húszán, nézegették, fényképezték jobbról-balról, sőt intézkedés is történt. 1971 tavaszán megjelent öt marco­na földmunkás és serényen kezdték kapargatni a leomlott hegyoldalt. A mai napig is titok, hogy ezek az emberek két hétig mit csináltak, ahogy jöttek, úgy el is vonultak. A hegyoldal azóta is omla­dozik, elrontja az egész utca rendezettségét, a kerítésről nem is beszélve, mert annak Is csak a foszlányai maradtak. Valamit azonban sejtenek az itt lakó emberek. Miután az utolsó játszóteret is elvet­ték a Pécskő utcai gyerekektől (beépítve e terület az új ze­neiskolával), talán ezt a „gyö­nyörű” omladékos hegyoldalt meghagyják nekik grundnak. Ne is tagadjuk, igazi paradi­csom ez 5 évestől 16 évesig minden gyerek számára, órák hosszat nézhetjük ablakaink­ból, micsoda csúszás-mászás, háborúsdi folyik itt. Hány kis gatya kopott már el, a mamák a megmondhatói! Újszerű öt­let ez a Játszóterep; lehet, hogy idővel megszokjuk? A többség azonban máskép­pen vélekedik. Valamit tenni kellene a támfal érdekében. Ha nincs elég pénz, szervezzen a városi tanács és a KISZ tár­sadalmi munkát. Ne várják meg, míg baleset lesz! Vagy azt remélik, majd csak elko­pik ez a hegyoldal? Tarkanyi Lászlóné, Salgótarján, Pécskő út 4. Épül az ország leghosszabb vasúti alagútja Á tbc-s betegek rendszeres és rendkívüli anyagi támogatása A Budapest—Pécs vonalon, Godisa—Abaliget között 660 méter hosszú vasúti alagút épül, amely már a felsőve­zetékes szerelvények közle­kedésére is alkalmas. Az új alagút építését az ezen a szakaszon levő nagy szint- különbségek és az ebből eredő sok lassú jel tette szükségessé. Az új alagút és a pálya elkészülte után ezen a szakaszon Is 120 km-es se­bességgel roboghatnak majd a vonatok. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat me- csecsi körzete 1972-ben ad­ja át a vasútépítők részére az elkészült szakaszt. Negy­venötezer köbméter földet mozgatnak meg és több mint 15 ezer köbméter fala- zóanyagot és betont építe­nek be az új alagútba. A képen: Kiss János és Né­meth István a csillék részé­re készíti a pályát. (MTI fotó: Hadas János fel­vétele) Javasoljuk A. J. (Szurdokpüspöki): Levclé- Balassagyarmaton, a Mtkstáth re válaszolva közöljük, hogy az Kálmán MüvelödéslKözpont s-er- .. , „ . . , vezésében. Javasoljuk; mielőbb Ont érdeklő témakörben tanlo- vegye fei „ kapcsolatot nevezett lyam Indul 1971. október elsején Intézménnyel. Kénytelen vagyok szóvá tenni a már régi — nem tel­jesen magánjellegű problémá­mat, gondolva a község la* V osságára is. Jobbágyi élel­miszer-ellátottságáról szeret­nék pár szót szólni. Az ter­mészetes ma már, hogy min­dent üzletben vásárolunk, hi­szen létfenn tartásunk helyéül szolgálna — ha ugyan nem üresen lennének a polcok és a mélyhűtő. Sajnos, azonban már nem az első eset, hogy kenyeret nem kaptunk. Nem is beszélve a szombatról, amikor nálunk már fél há­romkor nincs kenyér. Mi az oka. hogy kevés a kenyér? Nem rendelnek ele­get, vagy nem szállítanak? No nem csak egy, üzletben, de az egész község boltjaiban nem kapunk kenyeret. Arra viszont egy dolgozó nő sem ér rá, hogy lesben álljon, fi­gyelve a kenyeres autó érke­zését és akkor mindent bele, hogy legyen kenyér. Igen, a fö probléma a kenyér. De nemcsak ezt nem lehet kap­ni — sorolhatnám a felvá­gottaktól a fűszerekig, a mo­sóportól az egészségügyi pa­pírig, ez mind hiánycikk. Nagyon jó lenne, ha ille­tékesek megvizsgálnák közsé­günk lakóinak ellátását, hogy ne kelljen elvándorolni más, jobb ellátotlságú községek üzléceibe. K, J.-né Jobbágyi A felszabadulás előtt ha­zánkban oly elterjedt tbcts betegségek száma az orvostu­domány fejlődése, és társadal­munk hatalmas anyagi és er­kölcsi segítése folytán jelen­leg már 'alig haladja meg az egyéb fertőző megbetegedések számát. Azonban, ha az új megbetegedések számát te­kintve nem is emelkedik ki a más fertőző betegségek közűi, a gyógyításuk hosszú ideje, a fertőzés veszélyének megelőzé­se, valamint a gyógyulás érde­kében szükséges életkörülmé­nyek megjavítása Igen komoly anyagi megterhelést jelent a betegre és a társadalomra egyaránt. A társadalom az in­gyenes gyógykezelésen és in­gyenes társadalombiztosítási szolgáltatásokon túl, táppénz­kiegészítéssel és rendkívüli anyagi támogatásokkal is csökkenti a betegek és csa­ládjaik anyagi terheit. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa Társadalombiztosítási Bizottsága elnökétől, Bibólt Lászlótól kapott tájékoztatás szerint azonban a rendszeres, illetve rendkívüli anyagi tá­mogatást szobályozó 42/1960. (IX. 1.) Korm. sz, rendelet, il­letve a 9/1960. (XII.20.) Eü. M. sz. rendelet különösen a ter­melőszövetkezetek tagjai ke­vésbé ismerik, ennélfogva igen kevesen igénylik az ilj-en támogatást. Minthogy ilyen irányú segítségkérés szer­kesztőségünk jogi fogadóóráin is csak elvétve fordul elő. szükségesnek tartjuk, érdekelt olvasóinkat a jogszabályok rendelkezéseiről tájékoztatni. Az idézett jogszabályok alap­ián a betegség esetére biztosí­tott tbc-s beteg dolgozók — gyógyulásuk elősegítése érde­kében — az állam terhére rendszeres és rendkívüli anya­gi támogatásban részesíthetők. Rendszeres anyagi támoga­tásban azt a kórházban (sza­natóriumban) ápolt tbc-s be­teg dolgozót kell részesíteni, akinek eltartásra szoruló csa­ládtagja van, ha a kórházi ápolás idejére járó táppénze (a táppénz 80 százaléka) a napi 60 forintot nem éri el Az anyagi támogatás összege napi 8 forint, ha azonban a dolgozó napi táppénzének összege az 52 forintot megha­ladja, olyan összeg, amely a táppénz összegét 60 forintra egészíti ki. Rendszeres anyagt támogatásban kell részesíteni azt a kórházban ápolt tbc s dolgozót is, akinek eltartásra szoruló családtagja nincs, ha a kórházi ápolás idejére járó táppénze (a táppénz 60 szá­zaléka) a napi 30 forintot nem éri el. A támogatás Összege ebben az esetben napi hat forint, ha azonban a kórházi táppénz összege a napi 24 fo­rintot meghaladja, az az ösz- szeg, amely a táppénzt 30 fo­rintra egészíti ki. A rendsze­res anyagi támogatást kérés nélkül a kórházi táppénzzel együtt kell kifizetni. Rendkívüli anyagi támoga­tásban részesíthetők: a tbc miatt táppénzes állományban levő dolgozók, továbbá a tbc. miatt keresőképtelen, táp­pénzre nem jogosult biztosí­tottak, valamint a mezőgazda- sági termelőszövetkezeti ta­gok, ha rendszeres gyógykeze­lés, vagy gondozás alatt áll­nak. A rendkívüli anyagi tá­mogatást a beteg vagy hozzá­tartozója, társadalmi szerv, vagy az illetékes kezelőorvos kérheti a gondozóintézet ke­zelő főorvosánál, vagy a kór­ház igazgatójánál írásban, vagy szóban előterjesztett ké­relemmel. A kérelem teljesí­téséről, amelyek a gondozó- intézet vezetője, illetve a kór­ház igazgatója javaslatával lát el, az SZMT mellett mű­ködő társadalombiztosítási bizottság dönt. Az egyszeri, vagy ismételt rendkívüli anyagi támogatás engedélye­zése akkor indokolt, ha: a betegség gyógykezelése előre­láthatólag hosszabb időt legalább hat hónapot igényel, vagy a beteg több családról (eltartottról) gondoskodik, vagy a betegnél, vagy család­jában a család megélhetésé* veszélyeztető esemény követ kezett be, és emiatt tartani lehet attól, hogy a beteg gyógykezelését idő előtt meg­szakítja. Akinek a táppénzé» megvonták, vagy az orvos utasításait nem tartja be, az rendkívüli anyagi támogatás­ban nem részesíthető. A rendkívüli anyagi támogatást a társadalombiztosítási bi­zottság döntése alapján a Tár­sadalombiztosítási Igazgató­ság, illetve kirendeltség folyó­sítja. NÓGRÁD — 1971. szeptember 16., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents