Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)

1971-08-24 / 198. szám

Kulturális íh *Q*MVC X 3 KÖNYVTÁR. A közelmúlt. ban létrehozott homoktere- myei körzeti könyvtár állomá- nyárnak gyarapítására mintegy négyezer kötet könyvet adott át a salgótarjáni járási könyv, tár. Az átadott művek főleg lexikális és úgynevezett törzs­anyag jellegűek. A körzei könyvtár vezetője személye­sén válogatta ki az eddig hi­ányzó, Illetve keresetit műve­ket. * PÓDIUM ’71—'72 címmel szervez előadássorozatot a pásztói Lovász. József Műve. lödési Központ. Az ősszel kéz. dődő sorozat első programja A szellem és a szerelem cím. mel irodalmi műsor lesz, amelyben Keres Emil közre­működésével a XIX —XX. századi! magyar • és világiro­dalom gondolati, szerelmi lí­rájából hallhatunk. A soro­zat második előadása: ÁÁÁL- LATI! címmel kerül megren­dezésre. A zenés műsorban Kertész Lili előadóművésznő lép fel; Sartre, O’Neill, Komlós János, Abody Béla stb. mű­veiből ad elő. Az intézmény vezetői — kísérletként — elő­ször próbálkoznak ilyen jel­legű. zenés előadások szerve­zésével. A sorozat befejező programja: JAZZ! címmel Gottesmahn Viktort és együt­tesét mutatja be a jazz-ked- velőknek. A PÓDIUM ’71— ’72 műsoraira felnőtt és if­júsági berietet bocsát ki a mű­velődési központ. a A KOSSUTH KÖNYVKIA­DÓ Nógrád megyei kirendelt, sége több minit ötszáz intéz, ménnyel, szervvel tart kap­csolatot. Ebből háromszázra tehető azoknak a száma, ame­lyek rendszeresen, állandóan vásárolnak a kirendeltségtől. Különösen sok könyvet érté- késit a Salgótarjáni Kohásza­ti Üzemek. (25—30 ezer forint értékben évente), az . öblös­üveggyár, a jánosaknai fehér­neműgyár, Népszerűek a Kos- suth-kiadványok mezőigazda­sági üzemeknél is; a szécsény- felfalu'i Egyetértés Termelő- szövetkezetben. az érsekvad­kerti Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz-ben. Járások kö­zül a szécsényi járásban igény­lik a leg'öbb kiadványt. A kirendeltség évi tervezett kömyvforgalma közel 600 ezer forint. * TANÁCSKOZÁS. Ma. au­gusztus 24-én a salgótarjáni járás huszonöt általános is­kolai igazgatója részére tan­év-előkészítő tanácskozást tart a járási hivatal művelő, désügyi osztálya. Az eligazító értekezleten Horváth Gyula, a művelődésügyi osztály veze­tője ismerteti az 1971—72-es tanév feladatait Szeptember 10-ig a járás vezető óvónői részére hívnak össze hason­ló céllal tanácskozást. * KÓRUSFESZTIVÁL. A Ma­gyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetsége ál­tal kiírt kórusfesa’tvá Lra ké­szül a berkenyéi német kórus. Az idén már nagy sikerrel szerepelt a szentendrei nem­zetiségi napokon. A huszon­nyolc taigű csoport az augusz­tus 20-i nógrádi nemzetiségi találkozón nyújtott produk­ciójával „biztosította” helyét a decemberben megrendezés­re kerülő döntőbe. ■k KIRÁNDULÁS. A napok­ban több üzemből, vállalat­tól utaztak IBUSZ-szervezés- sel külföldre. Az egri MEZŐ­GÉP pásztói vállalatától a Lengyel-Táitrába, a KIOSZ szervezésében a KJsebszlovák- Tátráiba, s ugyanide utaztak a CENTRUM Áruház dolgo­zói is. Az Ipolyvidékl Erdő és Fafeldolgozó Vállalat Ju­goszláviába utaztatja dolgo­zóit. s egy másik csoport Bécsbe ráncful ki. Valamennyi külföldre utazó csoport prog­ramjában elsőként az illető ország, város műemléki ne­vezetességeinek megtekintése szerepel. A bécsiek például megtekintik a Schőnlbrunni kastélyt is. Hiába volt vasárnap munkanap, a televízió ünnepi programmal kedveskedett a nézőknek, s szokás szerint, sportközvetítéssel kezdődött a műsorsorozat, és a második kiadású Tv-híradó előtt, egy érdekes műsorszómmal, címe: „És most mit tud?...”, fejeződött be. Ezen az este kilenc­kor kezdődő műsoron régi ismerősökkel, a régi „Ki mit tud?” vetélkedők résztvevőivel találkozhattunk, mégpedig nemcsak a győztesékkel, hanem olyanokkal is, akik már az elődöntőben kiestek a zsűri szigorú mércéje alapján. S mit tesz a sors, például a két énekes közül a „kiejtett” ma az Operaház magánénekese, a továbbjutó pedig nyomdai dol­gozó. De nem ezek az ínyencfalatok tették érdekessé a ta­lálkozót, bár nem közömbös, hogy az élet útjai mennyire kiszámíthatatlanok, hanem főleg az fogott meg bennünket érzelmileg is, mennyire ismerősökké, barátokká válhattak azok a fiatalok, akik szemünk láttára, fülünk hallatára bon­togatták szárnyaikat. Lehet, hogy a hobbyk hivatássá vál­toztak, s az is lehet, hogy a hivatásnak választott művészeti ág, ma már csak hobby, vagy még az sem a volt ifjú éle­tében. Számunkra, Nógrád megyeieknek külön örömet oko­zott, hogy közvetlen ismerősök is föltűntek a képernyőn, mint például a karancsberényi Natkó-lányok, akik annak • idején „visszafelé beszédjükkel” kápráztatták el a világot, vagy például a Salgótarjánban működő állatorvos, aki a Ki mit tud?-on, egy quartettben tűnt fel. Jövőre újból megren­dezik a „Ki mit tud ?”-vetélkedőt, amikor ismét új baráto­kat, jobban mondva ismerősöket, kedvenceket szerezhetünk. Addig azonban szívesen találkoznánk még egyszer a régi vetélkedők hőseivel, mert ez a műsor félbeszakítottságóval azt demonstrálta, hogy nincs még kimerítve minden lehe­tőség. A vasárnapi műsort szívesen elnéztük volna tovább is. I»! Ma, kedden este (20.00) kerül sor az idei ténccfalfeszti- vól döntőjére, s talán ez teszi, hogy a napi műsor egy NSZK-rövidjátékfilmmel, a Marihuánával kezdődik (17,13). A baráti kapcsolatokról, s annak is a legmagasabb foká­ról, a szerelemről folyik vita a Rólad van szó-ban (17.40), míg a Nyitott borítékban, az egyik legnépszerűbbé váló adás apróbb-nagyobb emberi problémákra keresi a meg­oldást (18.05). A szegedi nyári tárlatra invitál a 18.40-kor kezdődő műsor, a táncdalfesztivál szünetében pedig (kb. 21.00) az Isten veled, Velence!... című, az UNESCO megren­delésére készült, háromnegyedórás dokumentumfilmet vetí­tik. L. Oy. Ecsegi esték Este, amikor lemegy a nap a Cserhát-hegység mö­gött, s elcsendesednek a gépek a határban, az élet még nem áll meg Ecsegen. A község lakói ugyanis mind nagyobb kulturális igénnyel fordulnak Turányi Istvánnéhoz, a központi kul- túrház igazgatójához, ö pe­dig szívesen foglalkozik a fiatalok és idősek kívánsá­gaival, már hat órakor a fiatal színjátszókkal fog­lalkozik, hiszen három egy- felvonásos színdarabot is próbálnak. Augusztus 20-án is több mint kétórás önálló műsort adtak. A színjátszó­kon kívül fölléptek az iro­dalmi színpad tagjai is, akik szavalatokat és prózai mű­veket adtak elő. Huszonöt-harminc tagja van a Röpülj páva-körnek is, s a községbeliek szívesen hallgatják a szép palóc nép­dalokat, amelyeket a „pá- vások” adnak elő. Szóló­énekesként sok sikert ért el Bagyinszki Judit, aki ugyancsak a Röpülj páva­kor tagjai között szerepel. A cigány lakosság tagjai pe­dig azzal a kéréssel fordul­tak Turányinéhoz, hogy sze­retnének külön cigány- menyecske-kórust létrehoz­ni. Szervezés alatt áll a néptánccsoport is, amelynek Mészáros Györgyné a veze­tője. Félmillió ipari tanuló — 305 szakma A jövő évben az NDK 500 (KM) ipari tanulója új mód­szerek szerint kezdi meg a tanulást; űj alapokra helye­zik a 305 szakma oktatását. Az előkészítő munkálatokban 14 000 munkás, mérnök, gaz­dasági szakember, pedagógus, szociológus és orvos vett részt. A szakirodalom és a gyakor­lati tapasztalatok alapos ta­nulmányozása után olyan tan­anyagot állítottak össze, amely magas fokú szaktudást ad. Az új ötéves terv 1975-ig 900 000 szakmunkás képzését írja elő. Nagyváradott, Kolozsvárott, Nagyszebenen az Olt és a Si- naia-völgyén, majd Bukares­ten keresztül visz az út a Fe­kete-tengerhez. Szemben ugyancsak nagy a forgalom. Bukarestből, s a tengerparti városokból az erdélyi hegyi fürdőhelyekre, üdülőkbe, s főként a festői Sinaia-völgybe menekülnek a hőség elől. A tengerhez érve azonban kide­rül: a víz és a napfény sze­relmesei vannak többen. — Olyannyira — mondják az üdülőtelepi és tájékoztató iro­dák mamaiai „harcálláspontján” —, hogy ilyenkor szinte már képtelenség üdülőt, szállodai szobát szerezni. A világ szá­mos fővárosában működő ro­mán utazási irodákban ezeket a helyeket már februárban, márciusban lefoglalják. Fü­rödni persze szabadon lehet bárhol a tenger partján, sem a szállodáknak, sem egyéb szervezeteknek nincs elkülöní­tett strandjuk. S amellett, hogy őszintén sajnálják, aki nem jutott fe­dél alá, érthetően nem kis büszkeség is kicsendül a sza­vakból. Évről évre kedvel­tebb, keresettebb lesz a ro­mán tengerpart. A 240 kilo­méteres partból 60 kilométert építettek ki eddig, s itt — kéthetes turnusokban — több, mint százezer vendég elhelye­zését biztosítják üdülőkben, szállodákban, kempingházak­ban; milliókban számolják a román tengerparton megfor­dulókat. A kapitalista orszá­gok közül főként a Német Szövetségi Köztársaságból és a skandináv államokból ér­keznek a nyaralók, a szocia­lista országbeliek közül pedig a csehszlovákok és a lengye­lek alkotják a zömöt. Az or­szág belső vidékein hús- és hentesáru-hiányt emlegettek, hozzátéve, hogy az export sniatt. A tengerpart ^riáei 4 NÓGRÁD — 1971. augusztus 24,, kedd Politizáló plakátok Rendkívül csendben, min­den propaganda nélkül poli­tikai plakátkiállitás nyílt Sal­gótarjánban, a József Attila Művelődési Központ üvegcsar­nokában az alkotmány napi ünnep előtt. S noha ünnepé­lyes megnyitót, nagy beszédet nem is tartottak, a kiállítás önmagában is elég beszédes ahhoz, hogy vozza és elgon­dolkodásra késztesse a látoga­tókat. S ebben még az sem akadályozza meg őket, hogy már a központ bejáratánál is számos látnivaló akad a sza­badtéri szoborkiállítás jóvoltá­ból. Azt mondhatná valaki, hogy a plakátok általában egy adott időre, adott témára, aktuális eseményre vagy pillanatnyi propagandacélból készülnek. Aki ilyet mond téved és té­vedését az idézi elő, hogy a politikai plakátot összetévesz­ti a reklámplakátokkal, ame­lyeknek mondanivalója való­ban rendkívül illékony, vi­szont a politikai plakát a tör­ténelmet őrzi számunkra. Elég, ha tizenkilences plakátainkra gondolunk, amelyeknek egy- egy példánya szinte szimbó­lummá, jelvénnyé, a történe­lem nagy állomásainak, har­cainak absztrahált kifejezőivé magasztosult. , Az üvegcsarnokban látható kiállítás időrendben nem nyú­lik rendkívüli távolságba visz- sza, hiszen kizárólag felszaba­dulás utáni alkotásokból áll és még Konecsní György „1918 november 24’’ feliratú, ragyo­góan stilizált, a piros szín kü­lönböző tónusaiból megkom­ponált képe is 1968-ra utal, amikor a KMP megalakulá­sának ötvenedik évfordulóját ünnepeltük. De ezt a kiállítást nem is szabad úgy végignézni, hogy csak egyéni alkotásokat, kép­zőművészeti remekeket keres­sünk; sokkal inkább az össz­hatást kell lemérnünk, ami rendkívül optimista, ünnepi, öntudatot ébresztő. Az ünne­pek sorára született május el­sejei, augusztus 20-i, április 4-i és november 7-i plakátok sora szinte lépten-nyomon tör­ténelmi mérföldköveinken vibráló, foszforeszkáló. jelek, amelyek feljődésünk útját sze­gélyezik, s szinte segítenek, hogy le ne térjünk az ön­magunknak megszabott útról. S mindegyik kifejezi nemzet­közi kapcsolatainkat és a munkásság nemzetközi össze­fogásának jelentőségét Is. S ezt nemcsak azok a plakátok teszik, amelyekről több "nyel­ven olvashatók az ünnepi jel­szavak: Es lebe das Erste Mai! Vive le Premier Mai! Long live May Day! Da zdravsztu- jety pervoje maj! Piros színével, a rajta fe- ketéllő Lenin-portréval külön is szembetűnik egy plakát, amelyen szokatlanul hosszú szöveg olvasható. Benjámin László költeményének néhány sora: SZIVE, ELMEJE CSAK MINKET ŐRZÖTT. AZ osztályt; ES SZABADlTÖ J AT ŐRZI A NÉP : LENINT. A MUNKÁSSÁG: LENIN. LENIN: A MUNKÁSOSZTÁLY. EGYEK BARÁTAINK ES ELLENSÉGEINK. Modern és konzervatív el­képzelések váltakoznak, bár túlsúlyban találhatók a mo­dern, stilizált, elvont rajzok, mint például az áprlis 4-re ké­szült Sífnonyi-plakát, a piros, kék, zöld színek legélénkebb változataival, amikor jófor­mán csák parányi négyzetek és téglalapok sorakoznak egy­más mellett szigorúan meg­szerkesztett rendben, mint egy Amerigd Tot képen, A kiál­lított plakátok „recenzióját” az egyik legújabb, művészileg is kiemelkedő darabjával zár­nám, amely Oláh György al­kotása és a X. pártkongresszus alkalmából készült, s nemcsak "a bíbor színek árnyalatai, nemcsak az erőteljes kompo­zíció, hanem a rányomott szö­veg is nagyon kifejező: „Dol­gozni csak pontosan szépen..." Aki még nem látta, jól jár, ha megtekinti a még nyitva- tartó kiállítást. Lakos György Hallgafunk és nézünk” Janusz Cegiella zongoramű­vész, zeneszerző, zenekritikus nevét Lengyelországban min­den rádióhallgató és tv-néző ismeri. — Zenét magyarázná a ív­ben igen nehéz dolog — mond­ja a művész. — Elképzeléseim megvalósításához különleges formákhoz kellett folyamod­nom, amelyeket néhány szak­ember ellenzéssel fogadott, a gyakorlatban azonban nagy­szerűen beváltak. „Hallgatunk és nézünk”, —" ezt a címet viseli Janusz Ce­giella zenetörténeti ciklusa, amely egész Lengyelország­ban osztatlan sikert aratott. A hivatalos elismerés sem vára­tott sokáig magára: 1968-ban Cegiella sorozata elnyerte a Rádió- és Televízió Bizottság díját, 1969-ben a kritikusok „Arany Képernyő” díját. A „Radio i Telewizja” című he­tilap olvasóitól beérkezett sza­vazatok alapján, a legnépsze­rűbb tv-alkotóművészek listá­ján Janusz Cegiella a máso­dik helyre került. A „Hallgatunk és nézünk” c. műsorciklus sajátossága a szórakoztató adások formájá­nak átvétele, azzal, hogy a sanzonok, a jazz és a beat he­lyett, a világ zeneirodalmá­nak remekművei hangzanak fel. Cegiella célja, hogy a sok millió tv-nézőhöz közel hozza a komoly zenét. Kalap, vagy nem kalap Első látásra panamakalap- nát. Ennek az új antennának nak gondolnánk a nemrég ne™ árthat meg sem az erős feltalált kisméretű, félgömb alakú tömör televíziós anten­szél, sem a hófúvás, sem a jégeső. Az antenna hatósuga­ra 90 km. Nagyváradtól Kíonstancáig (I.) Hotelországban Idegenforgalmát látva, s ta­pasztalva a jól szervezett el­látást, valószínűnek látszik, hogy azt a bizonyos exportot, de legalábbis a jelentős részét, helyben bonyolítják le... Az Idegenforgalomra — szemlátomást — nagy súlyt helyeznek Romániában. Aki például 3—4 évvel ezelőtt járt a Fekete-tenger romániai sza­kaszán, az ma már szinte nem ismerne a környékre. Mamaia megvolt már akkor Is, azt tíz évvel ezelőtt kezdték építeni, az utóbbi három évben azon­ban újabb üdülővárosok sora emelkedett a parton. A 34 000 üdülő vendég elhe­lyezésére alkalmas Mamaiá­nak persze ma Is nagy a va­rázsa. neve a legismertebb, s az idegenvezetők fáradhatat­lanul ismétlik a legendát, ahonnan az elnevezés ered. Eszerint egy moldvai hercegi pár élt hajdanán a vidéken, akik eltávozván hazulról, ott­hon hagyták szép kicsi lányu­kat Közben török rablók tör­tek a vidékre, s zsákmányul akarták ejteni a kislányt is. G azonban elszaladt, s rohant egyenesen a tenger, a víz fe­lé, segélykérőén „Anyám”-at, „Mamalá”-t sikoltva. Amikot már a mély vízbe ért volna, ahol a halál várt rá, csoda történt. Egy földnyelv kiemel­kedett a vízből, s a kislány megmenekült. Manapság persze sokkal több kislány rohan ugyanitt a vízbe, újabb csoda azonban nem történik, ha csak az nem, hogy néhány év alatt olyan új üdülővárosok születtek, miijrt Efori, továbbá Neptun, Jupiter, Vénusz és Szaturnusz, összefoglaló néven Mangália, amelynek üdülői, szállodái mintegy 80 000 embert fogad­nak be falaik közé, s az épít­kezés — elsősorban a Szatur- nusz-telepen — még koránt­sem fejeződött be. Az Igények kielégítésére egyébként meglehetősen szé­les a választék. Az Eforian épült Hotel Európa luxusszál­lóban például egy kétágyas szoba 200 lel (1 lel = 1,577 Ft), a nem luxus szállóban pedig általában 70 lei egy kétágyas szoba. Rendkívül kedveltek a kétágyas, hideg­meleg vízzel ellátott, havasi házikókra emlékeztető, ro­mantikus faházak, amelyek­nek 27 lei a napi ára. A ha­talmas új épületek között ki­sebb, családiházszerű üdülők is megbújnak, egy vagy két család nyer bennük elhelye­zést. Mlhaela Velescu, a turista iroda kedves, előzékeny mun­katársa hirtelenében nem is tud dönteni, hogy melyik te­leppel tudná leginkább jelle­mezni a tengerpart-fejlesztés dinamizmusát. Ügy dönt hát, hogy mindenhová kukkant­sunk be egy kicsit. Így ju­tunk el Eforlán abba a sza­natóriumba, amely a tenger, s egy olyan tó közé épült, amelynek a vize ötször sósabb a tengerénél, s iszapjával fő­ként reumatikus betegségeket gyógyítanak. Mint mondják, sok, magatehetetlen Ideszállí­tott ember állt már lábra a Tekirgiol-tó Iszapja, s persze a gondos orvosi kezelés ered­ményeként. Bepillantunk . a Vénusz-telepre, ahol minden üdülő és hotel román női ne­vet kapott, megcsodáljuk azt az üdülőrészt, amely fiatal román tervezők diplomamun­káinak felhasználásával ké­szült. Egyébként igen büsz­kén emlegetik, hogy az épü­letek mind román tervezők és kivitelezők munkái, s megállapítható, hogy a büsz­keség feltétlenül jogos, hisz’ esztétikailag és funkcionáli­san egyaránt ízlésesek, kor­szerűek, színvonalasak az építmények. Az egyik telepen román új­ságíró kollégákba botlunk, a tengerparti rádlő adásához gyűjtik az anyagot. Ügy mondják, egyedülálló kezde­ményezés ez a világon, hogy naponta hét órán át öt nyel­ven — román, német, orosz, angol, francia — külön üdülő­stúdió ad műsort, híreket, programot, üdülési tanácso­kat, reklámot stb. Mire a hatvan kilométere« „hotelország” végére érünk, bealkonyodik. Mamaián, a ti- zennégyemeletes Hotel Rivie­ra tetőteraszáról jól látni, hogy hosszú-hosszú kilométe­reken még mindig népes a tengerpart, tízezrek élvezik a remek vizet, a szelíd hullá­mokat. Sokan azonban már útrakészen állnak, a közeli Konstancába indulnak, ahol megkezdődött a tenger ünne­pe, s több napon át minden este karnevál köszönti a nya­rat, a tengert. Űj dolog ez, s könnyű észrevenni, hogy az ősi görög—római Tomisz ut­cáin még nem vert gyökeret ez a szökés, de máris látvá­nyosságszámba megy, s ke­vesebb szervezéssel, rendezés­sel is lesz ez még mozgalma­sabb, látványosabb eseményt Mamaia nevét is csak tíz éve kezdték szélesebb körben megismerni... _ Kovács Ferea*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents