Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)
1971-07-29 / 177. szám
Képek a romhányi II. Rákóczi Ferenc Tsz-ből Naponta 5—6 vagon gabonát tisztítanak meg a romhányi 11. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet kombájnszérűjén. Két szovjet és egy NDK kombájn végzi az aratást. A tavaszi árpa 18, a búza pedig 15 mázsával fizetett az idén holdanként Egyre több gépre van szükség a termelőszövetkezetekben. A korszerű mezőgazdasági termelés elengedhetetlen feltétele a fokozottabb gépesítés. Romhányban most vásároltak két szovjet silókombájnt és az elmúlt évben vásárolták, a két rotációs fűkaszát, amely nagy teljesítménye miatt igen hasznos a gazdaságnak A .■szövetkezeiben számos u-j oeruruazas keszuu. ei uz tatirt. Májusban adták át az országban elsőként a napi ötezer liter tejet feldolgozó, korszerű tejházat. A másik beruházást. a központi irodaházat pedig most vették birtokukba a szövetkezet dolgozói, amelynek építési költsége egymillió forint volt Koppány György képriportja Miért növekednek a lakosság kiadásai? Felmérés a fogyasztói árak alakulásáról A KSH és a Statisztikai Kiadóvállalat érdekes összeállítást bocsátott ki a fogyasztói árak változásairól. A több éves összesítés szerint a fogyasztói árszínvonal 1960 és 1970 között 6 százalékkal, ezen belül az utóbbi három évben 3,1 százalékkal nőtt. Hosszú távon a ráfordításoknak megfelelő irányban fejlődött az árrendszer, vagyis az élelmiszerek és a szolgáltatások átlagárai tíz év alatt számottevően — 9, 9, illetve 14,1 százalékkal — nőttek, míg az iparcikkek tavaly 1, 1—1,6 százalékkal olcsóbbak voltak, mint 1960-ban. Ez a tendencia azonban csak hosszabb időt figyelembe véve érvényes, az utóbbi három évben az árváltozások más irányt követtek. A rögzített és a maximált árak ugyanis elsősorban az élelmiszerek drágulását akadályozták, a szabad árformába tartozó iparcikkek viszont általában nem lettek olcsóbbak, sőt drágultak. A harmadik ötéves terv időszakában az árváltozások országos átlaga a megengedett keretek között maradtak, s a jövedelmek növekedéséhez képest nem volt számottevő. A fogyasztói árszínvonal 1966- ban 1,2, 1967-ben 0,4 százalékkal nőtt, 1968-ban 0,8 százalékkal csökkent, a következő két évben pedig 1,4, illetve 1,3 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor az egy főre jutó reáljövedelem 1966 óta minden évben mintegy 5 —6 százalékkal, 1970-ben pedig 7 százalékkal javult. A lakosság különböző néMegkülönböztetett — konkrét felelősséggel (Folytatás az 1. oldalról!) a fegyelem, egyes munkahelyeken fokozódik az anyagpazarlás, nem megfelelő a munkaszervezés, nem használják ki a meglevő gépeket, egyikmásik öntelt vezető magatartása sérti a becsületes dolgozók önérzetét, itt-ott a képmutatás, a „ne szólj szám, nem fáj fejem” elve és gyakorlata kap lábra, másutt jobb- és “baloldali, sőt ellenséges nézetek tapasztalhatók. A hibák és a mulasztások ellen, a lazaságok felszámolására mit tegyenek a pártalap- szervezetek, az új követelmények szerint milyen módszerekkel dolgozzanak, hogyan fejleszthetik tovább a párt gazdaságszervező munkáját? Erre vonatkozóan a pártbizottság nemcsak a beszámolóBalassagyarmaton 32 brigád kéri Kérdezzük meg a brigádvezetőket, nézzük meg a naplót, vagy vizsgáljuk a vállalások teljesítését és szinte kivétel nélkül minden esetben azt állapíthatjuk meg, hogy a gazdasági feladatokat a Szocialista címért küzdő brigádok önállóan, a maguk erejéből teljesíteni tudják. Azonban a vállalások között a brigádtagok politikai, szakmai, és általános műveltségének emelése is szerepel Ezek teljesítése már nem olyan egyértelmű, az elbírálás során jogos aggályok merülnek fel, sőt az is előfordul, hogy a szocialista embertípus formálásának elmaradása miatt nem kaphatják meg a megtisztelő Szocialista brigád címet. A legtöbb helyen sikerült megvalósítani a vállalaton belüli patronálést. Valamelyik műszaki vezető, vagy a munkásokhoz közel álló irodai dolgozó segíti a brigádot. A vállalaton belüli patronaiás azonban többnyire szakmai jellegű, tehát minden igyekezet ellenére sem kielégítő. tegeit azonban nem egyformán érintették az áremelkedések. A munkások és alkalmazottak számára 1966 és 1970 között 5 százalékkal, a parasztság részére pedig másfél százalékkal drágultak a különféle fogyasztási cikkek és szolgáltatások. Ez a különbség abból adódik, hogy a parasztság kevesebb olyan cikket vásárol, amelynek az ára emelkedett. 1966-ban 32— 33 százalékkal nőttek a húsárak, öt év alatt jelentősen drágultak a zöldséPfélék. Ugyanakkor egyes cikkek, például a cukor, a zsír, a tej és tejtermékek, az édesipari lisztes áruk olcsóbbak lettek. A drágább húst és zöldségfélét elsősorban a városi lakosság vásárolja. A gazdaságirányítási rendszer reformja óta fokozottan az érdeklődés előterébe került az áralakulás. Az áremelkedés mértéke nem haladta ugyan meg az évi 1—1,5 százalékot, a fogyasztók mégis nagyobb drágulást vélnek érzékelni. Mi ennek az oda? A KSH megállapítás szerint ebben erősen közrejátszott az életszínvonal növekedésével járó s a valóságos áremelésektől független sokféle többletkiadás. A sokfajta, új háztartási gép, a televízió szükségszerűen megnöveli az áramfogyasztást, egyre több családot érint a tévé-előfizetési díj, a gépek javításával járó kiadások. A növekvő áruválaszték lehetővé teszi, hogy sokkal több, jobb minőségű, tehát drágább árukat vásároljanak, mint azelőtt. Az élelmiszereken belül nő a hős- és tojásfogyaszban utalt, hanem az építőipari sajátosságok miatt írásos segédanyagot juttat el az alapszervezeteknek. A vitában felszólaltak: Kis- pál József, Takács Lajosné, Szopóczi Lipót, Darázs Árpád, Simko Józsefné, Szabó Imre, Epich Ernő, Luda László, Gubán László, Godó László. Kérdések hangzottak el, észrevételeket és javaslatokat tettek, de összességében erősítették az előterjesztést, közös munkával kívánják segíteni a párt gazdaságszervező munkájának korszerűsítését, javítását. A feladatokat úgy lehetne megfogalmazni, hogy a pártnak, a kommunistáknak megtisztelő feladatuk, hogy a harcban és a munkában elöl járjanak, példát mutassanak. Ez fegyelmet, önzetlenséget, Ezért örömmel lehet üdvözölni a balassagyarmati kezdeményezést, hogy a város üzemeiben 32 brigád külső politikai patronálást kért. A kérést teljesítik, elméleti tudással és nagy politikai tapasztalattal rendelkező párttagok és pártmunkások segítik a szocialista brigádtagoK politikai képzését, általános műveltségének fokozását, a politikai közgondolkodás és szemlélet elmélyítését Az üzemek munkásainak többségé, főleg a törzsgárda- és a szocialista brigád tagjai tudnak már szocialista módon dolgozni. Példamutatóan élen járnák, ha új gépeket kell beszerezni, akkor is, ha a minőséget kell javítani, vagy egy fontos megrendelést kel! határidőre teljesíteni. De a szocialista brigádtagok közül is sokan nem ismerik a marxizmus—leninizmus alapjait, zavarba jönnének, ha a szocialista erkölcs és magatartás k, . déseire kellene választ adniuk. Vajon a patronálással csak tás stb. Ugyanakkor a szélesebb áruválaszték, a gazdagabb árukínálat, az igényesebb belföldi és külföldi áruk megjelenése erősítette az úgynevezett kirakathatást. Jóllehet a szembeszökően drága áruk a forgalomban levő termékeknek csupán töredékei, a magas ár azonban általában az árak nagyobb mérvű emelkedésének képzetét keltik mindaddig, míg az áruk sokféleségét tükröző árak közötti igen jelentős különbségek megszokottá nem válnak. Az importáruk egy része valóban indokolatlanul volt drága, ezt a vámok, az importforgalmi adók és az importáruk hazai árképzésének megváltoztatásával 1970-től enyhítették. Jogos ellenérzéseket váltott ki, hogy a drágább cikkek megjelenésével egyidejűleg gyakran elhanyagolták az olcsóbb cikkek gyártását, forgalomba hozását. 1969 vége óta itt is változás tapasztalható, az olcsóbb áruk kínálatát ugyanis most már fokozatosan megkövetelik a vállalatoktól. A felmérés összefoglalásként megállapítja, hogy 1968- ban a megszokottnál lényegesen jobb volt az áruellátás, 1969-ben a helyzet romlott, a különféle intézkedések hatására azonban 1970-ben az ellátás nagymértékben javult, az áremelkedések ütemének gyorsulását megakadályozták, mindez nyugodtabb fogyasztói közérzetet teremtett. Ez a tendencia 1971-ben is folytatódik. Az év első negyedében 1—2 százaléktel voltaik magasabbak a fogyasztói árak, mint egy évvel korábban. határozottságot és öntevékenységet, újszerű kezdeményezést igényel. A pártélet fejlesztése megköveteli, hogy az építők pártszervezeteinek munkájában növekedjék a tagság folyamatos, aktív részvétele, öntudatosan vállalják a választott testületekre háruló jogköröket' és kötelességeket. Az előterjesztést, és a határozatokat elfogadták, tehát annak végrehajtása a pártmegbízatásnak megfelelően differenciáltan, de minden párttagra kötelező. A pártbizottság állás- foglalását, a javaslatokkal kiegészített előterjesztést az alapszervezetek kibővített taggyűléseken fogják ismertetni, és a határozatok folyamatos, következetes végrehajtásáról kommunista felelősséggel kell gondoskodni. * fazekas — a brigádok nyernek? Nemcsak ők. A politikai munkások sok újabb tapasztalatra tehetnek szert. Közvetlen, élő kapcsolatot tarthatnak az üzemek munkásaival, első kézből hallhatják az egyszerű emberek véleményét, nap mint nap tapasztalhatják, hogy a döntéseknek és a határozatoknak milyen hatásuk van, az intézkedéseket hogyan hajtják végre. Ezekre a tapasztalatokra feltétlenül szükségük van a politikai munkásoknak és a patronáló gazdasági vezetőknek egyaránt. Balassagyarmaton 32 brigád kérte a külső politikai patronálást. Ilyen igény van Salgótarjánban és másutt is megyénkben. Kapják is meg a segítséget, szervezetten kell erről gondoskodni, mert a szocialista brigádmozg dóm újabb előrehaladásáról, az emberek tudatformálásáról van szó. F. L. 4sssonyok a% erdőben Az, erdészetben dolgozó asz- szonyok, lányok minden reggel szaporán igyekeznek. Hét órakor munkába állnak, csemetét ültetnek, előkészitik a talajt, gondozzák a gyönge kis „fapalántákat”. Amit végeznek, a legnehezebb fizikai munkák közé tartozik. Kezük gépekkel nem pótolható, szükség van rájuk. Az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Somoskőújfalui erdészetében dolgozó asszonyok, lányok helyzetét vitatta meg legutóbb a területi pártbizottság. Az, hogy a téma napirendre került, nem véletlen. Jó egy esztendő telt el a Központi Bizottság emlékezetes nőhatározata óta. A feladatok, tennivalók nyilvánvalóvá és sürgetővé váltak. A kérdés most az, mennyit sikerült a gyakorlatban megvalósítani az elgondolásokból. Az erdészetben dolgozó nők helyzete kétszeresen nehezebb volt, mint azoké, akik az üzemekben keresték kenyerüket. Bár sokat, lelkiismeretesen és jól dolgoztak, mégis „csak” idénymunkásoknak számítottak. Az idénymunkás megjelölés pedig olyan következményekkel járt, hogy nem illette meg őket a hetvenöt százalékos táppénz, a gyermekgondozási segély, kevesebb volt a nyereségrészesedésük, nem kaphatták meg a Kiváló Dolgozó címet. Egy esztendő alatt eget-föl- det megmozgatni nem lehet. Mégis jó, hogy a nőkérdés az „első vonalba” került, hogy foglalkozik vele a pártbizottság, megoldandó feladatot jelent a gazdasági vezetésnek. A kezdeti lépések megtörténtek. Az erdészetben dolgozó nők anyagi helyzete érezhetően javult. Bár a határozat végrehajtása nemcsak a fizetésjavításban merül ki, nyilvánvaló, hogy az egyik sarkalatos pont. Korábban ki- lencszáz—ezer forintot kerestek az asszonyok. Az elmúlt hónapokban már ezerháromszáz—ezerhatszáz forint került a borítékokba. A kollektív szerződés pedig már írásba foglalta, hogy a nők ingyenes tűzifát és föidillet- ményt kapnak. Részben megoldotta az erdészet vezetése a korábban oly sok gondot okozó szállítást a munkahelyre, illetve vissza. Asszonyokról lévén szó, akiknek családjuk, gyerekük van. a szabad szombat bevezetése rendkívül sokat segített. A felszólalások egyöntetűen vallottak arról, hogy az intézkedések, kezdeményezések elérték céljukat. Valóban a nők munka- és életkörülményeinek megjavítását szolgálták. Az erdőgazdaság több ezer forintot „költött” az asszonyokra, bár ezt a pénzt nem a központból kaptáik, hanem saját maguknak kellett kigazdálkodni. Ezért a további intézkedések szinte kötelezővé teszik a munkaidő jobb kihasználását, a termelékenység növelését. Egy pillanatig sem lehet vitás, hogy az erdészetben dolgozó nők megérdemlik a gondoskodást. A munkások negyven százalékát teszik ki, és ók hozzák a termelési érték felét. Az ő érdekeiket szolgálja, hogy munkaszerződéssel megszüntették az idényjelleget. Az erdészet asszonyait megilleti a gyermekgondozási segély, jogosultak szülési szabadságra, betegség esetén ugyanannyi táppénzt kapnak, mint az iparban dolgozók. A folyamatos munkaviszony alapjául szolgál a kitüntetéseknek és az itt dolgozó brigádok is elnyerhetik a Szocialista Brigád címet. Az elért eredmények megnyugtatóak, de nem véglegesek A továbbiakban is a feladatok közé tartozik az asszonyok fizetésének rendezése, az egyedülálló és nagycsaládos anyák megbecsülése, fokozottabb anyagi támogatása. Ez az asszonyoknak és az erdő- gazdaságnak egyaránt érdeke, mert szolgálja a munkahelyi jó közérzetet. Csatai Erzsébet NOGRAD - >971. július 29., csütörtök 3
