Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)
1971-06-23 / 146. szám
IVdgrád vendége volt A strand környékén egryre több víkendház emelkedik; a magánépítkezések mellett most már a vállalatok is építkeznek dolgozóiknak. A Nógrád megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat társadalmi munkában, szakemberek irányítása mellett építi a hét végi víkendházát öregek napközi otthona Kisterenyén. Csupa elfáradt, idős ember, akik rászorulnak a támogatásra, szeretetre, törődésre. A napokban az egyik bottal tipegő öreg néni rámutatott az új kerítésre, kapura és a frissen „készített” járdára. — ök csinálták. — Kik azok az ők? — Hát azok a fiatalemberek, szocialista brigádtagok — felelte kicsit furcsán ejtve a szót, szocialista brigád. Bővebb feleletet Kecskés Vendelné az otthon vezetőjétől kaptunk. — Tulajdonképpen, másfél éves működését tekintve, új az intézményünk. Létrehozásának igazi értéke a társadalmi összefogás. Az otthon kellemes környezetet jelent az idős embereknek, berendezése meghitt, az étkezés korszerű, a követelményeknek megfelelő. Még A biztonsági öv megóvja a szemet A gépkocsi-szerencsétlenségeknél bekövetkező szemsérüléseknek mintegy 45 százaléka az egyik vagy mindkét Szem elveszítésére vezet. A vakságot majdnem mindig az egytáblás biztonsági üvegből készült szélvédő szilánkjai okozzák. Az Egyesült Államokban alkalmazott lényegesen nagyobb lelenállóképességű elülső ablak ugyan csökkentette a szemsérülések számát, a koponya- és nyakcsigolya-sérülések ellenben megszaporodtak. Dr. Müller-Jensen müncheni szemorvos (egyetemi szemklinika) ezért sürgősen ajánlja a biztonsági övék alkalmazását : ezáltal a szemsér^ilé- sek háromnegyed része elkerülhető volna. nem sikerült a környéket rendbe tenni, elhanyagolt volt a kerítés, hiányzott a járda és a park. Hamarosan megjelentek Kisterenyén a nagybátonyi gépüzem kisterenyei részlegének dolgozói, hogy megkérdezzék az öregek napközi otthonának vezetőjétől, mit segíthetnének, természetesen társadalmi munkában. A kerítés anyaga, az oszlopok, drót, cement, festék már megvolt, csak az építkezésre várt. Május végén, aztán a gépüzem brigádja megkezdte a nagy feladatot. Befestették a kaput, megcsinálták a kerítést, járdát építettek. Hogy csinosabb legyen a park, még a kerti padokat is bemázolták. Több mint 210 órát dolgoztak önzetlenül és nagy lelkesedéssel. Nagyon megszerették őket az otthon, lakói is, akik nagyon örültek a kerítésnek, járdának és annak, hogy gondolt rájuk a brigád. Mert a törődés különösen jólesik a kisterenyei öregeknek ... O. L.-né R. L Javorszkij professzor — Ügy gondolom, hogy az SZKP XXIV. kongresszusa nemcsak a Szovjetunió előtt álló feladatok megjelölésében volt jelentős, de egyben összefoglalta a nemzetközi élet eseményeit is — kezdte beszélgetésünket R. L. Javorszkij professzor, a novokuz- nyecki Pedagógiai Főiskola rektora, a területi pártbizottság tagja, aki egyhetes Nógrád megyei előadókörúton vett részt testvérmegyénkből, Kemerovóból. — Amint azt már érzékelhették a beszámolókból — folytatta —, a kongresszus nagy teret szentelt országunk gazdasági életének, fejlődésének. Egyrészt összegezte gazdasági fejlődésünk jelen sajátosságait, másrészt megjelölte azt az utat, amelyen a szovjet nép élet- színvonalát tovább kell emelni. Ez a két gondolat hatja át törekvésünket, hogy tegyünk meg mindent a szükségletek kielégítése érdekében. Ehhez csupán annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ez a törekvés tette a legmélyebb benyomást a kongresszuson jelenlevő külföldi delegációkra. Tehát előadásainkon terveinkről beszéltünk, ismertettük célkitűzéseinket Nógrád megye dolgozói előtt. Javorszkij professzor történész, tehát a társadalomtudományokkal foglalkozik. Témaköre; az SZKP gazdaságirányító tevékenysége, káder- munkája az ipar területén a Nagy Honvédő Háború alatt. Szibériából való elutazása előtt kapia kézhez azt a gyűjteményes kötetet, amelyben — többek között — az ő egyik tanulmánya is helyet foglal. Ez annál is örvendetesebb volt neki, mert — mint mondotta — az utóbbi években nagy megélénkülés tapasztalható a szovjet egyetemek, főiskolák marxista-leninista tanszékeinek munkájában. Az' SZKP KB egyik korábbi határozata ugyanis a társadalomtudományok erősebb művelésére hívta fel a figyelmet, s ez a felada; elméleti vonatkozásában is érdekes a szak emberek számára. Az említett határozat elismeréssel szólt az eredményekről, de egyben azt is jelezte, hogy egy-két kérdést még nem sikerült elmé letileg kimunkálni a szocializmus építésének gyakorlatában. A tudományos-technikai forradalom ugyanis a Szovjetunióban Is élesen teszi fel a kérdéseket. Az összes feladat közül is kiemelkedik az a szükséglet, hogy sokoldalúan dolgozzák ki: miképp lehet a társadalmi fejlődést tudományos alapon irányítani? Ennek a törekvésnek köszönhető máris több tudományos dolgozat. A XXIV. kongresz- szus is aláhúzta a társadalomtudományok alkotó fejlesztésének fontosságát. Máris megállapítható, > hogy a kutatások eredményei kötődnek a kongresszus megállapításaihoz. Javorszkij professzor beszélt az irányításával működő no- vokuznyecki Pedagógiai Főiskoláról is: — 4500 hallgatója van főiskolánknak, fele nappali, fele levelező tagozaton tanul. Tizenkilenc tanszék működik intézmény ünkben. Hallgatóink a Kuznyecki-medencéből kerülnek ki, s egyben az itt jelentkező igényeket elégítjük ki. A hallgatók részt vesznek a tudományos kutatásokban is. Egyes tanszékek komoly megrendeléseket kapnak. A műszaki tanszék például kohászattal kapcsolatos feladatokat végez. Foglalkozunk az Altáj földrajzával és gaológiá- jával is Évenként expedíciókat szervezünk a 3—4 ezer méter magas gleccserek kutatására. Megtudtuk Javorszkij professzortól, hogy a főiskola komoly eredményeket ért el a gépi és gép nélküli nyelvi programozott oktatásban. A Szovjetunió Felsőoktatási Minisztériuma ma több egyetemnek, főiskolának ajánlotta a novokuznyecki módszerek átvételét. Arra a kérdésre, hogy milyen feladatok foglalkoztatják jelenleg a szovjet felsőoktatást, Javorszkij professzor így válaszolt: — Az új főiskolai tantervek bevezetésével több figyelmet kell szentelnünk a felsőoktatás pedagógiájára és módszertanára. Feleletet kell keresnünk valamennyi kérdésre, amelyet a szovjet iskola mindennapi g/akorlata vet fel. Végül a Nógrád megyében eltöltött napokról beszélgettünk. — Benyomásainkat azok a baráti érzések uralják, amelyek találkozásainkkor jöttek létre — mondta. — Az itteni vezetők megismertettek bennünket a megye életének különböző területeivel. Arra törekedtünk, hogy minél többet lássunk és értsünk meg abból a sok jóból, amiben az itt élő embereknek van részük. Hiszen törekvéseink azonosak: csak akkor számíthatunk sikerre, ha merítünk abból a kollektív tapasztalatból, amelyet a szocialista országok gyűjtöttek össze, s dolgoztak ki — mondotta befejezésül R. L. Javorszkij professzor. M. Zs. Kiváló óvónő Lelkesedő lobogússal Amikor először kerestük Czudar Sándornét, a balassagyarmati Deák Ferenc utcai Óvoda vezetőjét, éppen távol volt. — Ma veszi át a kitüntetést — mondta az egyik óvónő, aki az udvarban ugrándozó gyerekekre vigyázott. — Budapestre utazott, a minisztériumba ... Valóban, aznap kapta meg Czudar Sándorné a Kiváló Óvónő kitüntetést. Az ünnepi hangulat, a köszöntés, az akkori boldog, megelégedett lelkesedés ma már távolabb van egy kicsit, de megmaradt a jól végzett munka öröme. A „gyerekei" és a kartársai Máriának hívják. így, ilyen komolyan. Valahogy ez illik az egyéniségéhez. Egyébként húsz éve van Balassagyarmaton. Kalocsa környékéről került ide. Ezt a húsz esztendőt egyetlen óvodában töltötte. Abban, amelyikben ma is dolgozik... Mária óvó néni mosolyog: — Amikor felajánlották, hogy jöjjek ide, azt sem tudtam, hogy a Gyarmat egyenlő Balassagyarmattal. Rendkívül tevékeny, sokat dolgozó, vidám asszony Czudar Sándorné. Amellett, hogy a Deák Ferenc utcai négycsoportos óvodának a vezetője, óvodai felügyelő Balassagyarmaton és a szécsényi járásban. Hirtelenében nehéz lenne ösz- szeszámolni, hány óvodás és óvoda gondja van a vállán. Hogy egy lépéssel továbbmenjünk, megyei továbbképzési felelős is. A gyakorlatban ez annyit, jelent, hogy hetenként két-há- rom alkalommal vonatra, vagy autóbuszra iil, és utazik. Annyi lobogó lelkesedés árad belőle, hogy rögtön elhiszem: amit Mária óvó néni tesz, azt mindig szívvel-léíekkel csinálja. — össze sem lehet hasonlítani a mai és mondjuk a húsz évvel ezelőtti óvodákat — mondja, miközben babákat, játékokat, autókat nézegetünk, amelyek ugyancsak bőven sorakoznak a polcokon. — Emlékszem, amikor én kezdtem, egy kopár udvaron még 80— 100 gyerek is rohangált. Ma már lényegesen nyugalmasabb légkörben dolgozunk. Nyu- godtabbak a gyerekek, és nyu- godtabbak az óvónők is. A gyerekmegőrző szerep már a múlté. Családias légkörben, valóban nevelni, formálni akarunk. Czudar Sándorné mindig valami új dolgon töri a fejét. — Pedig nem egyszer mondta már ijedten valamelyik kartársnőm, jaj, csak ki ne találj már megint vaiamit! — nevet. — Egy kicsit meg is sértődtem akkor. Aztán hamar kiderült, hogy mégiscsak bevált az az „új dolog” ... Ami engem Illet, én mindig szívesen kipróbáltam minden újat, még ha szokatlan volt is, pillanatnyilag. Vallom, hogy ez tartja meg az embert frissnek, érdeklődőnek, mozgékonynak. Ebben az óvodában nagyon sok érdekes szemléltetőanyag várja a kicsinyeket. Mária óvó nénivel egy nagy tablót né zegetünk, amely azt az ösz- szefoglaló címet viseli: hajók. Megtalálható ezen minden, ami összefügg a tengerrel, vízzel, hajózással. Középen matróz mosolyog, pipával « szá jában, mellette egy múlt századbeli vitorlás, modern hajó, horgászó gyerekek, tengeri kikötő. — Kértük a szülőket, hozzanak képeslapokat. Ezekből a minket érdeklő képeket kivagdostuk, aztán felragasztottuk. Így, ha valamilyen fogalomról esik szó, a gyerekek könnyebben, gyorsabban, érdekesebben ismerik meg a világ dolgait. Szinte csoda, hogy jut ideje mindenre? Pedig az óvodai feladatok mellett két nagy fiú is várja, hogy anyuka velük is törődjék. — Valahogy mindig futotta mindenre az időmből, ha nehezen is. Igaz, néha a fiaim kicsikét háttérbe szorultak az óvoda mögött. Otthon sem tudok szabadulni a tervezgetés- től, a feladatoktól. Mindig az foglalkoztat, mit kellene csinálni, hogy még jobb eredményeket érjünk el. Főként pedig az, hogy mindig, minden kicsi igazán otthon érezze magát, ha óvodába jön ... Csalai Erzsébet 1 Kerékpárral nem, autóval igen... Balassagyarmatnak az a Nyírjes, ami a fővárosnak, sőt, az egész országnak a Balaton: a városból az utóbbi időben egyre többen strandolnak, pihennek a kies környezetben fekvő tórendszer mellett. Tavaly, s különösen az idén gomba módra nőttek ki a hét végi házak a tavak mellett, bizonyítva azt, hogy a balassagyarmatiak egy része nemcsak alkalmanként keres szórakozást itt, hanem rendszeresen itt akarja tölteni munka utáni szabad idejét. A városi tanács hamar felismerte a tórendszer varázserejét, s a telekvásárlási akció megszervezésével, ivóvíz bevezetésével és megfelelő autóút kiépítésével járult hozzá, hogy a Nyírjes a pihenni vágyó tömegek, s ne csak néhány vállalkozó szellemű ember üdülőhelye legyen. Éppen ezért keltett osztatlan meglepetés^ sőt felháborodást, hogy a közelmúltban olyan útjelző tábla került a Nyírjesbe vezető autóút végére, mely az üdülőtelep saját úthálózatán megtiltja, hogy kerékpárral és a motorkerékpárral közlekedjenek. Pontosabban, nemcsak ez az intézkedés váltotta ki az ellenérzést — a lakosság érdekelt része inkább amiatt háborodott fel, hogy a tiltó rendelkezés a személygépkocsikra nem vonatkozik. Aki kerékpárral vagy motorkerékpárral teszi meg a városból a tavakhoz vezető mintegy három kilométeres utat, az célja elérése előtt néhány száz méterrel kénytelen leszállni, járművét maga mellett tolva a tavakhoz bandukolni — s közben minduntalan az út mellé húzódni, hogy a mellette elhaladó autóknak helyet adjon. A kétkerekű járműveket elvileg a tiltó tálba közelében létesített „parkolóhelyen” is le lehet tenni (felvigyázó pines), de erre — érthetően — kevesen vállalkoznak — senki sem akar gyalog hazamenni... A lakosság — nem csoda — az intézkedés igaztalan voltát emlegeti. A városi tanács építési osztályán, ahova felvilágosításért fordultunk, árról tájékoztattak bennünket, hogy az üdülőtelep nyugalmát korábban gyakran zavarták az egymással versengő motorosok — a táblák felállítására miattuk volt szükség. De mivel a motorral rendelkezők túlnyomó többsége rendzavarás nélkül közelíti meg célját, s á kerékpárosokról hasonló rendzavarás nehezen tételezhető fel, indokoltnak látszik a városi tanács végrehajtó bizottságának az az elhatározása — erről is az építési osztályon értesültünk —, hogy felülvizsgálják, s ha kell, módosítják a tiltó rendelkezést. Valóban, minél előbb szükség van erre, már csak a szóbeszéd megfékezése miatt is ... B. L. Átadták a tisztítóberendezést Tizennégymillió forintos beruházás fejeződött be a napokban Szécsényben; átadták a szennyvízcsatorna és -tisztító telepet rendeltetésének. Eddig a csapadékelvezető csatornába vezették bele a községben felgyülemlő szennyvizet, most ez a tisztítóberendezésen keresztül kerül a patakba. Az átadástól számított egy évig próbaüzemeléssel dolgozik a szennyvíztisztító telep, közben állandó laboratóriumi vizsgálatokat végez a Vízminőség Vizsgáló Intézel. A vizsgálatok célja, hogy megállapítsák; megfelelő-e a szennyvíz tisztítása, beválik-e, eléri-e célját a sok millió forint költséggel épült berendeNOGRAD — 1971. június 23., szerda
