Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)
1971-06-06 / 132. szám
Jelöni« becsült szakmában Munkája aranyat ér Alig berregett fel a csengő, máris ajtót nyitott. Szives szóval tessékelt be a napfényes lakásba. Aztán tanakodni kezdett, hol esne kényelmesebb ülésünk? Mosolyogva szabadkoztunk: — Ne fárassza magát. — Nekem ez nem fáradság. Különösen most, hogy időm is van bőven — sietett a válasszal. — Ha az ember nyugdíjban van, lassan telnek a napok,,. Bereden született, tizgyer- mekes családba és a háborúból is óda jött vissza Lombos Jenő. Élni szeretett volna és dolgozni, Nem telt bele «ok idő, már Kétbo- donyban volt terményfelvá- sárló. Innen aztán megtorpanás nélkül haladt előre az úton. Volt raktáros, ter- ményasakértő, hálózati ellenőr és igazgatóhelyettes. A vállalat irányításét 1952- ben vette át és munkáját az emberek megelégedéséire végezte majd húsz éven keresztül. Abban az időben a Gabonafelvásárló és -feldolgozó Vállalat még nem a mostani tevékenységét végezte. Inkább csak irányították a termónyfelvásárlást, a begyűjtést, amelyet a fogyasztási szövetkezetek végeztek. Talán két esztendeje volt igazgató Lombos Jenő, amikor átvették a „nagyobb” raktárakat a szövetkezetektől. Valójában kis, sötét, elhanyagolt tárolóhelyek voltak ezek. De segítségükkel mégiscsak megkezdhették önálló eietüket. Tele voltak munkával az ellen forradalom idején is. A munkatanács elküldte a vállalat éléről Lombos Jenőt, a kommunista igazgatót. Az események megviselték, de azért éberen figyelt mindenre. Amikor az emlékezetes Kádár-beszéd elhangzott. egyetlen percig sem gondolkodott. Kétbo- donyban kerékpárra kapott, s hajtott egyenesen Balassagyarmatra, hogy elfoglalja helyét, megkezdjék a munkát. Közben bensőjét majd szó tvetette az izgalom. Akkor nyugodott meg egészen, amikor azt látta, hogy embereiben nem csalódott. A nehéz napokban is azok maradtak, akik voltak. A gabonát mindenütt megőrizték. S 1957-ben, amikor először vásárolták fel szabadon a gabonát, meglepetésében csaknem megnémult Lombos Jenő. Annyi terményt hoztak a gazdák, mint még soha. Érsekvad- kerten valósággal dplt a termés a raktárba, alig győzték átvenni. A vállalat életében tulajdonképpen nz 1962-es év jelentett fordulópontot. A malomiparra! „házasodtak”. A termenyfelvásárlás mellett a vállalat feladata lett a gabona őrlése, a liszt értékesítése is. Az új emberekkel szépen ö-szeszoktak és sokat tanultak egymástól. A „régiek" az ipart lesték el a malmosoktól. Azok meg a kereskedelmet tanulták a gabonásoktól. Lombos Jenő, az igazgató sokat tett azért, hogy rendjén menjenek a dolgok. A növekvő feladatok mögött is látta mindig az embert. Az ember, az emberek ügyes-bajos gondjainak intézése végig kísérője volt munkájának. Nemcsak mint igazgató került egészen közel hozzájuk. A pártnak 1946 óta tagja és a megbízatásokban soha nem szűkölködött. Volt járási aktivista, a pártbizottság tagja, szövetkezetét szervezett, s oktatta, tanította azokat az embereket, akik nála kevesebbet tudtak, őszinte, igaz kapcsolat az emberekkel. Mindig ez volt az életelve. Most sem tud meglenni nélküle, seg.t a vállalatnál a városi pártbizottsáignak. Soha nem panaszkodott, hogy fáradt. Hanem tavaly nagyon nehéz esztendejük volt. Most már jól felszerelt, gépesített raktárakban tárolják a gabonát, korszerű gabonasilókkal, szárítógépekkel rendelkeznek. A múlt évben nem kevesebb, mint 16 milliót költöttek a munka korszerűsítésére. Ám hiába készültek fel gondosain a gabona fogadására, mindent összekuszált a szeszélyes idő. A szövetkezeti traktorosok teljes erejükkel azon voltak, hogy megmentsék a termést. Egyszere nagy mennyiségű, vizes gabona zúdult a malmokba, a raktárakba. Rettenetes napok következtek. Telefon, intézkedések gyakori utazások, így múltak e! a hetek Lombos Jenő, meg a munkatársai felett. De a gabonát megmentették, mindenütt lisztet őröltek belőle. Amikor túljutottak a munka nehezén, Lombos Jenő akkor érezte, mennyire elfáradt Egyszerre tört rá a húsz esztendő minden gondja, terhe. Most már gyógyu- lóban van betegségéből, de a vállalatot nem irányítja tovább. Nyugdíjba vonult. Maga ajánlotta utódját, mert nyugodtabban van otthon, hogy tudja: helyébe olyan ember állt, aki lelkiismeretesen intézi a vállalat dolgát. Mert nincs ember, akit nem pótolhatnak a nála erősebbek, fiatalabbak. Lombos Jenő munkája azonban így is aranyat ért. Nyugdíjba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Míg beszélgettünk, megérkezett a felesége. Nyugalmat és derűt sugárzott egész lénye. Kávét kínált, s a finom illat elárasztotta a szobát. Az igazgatóság nem hozott mesés hasznot. Ez maradt az övék, húsz év után, a szépen berendezett lakás Ealassagyarmaton. — Azért ne gondolja, hogy egyedül vagyunk — mondta nevetve. — Itt vannak a gyerekek minden nap... Tulajdonképpen a húsz év alatt is ők, a család jelentették nekem a nyugalmat, a pihenést. — Amikor átvetted a kitüntetést azon gondolkodtam, hogy megkérdem Losonca elvtárstól, mi asszonyok mikor kapunk elismerést? Tréfált a felesége, de Lombos Jenő komolyan vette szavalt: — Megkérdezhetted volna. Bizonyára igazat adott volna neked. Vincze Istvénné Kitüntetések és ünnepség építőknél Sok lakást, több gyárat és üzemet, az iskolai és gyermekférőhelyek százait építették a Nógrád megyei Állami Gpítőipari Vállalat dolgozói. Salgótarjánban, az Arany János utcai újabb 80 lakásba hamarosan beköltözhetnek a lakók Szombaton nem az építők, de ezt sagyarmati pártszékház épületére joggal büszkék azok, akik ott dolgoztak és azok is. dolgoztak telettel és elismeréssel kösenki se szöntjük a pedagógusokat és vesse szemükre, mert ők ah- az építőkét. A tanítók és tahoz a jelentős és becsült szak- nárok gyerekeink szellemi akik azt magukénak vallják, mához tartoznak, akik kétév- fejlődését, az építőipari dől- Az ünnepség boldog percei tizedes hagyományaik szerint gozók lakásunkat, iskoláin- után nehéz munkáshétközna- az év egyik napját szakmá- kát, középületeinket, ipari, pok következnek, éppen azért juk megünneplésére kapták, mezőgazdasági épületeinket szót értettek a következő fel- Munkahelyenként már péntek alapozzák. Ezért vált hagyó- adatokról is. összes beruházá- délután megemlékeztek az mánnyá, ezért tartja magát a saink több mint fele építőipaépítők napjáról és szombat szokás, hogy e két fontos ri munka, ez az egyetlen adat délelőtt a Nógrád megyei Al- szakma dolgozóit; a pedagógu- jelzi a szakma jelentőségét, lami Építőipari Vállalat köz- sokat és az építőket az ország további fejlődésünket megha- pontjában gyülekeztek a szak- közvéleménye előtt, széles tározó fontos szerepét. A ÍVJ ma legrégibb és legjobban körben ünnepeljük, megbecsült fiatal dolgozói. Az A megemlékezésben _ szó ünnepség résztvevőit, köztük esett arról, hogy az elmúlt 21 Ozsvárt Ferencet, a járási évben Nógrád megye sok te- pértbizottság első titkárát, He- rületén sok lakást, gyárak, rencsényi Józsefet, a megyei üzemek tucatjait, az iskolai és gyermekférőhelyek százait sítása nemcsak gazdasági, ha-; építették. Ezekre méltán nem döntő politikai kérdés, büszkék lehetnek az építő- A Nógrád megyei Állami ipar dolgozói. A gazdaságirá- Építőipari Vállalat dolgozói nyitási reform bonyolult vi- erejükhöz képest kiveszik ré- szonyai között az útkeresés, a szűkét a népgazdasági terv- gának titkára üdvözölte. Majd fejlődés ellentmondásai eile- bői. A következő öt év alatt Kispál József igazgató mon- nére is helyt állnak, jelentős 2950 lakást építenek, — 65 dott ünnepi köszöntőt. alkotásokkal gazdagítják me- százalékkal többet mint a a Nem a véletlen játéka, ha- gyénket. Hamarosan újabb la- előző ötéves terv időszaká- nem inkább szimbolikus je- kásokat adnak át. A munkás- ban — összesen 2,1 milliárd lentősége van annak, hogy őrség, a TIT-székház, a pász- hazánkban azonos napon tisz- tói gimnázium, vagy a balastanács vb elnökhelyettesét, Nagy Józsefet, az építők szak- szervezetének megyei titkárát, a többi vendéget és a vállalat dolgozóit Nagy József, a vállalat szakszervezeti bizottsá ötéves terv során az ország-; ban 400 000 lakást kell építeni és ha ehhez hozzávesz- szük az építőipar további kötelezettségét, akkor nem lehet vitás, hogy a tervek megvalóÚj létesítmények Minden évben újabb és újabb létesítményekkel gazdagodik Szécsóny, a járási székhely. A napokban megkezdték az Állami Biztosító és a KISZÖV székházának építését. Az új épületet a Marx Károly utcában építik fel. A munka vezetői azt tervezik, hogy már a jövő év elején átadják rendeltetésének a székházat. Az, hogy az elképzelések mennyiben válnak valóra, nagyrészt a szorgalmas építőmunkásokon múlik. Szécsény- ben mindenesetre azt remélik, hogy nem csalódnak számításukban. A fiú még általános iskolás volt, amikor már jósolták róla, hogy hírneves állatnevelő válik belőle. Nem kisebb személyiség mondta ezt a fiúról, mint Tóth András, az öreg juhász, aki látásra megítéli a jószágok állapotát. Emberismerőnek is nevezetes. De a fiatal Sümegi János, a megyeri termelőszövetkezet elnöke is ezen a véleményen volt. Abból indultak ki, hogy a fiú tíz arasznyira sem nőtt még, de már nem lehetett elcsalogatni nagyapja mellől, aki Lapásdon, a pusztán, a szép fennsíkon juhászkodott. Akácostól árnyas, kövér füvű, madaraktól hangos hely. Innen volt nehéz elcsalogatni Nándit. De nem a környék szépsége, hanem inkább a jószágok miatt. Ezeket szerette igazán. Nagyapjától megtanulta érteni őket. Az általános iskola után Szécsénybe, a mezőgazdasági iskolába került a fiú. A nyári szünetben felment a fennsíkra, helyettesíteni a betegeskedő öreg juhászt. Pásztorember csak annak adja át botját, akiről tudja, nem veti azt el. Az öreg juhász a bottal tudományát is átadta Nán- dinak, aki megköszönte a nagy tisztességet, és gondját viselte az állatoknak. Ekkor mondták a gyerekről, hogy hírneves állatgondozó válik még belőle. Rá egy esztendőre Nándor otthagyta az iskolát. Az álFiú járt a fennsíkon latoknak is hátat fordított. Elszegődött a aógrádmegyeri ktsz-be lakatostanulónak. Azóta is ott dolgozik. Járja az ipari iskolát is. Kék overál a ruházata, barna bőrén olaj csillan, homlokára csúszott haja egybe vegyül szeme színével. Válla közé húzva nyakát, karját széttárja: — így történt, nem tudom miért... Akik számítottak a fiúra, azokat megdöbbentette életének ilyen homlokegyenest más irányba fordítása. Lekicsinylő kézlegyintéssel búcsúztatták. Ahová viszont elszegődött, ott dicsérik. Rácz Béla, a szövetkezet elnöke is azon a véleményen van, hogy Kojnok Nándi ifjú kora ellenére komoly ember, akire már számítani lehet. Való igaz, felnőtt módjára gondolkodó fiú. Tiszteli szüleit. Délelőtti műszakban dolgozik, és amikor hazatér, megy az édesanyja után, ki a határba. Kapálás ideje van, segíteni kell. Mehetne a presz- szóba is, van a faluban, a kul- túrba is, az is hangos este. Ide akkor megy, amikor a ház korül elvégezte kötelességét. De a sportedzésen m.inden körülmények között megjelenik. Tagja a falusi labdarúgócsapatnak. Az üzemben éppen most „gyúrják”, hogy menjen a ktsz csapatába. Gondolkodik rajta. így fordult Kojnok Nándi élete Nógrádmegyerben. A tsz-elnök le is mondott róla: — Ezt a fiút elvesztettük. Nándi is erre az új életre rendezkedett be. Azt mondja, jobb ez, mert a szabad idő, az üzemi fürdő, a fizetés és sorolja. Érdekes, mikor sorolja. Olyan gépiesen mondja, mint aki betanulta ezt. Tudni vélik róla, hogy odahaza beszélték erre az útra. Elsősorban a bányász édesapa, és Nándi mindig szófogadó volt. A jelenlegi munkahely érdemeinek sorolása után, azért elgondolkodik. Akkor szokta mindig mondani: — így történt, nem tudom miért. A múltkoriban egy vasárnap délelőtt látták a fiút. Könnyedén, juhászosan öltözve ment Lapásd felé, fel a fennsíkra. Fürgén, sietősen szedte lábát, mint aki mielőbb szeretne odaérni. Akik látták, mondják, hogy derült volt az arca, szeme is csillogott. Fel- ső-Lapásdon megállt, nézte Herczeg Bamus legelésző tehenét. Herczeggel beszélgetett a tehénről, szakértelemmel. Bamusnak még rosszul is esett amikor a fiú azt mondta neki: — Túladhatna a jószágon, mert már nem lesz jobb... Rosszul esett Herczegnek, de tudta, hogy a fiúnak igaza van. Azt is tudta a fiúról, hogy nagy érzéke van az állatokhoz. Megmondani már nem volt Ideje, mert Nándi távol járt. Sietett Alsó-La- pásdra, Tóth Andráshoz, az öreg juhászhoz. Nagyon szeret az öreghez menni. Az meg örül a fiúnak. Csak így fogadja. — Eljöttél.!.? N ándi biccenti az igent, mert itt, fenn a pusztán, kevés beszédből is értenek az emberek. Akkor szólal meg, amikor az öreg faggatja. melyik a szebb; a műhely, vagy ott fenn a pusztán. Nándi sokáig gondolkodik. Arca elkomorodik, amikor kimondja. — Itt szebb, de ha már így történt... Amikor lejön a fennsíkról, mindig jókedvű. Másnap a munkáját is vidáman végzi. Pontosan, ahogyan megszokták tőle. Bobál Gyula forint értékű munkát végeznek. Az igazgató utalt arra, hogy a terv sikeres teljesítése a dolgozóknak több jövedelmet jelent és kérte, hogy mindenki ennek megfelelően vegye ki részét a közös munkából. A vállalatnál ámtene- ti nehézségek jelentkeznek ugyan, de a párt vezető szerepe szilárd, a tömegkapcsolat javul, s így jogos bizakodással foghatnak hozzá az újabb feladatok teljesítéséhez. Az ünnepség méltó befejezéseként az igazgató bejelentette, hogy Házi János főkönyvelő a minisztériumban már átvette az Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntetést és ugyanezt az elismerő kitüntetést adta át Jeszenszki Aladár lakatosnak, Stuber Péter kőművesnek, Kohánlca István építésvezetőnek. Verebélyi Károly és Gubán Béla példamutató szakszervezeti munkáért oklevelet kapott és többen vállalati Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesültek. (F. L.) JutolmosAs Megyénk kiváló együttesei közül a Népművelési Intézet 5—5000 forintos jutalomban részesítette a salgótarjáni Bányász fúvós- zenekart és a balassagyarmati Madách Imre irodalmi színpadot. A jutalmat az együttes munka továbbfejlesztésére, valamint önképzésre használják fel a csoportok. NÓGRÁD — 1971. június 6., vasárnap