Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)

1971-07-08 / 159. szám

tizemben a „sertésgyár” Am első lépés A közelmúltban Litkén in­téző bizottsági ülést tartottak a sertéshizlalási társulásba tömörült üzemek képviselői. Pásztor László, a társulás in­téző bizottságának elnöke, a litkei tsz vezetője bejelentet­te, hogy az 1969. évben az ipolytamóci, mihálygergei. egyházasgergei és litkei tsz-ek áltál alapított sertéstenyészté­si és -hizLalási társulás telepé­ről eladták az első hízókat. Szám szerint száznegyven jó­szág kelt el, 107,8 kilós átlag­súllyal. Ezért a társulás 355 ezer forintot kapott. A hízott sertések kétszáztíz napos kor­ban elérték a vágási súlyt. Az értékesített sertések minőségé­re jellemző, hogy a külkeres­kedelmi vállalat vette át és exportra szállította. Természetes, hogy az első sikeres lépés a társulásba tö­mörült tsz-ekben nagy örömet keltett. Ez érthető, mert a sertéstenyésztő és -hizlaló te­lep tulajdonképpen teljes egé­szében még nem készült el. A szövetkezetek vállalták azt a felelősséget, hogy az építkezés alatt, az elkészült hizlaldában hozzálátnak a hústermeléshez Minden nehézség ellenére, si­keresen dolgoztak. Ügyeltek, hogy a telepen dolgozó építő- munkások ne fertőzzék meg az állományt. Le kellett küz­deniük azokat a nehézségeket, amelyek üzemelés közben, mint építési fogyatékosságok felszínre kerültek. Ezek között olyan kényes dolgok, mint a t'iaztató fűtési rendszerének átmeneti üzemképtelensége, és más hibák, amelyek hatással vannak az üzembiztonságra, ezen keresztül a leglényege­sebbre, az állatok nevelésére. A korszerűen gépesített hizlaldában a h’zlalási idő 160 nap, a súly 105—110 kilogramm között mozog. Képünkön az ér­tékesítésre váró állatok A sertóstenyésztési és -hiz- lalási társulás megtette az el­ső sikeres lépést. Ez már fel­jogosítja a társulás tagjait, hogy a legnagyobb remények­kel, az intéző bizottság iránti bizalommal folytassák a mun­kát. Még sok a tennivaló. Az intéző bizottsági ülésen erről részletesen tárgyaltak. A vég­ső cél: évi 4040 hízott sertés értékesítése. Ennek az évi tiszta jövedelme megközelíti a kétmillió forintot, amit tizen­vithatók. Az intéző bizottsági ülésen a kivitelezőkkel már megegyeztek. Nem érdektelen — ha nem is teljes részletességgel — megmutatni a telepnek a főbb összetevőit. Hatvanhat férőhe­lyes fiaztató, négy, ötszázhúsz férőhelyes hizlalda, összekötve a keverőüzemmel. Két száz­negyven férőhelyes kocaszál­lás, hatvan vagonos magtár, hozzá daráló, keverőüzem. volt a pénz, De azóta az épí­tőipari árak emelkedtek, és erre nem készültek fel. Szerencsére azóta már ez nem okozhat a társulásnak gondot, mert éppen a napok­ban nyilatkozott a MÉM ille­tékes vezetője, hogy felülvizs­gálják mindazokat a beruhá­zásokat, amelyeknél jelentő­sebb többletköltség mutatko­zik. Ennek alapján az orszá­gos szervek augusztusban Az építkezés nagy ütemben folyik. Az építők a raktárépület vázát szerelik Koppány György felvétele hét ember keres meg. Ugyanis a telepen mindössze ennyi embert foglalkoztatnak. Ezekből a számokból vilá­gosan kitűnik: jó elgondolás­ról van szó, és korszerű ter­melési ágazatról. Ezen a ser­téstenyésztési és -hizlaló tele­pen a szó legszorosabb értel­mében iparszerűen állítják elő a sertéshúst. A tapasztalatok azt mutatják — és ezért is helyes volt a komplett építkezés befejezése előtt megkezdeni a hizlalást —, hogy 190 nap alatt is lehet produkálni a hízó elő­állítását. Ennek viszont felté­tele, hogy a technológia, a kiszolgálás zavartalan legyen. Ezen a téren meglehetősen sok hiba felszínre került. Nem végzetes hibák, gyorsan kija­száritóberendezés. Az állator­vosnak szúró, boncoló és iro­da. Szociális épület fürdővel, öltözővel és pihenővel. Olaj­rendszerű fűtés, központi olaj­tárolóval. Egészen modern a telep, korszerű a technológiája. Ha ezzel a telep dolgozóinak szak­mai tudása, szorgalma páro­sul, nagyon jelentős anyagi forrássá válik a társulásba tö­mörült termelőszövetkezetek­nek. Szüksége van rá a népgaz­daságnak is. Az intéző bizott­sági ülésen Pásztor László el­nök. mint gondot említette meg, hogy az építkezés foly­tatását a megfelelő anyagi fe­dezet hiányában veszélyeztet­ve látja. Igaza van. Amikor megkezdték az építkezést, meg megteremtik az idén befejező­dő termelőszövetkezeti beru­házásokhoz nélkülözhetetlen többletköltségek rendezésének feltételeit. A litkei sertéstenyésztő- és -hizlaló telepről eladták az el­ső hízott sertéseket. Amíg fel­nevelték a jószágokat,, nagyon sok tanulságot leszűrtek. El­sősorban azt, hogy a társulá­sos alapon létrehozott telepen űj, korszerű körülmények kö­zött lehet jó jövedelemhez jutni. A tsz-ek érdeke meg­egyezik a népgazdasági érde­kekkel is. A tsz-eknék azon­ban igazodni kell az új kö­rülményekhez. Nagy szaktu- dássaL felelősséggel kell vé­gezni a munkát. B. Gy. Föld alatti gigász „Be kell fejeaoi a Rata- paftszkuja l—II, és Birjullnsz- kaja I—II. banya építését. . .” (Az i/KP XXIV. kongresz- szusának irányelvei a népgaz­daság fejlesztésének 1971— 1975. évi »téves tervére.) A tervezők által kitöltött kérdőívből Neve, különös ismertetője­le: JUZSKUZBÁSSZ kombi­nát, Raszpadszkaja I—II. Az ország legnagyobb, teljesen gépesített és automatizált bá­nyája. Geológiai viszonyai: bonyo­lultak; a szénréteg vastagsá­ga 0,7 métertől 6 méterig ter­jed, 5—8 fokos lejtéssel, lágy. törékeny. Kitermelés: évente hat­millió tonna „márkás” fűtő­értékű szén húszezer tonna naponta, kétszerte több, mint a szomszédos, jelenleg legna­gyobb Leni n-hány;! ban. Munkatermelékenység: egy munkásra havonta 201,2 ton­na szén jut, kétszerte több. mint a hires, Lenin-rendes, gépesített Zir.iánovszkaja-bá- nyában Létszám: 2868 bányász — akár egy szokásos, közepes ka­pacitású bányában. Születésének ideje: az első lépcső — 1973, a második — 1975. A holnap A 'öllamos gyorsvasüt. amely Mezsdurecsenszk és a Raszpadszkaja I—II között közlekedik, megáll a bányász­megállónál. A bányászokat, akik a következő műszakra érkeztek, a fedett mozgóléo- cső az igazgatási-szociális lé- tesítménvkomplexumhoz szál­lítja Itt minden szokatlan- modern kivitelezés* sok fénv virágok. A tágas. kényelmes termekben, amelyekben oihen- ni is kellemes. ..vételezik” a felszerelést He megéheztél — meni a föld alatti galérián át a 240 személyes étterembe. Ha az egészségi állapotodat aka­rod ellenőrizni, átesni minden vizsgálaton — az épületben egészségügyi állomás áll szol­gálatodra. De ideje elindulni a bányá­ba. A vájárok leereszkednek a vágatokba, mi pedig a disz­pécserterembe megyünk. Az elektronika s számítóközpont segít „bevilágítani” az egész bányát, kivetíteni szívverését ide, a vezérlőpultra Itt, tá­vol a vágatoktól a bánya min­den perce'nyomon követhető: miként működnek a szénkom­bájnok, megannyi szállítósza­lag, a hatalmas erejű ventil­látorok, a műszerek mutatják, mennyi szenet adtak ma az egyes vágatok, milyen össze­tételű a bánya levegője. Követjük a tüzelő útját, amelyet a nagy teljesítőképes­ségű OKP, KM—87, és a még hatalmasabb önjáró KM—120 szenelőkomplexumok segítsé­gével termelnek ki A szenet a szállítószalagok a függőleges aknához továbbítják, a fedett rakodóba, ahol vasúti szerel­vényekbe rakják. Szóval a Raszpadszkaja I—Il-n min­dent úgy terveztek meg. hogy a legkisebb munkaerő-ráfor­dítással. a lehető legveszélyte­lenebb körülmények között, a legmagasabb termelési ered­ményt érhessék el. Ugyanakkor, hogy a bányá­szok életmódja, szabad idejük eltöltése szintén megfeleljen a XXIV. kongresszus által tá­masztott követelményeknek, a dolgozókat ellátják lakással, klubot építenek, filmszínházat, kórházat, rendelőintézetet, két iskolát, két óvoda-kombinátot, gyermekkerteket, pionírtá­bort. .. Ilyen lesz ez a bányagigász az idén megkezdett ötéves terv végére. A ma Ma viszont a szerkesztőségi Volgával utazunk Mezsdure- csenszkből, ebből a Tom és Usz folyó völgyében emelkedő ifjú városból a bányaépítke­zésre. Az aszfaltút a lármás Olzserasz folyó mentén kányái rog. Jobbról, balról a Górna Sora tajgával sűrűn benőtt meredek lejtői Rideg, egy­szersmind sajátságosán buja, féktelen szépség! Az épülő vállalat igazgatója, Borisz Pavlovics Kalugan es a bánya-épitésvezetőségtől Fe­dor Kuzmics Vitoskin kalau­zolnak bennünket a „gazda­ságukban”. Az egész föld alat­ti bányamezőt hat blokkra osztották, egyenként két kilo­méteresek. A központi blokk a négyes, itt nyitják meg első­nek a bányát. Elkészült már a függőakna, és egy a lejtősak­nák közül. A második lejtős­aknán fél kilométert kell még kihajtani — a közeli hónapok­ban ezt is befejezik. Az öt vá­gatból négy elkészült. A bányászok közül kiemel­kedően dolgozik Alekszandr Petrovics Fagyejev elővájár- brigádja. A brigádvezető a Tisztelet rendjének birtokosa. Másfélszeresére szárnyalják túl a feladatot Alekszandr Ivanovics Csernyikor szerelői a vágatok berendezéseinek felszerelésében A külszínen már áll a rakodókomplexum vasbeton szerkezete, marják, harapják a gépek az igazgatá­si-szociális létesítmény alap­gödreit .. .Akkor hagytuk el az épít­kezést, amikor a Nap, mielőtt a rövid nyári pihenőre tért volna, a hegvek mögül utolsó fényes sugarával búcsúzott a Raszpadszkajától. S. abban a pillanatban a tajgán fűszeres illatfelhő szállt fel, hűvössé­get lehelve fűre, fára. Egyszer, nem sokára, ugyan­ilyen csodálatos naplemente köszönti majd az első esti mű­szakváltáskor azokat a bá­nyászokat, akik átveszik a stafétabotot a bányaépítőktőL Mindössze két és fél év múlva. . Kuznyecki-medence Mezsdurecsenszk J. Kotljarov A TRUD kemerovói tudósítója Értelmet adott életének a munka Ma már csak emléke a mú­ló időnek és a hiteles feljegy­zéseknek az 1965—66-os esz­tendő. Amikor még a hét minden napján, az év minden havában komoly gondot jelen­tett általában a nők, de kö­rükből is inkább a gyermekü- 1 két egyedül nevelő anyák el­helyezése. Munkát kerestek, könnyebbet, jobbat a gyári . munkánál, olyat, ahol nincs ! éjszakai műszak. Hogy mel- ' lette több idő jusson a ház­tartás ellátására, a gyermek revelésére, s talán még a pi­henésre is. | Levelek közt tallózgatva, napjainkban már szinte tel- i jesen megszűnt — a szerkesz- ! tőségi panaszokból kiveszett I — az állást, munkát kereső j nők jelentkezése. Ilyen gond- I dal, bajjal hosszú időtől nem ! találkozunk. E rövid visszapillantás után azonban mégis időzni érde­mes egy, a nyugdíj előtt há­rom évvel elbocsátott asszony sorsánál. Hogyan indult el új­ra a munka, az életet jelentő boldogulás útján. * Csikorgó, hideg tél volt a hatvanötös esztendő. Január derekát mutatta a naptár, amikor először — azután na­gyon gyakran — találkoztam, nevezzük: Kiss Jeromosnénak. Széllel bélelt ballonját átjárta a hideg, a keze, a lába is fá­zott. Fel s alá járt egy ideig a fűtött szobában, mire leült. Már csak kezének görcsös uj­jait ropogtatta, fáradt Ízüle­teire panaszkodott. Idült Ízü­letei is arra utaltak, hogy bi­zony mindig megfogta a mun­ka végét, soha nem a köny- nyebbik részén, hanem sok­szor férfierőt meghazudtoló erővel küzdött a holnapokért. Soha nem félt a munkától, jócskán vállalt magára belő­le, még téglát és maltert is hordott, mindig úgy ahogyan parancsolták. Felmelegedett, aztán elmondta, hogy munkát keres. Mert szégyen, hogy hét év után most már másodszor bocsátották el. Éspedig „min­den áron” szabadulni tőle, amit ugyan nem mondtak ki, de egyik döntőbizottságtól a másikhoz utasították, ő fel­lebbezett és eredménytelenül ötvenkét éves volt akkor. „Dolgozni akarok — mondta’ —, mert nem maradhatok nyugdíj nélkül. Addig is min­den nap kenyér kell a fiam­nak is, nekem is. Erős gyerek a fiam, már most a legfejlet­tebb az osztályban. Ha elvég­zi az általánost, már fizikai munkát is kaphat, aztán meg­keresi a magáét. De velem mi lesz, ha nem tudom megsze­rezni a nyugdíjhoz szükséges időt? A gyerekre nem akarok támaszkodni.” Szövetségesek lettünk. Akadt munkahely, megfelelő, ahol azóta is dolgozik. Fia is, ő is jól keresnek. Sándor már lassan katona lesz, önálló em­berré vált. Barátságunk még ma is tart. Gyakran megláto­gat, ha nem talál, nagy cso^ kor piros rózsái szólnak he­lyette, amelyeket a kora reg­geli órákban dug a vázába. Most megbecsült munkása egy kisebb üzemnek, ahol nők dol­goznak. Legutóbb nyugdíj- igénylő lapot szorongatott ke­zében. Ki kellene tölteni — mondta. — Csak nem? — De igen. Megvan a szükséges idő, de van egy akadály! Nem akarják a munkahelyemen aláírni. Azt mondták, marad­jak közöttük, ameddig csak dolgozni tudok. A nyugdíj még ráér később is. Elégedet­tek a munkájával, meg az asszonyok is azt kérték: ne menjen még el. Szeretik. Meg a termelésben is hiányát érez­nék. Mi is megbeszéltük, mit te­gyen. És döntött! Maradt! Ér­zi, hogy hasznos tagja a tár­sadalomnak. Számítanak a munkájára. S ez az érzés újabb lendületet adott Kiss- nének, annak az asszonynak, aki hat évvel ezelőtt még ki­látástalanul, az emberekben való hittől is elszakadva, ki­ábrándultán kopogtatott be hozzám egy fogadóórán. Tóth Jolán FAO kutatómunka Az Élelmezésügyi és Mező- gazdasági Világszervezet (FAO) Lengyelországot jelölte ki arra, hogy eddigi gazdag tapasztalatait felhasználva előkészítse és kidolgozza az élelmiszerek, a talaj és a víz olyan ellenőrzési rendszerét, amely lehetővé teszi a vegy­szerek káros hatásának kikü­szöbölését. Az elrendelt kuta­tások végrehajtására Lengyel- országban 15 tudományos ku­tatólaboratórium létesült, ezek feladata anyagminták vétele, s a talajban, vízben és élelmiszerekben az egykor alkalmazott vegyi anyagok esetleges maradványainak ki­mutatása. NOGRÄD — 1971. július 8„ csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents