Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)

1971-08-28 / 202. szám

Torres Pern lm repült Felhívás Bolívia forratlalmáraihos A llamcsínykísérlet teádban Péntekre virradó éjjel ál- lamcsinykisérletet hiúsítottak meg az afrikai Csád Köztársa­ságban — közölte az ország fővárosának, Fort Lamy-nak a rádiója. A kameruni Yaoundéban le­hallgatott adás szerint az ak­ció szervezői meg akarták dön­teni Tombalbaye elnök rend­szerét és „egy külföldi zsold- ban álló bábkormányt” szán­dékoztak hatalomra juttatni. Az államcsínykísérlet veze­tőit. élükön egy bizonyos Ah­med Abdallah nevű személlyel, letartóztatták — jelentette be a rádió. Ahmed Abdallah még pén­tekre virradóan öngyilkossá­got követett el. (MTI) Izraelbe is mennek Szeptember első felében bo­nyolítja le kairói látogatását Szenegál, Kinshasa-Kongó, Ka­merun és Nigéria elnöke, a közelkeleti helyzet tanulmá­nyozásával megbízott négyes bizottság tagjai, akik a Biz­tonsági Tanács határozatán alapuló rendezés lehetőségeit és feltételeit igyekeznek fel­tárni. A négy afrikai államfő Egyiptomból Izraelbe utazik. Az Al-Ahram értesülése sze­rint a négyes bizottság az ENSZ-közgyfllés szeptember 21-én kezdődő ülésszaka előtt befejezi küldetését. Abu Zeid Fahmi egyiptomi főállamügyész szombaton nyil­vánosságra hozza az összees- küvési perben szereplő tanúk névsorát. Az Al-Akbar előzetes jelentése szerint Ali Szabri volt alelnök ügyében hat tanú tesz vallomást: a tanúk,kivé­tel nélkül vádlottak a haza­árulással vádolt összeesküvők perében. A bíróság augusztus 25-én kezdte meg a 12 fővádlott ügyének tárgyalását, majd a védelem kérésére szeptember 4-re napolták el a tárgyalást. (MTI) Juan Jose Torres volt bo­líviai elnök, csütörtökön este, 33 hívével együtt La-Pazból, Peru fővárosába, Limába ér­kezett. Mint ismeretes, a volt elnök a bolíviai jobbol­dali lázadók győzelme után Peru La Paz-i nagykövetségén kért és kapott menedékjogot. Torrest és a többi baloldali politikust a perui légierő egyik repülőgépe szállította Limába. Elutazása előtt Torres, tit­kos csatornákon az ország la­kosságához szóló üzenetet jut­tatott el a bolíviai sajtóhoz. Ebben a tábornok kifejezte azt a meggyőződését, hogy Bolíviában a reakció minden mesterkedése ellenére, végül- ís győzni fog a forradalom. „Az első csatát elveszítettük — hangoztatta, —, a másodi­kat azonban meg fogjuk nyer­ni, s ezúttal végleges győzel­met aratunk az imperializmus, a reakció és a fasizmus fö­lött. A nép legyőzhetetlen, és nincs olyan erő, amely végle­gesen meg tudná fosztani sza­badságától.” Torres tábornok figyelmez­tette az ország baloldali erőit, hogy óvakodjanak a kétségbe­Az ameracai hatóságok nyilvánvalóan nem sietnek a Medina százados éllen folyó per befejezésével Az 1968-ban My Lai dél­vietnami faluban végrehaj­tott mészárlásban való rész­vételied védolt katonatiszt pe­rét augusztus 30-ig elhalasz­tották és az amerikai igaz­ságszolgáltatás mindent meg­tesz, hogy Medina bűntettét minél enyhébbnek tüntesse esett lépésektől. „A forradal­mároktól azt kérem, hogy ne tegyék szükségtelenül koc­kára életüket, és a döntő üt­közet idejét kivárva őrizzék meg erőiket.” Antonio Arguedas. volt bo­líviai belügyminiszter a kül­földi sajtónak adott nyilatko­zatában rámutatott arra, hogy a CIA, az amerikai titkosszol­gálat szervezete a baloldali kormány megdöntésére szőtt összeesküvést. A volt belügy­miniszter hangoztatta, hogy az ország lakossága nem csat­lakozott a lázadókhoz. Jól értesült körök szerint a bolíviai puccsisták hatalomra • jutása után több mint ötszáz munkás- és diákvezér, vala­mint harminc baloldali lel­kész vonult illegalitásba. A munkások és diákok a láza­dás idején a népi milícia so­raiban. fegyverrel küzdöttek a reakció erői ellen. A lelkészek az úgynevezett „harmadik vi­lág” mozgalmához tartoztak, és azt követelték, hogy a munkások és a parasztok nagyobb mértékben kapcso­lódhassanak be Bolívia veze­tésébe. (MTI) fel. A bíróság például vissza­utasította egy tanú lelepflező vallomásét, amikor kiderült, hogy a tanú korábban egy hé borúellenes katonaszerve- zethez tartozott. A bírák sze­rint azért „nem tehetett ob­jektiv vallomást”. Folytatódik a bírósági tár­gyalás Henderson ezredes ügyében is. Henderson volt annak a katonai egységnek a parancsnoka, amelyhez Medi­na százada is tartozott, ügy­védei azonban azt állítják, hogy Henderson nem tudott a történtekről. A tanúk vi­szont közölték, hogy az ezre­des helikoptere nem messze a vérfürdő színhelyétől szállt le, és Henderson beosztottja­ival megvitatta a „hadműve­letet”. Az ezredeshez egészen közel voltak a legyilkolt bé­kés lakosok holttestei, vala­mint az amerikai katonák ál­tal felgyújtott házak. (MTI) Harminchárom .találkozó, száznegyvenöt órás vita után a négy nagyhatalom nagykö­vetei egyezményt kötöttek Nyugat-Berlinről. A megálla­podás szövegét még nem hoz­ták nyilvánosságra, a minden bizonnyal nagyon érdekes részleteket tartalmazó doku­mentumot az érdekelt kor­mányok elé terjesztették. Nem szeretnék a dolgok elé vágni, de bizonyosak va­gyunk abban, hogyha a terve­zet nem tartalmaz elfogadha­tatlan diszkriminációkat, a tárgyalásokat kezdeményező és rugalmas diplomáciai mun­kával aktívan tartó szovjet kormány nem zárkózik el a jóváhagyástól. Egy megállapodás mindig csak keret. Értéke hosszú tá­von attól függ, mennyit va­lósítanak meg belőle. Az azonban, hogy megkötötték, már feltétlenül pozitív lépés. Megnyílik ugyanis a lehető­ség arra, hogy az európai enyhülést igazén akaró kor­mányok határozottabban ha- ladhassank előbbre a földrész biztonságának megteremtése felé. Mert ha kiiktatódik Nyugat-Berlin frontváros jel­lege, megszűnik egy nem je­lentéktelen súrlódási felület, s különösen a NATO-bun ér. dekelt európai államok prog­resszív körei növelhetik akti­vitásukat a kontinens politi- tikai klímájának megváltozá­sát görcsösen ellenző feszült­ségpártiakkal szemben. Nyugat-Berlin szüntelen robbanással fenyegető hábo-; Barzel, a CDU/CSU parlamenti frakciójának elnöke és a kereszténydemokraták egyik jelöltje Nyugat-Berlinbcn saj­tókonferenciát tartott. Számos megfigyelő úgy véli, Barzel és pártja aligha fogja megkönnyíteni a nyugat-berlini egyez­mény megvalósítását NÓGRÁD — 1971. augusztus 28., szombat My La/ után Mentegetik a gyilkosokat A nyugat-németországi Nordhorn lakói tüntettek a NATO-támaszpont bombázási gyakor­latai és a felszálló gépek okozta állandó szörnyű lárma ellen Feszült helyzet Bengáliában SCHMIDT CSAK HALOGAT Marasztalja az amerikaiakat Az európai csapatlétszám kölcsönös csökkentéséről, a SALT-tárgyalások perspek­tíváiról és az európai biz­tonsági értekezlet megtartá­sának kilátásairól nyilatko­zott a bonni General-Anzei­ger pénteki számában Hel­mut Schmidt nyugatnémet hadügyminiszter. Schmidt, a SALT-tárgya­ié sokról szólva elmondotta, véleménye szerint a Szovjet­uniót és az Egyesült Álla­mokat nyilván az a felisme­rés ültette a tárgyalóasztal­hoz, hogy a nukleáris-stra­tégiai fegyverkezés további ilyen Ütemű fodytatása rend­kívüli pénzügyi megterhelést okozna mindkét országnak és ugyanakkor számos nem • nukleáris ország sürgeti az atomfegyverkezés korlátozá­sát. A kölcsönös csapatlétszám­csökkentési tervre vonatko­zóan figyelemre méltónak ítélte meg a Szovjetunió tárgyalási készségét, s hoz­záfűzte, a NATO-államok külügyminiszter-helyettesei október elején tisztázzák majd, hogy a Nyugat milyen módon és milyen szinten te­gyen meg a soron következő lépést. A nyugatnémet állásfogla­lás (javaslatok) kidolgozása folyamatban van — mon­dotta. Az NSZK állandó kapcsolatban, konzultáció­ban van a nyugati szövetsé­geseivel. A nyugatnémet fél a „ki­egyensúlyozott” csapatlét- szam-csökkentés híve, ame­lyen belül a „fokozatosan végrehajtandó” leépítés nem csupán az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió, ha­nem més országok haderejét is érintené. A fegyverkorlá­tozás Schmidt szerint nem vonatkozhat csak az NSZK, illetve az NDK. területére, hanem ki kell terjednie pél­dául a Benelux-államokra, valamint Lengyelországra és Csehszlovákiára. Az erőegyensúlyt azonban mindenképpen biztosítani kell — fejtegette Schmidt — és ezért az amerikai kato­nai erőknek Európában kell maradniok. A gyakorlati megvalósítás esélyei a bonni hadügymi­niszter várakozása szerint csak a 70—80-as évekre te­kinthetők reálisnak, (MTI) India Nyugat-Bengália ál­lamában rendőrök és kato­nák szállták meg a stratégiai pontokat, hogy megakadályoz­zák a szakszervezetek sztrájk­felhívása nyomán esetleg be­következő zavargásokat. A 24 órás munkabeszünte­tésre azért került sor, hogy a központi kormány Írjon ki rendkivüli választásokat Nyu- gat-Bengáliában, ahol a he­lyi koalíciós kormány négy év alatt immár harmadízben esett szét. A szakszervezetek követelik továbbá a törvé­nyesség és a közrend helyre­állítását, amely a hatmillió kelet-pakisztáni mértékűit szüntelen áradata miatt tel­jesen felborult. A Reuter kiemeli, hogy Nyugat-Bengália több vidé­kén súlyos árvíz pusztít, Cal­cuttától 350 kilométerre észak­ra egymillió embert lakottat­tak ki .otthonából, mert a vi­déken az áradások következ­tében bélhurut és kolerajár­vány fenyeget. Az Egészségügyi Világszer­vezet pénteken közzétett ada­tai szerint a kelet-pakisztáni menekülttáborokban eddig 3700 kolerás megbetegedést észleltek, a halálos áldozatok száma háromszáz. (MTI) Amíg a feltételek megértek rús maradvány volt, s egyes nyugati hatalmak szívesen tartották fenn ezt a válság­gócot. Jó volt arra, hogy fe­nyegessenek vele, de arra is, hogy saját közvéleményük­nek magyarázzák: mivel az akut ügyben nem sikerül a megállapodás, nehezen ha­ladnak tovább Európa vitás kérdéseinek rendezésében. Remélhetőleg a jóváhagyó kormánydöntéseket követően ez az érvelés örökre a múlté lesz. Amikor augusztus 23-án nyilvánosságra hozták a négy nagykövet megállapodásáról szóló közleményt, az újságok osztatlan örömmel számoltak be róla. Voltak azonban disz. szonás hangok is, amelyek elhamarkodott, megalapozat­lan döntésnek minősítették e földrészünk nyugalmához na­gyon is szükséges eseményt. Ezek a félelemmel teli sirán­kozások leginkább az NSZK- ban működő, revansista tö­rekvésektől fűtött neonácik­ból és a hozzájuk hasonló, azonos célú csoportosulások­ból törtek fel. Jajongásuk ért­hető, hiszen már akkor is adut veszítettek a béke és a háború Játszmájában, amikor a négy nagykövet kézjegyével látta el a Nyugat-Berlinről szóló dokumentumot. Voltak aztán olyan sajtó­hangok is, amelyek elégedett­ségüket nyilvánították a tör. téntek felett, de hozzátették: a nagy jelentőségű eseményre azért kerülhetett sor, mert a nyugati és főképpen az ame­rikai diplomácia rugalmassá­ga elhárított az útból min­den akadályt. Igazságtala­nok lennénk, ha elhallgat- Ránk, hogy egy négyes tárgyalás eredményes befe. jezéséhez szükség van a négy partner egyetértésére. Az a fajta egyoldalú beállí­tás azonban, amit korábban említettünk, ugyancsak igaz­ságtalan, s elhallgat bizonyos tényeket. Például azt, hogy nehéz lett volna bál-milyen megállapodást elképzelni Nyugat-Berlinről, ha konti­nensünkön a mostaninál ked­vezőtlenebb a légkör, ha az enyhülés nincs abban a stá­diumban, ami méltán tölti el bizakodással a béke európai híveit. A feszültség csökkenésének az évek során számos neve­zetes stációja volt. A mege­lőző lépések jelentőségét egy­általán nem kisebbítjük, ha azt mondjuk: korszaknyitó volt a sorban a szocialista országok budapesti felhívása, amely tárgyalóasztalhoz szó­lította a kontinens minden nemzetét, a kollektív bizton­sági ' rendszer megteremtése érdekében. Azok a tárgyalá­sok, amelyeket a konferencia összehívása ügyében folyta, tott a szocialista diplomácia, közelebb hozták egymáshoz a földrész országait, a béke és a haladás híveit pedig újólag meggyőzték arról, hogy a szo­cialista világrendszer politi­kájában a közeledés enyhü­lés és béke kifejezések való­ságos tartalmúak. S ez ko­moly indítást adott minden tárgyaláshoz. Tavalyi esztendőnk gazdag volt diplomáciai események­ben. A sokféle és jelentős történés között kiemelkedő hely illeti meg 1970. augusz­tus 12-ét, amikor aláírták az erőszak kizárásáról szóló szovjet—nyugatnémet szerző­dést. Nem sokkal később kö­tötték meg — mintegy az előbbi folytatásaként — a lengyel—NSZK-megállapo- dást. Annak idején a két do­kumentumot részletesen is­mertettük. Mindkettő egy há­ború nélküli Európa megte­remtésének szolgálatában állt és áll. S ha teljesen őszinték vagyunk az okok keresésé­ben, akkor a Nyugat-Berlin­ről aláírt egyezmény eredetét ezekben kell keresnünk. Ab­ban, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok kéz. deményezései megérlelték a feltételeket Európában * frontvárosról szóló, s komoly lehetőségeket kínáló megálla­podás létrejöttéhez. Szolnoki István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents