Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)

1971-06-12 / 137. szám

ft övei* vő érdeklődés Kell a kultúra Eialassagyarmpteii Több mint 1300-an tekin­tették meg a közelmúltban Balassagyarmaton a Szabó Lőrinc-emlékkiállítást a Hor­váth Endre Galériában. A vá­ros lakosságának növekvő ér­deklődését jelzi a két éve megnyílt galériában rendezett kiállítások iránti érdeklődés; az ezt megelőző tárlatok, ki­állítások nézőszáma is több­nyire elérte az ezret. Hemerka Gyula, a városi művelődési központ igazgató­ja további számadatokat sorol, melyek szintén a kultúra sze- retetéről tanúskodnak az Ipoly parti városban. A szín­házi bérletsorozat telt házat vonzott, a 220 bérlet mellett előadásonként a többi 50 jegy is minden alkalommal elfo­gyott. Hasonlóan nagy volt az érdeklődés az irodalmi presszó rendezvényei iránt: a 150 bér­let két nap alatt kelt el, az eddig megrendezett négy elő­adás telt ház, illetve presszó mellett ment. A filmklub ifjú­sági bérletsorozatát 200-an vá­sárolták meg; ugyanerre a rendezvénysorozatra 250 fel­nőtt váltott bérletet. Nem ke­vésbé látogatottak a zeneisko­la rendezvényei sem. Külön örvendetes, hogy a volt vár­megyeháza udvarában megtar­tott „udvari muzsikára” a ta­valyi csekély érdeklődés után idén már többen, mintegy 200-an voltak kíváncsiak. S a zene szeretetét jelzi az is, hogy az előadásról szóló cik­künkre többen azonnal rea­gáltak. Kétségtelen, hogy a kulturá­lis rendezvények látogatottsá­ga növekedésében szerepet játszott a művelődési központ üres státusainak betöltése; az ily módon kiegészült népműve­lőgárda a korábbinál eredmé­nyesebb propagandát fejt ki. De ezen túlmenően jelentős szerepet játszottak az üzemi közönségszervezők is. Munkál­kodásuk azonban nem lenne eredményes a városbeliek ér­deklődése, kultúra iránti szere, tete nélkül. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az utóbbi két esztendő során jelentősen megnőtt az érdeklődő fizikai dolgozók száma is, — Balassa­gyarmat „kultúrközpont” jel­legét megőrizve zökkenőmen­tesen válik ipari központtá, a munkások városává. B. L. Arcok a szövetjeiből A máj orgazda Már benn voltunk a major­ban, amikor megláttuk Banos Ferencet, a majorgazdát. Hat­vanhárom esztendős, de korát meghazudtoló igyekezettel te­szi dolgát nap, nap után. — Azt mondják, hogy Ecse- gen, a termelőszövetkezetben rossz soruk van a nyugdíja­soknak — köszöntünk rá. — Nincs azoknak semmi ba­juk — mondta néhány perc döbbenet után, amikor rájött, hogy tréfa minden szó. Banos Ferenc kora tavasz óta vigyázza a rendet a falu szélén, a majorban. Mesélte, hogy azelőtt az útfenntartó vállalatnál dolgozott. Hóban, esőben, tűző nyárban és csí­pős őszi szélben javítgatta a gondjaira bízott útszakaszt. Így ment ez fél év híján, har­minc esztendeig. A felesége a termelőszövetkezetben dolgo­zott és sokszor ment segíteni a közösbe Banos Ferenc is. Rendszerint ott töltötte sza­badságát. Akkoriban még nem men­tek olyan rendjén Ecsegen a dolgok, mint most. Kevés volt a pénz és nem is mindig biz­tos. Érthető, ha az emberek nem szívesen jártak dolgozni. A hozzáértő vezetők és a szor­galmas tagok érdeme — így mondta Banos Ferenc —, hogy most már szépen haladnak előre. Megy a munka, jól ke­resnek a közösben dolgozó férfiak, asszonyok. A fiatalok azonban így is nehezen vállal­nak munkát a szövetkezetben. Inkább az iparba mennek, még akkor is, ha kevesebb a pénz. Banos Ferenc azonban a tsz-be vitte a lányát. Marika elvégezte a 3 éves szakmun­kásképző iskolát és a szövet­kezet megbecsült baromfite­nyésztője. Megkeres havonta két és fél eaer forintot. Most harmadik esztendeje, hogy az útfenntartótól nyug­díjba ment. Majd 1100 forint nyugdíjat állapítottak meg neki. Hogy volt bőven ideje, és úgy gondolta, a pénz sem jön rosszul, elszegődött a szö­vetkezetbe. Az első évben ta- karmányos volt. Egyik nap az elnök, meg az agronómus szólt neki a majorban: — Gazda kellene ide.. i Amolyan mindenes. Magára gondoltunk, vállalja? — Már miért ne vállalnám, ha szükség van rám és tisz­tességesen megfizetik a mun­kát — mondta. Minden napra másfél mun­kaegységet ígértek és Banos Ferenc ráállt az alkura. Azóta reggel héttől este hatig kinn dolgozik a majorban. Kapálja a gyomot a rózsák között, ka­szálja a gyepet, rendben tart­ja a fák, a cserjék tövét. Mert Ecsegen olyan az állattenyész­tő telep, mint valami liget. Más gazdaságból csodájára is járnak. Gondozza az utat, zöl­det hoz a sertéseknek. Naponta többször is körül­járja a majort. Éberen őrzi a vagyont, a közösség vagyonát. Tudja, hogy nagy értéket bí­zott gondjaira a vezetőség. Ha csak felületesen számolja is a jószágokat, a sertéseket, a szarvasmarhákat, a gépeket, az épületeket, akkor is sok milliónál állapodik meg. Erre pedig ügyelni kell, mert ha a szövetkezetei kár éri, a tagok mind rövidebbek lesznek. Most a nyugdíjjal együtt több, mint háromezer forintot kap havonta Banos Ferenc. Ehhez jön még a felesége járandó­sága. Az asszony több, mint tíz évig dolgozott, most már a szövetkezet nyugdíjasa. A eszélgetés végén egészen ter­mészetesnek tűnt, amit érke­zéskor mondott a majorgazda Nincs bajuk, miért is lenne bajuk Ecsegen a nyugdíjasok- nak. Vincze Istvánná Szülők fóruma Gondolatok bizonyítványosztáskor Befejeződött az iskolai ta­nítás, elérkezett a bizonyit- ványosztás ideje. A bizonyít­ványban az osztályzatok — ötös, négyes, vagy éppen ket­tes — csendben, hangtalanul sorakoznak. Mégis, ezek a je­gyek nagyon is beszédesek. Dicsérnek, szemrehányást tesznek, követelőznek, vagy érthetetlenül csodálkoznak: hogyan is kerültek ide. Nem érti a diák, nem érti a szülő sem. Iskola, család, tanárok, szü­lők és tanulók közös munká­jának eredménye méretett fel. Számvetés ez és egyben út­mutatás a jövőre nézve. A bizonyítvány felel és kér­dez. Mindenegyes érdemjegy, osztályzat egy év munkájának eredményét tanúsítja. Foglalkozzunk egy kicsit a kérdéssel: miért ilyen az osz­tályzat? Előbb talár* az iskola és a család, a nevelő és a szü­lő közös munkáját vizsgáljuk, hogy mennyiben járultak hoz­zá az elért eredményhez. Gyermekeinket az iskolá­ban nevelik, oktatják mindar­ra, ami szükséges ahhoz, hogy társadalmunk megbecsült, szorgalmas tagjai lehessenek. A tanulók iskolai nevelése nemcsak és kizárólag a tan­intézet feladata. A gyermek, a diák fejlődése, formálása nemcsak a tanárok, hanem a szülők, a család kötelessége is. Közös munka ez, mely elvá­laszthatatlan egymástól. A családban való nevelés foly­tatása az iskolai nevelésnek. Felelősségteljes kötelesség há­rul a szülőkre is, hiszen gyer­mekeiket fegyelemre, tiszte­lettudásra, szorgalmas és be­csületes helytállásra kell ok­tatni, mert ez történik az is­kolában is. Nincs két ellentétes út, nem lehet kétféle ellentétes elmélet, felfogás, módszer. E néhány szóval csupán érzé­keltetni kívántam, hogy gyer­mekeink fejlődéséért, tanu­lásban elért eredményeiért mi, szülők is felelősek vagyunk. Számvetés idején, vizsgálódá­saink során őszintén tárjuk fel: mennyiben járultunk hozzá gyermekeink tanulásá­hoz, hogyan. segítettük őket. A gyermek rendelkezik el­lenőrző könyvecskével, mely bizonyos értelemben az isko­la, a tanár és a szülő közötti kapcsolatot szolgálja. Termé­szetesen, ha az ellenőrző könyvbe nem kerül be min­den jegy, úgy a tájékozódás nemcsak hiányos, hanem fél­revezető is. Gyermekeink magatartása és tanulmányi eredménye felől a fogadóórák keretében is tu­domást szerezhetünk. A szülői munkaközösség is kapcsolatot jelent az iskola és a család között, hiszen a tanulókat és a szülőket is érdeklő, érintő kérdésekben, az iskola életé­vel kapcsolatos eseményekben aktívan vesz részt. Lehetőség nyílik a tanulók, s egyben a szülők érdekvédelmére is. Végső soron lehet bármilyen fegyelem, szorgalmas tanítás és tanulás az iskolában, ha a gyermek otthon azt látja, hogy nincs számonkérés, ma­gára van hagyatva. Ha a szü­lőknek soha nincs idejük a gyerekeikkel foglalkozni, ak­kor hogyan várhatunk ered­ményt? A tanulók nagyon lekötöt­tek, talán túl is vannak ter­Két és fél milliós forgalom Több mint két és félmillió forint forgalmat bonyolított le az elmúlt hónapban Rom- hánytban az ÁFÉSZ kásáru- háza. Az iparcikk forgalma meghaladta a másfél millió forintot, ruhaneműből pedig több, mint egymillió forint értéket adtak el. A legkere­settebb cikk a hűtőszekrény volt. Az idén több mint negyven különböző nagyságú hűtőgép talált gazdáira. Meg­nőtt az igény a fürdőszoba­berendezések iránt is. Több komplett fürdőszobát, és több mint 20 fürdőkádat adtak el a bolt dolgozói az elmúlt hónapokban. Tengeralattjáró műanyagtestből Részben akrilműgyantából készült tengeralattjárót he­lyeztek üzembe Amerikában. A hét méter hosszú és nyolc tonna súlyú hajóról — melyen két kutató és egy gépész kap­hat helyet — az átlátszó falak lehetővé teszik a tenger mé­lyének minden oldalról való megfigyelését. A hajó merülé­si mélységének maximuma mintegy 300 méter. helve, sok esetben szabad ide­jük rovására, ezért segítséget, támogatást várnak tanáraik­tól, szülőktől egyaránt. Az új osztályozási rendszer sok problémát és gondot okoz a szülőknek, a tanulóknak, de talán a tanároknak is. Pontrendszer, témazáró dol­gozatok, röpdolgozatok, szám­tani feladatok: mind meg­annyi ismeretlen, érthetetlen terület, különösen a szülők előtt. Röpdolgozat, vagy éppen témazáró dolgozat, felmérés — ahogy mondják — esetén az idő sürgeti a gyermeket, igyekszik mindent megoldani, hiszen magas pontszámra van szüksége. Nyilvánvaló, hogy az ilyen légkörben könnyen hiba csúszhat a munkába. Va­jon, e rendszer mellett nyu­godt lelkiismerettel történik-e a végső döntés, tükrözi-e ez az új osztályzati rendszer a tanuló teljes értékét, egész évi összmunkáját, magatartását, szorgalmát? A dolgozatírások, a témazá­ró dolgozatok kétségtelenül szükségesek, hasznosak, mégis ezek túlzott alkalmazása a szóbelik rovására nem he­lyeselhető. A tanítás élő szóval, szem­léltetéssel, kísérletek bemuta­tásával történik. A számonké­résnél sem mellőzhető a gya­kori szóbeli feleltetés. A ta­nulónak szókincsre, előadó ké­pességre is szüksége van. Lehetőséget kell biztosítani és adni a tanulónak, hogy egy esetleges eltévesztett dol­gozatát szóbeli felelettel ja­víthassa. Ha nincs feleltetés, ha csak néhány dolgozat ered­ménye áll rendelkezésre, kér­déses, hogy ez valóban a tény­leges tudást bizonyítja-e? A szóbeli feleltetés lehető­séget nyújt a tanulónak tudá­sa kifejtésére. A kérdezés, fe­leltetés nem csupán rideg szá­monkérés, hanem segítőkész vizsgálódás is. Az új osztályozási rendszer, mint kísérlet, önmagában nem kifogásolható, de szükséges, hogy az oktatási rendszer fe­lelősei, a nevelők egyaránt ke­ressék azt az utat, amely te­kintettel van a gyermekre, an­nak erejére, képességére, te­herbírására, igénybevételére. Mi, szülők pedig töreked­jünk az iskolával való töké­letes együttműködésre, hogy gyermekeinkből társadalmunk hasznos, dolgos tagjai lehesse­nek. Dr. Bodnár Béláné, a salgótarjáni II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola szülői munkaközösségének elnöke 'Ab első bizonyítványosztásra megyénkben Salgótarjánban, a Mártírok úti iskolában kcrUlt sor, ahol a veszprémi út­törő kórustalálkozó miatt előbbre hozták az évzárót. Teg­nap már a vakáció örömeit élvezték a Mártírok úti isko. lások. Már akinek a bizonyítványa megengedte a gondta­lan örömöt. Bár a kisdobosok és úttörők többsége égés/ éven át szorgalmasan igyekezett, tenni kész, példamutató magatartással vonta magára a figyelmet. Képünkön: a Már­tírok úti iskola első osztályos tanulói átveszik életük első iskolai bizonyítványát (Saxinger Árpáid felvétele) A gyámügyi előadó kicsit odébb tolta a kiterített fehér papírlapot. — Itt tessék aláírni. A le­mondási nyilatkozat... A fiatal nő egy kicsit té­továzott, aztán gyorsan a toll után nyúlt. — Tudja mi van benne? — Igen. Lemondok a gye­rekről. A körülményeim se­hogyan nem teszik lehetővé, hogy magamhoz vegyem. Nincs lakásom... Nem is akartam ezt a gyereket. Mit csináljak vele? — Remélem, azzal tisztában van, ha a kisfiút örökbe ad­juk, többet nem keresheti fel. A hatóságnak kötelessége ti­tokban tartani, hova került a gyerek, kik a nevelőszülők. Nem fogja megbánni esetleg évek múlva, hogy most le­mondott róla? — Biztosan jó helyre ke­rül. Annyian szeretnének gye­reket, akiknek nem lehet... Hallottam, hogy az ilyenek szívesen örökbe veszik a cse­csemőket. Nekem kevés a fize­tésem. Magamra sem nagyon elég. Hogyan lássam el még a gyereket is? — Nem sajnálja a kicsit? — ö még nem tud semmit. Jobb lesz neki, ha örökbe fo­gadják ... — Végleges az elhatározá­sa? — Igen, Még olyan fiatal Ennyi az egész vagyok. Gyerekkel a nyaka­mon, hogyan mennék férj­hez? — Arra nem gondol, hogy a gyereknek szüksége lesz az édesanyjára? — Ha örökbe fogadják, azt hiszi majd, abban a család­ban született. — Látta a kisfiút, amióta kijött a kórházból? — Nem. Arra semmi szük­ség nem volt.,. Jánoska a maga három­hónapos arasznyi kis életével nem is tudja, mi folyik kö­rülötte. Fekszik az ágyában, mosolyog, lassan már gőgicsél- ni kezd. Csak a felnőttek, akik igyekeznek egyenesbe hozni Jánoska sorsát, tudják, hogy milyen nehéz helyzetben van a kisfiú. Mert születése után, senki­nek sem kellett. Az édesany­ja ki sem vitte a kórházból. Ott hagyta, mint egy tár­gyat, amelyre a továbbiakban senkinek semmi szüksége ... Heteken keresztül a nővérek gondozták. Etették, fürdették, tisztába tették. Jánoska épp olyan pufók, saép kis pölyás, mint a „szerencsés” gyerekek. Az olyanok, akiket vártak, szei'etnek, sétáltatnak, és óv. nak mindentől. Akiknek van édesanyjuk. Jánoska ma már nincs a kórházban. Lakást változta­tott. Oj helyre, új körülmé­nyek közé került. Hogy ne menjen „üres kézzel”, az ál­lam felruházta. Vagyis ellátta mindennel, amire egy három­hónapos gyereknek szüksége tehet. Miután a holmit összecso­magolták, Jánoskáért autó ment. Anyukához és apukához vitte őt. Nevelőszülőkhöz, akik minden áron gyermeket akar­tak, méghozzá csecsemőt. Akit sajátjukként nevelhetnek. A szép, nagy ház egyik szo­bája teljesen átalakult. A sa­rokba kiságy került, mögéje színes faliszőnyeg. — Hadd lásson vidám szí­neket maga körül, — moso­lyog boldogan az újdonsült anyuka. — Az jót tesz a fej­lődésének. A kiságy mellett szekrény. Rajta sok-sok játék. Van itt kiskutya, törpe, mackó, ele­fánt, gumibaba. A fő helyen egy lendkereke® nagy autó. — Azt a férjem vette. Azt mondta: fiúgyerek Jánoska, kell neki az autó. A szekrényben kis ruhák. Nemcsak azok, amelyeket Já­noska magával hozott, hanem sok minden más, amit már a nevelőszülei vásároltak. Egye­lőre hat hónapig lesz itt a kisfiú. A törvény rendelkezik így a nevelőszülők és az örök­be adandó gyerekek érdeké­ben. Arra való ez a hat hó­nap, hogy megszokják és meg­szeressék egymást. Azután már jöhet a végleges örökbe­fogadás. Jánoskát szeretettel fogad­ták, várták Nevelőanyja egé­szen a sajátjának érzi. Már azt is felfedezte, hogy a kis­fiú szeme „hasonlít” a férjé- éhez.,. Egy gyerek sorsa a sok kö­zül egyenesbe fordult. Soha nem fogja megtudni, hogy az édesanyja, amikor aláírta a lemondó nyilatkozatot, még megkérdezte: — Ennyi az egész? ... Csatai Erzsébet NÓGRÁD — 1971. június 12., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents