Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)

1971-06-15 / 139. szám

„Robbanékony” dokumentumok Washingtonban Tervszerűen készítették elő a VDK bombázását „Vietnam-archívum: Penta­gon-tanulmány az USA három évtizedes fokozódó belekeve­redése nyomában” címmel a New York Times vasárnapi számában hat teljes lapolda­lon megkezdte egy 40 kötetes, összesen 7000 nyomtatott oldal terjedelmű titkos dokumen- tum-gyűjteménv ismertetését. A szigorúan bizalmas doku­mentumgyűjtemény és -tanul­mány elkészítésére Robert McNamara adott utasítást 1967 júniusában, amikor a Johnson-kormányzat akkori hadügyminisztere — a New York Times szavai szerint — már „mélyen kiábrándult a háborúból”. Mire a tanul­mány elkészült — 1968 őszén — McNamara már elhagyta Johnson süllyedő hajóját, s a gyűjtemény első példánya Clark M. Clifford új hadügy­miniszter kezébe került. A lap megjegyzi, hogy a 40 kötet közül egvet nem sike­rült csak megszereznie, azt amely a Tohnson-korszak leg­titkosabb elnöki dokumentu­mait tartalmazza A napvilág­ra került dokumentumok azonban így is tételesen és perrends/trűen bizony ít j ák: az 1964. augusztus 5-i „tonki- hi incidenst” az amerikai kor­mány készítette elő és provo­kálta ki azzal a céllal, hogy elnyerje a törvényhozás és a közvélemény támogatását a VDK tömeges bombázásához és a háború „fokozatos eszka­lációjához”. A vasárnap közölt doku­mentumok első csoportja és az első tanulmányrészletek a tonkini provokációt megelőző 8 hónap történetét fogják át. Közöttük van az 1964. május 23-án Johnson elnök elé ter­jesztett „30 napos forgató- könyv”, amelyet William Bun­dy elnöki tanácsadó készített McNaughton hadügyminisz­ter-helyettes közreműködésé­vel. Ez a forgatókönyv több mint két hónappal a „tonkini incidens” előtt, 30 napra be­osztva irányozza elő azokat a politikai, diplomáciai és kato­nai lépéseket, amelyeknek meg kell előznlök a „d-day”-t, a VDK elleni első nyílt és tö­meges amerikai bombatáma­dás napját. iKisebb, dél-viet­nami felségjellel álcázott és hivatalosan letagadott ameri­kai légitámadások már ko­rábban is voltak.) A tanulmányból kiderül, hogy Johnson elnök bel- és külpolitikai megfontolásokból több szakaszra bontotta és el­nyújtotta a 30 napos ütemter­vet: az augusztus elején ki- provokált tonkini incidens „lélektani hatása” alatt csak­nem egyhangúlag elfogadtatta a kongresszus két házának együttes ülésén azt a határo­zatot, amelyre hivatkozva — miután a VDK elleni 1964. augusztus 7-1 „megtorló” bom­batámadással megteremtette a precedenst — 1965 február­jában parancsét adott a VÜK tömeges és folyamatos bom­bázására, majd pedig ameri­kai csapatok küldésére. Az előkerült dokumentumok fényénél érdemes emlékeztet­ni arra is. hogy McNamara hadügyminiszter és Rusk kül­ügyminiszter annak idején a szenátus külügyi bizottságá­nak zárt ülésén kifejezetten tagadta, hogy tudomása lett volna a tonkini öbölben észak-vietnami kommandó­akcióról, amelynek során a támadó dél-vietnami hajók üldözésére indult észak-viet­nami partvédelmi őrnaszádok állítólag összetűztek két „ép­pen arra járó” amerikai tor- pedórombolóval. Mint emléke­zetes, erre a „provokálatlan támadásra” hivatkozva ren­delte el Jub.nson elnök a „megtorló” támadást. (MTI) Kozmikus optikai megtigyoiésok ' A TASZSZ hírügynökség különtudósítója jelenti a táv­irányítási központból: A Szaljut szovjet tudomá­nyos űrállomás személyzete folytatja a tudományos kuta­tási és kísérleti program vég­rehajtását. A hétfői munkanap folya­mán kísérleteket végeztek az önálló navigációs rendszer ki­dolgozására. Volkov, Pacajev navigációs méréseket végzett, amelyek eredményeként Pa­cajev a fedélzeti számítógép segítségével meghatározta az állomás pályájának paraméte­reit. Az űrhajósok az egyik rá­dióösszeköttetés alkalmával te­levíziós riportot adtak. Súlyos zavargások robban­tak ki vasárnap este az Üj- Mexikó állambeli Albuquer­que városkában. A városi tanács igazgatója rendkívüli állapotot hirdetett ki és haj­nali egy órától kijárási ti­lalmat léptetett életbe. Az összetűzésekben, amelyek a város fiatalsága és a rend­őrség között folytak órákon at, : huszonnégy ember sebe­sült meg, köztük kettőnek az állapota súlyos. A tüntetők és a rendőrök között tűz- váltás is volt. A város fiatalságát való­színűleg az háborította fel, Á Cseh Szocialista Köztár­saság Legfelső Bíróságán hét­főn megkezdődött az államel­lenes tevékenység kifejtésében bűnösneK talált Peter Uhl és társai perében a fővárosi bí­róság által első fokon ez év március 19-ér. kiszabott ítélet­tel kapcsolatos fellebbviteli tárgyalás Mint annak idején beszá­moltunk róla a bíróság Peter Uhlt 4 évi. a többi v* "'loH"1 pedig egytől két és fél évig terjedő szabadságvesztésre ítélte. Kettőnek közülük a büntetés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztették, Egy különleges készülék segítségével azt kutatják, hogy a huzamosabb idejű kozmikus optikai megfigyelések során az emberi szem alkalmazkodó és konvergencia-képessége meny­nyi időre őrizhető meg. A kí- réletet harminc percen át folytatták, mialatt az állomás a Föld megvilágított oldala fölött tartózkodott. A Szaljut 12.30 órakor ki­került a Szovjetunió rádió­észlelési övezetéből. A jelzett időpont óta, a Szergei Korol- jov akadémikus tudományos kutatóhajó, valamint a Mol- nyija—1. távközlési szputnyik segítségével tartják fenn a kapcsolatot az állomás sze­mélyzetével. hogy a helyi parkban a rend­őrség túlságosan durván vég­zett razziát és lefülelt néhány fiatalt, akiknél állítólag ká­bítószert talált, vagy akik fiatal koruk ellenére szeszes italt fogyasztottak. A tömeg először a helyi rendőrőrs körül gyülekezett, ahol a fiatalok küldöttei pa­naszt tettek a rendőrök bru­talitása ellen. Később már a városháza felé özönlött a tömeg. Más csoportok az ut­cákon autókat gyújtottak fel, s üzleteket is kifosztottak. (MTI) egy vádlottat felmentettek. Az elítéltek ezután a Legfelső Bí­rósághoz fellebbeztek Nevezettek 1903 novemberé­től 1939 decemberéig államel­lenes tevékenységet folytat­tak, különféle röplapokat ter­jesztettek. Az ítélet indoklásá­ban a bíróság megállapította: „a röpiraiok tartalma alkal­mas volt arra, hogy ellenér­zést keltsen a szocialista tár­sadalmi rendszerrel szemben, s akadályozza az állami szer­veknek a politikai és társadal­mi viszonyok rendezésére irá­nyuló erőfeszítéseit.” (MTI) Minden rendben a Holdon A Lunohod—1 szovjet önjá­ró holdkutató berendezéssel június 9-től 11-ig rádiókapcso­latot létesítettek. A holdkocsi folytatta mozgását északkeleti irányban és ez idő alatt körül­belül 700 métert tett meg a Hold felszínén. A Lunohod telefotometrikus képeket közölt a Hold felszí­néről. A.Nap,nagy emelkedési szö­gé miátt á Lunohod június 12- én és 13-án nem végzett moz­gásokat. A Lunohod—1 önjáró beren­dezés június 14-re virradó éj­jel ismét megindult. A leg­utóbb létesített rádiókapcsolat ideje alatt több mint 200 mé­tert tett meg. A Lunohod összes berende­zése szabályszerűen működik. (TASZSZ) Az 1967-es közel-keleti há­ború óta eltelt négy eszten­dő nem hozta meg a válság megoldását és az ötödik év sem kezdődik kedvező kilá­tásokkal. A napokban az EAK diplomáciája újabb ak­ciót kezdeményezett annak érdekében, hogy a válság rendezésének ügyét elmozdít­sa a holtpontról. Javaslatá­nak lényege: lehetővé kell tenni a Szuezi-csatorna meg­nyitását, s ezzel olyan lég­kört kell teremteni, amely elősegíti a Jarring-misszió felújítását, a Biztonsági Ta­nács határozatának végrehaj­tását, vagyis a konfliktus bé­kés rendezését. Az egyiptomi külügyminisz­ter egész sor üzenetet inté­zett nyugati kollégáihoz, így a NATO tagállamainak kül­ügyminisztereihez. Schumann francia és Moro olasz kül­ügyminiszternek személyes jellegű levelet is küldött: ar­ra kérte őket, forduljanak Hogers amerikai külügymi­niszterhez, világítsa meg Washington álláspontját az­zal kapcsolatban, hogy Izrael továbbra is megtagadja a Biztonsági Tanács határoza­tának végrehajtását, a meg­szállt arab területek teljes kiürítését. Riad egyiptomi külügyminiszter tehát arra a kérdésre sürgeti a választ, amelyet még Szadat elnök tett fel a Kairóba látogató Rogersnek: hajlandó-e az Egyesült Államok latba vetni befolyását Izraelnél a békés rendezés érdekében, hajlan­dó-e nyomást gyakorolni Tel Avivra, hogy kezdje meg a megszállt területek kiürítését? tiŰGRAD — 1971. június 15., kedd ......................... Súly os zavargások Űj-Mexikóban Fellebbviteli tárgyalás Prágában ei földközi-tengeri hajórajnál Andrej Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere szombaton és vasár­nap látogatást tett a Földközi­tengeren állomásozó szovjet hadihajórajnál — jelentették be Moszkvában. A honvédelmi miniszter a Dzerzsinszkij cirkálón találko­zott a hajóraj parancsnoksá­gának képviselőivel és a hadi­hajók parancsnokaival. Grecs­ko átadta a haditengerészek­nek Leonyid Erezsnyev, Nyi- kolaj Podgornij és Alekszej Koszigin üdvözletét és jókí­vánságait, valamint értekezle­ten ismertette a hadihajóraj előtt álló feladatokat. A tanácskozás résztvevői biztosították az SZKP Köz­ponti Bizottságát és a szovjet kormányt, hogy készek telje­síteni bármilyen harci felada­tot és állandóan védelmezni a szovjet állam érdekeit. (MTI) Grectlco Akik túlélték A hirosimai atombomba­robbanás 500 méteres körzeté­ben ötvenhét személy a cso­dával határos módon életben maradt annak Idején — állapí­totta meg több éves vizsgáló­dás eredményeképpen a város egyetemének sugárzási orvos- tudományi kutatásokkal fog­lalkozó intézete, összesen 200 ezer ember vesztette életét 1945-ben a bomba robbaná­sakor. Megállapítást nyert, hogy a robbanás legbelső, 500 méteres körzetében 3483-an tartózkodtak. Az ötvenhét túl­élő az ott-tartózkodók 1,6 szá­zaléka. ötvenhármán közülük azért maradtak meg, mert vasbetonépületben voltak. A többi négy személyt szabadban érte a robbanás. Ezek elvben a halálos sugárzási adag ti­zenkétszeresét kapták, életben maradásuk így valóságos cso­dának minősíthető. A robbanás napján — 1945. augusztus 6-án — egyébként meghalt az ilyen súlyos su­gárzást kapottak 88,8 száza­léka, szeptember 30-án pedig már 97,7 százalékra emelke­dett ez az arányszám. (AFP) I Berlinben NAGY FONTOSSAGt esemény kezdődik ma az NDK fő­varosában, Berlinben, összeül a Német Szocialista Egység­párt nyolcadik kongresszusa, hogy megvonja a párt 1967-ben megtartott hetedik kongresszus óta eltelt Időszak mérlegét és megszabja a következő esztendők feladatait. A NSZEP nagy sikerekről számolhat be, bel- és külpolitikai síkon egyaránt. Azok az eredmények, amelyeket a párt vezetésével a mun­kásosztály, a szövetkezeti parasztság, az értelmiségiek, vala­mennyi dolgozó a VII. kongresszus óta elért, hozzájárult ahhoz, hogy megerősítsék az ország anyagi alapjait és tovább növeljék az NDK, a német munkás- parasztállam tekintélyét; Az 1966—70-es ötéves terv sikeres teljesítése nagymérték­ben megerősítette az ország szocialista gazdaságát és meg­teremtette a munka- és életkörülmények jelentős javításának előfeltételeit. A nemzeti Jövedelem öt év alatt évi 84 milliárd márkáról 100 milliárd márkára növekedett. Az ipari terme­lés 37 százalékos emelkedését 95 százalékban a termelékeny­ség fokozásával érték el. A mezőgazdaságban különösen az állattenyésztés területén értek el jelentős fejlődést. A lakos­ság életszínvonala 1970-ben 25 százalékkal volt magasabb, mint 1965-ben. A háztartások fele rendelkezik mosógéppel és hűtőszekrénnyel. A családok 70 százalékának van televíziója. A lakáshelyzet javulását 365 ezer új lakás felépítése szol­gálta. Az 1971—75 közötti új ötéves terv további fontos szakaszt jelöl meg az NDK-ban a szocializmus anyagi-technikai bázi­sának továbbfejlesztésében és megszilárdításában. Fő fela­data a nép anyagi és kulturális színvonalának további jelen­tős emelése, a szocialista termelés nagy ütemű fejlesztése, a gazdaságosság növelése a tudományos-technikai haladás és a munka termelékenységének fokozása alapján. A terv céljai­hoz szorosan hozzá tartozik a KGST-tagországokkal kiépülő szocialista Integráció elmélyítése, a velük való szoros együtt­működés a termelési és tudományos kooperáció fejlesztésére. A lakosság ellátását szolgáló árualapot öt év alatt 22—23 százalékkal kívánják növelni, 500 ezer lakás építését tűzték ki célul. Az ötéves terv egyik döntő feladata a nyersanyag- termelés fokozása, az energetikai bázis továbbfejlesztése, az automatizálás és a termelés további racionalizálása. Az NSZK-nak a német nép egyedüli képviseletére irányuló elve, a hírhedt Hallstein-doktrina végleg megbukott. Az el­múlt négy esztendőben további 16 állam normalizálta kap­csolatait az NDK-val. Ezzel ma már 29 országnak van dip­lomáciai képviselete a Német Demokratikus Köztársaságban. Az NDK-nak ezen túlmenően számos más országban van kereskedelmi képviselete, és — Bonn minden gáncsoskodása ellenére — egyre több nemzetközi szervezetben találjuk meg a szocialista német állam képviselőjét. Világszerte egyre ter­jed az a felsimerés is, amely követeli, hogy mindkét német állam foglalja el helyét az Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben. HAZÁNK és az NDK kapcsolatai barátiak és gyümölcsöző­ek. Párt- és allami vezetőink rendszeresen tanácskoznak egymással, kicserélik tapasztalataikat, a KGST-n belül az NDK a Szovjetunió után az egyik legfontosabb kereskedelmi és kooperációs partnerünk. Évről évre fejlődnek kulturális, turisztikai és sportkapcsolataink. Biztosak vagyunk benne, hogy a NSZEP VIII. kongresszusa eredményes munkát végez majd a szocialista német állam további felvirágoztatása ér­dekében. Ehhez a munkához kívánunk tiszta szívből sok sikert. ____ Jé________' K ongresszus Magyar—NSZK gazdasági tárgyalások kezdődnek Hétfőn Budapestre érkezett a NSZK vegyeeblzotteágt tárgyalá- Német Szövetségi Köztársaság sok a két ország közötti árucse- gazdasági delegációja, amelyet re-forgalom és a gazdasági együtt, dr. Peter Hermes, az NSZK Kül- működés kérdéseiről kedden kez- ügyminisztériumának tárgyaló dódnek a Külkereskedelmi Mi­nagykövete vezet. A magyar-« nisztériumban. (MTI) Valljon színt az USA Szadat elnök ezt a kér­dést még a szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés megkötése előtt tet­te fel. Most, hogy Riad kül­ügyminiszter sürgeti a vá­laszt és hogy fenntartja az egyiptomi javaslatot a Szu­ezi-csatorna megnyitására, vi_ lúgossá vált: nincs szó az egyiptomi külpolitikának akár részleges módosulásáról sem. Mint Szadat mondta, az EAK számára a Szovjetunióval va­ló együttműködés nem tak­tika, hanem hosszú távi a szóló nemzeti stratégia; ennek a reálpolitikának kikristá­lyosodása volt az a barátsá­gi szerződés, amelyet Pod­gornij szovjet és Szadat egyiptomi államfő legutóbb aláírt Kairóban. Az érem másik oldala is meghatározó jellegű: Izrael nem tarthatná fenn agresszív és expanzív törekvéseit az amerikai dol­lármilliók, a meg-megújuló fegyverszállítások, az újabb Phantom vadászbombázók nélkül. A kairói sajtóban azonban a legutóbbi belpolitikai vál­tozások előtt vita folyt arról, helyes-e a Szuezi-csatorna megnyitását célzó kompro­misszumos javaslat? Az in­dítvány megismétlése arra vall, hogy Szadat elnök ki­tart javaslata mellett, de nem hajlandó elfogadni az izraeli feltételeket. Az ellentétek a Sinai-félsziget részleges kiü­rítése köré csoportosulnak és ebben a kérdésben nincs és jelenleg nem is látható köze­ledés. Az EAK azzal a feltétellel lenne hajlandó a csatorna megnyitására, hogy csapatai átkelnek a keleti partra, ahonnan az izraeli megszállók eltávoznak. Izrael viszont csak abban az esetben haj­landó részlegesen visszavo­nulni, ha — az elhomokoso- dott vízi út megtisztítására — csupán műszaki személyzet kelne út a kelei pertszegély- re. Az izraeliek csak néhány kilométernyi sáv esetleges ki­ürítéséről beszéltek, míg az egyiptomiak El-Aris város vonaláig kívánnák újra bir­tokukba venni a Sinai-félszi­get mintegy felét. Alapvető különbség van a két állás­pont között abban is, minek tekintenék a csatorna meg­nyitását? Izrael szerint ez a lépés nem kötelezné őt a konfliktus végleges rendezé­sére, még kevésbé az egész Sinai-félsziget kiürítésére. Egyiptom szerint viszont csupán a rendezés fe­lé tett első lépésként lenne elfogadható a csatorna megnyitása, amelynek célja éppen a teljes rendezés meg­közelítése, elősegítése. Mivel Izrael éppen erre az elköte­lezettségre nem hajlandó — vagyis semmibe veszi a Biz­tonsági Tanács határozatát — továbbra is zárva marad nemcsak a Szuezi-csatorna, hanem a politikai megoldás ajtaja is. Érthető, hogy ebben a hely­zetben oly nagy jelentőséget tulajdonít a kairói kormány a szovjet—egyiptomi együtt­működési szerződés nyolca­dik cikkelyének, amelynek ér­telmében a Szovjetunió to­vábbra is részt vesz az egyip­tomi hadsereg felszerelésé­ben és kiképzésében. A szer­ződést viszont Izrael arra igyekszik felhasználni, hogy újabb amerikai segélyt csi­karjon ki. A szerződés ürü­gyén tehát bekövetkezett az izraeli nyomás eszkalációja, ugyanakkor az amerikai kor­mány nemcsak hogy nem száll szembe a nyomással, hanem mind messzebbre megy az izraeli igények teljesíté­sében. Washington tehát egy­felől — szavakban — elfo­gadja a Biztonsági Tanács határozatát, de támogatja azt az Izraelt, amely semmibe veszi ezt a határozatot, más­felől, ugyancsak szavakban, a méltányos rendezésre irá­nyuló szándékáról igyekszik meggyőzni az arabokat ugyan­akkor újabb hadiszállítmá­nyokkal és dollármilliókkal segíti az arabok ellen folyta­tott izraeli agressziót. Az Egyesült Államok fe­lelőssége tehát a válság el­húzódása miatt igen nagy. Az egyiptomi diplomácia er­re mutat rá és a nemzetközi közvélemény nyilvánossága előtt ezért szólítja fel Ame­rikát színvallásra. Ruduyúuszky István j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents