Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)

1971-06-23 / 146. szám

MOZIÉLET JH / a í 0ß É 9 Kulturális r NAGY SIKERREL, tartották meg Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központ előtti téren a salgótarjáni szimfonikus zenekar Strauss- estjét. Az ingyenes, térzene jellegű előadásnak több száz hallgatója volt. A Miskolcról és a MÁV Szimfonikusoktól megerősített zenekar Róna Frigyes vezényletével adta elő a Cigánybáró-nyitányt, a Bé­csi vér, Mesél a bécsi erdő és a Kék Duna keringőket, vala­mint a Terefere polkát. Az utóbbit meg is kellett ismétel­niük. Hasonló érdeklődés elő­zi meg a Kohász és a Bányász fúvószenekarok június 28-i térzenéjét. ■k AZ ESZTRÁDMÜSOROK időszakát éljük, a kcnnyed, nyári programok iránt is nagy az érdeklődés. A kisterenyei fűtőház szocialista brigádjai, melyek egyébként is rendsze­resen látogatják a színházi előadásokat, ezúttal huszonöt vendéggel képviselik magukat a Hofi—Koós-műsoron, az Expressz-zenekar, Harangozó Teréz és Korda György salgó­tarjáni szereplésén. Június 28- án este nyolckor pedig a kis­terenyei művelődési házban hallgatják meg többen is a fallépő Tolcsvay-triót. * ÜJ OTTHONT KAP — elő­reláthatólag 1977-ig — a ki­tüntetett Salgótarjáni Kohász Művelődési Központ. A kilenc­venéves intézmény épülete már elavult, és feltétlenül szükséges új otthonba költöz­tetése Szeptemberre elkészül­nék a több variációs tervek, 1972-ben előreláthatólag a műszaki tervezéssel is végez­nek, 1974-ben pedig megkez­dődik a korszerű intézmény építkezése. Az új, Kohász Mű­velődési Központ ötvenhárom­millió forintba kerül. * TANCDALESTET RENDEZ­NEK MA, a salgótarjáni Tar- ján-étteremben. Általában ha­vonta egyszer-kétszer műsort is adnak, minthogy a zenés, énekes rendezvények rendkí­vül népszerűek. Ma este Ko­vács Kati, Mikes Éva, Aradsz­LÄMPALÄZ (A Sternből) ky László, Dékány Sarolta és Szikora Jenő énekel Nádas Gábor kíséretében. A kon­feranszié szerepét Halmi Gá­bor tölti be. A műsort az ŐRI rendezte. * IPARMŰVÉSZETI GYŰJ­TEMÉNYES KIÁLLÍTÁS nyí­lik július 4-én, a salgótarjáni József Attila Művelődési Köz­pontban, amely július 17-ig tart nyitva. Ezt követően, jú­lius 18-án kerül sor az egyhó­napos szabadtéri szoborkiállí­tásra. A kisebb szobrokat a művelődési központ bejáratá­nál, a nagyobbakat a tér kü­lönböző részein állítják fel. A szabadtéri kiállítás augusztus 23- án zárul. ★ EGYRE TELIK AZ EM­LÉKKÖNYV Balázs János naiv festőművész salgótarjáni kiállításán, a művelődési közr pont klubjában. Hivatásos művészek és egyszerű látoga­tók nagy elragadtatással nyi­latkoznak a cigány festő ki­forrott művészetéről. Különö­sen a színek kavalkádja fog­ja meg a látogatókat és az a mély tartalom, amely egyné- melyik alkotásból árad. (*r KÉSZÜL A BÁNYÁSZ MŰ­VELŐDÉSI OTTHON FÉRFI­KARA a tatabányai találkozó­ra, ahol a kiváló együttesek mérik össze tudásukat. Június 24- én megkezdik a már kiala­kult műsor újabb gyakorlását. Szeretnének jól szerepelni, hi­szen az a hír járja, hogy a kórusok találkozóját a Televí­zió egyenes adásban közvetíti. A tatabányai találkozó után, a salgótarjáni bányászkórus Öt­napos üdülésen vesz részt Harkányfürdőn. [★] ■ MA TARTJA TANÉVZARÖ ÜNNEPÉLYÉT az Országos Szórakoztatózenei Központ Nógrád megyei kirendeltségé­nek stúdiója a Salgótarjáni Zeneiskolában, délelőtt tíz órai kezdettel. A tanévzáró ün­nepségre, amely alkalmat ad a különböző problémák megvi­tatására is, meghívást kaptak a Vendéglátóipari Vállalat, az AFÉSZ-ek és a társadalmi szervek képviselői. A stúdió tevékenysége rendkívül fon­tos a hallgatók továbbtanulása szempontjából. Jó nyári filmek Jelenet a Ben Wade és A jövő hét filmjei közül bi­zonyára mindháromnak sike­re lesz. A Ben Wade és a farmer izgalmas amerikai Western film, A Varázsló Csi- licsala bácsi három csodáját eleveníti föl, az Akkor hát... szia! című csehszlovák film pedig a fiatalok körében szá­míthat nagy közönségsikerre. Igazi Western filmet elég régen játszottak Magyarorszá­gon, így tehát a Ben Wade és a farmer-, a cowboyfilmek utó­a farmer című filmből da régi érdeklődést elégít ki; A kalandos történet minden várakozással ellentétben még­sem az a régi típusú, vereke- dős, hajszás cowboyfilm, ami­re sokan számítanak, hanem a lelkiző giccsek sorába tarto­zik. Természetesen a kaland, izgalom ebből a filmből sem hiányzik. Már a film kezdete kiexponálja a további kalan­dok és izgalmak sorát: a szik­lás, kietlen tájon száguldó postakocsi útját hatalmas te-' hénesorda torlaszolja el, a te-1 hénpásztorokról pedig kide­rül, hogy nem békés dolgozók, hanem fegyveres útonállók. A banda vezére: Ben Wade. A filmet június 24-től 27-ig dél­után és este egyaránt játssza a salgótarjáni November 7. Filmszínház. Június 28-tól 30-ig kerül ve­títésre A Varázsló című ma­gyar film, amelynek írói Tóth Eszter és Török Sándor, ren­dezője pedig Palásthy György. Ez az első egész estét betöltő magyar mesefilm, élvezettel nézheti az ifjúság minden korosztálya. Az is igaz azon­ban, hogy az örök gyermekek, a felnőttek is megtalálják ben­ne, ami őket érdekli. A re­gényből és a rádióból megis­mert Csilicsala bácsi ezúttal a filmvásznon jelenik meg. Az „Akkor hát. 17 szia!" cseh fiatalokat mutat be, akik némelyike tulajdonképpen hi- vatásszerető, alkotó kedvű ember, csak valahogy a ma­gánéletük félresiklott. Ért a filmet június 28-tól 30-ig a magyar mesefilmmel egy idő­ben, az esti műsorban vetíti a November 7. Filmszínház. Tapasztalatcsere Dunántúli tapasztalatcseré­re utaznak június 28-án a rét­sági járás termelőszövetkeze­teiben dolgozó elnökök, me­zőgazdászok és főkönyvelők. A háromnapos út első ál­lomása a polgárdi tsz lesz, ahol a szövetkezeti vezetők, szakemberek a szabadtartásos szarvasmarha-hizlalás tapasz­talataival ismerkednek meg. A második nap Zalavárra lá­togatnak a nógrádiak és a szövetkezet belső ügyvitelé­vel. a számviteli munka gé­pesítésével ismerkednek. Vé­gül az óhidi termelőszövetke­zetben. a szilázskészítést és gyakorlati felhasználását né­zik meg a rétsági járás szak­emberei. A háromnapos, hasznosnak ígérkező tapasztalatcserét az Agrártudományi Egyesület, a Palóctáj Tsz-szövetség, vala­mint a járási hivatal mező- gazdasági és élelmezésügyi osztálya szervezi. VÉLEMÉNYÜNK AJÁNLATUNK 1H j m i í I \v~\\ *\ i!! || !j [ ÍJ Jelenet a Nyitott könyv, Galambos Lajos: Azok az álmok című új kötetét ismertető, érdekesnek ígérkező műsorából DANIEL LÁNG: INCIDENS *192~e> MAGASUTOM 14. November utolsó napján Eriksson osztaga két vagy há­rom Vietkong-katonát üldözött egy ösvényen, két sor sövény között, amikor az egyik ol­dalról hirtelen tüzet nyitot­tak rájuk. „Feküdj!" — or­dított az osztagparancsnok, és a katonák a földre vágód­tak; a még mindig láthatat­lan támadók golyói por­felhőt csapva pásztázták körül a lapuló katonákat. Néhány pillanat múlva abbamaradt a tüzelés, és a sövény mögül Reilly szakaszának egy másik osztaga bú.it elő. Eriksson osztagának parancsnoka dur­ván lehordta kollégáját, aki szabadkozott. Tévedés történt, mondta, embereivel éppen szundikált, amikor futó lábak zaja ébresztette íe1 őket, és ösztönösen arra gondoltak, hogy az ellenség közeledik. Rögtön tüzet szüntettek, amint elhangzott az amerikai „Fe­küdj!” vezényszó. A két osz­tag esetlenül ácsorgott egy­mással szemben, és Eriksson őrmestere, még mindig ha­ragosan, kijelentette, hogy amióta Vietnamban van, ilyen „tévedést” még nem tapasz­talt. Miközben arra vártak, hogy őrmesterük haragja csil­lapodjék, Eriksson, más dolga nem lévén, végignézte a má­sik osztag tagjait Szeme hir­telen megakadt egy kifejezés­telenül bámuló, ismerős ar­con. „Manuel volt az!” emlé­kezett Eriksson. „Csak egy­másra néztünk, nem is üdvö­zöltük egymást. Ahogy az ar­cát néztem, eszembe jutott egyszerre két kérdés is, amit tőle vagy az őrmesterétől szí­vesen megkérdeztem volna. Hogy ki nyitott tüzet először Manuel osztagából És, hogy ki adta le az utolsó lövést. Nem tudom, mit feleltek vol­na — azt mindenesetre tud­tam, hogy Manuel alaposan benne érezhette magát a sla- masztikában.” így vagy úgy, Vorst száza­dos gondoskodott róla, hogy Eriksson még a következő nap hajnalán eltávozzék pa­rancsnokságáról. A hetven mérföldre eső Camp Radoliff- re küldte, az első légi hadosz­tály támaszpontjára, An Khe városka közelébe. Erikssonnak addig kellett ott maradnia, amíg meg nem érkezik gép­fegyverkezelői kinevezése, mert Vorst mór elküldte Eriksson áthelyezési papírjait a helikopter -parancsnokságra, hogy ott hivatalosan jóvá­hagyják az áthelyezést. Addig ideiglenes szolgálatát egy ács­különítményben kellett végez­nie, amely a húszezres lélek­számú támaszpont számára új lakhelyeket épített. Eriksson boldogan hallotta ezt, mert mindig szenvedélye volt az ácsmunka. De egy lényege­sebb okból is örömére volt, hogy Radcliffbe helyezték. Abban bízott, hogy itt több esélye lesz segítőtársat ta­lálni, mint a szakaszparancs­nokságon. A mindennapos, kí­méletlen harcoktól távolesö tály támaszpontján, és így sokkal nagyobb volt rá az esé­lye, hogy megtalálja azt a hatékony pártfogót, akire szüksége volt „Attól a perc­től fogva, hogy megérkeztem NÖGRÁD — 1971. június 23., szerda Radcliffberj talán kevésbé tértek napirendre az emberek az indokolatlan kegyetlenke­dések fölött; no meg sokkal többen voltak itt, egy hadosz­Radcliffbe, állandóan őt ke­restem, akárki legyen is” — emlékezik EriKsson. (Folytatjuk) Vasárnap este jó ideig az­zal passzióztam, hogy fe­szült figyelemmel lestem a semmit. Azt, ami nem tör­ténik. Talán első pillanatra ért­hetetlen, amit mondok, pe­dig csakugyan az az igaz­ság, hogy az esemény telen- séget filgyeltem a képer­nyőn. Azt az alig-valamit, amit a súlyemelő sport, mint vizuális látvány je­lent. Mert kérem — bár ez ügyben nem vagyok szakér­tő, — de az a tapasztala­tom, hogy általában min­den sportágnak megvan a maga lendületes drámai konstrukciója, ami feszültté, érdekkeltővé teszi a néző számára a látványt. A lab­darúgásban ez 90 perc, az ökölvívásban háromszor há­rom ... és így tovább. A súlyemelés ilyen vonatko­zásban valahogy nem az esetem, s gondolom, nem vagyok egyedül vele. Hiába na, nem érzem benne az ember emberrel, csapat csapattal szembeni erőfeszí­tés, minden áron győzni akarás hevületét. A súly­emelő kijön a dobogóra, a bemondó közli: pillanatnyi­lag mennyit nyom a rúdra helyezett korongok összes­sége, aztán a versenyző végtelennek tűnő másod­percekig szemez a súlyzó­val, vagy a mennyezettel (azt mondják: koncentrál), derékszíján szorít, végül az egész lényegi művelet, ese­mény, történés már csak néhány pillanat tört része. Vagy sikerül föltartani a szert, vagy nem. Ennyi az egész. És ezek a pillanatnyi ak­ciók a várakozások sem­mijével tetemes műsoridőre rúgnak, olyannyira hosszú­ra, hogy a közeli egyéb mű­sorokat is kiszorítják az adásból. , Vasárnap például Komlós műsorát, Az érem harmadik oldalát Igaz, lé­nyegében az is sportese­mény, az elme tornája. S lényegében ott sem történik semmi. De mégis: micsoda más az a semmi. Hogy a sport nyelvénél maradjak: csupa szellemi asszó, remek szőri- poszt, csattanós, intellektu­ális tussal általában. A koncentráció és az övhúzás műveletét nyilván kulisszán kívül végzi Komlós sport­társ, így a lényegi produk­tumra tiszta tíz perc jut Azaz jutna, ha a szellemi erőmutatvanynál nem im­ponálna jobban a tévének is — a fizikai. Hiába, a kettő nem azonos súlycso­port! Ma, szerdán 18,35-kor Rátonyi József szobrászmű­vész kiállításáról jelentke­zik a Tv Galériája. Az esti adásban jelentést kapunk az Országházból, a parlamenti ülésszakról, majd a Húsz­ezer mérföld szárazon és vízen 8. részét láthatjuk. A nyitott könyv sorozat 21,40. kor Galambos Lajos: Azok az álmok című új kötetével ismertet meg bennünket. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents