Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)
1971-07-08 / 159. szám
Szabályozókról — szak em berek »eis Az ipari eredetű mezőgazdasági termelőeszközök ára Napjaink egyik jelentős es sokat tárgyalt témája a mezőgazdaság korszerűsödése. Az iparszerű termelés. A közös gazdaságok további fejlődésének szükségszerű velejárója ez, -és csak az ipari eredetű anyagok, termelőeszközök növekedésével, a technika fejlesztésével lehet megvalósítani. Nem véletlen tehát, hogy a termelőszövetkezeti vezetők között egyre gyakoribb beszédtéma az ipari eredetű termelőeszközök áralakulása, a korszerűbb termelés, a gazdaságosság. Mit mutatnak ezzel kapcsolatban az üzemi tapasztalatok? Mindenekelőtt megállapítható, hogy az ipari eredetű termelőeszközök árváltozásai, az üzemek és a forgalmazó vállalatok — az AGRO- TRÖSZT, a MEGÉV — vizsgálatai alapján eltérőek. A forgalmazó vállalatok adatai alapján az utóbbi években szinte alig mutatkozik áremelés, a termelőszövetkezetek ugyanakkor konkrét tapasztalatokkal bizonyítják ennek ellenkezőjét. Hogy miért van ez így ? A kereskedelmi szervek áltál végzett árvizsgálatok nem foglalnak magukba minden árváltozást. Azt sem, amely a típusváltozással, vagy új munkafolyamatok gépesítésével egybekötve, kisebb technológiai módosítással vagy más, esetleg burkolt formában jelentkezik. A termelőszövetkezetek tapasztalatai szerint gvakori jelenség, hogy egy gépen vagy munkaeszközökön változtatást, módosítást hajtanak végre Használati értéke nem vagy kis mértékben változik, az ára azonban jelentősen növekszik. Például a DT 54-es traktor ára 184 000 forint volt. Az ebből továbbfejlesztett DT 75- ös traktor ára pedig már 250 000, illetve 277 400 forintra növekedett. Hasonló jelenségek tapasztalhatók az ekéknél, vetőgépeknél, fűkaszáknál is. A korábban gyártott gépekhez viszonyítva, jelentős árkülönbséggel kerülnek forgalomba az újabb típusú, újabb munkafolyamatokat végző gépek. Az új típusú gépek ára általában kisebb műszaki és használati értéket tartalmaz, mint a hagyományos gépeké. Jó példa erre a Braud-adap- fcer, amelyet az utóbbi években hoztak forgalomba. Ára 47 százalékos ártámogatás mellett is 99 000 forint. Ezt az összeget sem a gép súlya, sem műszaki szerkezete nem indokolja. Hasonló aránytalanságot mutat továbbá az NBC zöldborsócséplő gép, amelyet 263 000 forintért „árulnak”. UgyanaKkor az SZK—4 gabonakombájn 160 000 forintba kerül. Az új típusú importgépek áránál — főleg cseh, lengyel és NDK gépeknél is tapasztalható bizonyos áremelési törekvés. . Az újonnan forgalomba került kombinált műtrágyák árát az üzemek magasabbnak tartják az azonos hatóanyag - tartalmú vegyszerek áránál. Nagyobb mértékű áremelkedések tapasztalhatók a részben laza, vagy szabad árformába tartozó építőanyagoknál, a palánál, betonipari termékeknél, a nyomáscsőnél, azbesztnél és a cementnél. Áremelkedést hoz maga után az is, hogy az építőanyagipar, elsősorban az állami tv 'i vállalatok, vagy pedig a lakosság építőanyag-szükségletét elégíti ki. A mezőgazdasági igények kielégítése csak ezután történik. Ebből az következik, hogy gyakran a tizeknek már csak az importanyagok. jutnak, ezek éra pedig többnyire magasabb a hazai anyagokénál. Drágítja az építőanyagok tényleges üzemi Deszerzési árát az a körülmény is, hogy a termelőszövetkezetek gyakran nagyobb távolságról — esetleg az ország másik részéről — kénytelenek szállítani. A szállítási költség magas. Joggal kifogásolják a mezőgazdasági üzemek, hogy a korszerű építkezések lényegesen drágábbak a hagyományos építkezéseknél, holott az előbbiek élettartama rövidebb. Az építőanyagok áremelkedése, valamint a kivitelezési költségnövekedés együttes hatásaként a termelőszövetkezetek jelzései szerint, a létesítmények tényleges ára általában 20—40 százalékkal magasabba kalkuláltnál. A gépalkatrészek a szabad árformába tartoznak. A forgalmazó vállalat kimutatása szerint, itt áremelés nem tapasztalható. Az üzemek ugyanakkor az alkatrészárak folyamatos emelkedését jelzik, hogy a 23 százalékos ártámogatás a „kifutott” gépek alkatrészeinél megszűnt. A gépjavításoknál az állami támogatás 1969-ben 50-ről 20 százalékra csökkent, 1970-ben pedig teljesen megszűnt. Ez önmagában is nagy mértékben megdrágította a javítási munkát. Nehezíti a helyzetet, hogy a termelőszövetkezetek gép- vásárlási és pénzügyi lehetőségei korlátozottak voltak. Ezért az erősen elhasználódott gépeknél is javításra kényszerültek. A gépjavítások a maximált árformába tartoznak. Joguk van azonban a gépjavító vállalatoknak a maximált árnál tíz százalékkal magasabb árat számlázni. Ezzel a lehetőséggel általában élnek is a vállalatok. A növényvédő szereknél sem mutatnak ki áremelkedést a kereskedelmi vállalatok. Annál inkább a felhasználók. A növényvédő szerekre jellemző a gyors lecserélődés. Egyre újabb cikkek jelennek meg, amelyeknél az árakat új kalkuláció alapján állapítják meg. Az árszínvonal mérése előző okok miatt bonyolult. Csak a tényleges használati érték alapján történhet, ezért mindenképpen figyelembe kell venni a változásokat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ipari eredetű termelőeszközök árai nyílt és burkolt formában emelkednek. Ezt az emelkedést általában nem igazolják a központi forgalmazó szervek árvizsgálatai. Ezért feltétlenül szükséges alaposabb vizsgálódás a helyzet pontosabb ismerete, megítélése. A forgalmazó vállalatok vizsgálati módszerét is úgy kell finomítani, hogy az kiterjedjen a burkolt árváltozásokra is. Azokra, amelyek a tipusvátozással, új cikkek kihozatalával egybekötve jelentkeznek. Célszerű mindezeket a változásokat a mezőgazdasági üzemeknek, éppen a gazdaságosabb munka, a jövedelmezőbb gazdái kodás miatt állandóan figyelemmel kísérni. Telek Péter közgazdász BÉLYEGGYŰJTŐKNEK Százhuszonöt évvel ezelőtt, 1846. július 15-én robogott ki Magyarország első gőzvonta- tású vasúti szerelvénye a pesti indóházból. A Magyar Posta az évfordulót Gál Ferenc tervrajza alapján készülő egy forint névértékű bélyeggel köszönti. Az új kiadás a Béts (Bécs) nevű mozdonyt ábrázolja egy korabeli szerelvény élén. Az első napon Pest és Buda elnevezésű mozdonyok közlekedtek, de ezek eddig még bélyegen nem szerepeltek. A most kiadásra kerülő bélyeg felső részén a vasútvonal korabeli térképét látjuk, a végállomás neve németül, Waitzen réven van feltüntetve. A különlegességek kedvelőinek emlékezetes lesz ez a jubileum. A Budapest 62. sz. Postahivatalban elhelyezett levélszekrényből Vácra különjárattal továbbítják a leveleket. Rajzos emlékbélyegzőn kívül feladáskor és érkezéskor gumibélyegző lenyomatával igazolják, hogy a borítékot a jubileumi vonat szállította. Vácott ugyancsak feladható küldemény az esti rákban Budapestre visszaté- ő járatra és az ezzel küldött ■velek is megkapják a bé- vegzéseket. A magyar vasút életének 125 esztendejéről július 9-én a Közlekedési Múzeumban kiállítás nyílik. Az új bélyeg negjelenése napján a Múzeumban érdekes bélyegzéshez juthatnak a látogatók. Hírek Phllatelíca néven rövidesen megjelenik a Szövetség Tudományos Munkaközössége szakfolyóirata, amely folyamatosan közli a gyűjtéssel kapcsolatos kutatások legújabb eredményeit. — Az Interflora (a nemzetközi virágküldő szolgálat) budapesti kongresszusa alkalmából a szervezet jelvényét ábrázoló bélyegzőt használtak. — Albánia a kínai űrkutatási kísérleteket blokkon és háromértékű sorozaton ismerteti. *— Jugoszláviában június végén olimpiai hetet tartottak, ez idő alatt minden belföldi levélre külön tíz párás bélyeget kellett a sportmozgalom javára felragasztani. — Paraguay blokkon és tíz bélyegen a Louvre festményeiből választott legszebb női aktokkal gyönyörködteti a filatelistákat (főleg az erősebb nem képviselőit). — Franciaország negyven centime névértékű bélyeggel a falusi családok támogatására hívja fel a figyelmet. Tisztaság — kevesebb Az ember és a fertőző betegségek közötti küzdelemnek több évezredes múltja van. Az ókorban és a középkorban minden ellenségnél rette- gettebbek voltak a fertőző betegségek. Régi feljegyzések tanúsága szerint egy-egy járvány nagyobb pusztítást okozott, mint a legvéresebb háború. A fertőző betegségek elleni harc abban az időben egyenlőtlen, szinte kilátástalan volt. Az ember nem ismerte még a rá támadó ellenséget: a fertőző betegségek kórokozóit, terjedési módját és a védekezés módjait. Az elmúlt század felfedezései lehetővé tették a különböző fertőző betegségek, köztük a fertőző hasmenés kórokozóinak felfedezését, a betegség terjedési módjának megismerését és megelőzését. Még napjainkban is több százezerre tehető azoknak a száma, akik hazánkban évente fertőző hasmenésben betegszenek meg. A legtöbb hasmenés a nyári hónapokban fordul elő, de a betegség az év többi szakában sem tűnik el. A fertőző hasmenést baktériumok és vírusok okozzák. Ezek a baktériumok főként a bélben szaporodnak el, a széklettel kerülnek a külvilágba, és ha valamilyen módon az ember emésztőrendszerébe kerülnek, ott újra szaporodásnak indulva, betegséget okoznak. Ilyen bélhak- tériumok által hasmenést okozó bélfertőző megbetegedések a tífusz, paratífusz, dizentéria (vérhas) és a kolera is. A fertőző hasmenés terjedését megakadályozhatjuk, ha ügyelünk arra, hogy az egészséges. ember szervezetébe ne kerüljön kórokozó. A fertőzés terjedésében legfontosabb szerepe a piszkos kéznek, az élelmiszereket látogató rovaroknak, elsősorban a legyeknek van. Terjed még a fertőzött viz útján, fertőzött élelmiszerekkel (mo- satlan gyümölcs, nyersen fogyasztott zöldség stb.), valamint a beteg használati tárgyain keresztül. A fertőzés megelőzésének első feltétele a személyi hy- giéne, a tisztálkodás. Különösen fontos az alapos kézmosás! Miért? Mert kezünk bőre a legkülönbözőbb szennyeződésnek, fertőződésnek és sérülésnek van kitéve. A bőr mirigyeinek zsíros váladékában könnyen megtapad a szenny, a piszok, de megtapadnak a fertőző anyagok is. A kéz mosására meleg vizet, körömkefét használjunk, többször szappanozzuk és öbfertőzés litsük kezünket. Inkább folyó vízben mossunk kezet, mint mosdótálban. Folyó víz hiányában többször váltsuk a mosdóvizet, egy kézmosás alatt is. Akár hideg, akár meleg vízben mossuk meg kezünket, utána gyorsan és gondosan töröljük a kéz bőrét szárazra, hogy a kiszáradt bőrön fertőzésre alkalmas berepedések ne keletkezzenek. Sok iparágban elkerülhetetlen a kéz gyakori szennyeződése. Ezeknél az iparágaknál, mint az élelmiszeripar, a gyakori kézmosás különösen fontos, mert a szennyeződés fertőzést okozhat. Állandóan ügyeljünk kezünk tisztaságára! Étkezés előtt és WC-hasz- nálat után minden esetben kezet kell mosni. Tartsuk távol evőeszközeinktől és élelmiszereinktől a betegség terjesztésében oly nagy szerepet játszó legyeket és rovarokat. Ne csak a személyi hygiénére ügyeljünk, hanem környezetünk tisztaságára is. Építsük a kutakat úgy, hogy ne váljanak esetleges fertőzés forrásaivá. Ha a kút közelében árnyékszék, szemétgödör van, vagy a kút nincsen lefedve és karbantartását elhanyagolják, a kút vize könnyen szennyeződhet. Jó ivóvizet csak jól épített kút- ból nyerhetünk. A fogyasztásra kerülő gyümölcsöt, főzelékfélét lehetőleg szitába helyezve, csap alatt alaposan mossuk meg Helytelen a gyümölcsnek csupán megtörléssel történő tisztogatása, mert ezzel a baktériumokat a gyümölcs felületéről nem távolítjuk el, csak elkenjük rajta. Ételmaradékot gondosan lefedve, hideg helyen, kamra - han, pincében, hűtőszekrényben és lehetőleg csak rövid ideig tároljuk. Fogyasztás előtt az ételt újra fel kell forralni és át kell sütni. Még az enyhének ítélt hasmenés esetén is fertőtlenítsük a beteg használati tárgyait. Hasmenéses beteg forduljon azonnal orvoshoz. A betegség korai felismerése gyógyulást hoz, továbbá megelőzi azt, hogy a betegség járványsze- rűen terjedjen. A csecsemők különösen érzékenyek a fertőzésekkel szemben. Így nagyon fontos, hogy a csecsemő táplálására, táplálékának tárolására, elkészítésére nagy gondot fordítsunk. Ha a csecsemő székletében a legkisebb rendellenességet észrevesszük, azonnal vigyük orvoshoz. megyei egészségnevelési csoport GYURKÓ GÉZA Ha péntek, akkor Firenze Itália! Szerda Róma 1. Ha kedd, akkor ez Belgium,’ — így a sikeres amerikai film címe, kaján kacsintással jelezve, nem az országról vélek- szik a napra az, aki társas- útón járja a világot, hanem a napról az országra. A magyar társasutazó turista, akinek az isten helyett a mégis csak megbízhatóbb szakszervezet nyúl a hóna alá, természetesen nem világjáró, nem országokat lohol végig a mindent magunkba gyűjtés fuldokló, habzsoló szent dühével, hanem „csak” egy országot. Jelesen Olaszországot. Annak is egy darabját. Pontosabban néhány ékszer darabját! Ha szerda, akkor Róma. Ha péntek, akkor Firenze. Ha szombat, akkor Rimini, a sós, a csodás, a félelmetes, az örökös tenger. Ha újra szombat — Velence. Ki lehet pipálni a napokat, a városokat. Csak az emlékeket nem Móricz Zsigmond szerint „gyalogolni jó”. A modern kor kíváncsija repülőgépre, autóbuszra vagy autóra száll és egy kicsit, egy egészen kicsit a tengerre is, hogy pitiánerkedve bár. de teljesítse Széchenyi parancsát: „Tengerre magyar!” Arról persze nem volt szó, hogy a tengerben apró, csípni is kész, szemtelen rákok fogadják a tengerre szállt magyart. Viszont hősként lehet partra esni egy utánunk futó bukó hullámtól! Ülünk a velencei National Szálló fölényesen vacak halijában már a visszaindulást várva. — Azt a Pittibe láttuk... — Nem. A Borghese palotában volt. Emlékszem, hogy ott bal oldalt, a kuksizó tévékamera mellett... — Nyavaját. Riminiben volt az ebédlő falán.. — szól közbe egy harmadik. Lényegtelen, hogy miről folyt a vita, lényegtelen, hogy mi hol volt, vagy hol nem volt. Az emlékek kusza káosza a lényeg. A rendszerezés későbbre marad. A napok, a hetek, az idők rostáján kihull kinek-kinek a lényegtelen, elmosódnak a terek, a házak, az utcák, a szobrok és a tájak kontúrjai, — s egy sajátos, kicsit megfoghatatlan napfényt és szépséget ötvöző fantáziakép marad majd meg: Itália. Tehát, ha szerda, akkor ez Róma. És nem egy „beedek- ker-Róma”. Amiről én írni akarok, ami nekem „fent- maradt” azon a bizonyos rostán, egy sztori az, s egy öreg városrész. Egy öreg városrész modern sztorija. Ott, ahol a Tevere hátat fordít az Angyalvárnak, nyilván a sok kanyargástól és a bujkálástól a hidak alatt bosz- szút locsog az embernek: nem vesz fel a hátára többé hajót — nos, ott, ahol Tevere hajózhatatlanná válik, mindjárt a part mellett egy csöppnyi városrész húzódik meg. Csendben, magába és a múltba ros- kadtan, tenyérnyi ablakaiból nem is e világ, hanem a kora- középkor’ tükröződik vissza. Az a kor, amikor még nem tudtak például Amerikáról, nem volt még Űj-világ, elég jó volt, akinek jó volt, az ó- világ is. Azazhogy: ó-világ sem volt. A világ akkor és itt, Itália volt! Aztán teltek az évszázadok és felfedezték Amerikát. S e felfedezéstől függetlenül a Tevere partján, a kis városnegyed emeletes, öreg házaiban, a szűk, széles csípőt is alig tűrő utcáiban, a sötét, vastag falú és egészségtelenül nyirkos szobák mélyén a nyomor vert tanyát. Róma, az „urbs”, az örök város nem szűkölködött sem a nyomornegyedekben, sem a romantikus városrészekben. E kettős sajátos veretű együttesét azonban csak talán itt lehetett megtalálni, ilyen tökéletes összhangban és patinával. Itt, ahol vége a folyónak, mert a folyó élete egy a habot verő hajókkal kötött nászával. — Kevés pénzzel is sokat lehet itt kezdeni — adták a tanácsot egy nem nagypénzű de azért szép summa dollárral rendelkező amerikainak — ezért hát a sok szó Amerika felfedezéséről persze, — akit nevezzünk mondjuk Joe-nak vagy Bilinek. Nem a név a fontos, mint alább kivilágszik. S az amerikai, aki nem volt éppen nagypénzű, de átkozottul ötletes fickó annál inkább, rájött valamire. Nevezetesen: van annak valami megkapó varázsa, hogy olyan városrészben bukdácsol itt Róma százezernyi macskái közül az idevalósi százezer között, amely öregebb mint az új világ. Amelynek házai előbb álltak, előbb adtak otthont szenvedésnek és csóknak, halálnak és mámornak mintsem, hogy a Santa Maria partot ért volna — odaát. Megvette a nyomornegyedet Róma szívében. Cakkumpakk, Macskástól, macskakövestől, mállott vakolatosul és omladozó kövestől együtt. Tíz esztendejénél alig több ideje. Mert nem volt olyan ostoba, hogy ne tudta volna: legjobb biznisz a romantika. És az apró, kis szobákat itt-ott egybevágva mulatókat rendezett be. Itt-ott nem vágatta egybe ! A nyomornegyedből a mámor negyede lett. Ahol „á la Róma” heverőn lehetett heverni és a monokinis felszolgáló lányok nyakkarikáját megragadni. Aztán mást is! Hallatlan híre keveredett az üzletnek. Jöttek a lányok és jöttek a fiúk. Az öreg és pénzes amerikai fiúk. Na és persze a íiatalabbjai is. És nem csak az amerikaiak. Ügy és olyannyira, hogy a minden híreszteléstől eltekintve is sokat, mindent békén eltűrő római rendőrség, annak is a legilletékesebb osztálya kénytelen volt bezáratni a nyomornegyed exkluzív bordélyait. Fuccs az üzletnek Fuccs? Nem. Most mélyen, a nyomornegyed, pardon a volt nyomornegyed alá, egy hatalmas katakombarendszerbe költözött az éjszakai lokál, ahol a legszerényebb, egy léggömbös fogyasztás — a léggömbök száma és nagysága elárulja, hogy melyik asztalnál mit és hogyan mulat a vendég! — is meghaladja az Olaszországot csodálni jött magyar turista egész zsebpénzét. És fönt, fönt a kis tretto- riák megmaradtak, kétségtelen hangulattal, gitárzenés varázsukkal, középkori milliő- vel. Percenként érkeznek az autók, a taxik, fél- és teljes világi hölgyek, szmokingos urak, sőt uram bocsa’ civilben egy fehér galléros pap is, de ó, természetesen „fent” evett a kitűnő pasta sutá ból és Ivott a vörös borból. Az öröm tanyája lett a nyomor tanyájából? A dollár csodája! Az üzleti szellem diadala, öreg, megfáradt macska dörgölődzik a nála is öregebb ház falához. A falak némák. Az égen fent hunyorognak a csillagok. Látták a letűnt századokat és látni fogják a majdnem eltűnőket is. Amikor a megvásárolt nyomor fényei újra bele- vésznek az idő méhébe, de a falak, azok még mindig állnak majd. Makacsul szembeszegülve az enyészettel. Őket emberi munka teremtette, ott, Róma szivében, ahol a Tevere már nem veszi többé hátára a hajókat. (Folytatjuk) Nem Olaszország! 6 NÖGRAD - 1971. július 8., csütörtök
