Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)

1971-06-06 / 132. szám

ZABRISKIE POINT Ilyen Is régen fordult elő: a mozilátogatók előre hábo- rognak, hogy az új Antoni­oni filmet, a Zabriskie Po- int-ot miért csak három nap­ra hozta le a salgótarjáni November 7. Filmszínház. Attól félnek ugyanis, hogy az érdeklődők egy jelentős há­nyadát megfosztják ezzel a személyes élmény lehetősé­gétől. (Közbevetőleg jegyez­zük meg, hogy a rövidnek látszó háromnapos műsor­időt kényszerből vállalta el a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat, mert csak így tud­ta biztosítani, hogy további három napon át a balassa­gyarmati érdeklődőknek is vetíteni tudják az érdekes filmet.) A híre tehát jócs­kán megelőzte az alkotást. Nem véletlen ez a hatal­mas érdeklődés, hiszen a világsajtó hónapok óta fog­lalkozik a filmmel és sze­melvények a magyar lapok, s más hírközlő szervek jó­voltából hozzánk is eljutot­tak. Érdekes dolog, hogy a vélemények egyáltalán nem egyöntetűek. Sőt a konzer­vatív, kapitalista beállított­ságú lapok kritikusai meg­közelítőleg azonos hangot ütnek meg, amennyiben el­marasztalják és lehetőség szerint igyekeznek elbagatel­lizálni a filmet. Ilyeneket ír­tak róla: „Antonioni ugyan­úgy nézi Amerikát, mint a mi elidegenedett fiataljaink, ugyanúgy mint ők fekete­fehérben látja és leszűkíti a perspektívát, nevetségesen fe­lületes módon..Vagy* „Döbbenetesen felületes és ismét bizonyítja, hogy néha a nemes szándékok megbuk­nak idegen földön.’1 Még ilyen kategorikus megálla­pítás is olvasható volt: A legesúnyább és legunalmasabb film, amit hosszú idő óta lát­tunk.”. A nézőt azonban nem lehet becsapni. Az efféle ten­denciózus kritikák ellenére is a Zabriskie Point az egyik leg­látogatottabb Antonioni-film a világon, sikere nálunk is nagy, s nemcsak Budapest belvárosi mozijában, hanem a kőbányai, külterületi moziban is hetek- hónapok óta kénytelenek pro­longálni. A közönség az elismerő kri­tikákkal ért egyet. Antonello Trombadori (Vie Nouve) írta: „Az az igazság viszont, hogy a Zabriskie Point-tal Antonioni olyan kiinduló- és megfigyelő­pontot talált, amely jóval túl­megy az amerikai társadalom elemzésén, ábrázolásán vagy egyik jelenségének puszta kró­nikáján.” Részlet egy lengyel lap, az Ekrán cikkéből: „A Zabriskie Point, mivel az olasz film mesterének, Michelangelo Antonioninak alkotása (aki olyan filmeket készített, mint „Az éjszaka”, „Kalandff, „Nap- fogyatkozás”, „Vörös sivatag”, Mark és Daria egymásra talál a Zabriskie Point-on „Nagyítás”) már a forgatás alatt nagy érdeklődést váltott ki.”. Végül Alberto Moravia véleményéből néhány sort: „Mégis ennek a filmnek az a legfőbb érdeme, hogy prófécia. Sorolhatnánk a szép jelenete­ket, amelyekkel Antonioni is­mét bizonyságot tett rendkí­vüli művészi egyéniségéről, sa­játságos, eredeti látásmódjá­ról. A filmnek azonban ezek csak díszei. Ereje abban a pillanatban teljesedik, amikor Daria, a történet ifjú hősnője, mint egykor Lót leánya, hát­rafordul és meglátja, hogyan repül a levegőbe gazdájának a villája, hogyan következik be Amerika vége.” Mint minden nagy film kö­rül, a Zabriskie Point körül is rengeteg pletyka kering, amelyekről hamar kiderül, hogy ezúttal nem reklámfogá­sok, hanem csak annak látsza­nak. A vélt pletykák legtöbb­je nem pletyka. Igaz ugyan­is, hogy a film rendkívül sok­ba került, maga Antonioni is elcsodálkozott az amerikai fil­mesek bőkezűségén. Igaz, hogy Antanioni hosszú előtanulmá­nyokat vett Los Angelesben, a sivatagban, a Halál völgyé­ben és szoros kapcsolatot épí­tett ki a Diákok a Demokra­tikus Társadalomért szerve­zettel. Igaz az is, hogy a két főszereplő „dilettáns” és saját nevén, saját magát játssza a filmen. Mark Frechette egy húszéves bostoni ácsmester, aki érdeklődött egy „under- graund” újság megalapítása iránt és aki sosem vett részt eddig filmkészítésben; Daria Halprrin 19 éves, lánya Ann Halprinnak, a San Francisco-i Táncklub vezetőjének, antro­pológiát tanul a Berkeley- egyetemen. (Antonioni mond' ta róla: „Sophia Lorenre em­lékeztetett engem, mert tele van vitalitással, melegséggel és mélységgel). Igaz, hogy van a filmben egy hosszú (egyesek túlzása szerint csaknem húsz perces) jelenet, ahol az ölelke­zést követő percekben, a ma- rihuanna cigaretta hatása alatt álló Daria erotikus játékok so­rát látja, éli át a kietlen karsztvidéken. De a szeretkező fiatalok féktelen játéka itt nem_kívülről bevitt olcsó fo­gás. Előre kitervelt, fontos funkciója van. Sokan kérdezik, mi az Zabriskie Point, a kietlen si­vatag mélyén, az embertelen karsztvidéken? A Zabriskie Point egy helyi támaszpont a Halál Völgyében. Itt talál iga­zán egymásra Mark és Daria. Furcsa ellentmondás, hogy a nagyváros zsongásában, zaj- lásában annyira kietlen életük ezen a kietlen tájon telik meg költészettel. S még a Daria autójára lebukó sportrepülő gép is forró érzéseket melen­get a sivatagi napon. Bizonyá­ra a cselekményre is sokan kíváncsiak, nem lenne azon­ban helyes megfosztani a né­zőt az első élmény szépségé­től. Csupán annyit még erről a szép, színes, amerikai film ről, amit Marsha Kinder a Sight and Sound-ban írt: Zabriskie Point Antonioni szá mára is, úgy tűnik tetőpontot jelent. Mert a legelevenebb, modern kérdésekkel foglalko­zik, mint látvány is izgalmas, és folytatja a kísérleteket az emberrel." L. Gy. MIT OLVASSUNK? Rivalda 69^70 "n*Z3Si5i52E35™iiiESlGimBff b 4 nTi’^rn^iTft AJÁNLATUNK Modern íróink szívesen és gyakran nyúlnak a régi görög és latin klasszikusok műveihez, hogy az alapcselekményt át- költve, a jellemeket átformálva új művel ajándékozzák meg a világot. Megtette ezt Gerhart Hauptmann, Dürenmatt és mint tegnap este láttuk a képernyőn, Jean Anouilh is, aki Antigone történetét elevenítette föl, Szophoklész után, sza­badon. A modern környezetben játszódó görög dráma a ha­barás években született, ezért a kritika hajlamos volt arra, hogy a kamaszlány-Antigoné összeütközését a hatalom rideg parancsával, a testvéri szeretet titkolt megnyilvánulását a fasizmus bírálatának tekintse. Az NSZK-filmet, amelyet ma­gyarra szinkronizáltak, Franz Peter Wirt írta és rendezte, s valljuk be, rendkívül hatásosan. Talán kicserélhették vol­na az Antigoné játszási idejét Molnár Ferenc Csendélet című tévéjátékéval... f*j Ma (vasárnap) kezdődik az V. országos úttörőtalálkozó, amelynek díszszemléjéről 9,50-kor helyszíni közvetítést ad a televízió, 17,25-kor a „Röpülj páva!”-kör jelentkezik. Szo­katlan időpontban, 21,05-k.or látható a Delta és 21.30-kor Antonio Gades, a világhírű spanyol táncművészegyüttesé­nek műsora. 4 NÓGRÁD — 1971. június 6., vasárnap Akik olvasták, az utóbbi idők egyik leghatásosabb iro­dalmi művének tekintik An­toine de Saint-Exupéry „A kis herceg” című meséjét. A B— 12-es bolygón egy aranyhajú kisfiúcska összekülönbözik egyetlen rózsájával. Haragjá­ban elindul és találkozik a különböző bolygókon más élő­lényekkel, állatokkal, embe­rekkel. Földünkön a rókával találkozik, amelyet első alka­lommal játszani hív. „Nem játszhatom veled, mert nem vagyok megszelídítve” — vá­laszolja a róka. Mit jelent az, hogy megszelídíteni — kérde­zi a kis herceg. Olyasmit, amit az emberek nagyon elfelejtet­tek: kapcsolatot teremteni. Az okos róka arra is figyelmezte­ti : az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít. Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerje­nek. Csupa kész dolgot vásá­rolnak a kereskedőnél. De mi­vel barátkereskedők nem lé­teznek, az embereknek nincse­nek is barátaik. Nem kétséges, hogy a ta­nulságos történet az elidege­nedés napjainkban oly sajná­latos térhódítása ellen szól, hisz a mese hősei mi vagyunk, akik elszakadunk a természeti élményektől, nem tudunk iga­zán gyönyörködni a naplemen­tében, a virágok szépéségében és akiknek élete a barátságok elszürkülése, meglazulása kö­vetkeztében egyre szegényeseb­bé válik. A megszelídítést azonban al­kalmazhatjuk az irodalomra is: egy-egy irodalmi alkotás nem lesz addig igazán birto­kunk, amíg nem szelídítettük magunkhoz, nem jutottunk el a mű leglényegéig. Mindezt azért bocsátottuk előre, mert a „Rivalda 69—70” című kötet­ben kilenc Szerző drámáját ol­vashatjuk, olyan műfaj alko­tásait, amelyeket már „meg­szelídített” formában szoktak az emberek befogadni. Hiszen egy-egy drámai alkotás rende­zője és a színészek munkája nyomán már egy új alkotás szemtanúi, de az igazán mély nyomokat hagyó drámákat, azoknak szép és lelket melegí­tő, nemesítő gondolatait szí­vesen olvassák újra, esetleg így is felülbírálva, vagy új­rarendezve a már látott alko­tást. Ezért látjuk szívesen az ün­nepi könyvhét kiadványai kö­zött ezt a vaskos kötetet, amely elviszi a színház élmé­nyét azokhoz is, akik esetleg nem láthatták színpadon, vagy a televízió képernyőjén sem a darabokat. Megtaláljuk a kötetben Fe jes Endre „Kéktiszta szerelem” című darabját, amelyet a múlt esztendőben a televízió muta­tott be, Gyurkó László „Feje­zetek Leninről" című doku­mentum oratóriumát, amelyet Lenin születésének 100. évfor­dulóján a budapesti Nemzeti Színház mutatott be, Pálfy Jó­zsef—Kazimir Károly „A ma­gyar kérdés” című kétrészes dokumentum drámáját, amely az 1956-os ellenforradalom után az ENSZ-ben lejátszó drámai küzdelmet örökíti meg hitelesen, a „magyar kérdés” körüli csatározásokat, Taar Ferenc „Nap a város felett” című dokumentumjáték és im­provizációját, amelyet Debre­cen város felszabadulásának 25. évfordulójára adott elő a debreceni Csokonai Színház. Szakonyi Károly: Adáshiba, Karinthy Ferenc „Gellért-hegyi álmok” és Cseres Tibor „Bar­bár változatok” c. alkotásaik­kal szerepelnek, ez utóbbi ép­pen azt az izgalmas kérdést veti fel, hogy betegség-e a tiszta lelkiismeret, bűn-e az, ha valaki nem tud belenyu­godni a világ szörnyűségeibe. Illyés Gyula „Tiszták” című három felvonásos tragédiáját a pécsi Nemzeti Színház mutat­ta be. A dráma 1243—44-ben játszódik le a zalbigensek utol­só ellenállási fészkében, Mont- ségur várában. A történelmi drámákban mindig két korszak egyesül — mondja Illyés Gyula —, amelyről szólnak és amelyhez szólnak. Így a „Tiszták” is csak látszólag vallási tartal­mú dráma, valójában egy kü­lön jogaihoz fegyverrel is ra­gaszkodó kis nép és a sza­badságukra törő egyházi és világi “hatalom között folyik a küzdelem. Ám a „Tiszták” az ^.emberiség nagy összefogó jó­erőit” keresi a kis népek vé­delméhez, amelyeket — Illyés sokszor hangoztatott aggodal­ma szerint — ma is fenyegeti a népek között makacsul to­vább élő ellentét. Németh László „Az írás ör­döge” című négyfelvonásos drámájával szerepel, amelyet a szegedi Nemzeti Színház mutatott be. A dráma főhőse Semmelweis, az „anyák meg- mentője”. A dráma főkérdése; ha Semmelweis 12 £ven át konokul hallgatott, mitől oldó­dott egyszerre meg, mi a tit­ka, hogy Markusovszky unszo­lására az írás ördöge a hatal­mába keríti és az „igazság megszállottjává és áldozatává” teszi. Németh László személyes indíttatást „Levelek a hipertó­niáról” című írása tanulsága szerint saját betegségének fel­ismeréséből merítette, abból a megfigyelésből, hogy milyen közömbösen fogadták szakkö­rökben fölülkerekedését a be­tegséggel szemben. Így a drá­mában is Semmelweis száján keresztül az orvosi, emberi kö­zönnyel porol, amely sokszor megy el közömbösen a „kéz­mosáshoz” hasonlatos egyszerű eljárások mellett. A „Rivalda 69—70” kötetet a szerzők, rendezők és a dara­bok nagy jeleneteit megörökí­tő képek még vonzóbbá teszik a színpad művészete iránt ér­deklődő olvasók számára. Csukly László A hét könyvei GONDOLAT KIADÓ: Sza­bolcsi Miklós: Jel és kiáltás. — KOSSUTH: Bernal. J. D.: Az élet eredete. — Galambos Lajos: Nyílj meg, ég! Elbe­szélések. — Írószemmel. 1970. Riportok. — Kállai Gyula: Szocializmus, népfront. — M. HELIKöfj: Lenin, V. L: Ál­lam és forradalom. — MAG­VETŐ: Ahol a sziget kezdő­dik. Fiatal prózaírók antoló­giája. — Baráth Lajos: Sor­tűz. Regény. + A Kuszenda lányok. + Home*. Elbeszélések. — Fejes Endre: Kéktiszta sze­relem. — ülés Endre: A tö­visszúró. — Körkép. 1971. An­tológia. Huszonöt mai magyar elbeszélés. — Lengyel József: Igéző, összegyűjtött novellák. — Sluckis, Nykila: Szomjúság, Regény. — Tersánszky J. Je­nő: Kaikuk Marci. — MÖRA: Tüskés Tibor: Magyarország. — SZÉPIRODALMI: Illyés Gyula: Petőfi Sándor. — Ju­hász Ferenc: A halottak ki­rálya. — A magunk kényé­ről. Tizennégy költő. — Nagy Lajos: Az elszabadult orosz­lán. Novellák. — Németh László: Égető Eszter. — Pe­tőfi Sándor: Válogatott költe­mények. — Sarkadi Imre: Farkaskaland. Novellák. — Tóth Árpád összes versei, versfordításai és novellái. — ZRÍNYI: Carlo: Bube szerel­mese. — Zalka Máté: A hős szabócska. Regény. Pedagóqusnapon — Engedje meg. tanár úr, hogy a pedagógusnap alkal­mából megkínáljam egy jó Kossuth-cigivel... (Takács Imre rajza) Kulturális ■;*; +QIMY.:« ÉVADZÁRÓ ELŐADÁSOK Végefelé közeledik a színházi évad Salgótarjánban. A szol­noki Szigligeti Színház június 8—9-én látogat a megyeszék­helyre Jacobi—Bartos—Bródy Sybill című nagyoperettjével. A szolnoki művészek három előadást tartanak, 8-án este 7 órakor, 9-én 3 órakor délutáni előadásban mutatják be a da­rabot, majd ugyancsak este 7 órakor. A nagyoperettet Bor József rendezte, a főszerepe­ket Mucsi Sándor, Hubay Ani­kó, Somorjai Éva mint ven­dég, Bókái Mária, ifj. Ujlaky László és Baranyai László alakítják. Az évad utolsó bér­leti előadását a debreceni Csokonai Színház opera­együttese hozza Salgótarjánba, június 15—lfi-án Verdi Aida című operáját mutatják be. HÁROM PÁR, HÁROM HE­LYEZÉS. A balassagyarmati művelődési központban nagy sikere van a társastánc klub­nak, a fiatalok szívesen láto­gatják a klub rendezvényeit. A klubtagok nemrégiben Nyíregyházán vendégszerepei­tek, az ottani művelődési köz­pontban megrendezett társas­tánc versenyen Balassagyar­matot, illetve Nógrád megyét három pár képviselte, akik szép' sikereket értek el a nem könnyű mezőnyben; egy má­sodik, egy hatodik és egy he­tedik helyezést szereztek. A nyíregyházi siker minden bi­zonnyal újabb lendületet ad a klub munkájának. ÖT EV, 614 JÁTÉKFILM. Filmművészetünket az utóbbi öt esztendőben a társadalmi* és közéleti felelősségre, a kor­szerű kifejezésre, a magas mű­vészeti színvonalra való tö­rekvés jellemezte, — állapí­tották meg a művelődésügyi szakemberek nemrég elkészí­tett összegezésükben. A vizs­gált időszakban 78 magyar já­tékfilmet forgattak, és örven­detes, hogy közülük 53 mai témát dolgozott fel. Ugyan­ebben az időben együttvéve 614 játékfilmet tűztek a hazai mozik műsorára. Fejlődött a mozihálózat is. Míg 1966-ban 4360 mozi közül csupán mint­egy 1900 volt szélesvásznú, a múlt évben már több, mint két és fél ezer. Tovább gyara­podtak a filmklubok és nö­vekvő tendenciát mutat a ma­gyar film exportja. A játék­filmjeink külföldi előadásai­ból származó bevételek ma már bőségesen fedezik a ha­zánkban közönség elé kerülő importált játékfilmek teljes vételárát. m SZAKSZERVEZETI KIAD­VÁNYOK. A szakszervezeti könyvkiadó az év második ne­gyedévében újabb érdekes könyveket jelentet meg. A vállalati szakszervezeti vezető testületek kézikönyveként Iái napvilágot Hubuda Miklós; A magyar szakszervezetek a né­pi demokratikus forradalom­ban Í944—1948 című könyv. A válaszolunk a dolgozók kérdéseire sorozatunkban ki­adják a Mi jár a dolgozónak, ha megbetegszik? Hogyan ér­vényesül a női egyenjogúság? Mit jó tudni a lakásrendelet­ről? — közérdekű kiadványo­kat. A kismamák körében minden bizonnyal érdeklődés­re tart számot A gyermekgon­dozási segély című kiadvány, amely gyakorlati példákkal könnyíti meg az eligazodást a rendeletekben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents