Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)

1971-06-15 / 139. szám

Képernyő előtt Egyenetlen harmónia A József Attöa Színház mindent elkövetett a Harmó­nia érdekében, vérbő komédi- ázási lehetőségre azonban csak Feleki Kamillnak, helyenként, egy-egy villanásnyi időértékig Ügy tűnik most már, tuda- a szerepközpontú színpadi tos törekvésről van szó; az építkezés szülte, mondhatni utóbbi hónapok tévéműsoré- csírájában, a dramaturgiai ból egész formás Molnár- kényszerhelyzeteket, hogy a ciklus kerekedik ki. S ha na- központi alak partnereiről idő- gyobb távot tekintünk be, ak- ről időre mintha teljesen meg- kor polgári drámaírásunk feledkezne az író; funkció Gobbi Hildának, Gyöngyössy egyik legszámottevőbb alakja nélkül lézengenek a játékban, Katalinnak és Márton András- valamennyi jelentős művét vagy jelentéktelen szemlélői nak volt. Pálos Zsuzsa tehet- viszontláthattuk a képernyőn — jobb esetben reagálói a sége vergődött a silány fel- — így a Liliomot, a Pál utcai történéseknek. Különösen ki- adatban, a többi szereplő; fiúk változatát, a Színházat, rívó módon felesleges személy Zoltay Miklós, Káló Flórián, a Játék a kastélybant, a Dók- ilyen értelemben Ilona és Pál, Bárány Frigyes, Örkényi Éva, tor urat, csak alig egy hete de dr. Péternek, vagy a Pre- Űjréti László és Vígh Imre a Csendélet című egyfelvoná- látusnak, Szávitsnak, Annának is nagyobbára csak statisztált sósának tévé-adaptációját, s és a Táviratkihordónak Feleki oldalán, most, az elmúlt szombaton ugyanúgy alig van befolyáso- „ Harmónia című színművét a ló szava abban, ami Kornély József Attila Színház produk- otthonában játszódik. Még ciójában. Ilona, Kornély felesége, s a Azt szokás mondani: evés különös családi játszmában el- közben jön meg az étvágy, sőrendűen érintett Marianne valahogy így lehetnek Molnár és Vili, a szerelmes fodrász- bajnokságról Tápunk közvet“- Ferenc müveivel is a televi- legény is alig hitelesíthető al- ^ három adósrészben is. ziosok Viszont az is kétség- katok, inkább árnyképek. Közben 20 órakor A csavargó í?!f”L^0gyla/.Í?,5,0^?i'Í_ta,?" reÄ„,ld°= ÄZ című Eftimiu-vígjátékot lát­hatjuk a békéscsabai Jókai Ma, kedden 16.55-től izgal­mas nemzetközi sportesemény részesei lehetünk. A Telesport keretében az ökölvívó Európa „Balázs János művészetének be­mutatásával mai művészeink so­rába olyan ritkán előforduló al- kotótípust iktathatunk, akiinek fantasztikumok Iránti vonzódása monumentális ábrázolásmóddal párosul.” Magyar Nemzeti Galéria Azt látjuk, munkatársa, vasárnap délelőtt szakaszban minden Művelődési Központ klubjá ban rendezett kiállítás meg lálkozás — bármily ínyenc fa- cselben, ahol a filmvászon latokról legyen szó — nem előtt a főszereplő élőben is mindig tesz jót a szervezet- megjelent. A Harmónia egyet- nek — a szellemi szervezet- len élő személye Kornély, nek sem. Ez esetben pedig mindenki más csak figura­nem pusztán az egyoldalú vetület, a hús és a vér való­szellemi táplálékról beszélhe- sága nélkül. tünk, hanem annak minősé- _____________________________ géről is. Az ugyan, azt hi­szem, elvitathatatlan, hogy Molnár gourmandoknak keve­rő színpadi szakácsművész, de van-e olyan szakács, aki hé- ben-korban el ne sózná, vagy ízetlenül ne hagyná az ételt? A színpad boszorkánykonyhá­ja pedig éppenséggel olyan hely, ahol ez a lehetőség bár­kivel bekövetkezhet. Ez áll történetesen a Harmóniára is, amelyet az irodalmi piac ár­folyamában nemigen jegyez­nek. Mintha 1932-re kissé megfáradt volna az író ko­rábbi műveiben annyira im­ponálóan könnyed szellemes­sége, és mintha színpadi biz­tonságérzete is megingott vol­na, mert a színmű történése csak rendkívül nehézkesen bontakozik, léten-nyomon dra­maturgiai megalkuvások üt­köznek ki a- cselekmény vi­telében. Molnár ezúttal erősen alatta marad önmaga kvali­tásainak, s az a nyilvánvaló szándéka, hogy a Harmónia Dalegylet jubiláns karnagyá­ban és környezetében elénk vetítse a hazugságokra, anya­giasságra épülő, de a külszín mázára kényesen vigyázó pol­gári erkölcsöt —, amelynek egyetlen erőfeszítése a családi harmónia látszatának minden áron való megőrzése — meg­lehetősen erőtlenül érvényesül. Molnár kétségkívül szerep­dráma írására vállalkozott a Harmóniában, Kornély kar­nagy-tanácsos úr figurájának megmintázásával. S bizonyára hálás szolgálatot is tett ezzel a mindenkori alakítóművész­nek — ezúttal a sorrendben Feleki Kamillnak. De épp ez Színház előadásában. Kulturális S ■I VQ2AIVC > TERÜLETI TÁNCVER- Nógrád megyei Vegyesipari szült a világom, ebből kflenc­SENY. Balassagyarmaton jú- Javító Vállalat dolgozói. Jú- ezer a televíziók számára. A nius 27-én területi táncver- nius 23-án faipari szeminári- nagy amerikai vállalatok át­senyt rendeznek. A résztvevő- umra kerül sor a Mikszáth álltak a „nagyüzemi” terme­ket a Népművelési Intézet Kálmán Művelődési Központ- Lésre, a komputer-produkció- által javasolt táncklubok ban. Az Ipoly-bútorgyár ha- ra. A gyakorlat azt mutatja, versenyzőiből válogatják ki. lassagyarmati és szécsényi te- hogy az egyperces, az úgyne- A versenyen — amelyet a lepének, s az Ipoly -vidéki vezett minifilmek a legkere- Szántó Kovács János Gimmá- Erdő- és Fafeldolgozó Válla- settebbek. (Képes Ifjúság), zium dísztermében rendeznek lat dolgozóinak részvételét meg — a D—1 és a D—2 ősz- szervezik meg. tályokhan indulnak majd a AIDA. Az 1970/71-es ope­versenyzők. A táncverseny- Mr] naévad utolsó előadását ma nek Nógrád megyei résztve- 15-én és 16-án, szerdán tart­vői is lesznek, az országos ÖT MAGYAR MŰVÉSZ ja a debreceni Csokonai Szín­jelleget azonban az is indo- grafikáiból nyílt kiállítás a ház társulata. Ezúttal Verdi; kolja, hogy Nógrádban kevés közelmúltban a dortmundi Aida című négyfelvonásos táncklub működik. i*. BALASSAGYARMATI SZE­MINÁRIUMOK. A palóc nyár programjaként június 22-én Vasas-szeminárium cím­mel tudományos előadásra és konferencáira kerül sor a ba­lassagyarmati Nógrád megyei Fémipari Vállalat klubtermé­ben. Szakmai előadások hang­zanak el, s konzultációra is sor kerül. Három helyi vállai Lat vasasai lesznek a résztve­vők: a Fémipari Vállalaton kívül a Kábel Művek és a Utermann Galériában. Czinke dalművét mutatja be a kö- Ferenc, Gross Arnold, Pász- zönségnek. A felújítás rende­tor Gábor, Segesdi György és Sziráki Endre lapjaival is­merkedhet a közönség. zője Kertész Gyula, Erkel- díjas. Ismét láthatja a szín­házlátogató közönség Tóth Józsefet, aki a király alak­ját kelti életre. Amneris sze­repében Tibay Kriszta és Varga Magda, Aida alakjá­ban Czakó Mária és Kőváry szerkesztő Anikó jelenik meg. Radamest szerkesztői Horváth Bálint, Ramphist Új Csoníváry jelentkezett — Kezdte beszédét F. Mi- zak a Pécskő-clornbon” c. fest hály Ida művészettörténész, a mény. sélő” zöldes-sárgás, foszfo- ban. Az ,,Egő világ” nagymé- reszkáló színhangulata jó retű képmezőjén a pusztulás példa erre. A gondos kidől- vízióját idézi, amikor a Nap gozás, aprólékos, szinte kínos veszélyesen megközelíti a precizitással készült képek Földet. De az ő fantáziája egyik jellemző darabja a „Há- megmenti az embert. A kép középpontjában levő Föld ten­gerei elképzelésében össz- hogy a korai pontosulnak, kilövelnek a részletre Nap felé, s így megmentik az a salgótarjáni József Attila egyforma gondot fordít, nem emberiséget, De nemcsak a tesz különbséget lényeges és tüzes Nap, hanem épp a ki­lényegtelen között. A „Mada- hülő Nap fenyegetésétől is nyitásán. A ' : állítás a Ma- rak” c. kép is ekkor keletke- fél. A „Jégkorszak” című ké- gyar Nemzeti Galéria, a Sal- zett, ami a számára oly fon- pén a kihűlő Földet emberek tos függetlenség gondolatát és más különös lények veszik gótarjáni városi Tanács és a megyei művelődési központ fejezi ki. közös rendezésében jött létre, kifejezése A látvány szigorú körül, testükkel melegítik, óv- után fantáziadús, ják a pusztulástól. Tudja, ez 1*1 A KECSKEMÉTI „FOR­RÁS” című irodalmi és mű­vészeti folyóirat bizottsága a lap és fővárosi munkatársai ré- Tréfás György énekli. Amo- szére találkozót rendezett a nasro szerepében Gazsó Já- Fészek Művészklubban. Az nőst hallhatjuk. Az előadás összejövetelen száznál több jelmezeit Greguss Ildikó, író és művész találkozott a díszleteit Langmár András megye vezetőivel és folytatott tervezte. Karigazgató Tamay több órás baráti beszélgetést. György. Mindkét előadást ■rA „Forrás” körül tömörült Szabó László karmester ve- kecskeméti írók a találkozó zényli. Közreműködik a Cso- végén rangos irodalmi estet konai Színház balettkara, a adtak a klub nagytermében. MÁV Filharmonikus Zenekar, a Csokonai Színház és a Jár- * műjavító Vállalat énekkara. Mindkét előadás hét órakor A RAJZFILM iránti keres- kezdődik, a Salgótarjáni me- let világszerte megnöveke- gyei József Attila Művelődési dett. Mintegy tízezer film ké- központban. Kaffka Margit regényéből irta Illés Endre a Hangyaboly for- gatókönyvét, amelyből Fábri Zoltán készít filmet. A történet egy zárdában játszódik, szereplői apácák és növendékek. A különös, fojtott levegőjű mikrotársadalomban drámák zajla­nak le: nézetek csapnak össze, érdekek ütköznek meg, érzé­sek születnek és érzéseket ölnek meg, belenyugvás, megal­kuvás kerül szembe a győzedelmes szabadságvággyal. A fő­szerepeket Törőcsik Mari, Vass Éva, Andai György fh., Ma- kai Margit, Jarka Schallerová és Fónay Márta játssza. Ope­ratőr Illés György. Képünkön: jelenet a filmből. (Törőcsik Mari és Fónay Márta.) A kiállítás rendezésének kü- oldottabb képek sorozata kö- mégsem lehetséges. Beletörő­dik a pusztulásba, de csak egy lön érdeme, hogy a gondosan vetkezik. A pipázókról festett válogatott anyagot, olyan két kép, az „Anya gyermek- pillanatra, mert a képen ősál­rendszerezett formában mu- kel”, „Virágok” c. kompozí- latok jelennek meg, a hideg tatja be, hogy módunk nyílik ciók. Ezeknél a képeknél a Balázs János naiv festő fejlő- belső désének útját és máris felíe- bölcs zésre. A „Sivatag” azt a mély emberi gondolatot tartalmaz­za, hogy a minden megpróbál­dezhetŐ korszakait is nyomon követni. A kiállítás 31 képe időren­di sorrendben következik. Ez megkönnyíti számunkra felfe­jég birodalmát átvészelők, és líraiság, a szemlélődő az élet újra indul és jelen van életfelfogás jut kifeje- szüntelen. Ezekkel és hasonló gondola­tokkal viaskodik Balázs János, aki öregen, hatvanhat éves tatást elviselő ember jogosan korában jutott el a nyilvá­„ ____ _______________ megérdemli a boldogságot. A nossághoz Egyedülléthez szo­d eTii a *YoivamatT,*”uTetve a következő korszakban az egész kott szelleme mindezt nehe- .. < .. - - -- —*—zen viseli el. Munkáját befe­jezni készül és ezt írja; . .Szellemem sötétségbe bo­rul, lelkemben vészesen háborog- nak az ellentétek, agyamon őr­jöngve cikáznak a gondolatok, s közben kivillan egy ingatag el- határozás! én már aligha veszek Ebben a korszakában mar ecsetet kezembe, hogy vázoljam változás fázisait. A legkoráb- emberiség gondját vállalja bi képeken a látvány, a való magára. Környezettől, a min­világ, a környezet hű vissza­adására törekszik. Ragaszko­dik a valóság' elemeihez, nem­csak részleteiben, hanem ösz- szefüggéseiben is. Eleinte nem dennapi problémáktól így jut el az egész világot átfogó lé­tezés, megmaradás gondola táig is fest, inkább lerajzolja a inkább festőién, kevesebb kon- tovább összekuszált szerkezetét az látottakat, majd kiszínezi, túrral oldja meg képeit. Az életnek, amelyben sok a gyűlölet, szinkezelése már ekkor emberiséget érintő gondok tésV mmt"I* 0*2vmáshoz hangulatot között a fenyegető veszedel­mek foglalkoztatják elsősor­Igaz, furcsa, különös kölcsönöz képeinek. megve­tés, mint az egymáshoz való kö­zeledés.*» Szatmári Béla % Védekezzünk a vadkár ellen DANIEL LANS: INCIDENS a 192-es MAGASLATON 7. Mikor Clark és Rafe eltávozott, Eriksson úgy érezte, hogy egyik izgalomból a másikba csöppent — a három vietna­mival való összecsapás helyett most az a jóval bonyolultabb próbatétel vár rá, hogy egye­dül kell maradnia Maóval. Nem tudta, hogyan viselked­jék vele, bár furcsamód úgy érezte, hogy már jól ismeri, a zokogása hallatán olyan fel­indulást érzett, mint még so­ha életében. Még az is át­ment az agyán, hogy lelövi a lány támadóit, de mondta ne­kem, „akkor négy holttestről kellett volna számot adnia.” Amikor megkérdezték az egyik tárgyaláson, mit érzett, ahogy a kunyhó oldalánál a fűvön ült, így vallott: „Azt kíván­tam, bár sose keveredtem vol­na ebbe a helyzetbe. Azt is elmondhatom, hogy imádkoz­tam, és megfogadtam, ha va­laha is élve kikerülök ebből a helyzetből, mindent meg fo­gok tenni, hogy ezek az embe­rek megfizessenek a tettü­kért.” Eriksson leghosszabb hall­gatása következett. Amikor újra nekikezdett, az ő mérté­kével mérve, sokáig beszélt: „Ahogy Mao meglátta, hogy belépek, azt hitte, meg aka­rom erőszakolni. Sírni kez­dett, és esedezve hátrált elő­lem. Fáradtnak és betegnek látszott, percről percre fá­radtabbnak és betegebbnek. Az az érzésem támadt, hogy bizonyára valami sérülés ér­hette, bár ezt nem tudhattam. Fekete pizsamaruhája volt rajta. Kekszet adtam neki, marhagulyást és vizet. Először kapott enni, mióta elhurcolták falujából — akkor még sötét volt, most pedig délután. Áll­va evett, szipogott egy sort, aztán evett, megint szipogott, megint evett. Rajtam tartotta a szemét, mintha ki akarta volna találni, miért játszom vele. Mikor befejezte az evést, motyogott valamit vietnamiul, talán azt, hogy »köszönöm-«, nem tudom, mit. Aztán azt mondtam neki, angolul, hogy -Nem értem, amit mond-“. Mást is el szerettem volna ne­ki mondani. El akartam mon­dani, hogy »Sajnálom, ami tör­4 NOCRAD - 1971. június 15., kedd tént, de soha se fogadja el senki bocsánatkérését azért, ami történt, se az enyémet, se a másét. Ne kérje, hogy meg­magyarázzam, miért tették ezt magéval. Sosem fogom meg­tudni. Látom, hogy van va­lami baja, hogy érzi magát? Ha most eleresztem, meg tud­ja tenni hazáig az utat?« Bár­csak tudtunk volna beszélni egymással!” — mondta el­szoruló hangon Eriksson. „Együtt jobban ki tudtuk vol­na gondolni, mit kell ten­nünk, így meg egyedül kellett gondolkodnom — pedig az ő élete forgott kockán. Kilép- *em a viskóból, hogy egy ki­csit egyedül legyek, és meg­hallottam odakinn a tüzérségi tüzelés fojtott, távoli hangját. Fogalmam sem volt, hogy merre járhat az osztagom. Ta­lán négyszáz méterre onnan, a 192-es magaslat tetején, vagy talán még egy egész óráig tá­vol maradnak? Ha csak eny- nyit tudok, rögtön támasz­kodhattam volna valamire, bár ki tudja. Fegyelmezett kato­na voltam, tudtam, hogy sem­mi pénzért nem engedném át a viskóban hagyott fegyvere­ket az ellenségnek, mégis be­leszédült a fejem, hogy ki­gondoljam, hogyan menthet­ném meg Maót. Űjra arra gondoltam, hogy szélnek eresztem, de mit mondok ak­kor Meserve-nek? Hogy ez a gyenge, köhögős lány erősebb volt nálam? Aztán meg haza se ért volna, semeddig sem jutott volna, olyan állapotban volt. Aztán arra gondoltam hogy együtt indulok el vele. Rájöttem, hogy nem jutottunk volna messzire, de hamarosan besötétedik, és elrejtőzhet­nénk valahol a bozótban. Az­után már csak addig kellene kerülnünk a felfedeztetést, amíg az őrjárat harmadik napján az osztag nem talál­kozik a friss ellátmányt hozó egységgel. Ismertem a talál­kozás helyét, és ha Mao meg én jelennénk ott a kellő időben, nem volt kétséges előttem, hogy az ellátmányosok mind­kettőnk oldalára állnának. (Folytatjuk) Egyre több a vadkár, véde­kezni keli ellene. A tapaszta­latok szerint a vaddisznó elő­szeretettel keresi fel a búza­táblákat, pillangósokat. Azo­kat a vadásztársaságokat amelyek a földtulajdonosokkal közösen nem védekeznek a vadkár ellen, kártérítésre kö­telezik. A földtulajdonosoknak riasztó berendezéseket kel! felszerelni a vadaktól veszé­lyeztetett területeken. A va­dásztársaságoknak pedig meg kell szervezni, bogy mindig legyen vadász, aki a területet bejárja. A pásztóiak jól meg­szervezték a vadkárelhárítást: az egyik búzatáblában el is ejtettek egy kétszáz kilós vad­kant. „Az utánfutó"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents