Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)
1971-08-15 / 192. szám
MINDEN ÖTÖDIK Távirat Kemerovóból Korszerű társadalom M egyénk iparában csupán a második negyedév három hónapjában, az újonnan felvett kétezer-egyszáz dolgozóval szemben csaknem háromezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma. Az adat a KSH Nógrád megyei Igazgatóságának első félévi jelentéséből származik. Azt is megtudhatta, aki figyelmesen tanulmányozta a jelentést, hogy a múlt év hasonló időszakához viszonyítva, ez év első hat hónapjában az ipari üzemekben egytized százalékkal kevesebb munkás dolgozott. Nem mintha ennyi is elegendő lenne, hiszen számos helyen változatlanul munkaerőgondokkal küszködnek, így ez a jelenség korántsem a javuló munkaerő-gazdálkodásra utal, sokkal inkább a problémák megoldatlanságára. Különösen az építőiparban egészségtelenül magas a munkásvándorlás. Minden ötödik dolgozó az újonnan felvettek közé tartozik, s minden hatodik felmondja munkaviszonyát. Háromszor annyi a belépő, kétszer annyi a kilépő, mint a megye iparának átlaga, ami azt mutatja, hogy az építőiparban végzett munkának még mindig a legalacsonyabb az „árfolyama”. Hasonlóan kedvezőtlen képet mutat például a ZIM Salgótarjáni Gyáregysége és a Salgótarjáni Kohászati Üzemek munkaerőmérlege. Folytathatnánk a sort, de ugyanakkor természetesen ellentétes példákat is említhetnénk, bár az elharapózott — nem ritkán felelőtlen csábítgatással ösztönzött — vándorlási kedvtől teljes egészében egyetlen ipari üzem sem volt mentes. Vajon mi lehet az oka, hogy az egyik helyen túlságosan magas, máshol aránylag alacsonyabb a fluktuáció? Ezt a kérdést gyakrabban feltehetnék maguknak azok, akik egy-egy üzem jelenéért és jövőjéért, száz és száz dolgozó sorsáért felelősek. Vajon merő véletlen lenne, akár egy természeti csapás, hogy ilyen mértékben sújtja a munkásvándorlás egyik, vagy másik vállalatot? Az aprólékos ösz- szefüggések ismerete nélkül, csak személyes tapasztalatok és benyomások alapján bárki határozott választ adhat a kérdésre. E legendő arra gondolni, ki az, aki hajlandó vállalni az építőiparra jellemző szeszélyes munkakörülményeket, ha máshol jobb és kifizetődőbb munka- lehetőséget kínálnak. Elegendő a főútról bekukkantani a tűzhelygyár udvarára, ahol fóliával letakarva magasodnak az el nem szállított gáztűhelyhegyék. Elegendő megkérdezni akár a legtájékozatlanabb segédmunkást, hogyan áll a gyár, milyen a munka és mennyi a kereset, nyomban elmegy a kedve az érdeklődőnek a felvételre jelentkezéstől. S akik már a gyárkapun belül vannak? Tess<5c csak megkérdezni tőlük, ha kedvezőtlen gazdasági helyzetben van az üzem, ha akadoznak a megrendelések, baj van a munkaszervezéssel, zötyög az alkatrészellátás, s ha mindezt esetleg még indokolatlan bérfeszültség tetézi; s nincsen aki időben megnyugtató magyarázatot adjon és kedvező változásokat hozó intézkedéseket tegyen, milyen gyorsan, szinte futótűzként terjed a dolgozók között a bizonytalanság és az elégedetlenség; a rossz hangulat. D e a felsoroltakon kívül számtalan visszahúzó tényezővel találkozhat, aki nyitott szemmel jár. Nem ártana ezekre végre jobban odafigyelni. Nem elég a tüneti kezelés és a ráolvasás. A felismerés és a „kimagyarázkodás” sem hozhat változást. Azokat a jelenségeket kellene száműzni a gyárból, amik kiváltják a túlzott vándorlási kedvet. Tűnjenek el azok. És maradni fognak a munkások. Kiss Sándor Az alkotmány finnepe alkalmából tegnap távirat érkezett Salgótarjánba, Géczi Jánosnak, a megyei tanács elnökének. A távirat szövege így hangzik: „A Magyar Népköz- társaság alkotmánya kihirdetésének 22. évfordulója alkalmából a Kemerovo területi Tanács szívélyes, testvéri üdvözletét küldi Nógrád megye lakosainak és kívánja, hogy érjenek el további sikereket szocializmust építő munkájukban. Guzenko. a Kemerovo területi Tanács elnöke Százötvenkét lakás a Sebajon Százötvenkét lakást épít Salgótarjánban, a Sebaj-tele- pen a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. Az épületsor nyolc lépcsőházból, a csillagházakhoz hasonlóan, egymástól valamelyest eltolt hét tömbből áll, valamennyi négyszintes, a tetőszerkezet sima, a külső falfelületre nemes vakolat kerül. Ha a csillagházak építése szerkezetileg befejeződik, az építők átteszik székhelyüket a Sebaj- telepre. A beruházás három szakaszban történik, a program első szakaszának megvalósítása, ötvenhét lakás építése még ebben az évben megkezdődik. A második szakaszban szintén ötvenhét, a harmadikban harmincnyolc lakás épül fel a Sebaj-telepen. <4 legújabb: halásieoeezat ! Erdei állatokat ábrázoló üvegtálka készleteket készít a Salgótarjáni Síküveggyár présüzeme. A sorozatból mintegy huszonötezret szállít az üzem a Budapesten megrendezendő vadászati világkiállításra. A részleg hat különböző méretű és mintázatú üvegtálka készletet gyúrt a kis befőttes tányérkától a süteményes tálkáig. Az átlátszó üveglapot a gép a kívánt formára préseli, caontazínű alaprétegre kerül a minta, amit a kiégetés követ. Az üzemrész havi termelése háromszázezer síküvegtálka. A legújabb termék: a halászsorozat. Korszerűnek lenni a gyorsuló idő világában, a huszadik század befejező harmadának értelmezésében külön-külön minden most élő kortársunk számára bonyolult, ellentmondásos, nem ritkán fájdalmas megújulásokra kényszerítő feladat. A hangsúlyt célszerű az iménti mondat állítmányára, a „feladat” szóra helyezni; korunk jellegzetessége ugyanis, hogy a korszerűség nem cselekvéstől, változástól, tehát belső erőfeszítésektől megfosztott létforma, más szóval: ma már nem lehet úgy lépést tartani a világgal, hogy ne lépnénk egyénileg is együtt vele — tanulással, fejlődéssel, sok-sok energiával. A korszerűség tehát — továbbra is a személyiség nézőpontjából vizsgálva —, tevékenységet, mindegyre újabb energiákat feltételez, másfelől: még így is bonyolult elhatárolni a korszerűség felszíni, látszatjelenségeit annak tartalmi, lényegi vonásaitól. Vajon nem tapasztaljuk-e nap mint nap mennyi üres divatmotívum pótolja olykor az igazi korszerűséget? Ritka-e, hogy modernnek érezzük magatartásunkat csupán azért, mert a naprakész divatvonalnak hódoló ruhákban járunk, televíziót nézünk, a legújabb beatzenét kedveljük és kagylófotelt vásárolunk a jó öreg karosszék helyébe — egyszóval: hogy életünk felszíni hámrétegében, a környezet diktálta változásokkal lépést tartva a modernség illúziójának hódolunk? Tegyük hozzá — ezúttal a részletek, az árnyalatok vizsgálata nélkül —, hogy ettől még nagyon ós- diak, nagyon múltszázadiak is lehetünk; minit és maxiit váltani, rock and roöt beatre cserélni az avult életforma ódon gondolkodásmódjának közegében is lehet. Van skálarencfozer A felszín és a lényeg ellentmondásossága nemcsak a személyiség magatartásformáiban tűnik elő ilyen élesen, de ennél is hatványozottabban a társadalmi fejlődés megítélésében. Valóban: hol a mérce, amely eligazít nemzetek fejlődésívének, korszerűségük lépcsőfokának mérlegelésében ? Hoi a mérőműszer, amely a mi társadalmunk modemségi fokáról ad megbízható képet? Nos, megalapozottan állíthatjuk: van ilyen műszer, van skálarendszer, amelyről ez a fokozat jól leolvasható. Csakhogy — tegyük gyorsan hozzá —, ez a jelzőberendezés a személyiség ellentmondásosságánál is bonyolultabban működik, pontosabban: itt még zavaróbb lehet a látszat és a lényeg felcserélése. Értenünk kell hozzá, hogyan olvassuk le és fejtsük meg e jelzések tartalmi, lényegi jelentését. A műszer vonalat rajzol a berendezés lassan mozgó grafikonpapírjára és ez a vonal — bár eredményhegyekkel és visszaesésvölgyekkel tarkított — tendenciájában egyértelmű és pontosan megfejthető. A történelmi fejlődés műszeréről van szó, s arról a tendenciáról ahogyan az emberiség félreérthetetlen egyirá- nyúsággal haladt és halad nemcsak a természet feletti uralom kiteljesedéséhez, de saját viszonyaink megismeréséhez és megváltoztatásához, ahhoz a világhoz, amelyben az ember immár nemcsak a vadállatok, a mennydörgés vagy az atomenergia fenyegetésével néz szembe, hanem az elnyomás, a kizsákmányolás, az elembertelenítő társadalmi kapcsolatrendszer rémületével is. A dolgok és a viszonyok fenyegetése egyaránt mérséklődik, szelídül a fejlődésvonal előrehaladtával, amelyet a képletesen említett történelmi műszer rajzol az emberi história végtelen grafikontekercsére. S ha ebből a mélyebb, lényegibb, de az emberhez egyedül méltó nézőpontból vizsgáljuk a korszerűség fogalmát, nyilvánvaló, hogy napjainkban nincs és nem is lehet modernebb társadalom annál mint amelyik a fejlődésvonal mai végpontján helyezkedik el: a szocializmusnál. Ha a fogalmaknak, társadalmi állapotot tükröző értelmezéseknek van történelmi jelentésük, akkor a „korszerűség” egyetlen, igazi értelme a „szocializmus” szinonimája. Valóban: a világ, amelyben a dolgozó osztályok nemcsak termelik a javakat, de birtokolják is; a világ, amely megszünteti az ősnemzetségek, törzsek hajdani bomlásakor elkülönült uralkodó csoportok mai örököseinek uralmi és birtoklási kiváltságait, az egyetlen társadalom, amely a szó ezredéveket átfogó jelentésében valóban modem, korszerű. Figyelemmel a körül mónyekre A felszín és a lényeg ellentmondása persze itt is, akárcsak az egyéni, személyes modernség esetében, zavaró félreértésekhez vezethet. Ki tagadhatná például, hogy a modern életforma megannyi külső stílusjegye — a városok felhőkarcolós látképétől a színes televízióig, az autóözöntől a műanyagok térhódításáig — abban a szemközti világban, a kapitalista életformában ma A beszédhibás Magyarország népességének három-öt százalékát teszik ki a beszédhibások. A szakemberek véleménye szerint a gyermekkori beszédzavarok javarésze átmeneti rendellenesség, de a beszédjavításnak már óvodás korban történő meg. kezdése fontos feladat. A késői beszédfejlődés, a pöszeség, a ritmuszavarok gyógyítását intézeteinkben közösen végzik a logopédusok, orvosok és pszichiáterek. Ma már az or. szág minden megyeszékhelyén folyik logopédiai kezelés, heti 8—10 órában. A szakemberek úgy tartják: a beszédhibák felfedezésében talán a gyermekorvos szere, pe a legjelentősebb, mivel a kicsinyek megszületésüktől egészen iskolás korukig ugyanahhoz a körzeti gyermekorvoshoz tartoznak. A súlyos és különleges esetek komplex gyógyítását óvodás kortól egészen felnőtt ko. ríg a budapesti Logopédiai Intézetben, végzik. Az intézet még erőteljesebb a miénknél? Ki állíthatná, hogy pusztán a szocialista tulajdon és hatalmi viszonyok automatikusan megteremtik a korszerűség napjainkban kétségkívül nélkülözhetetlen anyagi-technikai tényezőit is? Erről nincs, és azért nem is lehet szó, mert földhözragadt történelmietlen megközelítése lenne a korszerűség társadalmi értelmezésének, ha eltekintenénk a körülményektől, azoktól a feltételektől, amelyek közepette a szocializmus megszületik; ha nem számolnánk a felhalmozott javak lehetőségeivel és korlátáival, amelyekre alapozva a korszerűséget a gyakorlatban érvényesíthetjük. A történelmi valóság szövevényesebb, bonyolultabb — és fogalmai mindig csak feltételes módban fejezhetők ki, hiszen csak lehetőségeket, tendenciákat jelentenek. Valóban: a szocializmus még mozgásban levő, épülő, lehetőségeit most kutató és kibontakoztató társadalom, ami egyfelől semmit nem von le történelmi korszerűségéből, másrészt semmit nem pótol automatikusan, ha a cselekvés, az erőfeszítés, az építés oldaláról értelmezzük. A lehetőség nem csekély S ez a lényeg, ez a legfontosabb, ha a szocializmust és a korszerűséget mint testvérfogalmakat írjuk le. Kétségtelen, hogy az elmúlt évtizedekben — amelyek társadalmi rendszerünk kialakulásának kezdeti, tapasatalatgyűjtő időszakának tekinthetők —. a legfontosabb tananyag, amelyet elsajátítottunk, lényegében ez volt: megtanultuk, hogy a szocializmus lehetőségei nem cserélhetők fel az okos tevékenység nyomán kibontakozó valósággal, más szóval: hogy a szocialista társadalmi keretek a termelőeszközök társadalmi tulajdona és a dolgozók hatalmi viszonyai önmaguktól, gépiesen aligha alakítják, egyszersmind anyagi-technikai értelembal is korszerűvé világunkat. A lehetőség, amely immár rendelkezésünkre áll, nem csekély — gondoljuk meg: arról a lehetőségről van szó, amelynek eléréséért szerte a kapitalista világban emberek milliói tüntetnek, sztrájkolnak, olykor meghalnak. Munkánktól, az átörökített ismeretek megújításának képességétől, a javakkal való hatékony gazdálkodásitól, hatalmunk példát sugárzóan emberséges érvényesítésétől függ, hogy a történelmileg korszerű társadalmi idővel az anyagi-technikai korszerűség értelmében is a legmodernebb szintre emelkedjék. Tábori András gyermekekért 250—300 gyerekkel, esti tagozaton pedig mintegy 80 felnőttel foglalkozik. Logopédusok, szakorvosok, ideggyógyászok, pszichológusok együttesen dolgozzák ki a speciális beszédhibák egyenként is kü. löníböző gyógyítási módjait. A magyar logopédia nemzetközi kapcsolata széles körű. A Magyar Foniátriai és Logopédiai Társaság tagja a nemzetközi szervezetnek. Az elmúlt évben Kőszegen nemzetközi logopédiai vándorgyűlést tartottak, amelyen, képviseltette magát valamennyi szocialista ország, valamint Svájc és az NSZK is. Az idén augusztus 18. és 26. között Japán után Magyarországon tartja VII. nemzetközi kongresszusát a nemzetközi akusz. tikai bizottság. A budapesti kongresszushoz csatlakozóan Szegeden nemzetközi beszéd- szimpóziont tartanak, s a tér. vek szerint hat tudományos témakörben foglalkoznak a beszédzavarokkal és azok javítási lehetőségeivel. NÓGRÁD — 1971. augusztus 15., vasárnap 3
