Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)

1971-07-08 / 159. szám

I üzemi demokrácia III. Á függés foka Biztosítás óh... Borúra derű 1 Hogy az ember biztonságára mennyire vigyáznak, ügyel­nek ha Utazik, ez már szin­te megható. S már-már ott tart az ember, hogy ez az ak­tivitás a gutaütésbe kergeti, mondhatnám úgy is, eszi, nem eszi ezt kell szeretni. Véle­ményem megírását akkor ha­tároztam el, amikor a Zagy- vapálfalvi Bányagépgyárhoz — vagyis otthonomhoz — akartam utazni a Tanácsköz­társaság térről. Bérletet akar­tam váltani, s kértem egy 50 Az elmúlt hetekben olvas­tam a NÓGRÁD-ban, hogy KLsterenyén a kenyér nagyon jó. Én Is mondhatom, hogy ez megfelel a valóságnak. Né­hányszor már én is onnan hoztam, ami eléggé nehe­zemre esett, mivel fájós lá­baimmal Vizslásról gyalog tettem meg az utat. Ugyan­is ha járművel utaznék, il­letve utaznánk, többe kerülne a leves, mint a hús. Vizslás község lakosságá­nak, — nem akarok valót­lant állítani, de körülbelül az 50 százaléka Kisterenvéről, Salgótarjánból, illetve Rákó­czi-bányatelepről vásárolja a kenyeret évek óta. Ez azért vált szükségessé, mert Vizs­láson különösen a 44. sz. Élel­miszerboltban évek óta sok panasz volt a kenyér minősé­gére. Soraim befejezéseként öröm­mel mondhatom, hogy a ke­nyér minősége körülbelül egy hónap óta, ha nem is telje­sen panaszmentes, de kimon­dottan megjavult annyira, hogy Kisterenyével, illetve Salgótarjánnal felvettük a versenyt. S Ferenc, Vizslás forintos bérletet a 3/b járat­ra. A pénztáros udvariasan látott a bérlet kiállításához, lebélyegezte. Igen ám, de ami­Tisztelt Szerkesztőség! , kor szóltam, hogy biztosítás nélkül kérem, eltűnt arcáról az udvariasság minden jele, és gorombán szólt: „Akkor jöjjön később, dolgom van!” Mivel a buszom is indulóban volt, mit volt 'mit tennem, halkan csak annyit mondtam: akkor legyen biztosítással. Megkap­tam a bérletet egy mosoly, és egy lessék parancsolni kísére­tében. Másik: nem régen az aláb­bi párbeszéd hangzott el kö­zöttem és a Miskolc-Tapolca pályaudvar „R” pénztárának pénztárosa között: — Kérnék egy gyorsjegyet Salgótarjánba — mondtam. A napokban zajlott le az egészségügyi dolgozók fizeté­sének rendezése. Ez azonban a dolgozókat még csak elméle­tileg érinti, mivel a boríték csak augusztusban lesz vasta­gabb az eddiginél. Mégis felvillanyozta munkakedvünket nekünk is, végzős labor-asszisztens tanulókét. Igen. Mi ti­zenöt évet tanultunk azért, hogy orvosi laboránsok lehes­sünk, és bizony eddigi fizetésünkkel mi sem voltunk elége­dettek. Közeleg a július 19-e, amikor reméljük, mindannyian sikeres államvizsgát teszünk. Tizenkilenc lánnyal tanultam együtt, izgultunk a vizsgákon, kollokviumokon. Most elér­keztünk tanulásunk végéhez. A tanulmányi szabadságot él­vezzük, munkával és tanulással, hogy felkészültek legyünk az elméleti, majd a gyakorlati vizsgák sorozatára. Ezután majd mindegyikünk felölti a fehér köpenyt, hogy a betegek rendelkezésére álljunk, részt, vegyünk gyógyításukban. De addig is, amíg ide elérünk, jó tanulást és sikeres vizsgát kívánok valamennyi pályatársamnak. Lantos Jeremias laboráns-tanuló — Hatvanon keresztül? — igen. És odaadtam a 71.50 forintot, ugyanis biztosí­tás nélkül ennyibe kerül a jegy­— Még hatvan fillért ké­A VOLÁN 2. sz* Értesítjük a szerkesztősé­get, hogy a lap 1971. június Vállalat közlése ládát menetrendszerű jára­tán fordult elő. rek. — Miért? — Mert biztosítással 72.40 forint. Nem a hatvan fillér kifi­zettetése ragadtatott el, ha­nem az a fellépés, amit az említett pénztárosok tanúsí­tottak azért, mert nekik eset­leg ez beszámít a jutalékba. Hát ilyen biztosítást én nem kérek többé! 17-én Mit tegyek... címszó alatt megjelent cikke nyo­mán a kivizsgálást meg­kezdtük. A vizsgálat során bizonyí­tást nyert, hogy, a panasz­ban említett kifogás nem a VOLÁN 2. sz. Vállalatra vo­natkozik, hanem az abban Mivel a panasz kivizsgálá­séra a VOLÁN 20. sz. Vál­lalat Budapest Személyfor­galmi Főosztálya az illeté­kes, ezért az anyagot hozzá­juk terjesztettük fel. Egy­ben kértük, hogy vizsgála­tuk eredményéről a NOG- RAD Szerkesztőségét értesít­sék. Halmos! Ferenc az időben területünkön köz- VOLÁN 2. sz. Vállalat, Zagyvapáljalva lekedő VOLÁN 20. sz. Vál- Salgótarján AZ ÖBLÖSÜVEGGYÁR­BAN korábban egy műveze­tőt leváltottak, mert azt hit­te, hogy hübérura az irányítá­sára bízott dolgozóknak. Nem­rég egyik megyei vállalatunk vezetőjétől valtak meg, mert vezetési módszerei nem felel­tek meg a mai kor emberi követelményeinek. Mindkét esetben a figyelmeztetések so­rozata előzte meg a felmen­tést Amikor a munkások és al­kalmazottak ezt a nagy türel­met látják és tapasztalják a vezetők munkáját elbíráló fel­sőbb szervek részéről, hajla­mosak esetleg meggondolatlan kijelentésekre is. Például en­nek kapcsán, de más esetek­ben is, azt mondják magas helyen széke] a barátjuk, biz­tos szolgálatokat tett a veze­tőknek, hízelgésevel megté­vesztette őket, stb. Kétségte­len, előfordulhat ilyesmi is. Ennél a kérdésnél azonban többről van szó. Az első szá­mú vezetők döntő többsége megfelel a vele szemben tá­masztott vezetői, emberi kö­vetelményeknek is. Ezt pél­dázza a Nógrád megyei Tex­tilipari Vállalat igazgatónőjé­nek esete is. Egyik munkatár­sának mulasztásaiért alaposan megmosta a fejét. A mulasztó dolgozó így panaszkodott tár­sainak: Egy pillanatig sem haragudtam rá, mert igaza volt, s azt is olyan emberség­gel és szeretettel mondta, hogy azóta Is csak jó szívvel gon­dolok rá. Ugyanitt egy másik vezetőtől sírva, feldúltan jön­nek ki a munkatársak, mert a segítségkérésre is gyakran ezt a választ kapják: ha az ut­cáról valakit behívnék, az is tudná, hogyan kell ezt a fel­adatot megoldani... Bevallja, hogy ő addig marad a helyén, amíg a felsőbb szervek akar­ják, előlépésébe nincs bele­szólása a dolgozóknak, amíg a vállalat nyereségesen dolgo­zik. .. Valóban, a vezetők munká­jának megítélésénél alapvető követelmény: milyen eredmé­nyesen dolgozik a vállalat. Ezt a jövőben is fenn kell tarta­ni! A kiskirályoskodás, a ha­talmi vezarotnánia, a fékte­lenség, a dolgozók lebecsülése, s egyéb emberi rossztulaj­donságok meggátlása szem­pontjából jé lenne, ha a meg­ítéléskor a serpenyőben na­gyobb súlyt kapna a vezetők emberi magatartása: szeretik, vagy menekülnek mellőle a dolgozók. M anácsadó f A tanúzás költségeiről Sz. J. olvasónkat a bíróság tanúnak idézte. Vallomástétel végett lakóhelyétől távol kel­lett utazni, amire tizenkettő— huszonnégyes munkabeosztása miatt, pihenőideje alatt került sor, vagyis munkaidejéből nem mulasztott. Utazásának költségeit a bíróság megtérí­tette, munkabérének megtérí­tése végett pedig a vállalat­hoz utasította. A vállalat ké­rését azzal utasította el, hogy a tanúzás miatt munkakiesése nincs, így nincs mit megtérí­tenie. Kérdése: ki köteles fá­radtságának díját megtéríteni, a bíróság vagy a vállalat? A tanúzási kötelezettség tel­jesítéséből származó anyagi hátrány elhárítása tekinteté­ben mind a büntető, (64. §), mind a polgári eljárásjog (186. §) kimondja, hogy á tanúnak igénye van a megjelenésével szükségképpen felmerült költ­ségek megtérítésére. Erre a tanút kihallgatásának befeje­zése után figyelmeztetni kell. Szükségképpen felmerült költségnek kell tekinteni: a lakhelytől a vallomástétel he­lyére és vissza utazás során ténylegesen felmerült útikölt­séget, fuvardíjat, ha a tár­gyalás olyan időben végződik, hogy a tanú visszautazására a tárgyalás napján már nincs mód, a szálloda vagy szállás igazolt díját (külön kérelmé­re), továbbá a tanúságtétel miatt bekövetkezett munka­kiesésre az átlagmunkabért. A ténylegesen felmerült utazási, illetve szállodakölt­séget a tárgyalás befejezése után az eljáró bíróság köteles kifizetni. A kiesett munkabér megté­rítése kérdésében viszont a Döntvénytár 1956. 167. I. 680. száma határozottan kimondja, hogy a munkaviszonyban álló tanú munkamulasztás cimén a bíróságtól térítést nem igé­nyelhet. A kiesett időre szóló átlagkereset tehát a munka­adótól követelhető. Tekintet­tel azonban arra, hogy olva­sónk tanúzási kötelezettségé­nek teljesítése miatt munka­időt nem mulasztott, így a pihenőidejéből a tanúzásra fordított időre a részére kifi­zetett utazási költségen kívül sem a bíróságtól, sem munka­adójától fáradság! díj címén más költséget nem követelhet. Megilleti-e a táppénz a nyugdíjas tsz-tagot? P. I. és több más nyugdí­jas tsz-tag olvasónk fordult szerkesztőségünkhöz levélben, melyben arra kérnek tájékoz­tatást, hogy betegségük ide­jére megilleti-e őket táppénz. Mint levelükben közlik, az alapszabályban előírt munka- végzési kötelezettségüket évenként rendszeresen maga­san túlteljesítik. Megbetege­désük esetén a termelőszövet­kezet betegségi segély címén a nyugdíj és az előző évi munkavégzésük alapján csak a táppénz közötti különböze­iét fizeti ki részükre. Azok a nyugdíjasok, akik nyugdíjuk mellett a termelő- szövetkezetben nem tagként vállalnak munkát, a nyugdíj mellett évenként kereshető munkabérük évi 6, illetve a legújabb szabályok szerint a felügyeleti szerv engedélye alapján évi 12 ezer forint fel­ső határig van korlátozva. Megbetegedésük esetén ezen keretösszegen belül táppénzre is jogosultak olyan mértékig, hogy az évenként munkabér- •ként már tényelegesen meg­kapott összeg és az ennek alapján kiszámított táppénz alapösszege ezen keretet nem haladhatja meg. Táppénzük összegét, tehát nem a nyugdíjuk összegéhez, hanem a nyúgdíjkorlátozás nélkül kereshető munkabér összegéhez kapcsolódik. A termelőszövetkezeti nyugdíja­sok tekintetében nincs olyan jogszabály, amely a részükre kifizethető táppénzt korlátoz­ná, vagy annak mértékét az előző évben végzett munkán kívül valamihez kötné, így válaszunkban kizárólag az 1967. évi III. tv. illetve an­nak végrehajtási rendeletéire támaszkodunk. A tsz. tv. 64. § (2) bekezdé­sében leszögezi, hogy a mun­kavégzési kötelezettségüket teljesítő tagokról betegség, vagy szülés esetén gondoskod­ni kell. A Vhr. 144. § (1) be­kezdése ezt a törvényi tételt részleteiben is szabályozza amikor kimondja, hogy „be­tegség címén a termelőszövet­kezetnek azt a tagját kell jö­vedelempótló készpénzsegély­ben részesíteni aki: a) a kör­zeti orvos igazolása szerint keresőképtelen beteg, b) a ke­resőképtelenné válást megelő­ző egy évi időszakban a ré­szére megállapított munkát teljesítette. A munkaidő tartamát a ter­melőszövetkezet állapítja meg, amely azonban a 35/1967. Korm. sz. rendelet 95. § (2) bek. szerint, férfi tsz-tagok esetében évi 150, női tsz-tagok esetében 100, tízórás munka­napnál kevesebb nem lehet. Mindezekből is látszik, hogy a jogszabályok nem tesznek különbséget táppénz esetében sem a munkavégzési kötele­zettségüket teljesítő nyugdíjas, vagy nem nyugdíjas tsz-tagok között. A fizikai munkát vég­zők nyugdíjuk korlátozása nélküli munkabére nincs meg­határozva. Megjegyezni kívánjuk, hogy jogszabályi rendezés hiányá­ban fenti magyarázat szer­kesztőségünk álláspontja, és nem hivatalos értelmezése az érvényes jogszabályoknak. Amenyiben a levelekben kö­zölt táppénzösszeget kevésnek tartják, joguk van orvoslásért a tsz-vezetőség bizottságához, annak határozata ellen pedig keresettel a járásbírósághoz fordulni. Ez utóbbi sok szubjektív csak látszólag nyelik le; mert töltést is kaphat. Iiyen veszély a háta mögött mindenféle kí- azonban a nyereség számainak birhatatlan egyénnek elmond- bővöletében is fennáll. Nyílt ják. Szívük bánatát csak szű- titok, hogy a gazdaságirányí- kebb körben öntik ki, nyilvá- tás mai állapotában szervezet- nosan nem nyilatkoznak, mert lenséggel is lehet jelentős félnek a megtorlás finom for- nyereséget elérni, amennyiben máitól. Leszámítva az előbb a vállalat monopolhelyzetben említett jelenségeknél a szub- van és olyan termékeket állít jektív, a túlzott emberi érzé- elő, amelynek nagy a kérésié- kenységből fakadó momentu- te. Fordítottja is megtörténik: mókát, érdemes elgondolkod- sok munkával kevés nyereség- ni, a jelenségek előidézőin, hez jut a vállalat. Aztán a Az előbb említett magatar- rendszeres béremelés lehetősé- tés okait kutatva kiderül, ge még nem jelent egyet a jó hogy áz üzemi demokrácia politikai közérzettel, a jó mun- szélesítése során perifériára kahelyi légkörrel. Hiába ad- kerültek a különböző alkat­nak valakinek 200—300 forint mazotti rétegek. Problémáik, fizetésemelést, ha a házas- gondjaik kevésbé jutnak el a társ esténként odahaza mást mozgalmi szervekhez. Politi- se hall, minthogy a főnök kailag többet kellene velük ilyen meg olyan gonosz, meg- foglalkozni, javaslataikat, ész- alazza, sértegeti dolgozóit. revételeiket legalább olyan NEM TUDOM, csak elkép- fontosnak tekinteni, mint a zelem, milyen áldatlan állapot munkásokét, mert sokat tehet- az, amikor reggel azzal kéz- a vállalat kiegyensúlyo­dik a dolgozók: milyen a fő- z°tt .jelenének megteremtésé- nők hangulata, lelkivilága, ken, .jövőjének kialakításában. Akaratlanul is a régmúlt jut Náluk sem jelent kisebb gon­eszembe, amikor egyesek tel- . f a 1® munkahelyi légkör jes kiszolgáltatottjai voltak a kialakítása, mint a termelő­főnöknek. Szerintem inkább üzemekben. A velük való a főnöknek legyen a gondja, foglalkozásnál célszerű figye- miként kovácsolja még meg- lombe venni sajátos helyzetü- hittebbé a vele dolgozó kol- *tef' gátlásaikat, jellemük lektívát. különbözőségét és egy-egy Az igazsághoz tartozik, hogy kérdés megítélésénél a kiváltó a főnökök lelkivilágának fi- okokat, gyelembevétele elsősorban r*j nem a munkások soraiban vert tanyát. A kétkezi, öntu- AZ ÜZEMI demokrácia, datos, fizikai munkások több- mint fejlődésünk egyik fon- sége nem kertel, hanem meg- tos társadalompolitikai köve- mondja, ami a szívét nyomja, telménye, a tiszteletre méltó Tőlük a targoncát, az eszter- eredmények mellett nem men- gagépet, a különböző szerszá- tes a vadhajtásoktól, a bukta- mokat kevesen akarják elven- tóktól, és a problémáktól. A ni. Ha mégis előfordul, hogy gyakorlati élet. tényei ismétel- őszinteségiikért kimaradnak a fen bebizonyítják: nincs szük- béremelésből — mert ilyesmi ség kinyilatkoztatásokra, ha- is megtörténik —, vagy kive- nem sok apró tettre, hétköz- rekszik igazságukat, vagy to- napi cselekedetre, korszerű vább álinak egy házzal. Dől- felfogásra és gyakorlatra, s gos munkáskezekre megyénk akkor ez a folyamat még tel- mlnden üzemében szükség jesebb lesz, még gazdagabb van tartalmat kap. Hogy ez mi­Más a helyzet az alkalma- kor következik be, az első- zottaknál, az irodában dolgo- sorban a párt- és szakszerve- zóknál. Közöttük többen van- zetek, valamint az emberek- nak olyanók, akik akkor is di--kel bánni tudó, magas kép­csői tik főnöküket, amikor en- zettségű, szakmailag, politikai- nek semmi erkölcsi alapja lag és emberileg hozzáértő nincs. Rigolyáját, szenvelgé- vezetőkön múlik, seit, piszkálódásait, sértéseit y. K. i Július 4-én született a világhírű Satzhmo, polgári ne­vén Louis Armstrong, a jazzmuzsika koronázatlan királya, s most haláláról kell emlékeznünk. Egész életében ilyen mo­solygós volt. Nemrég súlyos betegséggel szállították kórház­ba, ahonnan látszólag gyógyultan távozott. Egyidős volt év­századunkkal, néhány napja töltötte be 71. évét. NÖGRÁD - 1971. július 8„ csütörtök 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents