Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)

1971-07-18 / 168. szám

gyár, új törzsgárda Mátranovákon A bizalmakba fogadtak — mondja Kerényi Lajos, a tős­gyökeres Ganz- MÁVAG-os Télen a hideg kínozta az embereket, most viszont a hő­ség fogyasztja Szabadtéri üzem még a Ganz-MAVAG mátranováki gyára. Az épülő nagycsarnok sem nyújt árnyé­kot, csak reményt, hogy a té­len már védelmet ad az em­bereknek De már termelnek. Mielőtt" Mátranovákra indul­tunk, hallottuk a hirt: a Ganz-MÁVAG sem költ töb­bet erre az üzemre, mert nincs munkaerő'.? — Valóban, én is hallottam Ilyen kósza hírt, de nevettem rajta — fogad Szabó László üzemvezető, majd így folytat­ja; _ Legutóbb, amikor a ve­zérigazgatónk itt járt. inkább a további fejlesztés lehetősé­geiről beszélgettünk. Az épít­kezés megfelelő ütemben ha­lad, tartják a határidőt. Igaz, volt egy kis elmaradás, de eb­ben mi is ludasak vagyunk. Exportmunkánk miatt, késve adtuk a szükséges vasszerke­zeteket. Ebből az elmaradás­ból azóta már jócskán behoz­tak az építők. A létszámról pedig csak azt mondhatom, hogy az utóbbi két hét alatt legalább 30 új dolgozót vet­nünk fel. Végeztek első ipari tanulóink is. Ez mintegy 50 fiatal szakmunkást jelent. Szeptemberben már 57 har­madéves tanulónk is itt dol­gozik. Jelenleg 18 csoportban, 318 fizikai dolgozó termel. Az első félévben 18 millió forint értékű munkát vártak tőlünk, és több mint 22 millió értékűt adtunk. A medvei hid építé­séhez hídszerkezeteket küld­tünk. A zólyomi fafeldolgozó­hoz és Diósgyőrbe, a Lenin Kohászati Üzemek bővítéséhez pedig nagy vasszerkezeteket szállítottunk. Saját gyárunk építéséhez is mintegy 10 mil­lió forint értékű vasszerkeze­tet készítettünk — mondta az üzemvezető. Rövid tájékozta­tója is elég cáfolata volt a rémhírnek. Ebből is kitűnt, hogy a Ganz-MÁVAG itt, Mátranovákon megtalálja szá­mítását, de vajon az emberek, akiknek épül ez az üzem, ho­gyan vélekednek? Néhányat közülük is megkérdeztünk. Kerényi Lajos főművezető­ről annyit tudtam, hogy már 1938 óta a Ganz-MÁVAG-nál dolgozik. Kazánkovácsként kezdte, dolgozott mint lakatos, hegesztő, sokáig a motorvona­tok gyártásánál foglalkoztat­ták, később került a hídépí­tőkhöz. Ott dolgozott már az Erzsébet-hfd építésénél is. A Ganz-MÁVAG munkásőr zász­lóaljában megalakulástól kezdve szakaszparancsnokos­kodott, csak akkor került tar­talékba, amikor Mátranovák­ra helyezték. — Nemet is mondhattam volna? — Igen. Csak tudtam azt, hogy itt segíteni kell. Embereket betanítani, új gyá­rat létesíteni. Pedig már nem sok van vissza a nyugdíjhoz, és itt sokkal többet kell dol­gozni, idegeskedni, mint ott­hon. Ott régi törzsgárdám volt. Szabolcsiak. Én is onnan kerültem a vállalathoz. Itt új emberek vannak. A család Pesten. Igaz, most a feleségem is itt van velem, a két uno­kával, nekik nyaralás ez a két hét, a szép vidék — mondja, majd hozzáteszi- — Csak ne lenne annyi gondunk. Az em­berek nagy részével még na­gyon sokat kell beszélni a gyárról, a gyér jövőjéről, amikor már nem ilyenek lesz­nek a feltételek, mint a mos­taniak. Azután az egyikben több az akarat, és talán a te­hetség is, mint a másikban. Ügy érzem, mint főművezetőt, a bizalmukba fogadtak. A főművezető, az idős törzs- gárdatag, a korábbinál többet vállalt magára az új gyárért. Ka nyugdíjba megy, bizonyá­ra ismét Budapesten él. Csi­Csikós András: Ha teljesít­ményben dolgozhatnánk, töb­bet keresnénk kós Andrást azonban ide köti a ház, a hét gyerek. — Homokterenyei vagyok, 38 éves. Folyamatos munkavi­kerültem a Ganz-MÁVAG- hoz. Az elsők között voltam Budapesten tanfolyamon, most már lakatosként dolgozom. Szeretek itt dolgozni és még kapom a fizetésemhez a ki­egészítőt is a bányától. De már lejár az idő, jó lenne ha teljesítménybérben dolgoz­hatnánk, akkor biztos többet keresnénk — mondja Csikós András. — Sajnos, a termelőterüle­tünk nagyon szűkös Nem tudjuk még biztosítani úgy, ahogy szeretnénk, a folyama­tos termelés feltételeit. A tel­jesítménybérezésnek ez az akadálya — mondja az üzem­vezető, majd hozzáfűzi: — A vállalatnak is az lenne az ér­deke, hogy minél előbb a tel­jesítménybérezésre térjünk át. Amíg ennek nincs meg min­den feltétele, addig vélemé­nyünk szerint a dolgozók fi­zetnének rá. — Én is a bányánál dolgoz­tam korábban — mondja Tor- ják Pál lakatos. Ott nyolc forint volt az órabérem, itt viszont már tizenegy forintot keresek. Jobban tártam. Most már csoportvezető vagyok. Itt építek Novákon, de úgy tu­dom, hogy legalább 15 olyan dolgozója van a MÁVAG-nak, aki ugyancsak itt építkezik. Ez azt is mutatja, hogy nem akarunk innen máshova men­ni, ebben az üzemben látjuk a jövőnket. Háztartásból került a daru­ra Ivádi Istvánná. Az elsők között volt, akik Budapestre mentek, a központi üzemhez, hogy elsajátítsák a Mátrano­vákon is szükséges munkafo­gásokat. Darukezelő vizsgát tett és ma már ő a 18—19 tagú darus nőcsoport brigád­vezetője. —• Nagyon furcsa volt Bu­dapesten, amikor először be­léptem a gyárba, hisz előtte nem dolgomtam üzemben. Itt most már nem furcsa. Elége­dett vagyok a munkahelyem­mel, de a főnökök egy kicsit lehetnének erélyesebbek. Sok még nálunk a felelőtlen em­ber. Az anyag kötözésére na­gyobb gondot fordíthatnának, mert emiatt van a darusok­nak legtöbb nézeteltérésük a lakatosokkal. Aztán van né­zeteltérés, vita a régiek és az újak között is — ezt úgy mondja Ivádiné, mintha már tényleg nagyon régen itt dol­gozna, pedig mindössze két éve. — Néha még a tízfilléres bérkülönbözeteí Is szóvá teszik, persze nincs ám mindig iga­zuk az embereknek, amikor zsörtölődnek. Majd lesz ez r— Megtaláltam a számításomat. Itt építkezem Novákon — ezt Torják Páltól hallottuk szonyom van 1951-tői. A bá- még jobban is — ezzel búcsú­nyánál dolgoztam és nem zott eL akartam tovább menni. így Bodó János KomninnlMálí: a szövetkezetért A legelső lépés NINCS még egy esztendeje, hogy Bóta Jánost titkárnak választották a hasznosi ter­melőszövetkezet alapszerve­zetében. Gondok szorították akkor a pártszervezetet, meg a szövetkezetét is. Az időjárás nem kímélte a gazdaságot. A növénytermesztésben és az állattenyésztésben csak a veszteség növekedett a napok múlásával. A kommunisták erejét’ viszály forgácsolta szét. A vezetőség és a párttagok nem értették egymást. A tag­gyűléseket csak nehezen tud­ták megtartani. Mert ha ösz- sze is jöttek a párttagok, csak néhányan azonosították magukat a vezetőséggel. Egy­séges kiállásról cselekvésről bizony nem beszélhettek. Miután fémérték a szövet­kezet helyzetét, Bóta János első dolga az volt, hogy szót értsen a kommunistákkal, a tsz-tagokkal. Taggyűlést hí­vott egybe. Illés Miklós, a tsz elnöke nem titkolta: az időjárás kritikus helyzetbe sodorta a közösséget. A nö­vénytermesztés, az állatte­nyésztés veszteségeit pótolni kell, különben aligha fizethe­tik a tervezett pénzt. A szö- vektezet vezetői, a párttitkár, figyelmesen hallgatták a kom­munisták ajánlásait. Végül segítségüket kérték, hogy az elképzelésekből pénzt hozó valóság legyen az esztendő végén. Nemigen akadt szabad dél­utánja, szabad estéje ezekben a napokban az elnöknek, a főagronómusnak, főkönyvelő­nek, meg Bóta János pártit­kárnak. Csoportos beszélgeté­seken vettek részt, közgyűlé­seket tartottak Mátrakereszte. sen, Hasznoson, hogy a szö­vetkezeti tagok mind tudják, miért kell sokszoros erővel szorítaniok a munkát az er­dőn a faüzemben. A pártta­gokra nemcsak az összejöve­teleken, de a közös munkában is biztosan számíthattak. Vé­gül is zárszámadásig rende­ződtek a szövetkezet dolgai. Nyolcvanhat forintot ért minden tízórás munkanap a hasznosi szövetkezetben. A KÖZÖS gondok, erőfeszí­tések egyre közelebb hozták egymáshoz a vezetőket és a tagokat a pártalapszervezet- ben, meg a szövetkezetben is. A pártvezetőségi ülések, a taggyűlések rendszeresek let­tek, közösen határoztak a közösség dolgairól. A termelő- szövetkezet vezetői sem vo­nakodtak számot adni a mun­káról, a tennivalókról. Hiszen a kommunisták javaslata, ál­lásfoglalása egyben azt is je­lenti, hogy segítenek végre­hajtani a legnehezebb fel­feladatokat is. Mozgósítják a szövetkezeti tagokat, s maguk is ott dolgoznak a közösben. Élénkebb, elevenebb lett a pártalapszervezet munkája Hasznoson. Okosan, jól hasz­nálták ki a hosszú téli esté­ket. Párttagokkal, pártonkívü- liekkel beszélgettek a világ, az ország, de legtöbbet a ter­melőszövetkezet dolgairól. így elérték azt, hogy nemcsak a vezetők, de a tagok is jól is­merik a szövetkezet helyze­tét. Becsülik is a községben a pártszervezet, a tsz vezetőit, hogy hallgatnak az emberek véleményére. A közelmúltban két új tagot vettek fel a pártba és Bóta Jánostól már ketten kértek tanácsot: ho­gyan kérhetik felvételüket. A szövetkezet közép távú fejlesztési tervének is a 32 párttag volt első kritikusa. Ahogy Illés Miklós, az elnök és Tóth József, a főagronó- mus mondották: a terv sze­rint, a tagok segítségével kor­szerűvé formálják a gazdál­kodást a Mátra alján. A párt­tagok messzemenően egyet­értettek azzal, hogy mindösz- sze négyféle növényt termel­jenek, de azt teljes biztonság­gal — a mostani 14—15 he­lyett. Szakosítják az állatte­nyésztést is. A nagy kiterje­désű rétek, hegyi legelők szinte kínálják a jó lehetősé­geket: neveljenek növendék­állatokat. A hasznosiak azt tervezik, ellátják tenyészálla­tokkal, hízónak valóval a környező gazdaságokat is. A gazdálkodás szakosítása,' a munkafolyamatok gépesítése felszabadítja a munkaerő egy részét a termelőszövetkezet­ben. Egyetlen tag sem marad azonban munka nélkül. Á szövetkezet szakemberei pon­tos számítást végeztek. A gyümölcstermesztésnél, meg a feldolgozóüzemben lesz do­log bőven. A feldolgozóüze­met két és fél milliós beruhá­zással bővítik. Az erdők fá­ját kedvezőbben értékesíthe­tik így a szövetkezetiek. BÖTA JÁNOS a párttitkár magyarázta, hogy most is si­került szót érteniök. A kom­munisták kiálltak a terv mel­lett a szövetkezet vezetőségi ülésén és a közgyűlésen is. Jónak találták a terveket, biztatónak a közös gazdaság jövőjét, — akik csak szóltak. Olyannak, aminek megvalósí­tásáért érdemes összefogni a vezetőknek és tagoknak. S a hasznosi kommunisták nem­csak szavakkal támogatják, de munkájukkal is segítik a tervek megvalósítását. Vincze Istvánná Nem délibáb, valóság • •• A z öregek mesélik, hogy Örhalom alatt az Ipoly menti réten nyár derekán a délibáb játékot szokott űzni. Keresgéltem, hogy magam is láthassam, de sajnos, a legna­gyobb kánikulában sem sike­rült. Láttam ellenben valóság­ként olyan szép teheneket, hogy a délibáb sem tudna szebbeket varázsolni. Az Ipoly völgyének ez a szakasza ta­lán a legszebb. Itt torkollik a folyóba a Fekete-patak. Az Ipoly túlsó oldalán szőlővel telepített dombok, innen pedig a sima, illatos rét. Szegélye dús akácos. Kis szigetként de­lelő — fűzzel, j égerrel, ka­rámmal. itt tanyázik az őr­halmiak közös tehéncsordája, Kalmár József gulyás felügye­lete mellett. Nem kell különösebben ál­latszeretőnek lenni ahhoz, hogy a jószágok látványába akár a délibábba, belefeled­kezzék az ember. Negyvenhét szimentáli, közvetlenül Svájc­ból, egyenként 28 ezer forint­ért. De nem maradnak el mellettük tartásban, fürge­ségben, a magyartarkák sem. Akkor délután nagyon nyug­talanok voltak. Kalmár József nem győzte csillapítani őket. Mentek volna befelé, a major­ba. Kavarogtak akár a vihar, Kalmár tudta miről van szó. Olvasni tud a jószág magatar­tásából. — Időváltozás lesz.. I Oda eléjük, kiskutyám. Ledobta lábáról a gumicsiz­mából faragott alkalmi papu­csot, és mezítláb, akár egy gyorsfutó, versenyt a kutyájá­val indult a csorda elejére. Közibük ment, halk beszéddel nyugtatta őket. Amelyiket ér­te, nyakán simította. — Höhőőő, nyugodjatok már.:. Az előbb még félelmetes vi­harként forgó, nagy testű álla­tok összebújtak és fújtattak. Kalmár pedig a major felé nézett, mikor érkezik az öreg Varga Mihály, akinek segít­ségével beterelheti az állato­kat. Mert ezt csak úgy lehet, ha Varga elől fékezi a tehe­nek futását, Kalmár pedig nyugtatja őket. Ezeknek az állatoknak nem szabad ro­hanni, tömi magukat. Ezek milliókat érnek. Azért is bízták őrzésüket Kalmár Józsefre. Jó néhány esztendővel ezelőtt az alvidék- ről jött ide, hírét véve annak, hogy Örhalomban szeretik az állatot. Odalent sokan voltak már. Csak az ő családjából tizenhatan. Pásztorkodás a szaktudásuk. Apáról fiúra öröklött tudás ez, amihez ná­la a tanultak is párosulnak. Odalent kinnháló gulyás volt. Tavasztól a hóesésig nincs fedél. Itt aztán megtanulhat olvasni a pásztor az állatok magatartásából Próbára tet­ték az őrhalmi menyecskék is Kalmár Jóskát, *a javábeli, kunfekete emoert. Bajusza mint a korom. Egyetlen, ami elüt a pásztorembertől, a tar­kóján a fehér svájci. De ez semmit sem jelent, mert ami­kor a menyecskék megkérdez­ték: — Na, Jóska, mikor lesz eső? — svájciját a homlokára húzta, körüljárta a gulyát és annyit mondott: — Három na­pon belül... Nevették, de amikor három napon belül megjött az eső, már nem nevettek. Ennyire ismeri Kalmár az állatokat. Mert azok érzékeny lények. Különösen a svájciak, Azt mondja a gulyás, hogv ilyen makacs állatokat még nem látott. Amit akarnak, azt ke­resztül viszik. Ügy mondta, ha a falra akarnak kapasz­kodni, akkor felkapaszkodnak. Az Ipolyon túlra tilos innen az állatokat átengedni Ezt a gulyásnak nagyon a lelkére kötik. Ott kell a vízparton botjával, kutyájával, ugrásra készen állni. A hazai jószágok már tudják a kötelességüket. Isznak 'és fordulnak vissza! Á’ túlsó partot figyelemre sem méltatják. De a szimentáliak! Amikor először engedték le őket a rétre, játszottak, akár a gyerekek. Megálltak a víz­parton és nézték a túlsó ol­dalit, aztán neki, hogy átmen­nek. Ha nem Kalmár a pász­toruk, átmennek. De ez az em­ber a gondolatukból olvas. Megállította őket. Így szoktat­ta az állatokat az itthoni kör­nyezethez. Jó oktatója van Kalmárnak.’ Tanult ember, dr. Glózik András, aki főállattenyésztő a gazdaságban. Tőle tanulta meg, hogyan kell szakszerűb­ben bánni az állatokkal. Reg­gel kihajtani, este vissza és akkor még odabent etetni is.1 Erre mondta Kalmár nagy önérzettel: — Itt nem lehet csak úgy agyesz-bugyesz félkalap mód­ra. Itt tudományosan, aho­gyan a főnök mondja. . A borús idő utáni nap -í"*- már megint ' nyugodt volt a gulya. Ilyenkor a pásztornak is könnyebb a sorsa. Ott, ahol a karám, van egy növekvőben levő jégerfa. Különösen hűvös a környéke. Kalmár itt tartja az enni-inni- valót. Amikor a jószágok (fe­lelőre fordulnak, maga is itt pihen meg Innen nézve vib­rál a rét felett a levegő. A csendben belebeszél az Ipoly. Délibáb azért nincsen Legfel­jebb, ha kihajtja a karámból az állatokat és a jéger alól né­zi őket. Akkor olyan, mintha délibáb játszana, mert szép látvány, nagyon szép. Bobál Gyula Lépcsőjáró kerekes jármű A konstruktőrök és a felta- szolgáló kiskocsik jelentek lálók nem takarékoskodtak me§ a forgalomban. A kisko­erejükkkel és ötleteikkel, hogy 5^ csillag alakú kerekeikkel , , . . . . , könnyeden naiapnak a lépcső­olyan berendezést nozzanak kön js Ráadásul függőleges létre, mely képes lépcsőn is helyzetben kis helyet foglal- haladni. Nemrégiben a háztar- nak el, így könnyen elhelyez- tási bevásárlások szállítására hetők a lakásban. NŰGRÁD — 1971. július 18., vasárnap 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents