Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)
1971-07-24 / 173. szám
Ez a fúrótorony a 7AM Salgótarjáni Gyáregységének udvarán áll, ahol víz után kutatnak és nem is eredménytelenül. A csövön már folyik a víz Fotó: G. E. Hasznos volt a tapasztalatcsere Bányász pártbizottsági titkárok tat akartam venni Ahogy arról már hírt adtunk, az ország szénbányavállalatainak pártbizottsági titkárai Salgótarjánban kétnapos tapasztalatcserére jöttek össze. Godó György, a nógrádi szénbányák pártbizottságának titkára tájékoztatta a vendégeket arról, hogy az energiastruktúra változása milyen feladatokat jelentett a nógrádiak számára, és ezt* hogyan segítették megoldani a pártmunka módszereivel. A pártszervezeteknek igen nagy szerepük volt abban, hogy a visszafejlesztést eddig sikerült zökkenő- mentesen, humánusan végrehajtani. A módszerekről is tájékoztatta Godó György a jelenlevőket. Később a vita során kiderült, hogy többé- kevésbé hasonló gondokkal küzdenek a tqbbi szénbánya- vállalatoknál is, bár a visz- szafejlesztés eddig legnagyobb mértékben a nógrádi medencét érintette. A visszafejlesztés nehezén tűi vannak, azonban a jövő sem lesz könnyű. Sült Tibor műszaki igazgatóhelyettes a vállalat gazdasági helyzetét vázolta, és szólt a jövőről is. Többek között elmondotta, hogy ma már az egy aknára eső napi termelés eléri a 75 vagont, de az ötéves tervidőszak végére már 102 vagon lesz. Ma a széntermelés nem egészen 66 százalékát adják a korszerű front- lejtések. de a tervidőszak végére már a termék 89 százalékát ilyen munkahelyekről hozzák felszínre, ezenkívül jelentősen javul a szén minősége, fűtőértéke is. Az árbevétel pótlására tovább növekedik a melléküzemi tevékenység. Tamási István, az Egyesült Magyar Szénbányák elnöke az egész szénbánj úszatot érintő kérdésekről szóit. Többek között elmondotta, hogy az idén mintegy 260 millió forintot fordítottak a bányászatban a bérszínvonal növelésére. A piaci helyzet is vál Ázott, ma jóval több szén- iartalék van, mint egy évvel ezelőtt, bár a szénbányáik éppen, hogy csak teljesítették első féléves tervüket. Több nagyobb üzemzavar és olyan elemi csapások is hátráltatták a bányaipart, — mint a dorogi, illetve tatabányai vízbetörések. Gazdasági téren sem sikerült olyan eredményeket elérni, mint tavaly, hiszen az első félévben a vállalati eredmény gyakorlatilag a tavalyinak a fele lett. Milyen gondjaink vannak? Általában jelentős romlás van az önköltség számainál. A legtöbb helyen a termelékenység, a teljesítménymutató stagnál, több helyen csökkent. Az ötéves terv készítése során több helyen nem a reális lehetőségeket mérték fel, és éppen ezért a terveket az utóbbi időben át kellett dolgozni, reálisabbá tenni. A vállalatoknál sokkal jobban számba kellene venni — mint mondotta — a meglevő rejtett tartalékokat és azok kiaknázásával javítani a hatékonyságot. A vitában, ahogy arról már írtunk, valamennyi pártbizottsági titkár felszólalt. Kiderült, hogy csaknem azonos gondok foglalkoztatják az ország valamennyi bányaüzemét. A vita talán a kelleténél is többet foglalkozott a gazdasági kérdésekkel, és így az első napon kevesebb idő jutott a pártmunka módszereivel kapcsolatos tapasztalatok kicserélésére. A tanácskozás végén szólalt tel Menyhárdt i iszló nehézipari miniszterhelyettes. Többek között arról beszélt, hogy ma az üzemek, vállalatok sokkal nagyobb mértékben kívánnak támaszkodni az állami erőforrásokra, mint amennyire lehetőség van. Emiatt a vállalatoknál meglevő tartalékokat aláértékelik, holott igen nagy hiba lenne ezek hasznosítására nem ösztönözni. A szénbányászat a központi célkitűzésektől az eredeti tervezésnél egy kicsit elmaradt, éppen ezért vált szükségessé a tervek átdolgozása, reálisabbá tétele. Kérte, hogy a pártbizottságok, a kommunisták vegyék fel a harcot az új mennyiségi szemlélettel szemben, mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy az energiahordozók versenyében a szénbányászatnak is helyt kell állnia, mert ettől függ a jövője. A verseny- képességet fokozni csák a meglevő termelési eszközök jobb kihasználásával, a tartalékok reális felmérésével, hasznosításával lehet. A vállalathoz vendég érkezett. Nem olyan rettenetes magas vendég —, de a „fő- vállalattól” jött, jár neki a trakta. Pattan a titkárnő, vállalati büfé, húsz zsemle, kiló téliszalámi, vaj — „tessék sietni, mert kikapok ...” Kikapott. A zsemle nem volt egészen friss, indulás azonnal a szaküzletbe, ha nincs bent a kocsi, kérjen taxit — de azt hittem már el is indult... A vendég friss zsemlét ropogtatott, a főnök megnyugodott, a taxit kifizették, a büfében elejtett megjegyzést a titkárnő személyes sértésnek vette. Oü ugyanis ezt kérdezte valaki a várakozók közül: ..Mondja, meg is rágja helyettük?” A trakta, a bőkezű vendég- átás gyakran téma a dolgozók körében — nagyon jól tudják, hogy a fonok sofőrje miért teszi be a rézbográcsot a kocsi hátuljába, s az adminisztrál orlányok miért lótnák-fútnak, apró fehér köténykében, s miért hozza a motoros- küldönc a kicirkalmazott tudj isten mivel megpakolt szendvicseket. .. Gyakori beszédtéma, olyannyira, hogy a nehézkes reprezentációt a köznyelv egyszerűen „repi”-re kurtította s mig a reprezentáció szóval Bútort Bár egyszer már elhatároztam, hogy többé nem megyek a Centrum Áruházba vásárolni. a minap mégis rákényszerültem. Ugyanis Salgótarjánban bútort csak itt lehet venni. Ezért vitt ide a kényszer. Dohányzóasztalka kellett! Az a bizonyos háromszázvalamennyi forintos, ami olcsó ára mellett megegyezik bútoraim színével. Minden úgy indult, ahogy indulni szokott. Megláttam megtetszett és odaszóltam egy köpenyes férfinek: — Megvettem! Tessék elkészíteni a számlát. Ekkor jött a meglepetés: — Nem lehet. A főnök ebédel, — mondta és támasztotta te óbb a pultot. rb#7.o.lút nyugalommal, magabiztosan, kis fölénnyel. Vártam. Vártam arra is, hogy mi borul fel hamarább: a pult, amit a köpenyes támaszt, vagy mind a kettő? — Kérem a panaszkönyvet! — mentem újra hozzá, — Nincs! — volt a válasz. — Hogyhogy nincs? Dehogyis nincs! Lennie kell!!! — Nem tudom, hol van, — felelte, mintha ez a világ legte.- v . '.eie-rebo dolga lenne. Érdeklődtem mindenfelé — nincs. ... De ekkor jött a főnök. Az mar tudta! Megmutatta a bútorok őrének, az pedig nekem. Egyszerű, világos, könnyen látható helyen volt, pár méterre tőlem az ajtónál, csak éppen függönnyel gondosan eltakarva. Nem is panaszkönyv volt ez, hanem panaszlevelezőlap láda, a lapokon pedig — nem a kereskedelmi felügyelő szerv, hanem — az áruház vezetőjének címe. Mindegy! Megírtam... Miután azonban előfordult már az emberiség történetében, hogy az írás repült el és csupán a szó maradt meg, felmentem az áruház vezetőjéhez, hogy észrevételeimet elmondjam. — Tudja, a fluktuáció... — és mondta. — Higyje ei, igazgató kar- tars, — vetettem közbe, innen én is fluktuálnék, mert például a következőket tapasztaltam. .. — és ekkor én kezdtem mondani. Elmondtam, hogy a kirakott függönytartók rosszak, hibásak. A részlegvezető állítása szerint a vevők verték szét. Amikor arra hivatkoztam, hogy akkor sem a kirakott áruk között a helye, az eladót tette felelőssé. Ha eladó vagyok, ezt nyilván én is zokon venném. Szerintem a pultra kirakott árukért, illetve azok minőségéért végső fokon a részlegvezetők felelősek. Kiderült, hogy a bútorrészleg eladója beteg, a részlegvetöbb dolgot is kifejezhetünk, — a „repi” teljesen egyértelmű. ★ Egészen természetes, hogy minden vezetőnek, partnerekkel tárgyaló, üzletekkel foglalkozó embernek legyen reprezentációja — egy-egy üveg itala, valami rágni- és szívni- valójá’, hiszen oldottabb, köny- nyebb úgy a beszélgetés. Ez tulajdonképpen az udvariasság egyik megnyilvánulása is — valamivel meg tudjuk kínálni a hozzánk érkezett vendéget. Ezt az égvilágon senki sem vitatja, a kapcsolatszerzésnek, kapcsolattartásnak nagy szerepe van — hiszen a jó személyes kontaktusokkal rendelkező vezető sokat segíthet a vállalatának. A kapcsolatszerzés, -tartás egyik kelléke a reprezentáció — kelléke, és nem formája, ahogy néhány helyen mind gyakrabban tapasztalni .. . Olvastam vállalatvezetőről aki' az egyik — s nemcsak egyik — alapanyag-szállító partnercég képviselőjét úgy mee;vendé"'Mte. hogy arra még Lucullus is büszke lett volzető — a Főnök — egyedül van, a köpenyes, a bútorok őre négy napja van a vállalatnál és nem eladó, hanem asztalos, aki csak azért került a pulthoz, hogy vigyázzon. A kartonon van dohányzóasztalka több is, három árban, — raktáron is van tehát. Amit én akartam megvenni, azt már eladták. Ha másnap visz- szajövök és nem viszik el, 16.05-kor elvihetem én. Rendben!... Másnap új reményekkel keltem. — Most segíts Hermes, kereskedők és tolvajok istene! — kiáltottam és berohantam a városba. Ügy okoskodtam, hogy minek várjak én 16.05-ig, ha a ■ rton tanúsága szerint raktáron is van ezekből az átkozott asztalokból. A raktárban kiderült, hogy csak egy fajta van, az is öt darab. Ennek színe nem egyezik bútoraim színével, tehát nem kell. Az áruházban levő — és nekem tetsző — asztalkát 16.05- ig elvitte az. aki napokkal előbb lekötötte. Két napomba került tehát, hogy ne tudjak asztalt '. er.-ni. Ugyan, hány napba kerülhet, ha venni tudok? Következtetni lehef erre abból, hogy az egyik fiatal házaspár OTP-hitellevéllel a kezében negyedik napja képteAz Előre című magyar nyelvű bukaresti napilap „Láttuk, hallottuk, megtudtuk” rovatában jelent meg az alábbi hír: Megalakultak a fiatalok szabad idejének eltöltését, az ifjak magatartását és viselkedését ellenőrző kollektívák. Aradon a hat csoport tevékenységében a városi KISZ- bizottság, a vállalatok, intézmények ifjúsági szervezena, A lakodalmi bőség több mint tízezer forintjába került a vendégszerető vállalatnak. Az emberek persze, hogy morognak, nekik aztán egyáltalán nem volt mindegy, hogy nyereségükből hány forintnyi csúszik le a vendég torkán... A vezető azonnal visszavágott: igaz, hogy a társvállalat képviselőjének jól tartása felemésztett néhány darab ezrest — éppen ezzel sikerült elérni, hogy azt a bizonyos alapanyagot, késedelem nélkül, és valamivel olcsóbban kapják. Így tehát a ráfordított összeg bőségesen kamatozik, az ügyes manőverrel nemhogy csökkenne, növekedni fog a nyereség ... Nem kétlem, ezeket az előnyöket valóban a tejben- vajban fürösztéssel lehetett kicsikarni — de ezt a ravaszdi módszer mégis valahol sántít. Nagyon sántít... Mert ha a lagzi fejében valóban olcsóbban adta az árut — ez azt jelenti, hogy saját vállalata dolgozóinak a zsebéből húzott ki forintokat —. az is igaz viszont, hogy ezeknek len megvenni a bútorait, mert amit kiválasztott, valaki napok óta lekötötte és fenntartja magának. Hogy miként lehet napokig visszatartani árut, ezt csak a Főnök tudja megmondani. Ami probléma még maradt, az a következő kérdésekben foglalható össze: — Egyszerű vásárlásnál mi szükség van ilyen kálváriára ? — Ha a részlegvezető ebédel, miért nem tesznek oda egy eladót, hogy a Vásárlásban fennakadás ne legyen? Meg kell jegyeznem, ha én áruháztulajdonos lennék, ilyen esetben inkább magam állnék a pulthoz, hogy a haszonban kiesés ne legyen. — Milyen kartonvezetés az, amely a“ valósággal nincsen szinkronban? — Az eladott árucikkekre miért nem teszik rá az „EL- ADVA’-cédulát? — A részlegvezetők miért nem ellenőrzik a kirakott áruk minőségét? — Ha az áru tönkrement, miért nem értékelik le, vagy miért nem cserélik ki? — A panasz-levelezőlapok miért nincsenek a felügyelő szervhez címezve és miért nincsenek jól látható, köny- nyen elérhető helyre függesztve? telnek titkárai és vezetőségi tagjai, milicisták vesznek részt. Az ■ ellenőrző csoportok — bátran nevezhetjük őket ifjúságvédelmi kollektíváknak — nyomon követik a fiatalok viselkedését az utcán, a klubokban, szórakozóhelyeken, közélelmezési egységekben stb. Ugyanakkor feladataik közé tartozik a munkakerülő fiatalok felfedezése, hogy azokat segíthessék az elhelyezésben. a forintoknak egy része a másik cégnél nyereségként jelentkezik. Magyarán szólva, önmagunkat károsítjuk meg, mert végül is a mienk az az üzem is, ahonnan elravasz- kodták a forintokat, meg a másik is. ahol lecsapódott.'.. Az egész dolog sehogyan- sem egyezik a szocialista morállal — célja a nyilvánvaló lekenyerezés, de használhatjuk a durvább szót is: megvesztegetés — és az udvariassághoz már régen semmi köze. Hoci-nesze, legközelebb te jössz, komám ... Az emberek számolnak, és egyáltalán nem tetszik nekik, ha túlságosan gyakran a szőlőhegy, vagy a csárda felé fordul a kocsikaraván. Azt ugyanis igen nehéz lenne megmagyarázni nekik, hogy pusztán vállalati érdekből — az ő érdekükben — rotyogtatja a tűz a pincepörköltet... Jól emlékszem, nem is olyan régen, amikor jósze- rint még a kávét is a maga zsebéből fizette a közép szintű vezető, ha vendégét egy feketére invitálta. Ez a másik oldal, a túlzott puritánság. Kell a repi. Addig. amíg udvarias gesztus, tárgyalási ..kellék” — s nem a lekenyerezés eszköze.. — d. konya — NOGRÁD - 1971. július 24,, szombat 3 Hol olcsóbb ? — még egyszer Akik nem tudták — mert ez az apróhirdetésekből nem derült ki —, most megtudhatják, hogy miért van árbeli eltérés a VOLÁN egy, ugyanazon városba induló társas útjai között. „Hol olcsóbb, hol drágább?” című írásunkra az alábbi tájékoztatást küldték: „A VOLÁN-iroda általában komplett csoportok jelentkezése esetén indít, illetve szervez társasutakat. A részvételi díj kialakításánál a legmesszebbmenőkig figyelembe vesszük a csoport igényeit, elsősorban azt, hogy milyen értékben, és minőségben kérik szolgáltatásainkat.” A továbbiakban közlik, hogy mi okozhatja az eltérést, például az étkezés, vagy az útvonal kilönbözősége. S attól is függhet a részvételi díj, mit tartalmaz a társas üt programja, Mivel mindez a hirdetésben nem található meg, a VOLÁN az érdeklődőknek az utazásokkal kapcsolatban bármikor készséggel ad felvilágosítást. Mire jó a „repi“? H. A. Követésre érdemes Ifjúságvédelmi kollektívák
