Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)

1971-06-24 / 147. szám

I Kulturális ' „R.ÁRÓSI KULTURÁLIS NAP.” Idén is megrendezik a tavaly nagy sikert aratott, Rá- rósd kultúrális napot. Július 4- én, Ráróspusztán hat Ipoly menti község — Egyházásger- ge, Mihálygerge, Ipolytar- nóc, Litke, Nógrádszakál, Ludányhalászi — fél-fél órás műsort adva vetél­kedik. Ezt követően osztják ki a díjakat. A szécsényi já­rási KISZ-bizattság vándor­serleget ad annak a kultúrcso- portnak, amelyben a legjobb teljesítményt nyújtották a szereplő KISZ-tagok. ÜJ KÖNYVEK. A Szépiro­dalmi Könyvkiadó érdekes ol­vasnivalókkal szolgál a könyv­barátoknak. Granasztói Pál: Itthon éltem című könyve, a múltat összegezve visszapil­lant az elmúlt küzdelmes évti­zedek problémáira és arra ke­res választ a szerző, miért kö­tődött oly szoros szálakkal a hazai tájakhoz, ahol pedig nem kevés csalódás és mellő­zés érte. Megilletődött vallo­más ez a könyv az igazi haza- szeretet mellett. A gyors kar­riert elért Jókai Anna: A lab­da című kisregénye a nagy­város lélekőrlő tülekedésében szenvedő emberek mindennap­jait mutatja be. Hőse vidéken próbálja megtalálni fizikai és lelki harmóniáját. SZÍNHÁZ SZÉCSÉNYBEN. Nagy érdeklődéssel várt szín­házi eseményben lesz részük a szécsényieknek június 28-án. Ekkor mutatja be a Déryné Színház Donizetti: Szerelmi bájital című vígoperáját. Az előadás minden bizonnyal kel­lemes élményt jelent a szín­házlátogató közönségnek. FOTÓKIÁLLÍTÁS, Érdekes fotókiállítást rendezett az Öb­lösüveggyár Művelődési Háza, amelyet június 23-tól 30-ig le­het megtekinteni. Palencsár József, az Öblösüveggyár üvegfúvója harminchárom mű­vészi felvételt állít ki, amelyet a házi zsűri ellenőrzött. A fo­tókiállítás anyaga rendkívül széles körű, az „üveges” té­máktól kezdve megismerked­hetünk a palóc vásárral, táj fotókkal, aktképekkel, a min­dennapok pillanataival. FIATALOK KLUBJA. A Szécsényi nagyközségi Tanács úgy határozott, hogy még eb­ben az évben klubhelyiséget épít a fiataloknak. A művelő­dési házban levő KIOSZ-he- lyiség felszabadult, ezt rende­zik be fiatalok klubjának. Emellett tervezik még egy klubhelyiség kialakítását. A mostani gondnoki lakás, ha felszabadul, ugyancsak a mű­velődés célját szolgálja. A szé­csényi fiatalok már nagyon várják a klubhelyiség „belé­pését”. ^VÉLEMÉNYÜNK AJÁNLATUNK Űjból találkoztunk Gregory Peckkel, akit legutóbb a filmvásznon is láthattunk, az Idegen a cowboyok között cí­mű filmben. A tévében vetített Moby Dickben ő volt Aliab, a cetcsontból faragott lábú, bosszúálló kapitány, aki meg­szállottan, szinte már őrjöngve vetette magát a fehér testű, ráncos homlokú, vigyorgó és vicsorgó bálna után, amellyel a tengereken gyakran szembetalálkoztak nagy és kis hajók, a bálnavadászok is, de legyőzni senki nem tudta. Mindig azok járták meg, akik kikezdték vele. Ahao kapi­tány is a vele íolytatott harcban törte össze csontjait, veszí­tette el fél lábát. Ezért is esküdött bosszút, ezért vetette hajója Moby Dick, a hatalmas, fehér bálna, nyomába ma­gát. Ámde ez a film sokkal több a bosszúállás történeténél, az eredménytelen leszámolásnál: ez a kegyetlen önkény szár­mazástanának első fejezete. Ahab ugyanis őrült gyűlöletével magával rántja az egész szedett-vetett legénységet, s annyi­ra befolyása alá vonja őket, hogy bár tudják, esztelenség, végzetes amit tesznek, mégis vakon követik. Már az sem zavarja őket, hogy szerződésük értelme, a bálnavadászat is egyszerű hajszává silányul, hogy kapitányuk a Ráchel nevű hajó kapitányának segélyhívását is elutasítja, amire m'ég nem volt példa. Egyetlen ember, a másodkapitány lázad, áll ellen, de a végső lépésre ő sem tudja elszánni magát. Hát- borzongató, hogy Áhab halála után ő vezényel újabb ro­hamra parancsot az immár jelképpé magasztosult Moby Dick ellen. m A mai, csütörtöki, műsorból említést érdemel az Álba Regia-napok (17.55), az Országházból jelentjük (18.30), Gen- csy Sári énekfélórája (21.00) és az Emlékezés Lukács György­re (21.30). L. Gy. TELEVÍZIÓS FILMEK Nagy az érdeklődés határain­kon túl, a Magyar Televízió produkciói iránt. A Szovjet Tv most vette át bemutatásra Szinetár Miklós Madách Im­re drámai költeménye alapján forgatott filmjét, Az ember tragédiáját. Befejezés előtt áll­nak az „Őrjárat az égen” cí­mű, folytatásos tv-film német szinkronjának munkálatai. Bors kalandjait a szovjet és német nézők egyaránt megcso­dálhatják. De határainkon túlra kerül néhány show-mű- sor, valamint gyermekdarab is. ★i DUNA-KANYAR. Űjabb szolgáltatások várják a Duna­kanyarba kirándulókat. A ha­zai turizmus elősegítése érde­kében a Pest megyei Idegen- forgalmi Hivatal ebben az év­ben bérletet ad ki, amellyel a szentendrei, a leányfalui, a nagymarosi és az érdligeti nemzetközi kempingekben tá­borozhatnak a sátoros túrákat kedvelők. Gondoltak azokra is, akik a közeli megyékből — köztük Nógrádból — egy nap­ra érkeznek a festői tájra. A kirándulók belépőt válthat­nak a négy kemping bárme­lyikébe, ahol reggeltől estig igénybe vehetik a táborhelye­ket, és a szolgáltatásokat. Szerkessz velünkL A NÓGRÁDI ÜTTÖRÖK HÍRADÓJA Országos úttörőtalálkozó őrsvezetői munkám jutal­mául a terényi úttörőcsapat vezetősége engem bízott meg azzal a megtisztelő feladat­tal, hogy részt vegyek az V. országos úttörőtalálkozón. Nagy izgalommal és örömmel vártam június 5-ét. Amikor elérkezett a várva-várt nap, csomagokkal megrakodva fel­szálltam Balassagyarmaton a vonatra és zsebkendőmet lo­bogtatva elindultunk Budapest felé. Az úton megismerked­tem a többi pajtással. Amikor megérkeztünk a Keletibe, kü­lön busszal indultunk a III. kerületbe. Egy iskola udvarán vártak bennünket az ottani pajtások. Mindenki megtalál­ta a párját, s elindultunk vendéglátóink otthonába. Ebédeltünk, utána pihentünk, majd városnézés következett. Megtekintettük a budai várat, utaztunk a metrón, voltunk a Margitszigeten. Este fárad­tan, de boldogan értünk haza. Vasárnap volt az úttörőtalál­kozó legszebb eseménye, a felvonulás, ahol megújítottuk úttörőfogadalmunkat. Délután az Erkel Színházban néztünk meg egy előadást. Ellátogat­tunk a Vidám Parkba is. Részt vettünk vendéglátóink rajfoglalkozásán, ahol a vetél­kedőbe mi is bekapcsolód­tunk. Kedden számháborúz­tunk a Farkas-hegyen, A bu­daiak voltak a védők, a pes­tiek a támadák. Délben na­gyon finom paprikáskrumplit ettünk. Talán azért volt olyan jó, mert nem mi főztük? Este lampionos fevonuláson vol­tunk. Fél tízkor mentünk ha­za. Ezzel a programmal befe­jeződött az V. országos úttö­rőtalálkozó. Amikor már jól összebarátkoztunk vendéglátó­inkkal, el kellett búcsúznunk, örültem és szomorú voltam egyszerre, mikor felszálltunk az autóbuszra. Nyakkendőnket lengetve indultunk el. Tud­tam, lesz mit mesélni otthon. Varga Mária, őrsvezető, Terény Játék A játékosok a földre ülnek, kezükkel oldalt megtámasz­kodnak. Egy pajtás állva ma­rad és a nála lévő labdával igyekszik valamelyik ülő já­tékost megdobni. Találata csak akkor érvényes, ha a labda térden felüli testrészt érint. A játékosok lábukkal védekezhetnek, elrúghatják a feléjük röpülő vagy guruló labdát. Ha a labda eltalálta valamelyik játékost, akkor az feláll és helyéről (ahol ült) célozza meg a többi játékost (az addigi dobót is). Az a pajtás győz, aki egyszer sem, vagy a legkevesebb ideig volt dobó. Lőrik Mária Zagy vapa Halva Jubileumi rajgyűlés Én, még csak kisdobos va­gyok, de tudom, hogy az idén ünnepeljük a Magyar Úttörők Szövetségének 25. évforduló­ját. Az úttörőéletről sokat hallottam, hiszen szüleim és nővérem is úttörők voltak. Éppen ezért nagyon meg­örültem, mikor egy hétfői na­pon jubileumi rajgyűlést ren­deztünk. Meghívtunk régi út­törőket is Izgatottan vártuk a rajgyűlés kezdetét. Sorakoz­DAN1EL LANG: INCIDENS aíM-lí MAGASLATOM 15. r Alig telt el egy hét, amikor megtört a jég. Merő véletlen- ségből, természetesen, hiszen másként nem is történhetett volna. Késő délután volt, húsz társával éppen egy barakkot ácsoltak, és aznapra már majdnem végeztek is, amikor Eriksson azt látta, hogy egyi­kük, Boyd Creenacre kiválik közülük, hogy beszédbe ele­gyedjék egy arra járó szőke, hosszú orrú, magas, századosi rangfokozatú lelkésszel; a két férfi látnivalóan jó viszony­ban volt egymással. Eriksson sohasem látta addig a lelkészt. Nem mintha Greenacre-t olyan jól ismerte volna — csak annyit tudott felőle, hogy odahaza cowboy volt Arizonában, szívós fickó, jó ács, és nem sokat beszél. Ahogy a lelkészt elköszönni látta, úgy érezte, érdemes lesz jóban lenni Greenacre-rel. El­tökélte, hogy össze ismerkedik az arizonai fickó barátjával, mert úgy hitte, hegy a hosszú orrú lelkész segít majd neki Mao ügyének tisztázásában. Ahogy kettejüket beszélgetni látta, rájött, hogy csakis egy lelkészen keresztül tudja megkerülni a szolgálati lán­cot. Az igazsághoz tartozik, hogy egyszer ReiJly-tól Is kért rá engedélyt, hogy Mao esetét megbeszélhesse egy lel­késszel, de a hadnagy lebe­szélte róla. Lehetséges, hogy azért vetődött fel benne ez az ötlet éppen akkor újra, mert azóta sokat töprengett Vorst- ról és a tisztességről. Akár­hogyan is, úgy érezte, jó vá­gányon van. hiszen a lelké­szeknek hivatásszerű gondjuk a lelkiismeret. .A. lelkiismeret is olyan dolog, amit az ember magával hoz a civil életből a háborúba. Annyira hoz­zánk tartozik, mint a lábunk, vagy a kezünk.”, Eriksson bizakodni kezdett, hozzálátott, hogy megszervez­ze, miként ismerkedhetne össze a lelkésszel. „Vagy ő, vagy senki más” — idézte fel mosolyogva. — ..És csak Boyd Greenacre mutathatott be neki. Így diktálta a mégérzé- sem, és semmit sem mertem változtatni rajta.” Óvatos volt. Nem mehetett egysze­rűen oda Greenacre-hez, hogy kerek-perec elmondja, mit akar. Greenacre talán elíté­lően reagál az ügyre, akár a szakaszbeli társai — de még az is megeshet, hogy kiderül róla: Meserve legjobb barát­ja. Ezért a következő két na­pot arra használta fel, hogy titokban úgyszólván lekáde- rezze Greenacre-t „Többet kellett tudnom róla, mint amennyit tudtam Mt lesz, ha nem lesz hajlandó összehozni bennünket? Legalább azt meg kellett tudnom, vajon hallgat­ni fog-e a terveimről.” Á le­hető legnagyobb közvetlenség­gel, szinte csak. félvállról, Eriksson kifaggatta az ácskü­lönítmény több tagját Gree- nacre-röl — egyiküket sem is­merte közelebbről, mint az arizónait. Az egyikkel borot­válkozás. a másikkal betonke­verés közben terelte Greenac- re-re a szót, mikor megemlí­tette, hogy a háború utáni el­ső vakációját Arizónában sze­retné tölteni. Eriksson hama­rosan kipuhatolta, hogy társai jó véleménnyel vannak Gree- nacre-ről, és egy este, vacso­ra végeztével sétálni hívta 4 NÓGRÁD — 1971. június 24., csütörtök Greenacre-t. Bár maguk vol­tak, Eriksson óvatos maradt, nem is említette Mao halálát. De az elmondta, hogy elra­bolták és megerőszakolták, és mint kiderült, már ez is elég volt, hogy Greenacre felajánl­ja: azonnal keressék fel a lel­kész szállását. Odafelé Gree­nacre elmondta, hogy a lel­készt Gerald Kirk százados­nak hívjak, az utahi Ogdenbe való, és .mormon vallású, akarcsak ő. Mrs. Eriksson, aki újból ká­véval és süteménnyel kínálta férjét és engem, közbeszólt: „Sven meg én, mi luteránu- sok vagyunk Mlnnesotának ebben a részében majdnem mindenki az.” Este tíz óla volt, mire Eriks­son leült, hogy Kirkkel be­széljen, és meglepetésére vele még szabadabban tudott be­szélni, mint Curly Rowannel. Emlékszik, mély nyugalom és megkönnyebbülés fogta el, mintha valahára menedéket nyert volna az igazságtalanság elől. Greenacre végig jelen volt, Eriksson ragaszkodott a jelenlétéhez. „Boyd jelentős segítséget adott nekem. Nem árultam el neki semmit a gyilkosságról, de amikor már Kirk lelkésszel beszéltem, úgy gondoltam, joga van neki is végighallgatni mindent.” Ez a gesztus meghatotta a lel­készt, mint azt azóta nekem elmondta — „Azzal. hogy Greenacre is ott volt, Sven voltaképpen eleve lemondott arról a jogáról, hogy hallgas­sak az ügyről." Akármennyire hatott is rá Eriksson tisztessé­ges fellépése, némileg szkep­tikusan hallgatta végig, mert mielőtt mormon pap lett be­lőle, tíz évig a Salt Lake City- beli rendőrségen szolgált. „Rendőrfüllel hallgattam a történetet” — mondta nekem a lelkész. „Meg akartam a végsőkig győződni arról, hogy Sven maga nem vett részt a bűntényben. Talán csak azért keresett meg, hogy mentse a bőrét, hogy bűnrészesből ko­ronatanúvá tudjon vedleni.” (Folytatjuk) tunk, és a szokásos jelentések, formaságok után megtartottuk az ünnepélyes foglalkozást A játék és a versengés sem hiányzott. Ezután a légi úttörőket fag­gattuk, hogy mint volt régen? Rengeteg kérdést tettünk fel. Ők szívesen válaszoltak. Ked­ves élménybeszámolót tartot­tak a régi nyári táborozások­ról. Humoros történeteiken jót mulattunk! Nagy érdeklődés­sel hallgattuk, hogyan lehet kiváló úttörővé válni. Megfo­gadtuk: úgy dolgozunk, hogy mi is elérhessük a megtiszte­lő címet. A meghívottak, köztük már nénik is, velünk játszottak, zakatoltak, sóderoztak, újra vidám úttörőkké váltak. Meg­köszöntük. hogy eljöttek kö­zénk azok, akik előkészítői voltak a mi szép gyormekéle- tünk megteremtésének. Ugv szeretnék már én is úttörő lenni. Ügy élni, hogy huszonöt év múlva sok mindent kö­szönhessenek majd nekem is az akkori gyerekek! Neuman Gabriella 4. osztályos tanuló Xatalinpuszta Neuman Gabriella írását a Nógréd megyei Úttörőelnök­ség által meghirdetett fogal­mazási pályázatra beérkezett munkák közül választottuk ki. Felavattak úttörőnek Sok fehér ing ragyog, Napfény csillog rajta. Itt áll iskolánknak Apraja és nagyja. Avatásra gyűltünk Az udvaron össze, Itt van már mindenki Hogy kendőnk felkösse. Most még csak vállunkon Virit drága kincsünk. Alig várjuk már, hogy Nyakunkba terítsük. Felhangzik avatónk Komoly, kedves hangja: A nyakkendőtök a Zászló egy darabja. Vigyázunk is rája, Fogadjuk mindnyájan, S büszkén tekintünk szél Új egyenruhánkban. Juhász Attila Bánk Krónika Az 1650. sz. Petőfi Sándor Úttörőcsapat — Kálló, július és augusztus hónapokra az alábbi úttörőknek rendeli meg a NÓGRÁD című lapot jutalomból: Gedei Zoltán. Koncz János, Vígh Borbála, Tusán Julianna, Nagy Juli­anna, Török Ilona, Billinger Julianna, Budai László. Még két tanulónak már előbb elő­fizettem a kézbesítőnél. Ezek: Koncz Ildikó, Magyar Éva. (Czeba János csapatvezető — Kálló.) Ebben az évben mi voltunk kis . iskolánk „öreg” diákjai. Szeptemberben már a körzeti iskolában, Rétságon kezdjük az új tanévet. A tanévzáró ünnepélyen utoljára ültünk együtt a régi kedves iskola­társakkal, tanítókkal. Az igaz­gató néni és egy harmadikos pajtásunk, Súlyán Marika vett búcsút tőlünk. Olyan szeretettel emlékeztek meg az együtt töltött évekről és hív­tak bennünket vissza az isko­lához, hogy szinte egy szem sem maradt szárazon. Többen el is határoztuk, hogy ezután is segíteni fogjuk a kisdobos­munkát, részt veszünk az ün­nepségek előkészítésében, a szereplésben. Kíváncsiak vagyunk új osztálytár­sainkra, nevelőinkre. Re­mélem, őket is megszeretjük majd, és ugyanolyan lelkesen tudunk ott is munkálkodni, mint itt. De azért első isko­lánkat soha sem feledjük, hi­szen itt tanultuk meg a ne­vünket leírni, az első szava­kat összeolvasni. Ez az emlék mindig elkísér bennünket, bárhová is kerülünk. (Juhász Attila — Bánk.) A jutalmat megkaptuk. Na­gyon örültünk. Nagyon meg­szerettük a Szerkessz velünk !- et. Alig vártuk, hogy az új­ság megérkezzen. Két negye­dikesnek, akik egész évben nagyon jól dolgozták és még nem kaptak jutalmat, meg­vesszük a Pál utcai fiúkat. A többi pénzt társasjátékra költjük. Beszámolunk az év végi eredményekről is. A negyedik osztály átlaga 4,1. A másodiké 3,6. A nyáron ki­rándulni megyünk a csővári várhoz. (Gárdonyi Géza raj — Nógrádsáp.) 10 nap külföldön Jó úttörőmunkánkérf 25- en indultunk június 7-én autóbusszal Csehszlovákiá­ba. Estére érkeztünk tábor­helyünkre, Tátra-Mlynceky- re, amely Igen szép környe­zetben fekszik. A faházakat fenyőfák övezik. Magas, hó­födte csúcsok tekintettek le ránk. Elsőként a- Tátrát is­mertük meg. A Csorba-tónál is voltunk, ez a táj olyan volt színes faházaival, ma­gas fenyőivel, mint egy me­seerdő. Másnap újra nagy túra állt előttünk Á kőcse- repi tóhoz mentünk, termé­szetesen gyalog. Meglátogat­tunk egy csillagvizsgálót is. Autóbusszal és lanovkával utaztunk fel Tátralomnicra. A bércek fölé emelkedő büszke csúcsról pompás pa­noráma tárult elénk. Egyik délután versenyt rendeztünk a szlovák és a magyar úttö­rők között. Szoros küzdelem után mi nyertünk. Másnap Lengyelországba utaztunk, ahol megtekintettük köze­lebbről a Lengyel-Tátrát. Ellátogattunk az auschwitzi haláltáborba. A látottak fel­idézték a német fasiszták kegyetlenkedéseit Ezután Krakkóba utaztunk. Gyö­nyörködtünk a Wawelban. Elmentünk a közeli sóbá­nyába is. Ezzel olyan él­ményben volt részünk, amelyre nálunk nem tehe­tünk szert Gyorsan elrepült a 10 nap Fájó szívvel bú­csúztunk barátainktól. Verebélyi Marianna őrsvezető Mátraverebély

Next

/
Thumbnails
Contents