Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)
1971-07-17 / 167. szám
Uj gyár. A Núgráid megyei Idegenforgalmi Hivatal tóstrandi kempingjében és a motelben telt ház van, Hat lamusban 14 napig 70—70 Í6 családos beutalt váltja egymást. Egy pillanatkép az üdülőkről. Hány fog eldőlni a kugliból? Nógrád megyét egyre többen megkedvelik a turisták közül, festői szépségű tájait gyakran keresik fel Azonban nem mindig tudják kielégíteni az igényeket, a szállást és étkezést. Most az idegenforgalmi Hivatal Eresztvény és a Salgó vár között nyolcmillió forintos beruházással háromszintes, 40 szobás, kétágyas szobákat építtet a Tanácsi Építőipari Vállalattal. Az új létesítményhez száz személyes étterem is készül 4 Tragédia új kiadásai Energiagazdálkodás A* napokban rendelte meg a mérik fel. A negyedik ötéves A Szépirodalmi Könyvkiadó megbízásából a Magyar Tudományos Akadémián őrzött, egyetlen kézirat alapján Szabó József helyreállította, illetve sajtó alá rendezte Madách Imre, Az ember tragédiája szövegét. A Balassagyarmaton élő Madách-kutató által készített kötet része lesz azoknak a könyveknek, amelyek a Madách-évforduló jegyében látnak napvilágot. Egyébként, Az ember tragédiája fakszimile kiadását is tervbe vette az Akadémiai Kiadó. A kiadás technikai munkálatai idén szeptemberben kezdődnek. Salgótarjáni városi Tanács Budapesten, az Energiagazdálkodási Intézetben a város energiaellátásának ötéves tervét. Az intézet szakemberei a tervet Salgótarján negyedik ötéves terve alapján készítik el; az energiagazdálkodás gazdaságosságát a város adottságainak és lehetőségeinek figyelembevételével terv pontosan megszabja, mennyi lakás, középület, intézmény, gyár épül Nógrád megye székhelyén öt esztendő alatt. A tanulmányterv pedig arra világít rá, hogy ezek energiaellátása táv- vagy gázfűtéssel oldható-e meg gazdaságosabban. A terv augusztus végére érkezik meg a városi tanácshoz. őszinte tisztelet övezi társadalmunkban az édesanyákat. Sok szó esik róluk a hírközlés szinte valamennyi területén. Egy fájó szívű édesanyával találkoztam a minap. Olyannal. akinek négy fia van. S most mégiscsak egyiknek nevét emlegette. Valahányszor fia nevéhez ért, fel-feltört a zokogása. Arcán szüntelen könnyfolyam gyöngyözött. — Nem is tudom, hogy fogjak hozzá, hogyan kezdjem el — mondta. — Ami most nálunk történt, mindannyiunkat felkavart. Aztán előkerült viseltes táskájából egy bírósági ítélet, amelyet elém tett. Milyen úton jutott fia erre a sorsra, azt halkan, kisebb-na- gyobb szüneteket SÍRÓ tartva, ahogyan azt fájó szívének ritmusa diktálta, így beszélte el: — Huszonkét éves volt akkor, szép, csinos fiatalember, ezt mondták róla. Udvarolni kezdett egy lánynak. Rövid barátságuk szerelemmé szövődött. A fiam a bolondulásig volt érte. Úgy látszott, kölcsönösen szerették egymást. Egy szép napon, annak rendje és módja szerint, megtartottuk az eljegyzést. örültem, boldognak láttam a fiamat. Tervezgették az esküvőt. Egy napon azonban minden megváltozott körülöttük. Rossz sejtése támadt a fiamnak. Mondta is: Anyu nem vagyok egészen ANYA biztos a dolgomban. Amikor legutóbb nála voltam, nem tudom miért, valahogy másként viselkedett, pedig én nem adtam rá okot. Meg aztán csakhogy azt nem mondta: menjek már. Ez rosszul esett. Láttam, a fiamon, még sokáig tépelődött a dolgon, az éjjeli lámpát is csak hajnaltájt oltotta el. Nehezen aludt el. Es ez így ment hetekig. Nyugtattam én közben, ahogy csak tudtam, szép szóval és türelemmel, de láttam, nem fogadja el az érveimet. — Egy esős, őszi estén megbeszélésüktől eltérő időben ment a menyasszonyához. Az nem nyitott ajtót. A fiam rossz sejtése bizonyosság lett: közébük állt egy másik. Rájuk rontott. ★ A következmények ezek a bírósági végzések, amelyeket beszélgetésünk kezdetén tett elém. Egy botrányba fulladt szerelem történetét zárták le benne. Vétkes, a fiú, amelyért most fizetnie keIU éspedig ifjúságának legszebb éveit. Sajnálkozásomat, megértésemet fejeztem ki, s mondtam, hogy az idő múlásával, nap-nap után könnyebb lesz beletörődni. Látszólag megnyugodott. de mire összerakta iratait, hogy búcsút vegyünk egymástól, hiába vettem le róla tekintetem, meglátta könnyeimet. Tóth Jolán fiatal VEGYIMŰVEKET Szerelő Vállalat Vegyipari Gép- és Acélszerkezeti Gyáregysége, Salgótarján. Nevét még alig ismerik a megyében. A mellette elhaladó szemlélő is csak azt látja, hogy emelkednek a hatalmas csarnokok, épülnek a darupályák. Azt pedig még kevesebben tudják, hogy a beruházás, az építkezés közepette már 113 ember a gyáregység dolgozója, s megkezdődött a termelés is. Egyelőre, ebben az évben 35 millió forint termelési értéket állítanak elő, úgynevezett műszer- szekrényeket gyártanak. Lüktető élei zajlik tehát a kerítések, a már felhúzott csarnokfalak között. — Ha már vannak dolgozók, s termelünk is, akkor itt kell lennie pártszervezetnek is — mondja Navratil í’erencné, az alapszervezet titkára — És nemcsak, hogy vagyunk, hanem dolgozunk is, s hónapról hónapra gyarapodik taglétszámunk. A pártszervezetről elöljáróban annyit kell feljegyezni: 1970. április 29-én öt taggal alakult. Most már a 113 dolgozó közül 23 tagja a pártnak. Amire legbüszkébbek a vegyigépnél, az, hogy az alapszervezet öt új tagot vett fel a dolgozók soraiból, közülük négyet a KISZ-szervezet ajánlására. Az átlagéletkor sem rossz, alig éri el a 33 évet. A most, legutóbb jelentkezett új tag is fiatal. Lapozgatom a munkaitervet. Az új gyár fiatal pártszervezetének megfelelő témaköröket kívánnak megvitatni. Ezek közé tartozik most a KISZ-vezetőségválasztások politikai és káderelőkészitése Vezetőségi ülésen és taggyűlésen beszélik meg a szocialista brigádok helyzetét, hiszen a gyárban már hat brigád küzd a megtisztelő címért. Napirenden tartják a Központi Bizottság ifjúságpolitikai haténa rSszeruezet rozatának eredményeit, tapasztalatait, a feladatokat, éppen az elkészített intézkedési 'terv alapján. Szó lesz a pártoktatás megszervezéséről. Tájékoztató hangzik el az 1971. évi termelési terv teljesítéséről, az 1972-es év felkészüléséről csakúgy, mint a beruházás helyzetéről. Nem marad ki a tervből a nők helyzetének vizsgálata sem. Húszezer munkaórát Salgótar- jánért-mozgalorn gyáron belüli lehetőségeit is megvitatják. Tagfelvételi elbírálás pedig szinte valamennyi vezetőségi ülés, illetve taggyűlés napirendjén szerepel. — Sok és nehéz feladatot jelent itt a pártszervezet élén állni — vallja Navratilné. — Kevesen vagyunk még, s így ritkán is jutunk le a munka- padokhoz Pedig az emberekkel való törődés egyik legfontosabb feladatunk Még valamit. Nem vagyunk önállóak, Pesten van a központunk. Ez a kettősség egyelőre zavarja a munkánkat, hiszen nem javasolhatunk bér- és lakásügyekben, s ezt talán Si- sebb-nagyobb politikai felkészültséget idéz elő, ha rövid időre is. A mi feladatunk pedig most sokoldalú. Segíteni, irányítani a beruházást, a termelést, a jó politikai hangulatot, s nem utolsó sorban állandóan erősíteni a pártszervezetet arra érdemes és rátermett dolgozókkal technikusokkal. NAVRATIL Ferencné a gondokról is szól, de minden szavából optimizmus cseng ki. Látja a jövőt, s abban bízik is. Hiszen a vegyigépnél ma még nincs meg az, hogy minden szakmunkás a saját sza.K- májában dolgozzék. Ott tevékenykedik, ahol éppen szükség van rá. Más-más üzemekből jöttek az emberek, nem egy taggyűlésen elhangzott már, hogy: bezzeg nálunk, az előző munkahelyen, az előző alapszervezetnél stb. Ezért a fiatal pártszervezet feladata is az emberek összekovácsolása, a törzsgárda kialakítása. Mindez természetesen úgy, hogy biztosítsák a munkaeíló- tottságot, tisztázzák az emberek előtt a jövőt. — Munkánkat segíti, hogy jó néhány idősebb, a párt munkában jártas elvtársat igazoltunk át alapszervezetünkhöz. ők sokat jelentettek. De segítenek azok a fiatalok is. akik ma még KISZ-esek, szívesen vállalnak pártmunkát, s tevékenykednek is. Sorainkat majd velük erősítjük. Nyugodtan állíthatom, hogy az alapszervezet számos tagja nem veszi tehernek a pártmunkát, szívesen végzi azt. A titkárnő neveket is sorol'. Igaz, hozzáteszi, nem akar sértést, mert az alapszervezet csaknem valamennyi tagját említhetné. Mégis kiemelkedik a többi közül egv régi pártmunkás, Trizna János gyár- egységvezeíö, továbbá Horváth József üzemvezető, aki szinte az első kapavágástól itt dolgozik, Schmidt Antal Géza műszaki vezető, Serfőző Zoltán művezető, Komjáti István rendész, vagy Lukács György üzemmérnök, aki egvben a harminc tagú KlSZ-alapszer- vezet titkára is, s nem régen kérte felvételét a pártba. És ha már a segítségről van szó, akkor a városi pártbizottságot serö lehet kihagyni, ahonnan az első lépések megtételéhez valóban sok gyakorlati tanácsot kaptunk. ÜJ GYÁR fiatal pántszervezete. Sok gonddal, még több eredménnyel. Alig egy éve, hogy megkezdte működését, de máris azt mondhatjuk: jó úton halad. S mire a gyáregység teljes termeléssel dolgozik majd, remélhetőleg erős, akcióképes pártszervezet segíti a munkát Erre minden lehetőség adott. Somogyvári László {miről nem a dolgozó tehet Elhangzott néhány — igazságosan, igazságtalanul? — elmarasztaló mondat középvezetők szájából a Kőbányai Porcelángyár balassagyarmati teltepén. Hogy nem kell a nőknek a munka. Kevesen vannak, akik igazán igyekeznek minél többet keresni. Ha a béremelések nem is ostromolják az „eget”, kétségtelenül jócskán emelkedtek, s a kondenzátorüzemben dolgozó asszonyok és lányok közül sokan kisebb teljesítménnyel is megkeresik azt a pénzt, amit korábban. Es be is érik vele. Aztán a minőségi munka se „szívügyük”. .. Vitát csak azért nem kavartak ezek az észrevételek, mert a másik oldal, a dolgozók akkor nem vettek részt ezen a beszélgetésen. Bizonyára akadtak volna, akik kifogásolják az elhangzott vélemények óhatatlanul általánosító hangnemét. De vajon azok lényegével és tartalmával szemben milyen ellenérveket tudtak volna felsorakoztatni ? Összeférhetetlenek u nők ? Felírtam a noteszembe, hogy milyen kérdéseket fogok feltenni, ha ennek a „szembesítésnek” szerét ejthetem. Tudja-e a normát teljesíteni? Lehet-e egyálta- ián\ teljesíteni? Ha igen, személy szerint miért nem képes erre? Mi segítene ezen a téren ? Stolcz Gyuláné művezető nemcsak kalauzom, hanem első számú riportalanyom is volt a tágas munkateremben, ahol két asztalsor mellett két-két oldalon dolgoznak az asszonyok és lányok. Mi a legnagyobb gondja a művezetőnek? A fegyelmezés, vagy a munkaszervezés? Vannak-e a részlegben komoly fegyelmezési problémák és ..krónikus” fegyelemsértők? Összeférnek-e a nők? — Bátran állíthatom, hogy nincsen különösebb baj a fegyelemmel — mondta. — Csak rosszindulatú pletyka, bizonyára a férfiak terjesztik, hogy a nők összeférhetetlenek. Nem mondom, akad súrlódás és nézeteltérés. De hol nem? Ahogy jönnek, úgy oldódnak meg. Egy késés, vagy a hosszabbra nyúlú cigarettaszünet csak nem tekinthető helyrehozhatatlan vétségnek? Elég a figyelmeztetés. Nem mondhatnám, hogy ez a kollektíva fegyelmezetlen lenne. Ami csip-csup dolog történik, többnyire szót sem érdemel. Fehér holló, akinél nem használ a szép szó és meg kell válni tőle. A művezetőt arra kértem, ismertessen meg egy olyan dolgozóval, aki időről időre teljesíteni tudja a normát, s olyannal is, akinek ez nem mindig sikerül. Akik véleményükkel egy kicsit a többi dolgozót is képviselik. Amin sok múlik Benécs Erzsébetre és Tóth Katalinra esett a választás. Benécs Erzsébetről keveset tudtam volna meg, ha a művezetője nem árul el róla egy’ s más dolgot. Hiszen felső fokban nem mindenki beszél szívesen magáról, ő az, aki az egyik „szilárd pont” a részlegben. Aki „belövi” a bevezetésre elfogadott újításokat és az elsők között van, aki az újjal leghamarabb megbarátkozik. — Júniusban ezernégyszáz forint volt a keresetem — mondta. — Nem mintha ez olyan sok lenne, de nem vagyok elégedetlen. Másfél éve dolgozom az üzemben. Ahhoz képest ez mégse olyan rossz kereset. Nekünk keŰ a pénz, én mindig igyekszem teljesíteni a normát. Ha nem sikerül, nem rajtam múlik. Most éppen huzalozást csinálok. .. Ha nem rajta múlik, akkor min? Erre a kérdésre már _ a tizenhét éves Tóth Katalin válaszol, aki alatta-alatta marad néha a száz százaléknak, „leveri a lécet”. A múlt hónapban például — Benécs Erzsébetnél jóval kevesebbet — ezeregyszáz forint körül keresett. — Én úgy gondolom, főleg az rontja le a teljesítményeket, hogy hol ezt, hol azt csinálunk. Nem folyamatos a munka; egyszer huzalozunk. máskor forrasztunk. Most. éppen ezüstözök. Ez tetszik nekem, de lehet, hogy holnap, vagy holnapután már máshová tesznek. Az ember nem tudja egy-egy munkafolyamaton alaposan begyakorolni magát. Akiket kevesebbet mozgatnak, azoknak könnyebb a dolguk. Csak „menlevél”? Ezek a gyakori helycserék feltehetően a selejt alakulá sában is tükröződnek. Miért van erre szükség? Szervezetlenség? A megrendelések zökkenői? — Húsz—huszonöt munkafolyamat van — kezdte fejtegetni a művezető. — A megrendeléseket a kereskedelem, a felhasználók adják, ahhoz alkalmazkodni kell. Ez minden termelőüzem egyik legfontosabb érdeke. Tehát, végső soron nem mi határozzuk meg, mikor, miből, mennyit és kinek gyártunk. Rá vagyunk kényszerülve, ,'nogy alkalmazkodjunk az adott megrendeléshez. A dolgozót ott kell foglalkoztatnunk, ahol munka van. Nekünk az a jó, s erre is törekszünk, hogy a dolgozók minél több munkafolyamatban jártasak legyenek. Ésszerű módszer, meggyőző magyarázat. Parányi szépségfoltja talán mégis van. Hátha ez a módszer olyan menlevéllé válik, ami a szervezetlenséget is elfedi? S, ha nem igy lenne, még akkor is marad egy kérdés: vajon ér- vényésül-e kellőképpen az egyenlő teherviselés elve ebben a módszerben? Vagy azokat sújtja jobban, akik különben is a gyári munkába való beilleszkedés nehézségeivel bajlódnak? A fiatalokat, a kezdőket, a gyakorlatiano* kát? Kiss Sándqy
