Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)
1971-07-17 / 167. szám
J P.P. Jaroszewicz lengyel miniszterelnök (bal oldalt) az NDK fővárosába érkezett. Képünkön: VV. Stoph miniszterelnök fogadja a magas rangú vendéget a Berlin-Schönefeld-i repülőtéren Bombázások Dél- Vietnamban Mibe kerül egy nagyköveti állás? * A kérdés korántsem hiábavaló, vagy humoros, mert az amerikai nagykövetek vonatkozásában egész pontos választ lehet rá adni. Az amerikai Princetown egyetemi városkában közzé tettek egy tanulmányt az 1968. évi választások kiadásairól. Ebben van egy nagyköveti árjegyzék. Az amerikai politikában járatlan emberek feltételezhetik, hogy Washington szakmai és más hivatali elgondolásokból indul ki, amikor követeket és nagyköveteket nevez ki más országokba. Szó sincs róla. A kényelmes nagyköveti karosszékek árverésen kelnek el. Ki ad többet? Először, másodszor, harmadszor. Koppan a kalapács, s a karszéket, mondjuk Arthur Watson viszi el. Az előleget befizetik a köztársasági párt kasszájába. A vásárlónak bizonyos kockázatot kell vállalnia. Nem kapja meg a nagyköveti széket, ha a párt, amelyet támogat, nem fut be a választásokon. Azonban épp ezért nem fukarkodik, ugyanis a győzelmi esély egyenes arányban áll a választáselőtti politikai reklámra fordított összegekkel. És most nézzük a nagyköveti árfolyam egy részét: Watson, üzletember, az Egyesült Államok franciaországi nagykövete lett, 54 875 dollárt áldozott fel a Nixon-féle választási hadjárat oltárán. John Home negyvenháromezer dollárt áldozott. A jogász az Egyesült Államok bécsi nagykövete lett. W. Middendorf tőzsdés, 15 000 dollárért a hollandiai nagyköveti széket kapta meg. A tanulmány a továbbiakban a svájci, az írországi, az izlandi, a luxemburgi, a máltai, a trinidad-tobagói, a jamaikai és a madagaszkári nagyköveti szék árait is közli. Az inflációval kapcsolatban az árak a múlt évekhez képest némileg emelkedtek. Az 1968-as választási előkészületek összesen 300 millió dollárt emésztettek fel, vagyis 50 százalékkal többet, mint az 1964-es. Ma átlagban hatvan centet számítanak egy-egy választó rábeszélésére, meggyőzésére. Ez több, mint eddig bármikor. A nagyköveti székek elosztásának elve azonban változatlan. Igaz, ebben az esetben a lapok még nem írtak olyasmiről, amely az Eisenhoower-féle kormány egyik nagykövetével történt meg. A nagykövet urat Ceylonba nevezték ki,- és a diplomata felettébb bajban volt, mert nem tudta, hova utazzék. Ugyanis fogalma sem Volt arról, hol is van Ceylon. G. Geraszimov Málta után Island Riad ismét Kaii óban Mahmoud Piád egyiptomi miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter pénteken Bel- srádból elutazott Kairóba, Riad négynapos hivatalos jugoszláviai látogatása idején tárgyalásokat folytatott Tito elnökkel és Mirko Tepavac külügyminiszterrel. (MTI) Pénteken első ízben jelent meg hivatalos kommentár az Egyesült Arab Köztársaságban a Marokkóban lezajlott véres eseményekről. Heikal az Al- Ahram főszerkesztője, a lap pénteki számában a következőket írja: — Az egész világon aligha található még a marokkói feudalizmushoz hasonlítható társadalom. Az országot az uralkodó családok és a külföldi kizsákmányolok csoportja tartja kezében. A lakosságot csupán munkaeszköznek tekintik, a tömegek számára nem adják meg a véleménynyilvánítás jogát és az országban nincs lehetőség a fokozatos változásra. — A diákok, parasztok és munkások ezreit tartóztatták le. Ezreket hurcoltak el otthonaikból, az utcákról és hozzátartozóik sosem látták őket viszont. Heikal. ufkirt teljhatalomA amerikai katonai parancsnokság bejelentette, hogy felújították a demilita- rizált zónához tartozó délvietnami területek intenzív bombázását. B—52-es bombázók csütörtökön mintegy 50 berepülésben szórták le bom- baterhüket Dél-Vietnam északi részére. Eddig mintegy 2,7 millió mai felruházott belügyminisztert az „elnyomás és a terror élő megtestesítőjének” ne- vezite és kijelentette, hogy Marokkóban fizikailag terrorizáljak a munkások szervezeteit. Az Al-Ahram főszerkesztője elmondotta, hogy az 1969-es rabati csúcsértekezleten személyesen találkozott Hasszán rezsimjének néhány ellenfelevei. Ezek néki kijelentették: „a lakosság forrong, az országban a terror tombol. Számos kétségbeesett lépés várható, de mi mást tehetünk?” — Ez így van — fűzi hozzá Heikal. „Marokkó lőporos hordó, robbanások várhatók”. Az államcsínykísérletre térve Heikal felteszi a kérdést: „Az általános vagy egyéni érzelmek kifejezése? Lázadás az uralkodó osztály ellen, vagy megosztottság az uralkodó osztályon belül? — Mindez rejtély és úgy tonna bombát dobtak le az amerikaiak laoszi és kambodzsai területekre — írja a New York Times-ban Fred Branf- man amerikai író, aki nemrég tért vissza délkelet-ázsiai útjáról. Cikkéhez olyan laoszi művészek rajzait mellékeli, akiket a bombázások űztek el szülőhelyükről, a Kőedény- síkságról. (MTI) hiszem egyhamar aligha derülhet rá fény, mert Marokkóra az államcsínykísérlet után vaksötét éjszaka ereszkedik. Heikal szerint Kadhafi líbiai elnök és Hasszán marokkói király között már a rabati csúcstalálkozón is érezhető volt a feszültség. Amikor Kadhafi a marokkói uralkodót „Hasszán testvérének” szólította, a király ezt kikérte magának, mert az ilyen megszólítást sértőnek tartotta. Az Al-Ahram főszerkesztője végezetül kifejti, hogy szerinte az államcsíny szervezői nem lehettek kapcsolatban külföldi országokkal, mert „bárki, akinek ilyesmi jutott eszébe, jó előre tudhatta, hogy Ufkir szeme mindenütt ott van és az ilyen kapcsolatot azonnal leleplezi. (MTI) Módosítások a román i irányításban Csütörtökön Bukarestben kibővített ülést tartott a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának Végrehajtó Bizottsága. A Nicolae Ceausescu főtitkár elnökletével megtartott ülésen részt vettek a kb tagjai, a párt régi harcosai, miniszterek és egyes központi intézmények vezetői. A végrehajtó bizottság meghallgatta Gheorghe Radulescu, Románia KGST-képviselője jelentését a KGST-én belül folyó tevékenységről és megfelelő határozatokat fogadott el a Román Szocialista Köztársaságnak a többi KGST- tagországgal való együttműködése fejlesztésének kérdéseiről. A politikai-ideológiai és kulturális-nevelő tevékenység erősítésére hozott határozatok alkalmazásának keretében a végrehajtó bizottság megvitatott és elfogadott egyes javaslatokat amelyek a kulturális és művészetügyi állami bizottság tevékenységének jobb megszervezését célozzák. A párt- és állami szervként működő bizottság az RKP Központi Bizottságának közvetlen irányítása alá fog tartozni és elnöki tisztségét a kb egy titkára tölti majd be. A bizottság elnöke fogja összehangolni a rádió és televízió bizottságának tevékenységét is. A végrehajtó bizottság erre a funkcióra Dumitru Popescut, a vb tagját, a kb titkárát nevezte ki. A kulturális és művészetügyi megyei bizottságok a megyei pártbizottságok közvetlen irányítása alatt fognak működni. Az ülésről kiadott közlemény szerint a végrehajtó bizottság határozata értelmében ’baráti társaságokat létesítenek mindazon országok népeivel, ahol már működnek a Romániával való barátság társaságai. Egy másik határozat alapján létrehozzák a nemzeti felszabadító mozgalmakkal, a fiatal független államokkal, a fejlődő országokkal való szolidaritási és támogatási alapot. A végrehajtó bizottság elhatározta, hogy felmenti tisztségéből Ilié Radulescut, a kb propaganda osztályának vezetőjét, aki más megbízatást kap. A fenti funkcióba a vb Miu Dobrescut, a vb póttagját nevezte ki. (MTI) A NATO katonai gépezetére érzékeny csapás az izlandi kormánynak az a szándéka, hogy felülvizsgálja az Egyesült Államokkal fennálló „védelmi szerződést”. Izland azt akarja, hogy négy év leforgása alatt kivonják a külföldi csapatokat az országból. Keklavikban NATO katonai támaszpont van 3700 főnyi személyzettel. A keflaviki támaszpont az amerikai szolda- teszka ellenőrzése alatt áll, amely állítólag „biztosítja a sziget védelmét”. A valóságban — és ez senki számára nem titok, — a Pentagon, amely elfoglalta ezt a fontos stratégiai pontot, a tengeri utak kereszteződésében, egészen más célokat követ. Olyanokat, mint az angolok és a NATO Málta-szigetén. A NATO sajtószolgálatánál a TASZSZ tudósítójának azt mondották, hogy „a NATO; bizonyos érdeklődést tanúsít az izlandi események iránt" és azt tanácsolták a tudósítónak, hogy forduljon a NATO vezérkaránál tevékenykedő amerikai delegációhoz. Ott viszont lakonikusan azt a»: választ adták, hogy „Washing:.! ton foglalkozik ezzel az ügygyei”. Kétségtelenül Washingtonnak van mivel foglalkoznia, különösen azóta, hogy az amerikai sajtó közölte a szennyes vietnami háború előkészítésére vonatkozó titkos dokumentumokat. A Pentagon gondjait még tetézi íz* land szándéka, hogy megszabadul a rendkívül veszélyes „gyámságtól” — írja a TASZSZ brüsszeli tudósítója, (MTI) Heikal: „Marokkó lőporos hordó* Sikertelen hatalomátvételi kísérlet 1971. július 10-én a marokkói hadsereg tisztjeinek egy csoportja megkísérelte II. Hasszán király uralmának megdöntésével visszaállítani a demokratikus jogokat, és kikiáltani a köztársaságot; elszigetelt akciójuk azonban magában hordozta a bukás lehetőségét. (Kedden este megtörtént a lázadás vezetőinek kivégzése.) Az 1961 óta uralkodó II. Hasszán az ország gazdasági és politikai eredményeit a királyi hatalom korlátlan kiterjesztésére használta fel. Az országban 1965-től 1970-ig rendkívüli állapotot vezetett be, amit tavaly az új alkotmány életbe lépésével szüntetett meg. Ez gyakorlatilag felszámolja az alkotmányos monarchiát: a király megvétózhatja a parlament döntéseit, amelynek 240 tagja közül csupán 90-et választanak közvetlenül. A 443 G80 négyzetkilométer területű, 15 5 millió lakosú Marokkóban a függetlenség elnyerése óta megerősödött és a külföldi tőkével összefonódott burzsoázia, valamint az arab földbirtokosok és a berber törzsi arisztokrácia (a lakosság 36 százaléka berber, 64 százaléka arab) jelenti a monarchia támaszát. A gazdasági életben a francia töke mellett a fontosabb ágazatokban megjelent az amerikai töke is. Marokkó ugyanis számos világgazdasági jelentőségű termékkel rendelkezik: a tőkés világ 2. legnagyobb íosz- Játtermelője — a tőkés vi'ág termelésének mintegy egyötödével — egyben legnagyobb exportáló ország is. kobalttermelése a 3., magántermelése a 4. helyen áll. A középkor óta virágzó kézművességen kívül gyorsan fejlődik, a világtermelésben első helyen álló halkonzervgyártás. 2 NÓGRAD — 1971, július 17., szombat Barcs Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Az Űj Kína hírügynökség és a pekingi rádió pénteki közleménye Kissingernek, Nixon amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadójának öt nappal ezelőtti, szigorúan titokban tartott, példa nélküli látogatásáról, Csou En-lajjal való tárgyalásokról és a Nixonnak szóló hivatalos kínai meghívásról szenzációt keltett, nem csupán a kjnai főváros diplomáciai köreiben. Az a tény, hogy a hivatalos szövegekben ma is első számú ellenségnek nevezett ország vezetőjét meghívták Kínába, meglepte azokat a kínaiakat, akikkel a külföldieknek módjuk van az érintkezésre, s nyilvánvalóan váratlanul érte a kínai tömegeket is. Pekingi diplomáciai körökben is általános meglepetést okozott azonban az a sietség, amellyel Peking a „népek kö. zötti kapcsolatok” alig négy hónapja megnyitott szakaszáról áttért az államközi hivatalos, legmagasabb szintű látogatások diplomáciájára az Egyesült Államokkal. Kissinger az első felelős amerikai állmaférfi, aki a Kínai Nép- köztársaság kikiáltása óta Pekingbe látogatott, aki 1946 óta a Csang Kaj-sek és Mao Ce-tung közötti megbékélésre irányuló, egyébként kudarcba fulladt tonkini tárgyalások óta Kínában megbeszélést folytatott az ország mai vezetőivel. Nixon látogatása — mutatnak rá pekingi megfigyelők — végleg pontot tett Váratlan arra az időszakra, amelynek során az Egyesült Államok ignorálni próbálta Kína létezését, gazdasági és politikai blokád alatt tartotta és megakadályozta ENSZ-jogainaK helyreállítását, továbbá először hozta konkrét közelségbe egy kínai—amerikai modus vivendi kialakításának lehetőségét Ázsiában. Kínai részről Nixon meghívása nyilvánvalóan radikális külpolitikai fordulatot jelent, attól fogva, hogy Peking távolodni kezdett a szocialista országok közösségétől, s a legmesszebb ment el a vezető imperialista hatalomhoz való közeledés útján. Pekingi megfigyelők éppen ezért érdeklődéssel várják, hogyan fogja a meglepetésszerű változást a kínai propaganda megmagyarázni a hazai közvéleménynek és az amerikai imperializmus ellen küzdő ázsiai népeknek. Kissinger látogatását — mutatnak rá Pekingben — feltehetően jó előre előkészítették, hiszen egyébként szinte lehetetlen lett volna az elnök tanácsadójának útját szoros figyelemmel kísérő világsajtó éberségét kijátszani. Erre utal az is, hogy a meghívást Nixon azonnal elfogadta. Pekingben felhívják a figyelmet arra is, hogy az Üj Kína közleménye azután látott napvilágot, hogy Kissinger (akinek egyes feltételezések szerint egész ázsiai útja meghívás a pekingi látogatás álcázására szolgált csupán) beszámolt Nixonnak Csou En-lajjal folytatott megbeszéléseiről és arról, miként képzelik el amerikai elnök látogatását Pekingben, Ez egyes megfigyelők szerint arra utal, hogy a két főváros között Kissinger távozása után is nyitva maradtak a diplomáciai csatornák és a közleményt azután tették közzé, hogy Pekinget értesítették: az amerikai elnök a Kissingerrel folytatott megbeszélés alapján elfogadja a meghívást. Bár a látogatást semmiféle feltételhez nem kötötték, pekingi megfigyelők rámutatnak, hogy az elkövetkező hónapok igen kényes időszakot nyitnak meg nem csupán a két ország kapcsolatában, hanem az egész világpolitikában. Nyilvánvaló, hogy a kínai vezetők tisztában vannak azzal, milyen óriási politikai lépést jelent Nixon számára a kínai látogatás. (Feltehetően ez magyarázza többek között az 1972. májusi határidőt, ami lehetetlenné teszi az utazás túl szoros összekapcsolását az elnökválasztásokkal.) Természetes — mutatnak rá pekingi megfigyelők —, hogy Kína deklarált feltételek nélkül is elvárja, hogy az Egyesült Államok ne gördítsen akadályt ősszel Kína ENSZ- jogainak helyreállítása elé, ne csökkentse a vietnami csapatkivonások ütemét és általában ne tegyen Ázsiában és a világ más részein a kínai külpolitika céljaival szemben olyan kihívást jelentő lépéseket, mint például a tavalyi kambodzsai államcsíny, vagy az idei februári laoszi invázió, amelyek arra vezettek, hogy Kína félbeszakította és mindmáig nem újította fel a két ország közötti nagyköveti tárgyalásokat. Nixon keze így feltételek nélkül is meg van kötve az elkövetkező időszakban. Pekingi megfigyelők szemében Nixon számára mostantól ugyanúgy politikai katasztrófát jelentene a pekingi meghívás visszavonása, mint Eisenhower számára a szovjet- nuióbeli látogatás lemondása volt az U—2-es incidens nyomán 1960-ban. Másrészt viszont az a tény, hogy Nixon e kockázat ellenére belement a látogatás előzetes bejelentésébe, megfigyelők szeméber arra mutat, hogy Washington már kialakította új ázsiai politikáját, amelynek középpontjában a Kínával való kapcsolatok normalizálása áll. Ezek útjában továbbra is ott van a megoldhatatlan tajvani probléma — Csou En-laj az amerikai újságíróknak adott legutóbbi nyilatkozatában a két ország közötti normalizálás egyedüli feltételeként a Tajvannak nyújtott amerikai védőpajzs eltávolítását jelölte meg, — de ma már e téren sem tűnik olyan elképzelhetetlennek valamiféle, a két felet legalább rövid távon kielégítő megoldás, mint eddig.
