Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)
1971-07-10 / 161. szám
Munkásőrök a Nyírjesben •A Munkásőrség Nögrád megyei Parancsnok- Jal részére Balassagyarmaton a nykjesi sága kétnapos, táborozással egybekötött to- üdülőtelepen vábbképzcst rendezett az ellátószolgálat tagTáborrészfet a fenyvesben Munkásörök foglalkozás közben A. Knznyecki-medeiice 2aO* évfordulójára Szibéria gyöngyszeme AUGUSZTUS végén a Kuz- nyecki-medence, Nógrád test- vérmegyéje, 250. évfordulóját ünnepli annak, hogy töldjén feltárták az első szénmezőket. Szibéria gyöngyszeme — így nevezik a mi országunkban a Kuznyecki-medencét. Nyugat-Szibéria déli részén megtalálják ezt a területre talán legkisebb megyét, Ke- merovót. Nos, ez hát a Kuz- nyecki-medence. A szén és acél, a vegyipar és gépipar vidéke, nagyszerű, férfias munkásemberek otthona, akik bámulatra méltóan szerények és vendégszeretők. A természet ritka jóindulatú volt a Kuznyecki-medencé- hez. A feketeföld szántók váltakoznak nyírjesekkel és nyárfaerdőkkel. Majd kelet felé ez az erdős sztyeppe a véghetetlen, sűrű tajgába simul. A Kuznyecki-medenee mé- hében a kitűnő minőségű kőszén és barnaszén, vasérc valóban mérhetetlen tartalékai rejlenek. De van itt arany, nefelin, foszforit, polimetalli- kus ércek, márvány, kvarcit. Tegyünk egy kis kirándulást a Kuznyecki-medencében, induljunk el északról délnek, pillantsunk vissza múltjába, tekintsük meg jelenét, s faggassuk ki jövőjéről. Tehát repülőgépünk induljon el Marinszk város repülőteréről. A város egyébként egyike az első szibériai orosz településeknek. A forradalomig a száműzöttek erős börtönéről, no meg csapszékeirői volt nevezetes. Ezekben a kocsmákban kupecek és aranyásók mulattak. MA A MARINSZK1 tajgá- ban korszerű aranybányák találhatók, jól felszerelt munkáslakótelepekkel, mint amilyen Komszomolszkii, Centrál- nij, és a többi. A terület székhelyéről, Kemerovóból, rendszeresen járnak ide személy- szállító repülőgépek és autóbuszok. Régen, és visszafordíthatatlanul a múlté a kisemmizett, magános aranyásók ideje. Alig hagytuk el Marinszkot, utunkban a Kuznyecki-me- dencének egy régi városa került: Andzsero-Szudzsenszk. A kőszenet itt a múlt század végén kezdték bányászni. Csákány, lapát, fejsze — íme, ml volt akkor az egyáltalán nem bonyolult bár.yásztechnika. A vágatokból a kitermelt szenet a vájárok saját maguk hordták ki, befogva önmagukat a fából készült szénteknő elé, amit aztán később a , csillék váltottak fel. Még mindig élnek öregek, akik mindezt saját bőrükön próbálták. Ezért is volt aztán, hogy az andzsero-szudzsensz- ki bányászok oly bátran léptek fel a cár és a kapitalisták ellen, oly határozottan álltak a bolsevikok oldalára a forradalom éveiben. Hirtelen, a fél utunkon széles fenyvesek és nyírjesek tűnnek elő. Előttünk — a taj- ga közepén, dombokra épülve — ismét egy bányászváros, közülük is a legfiatalabb — Berjozovszkij terül el. A szén a Kuznyecki-meden- ce gazdaságának alapvető forrósa. A szénvagyon tartalékait a geológusok jelenleg kilenc- százmilliárd tonnára becsülik. — fantasztikus mennyiség. Kétszázötven évvel ezelőtt, amiként erről a levéltári dokumentumok vallanak, Mi- hajló Volkov jobbágy paraszt, akit a földbirtokosa elengedett idénymunkára, ezeken a tájakon kutatott ásványok után. És amikor a bő vizű Tom folyón felfelé evezett, néhány kilométernyire a verhotomszki börtöntől megállt az „égő hegynél”. Ez egy szénréteg volt, amely föld alatti tűz nyomait viselte magán, hatalmas szénréteg', amely közvetlenül a kanyargó sebes sodrású Tom partjáig húzódik. A kőszénből Mihajló Volkov mintát küldött Pétervárra, amely aztán nagyon sokáig ott is maradt, mint múzeumi emléktárgy. Ám, a jobbágy paraszt hőstettét, aki a Kuznyecki-szénmedence első felfedezője, nem feledte el a hálás utókor, a szovjet emberek. A szénréteg, amelyet feltárt, ma is az ő nevét viseli: Volkov-szénme- ző. Kemerovó centrumában, ott, ahol a Kuznyecki Politechnikai Intézet áll, az örökzöld növényzettel borított Mihail Volkov téren magasodik a felfedező fémbe öntött szobra, amint a meglelt szénrögöt a melléhez szorítja. Egyébként, a szobor alapkő-letételénél jelen voltak magyar barátaink is, s ők helyezték él az alapgödörbe az első lapát betont is. Az emlékmű, s a tér körül éjjel-nappal zúg, zajong egy modern nagyváros — Kemerovo. Mondják, még az elnevezése is a szénnel rokon: a türk „kimr vo’ szóból ered. amelynek jelentése „forró kő”... A NÉGYSZÁZEZER lakosú város dolgozói bányásznak szenet, gyártanak műtrágyát és kaprolaklámot. plasztikot, és ioncserélő gyantát, kokszot és villanymotort, fogyasztási cikkeket és építőanyagokat- Három éve volt fél évszázada annak, hogy a Nagy Októberrel megszületett, s azóta évről évre fiatalodik ez a város. Kemerovót elborítják az építkezések állványerdei. Ezek új, hatalmas gyárak lesznek, és új, széles utcák, sokemeletes épületekkel, és új óvodák, iskolák, technikumok. Pár éve a város három főiskolája még eggyel gyarapodott. A neve a Kultúra Intézete. Ünnepélyes avatásának napján megemlékeztek egy különös évfordulóról is: 191fS-ban a Kuznyec- ki-medence egész területén összesen két jelentéktelen gimnázium, s néhány tucat elemi iskola volt. Most pedig hat főiskolája, ötvenegyné- hány technikuma, körülbelül hétszáz általános iskolája van — mindez a terület három- milliónyi lakosára! Juríj Kotljarov, a TRUD kemerovói tudósítója Reform után A szakmunkásképzési reform végrehajtásának értékelésére külön bizottságot hoztak létre Balassagyarmaton. Az Illetékes munkaügyi és művelődésügyi szervek figyelemmel kísérik, hogy az üzemeknél mennyiben biztosítottak a szakmunkásképzés gyakorlati oktatásához szükséges tárgyi és személyi feltételek. Külön feladat a Szántó Kovács János Szakközépiskolában és a szakmunkásképzés emelt szintű „B”-tagozatain végző fiatalok ellátása: az ő számukra a feltételek megteremtéséhez jelentős anyagi eszközöket kíván. Egészségügyi előadást tart a munkásöriik egyik csoportjának dr. Szabó Lajos, a megyei munkásőrség főorvosa Csak bármin ekelten Harminckét magánépitte- tővel — több mint kétmillió forint értékben — szerződést kötött a balassagyarmati TÜ- ZÉP-telep: határidőre, s a megbeszélt ütemezés szerint szállítja le a megrendelt építőanyagokat. Az építkezés sorrendjében történő árukiadás határidőre megtörtént, egyedül a téglaszállításnál jelentkezett késés. Bár a téglahiányt egyéb falazóanyagok, így salakblokkok beszerzésével próbálja a TÜZÉP csökkenteni, ezek szállítása sem zökkenőmentes. A szállítási késedelmek az okai annak, hogy a városban többen nem kötnek a TÜZÉP-pel további szerződéseket. Zsiguli a falvakban A Szovjetunióban egyre nagyobb keresletnek örvendenek a gépkocsik, amelyeknek gyártása az új ötéves tervidőszakban három és félszeresére emelkedik. A Zsiguli gépkocsi, amelyet a Volgái Autógyár Tog!iatti-ban gyúrt, csak nemrég jelent meg az országutakon, de máris — ahogy szél tében-hosszaban mondják — szerves részét képezi a napi életnek. Nem csoda, hogy a városi és a falusi emberek körében nagy keresletmutatkozik az új gépkocsi- típus iránt. 1971-ben a sztav- ropoli kerületben több mint 1000 Zsigulit adnak el. Az első 500 autó már meg is érkezett. Döntő többségét a falvakban értékesítik. 99Sertésváros 99 Moldvában megkezdték egy teljesen automatizált állattenyésztési telep építését, amely több kolhoz közös beruházása. A sertéseket itt hígított tápanyaggal takarmányozzák, amely az előkészítőből csővezetékeken érkezik az etetőkbe. A város nagyságú állattenyésztő telepen pihenőszobák, fürdő-, klubszobák és. éttermek állnak a dolgozók rendelkezésére. Az ötéves terv folyamán a köztársaságban még további 30 ilyen „sertés- várost”, húsgyárat építenek és lényegesen bővítik a sertéstápkészítő üzemek hálózatát; — ezzel évi 140 000 tonna sertéshús előállítását teszik lehetővé. Az ötvenedik szobor Rimöoi regruták Benczúrfalpán, a kastély- műterem ajtaja tárva-nyitva. Béniről ütemes kopácso- lás zaja hallatszik. Idős Szabó István szobrászművész leteszi a faragó szerszámokat, és szívélyesen invitál. — A műterembe tessék... A hatalmas tetőablakkal megvilágított műteremben szebbnél szebb szobrok sokasága. Egyik-másik már sötét színűre pácolódott. Az idő a fát sem kíméli. .. Pisla bácsi örömmel vezet egyik szobrához. — Ez az ötvenedik. A palóc népi sorozatból. A napokban készült el. A rimóci regruták címet adtam neki. A szépen faragott szobor két táncoló férfialakot ábrázol. Elkeseredetten viga- doznak, hisz’ nemsokára katonának viszik őket. A palóc népviseleti sorozat egész alakos, félméteres figurákból áll. A paraszti élet minden mozzanatát végigkíséri a bölcsőtől a sírig. — Szeretem ezeket a szobraimat ■— mutat rájuk a művész. — Persze van, amelyiket már harmadszor faragom. De itt van egy, amilyet biztosan nem láttak még. Tujafából készült, könnyű mint a pille. Asztalos Johák barátomtól kaptam a fát, még soha nem faragtam ilyenből. Csodálatos a szerkezete, a fa söté- tebb görcsei pontosan illeszkednek a parasztasszony kötényébe. A sok-sok szép, Nógrád megyében honos népviseletbe öltözött asszonyalak mellett sorakoznak a paraszti munkát megörökítő szobrok. A kendertörés, -tűolás, motollázás éppúgy jelen van, mint az aratás, vagy gereb- lyézés. — Min dolgozik, Pista bácsi? — A faragótuskón, félig készen, egy szalmakötelet csavaró öreg paraszt figuráját' láthatták. Szívesen csinálom, foglalkoztat a feladat. Utána apám síremlékét szeretném kifaragni kőből. Apám élete utolsó pillanatáig dolgozott, úgy esett ki kezéből a szerszám. Ezt örökítem meg. A szobrok nehezen engedik el a látogatót. Még egyszer körbeszalad a szem a teremben, s aztán búcsúzunk. Egy utolsó kérdés a házigazdához: — Nyári tervek? — Itthon maradok. Sehol nem érzem olyan jól magam, mint Benczúr falván, a szobraim között. Nekem az a pihenés és szórakozás, ha dolgozhatok .,. Cs, ENOCRÁD — 1971, július 10„ szombat 3
